Alkotmánybíróság: alkotmányellenes a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény megtekintéséhez kattintson IDE
Monthly Archives: október 2018
A fővárosi és megyei kormányhivatalok és a járási (fővárosi kerületi) hivatalok által hozott döntésekkel szembeni keresetlevél elektronikus benyújtásának megtekintéséhez kattintson IDE
A közigazgatási perrendtartás hatályba lépésével kapcsolatos változások megtekintéséhez kattintson IDE
A Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiumának a földforgalmi ügyek egyes kérdéseiről szóló 2/2018. (IX.17.) KMK véleményének megtekintéséhez kattintson IDE
A Miniszterelnökség közszolgálatért felelős államtitkára a közigazgatási ügyintézést egyszerűsítő, egységesítő és elektronizáló fejlesztéseket jelentett be 2018. szeptember hó 25. napján, Zalaegerszegen. Az államtitkár utalt rá, hogy e fejlesztések eredményeképpen a kormányhivatali struktúrán belül intézhető 2500 ügytípus közül 700 megszüntethető vagy legalább egyszerűsíthető. A közel hatmilliárd forintos uniós forrásból megvalósuló zalai fejlesztési projekt során egy olyan tudástár kerül kialakításra, amely alapul szolgálhat a többi kormányhivatal ügyintézési rendszerének egyszerűsítésére és elektronizálására is
A Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület Állásfoglalása
az elkésett és visszavont fellebbezés elbírálásához kapcsolódó eljárási cselekményekről
A Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület (a továbbiakban: KEJE vagy Egyesület) célja a közigazgatási szakemberek tevékenységének gyakorlati és elméleti támogatása, a közigazgatási szakemberállomány jogalkalmazási tevékenységének fejlesztése, és a közigazgatás különböző területein tevékenykedők együttműködésének a támogatása.
E célkitűzések mentén az Egyesület egy olyan szakmai fórum létrehozását tűzte ki célul, amely lehetőséget biztosít a hazai hatósági és egyéb közigazgatási eljárási jogalkalmazásban munkálkodó gyakorlati szakemberek, illetve a tudomány képviselői számára, hogy megvitathassák a közigazgatási eljárásjogi, különösen a közigazgatási hatósági jog egyes szabályozási kérdéseit, áttekinthetik és közösen megoldhatják azokat a felmerülő gyakorlati problémákat, amelyek egy-egy jogszabály-módosítás alkalmával módszertani problémákat okoznak a jogalkalmazásban.
Ennek keretében az Egyesület a hozzá érkező szakmai kérdéseket a legjobb tudása szerint igyekszik megválaszolni. Az Egyesület állásfoglalása semmilyen kötőerővel nem rendelkezik, az a tagok cizellált egyéni véleményét tükrözi.
- A kérdésben szereplő tényállás
- Milyen döntést kell hozni abban az esetben, ha a kérelem visszautasítása esetén a fellebbezés alapján a másodfokú hatóság megállapítja, hogy az elsőfokú döntés jogszabálysértő, és a kérelmet el kellett volna bírálni (az eljárást le kell folytatni)?
A visszautasító végzés jogszerűtlensége esetén, a végzést megsemmisíteni és új eljárás lefolytatására utasítani nem lehet, mert nincs szó új ügyfél bevonásáról.
A végzést megsemmisíteni sem lehet, mert a megsemmisítés következtében maradna egy elbírálatlan kérelem, azonban új eljárásra utasítás hiányában az elsőfokú hatóságnak nincs eljárási kötelezettsége. Nem mellékesen a megsemmisítésre akkor kerülhet sor, ha olyan súlyos eljárásjogi jogsértés történt, ami csak a megsemmisítéssel orvosolható. Kérelemre indult eljárásban visszautasítás esetén ez nem járható út.
A fentiekre figyelemmel az elsőfokú végzés megváltoztatása jöhet figyelembe. E körben szerintem arra nincs lehetőség, hogy a másodfokú hatóság maga folytassa le az eljárást és hozzon érdemi döntést, mert ezzel elvonná az elsőfokú hatóság hatáskörét, amelyik az ügy érdemében eleve nem hozott döntést.
A megváltoztatás során lehetséges megoldásként csak az elsőfokú hatóság eljárás folytatására utasítása marad (pl.: a Kormányhivatal a végzést megváltoztatja, és az elsőfokú hatóságot az eljárás folytatására utasítja). Ez ebben a formában nem következik az Ákr.-ből, de más megoldás nem kínálkozik.
- További kérdés, hogy a végzéssel szemben milyen jogorvoslat lehetséges. Az Ákr. 116. § (3) bekezdése nem sorolja fel az önálló fellebbezéssel támadható döntések között a megváltoztató végzést, ezért a 114. § (1) bekezdése alapján közigazgatási per nem indítható a végzéssel szemben. A végzés a 112. § alapján az elsőfokú hatóság által lefolytatott eljárásban hozott határozattal, vagy eljárást megszüntető végzéssel szembeni jogorvoslatban lesz támadható.
- Az Egyesület álláspontja
- a) Az elsőfokú hatóság által hozott kérelmet visszautasító végzés jogszerűtlenségének kimondása esetén a másodfokú hatóság cselekvési lehetőségeinek vizsgálata
Az Ákr. 119. § (1) bekezdése értelmében az elsőfokú hatóságnak lehetősége van az általa hozott hibás döntést megváltoztatni vagy visszavonni, amennyiben észleli a döntése ellen benyújtott fellebbezés alapján, hogy az jogszabályt sért („[h]a a fellebbezés alapján a hatóság megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért, azt módosítja vagy visszavonja”). Amennyiben az elsőfokú hatóság a fellebbezési határidő lejártáig nem vonja vissza döntését vagy azt a fellebbezésnek megfelelően nem javítja, egészíti ki, úgy az ügy összes iratával köteles a jogszabályban kijelölt másodfokú hatósághoz felterjeszteni (vö.: Ákr. 119. § (3) bekezdés: „[h]a a hatóság a megtámadott döntést nem vonja vissza, illetve a fellebbezésnek megfelelően azt nem módosítja, javítja vagy egészíti ki, a fellebbezést a hatóság az ügy összes iratával, a fellebbezési határidő leteltét követően felterjeszti a – jogszabályban kijelölt – másodfokú hatósághoz”).
Tekintettel arra, hogy a tényállás alapján az elsőfokú hatóság „önkorrekcióval” nem élt, a másodfokú hatóság az Ákr. 119. § (5) bekezdése alapján az elsőfokú hatóság döntését helybenhagyja vagy – érdeksérelem vagy jogszabálysértés esetén – megváltoztatja vagy megsemmisíti („[a] másodfokú hatóság a döntést helybenhagyja, a fellebbezésben hivatkozott érdeksérelem miatt, vagy jogszabálysértés esetén azt megváltoztatja vagy megsemmisíti”). Következésképpen amennyiben az elsőfokú hatóság döntése jogszabálysértő, úgy a másodfokú hatóság az elsőfokú hatóság döntését megváltoztatja vagy megsemmisíti.
Az Ákr. 119. § (5)-(6) bekezdésében foglalt szabályozás kialakításánál a jogalkotói cél az volt, hogy lehetőség szerint fellebbezés esetén a másodfokú hatóság hozza meg a végleges döntést, ezért hiányzik az új eljárásra utasítás lehetősége a fellebbezésnek helyt adó döntési lehetőségek közül. Ezzel kívánja az Ákr. szabályozása megakadályozni, hogy ún. „jo-jo” effektusként az ügyfél ügye az első- és másodfok között ingázzon. Ez alól az Ákr. 123. § (1) bekezdése tesz kivételt, de csak szükség esetén, mivel például hatáskör hiányában hozott döntés esetén az új eljárásnak fogalmilag nem lehet helye.
Kérelmet visszautasító és eljárást megszüntető végzés – melyek a hatóság érdemi döntés helyett hozott végzései – esetén megváltoztatására nincs lehetősége a másodfokú hatóságnak, hisz ezekben az esetekben csak hatáskörét túllépve tudna eljárni (a másodfokú hatóságnak magának kéne lefolytatnia azt az eljárást, amit egyébként az elsőfokú hatóságnak kellett volna, de jogszabálysértése okán nem tett meg).
A kérelmet visszautasító végzéssel szembeni fellebbezés esetén a másodfokú hatóságnak arról kell döntenie, hogy az elsőfokú hatóság döntése – azaz a visszautasítás – jogszerű volt-e, amennyiben nem, úgy a megváltoztatásnak azért sem lehet helye, mert a kérelem befogadásáról és a hatósági eljárás lefolytatásáról nem kell külön döntést hoznia az elsőfokú hatóságnak. Az Ákr. 119. § (6) bekezdés alkalmazásának és az ügyfél kérelméről való döntésnek ez esetben azért nincs helye, mivel a fellebbezés tárgya nem a visszautasított kérelem, hanem a visszautasítás ténye volt. Az Ákr. a 116. § (2) és (3) bekezdésében szétválasztja a határozatokkal és a végzésekkel szembeni fellebbezéseket, aminek az oka, hogy a fellebbezés mindig az elsőfokú hatóság döntéséhez, nem pedig a kérelemhez vagy az ügyhöz kötött. Következésképpen a másodfokú szerv egy végzésben meghozott döntést nem változtathat meg úgy, hogy határozatnak minősíti át, mivel az önálló fellebbezéssel támadható végzések köre csak eljárási cselekményekre vonatkoznak, nem az ügy érdemére.
A semmisség jogintézménye nem keverendő a másodfokú hatóság fellebbezés során jogszabálysértés vagy érdeksérelem esetén hozandó megsemmisítő döntésével. A semmisségi okokat az Ákr. taxatíve felsorolja a 123. § (1) bekezdésben. Az ott meghatározott esetekben a másodfokú hatóságnak nincs mérlegelési joga, hivatalból köteles a döntést megsemmisíteni, annak semmissége okán. A fellebbezés alapján történő megsemmisítés a hatóságnak opcionális lehetősége a megváltoztatás mellett (természetesen jogszabályi keretek között és a hatásköri szabályoknak megfelelően). Megjegyzendő továbbá, hogy nem a másodfokú hatóság mérlegelési körébe tartozik annak eldöntése, hogy mely esetek minősülnek az Ákr. 123. § (1) bekezdés h) pontja szerinti súlyos eljárási jogszabálysértésnek. Ezen semmisségi okokat az egyes ágazati törvények határozzák meg. A kérelmet visszautasító végzés esetén sem az Ákr. 123. §-a szerinti semmisségről, sem már lefolytatott eljárásról nem beszélhetünk. Azonban néhány esetben, ahogy a kérelmet visszautasító végzések esetén is, a döntés megváltoztatása fogalmilag kizárt.
Következésképpen, ha az elsőfokú hatóság kérelmet visszautasító végzése jogszabályt sért, úgy a másodfokú hatóságnak az elsőfokú hatóság végzését – kasszációs jogkörében – meg kell semmisítenie. Az Ákr. szövegéből nem következik, hogy a megsemmisítő döntés során a másodfokú hatóság esetlegesen új eljárásra is kötelezheti az elsőfokú hatóságot, így a törvény szövegét követve erre a másodfokú hatóságnak nincs lehetősége. A megsemmisítő döntéssel a másodfokú hatóság az elsőfokú hatóságot nem utasíthatja új eljárásra (erre nincs is szükség, hisz nem új eljárás lefolytatása, hanem a jogszabálysértés folytán le nem folytatott eljárás megindítása szükséges), ugyanakkor a le nem folytatott eljárás lefolytatására kötelezheti. Az új eljárásra utasításra azért sincs szükség, mivel a megsemmisítés jogkövetkezményeként a visszautasító végzés hiányában az eljárás visszakerül a kérelem a hatósághoz történő beérkezésének szakaszába, ekkor pedig fennáll az Ákr. 15. § (1) bekezdése szerinti eljárási kötelezettsége az elsőfokú hatóságnak.
- b) Végzéssel szembeni jogorvoslati lehetőség(ek)
Az Ákr. 112. §-a alapján „[a] hatóság végzése ellen önálló jogorvoslatnak akkor van helye, ha azt törvény megengedi, egyéb esetben a végzés elleni jogorvoslati jog a határozat, ennek hiányában az eljárást megszüntető végzés ellen igénybe vehető jogorvoslat keretében gyakorolható.” Azaz az Ákr. 116. § (3) bekezdésében felsorolt önálló fellebbezéssel megtámadható végzések mellett ágazati törvény, ágazati eljárásban határozhat meg egyéb esetköröket. Azon végzések, melyek önálló fellebbezéséről sem az Ákr., sem pedig ágazati törvény nem rendelkezik csak és kizárólag az érdemi határozat másodfokú hatósághoz történő fellebbezés keretében támadhatók (amennyiben a fellebbezést jogszabály nem zárja ki), vagy szintén az érdemi határozat keretében indítható a végzés ellen közigazgatási per; tehát ez esetekben a végzés, sem a másodfokú hatóság előtt fellebbezéssel, sem pedig bíróság előtt közigazgatási perrel nem támadható.
Az önállóan fellebbezhető végzés (például a kérelmet visszautasító végzés) esetén, amennyiben a másodfokú hatóság azt az Ákr. 119. § (5) bekezdése alapján helybenhagyja vagy – érdeksérelem vagy jogszabálysértés esetén – megváltoztatja vagy megsemmisíti, úgy az ügyfél ellene közigazgatási pert indíthat az Ákr. 114. §-a alapján. Következésképpen a másodfokú hatóság, elsőfokú hatóság végzést helybenhagyó, végzést megváltoztató vagy végzést megsemmisítő végzése csak közigazgatási perben támadható.
Nem szükséges sem a helybenhagyó, sem a megváltoztató, sem pedig a megsemmisítő végzést az Ákr. 116. § (3) bekezdésében felsorolni, mint önállóan fellebbezhető végzések, hisz azokat csak a másodfokú hatóság vagy a felügyeleti szerv jogosult kibocsátani, ami ellen nincs helye további fellebbezésnek, így viszont közigazgatási per indítható ellenük, hisz „[f]ellebbezéssel támadható döntés esetén közigazgatási per akkor indítható, ha az arra jogosultak valamelyike fellebbezett és a fellebbezést elbírálták.”
Sem a megfellebbezett és másodfokú hatóság által elbírált határozat, sem pedig a megfellebbezett és másodfokú hatóság által elbírált önállóan fellebbezhető végzés nem fellebbezhető, azaz nincs lehetőség harmad vagy negyedfokra. A megfellebbezett határozat vagy megfellebbezett önálló fellebbezéssel megtámadható végzés csak és kizárólag közigazgatási perben támadható meg az ügyfél részéről.
Budapest, 2018 október 15.
Dr. habil Boros Anita s.k.
elnök
A Kúria Kfv.II.37.070/2016/7. számú ítéletének alaptörvény-ellenességét állapította meg az Alkotmánybíróság, így megsemmisítette a döntést, mely sértette a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot.
Az Alkotmánybíróság IV/957/2017. határozatának értelmében:
„Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben a felülvizsgálati ítéletben megállapított tényállás szerint az indítványozó részére a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal Metrológiai Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) engedélyezte az indítványozó által bemutatott pénztárgép forgalmazását. Utóbb a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elektronikus levélben arról tájékoztatta a Hatóságot, hogy a pénztárgépen a típusvizsgálatra bemutatott modellhez képest – a forgalmazó hirdetései szerint – olyan funkcionalitást tettek lehetővé, amely felveti az illegális működési mód lehetőségét. A forgalmazó ugyanis a honlapján „számítógéppel is összeköthető” eszközként hirdette a berendezést. A Hatóság felszólította az indítványozót, hogy a felhasználók megtévesztésére alkalmas tájékoztatást távolítsa el a honlapjáról vagy egyéb helyen megjelent hirdetéseiből. Egyúttal végzésével elrendelte a perbeli pénztárgép etalon-példányának lefoglalását, és felhívta az indítványozót e példány átadására. Az indítványozó az etalon-pénztárgépet a Hatóságnak át is adta. Ezt követően a Hatóság szakértőt rendelt ki annak vizsgálatára, hogy a típusvizsgálatra beadott dokumentáció és a pénztárgép etalon-példányának vizsgálata alapján megállapítható-e, hogy a pénztárgép megfelel a jogszabályi követelményeknek. Megvalósíthatónak bizonyul-e a pénztárgép számítógéppel való összekötése, és a két eszköz közötti kommunikáció. Választ várt a Hatóság arra, hogy a forgalmazó meg nem engedett funkcióval rendelkező pénztárgépet forgalmaz-e, vagy a meg nem engedett funkciók kialakításában közreműködik-e. […] A rendelkezésére álló határidőn belül elkészített szakvélemény azt tartalmazta, hogy a vizsgálat jogsértést nem tárt fel. A szakértő nyilatkozott arról is, hogy ugyanazon gyártó másik típusú pénztárgépénél új körülmények merültek fel, és bár a két pénztárgép-típusban alkalmazott hardverek elvileg azonosak, a másik pénztárgép szerviz-üzemmódban minimális PC-kommunikációra hajlandó volt, míg a perbeli pénztárgépnél ugyanez nem volt kimutatható. A két pénztárgép közötti különbség okának felderítése további vizsgálatot igényelt. A szakértő a Hatóság hivatalos helyiségében bemutatta mindkét pénztárgépen a feltárt informatikai biztonságot érintő hiányosságokat, amelyről emlékeztető készült. A perbeli pénztárgép tekintetében is megállapítást nyert, hogy abba is ugyanolyan módon be lehet avatkozni, mint a másik pénztárgépbe. […] A Hatóság a pénztárgép forgalmazási engedélyét ezt követően határozatával visszavonta. Az indítványozó az elsőfokú határozattal szemben fellebbezést nyújtott be, melyhez magánszakértői véleményt is csatolt. A kezelési utasítások és a pénztárgép tesztelése alapján kialakított vélemény szerint a pénztárgép jogsértő működése nem állapítható meg. A Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal Jogi Főosztálya (a továbbiakban: Hivatal) mint másodfokú szerv az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolásában megállapította, hogy a szakértői vélemény és annak kiegészítése a jogszabálysértést alátámasztotta, ezért a forgalmazási engedély visszavonására jogszerűen került sor. […] Az indítványozó a másodfokú határozatot keresettel támadta meg. Az elsőfokú bíróság az indítványozó keresetének helyt adott, és a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezésével a Hatóságot új eljárásra kötelezte. A bíróság súlyos eljárási szabálysértésnek minősítette, hogy a hivatalból indult eljárásban a Hatóság az eljárás megindításáról az indítványozót a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) előírása ellenére nem értesítette. Az indítványozót mint ügyfelet már az elsőfokú eljárásban megillette az iratbetekintés joga, ezért már az elsőfokú határozat meghozatala előtt a felperessel meg kellett volna ismertetni az eljárás során keletkezett szakvéleményt és az annak részét képező naplófájlokat. Ehhez képest a szakértői véleményt csak az elsőfokú határozat kézhezvételét követően kapta meg, így az elsőfokú eljárásban nem élhetett észrevételezési, nyilatkozattételi jogával, mely a jogorvoslathoz való jogát is korlátozta. A Hatóság mulasztásával megsértette a bizonyítékok megismeréséhez és az iratbetekintéshez való jogot, valamint az észrevételezési jogot is. Mindezek az ügy érdemére kihatottak. Eljárási jogsértésként értékelte az elsőfokú bíróság azt, hogy a szakértő a szakvéleményét erre vonatkozó végzés nélkül egészítette ki, túllépte a kirendelő végzésben foglalt feladatkörét, amikor olyan körülményeket értékelt, olyan módszerrel, amelyre a kirendelő végzés nem terjedt ki. A bíróság szerint példátlan, hogy a szakértő nem szolgáltatta vissza a vizsgálat tárgyát képező pénztárgépet és dokumentumokat, hanem azokat további utasítás nélkül tanulmányozta, és így adott kiegészítő véleményt. E szakvéleményt emiatt a hatóság nem fogadhatta volna el döntése alapjául. Az alapszakvélemény nem állapított meg jogsértést az indítványozó terhére, ezért nem volt indokolt a kiegészítő szakvélemény elkészítése. […] A jogerős elsőfokú ítélettel szemben a Hivatal terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, mely alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az indítványozó keresetét elutasította. A kúriai ítélet indokolása szerint az eljárás megindításáról való értesítést, a bizonyítékok rendelkezésre bocsátását a Hatóság a Ket. rendelkezéseibe ütköző módon elmulasztotta, ugyanakkor ezeket az eljárási jogsértéseket nem tekintette az ügy érdemére kihatónak. […] A szakértői véleménnyel kapcsolatban a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a szakértő kirendelés alapján járt el, a kirendelésben írt feladatkörét nem lépte túl, attól nem tért el. A szakértői vélemény kiegészítését a tényállás tisztázása is indokolta, mely a Hatóság kötelezettsége, és a szakértő jelzése alapján folytatható volt, ahhoz nem kellett újabb kirendelésről szóló végzés meghozatala. […] Az indítványozó az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésébe és XXVIII. cikk (1) bekezdésébe ütközőnek találta a kúriai ítéletet a következő okok miatt. Egyrészt az elsőfokú hatóság a két egymásnak ellentmondó szakvélemény közül – amelyekből egyet jogellenesen, a Hatóság külön felhívása nélkül készített el a szakértő – az engedély visszavonását megalapozó szakvéleményre alapította határozatát anélkül, hogy a döntés indokolásában kitért volna arra, miért ezt a szakvéleményt tekintette mérvadónak. Másrészt, az indítványozó a szakvéleményt az elsőfokú eljárásban nem ismerhette meg, nem is volt tudomása arról, hogy kiegészítő szakvélemény született. Harmadrészt, a szakértői vélemény nem az eljárás tárgyát képező gép tekintetében vetette fel aggályait, hanem egy másik gép vonatkozásában. Negyedrészt, a szakértő eljárása jogellenes volt: többszöri próbálkozásra, külső számítástechnikai közrehatással jogsértő állapotot állított elő a gépben. Ötödrészt, az elsőfokú hatóság megtagadta a szakértő eljárása során készített naplófájlok elektronikus formában való kiadását, melynek okai nem tisztázottak. A papír alapon átadott naplófájlok hiányosak. Végül, ha a pénztárgép valóban hibás lett volna, akkor a hiba kiküszöbölésére az eljárásban határidő biztosításával fel kellett volna szólítani az indítványozót. Erre azonban – jogellenesen – nem került sor. Részletes indokolásában az indítványozó azt is sérelmezte, hogy a kiegészítő vélemény nem a Hatóság által feltett kérdésekre adott választ, mert kirendelő végzés híján ilyenek nem is voltak, a szakértő az eredeti kirendelő végzésétől eltért. Továbbá, a magánszakértői vélemény értékelésének elmaradása a tényállás feltárásának hiányosságaira utal. […] Az alkotmányjogi panasz megalapozott. A konkrét eljárás egészének és körülményeinek figyelembe vétele alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy sérült az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz való jog. Az eljárás megindításáról való döntés, valamint a bizonyítékok ügyféllel való ismertetésének elmaradása olyan eljárási szabálysértések, amelyek kihatnak az ügy érdemére. A tisztességes eljáráshoz való jog alapján az egyes eljárási garanciák olyan értéket jelentenek, amelyek megszegése vagy be nem tartása kihat az ügy érdemére, az ügy kimenetelétől függetlenül. A tisztességes eljáráshoz való jog sérelme úgy is bekövetkezhet, hogy nem áll fenn oksági kapcsolat a lényeges eljárási szabálysértés és az ügy konkrét kimenetele között, azonban az ügyféli jogok érvényesíthetősége olyan sérelmet szenved, amely az eljárás egészét és körülményeit figyelembe véve eléri az alaptörvény-ellenesség szintjét. A konkrét esetben az eljárás megindításáról való értesítés, valamint a bizonyítékok ismertetésének elmaradása olyan eljárási szabálysértésnek minősülnek, amelyek érdemben kihatnak – az eljárás kimenetelétől függetlenül – az alapvető ügyféli jogok (pl. az indítványozási, észrevételezési, valamint a jogorvoslati jog) gyakorolhatóságára, ezáltal sérül a tisztességes eljáráshoz való jog. A másodfokú eljárás adott esetben – a teljes felülbírálati jogkörből adódóan is – korrigálhatja az elsőfokú eljárás hibáit, tévedéseit, azonban ez nem minden hiba esetén tehető meg. A konkrét esetben a másodfokú eljárásban fogalmilag kizárt az értesítés elmaradásának korrigálása. A bizonyítékok ismertetésének elmaradása utólag korrigálható abban a tekintetben, hogy utólag is van lehetőség azok megismertetésére az ügyféllel, azonban azok a kapcsolódó ügyféli jogosultságok (az indítványozási, észrevételezési jog), nem pótolhatóak a másodfokú eljárásban. A bizonyítással kapcsolatos indítványozási és észrevételezési jog éppen azt teszi lehetővé, hogy már az elsőfokú eljárásban ütköztetni lehessen az álláspontokat. Ha ez a bizonyítékok ügyféllel való megismertetésének elmaradása miatt nem történik meg az elsőfokú eljárásban, a másodfokú eljárásban ugyan van rá lehetőség a teljes felülbírálat okán, azonban a másodfokú döntés ellen már nem lehet jogorvoslatot előterjeszteni, így a bizonyítással kapcsolatos érvelés sem kifogásolható. Az elsőfokú döntés elleni jogorvoslat pedig az alapvető eljárási jogok korlátozása miatt fogalmilag nem lehet teljes körű. Az ügyféli jogok csorbulása emellett a jogorvoslatok számának növekedésével is jár, amely a tisztességes eljáráshoz való jog immanens részét képező ésszerű időn belül történő elbírálás követelménye ellen hat. Mindezekre tekintettel jelen ügyben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria Kfv.II.37.070/2016/7. számú ítélete sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot, ezért azt megsemmisíti. […]”
A tárgyban benyújtott alkotmányjogi panasz az alábbi linken érhető el:
Az Alkotmánybíróság tárgybeli határozatát az alábbi linken érhető el:
https://alkotmanybirosag.hu/uploads/2018/10/sz_iv_957_2017.pdf
2018. július hó 25. napján kihirdetésre került és 2018. augusztus hó 1. napján hatályba lépett a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalról szóló 2013. évi XXII. törvény módosításáról szóló 2018. évi XXXIX. törvény. A módosítás eredményeképpen bevezetésre került – a 3/B alcím alatt – a közérdekű igényérvényesítés jogintézménye, mely a fogyasztói jogok hatékonyabb védelmét célozza, és amelynek keretében a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal pert indíthat a fogyasztók polgári jogi igényeinek érvényesítése iránt.
A 2013. évi XXII. törvény módosulásának megtekintéséhez kattintson IDE
A 2016. április hó 27. napján elfogadott és a tagállamoknak több mint két éves felkészülési időt biztosító Európai Unió Adatvédelmi Rendelete (a továbbiakban: GDPR) 2018. május hó 25. napján lépett hatályba. A GDPR-nak való megfelelés, valamint a rendelet által nyitva hagyott egyes területek szabályozására a jogalkotó átfogóan módosította az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvényt (a továbbiakban: Infotv.)az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvénynek az Európai Unió adatvédelmi reformjával összefüggő módosításáról, valamint más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2018. évi XXXVIII. törvénnyel (a továbbiakban: Infotv. novella).A szóban forgó Infotv. novella 2018. július hó 25. napján került kihirdetésre és július hó 26. napján lépett hatályba.
A 2011. évi CXII. törvény módosulásának megtekintéséhez kattintson IDE
A HVG-Orac kiadó gondozásában, 2018 nyarán megjelent az Emberi jogi enciklopédia, mely az MTA TK Jogtudományi Intézet kiemelt projektjeként, Lamm Vanda akadémikus szerkesztésében látott napvilágot. A hiánypótló kötet terjedelme 748. oldal, mely 60 szerző közreműködésével készült el és több, mint 100 tanulmányt tartalmaz.
- 1
- 2