Author Archives: ADMIN

1/2017. (I.17.) AB határozat

1/2017. (I.17.) AB határozat az Országgyűlés 2016. december 6-i ülésnapján elfogadott, a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény 7. § (4) bekezdése, valamint a 12. § (2) bekezdése a) és c) pontjai alaptörvény-ellenességének megállapításáról megtekintéséhez kattintson IDE

Hatályba lépett a közigazgatási eljárás új kódexe az általános közigazgatási rendtartás – az Ákr. szabályai egyszerűen, közérthetően

Boros Anita – Hatályba lépett a közigazgatási eljárás új kódexe az általános közigazgatási rendtartás – az Ákr. szabályai egyszerűen, közérthetően című cikkének letöltéséhez kattintson IDE

Indokolás a T_12243. sz. törvényjavaslathoz (Kp. Indokolás)

MAGYARORSZÁG KORMÁNYA

T/12234. számú

törvényjavaslat

 

 

a közigazgatási perrendtartásról

 

Előadó: Dr. Trócsányi László igazságügyi miniszter

 

 

Budapest, 2016. szeptember

2016. évi … törvény

a közigazgatási perrendtartásról

 

Az Országgyűlés a történeti alkotmány vívmányainak tiszteletben tartásával,

a közigazgatási bíráskodás önállóságát elismerve és nemzeti hagyományait megújítva,

a közigazgatási perek hatékony, gyors és szakszerű elbírálását lehetővé tevő önálló perrendi szabályok szükségességét felismerve,
a közigazgatási bíróságok által a közigazgatás jogsértő tevékenységével szemben nyújtott jogvédelem és jogorvoslat biztosítása céljából, továbbá
annak érdekében, hogy a közigazgatási szervek hatásköreiket törvényben előírtaknak megfelelően gyakorolják, és tevékenységük összhangban legyen azokkal a célokkal, amelyek elérése érdekében azokat megvalósították,
az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés b)–d) pontja végrehajtására a következő törvényt alkotja:

ELSŐ RÉSZ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
Fejezet Alapvető rendelkezések
1. §

[A törvény hatálya]

E törvényt kell alkalmazni a közigazgatási jogviták elbírálása iránti közigazgatási perben, és az egyéb közigazgatási bírósági eljárásban.
E törvény hatálya nem terjed ki azon közigazgatási jogviták elbírálására, amelyeket törvény kifejezetten más bíróság hatáskörébe utal.
2. §

[A bíróság feladata] A bíróság feladata, hogy eljárásával a közigazgatási tevékenységgel megvalósított jogsértéssel szemben – erre irányuló megalapozott kérelem esetén – hatékony jogvédelmet biztosítson.
A bíróság a közigazgatási jogvitát tisztességes, koncentrált és költségtakarékos eljárásban bírálja el.
A bíróság a perkoncentráció és az eljárási igazságosság érvényesülése érdekében az e törvényben meghatározott módon és eszközökkel hozzájárul ahhoz, hogy a felek és más perbeli személyek eljárási jogaikat gyakorolhassák és kötelezettségeiket teljesíthessék.
Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a bíróság a közigazgatási jogvitát a kereseti kérelem, a felek által előterjesztett kérelmek és jognyilatkozatok keretei között bírálja el. A bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe.
A bíróság törvényben meghatározott esetben hivatalból vizsgálatot, illetve bizonyítást rendelhet el.
A bíróság köteles gondoskodni arról, hogy a felek minden, az eljárás során előterjesztett kérelmet, nyilatkozatot, a bírósághoz benyújtott okiratot, bizonyítékot megismerhessenek, és azokra – megfelelő határidőn belül – nyilatkozhassanak.
A bíróság köteles a jogi képviselő nélkül eljáró felet perbeli eljárási jogairól és kötelezettségeiről, a pártfogó ügyvédi képviselet iránti kérelem előterjesztésének lehetőségéről, valamint indokolt esetben a támogató perben való részvételéről a szükséges tájékoztatással ellátni.
3. §

[A felek kötelezettségei]

A felek kötelesek jóhiszeműen eljárni, és az eljárás koncentrált befejezése érdekében a bírósággal együttműködni.
A felek tényállításaikat és egyéb, tényekre vonatkozó nyilatkozataikat a valóságnak megfelelően kötelesek előadni.
A jogvita elbírálásához szükséges tények feltárása, az alátámasztásukra szolgáló adatok és bizonyítékok rendelkezésre bocsátása – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a feleket terheli.
A feleknek törekedniük kell arra, hogy az ítélet meghozatalához szükséges valamennyi tény és bizonyíték olyan időpontban álljon rendelkezésre, hogy a jogvita lehetőleg egy tárgyaláson elbírálható legyen.
4. §

[A közigazgatási jogvita] A közigazgatási jogvita tárgya a közigazgatási szerv közigazgatási jog által szabályozott, az azzal érintett jogalany jogi helyzetének megváltoztatására irányuló, vagy azt eredményező cselekményének vagy a cselekmény elmulasztásának (a továbbiakban együtt: közigazgatási tevékenység) jogszerűsége.
Közigazgatási jogvita a közszolgálati és a közigazgatási szerződéses jogviszonnyal, továbbá az egyéb közigazgatási jogviszonnyal kapcsolatos bármely más jogvita is.
Közigazgatási cselekmény különösen

a közigazgatási határozat;
a hatósági intézkedés;
az egyedi ügyben alkalmazandó – a jogalkotásról szóló törvény hatálya alá nem tartozó – általános hatályú rendelkezés, amelyet a közigazgatási szerv saját működése, szervezete, illetve tevékenysége, valamint tagjaival, igénybevevőivel fennálló jogviszonyai szabályozására ad ki;
a közigazgatási szerződés, a közigazgatási szerződés teljesítése és megszüntetése, továbbá a hatósági szerződés végrehajtása körében tett nyilatkozat vagy intézkedés;
a köztestületi döntés.

Ha törvény eltérően nem rendelkezik, nincs helye közigazgatási jogvitának

az egymással irányítási vagy vezetési jogviszonyban álló felek között,

önállóan valamely közigazgatási cselekmény megvalósítását szolgáló járulékos közigazgatási cselekmény jogszerűségére vonatkozóan,
a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló törvény szerinti belső rendelkezés jogszerűségére vonatkozóan.
A közigazgatási tevékenység felek általi megjelölése a bíróságot nem köti. A bíróság hivatalból annak tartalma szerint veszi figyelembe a közigazgatási tevékenységet, és a megfelelő eljárásban bírálja el.
) E törvény alkalmazásában

közigazgatási szerv:

az államigazgatási szerv, és annak önálló feladat- és hatáskörrel felruházott szervezeti egysége és közege,
a helyi önkormányzat szerve,

a nemzetiségi önkormányzat testülete és szerve,

a választási bizottság,
a köztestület, a felsőoktatási intézmény, és annak önálló feladat- és hatáskörrel felruházott tisztségviselője vagy szerve,
a törvény vagy kormányrendelet által közhatalom gyakorlására feljogosított egyéb szervezet vagy személy;
közigazgatási szerződés:

a hatósági szerződés,

a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény szerinti szerződés és megállapodás, a külföldi önkormányzattal való együttműködésről szóló megállapodás kivételével,
a szerződő közigazgatási szerv által szolgáltatási vagy beruházási közfeladata ellátására olyan hosszú távra kötött, összetett szerződés, amelynek keretében a szerződő fél a szerződés tárgyának megtervezésére, kivitelezésére, működtetésére és finanszírozására vállal kötelezettséget a közfeladat-ellátáshoz kapcsolódó működési kockázat viselésével, a szerződés lejártakor a létrehozott eszközöknek a szerződő közigazgatási szerv részére történő átruházásának kötelezettségével vagy anélkül, valamint
az a szerződés, amelyet törvény vagy kormányrendelet annak minősít;

közszolgálati jogviszony: az állam vagy az állam nevében eljáró szerv (a továbbiakban együtt: foglalkoztató szerv) és az állam nevében foglalkoztatott személy között a köz szolgálata, munkavégzés, illetve szolgálatteljesítés céljából létesített, törvényben meghatározott speciális kötelezettségeket és jogokat tartalmazó jogviszony;
megelőző eljárás: a jogvita tárgyává tett közigazgatási cselekmény megvalósítására folytatott közigazgatási hatósági vagy jogorvoslati eljárás.
E törvény közigazgatási szervre vonatkozó szabályait a foglalkoztató szervre, a közigazgatási cselekményre vonatkozó szabályokat a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos döntésre és intézkedésre megfelelően alkalmazni kell. A Közszolgálati Döntőbizottság eljárása nem minősül megelőző eljárásnak.
5. § [Közigazgatási bírói út] A bíróság a közigazgatási jogvitát közigazgatási perben bírálja el.

A bíróság közigazgatási perben dönt a kormányzati tevékenységen kívüli minden olyan közjogi jogviszonyon alapuló jogvitában, amelynek elbírálása nem tartozik az Alkotmánybíróság vagy más bíróság hatáskörébe.
A bíróság dönt az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló, valamint a helyi önkormányzat jogalkotási kötelezettségének elmulasztása miatti eljárásban.
6. §

[A polgári perrendtartás szabályainak alkalmazása]

A közigazgatási perben vagy az egyéb közigazgatási bírósági eljárásban a polgári perrendtartás szabályait akkor kell alkalmazni, ha azt e törvény kifejezetten előírja. A polgári perrendtartás szabályait e törvénnyel összhangban kell alkalmazni.

Fejezet Bíróságok
7. §

[A közigazgatási ügyben eljáró bíróságok]

Elsőfokon ítélkezik

a közigazgatási bíróság/ közigazgatási és munkaügyi bíróság,

a közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróság és

az e törvényben meghatározott esetben a Kúria.

Másodfokon ítélkezik

a közigazgatási bírósághoz/ közigazgatási és munkaügyi bírósághoz tartozó ügyekben a közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróság és
a közigazgatási felsőbíróságként eljáró bírósághoz tartozó ügyekben a Kúria.
(3) Felülvizsgálati ügyekben a Kúria jár el.

8. §

[A bíróság összetétele]

E törvény eltérő rendelkezése hiányában a bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el.
A bíróság tanácsa az előkészítő tanácsülésen elrendelheti, hogy a tanács tagja egyesbíróként járjon el, ha az ügy mind ténybeli, mind jogi szempontból egyszerű megítélésű.
Egyesbíró jár el

a kétfokú közigazgatási eljárásban hozott közigazgatási cselekmény vizsgálatára indított perben,
az ötmillió forintot meg nem haladó alapösszegű fizetési kötelezettséget vitató kereset alapján indult perben,
a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek és a harmadik országbeli állampolgárok beutazásával és tartózkodásával, valamint a menedékjoggal kapcsolatos perben,
a hatósági igazolvánnyal, hatósági bizonyítvánnyal, illetve hatósági nyilvántartás vezetésével kapcsolatos perben,
a hatósági határozattal szemben kizárólag a hatósági eljárás egyéb résztvevőjének keresete alapján indult perben,
a hatósági végzéssel kapcsolatos perben,

a mulasztási perben és

az e törvényben meghatározott egyéb perben.

Ha az ügy különös bonyolultsága indokolja, az egyesbíró a (3) bekezdés szerinti perben a tárgyalás megkezdése előtt elrendelheti, hogy az ügyben három hivatásos bíróból álló tanács járjon el. A tanács elé utalt ügyben utóbb egyesbíró nem járhat el.
A Kúria három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el. Ha az ügy különös bonyolultsága, vagy kiemelt társadalmi jelentősége indokolja, a Kúria elrendelheti, hogy az ügyben öt hivatásos bíróból álló tanács járjon el.
9. §

[A bíróság tagjainak jogai és kötelezettségei]

Az egyesbíró megtehet minden intézkedést, és meghozhat minden határozatot, amelyet törvény a bíróság, a bíróság tanácsa vagy az elnök hatáskörébe utal.
A bíróság tanácsának hatáskörébe utalt ügyekben az elnök vagy az általa kijelölt bíró tárgyaláson kívül megtehet minden intézkedést, és az ítélet kivételével meghozhat minden határozatot, amelyet törvény a bíróság hatáskörébe utal. Tárgyaláson az elnök azokat az intézkedéseket teheti meg, és olyan határozatokat hozhat, amelyeket e törvény kifejezetten az elnök hatáskörébe utal.
10. § [Kizárás] A per elintézéséből ki van zárva, és abban mint bíró nem vehet részt

aki a perben félként vagy érdekeltként részt vehet,

az a személy, aki a vitatott közigazgatási tevékenység megvalósításában részt vett,

a fél vagy az érdekelt tisztségviselője, tagja, alapítója, nyilvánosan működő részvénytársaság esetében befolyással rendelkező tagja, illetve a féllel vagy az érdekelttel
foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban álló személy, a jogviszonya megszűnését követő két évig,
az a), b) vagy c) pont alá eső személy képviselője, támogatója, vagy olyan volt képviselője, volt támogatója, aki az ügyben eljárt,
az a), b), c) vagy d) pont alá eső személy Polgári Törvénykönyv szerinti hozzátartozója,

az, akinek tanúként való meghallgatását a bíróság elrendelte, vagy akit a bíróság szakértőként rendelt ki, illetve aki szakvéleményt adott, vagy
az, akitől az ügy tárgyilagos megítélése egyéb okból nem várható.

A perorvoslat elintézéséből ki van zárva az a bíró is, aki a perorvoslattal támadott határozat meghozatalát megelőző bírósági eljárásban részt vett.
) A perben nem járhat el az a közigazgatási bíróság/ közigazgatási és munkaügyi bíróság,

amelynek vezetőjével szemben az (1) bekezdés szerinti kizárási ok áll fenn, vagy
amely a perben félként vagy érdekeltként vehet részt.
A Kúria jár el, ha a közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróság vezetőjével szemben az
(1) bekezdés szerinti kizárási ok áll fenn, vagy a közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróság a perben félként vagy érdekeltként vehet részt.
(5) A kizárási kérelem bejelentésére és elintézésére a polgári perrendtartás szabályait kell megfelelően alkalmazni.
11. §

[A bírósági titkár és a bírósági ügyintéző]

Az elsőfokú bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben az egyesbíró, az elnök vagy az általa kijelölt bíró helyett tárgyaláson kívül bírósági titkár is eljárhat.
Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a bírósági titkárnak – törvény eltérő rendelkezése hiányában – önálló aláírási joga van. A bírósági titkár megteheti mindazokat az intézkedéseket és – az ítélet kivételével – meghozhatja mindazokat a határozatokat, amelyeket a törvény a bíróság vagy az elnök hatáskörébe utal. Az eljárást befejező, az eljárást felfüggesztő, illetve az egyezséget jóváhagyó végzést a bírósági titkár az elnök vagy az általa kijelölt bíró jóváhagyásával hozhatja meg.
) A bírósági titkár azonnali jogvédelem tárgyában nem határozhat.

Törvényben meghatározott esetekben, önálló aláírási joggal, tárgyaláson kívül bírósági ügyintéző is eljárhat. A bíróság eljárására irányadó, törvényben meghatározott rendelkezéseket ilyen esetben a bírósági ügyintéző eljárására kell alkalmazni.
A bírósági titkár, a bírósági ügyintéző, valamint a jegyzőkönyvvezető kizárására a bíró kizárására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

Fejezet Hatáskör és illetékesség
12. § [Hatáskör] A közigazgatási bíróság/ közigazgatási és munkaügyi bíróság hatáskörébe azok a közigazgatási perek és egyéb közigazgatási bírósági eljárások tartoznak, amelyek elbírálását törvény nem utalja a közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróság vagy a Kúria hatáskörébe.
A közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos per kivételével a közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróság hatáskörébe tartozik
a központi államigazgatási szervekről szóló törvény szerinti önálló szabályozó szerv, autonóm államigazgatási szerv és kormányhivatal,
a vasúti igazgatási szerv és a légiközlekedési hatóság,

a választási bizottság,

a köztestület,

a Magyar Nemzeti Bank, és

a gyülekezési jogról szóló törvény szerinti közigazgatási szerv gyülekezési jog gyakorlásával összefüggésben megvalósított
közigazgatási tevékenységével kapcsolatos per.

A közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróság dönt

a közigazgatási szerv kijelölésére irányuló eljárásban, továbbá

az 5. § (2) bekezdésében meghatározott perben.

) A Kúria hatáskörébe tartozik

a helyi önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárás,

a helyi önkormányzat jogalkotási kötelezettségének elmulasztása miatti eljárás,

a Nemzeti Választási Bizottság közigazgatási tevékenységével kapcsolatos jogvita és
az alkotmányjogi panasz orvoslása eljárási eszközének megállapítására irányuló eljárás.
13. §
[Illetékesség]

Ha más bíróság kizárólagos illetékessége megállapítva nincs, a perre az a bíróság illetékes, amelynek illetékességi területén a per tárgyává tett közigazgatási tevékenység megvalósult. Ha a vitatott közigazgatási cselekményt többfokú eljárásban valósították meg, a perre az a bíróság illetékes, amelynek illetékességi területén az elsőfokú közigazgatási cselekmény megvalósult.
A közigazgatási tevékenység megvalósulásának helye

ingatlanhoz kapcsolódó jog vagy kötelezettség, illetve ingatlanra vonatkozó jogviszony esetében az ingatlan fekvésének a helye,
bejelentéshez vagy engedélyhez kötött tevékenységgel kapcsolatos közigazgatási cselekmény esetében a tevékenység gyakorolásának helye, vagy tervezett helye.
Ha a közigazgatási tevékenység külföldön valósult meg, a perre a Fővárosi Közigazgatási Bíróság/ Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kizárólagosan illetékes.
A felek a közigazgatási szerződéssel kapcsolatban felmerült jövőbeli jogvitájuk esetére – ha megállapodásuk nem ütközik jogszabályba – a közigazgatási szerződés egyedileg megtárgyalt szerződési rendelkezésében kiköthetik valamely közigazgatási bíróság/ közigazgatási és munkaügyi bíróság illetékességét. E bíróság – törvény eltérő rendelkezése vagy a felek eltérő megállapodása hiányában – a közigazgatási szerződéssel kapcsolatos valamennyi perre kizárólagosan illetékes. A kikötés hatálya kiterjed a jogutódra is.
Nincs helye illetékességi kikötésnek olyan ügyben, amelyre törvény valamely bíróság kizárólagos illetékességét állapítja meg. A felek a közigazgatási szerződéssel kapcsolatban felmerült jövőbeli jogvitájuk esetére nem köthetik ki a Fővárosi Közigazgatási Bíróság/ Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság illetékességét.
A főkötelezett elleni perre bármilyen címen illetékes bíróság a mellékkötelezettel szembeni igény elbírálására is illetékes.
A közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos perre a munkavégzés helye szerinti bíróság illetékes. Az állam nevében foglalkoztatott személy a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos pert a lakóhelye szerint illetékes bíróság előtt is megindíthatja.
Több illetékes bíróság közül az a bíróság jár el, amelyhez a keresetlevelet elsőként benyújtották, illetve továbbították.
E § alkalmazásában a fővárosi székhelyű, de elsősorban Pest megye területére vagy annak egy részére illetékes közigazgatási szervet a bíróság illetékessége szempontjából úgy kell tekinteni, mintha a székhelyén megvalósult tevékenység Pest megye területén valósult volna meg.
14. §
[A hatáskör és az illetékesség vizsgálata]

A bíróság hatáskörének és illetékességének hiányát hivatalból veszi figyelembe.

Ha a közigazgatási ügyben eljáró bíróság hatáskörét megállapítja, e döntése más bíróságra
ide nem értve a közigazgatási ügyben másodfokon eljáró bíróságot és a Kúriát – kötelező.

A bíróság illetékességének megállapításánál a keresetlevél benyújtásának időpontja irányadó. Ha a per a keresetlevél benyújtása után bekövetkezett valamely változás folytán tartozna a bíróság illetékessége alá, a bíróság illetékességét akkor is meg kell állapítani.
Az illetékességnek vagy az illetékesség hiányának megállapítására előadott tényállítások valóságát a bíróság csak akkor vizsgálja, ha azok a köztudomással vagy a bíróság hivatalos tudomásával ellenkeznek, vagy ha azokat az ellenfél vitássá teszi.
15. §

[Az eljáró bíróság kijelölése]

(1) Jogerős bírósági határozatok folytán felmerült hatásköri vagy illetékességi összeütközés esetén, valamint akkor, ha az illetékes bíróság nem állapítható meg, vagy kizárás miatt nem járhat el, az eljáró bíróságot harminc napon belül kell kijelölni.
Ha az illetékes bíróság nem állapítható meg, a fél a kijelölés iránti kérelmet bármelyik közigazgatási bíróságnál/ közigazgatási és munkaügyi bíróságnál előterjesztheti; egyébként a kijelölés iránt a perben eljárt bíróság hivatalból köteles előterjesztést tenni.
A hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságot

illetékességi összeütközés esetén a közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróság,

hatásköri összeütközés esetén a Kúria jelöli ki és utasítja az eljárás lefolytatására.
Ha a hatásköri összeütközés a közigazgatási ügyben eljáró bíróság és más bíróság között merül fel, a kijelölés tárgyában a Kúria öttagú tanácsban dönt. A tanács elnöke és két tagja közigazgatási bíró, további két tagja a vitával érintett szakágba tartozó bíró. A tanács összetételét és a helyettesítés rendjét az ügyelosztási rendben évente előre kell meghatározni.
A kijelölés tárgyában a bíróság a felek meghallgatása nélkül határozhat.

Fejezet

A felek és az érdekelt

16. § [Perképesség] A perben fél az lehet, akit a polgári jog vagy a közigazgatási jog szabályai szerint jogok illethetnek és kötelezettségek terhelhetnek, továbbá az a közigazgatási szerv, amely önálló közigazgatási feladat- és hatáskörrel rendelkezik.
A közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos perben fél lehet a munkavállalói és a munkáltatói érdek-képviseleti szervezet.
A perben személyesen vagy meghatalmazottja útján az járhat el, aki a polgári perrendtartás szabályai szerint perbeli cselekvőképességgel rendelkezik vagy a megelőző eljárásban személyesen eljárhatott.
A perképességre egyebekben, valamint a támogató, a tolmács és a fordító részvételére a polgári perrendtartás szabályait kell alkalmazni.
17. § [Felperes] A per megindítására jogosult

a) akinek jogát vagy jogos érdekét a közigazgatási tevékenység sérti,
az ügyészség, illetve a törvényességi felügyeletet gyakorló szerv, ha a felhívásában megállapított határidő eredménytelenül telt el,
az a közigazgatási szerv, amely a megelőző eljárásban hatóságként vagy szakhatóságként nem vett részt, ha hatáskörét a közigazgatási tevékenység érinti, továbbá amely a szerződésben részes fél (szerződő közigazgatási szerv),
törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott ügyekben az a civil szervezet, amely a nyilvántartásba vett tevékenységét valamely alapvető jog védelme vagy valamilyen közérdek érvényre juttatása érdekében a közigazgatási tevékenység által érintett földrajzi területen legalább egy éve folytatja, ha a közigazgatási tevékenység nyilvántartásba vett tevékenységét érinti,
törvényben meghatározott esetben az általa képviselt tagság, illetve csoport jogos érdekeinek közvetlen sérelme vagy veszélyeztetése esetén azon érdek-képviseleti szervezet vagy köztestület is, amelynek nyilvántartott vagy alapító okiratában rögzített tevékenységét a közigazgatási tevékenység érinti.
18. § [Alperes] Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a pert az ellen a közigazgatási szerv ellen kell indítani, amely a jogvita tárgyát képező közigazgatási tevékenységet megvalósította. Többfokú közigazgatási eljárásban hozott cselekmény esetén a közigazgatási cselekmény megvalósítója az utolsó fokon eljárt közigazgatási szerv.
Nem érinti a közigazgatási szerv alperesi minőségét, ha a hatásköre, amelynek alapján a közigazgatási tevékenységet megvalósította, anélkül szűnik meg, hogy azt jogszabály más közigazgatási szervre telepítené.
A közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos pert a munkáltató közigazgatási szerv ellen kell megindítani.
19. § [Pertársaság] Több felperes együtt is indíthat pert, ha a jogvita tárgya olyan közös jog vagy kötelezettség, amely csak egységesen dönthető el, vagy a perben hozott döntés a pertársakra a perben való részvétel nélkül is kiterjedne.
Az (1) bekezdés szerinti pertársaság esetében bármely pertárs perbeli cselekményei – az egyezség, az elismerés, a jogról való lemondás és a kereseti kérelemtől való elállás kivételével
arra a pertársra is kihatnak, aki valamely határidőt, határnapot vagy cselekményt elmulasztott, feltéve, hogy mulasztását utóbb nem pótolta. Ha a pertársak cselekményei vagy előadásai egymástól eltérnek, a bíróság azokat a per egyéb adatait is figyelembe véve bírálja el.
Több felperes akkor is indíthat együtt pert, ha az állított jogsérelmeket ugyanazon közigazgatási tevékenység okozta, vagy a vitatott – azonos természetű – közigazgatási tevékenységek azonos jogalapon és azonos vagy hasonló tényeken alapulnak.
Több alperes együtt is perelhető, ha a közigazgatási tevékenységet együtt valósították meg, így különösen, ha az egyik közigazgatási tevékenysége a másiknak a keresetlevélben vitatott közigazgatási tevékenységén alapul, vagy megvalósításukra ugyanabban a megelőző eljárásban került sor.
A (3) és (4) bekezdés szerinti pertársaság esetében a pertársak önállóan járnak el, egyik pertárs cselekménye vagy mulasztása sem szolgálhat a többi pertárs előnyére vagy hátrányára.
20. § [Érdekelt] Akinek jogát vagy jogos érdekét a vitatott közigazgatási tevékenység sérti, vagy a perben hozandó ítélet sértheti, a mások között folyamatban lévő perbe érdekeltként beléphet. A perbe érdekeltként beléphet az is, aki a megelőző eljárásban ügyfélként vett részt.
E törvény eltérő rendelkezése hiányában a közigazgatási perben vagy az egyéb közigazgatási bírósági eljárásban az érdekeltet a féllel azonos eljárási jogok illetik meg és azonos kötelezettségek terhelik.
Az érdekelt a felek rendelkezési jogának sérelme nélkül jogosult perbeli cselekmény megtételére, amely akkor is hatályos, ha a felek cselekményeivel ellentétben áll. Az ellentétes
cselekmény befolyását az ügy eldöntésére a bíróság a per egyéb adatait is figyelembe véve bírálja el.
A perbelépés lehetőségéről az ismert érdekeltet a bíróság értesíti. Az értesítéssel egyidejűleg a bíróság közli a keresetlevelet, ha erre korábban nem került sor. A perbelépés lehetőségéről való értesítésnek hivatalból vagy valamely fél kérelmére az ítélet jogerőre emelkedéséig az eljárás bármely szakaszában helye van.
A hatásterület kijelölésével járó megelőző eljárást követő perben a bíróság elrendelheti, hogy azon érdekeltekkel, akik a megelőző eljárásban nem vettek részt, a perbelépés lehetőségéről szóló értesítést a közigazgatási szerv honlapján, ennek hiányában a helyben szokásos módon történő közzétételével kell közölni. A bíróság a közzétételre a közigazgatási szervet kötelezi. A perbelépés lehetőségéről szóló értesítést a közigazgatási szerv általi közzétételét követő tizenötödik napon kell közöltnek tekinteni.
A bíróság kérelemre vagy hivatalból érdekeltként perbe állíthatja azt, akinek jogát vagy jogos érdekét a perben hozandó ítélet érinti, ha perben állása a jogvita rendezése érdekében a bíróság megítélése szerint szükséges.
A fél perbeállítást vagy a perbelépés lehetőségéről szóló értesítést a védirat közlésétől számított harminc napon belül kérhet. A perbeállítás iránti kérelmet elutasító végzés ellen fellebbezésnek van helye.
21. §

[Az érdekelt perbelépése]

A perbelépést írásban vagy a tárgyaláson szóban lehet bejelenteni. A perbelépés lehetőségéről értesített érdekelt a perbelépést az értesítés közlését követő tizenöt napon belül jelentheti be. A határidő elmulasztása miatt a határidő lejártát követő tizenöt napon belül van helye igazolásnak.
A perbelépés bejelentésével egyidejűleg meg kell jelölni a perbelépést megalapozó jogot, jogos érdeket, továbbá azt, hogy melyik fél pernyertességét kívánja támogatni, illetve mindezek indokait.
A perbelépés bejelentéséről a bíróság a feleket haladéktalanul értesíti, és a perbelépés megengedése előtt a feleket szükség esetén meghallgatja.
Az érdekelt – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – perbeli cselekményt csak a perbelépést megengedő végzés jogerőre emelkedését követően végezhet. E rendelkezés nem akadálya a perbelépéssel kapcsolatos eljárási cselekményeknek. A perbelépés megengedését megelőzően tett perbeli cselekmények és az addig meghozott bírói határozatok a bíróság ellenkező döntése hiányában az érdekelttel szemben is hatályosak.
Ha a perbelépésnek nem lett volna helye, illetve az azt megalapozó jog vagy jogos érdek megszűnt, a bíróság az érdekeltet – a felek és az érdekelt meghallgatása után – a perből kizárja.
) A perbelépést elutasító, valamint a perből kizáró végzés ellen fellebbezésnek van helye.

A közigazgatási cselekmény, illetve a perbelépés lehetőségéről való értesítés közlésének hiányában az érdekelt a perbelépést a perorvoslati kérelemben is bejelentheti, azzal, hogy az elsőfokú ítélet meghozatala után előterjesztett perbelépési kérelemben elsőfokú tárgyalás tartását nem kérheti. A perorvoslati kérelemben bejelentett perbelépés megengedéséről a perorvoslati kérelem elbírálására jogosult bíróság dönt.
22. § [Perbeli jogutódlás] Ha a per alapjául szolgáló jog, jogos érdek vagy kötelezettség tekintetében a fél vagy az érdekelt helyébe a keresetlevél benyújtását követően jogutód lép, a jogutód a perbe beléphet.
A felperes és az érdekelt jogutódjának perbelépéséhez a jogelőd hozzájárulása szükséges. Nincs szükség hozzájárulásra, ha a perbelépés azért történik, mert a jogelőd meghalt vagy jogutódlással megszűnt, a jogutódlást azonban valószínűsíteni kell.
A fél jogutódját a másik fél perbe vonhatja. A felperes jogutódját csak akkor lehet perbe vonni, ha a jogutódlás a felperes halála, illetve jogutódlással történő megszűnése miatt következett be. Az érdekelt jogutódját akkor lehet perbe vonni, ha a jogelődöt a bíróság állította perbe.
A jogutód a perből elbocsátott jogelődjének helyébe lép. A jogelőd elbocsátásáig végzett perbeli cselekmények és az addig meghozott bírói határozatok a bíróság ellenkező döntése hiányában a jogutóddal szemben is hatályosak.
Ha a jogelődöt a perből nem bocsátják el, a jogutód a perben a jogelőd pertársaként vesz részt.
23. §

[Eljárás perbeli jogutódlás esetén]

A jogutód perbelépését, illetve perbevonását írásban vagy a tárgyaláson szóban kell bejelenteni. A bejelentést közölni kell a felekkel. A perbelépés vagy perbevonás, illetve a jogelődnek a perből való elbocsátása tárgyában a bíróság határozathozatal előtt a feleket meghallgathatja.
) A perbelépést vagy a perbevonást elutasító végzés ellen fellebbezésnek van helye.

A jogutód perbelépése, illetve perbevonása esetén – ha az nem a jogelőd halála, vagy megszűnése miatt történt – a jogelődöt kérelmére a többi fél hozzájárulásával a bíróság a perből elbocsáthatja.
24. §

[Perbelépés a pertárs jogán] Az a perindításra jogosult, akivel a vitatott közigazgatási cselekményt nem közölték, és akit a perbelépés lehetőségéről sem értesítettek, a perbe az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig a felperes pertársaként is beléphet.
25. §

[Az alperes perbeállítása]

Ha a per nem a megfelelő közigazgatási szerv ellen indult meg, a bíróság a vitatott tevékenységet megvalósító közigazgatási szervet a keresetlevél közlésével perbe állítja, és a korábbi alperest a perből elbocsátja.
Ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a pert további közigazgatási szerv ellen is meg kellett volna indítani, e közigazgatási szervet a keresetlevél közlésével perbe állítja.
Ha az alperes közigazgatási szerv megszűnik, vagy a hatáskört, amelyen a vitatott közigazgatási tevékenység alapul, időközben jogszabály más közigazgatási szervre telepíti, a bíróság – alperes tájékoztatása alapján vagy hivatalból – azt a közigazgatási szervet állítja alperesként perbe, amelyre jogszabály a perrel érintett hatáskört telepíti. Az alperes a megszűnéséről, valamint a perrel érintett hatáskörének más közigazgatási szervre telepítéséről
e közigazgatási szerv megjelölésével – köteles a bíróságot előzetesen tájékoztatni.

Ha a többfokú közigazgatási eljárásban utolsó fokon eljárt közigazgatási szerv úgy szűnik meg, hogy a perrel érintett hatásköre is megszűnik, a bíróság az elsőfokon eljárt szervet állítja alperesként perbe.
A perbe állított alperes a korábbi alperes helyébe lép. A perbeállítást megelőzően végzett perbeli cselekmények és az addig meghozott bírói határozatok a bíróság ellenkező döntése hiányában a perbe állított alperessel szemben is hatályosak.
Ha a korábbi alperest a perből nem bocsátják el, a perbe állított alperes a perben a korábbi alperes pertársaként vesz részt.
A perbe állított alperes kérésére a tárgyalást meg kell ismételni, kivéve, ha a korábbi alperessel irányítási vagy szakmai irányítási jogviszonyban áll.
Az alperest perbeállító vagy a perből való elbocsátó végzés ellen a perbe állított, illetve a perből elbocsátott közigazgatási szerv nyolc napon belül fellebbezéssel élhet. A bíróság végzését módosíthatja vagy visszavonhatja.

Fejezet Képviselet
26. § [Képviselet] A képviseletre a polgári perrendtartás szabályait az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
Ügyvédjelölt és jogi előadó a közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróság és a Kúria előtt
az iratok megtekintése, azokról másolat kérése vagy készítése kivételével – nem járhat el.

A közigazgatási szerv vezetője, tisztségviselője vagy alkalmazottja a közigazgatási szerv szervezetét és működését meghatározó szabály szerinti képviseleti jogosultságát munkáltatói igazolványával is igazolhatja.
Az alperes közigazgatási szerv az ügyben eljárt elsőfokú közigazgatási szerv részére a perbeli képviseletre meghatalmazást adhat.
Saját tagjának közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos perében meghatalmazottként eljárhat a munkavállalói érdek-képviseleti szervezet.
27. §

[Kötelező jogi képviselet]

A közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróság és a Kúria előtt, továbbá a közigazgatási szerződéssel kapcsolatos perben a jogi képviselet kötelező.
Kötelező jogi képviselet esetén eljárásra jogosult a közigazgatási szerv jogi szakvizsgával rendelkező tisztségviselője vagy alkalmazottja is.
Az (2) bekezdés szerinti esetben a jogi szakvizsga megszerzését igazoló okiratot, az azzal egyenértékű okiratot vagy ezek hiteles másolatát azon eljárási szakaszban történő első jelentkezésekor kell a bíróságnak bemutatni vagy a beadványhoz csatolni, amelyben a jogi képviselet a fél számára kötelező. Ha a jogi szakvizsga megszerzését igazoló okiratot, az azzal egyenértékű okiratot vagy ezek hiteles másolatát a bíróságnak bemutatták, ennek tényét elegendő a jegyzőkönyvben rögzíteni, azt az iratokhoz nem kell csatolni.
A kötelező jogi képviseletre egyebekben a polgári perrendtartás szabályait kell alkalmazni.

Fejezet

Egyéb általános szabályok

28. § [Beadvány] A beadványt elektronikus úton, postai úton, vagy közvetlenül a bíróságnál kell benyújtani. A postai úton benyújtott beadvány előterjesztési ideje a postára adás napja.
E törvény eltérő rendelkezése hiányában a keresetlevélre, a védiratra, a keresetlevél és az ügy iratainak továbbítására, valamint a perorvoslati kérelemre a beadványok szabályait kell alkalmazni.
A beadványokra egyebekben a polgári perrendtartás szabályait kell megfelelően alkalmazni. A beadványok hiányosságai esetén – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – a polgári perrendtartás szabályai szerint van helye hiánypótlásnak.
29. §

[Elektronikus technológiák és eszközök alkalmazása]

Az elektronikus kapcsolattartásra a polgári perrendtartás szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A távközlő hálózat igénybevételére a polgári perrendtartás szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy ha a távközlő hálózat útján meghallgatásra kerülő személynek a személyazonossága igazolására alkalmas hatósági igazolványa vagy tartózkodásra jogosító okmánya nincs, a tárgyalás kitűzött helyszínén tartózkodó elnök és a személyes meghallgatást lefolytató bíró a meghallgatás kezdetén és a meghallgatás befejezésekor rögzíti a távközlő hálózat útján meghallgatásra kerülő személy személyazonosságának igazolása érdekében közölt nevét, születési helyét, születési idejét és anyja nevét. A személyazonosítás részeként a közölt adatokat a bíróság összeveti a megelőző eljárásban közölt adatokkal.
30. § [Pénzbírság] A perben kiszabható pénzbírság összege egymillió forintig – természetes személlyel szemben ötszázezer forintig, kiskorúval szemben háromszázezer forintig – terjed. Ugyanazon kötelezettség ismételt megszegése miatt a pénzbírság ismételten kiszabható.
A pénzbírság összegének megállapításánál figyelembe kell venni a kiszabására okot adó cselekmény súlyát és következményeit, a korábbi bírságolások számát és mértékét.
A pénzbírságot kiszabó végzés ellen fellebbezésnek van helye. A bíróság a végzést módosíthatja vagy visszavonhatja.
A kiszabott pénzbírságot szabadságvesztésre átváltoztatni nem lehet. A pénzbírság behajtására és felhasználására azokat a jogszabályokat kell alkalmazni, amelyek a bíróságok által büntetőügyben kiszabott pénzbüntetésekre irányadók.
31. § [Egyesítés és elkülönítés] A bíróság az előtte vagy más azonos hatáskörű bíróság előtt folyamatban lévő, egymással szoros összefüggésben álló tárgyú pereket – a felek kérelmére vagy hivatalból – az együttes
elbírálás érdekében egyesítheti. Ha az egyesítést több bíróság is elrendelte, a továbbiakban az a bíróság jár el, amely az egyesítésről korábban határozott.
A bíróság az egyesítésről szóló végzése megküldésével értesíti a másik bíróságot, amely az áttétel szabályait alkalmazva a peres iratokat megküldi az egyesítést elrendelő bíróságnak.
A bíróság elrendelheti, hogy az egy perben előterjesztett kereseti kérelmek, illetve a perben eldönthető egyes vitás kérdések egymástól elkülönítve kerüljenek elbírálásra.
32. §

[Az eljárás félbeszakadása és felfüggesztése]

A félbeszakadásra és felfüggesztésre a polgári perrendtartás szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy
a jogszabályon alapuló alperesi jogutódlás esetén az eljárás félbeszakadása nem következik be,
a bíróság a félbeszakadás és a felfüggesztés tartama alatt is intézkedhet a félbeszakadással, illetve felfüggesztéssel nem érintett kereseti kérelem elkülönítéséről,
a bíróság a félbeszakadás és a felfüggesztés tartama alatt is kezdeményezheti az Európai Bíróság, az Alkotmánybíróság eljárását, illetve indítványozhatja a Kúriánál az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatát,
a felfüggesztő végzés ellen a közléstől számított nyolc napon belül van helye fellebbezésnek.
33. § [Mintaper] Ha a bíróság előtt legalább tíz olyan eljárás indul, amelyek jogi és ténybeli alapja azonos, a bíróság – a felek nyilatkozattételi jogának biztosítása mellett – dönthet arról, hogy e perek egyikét mintaperben elbírálja és a többi eljárást az eljárást befejező határozata meghozataláig felfüggeszti.
A bíróság a felfüggesztett eljárásokat a mintaper eredménye szerint, tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha azt állapítja meg, hogy azok a mintapertől sem jogi, sem ténybeli szempontból nem különböznek. A mintaper bizonyítási eredményének felhasználása nem akadálya további bizonyítás elrendelésének.
A bíróság – a felek nyilatkozattételi jogának biztosítása mellett – a mintaperben hozott ítélet jogerőre emelkedését követően indult, az (1) bekezdés szerinti jogvitát is e § szabályai szerint bírálhatja el.
34. §
[Az Európai Unió Bírósága vagy az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezése]

A bíróság hivatalból vagy kérelemre, a polgári perrendtartás szabályainak alkalmazásával kezdeményezheti
a) az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárását,
b) az Alkotmánybíróság jogszabály, jogszabályi rendelkezés, közjogi szervezetszabályozó eszköz vagy jogegységi határozat alaptörvény-ellenességének megállapítására, továbbá nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló eljárását.
35. § [Költségek] A költségekre a polgári perrendtartás szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy

az érdekelt által támogatott fél pernyertessége esetén a pervesztes fél köteles megfizetni az érdekelt perköltségét,
az érdekelt által támogatott fél pervesztessége esetén az érdekelt a pernyertes fél perköltségének azt a részét köteles megfizetni, amely az ő perbeli részvétele folytán merült fel.
A perköltségre vonatkozó szabályok alkalmazásában az érdekeltre a félre, a perbeállított félre a perbevont félre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
A mintaperben a bíróság rendelkezhet úgy, hogy a bizonyítás körében felmerült perköltséget vagy annak egy részét az állam előlegezi, illetve viseli.
Közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos perben az állam nevében foglalkoztatott személyt a polgári perrendtartás szabályai szerint illeti meg munkavállalói költségkedvezmény.
36. §

[A polgári perrendtartás egyéb általános szabályainak alkalmazása]

A polgári perrendtartás szabályait kell alkalmazni

a nyelvhasználatra,
a bíróság általános intézkedési és tájékoztatási kötelezettségére,
a kézbesítésre,
az idézésre,
e) a határidőre,

az ítélkezési szünetre,
a mulasztásra és annak igazolására,
az eljárás anyagának rögzítésére,
az iratok megtekintésére, a másolatkészítésre és az adatkezelésre,
az elveszett (megsemmisült) iratok pótlására,
a biztosítékadásra és
l) a jóhiszemű eljárás követelményének és az igazmondási kötelezettségnek a megsértésére.

Az eljárás szabálytalansága ellen vagy az eljárás elhúzódása miatt benyújtott kifogás elbírálására a polgári perrendtartás szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy
a közigazgatási bíróság/ közigazgatási és munkaügyi bíróság mulasztásával szemben benyújtott kifogást a közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróság,
a közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróság mulasztásával szemben benyújtott kifogást a Kúria,
a Kúria mulasztásával szemben benyújtott kifogást a Kúria erre kijelölt másik tanácsa bírálja el.
Ha e törvény jegyzőkönyv helyett feljegyzés készítését lehetővé teszi, a feljegyzés tartalmazza készítésének helyét és idejét, az eljárási cselekményben részt vevő személyek azonosításához szükséges adatokat, nyilatkozataik lényegét, illetve a ténymegállapításokat, továbbá készítőjének nevét és aláírását.
MÁSODIK RÉSZ

AZ ELSŐFOKÚ ELJÁRÁS

Fejezet A kereset
37. §

[A keresetlevél]

A pert keresetlevéllel kell megindítani, amely tartalmazza

a) az eljáró bíróság megjelölését,
a felperes nevét, cégjegyzékszámát, vagy más nyilvántartásba vételi számát, lakcímét vagy székhelyét, adóazonosító számát és perbeli állását, továbbá képviselője nevét, lakcímét vagy székhelyét, illetve – ha ilyennel rendelkezik – egyéb elérhetőségét,
az alperes nevét, székhelyét, és perbeli állását, továbbá – ha ismert – képviselője nevét, lakcímét vagy székhelyét,
a vitatott közigazgatási tevékenység és az arról való tudomásszerzés módjának és idejének azonosítására alkalmas, illetve ahhoz szükséges adatot,
e) azokat az adatokat, amelyekből a bíróság hatásköre és illetékessége megállapítható,
f) a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelmet, az annak alapjául szolgáló tények, illetve azok bizonyítékai előadásával és
g) a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet.
A keresetlevélhez csatolni kell azt az okiratot vagy annak másolatát

amelyre a felperes bizonyítékként hivatkozik,
amely a képviselővel való eljárás esetén a képviseleti jogosultságot igazolja, illetve
amely a bíróság által hivatalból figyelembe veendő tény igazolásához szükséges.
Ha a felperes jogi képviselővel jár el, a keresetlevél tartalmazza a felperes jogi képviselőjének nevét, székhelyét, ügyvédi iroda esetén az ügyintéző nevét, több jogi képviselő esetén a hivatalos iratok kézbesítésére kijelölt jogi képviselő megjelölését, telefonos, illetve elektronikus elérhetőségét.
A legalább öt személy által közösen benyújtott keresetlevélnek tartalmaznia kell a kérelmezők együttes képviseletét ellátó személy meghatalmazását.
38. §
[A kereseti kérelem fajtái és a keresethalmazat]

A keresetben kérhető

a közigazgatási cselekmény hatályon kívül helyezése, megsemmisítése vagy megváltoztatása,
a közigazgatási cselekmény elmulasztásának megállapítása,

közigazgatási cselekmény megvalósításának megtiltása,

a közigazgatási jogviszonyból eredő kötelezettség teljesítésére, illetve – az okozott kár megtérítése kivételével – a tevékenység jogsértő következményeinek elhárítására kötelezés,
a közigazgatási szerződéses jogviszonnyal vagy a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatban okozott kár megtérítésére kötelezés,
a közigazgatási tevékenységgel előidézett jogsértés tényének, vagy a közigazgatási jogviszony szempontjából lényeges egyéb ténynek a megállapítása.
Az (1) bekezdés f) pontjában meghatározott kereseti kérelem akkor terjeszthető elő, ha az a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása érdekében szükséges, és a közigazgatási tevékenység vagy a jogviszony természeténél fogva, illetve valamely más okból az (1) bekezdés a)–e) pontjában meghatározott kereseti kérelemnek nincs helye. A bíróság e feltételek fennállását hivatalból vizsgálja.
Több kereseti kérelem akkor terjeszthető együtt elő, ha ugyanabból, vagy ténybeli és jogi alapon összefüggő jogviszonyból erednek.
Egymással eshetőleges vagy vagylagos viszonyban álló több kereseti kérelem akkor terjeszthető elő, ha azok ugyanabból a jogviszonyból erednek, és ugyanazon alperessel vagy alperesekkel szemben terjesztik elő.
Ha az együtt előterjesztett kereseti kérelmekre nem ugyanazon közigazgatási ügyekben eljáró bíróságnak van hatásköre vagy illetékessége, a magasabb szintű bíróság, azonos szintű bíróságok esetén a valamely kereseti kérelemre kizárólagosan illetékes bíróság jár el.
39. §

[A keresetlevél benyújtása]

A keresetlevelet – ha törvény másként nem rendelkezik – a vitatott közigazgatási cselekmény közlésétől, ennek hiányában a tevékenységről való tudomásszerzéstől számított harminc napon belül, de legkésőbb a tevékenység megvalósulásától számított egy éven belül kell a vitatott tevékenységet megvalósító közigazgatási szervhez benyújtani. Többfokú közigazgatási eljárásban hozott cselekmény esetén a keresetlevelet az elsőfokon eljárt közigazgatási szervnél kell benyújtani.
A jogi képviselő nélkül eljáró felperes a keresetlevelet jogszabályban meghatározott nyomtatványon is előterjesztheti.
A keresetlevelet határidőben benyújtottnak kell tekinteni, ha azt a jogi képviselő nélkül eljáró felperes – határidőn belül – tévesen a bírósághoz vagy a közigazgatási szerv jogorvoslati szervéhez (a továbbiakban: jogorvoslati szerv) nyújtotta be. Ebben az esetben a keresetlevelet haladéktalanul meg kell küldeni az (1) bekezdés szerinti közigazgatási szervnek.
) A keresetlevél benyújtására nyitva álló határidőt az ítélkezési szünet nem érinti.

) A perfüggőség a keresetlevél benyújtásával áll be.

Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a keresetlevél benyújtásának a közigazgatási cselekmény hatályosulására halasztó hatálya nincs.
A keresetlevél benyújtásának a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatának hatályosulására halasztó hatálya van.
40. §

[A keresetlevél továbbítása]

A keresetlevelet a benyújtásától számított tizenöt napon belül kell az ügy irataival együtt a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz továbbítani. Többfokú közigazgatási eljárásban hozott cselekmény esetében az elsőfokon eljárt közigazgatási szerv a benyújtástól számított öt napon belül az ügy irataival együtt felterjeszti a másodfokon eljárt közigazgatási szervhez, amely azokat a benyújtástól számított huszonegy napon belül továbbítja a bírósághoz.
Ha a keresetlevél azonnali jogvédelem iránti kérelmet is tartalmaz, a keresetlevelet a benyújtásától számított öt, többfokú közigazgatási eljárásban hozott cselekmény esetén – a benyújtásától számított három napon belüli felterjesztést követően – nyolc napon belül kell az ügy irataival együtt a bírósághoz továbbítani.
A közigazgatási szerv az ügy iratait továbbítás helyett a bíróság számára elektronikusan hozzáférhetővé teszi, ha az ehhez szükséges informatikai feltételek rendelkezésre állnak.
A közigazgatási szerv a hozzá elkésetten benyújtott keresetlevelet akkor is köteles a bírósághoz továbbítani, ha a fél igazolási kérelmet nem terjesztett elő.
Ha a felperes a keresetlevelet a bírósághoz arra való hivatkozással nyújtja be késedelmesen, hogy azt a közigazgatási szervhez e törvény rendelkezéseinek megfelelően benyújtotta, de a keresetlevél és az ügy iratai a továbbításra nyitva álló határidőkre figyelemmel a bírósághoz nem érkeztek meg, a bíróság a közigazgatási szervet a keresetlevél megküldésével egyidejűleg nyilatkozattételre hívja fel. A felperesnek ebben az esetben csatolnia kell a keresetlevél szabályszerű benyújtását igazoló okiratot vagy annak másolatát.
Ha a közigazgatási szerv a keresetlevél felterjesztésére, illetve továbbítására vonatkozó kötelezettségének nem tett eleget vagy az (5) bekezdés alapján nem tett nyilatkozatot, a bíróság – pénzbírság kiszabása mellett – kötelezi a közigazgatási szervet az ügy iratainak felterjesztésére, illetve továbbítására.
Ha a keresetlevél vagy az iratok törvény által védett adatot tartalmaznak, a védiratban erre utalni kell, és az iratokat ennek megfelelően kell továbbítani.
Az elsőfokon eljárt közigazgatási szerv az ismert érdekeltet a keresetlevél benyújtásáról annak megküldésével haladéktalanul értesíti. Ha a megelőző eljárás hatásterület megállapításával folyt, a megelőző eljárásban részt nem vett érdekeltet a keresetlevél benyújtásáról honlapján – ennek hiányában helyben szokásos módon – való közzétételével értesíti.
41. §

[A keresetlevél benyújtása a bíróságnál]

Ha a keresetlevelet törvény rendelkezése alapján a bíróságnál kell benyújtani, a bíróság a keresetlevelet annak vizsgálatát követően haladéktalanul közli az elsőfokon eljárt közigazgatási szervvel. Az ügy iratait a 40. § (1) bekezdése szabályai szerint kell a bírósághoz továbbítani.
A keresetlevelet határidőben benyújtottnak kell tekinteni, ha azt a jogi képviselő nélkül eljáró felperes – határidőn belül – tévesen a közigazgatási szervnél vagy a jogorvoslati szervnél nyújtja be. A tévesen benyújtott keresetlevelet haladéktalanul meg kell küldeni a bíróságnak.
Közigazgatási szerződéssel kapcsolatos jogvitában a keresetlevelet a bíróságnál kell benyújtani.
A keresetlevelet a bíróságnál kell benyújtani, ha a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos jogvita tárgya nem a Közszolgálati Döntőbizottság határozatának jogszerűsége.
Az ügyészség, illetve a törvényességi felügyeletet gyakorló szerv a keresetlevelet a bíróságnál nyújtja be.
42. § [Védirat] A védirat az alperesnek a keresetlevélben foglaltakra tett nyilatkozata, amely vagy a keresetlevél visszautasítására irányul, vagy érdemi védekezést tartalmaz. A védiratban elő kell adni az annak alapjául szolgáló tényeket és ezek bizonyítékait.
A védiratot az alperes a keresetlevélnek, illetve az ügy iratainak továbbításával egyidejűleg terjeszti elő.
Ha a keresetlevél azonnali jogvédelem iránti kérelmet tartalmaz, a keresetlevélnek és az ügy iratainak továbbításával egyidejűleg az alperes csak az azonnali jogvédelemre irányuló kérelemben foglaltakra köteles nyilatkozni. A védiratot ebben az esetben a 40. § (1) bekezdése szerinti határidőn belül terjeszti elő.
Ha a keresetlevél nem felel meg a 37. §-ban meghatározott követelményeknek, vagy a keresetlevél visszautasításának van helye, az alperes a védiratban csak erre köteles kitérni.
43. § [Keresetváltoztatás] A felperes a keresetét legkésőbb az első tárgyaláson változtathatja meg. A keresetet a közigazgatási cselekmény keresettel nem támadott, a cselekmény egyéb rendelkezéseitől egyértelműen elkülöníthető rendelkezésére csak a keresetindításra nyitva álló határidőn belül lehet kiterjeszteni.
Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem zárja ki, hogy a fél a keresetét felemelje vagy leszállítsa, az eredetileg nem követelt járulékokra vagy a követeléseknek, illetve járulékoknak a per folyamán esedékessé vált részleteire is kiterjessze, vagy a kereseti kérelmek valamelyikétől elálljon.
44. §

[Elállás a keresettől]

A felperes keresetétől az alperes hozzájárulása nélkül, a tárgyalás berekesztéséig elállhat. Az elállás a tárgyalást megelőzően írásban, vagy a tárgyaláson szóban is bejelenthető. Ha a bíróság nem tart tárgyalást, elállni a bíróság ítéletének meghozataláig lehet.

Fejezet Intézkedések a keresetlevél alapján
45. §

[A keresetlevél vizsgálata]

Az elnök a keresetlevelet haladéktalanul, de legkésőbb a bírósághoz érkezését követő nyolc napon belül megvizsgálja annak megállapítása érdekében, hogy nincs-e helye
hiánypótlásnak,

a keresetlevél áttételének,

a keresetlevél visszautasításának, vagy

azonnali jogvédelem iránti kérelemről való döntésnek.
A bíróság a téves formában megvalósított közigazgatási tevékenységet a tartalmának megfelelő eljárási rendben bírálja el, amiről végzést hoz. A végzés ellen fellebbezésnek van helye.
46. § [Hiánypótlás] Ha a keresetlevél nem felel meg a törvény által meghatározott alaki követelményeknek, vagy azt kötelező jogi képviselet esetén nem jogi képviselő útján nyújtották be, a bíróság a felperest a hiányok megjelölése mellett, rövid határidő tűzésével azok pótlására hívja fel.
A felhívásban a bíróság tájékoztatja a felperest a hiánypótlás módjáról, és figyelmezteti a hiánypótlás elmaradásának következményeire.
Ha a jogi képviselő nélkül eljáró felperes keresetlevele az alperes megjelölésére vonatkozóan hiányos, ellentmondásos vagy más okból kiegészítésre vagy kijavításra szorul, hiánypótlásnak csak akkor van helye, ha az alperes személye a vitatott közigazgatási cselekményből, vagy az arra vonatkozó jogszabályokból nem állapítható meg.
Ha a keresetlevél nem tartalmazza a jogsérelem megjelölését, e hiány pótlása a keresetindítási határidőn belül lehetséges.
A bíróság a hiánypótlási felhívás mellett a jogi képviselőt pénzbírsággal sújthatja, ha

az általa szerkesztett keresetlevél nem felel meg a törvényben meghatározott alaki követelményeknek,
nem csatolta a meghatalmazását, vagy

az általa képviselt fél elmulasztotta az eljárási illeték megfizetésére vonatkozó kötelezettség teljesítését.
Ha a felperes a keresetlevél hiányát a kitűzött határidő alatt pótolja, a keresetlevelet úgy kell tekinteni, mintha eredetileg is hiánytalanul adta volna be.
47. § [Áttétel] Ha a keresetlevélből vagy mellékleteiből az tűnik ki, hogy az ügy más bíróság vagy más hatóság hatáskörébe tartozik, vagy a perre más bíróság illetékes, és ez a bíróság vagy hatóság az iratokból megállapítható, a bíróság a keresetlevelet ehhez a bírósághoz vagy hatósághoz átteszi. A bíróság az áttételről a keresetlevél bíróságra érkezéstől számított nyolc napon belül határoz.
Az áttételt elrendelő végzést a felekkel közölni kell.
Ha valamely bíróság hatáskörének vagy illetékességének hiányát valamely okból már jogerősen megállapította, az utóbb eljáró bíróság nem hozhat ezzel az okkal ellentétes olyan határozatot, amellyel a saját hatáskörét vagy illetékességét megtagadva az ügyet az előbb eljárt bírósághoz teszi át.
Az áttett keresetlevelet úgy kell tekinteni, mintha azt már eredetileg is annál a bíróságnál terjesztették volna elő, amelyhez áttették.
Az áttételt megelőzően teljesített perbeli cselekmények, illetve bírói rendelkezések hatálytalanok, kivéve, ha az áttétellel kapcsolatosak, vagy azokat – a felek kérelmére vagy egyetértésével – a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság hatályukban fenntartja.
48. § [Visszautasítás] A bíróság a keresetlevelet visszautasítja, ha

a perre a magyar bíróság joghatósága kizárt,

a kereseti kérelem elbírálása más bíróság vagy más hatóság hatáskörébe tartozik, vagy a perre más bíróság illetékes, de az áttétel szabályai a szükséges adatok hiányában nem alkalmazhatóak,
a pert nem a jogszabályban erre feljogosított személy indítja,

a felperes olyan közigazgatási tevékenység jogszerűségét vitatja, amelynek vizsgálatát törvény kizárja,
a felperes anélkül indít pert, hogy bármely fél a vitatott tevékenységgel szemben jogszabály által biztosított közigazgatási jogorvoslatot kimerítette volna, vagy a pert más közigazgatási eljárásnak kell megelőznie,
a felek között ugyanazon közigazgatási tevékenység jogszerűségének vizsgálatára – akár ugyanazon bíróság, akár más közigazgatási ügyben eljáró bíróság előtt – per már folyamatban van,
a vitatott közigazgatási tevékenység jogszerűségre nézve ugyanazon a jogalapon már jogerős ítéletet hoztak,
a félnek nincs perbeli jogképessége, vagy a fél törvényes képviselőjét mellőzték és e hiányt a kitűzött határidő alatt sem pótolták,
a felperes a keresetindítási határidőt elmulasztja, és igazolási kérelmet nem terjeszt elő, vagy azt a bíróság elutasítja,
a felperes a hiánypótlási felhívás teljesítésére rendelkezésre álló határidőben a keresetlevelet nem, vagy újból hiányosan nyújtotta be, és emiatt a keresetlevél nem bírálható el,
a felperes keresetindítási határidőn belül nem jelölte meg a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelmet,
a beadványok elektronikus előterjesztésére köteles felperes vagy a jogi képviselő a keresetlevelet nem elektronikus úton, vagy elektronikus úton, de nem a jogszabályban meghatározott módon terjeszti elő.
A bíróság az (1) bekezdés a)–j) pontjában foglaltakat az egész eljárás során hivatalból veszi figyelembe.
A bíróság a keresetlevelet visszautasító végzést a felperessel közli és intézkedéséről az alperest értesíti. A bíróság intézkedéséről annak jogerőre emelkedését követően tájékoztatja azokat, akiket a keresetlevél benyújtásáról a közigazgatási szerv értesített.
A keresetlevelet visszautasító végzés ellen fellebbezésnek van helye.

49. §

[A keresetlevél benyújtásához fűződő jogi hatályok fenntartása]

A keresetlevél benyújtásának jogi hatályai fennmaradnak, ha a bíróság a jogi képviselő nélkül eljáró felperes keresetlevelét a 48. § (1) bekezdés k) vagy l) pontja alapján utasította vissza, és a felperes a visszautasító határozat jogerőre emelkedésétől számított nyolc nap alatt a keresetlevelet a bíróságnál az e törvényben foglaltaknak megfelelően – a már megfelelően becsatolt mellékletek kivételével – újra benyújtja.
A keresetlevél benyújtásának jogi hatályai fennmaradnak, ha a polgári bíróság a jogi képviselő nélkül eljáró felperes közigazgatási ügyben eljáró bíróság hatáskörébe tartozó kereseti kérelmét tartalmazó keresetlevelét azért utasította vissza, mert
az meg nem engedett keresethalmazatot tartalmazott, vagy

a keresetlevél áttételhez szükséges adatok nem voltak megállapíthatóak,

és a felperes a visszautasító határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc nap alatt a keresetlevelet az e törvényben foglaltaknak megfelelően a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnál benyújtja.
Az (1) és (2) bekezdésben megállapított határidő elmulasztása esetében igazolásnak nincs helye.

. Fejezet Azonnali jogvédelem
50. §

[Az azonnali jogvédelem iránti kérelem] Akinek jogát, jogos érdekét a közigazgatási tevékenység vagy az azzal előidézett helyzet fenntartása sérti, a közvetlenül fenyegető hátrány elhárítása, a vitássá tett jogviszony ideiglenes rendezése, illetve a jogvitára okot adó állapot változatlan fenntartása érdekében a perre hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságtól az eljárás során bármikor azonnali jogvédelmet kérhet.
Azonnali jogvédelem keretében kérhető

a halasztó hatály elrendelése,

a halasztó hatály feloldása,

ideiglenes intézkedés, illetve

előzetes bizonyítás elrendelése.

A kérelmet a bírósághoz kell benyújtani, ha azt nem a keresetlevéllel együtt nyújtják be. A bíróság a kérelem benyújtásáról az alperest haladéktalanul, de legkésőbb három napon belül értesíti.
A kérelemben részletesen meg kell jelölni azokat az indokokat, amelyek az azonnali jogvédelem szükségességét megalapozzák, és az ezek igazolására szolgáló okiratokat csatolni kell. A kérelmet megalapozó tényeket valószínűsíteni kell.
A közigazgatási cselekmény végrehajtását érintő kérelem előterjesztéséről a végrehajtást foganatosító szervet az alperes haladéktalanul, de legkésőbb három napon belül értesíti.
Nincs helye azonnali jogvédelemnek, ha a közigazgatási cselekmény

jogerős bírósági határozat végrehajtását szolgálja,

a polgári védelmi szolgálat ellátásával vagy a honvédelmi kötelezettségek részét képező gazdasági és anyagi szolgáltatással kapcsolatos kötelezettséget állapít meg, vagy
a honvédelmi és katonai célú építmények, ingatlanok működési és védőterületeik kijelölésére vonatkozik.
51. §

[A bíróság eljárása és határozata]

A bíróság tanácsa az azonnali jogvédelem iránti kérelemről a bírósághoz érkezésétől számított tizenöt napon belül dönt. Hiánypótlásnak nincs helye.
A bíróság felhívására a felek a kérelemre telefonon vagy írásbelinek nem minősülő elektronikus úton is nyilatkozhatnak, amelyről a bíróság feljegyzést készít. Szükség esetén a bíróság a felek meghallgatását is elrendelheti.
A bíróság az arányosság elve alapján, a közérdek és valamennyi fél szempontjából azt mérlegeli, hogy az azonnali jogvédelem elmaradása nem okoz-e súlyosabb hátrányt, mint amilyennel az azonnali jogvédelem biztosítása járna.
A bíróság a kérelem teljesítését biztosíték adásához kötheti.

Az azonnali jogvédelem tárgyában hozott végzés ellen a közléstől számított nyolc napon belül van helye fellebbezésnek, amelyről a másodfokú bíróság nyolc napon belül dönt. A kérelem elutasítását követően ismételten, azonos ténybeli és jogi alapon benyújtott kérelmet megtagadó végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.
A bíróság tanácsa az azonnali jogvédelem tárgyában hozott végzését – a felek lehetőség szerinti meghallgatását követően – legkésőbb a végzés elleni fellebbezés felterjesztéséig módosíthatja vagy visszavonhatja.
Az azonnali jogvédelmet biztosító végzés az eljárást befejező határozat jogerőre emelkedésével veszti hatályát, ha azt a bíróság tanácsa az eljárás során a felek kérelmére vagy hivatalból nem helyezte hatályon kívül. A bíróság ettől eltérő időpontot is megállapíthat, amely nem lehet későbbi, mint a perorvoslati kérelem benyújtására nyitva álló határidő utolsó napja.
Ha a bíróság a határidőben előterjesztett keresetlevelet visszautasítja, az azonnali jogvédelmet biztosító végzés hatálya a keresetlevél benyújtásához fűződő jogi hatályok fenntartásához előírt határidő lejártáig fennmarad.
A bíróság tanácsa az eljárás során több azonnali jogvédelmi eszközt is alkalmazhat. Az azonnali jogvédelmet biztosító végzés indokolásában utalni kell a korábban elrendelt azonnali jogvédelmi eszközzel való kapcsolatra.
52. §

[A halasztó hatály elrendelése]

Ha a keresetlevél benyújtásának nincs halasztó hatálya, a bíróság elrendelheti annak részleges vagy teljes halasztó hatályát. A halasztó hatály elrendelése esetén a közigazgatási cselekmény nem hajtható végre, annak alapján jogosultság nem gyakorolható, és egyéb módon sem hatályosulhat.
A végrehajtás a kérelemnek a végrehajtást foganatosító szerv tudomására jutásától annak elbírálásáig, de legkésőbb az elbírálásra nyitva álló határidő elteltéig nem foganatosítható, kivéve, ha a közigazgatási szerv a cselekményét azonnal végrehajthatónak nyilvánította. A tudomásszerzésig foganatosított végrehajtási cselekmények a bíróság eltérő rendelkezésének hiányában hatályban maradnak.
53. §

[A halasztó hatály feloldása] Ha a keresetlevél benyújtásának halasztó hatálya van, azt a bíróság részben vagy egészen feloldhatja.
54. § [Ideiglenes intézkedés] Ha a halasztó hatály elrendelése vagy feloldása az azonnali jogvédelem biztosítására nem alkalmas, a bíróság – a perben hozandó határozat, illetve törvény keretei között – bármely, a jogvédelem azonnali biztosításához szükséges intézkedést tehet.
Az ideiglenes intézkedéssel kapcsolatban bizonyításnak akkor van helye, ha a kérelem e nélkül nem bírálható el.
A teljesítési határidő – ha a bíróság másként nem rendelkezik – az ideiglenes intézkedés közlését követő napon kezdődik.
55. § [Előzetes bizonyítás] A bíróság előzetes bizonyítást rendel el, ha valószínűsíthető, hogy
a bizonyítás a per folyamán, vagy annak későbbi szakában már nem lenne sikeresen lefolytatható, illetve jelentős nehézséggel járna, vagy
a bizonyítás előzetes lefolytatása elősegíti a per ésszerű időn belül történő befejezését.

A kérelemben meg kell jelölni a bizonyítani kívánt tényeket, az azokra vonatkozó bizonyítékokat és azokat a körülményeket, amelyek alapján előzetes bizonyításnak helye van.
Az előzetes bizonyításra a bizonyítás szabályait kell megfelelően alkalmazni. Az előzetes bizonyítás eredményét a perben bármelyik fél és érdekelt felhasználhatja.
Az előzetes bizonyítás költségeire a perköltségre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

Az előzetes bizonyítás iránti kérelemnek helyt adó végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.
Fejezet Perelőkészítés
56. §

[Az előkészítő tanácsülés]

Ha a 45. § (1) bekezdés a)–c) pontjában foglaltak megtételére nincs szükség, vagy a fél hiánypótlási kötelezettségének eleget tett, az elnök a keresetlevelet előkészítő tanácsülésre terjeszti elő.
A tanácsülést a keresetlevél bíróságra érkezéstől számított tizenöt napon belül kell megtartani. Ha a keresetlevél csak a bíróság intézkedése alapján válik alkalmassá a tárgyalás kitűzésére, a tanácsülés megtartására előírt határidő kezdő időpontját ettől az időponttól kell számítani.
Ha a keresetlevelet a bíróságnál kell benyújtani, az előkészítő tanácsülést a védirat bíróságra érkezését követő tizenöt napon belül kell megtartani.
A bíróság tanácsa az e törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén végzésben elrendelheti, hogy pert a tanács tagja mint egyesbíró folytassa le.
A tanácsülésről feljegyzést kell készíteni.

57. §

[Intézkedések a per előkészítése során]

A bíróság a tárgyalás előkészítése, valamint az eljárás ésszerű időn belüli lefolytatása céljából minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy a per lehetőleg egy tárgyaláson érdemben elbírálható legyen. Az intézkedésnek a tárgyalás kitűzése előtt, szükség esetén az eljárás során bármikor helye van.
Az (1) bekezdés alapján a bíróság

bizonyítást rendelhet el,

iratokat szerezhet be más bíróságtól vagy hatóságtól,

elrendelheti a felek meghallgatását,

a felek között egyezség létrehozását kísérelheti meg,

észrevétel írásbeli kifejtésére hívhat fel.

Ha a bíróság észleli, hogy a keresetlevél vagy az ahhoz csatolt okirat minősített adatot tartalmaz, hivatalból megkeresi a minősítőt a megismerési engedély beszerzése céljából.
Ha a (2) és (3) bekezdésben foglalt intézkedések megtételével egyidejűleg a tárgyalási határnap kitűzésére nem kerül sor, a bíróság – az intézkedés megtételekor – a védiratot a felperesnek és az érdekeltnek kézbesíti.
58. §

[A tárgyalás kitűzése]

A bíróság legkésőbb a keresetlevélnek a bírósághoz való érkezését követő harminc napon belül intézkedik a tárgyalási határnap kitűzéséről.
Az első tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy az a keresetlevélnek a bírósághoz való érkezését követő hatvan napon belül megtartható legyen. Ha a keresetlevél csak a bíróság intézkedése
alapján válik alkalmassá a tárgyalás kitűzésére, a tárgyalás megtartására előírt határidő kezdő időpontját ettől az időponttól kell számítani.
A tárgyalást – törvény eltérő rendelkezésének hiányában – a bíróság hivatalos helyiségébe kell kitűzni. Fontos okból a tárgyalás más helyre is kitűzhető.
Az első tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy a védirat felperessel történő közlése a tárgyalás napját legalább nyolc nappal megelőzze. A tárgyalási időközt a bíróság sürgős esetben lerövidítheti.
59. §

[Idézés a tárgyalásra]

A bíróság a feleket a per tárgyalására idézi. Az első tárgyalásra szóló idézéshez csatolni kell azokat a beadványokat, amelyek közlésére korábban nem került sor. A beadványt nem kell közölni azzal, aki azt előterjesztette.
Az idézésben a felet

fel kell hívni arra, hogy az ügyre vonatkozó, birtokában lévő és korábban be nem csatolt okiratokat a tárgyalásra hozza magával,
tájékoztatni kell, hogy a tárgyaláson, ha nem személyesen jelenik meg, csak a polgári perrendtartásban meghatározott képviselő útján járhat el, és
figyelmeztetni kell a tárgyalás elmulasztásának jogkövetkezményeire.

A tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorú felet a törvényes képviselője útján kell idézni, ha személyes jelenléte szükséges, azzal a felhívással, hogy a törvényes képviselő a kiskorú megjelenéséről gondoskodjon. A tizennegyedik életévét betöltött kiskorú fél idézéséről a bíróság akkor is értesíti a törvényes képviselőt, ha a törvényes képviselőt szintén idézte a tárgyalásra.
A bíróság a felet a személyes megjelenés kötelezettségével is idézheti.

60. §

[Nyilatkozatok a tárgyalást megelőzően]

Az idézésben a bíróság felhívja a felperest és az érdekeltet arra, hogy a védiratban foglaltakra a tárgyalást megelőzően írásban nyilatkozhat, valamint figyelmezteti a feleket arra, hogy a tárgyaláson csak szóban tehetnek nyilatkozatot.
A bíróság a nyilatkozat megtételére a tárgyalás napját megelőző – tizenöt napnál nem rövidebb – határidőt állapít meg. A bíróság a határidőt követően előterjesztett nyilatkozatot mellőzheti.
61. §
[Bizonyítás elrendelése]

A bíróság az első tárgyalást megelőzően is elrendelhet bizonyítást, az első tárgyalásra tanút vagy szakértőt idézhet.
62. § [Iratbeszerzés] Ha a keresetlevél vagy a védirat mellékletei nem tartalmazzák azokat az iratokat, amelyek nélkül a jogvita nem dönthető el, és azokat a fél nem tudja beszerezni, a bíróság hivatalból megkeresi az irat kiállítóját a szükséges iratok beszerzése végett.
Ha az iratok beszerzése hatvan napnál előreláthatóan hosszabb időt venne igénybe, a bíróság az eljárást az iratok bírósághoz történő beérkezéséig felfüggesztheti. A tárgyalást az iratok beérkezését követően haladéktalanul ki kell tűzni.
A bíróság az eljárás felfüggesztése előtt dönt az azonnali jogvédelem iránti kérelemről.

63. §

[Tárgyaláson kívüli meghallgatás]

A bíróság meghallgatásra idézi azt a felet, akinek személyes meghallgatása törvény rendelkezése alapján szükséges. A meghallgatásról a bíróság a feleket értesíti, és a személyes meghallgatásról készült jegyzőkönyvet a tárgyaláson ismerteti.
A bíróság elrendelheti, hogy a fél meghallgatására zártcélú távközlő hálózat útján kerüljön sor.
A fél a meghallgatáson képviselővel is eljárhat, nyilatkozatát azonban személyesen kell megtennie.
64. §

[Kísérlet egyezség létrehozására]

A bíróság a felek között egyezség létrehozását a tárgyalás kitűzését megelőzően is megkísérelheti.
65. § [Észrevétel kérése] A bíróság észrevételezőként az eljárásában alkalmazandó jogszabály megalkotóját, illetve törvény kezdeményezőjét szakmai észrevétele írásbeli kifejtésére hívhatja fel, amellyel olyan, az ügy eldöntése szempontjából jelentős társadalmi, gazdasági összefüggésre hívhatja fel a bíróság figyelmét, amely a felektől vagy az érdekelttől nem várható.
A bíróság a felhívásában – határidő tűzésével – megjelöli azt az összefüggést, amellyel kapcsolatban az észrevétel kifejtését várja. Az észrevétel bizonyító erővel nem rendelkezik.
Az írásbeli észrevételt közölni kell a felekkel, akik arra a bíróság által megadott határidőn belül vagy a tárgyaláson észrevételt tehetnek.
Ha a bíróság szükségesnek tartja, az észrevételező képviseletében eljáró személy meghallgatását rendelheti el, vagy a tárgyalásra idézheti.

Fejezet

Az egyezség és a közvetítés

Egyezség

66. § [Egyezség létrehozása] Ha a jogvita tárgya lehetővé teszi és jogszabály nem zárja ki, a bíróság a felek közt egyezség létrehozását kísérli meg, ha erre az ügy körülményei alapján ésszerű időn belül esély mutatkozik.
) A bíróság az egyezség létrejötte érdekében

tájékoztatja a feleket az egyezség előnyeiről és feltételeiről,

tájékoztatja a feleket a közvetítői eljárás lényegéről, igénybevételének lehetőségéről és feltételeiről,
az általa javasolt egyezséget a tárgyalás előkészítése során írásba foglalva, vagy a tárgyaláson jegyzőkönyvbe foglalva a felek elé tárhatja, illetve
a feleket egyezségi kísérletre idézheti.

67. §

[Az egyezség tartalma]

Az egyezségben a felek megállapodhatnak a közigazgatási jogvita vagy valamely vitás kérdés számukra megfelelő lezárásának módjában, ha az nem ütközik jogszabályba. Az egyezségben a felek a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelem orvoslásának módjában is megállapodhatnak.
Az egyezségben a felek és érdekeltek a per tárgyát képező közigazgatási tevékenységgel összefüggő olyan – akár polgári jogi – kötelezettséget is vállalhatnak, amelyre a vitatott közigazgatási cselekmény nem terjedt ki, illetve amelyre az alperes hatáskörrel nem rendelkezik, továbbá a vitatott közigazgatási cselekmény végrehajtásának mellőzéséről is megállapodhatnak.
Az egyezség az érdekelt egyezség megkötésében való részvétele vagy az egyezség szövegének jóváhagyása hiányában nem érvényes, kivéve, ha az egyezség az érdekelt jogait vagy jogos érdekét a bíróság megítélése szerint nem érinti.
Ha az egyezség nem felel meg a jogszabályoknak, a bíróság a jóváhagyást megtagadja, és az eljárást folytatja. Az egyezség jóváhagyását megtagadó végzés ellen fellebbezésnek van helye, amelynek az eljárás folytatására nincs halasztó hatálya.
68. §

[Az egyezséget jóváhagyó végzés]

Ha az egyezség a jogszabályoknak megfelelő tartalommal létrejön, a bíróság azt végzésébe foglalva jóváhagyja. A bíróság az egyezséget jóváhagyó végzésben a vitatott közigazgatási cselekményt megsemmisíti, hatályon kívül helyezi, vagy az egyezségben foglaltaknak megfelelően megváltoztatja.
A bíróság által jóváhagyott egyezségnek ugyanaz a hatálya, mint az ítéletnek.

Ha az egyezség a perköltség viselésére nem terjed ki, a felek költségeiket maguk viselik. Az állam által előlegezett költségek és a feljegyzett illetékek viseléséről a bíróság a pervesztesség egyezség szerinti arányainak figyelembe vételével dönt.
Az egyezséget jóváhagyó végzéssel szemben fellebbezésnek van helye. Nem élhetnek fellebbezéssel azok a felek, aki között a jóváhagyott egyezség létrejött.
69. §

[Egyezség közigazgatási szerződés esetén]

A felek a per során úgy is köthetnek egyezséget, hogy a közigazgatási szerződést a hatályon kívül helyezési ok megszüntetése érdekében módosítják.
A módosítást jóváhagyó végzés elleni fellebbezésnek a módosítás hatálybalépésére nincs halasztó hatálya.
A bíróság a közigazgatási szerződés módosításának hatályát, ha arról a felek az egyezségben nem rendelkeztek, a végzésben – a közigazgatási szerződés tárgyát képező közfeladat folyamatos és zavartalan ellátásához vagy a beruházás teljesítéséhez szükséges ésszerű időtartamot figyelembe véve – határozza meg.

Bírósági közvetítés

70. §

[A közvetítés feltételei] Ha a felek és az érdekeltek hozzájárulnak, a bíróság közvetítést rendel el. A közvetítés során a felek és érdekeltek bírói közreműködéssel folytatott egyeztetés útján kísérlik meg a jogvita rendezését.
A bíróság az eljárást a közvetítés befejezéséig, de legfeljebb két hónapra felfüggeszti. A felfüggesztő végzés ellen fellebbezésnek csak olyan személy részéről van helye, aki a közvetítéshez nem járult hozzá.
71. §

[A közvetítés szabályai]

A bírósági közvetítőre és tevékenységére a közvetítői tevékenységről szóló törvény rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell. A bírósági közvetítő az ügyet tárgyaló tanácsnak nem lehet tagja.
) A közvetítés befejezéseként a bírósági közvetítő

a létrejött egyezséget írásba foglalja, és a perbíróságnak megküldi,

egyezségkötés hiányában, vagy bármely fél kérelmére a perbíróságot a közvetítés eredménytelenségéről értesíti.
A perbíróság az egyezséget megvizsgálja, és – ha az megfelel a jogszabályoknak – ítélet hatályú végzésbe foglalja.
Ha a közvetítés a jogvita egészére vonatkozó egyezség nélkül fejeződik be, a perbíróság az eljárást az általános szabályok szerint folytatja.
A fél a közvetítés során tudomására jutott információt sem a perben, sem azon kívül nem használhatja fel.
Az egyezség eltérő rendelkezése hiányában a felek a közvetítéssel felmerült költségüket maguk viselik.

Fejezet A tárgyalás
72. §

[A tárgyalás vezetése]

A tárgyalást az elnök vezeti.

Az elnök

ügyel a tárgyalás méltóságára és rendjére,
felhívja a figyelmet a tényelőadások tisztázatlanságára, azok értelmezésére, kiegészítésére, és az ellentmondások feloldására,
ügyel arra, hogy a felek és az érdekeltek a tényállításaikat, nyilatkozataikat és bizonyítási indítványaikat időben terjesszék elő,
a jogvita ténybeli és jogi vonatkozásait a felekkel megtárgyalja,

tájékoztatja a feleket a köztudomásúként ismert, valamint a bíróság hivatalos tudomásának körébe tartozó, az ügy szempontjából lényeges tényekről,
meghatározza a bizonyítási cselekmények, valamint a felek meghallgatásának sorrendjét, továbbá elsőként tehet fel kérdést a tanúnak és a szakértőnek,
a tárgyalás során bármikor szót adhat az eljáró tanács tagjainak.

A tárgyalás nyilvánosságára, a felvételkészítésre és a pervezetésre a polgári perrendtartás szabályait kell megfelelően alkalmazni.
73. §

[A tárgyalás menete]

A tárgyalás megnyitása után az elnök vagy az általa kijelölt bíró ismerteti a keresetlevelet, a védiratot, valamint a feleknek a tárgyalást megelőzően előterjesztett nyilatkozatait, továbbá a szükséges mértékben az ügy iratait.
Az ismertetés után a felek az elhangzottakra észrevételt tehetnek, további ismertetést kérhetnek, saját beadványaikat ismertethetik, kérelmeiket, nyilatkozataikat kiegészíthetik.
A felek a tárgyaláson szóban nyilatkozhatnak. A bíróság a szóbeli nyilatkozat előterjesztésére az ügy körülményei alapján ésszerű időkeretet állapíthat meg.
Ha a jogvita tárgya és körülményei ezt lehetővé teszik, a felek nyilatkozatait követően a bíróság a felek között egyezség létrehozását kísérli meg, feltéve, hogy valamennyi fél és érdekelt jelen van, vagy ahhoz előzetesen hozzájárult.
A tárgyalást a szabályszerűen idézett fél távollétében is meg lehet tartani, a mulasztás az ítélet meghozatalát és kihirdetését nem érinti.
74. §

[A tárgyalás elhalasztása]

A tárgyalás elhalasztásának csak indokolt esetben, az ok megjelölésével van helye. A tárgyalás elhalasztása esetén a bíróság a megidézetteket – ha erre mód van – előzetesen értesíti, és egyidejűleg intézkedik az új tárgyalási határnap kitűzéséről.
Ha a személyes meghallgatásra szabályszerűen idézett fél a tárgyaláson nem jelent meg, vagy csak a képviselője van jelen, a tárgyalást ebből az okból csak akkor lehet elhalasztani, ha a személyes meghallgatás a per érdemi eldöntésének lényeges előfeltétele.
Ha a fél képviselője a tárgyaláson képviseleti jogosultságát igazolni nem tudja, a bíróság a tárgyalást ebből az okból csak akkor halaszthatja el, ha a per a rendelkezésre álló iratok alapján nem dönthető el. Ha a képviselőként megjelent személy a képviseleti jogosultságát nyolc napon belül nem igazolja, vagy a fél újabb képviselőt nem hatalmaz meg, és személyesen sem jár el, a megismételt tárgyaláson a bíróság – ha ennek feltételei fennállnak – ítéletet hoz.
Ha a szabályszerűen idézett fél mulasztása miatt a tárgyalást el kell halasztani, a megismételt tárgyalás költségét – pernyertességre vagy pervesztességre tekintet nélkül – a mulasztó fél viseli.
A felek indokolt közös kérelmére a bíróság egy alkalommal a tárgyalást legfeljebb hatvan napra elhalaszthatja, ha az megítélése szerint a jogvita ésszerű időn belüli rendezését elősegíti.
75. §

[Változás a bírák személyében]

Ha a folytatólagos tárgyaláson az eljáró tanács tagjainak személyében változás állt be, az elnök ismerteti a felek által előterjesztett kérelmeket, a korábbi tárgyalásokról készült jegyzőkönyveket és a per egyéb iratait. A felek az ismertetésre észrevételt tehetnek.
76. § [Bizonyítás a tárgyaláson] Ha a bíróság a tárgyalás előkészítése során bizonyítást rendel el, az elnök gondoskodik arról, hogy a bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak.
A felek a bizonyítás eredményére a tárgyaláson szóban észrevételeket tehetnek. Ha a tárgyalást további bizonyítás szükségessége miatt kell elhalasztani, a bíróság tizenöt napnál nem rövidebb határidőt állapíthat meg írásbeli nyilatkozat előterjesztésére.
77. §

[A tárgyalás berekesztése]

Ha a per a határozathozatalra megérett, a bíróság figyelmezteti a feleket, hogy összefoglaló nyilatkozataik megtételét követően a tárgyalást berekeszti.
A bíróság a berekesztett tárgyalást a határozat kihirdetése előtt újból megnyithatja, ha valamely kérdés további tárgyalása szükséges. Újból meg kell nyitni a tárgyalást, és új tárgyalási határnapot kell kitűzni, ha a tárgyalás berekesztése és a határozathozatal között a bírák személyében változás állt be.
Fejezet Tárgyaláson kívüli elbírálás
78. §

[A tárgyaláson kívüli elbírálás]

Ha egyik fél sem kérte tárgyalás tartását, és azt a bíróság sem tartja szükségesnek, a bíróság az ügy érdemében tárgyaláson kívül határoz.
Tárgyalás tartását a felperes a keresetlevélben, az alperes a védiratban kérheti. Tárgyalás tartása a perbelépési kérelemben, illetve a perbevonásától vagy a perbeállítástól számított tizenöt napon belül is kérhető. A tárgyalás tartása iránti kérelem elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.
Ha az alperes a keresetet az első tárgyalást megelőzően teljes egészében alaposnak ismeri el, vagy a közigazgatási cselekmény olyan lényeges alaki hiányosságban szenved, amely miatt nem létezőnek kell tekinteni, a bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálhatja el.
Nem lehet a pert tárgyaláson kívül elbírálni, ha – az okirati bizonyítást ide nem értve – bizonyítást kell lefolytatni. Ha a bizonyítás lefolytatásának szükségessége a tárgyaláson kívüli elbírálás során merül fel, a per elbírálására a bíróság tárgyalást tűz ki.
A per tárgyaláson kívül történő elbírálása esetén a bíróság a védirat közlésével egyidejűleg a felek számára beadványaik benyújtására – tizenöt napnál nem rövidebb – határidőt állapít meg. Az e beadványokra adandó válaszok és egyéb beadványok benyújtására a bíróság tizenöt napnál nem rövidebb határidőt állapíthat meg, azzal, hogy arra lehetőleg az első tárgyalás kitűzésére irányadó határidőn belül sor kerüljön.
Azok az eljárási cselekmények, amelyek legkésőbb az első tárgyaláson teljesíthetőek, a bíróság által az (5) bekezdés alapján meghatározott határidőn belül, ennek hiányában az ítélet meghozataláig teljesíthetőek.
) A bíróság a feleket és az érdekeltet egyezségi kísérletre idézheti.
ejezet Bizonyítás
79. §

[A bizonyítás eljárási szabályai]

A bizonyításra a polgári perrendtartás szabályait az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
A bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben, a megelőző eljárásban megállapított tényállással összevetve értékeli.
Bizonyítási indítvány előterjesztésére, illetve bizonyítási eszköz rendelkezésre bocsátására legkésőbb az első tárgyaláson van lehetőség.
A megelőző eljárás idején fennálló, de a megelőző eljárásban nem értékelt tényre, körülményre a felperes vagy az érdekelt akkor hivatkozhat, ha azt a megelőző eljárásban a közigazgatási szerv arra való hivatkozása ellenére nem vette figyelembe, azt önhibáján kívül nem ismerte, illetve arra önhibáján kívül nem hivatkozott.
) A bíróság hivatalból bizonyítást rendelhet el

az olyan tény, körülmény alátámasztására szolgáló bizonyítékok tekintetében, amelyeket hivatalból kell figyelembe vennie,
a kiskorú vagy fogyatékossági támogatásra jogosult személy érdekeit veszélyeztető jogsértésre való hivatkozás esetén, vagy
ha törvény így rendelkezik.

A bíróság a bizonyítás hivatalbóli elrendeléséről a feleket tájékoztatja, és felhívja őket észrevételeik, és az ezekre vonatkozó bizonyítékok – vagy a bíróság által meghatározott bizonyítékok – előterjesztésére.
80. § [Bizonyítási kötelezettség] Ha a megelőző eljárás hivatalból indult, és a fél az abban megállapított tényállás megalapozatlanságát, hiányosságát vagy iratellenességét valószínűsíti, a bíróság a közigazgatási szervet a tényállás valóságának bizonyítására kötelezi.
Közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos perben a közigazgatási szerv köteles bizonyítani

az igény elbírálásához szükséges általános hatályú rendelkezések, utasítások és a jogvita eldöntéséhez szükséges, a közigazgatási szerv működési körében keletkezett iratok tartalmát,
az igényelt juttatással összefüggő, vitatott számítások helyességét, továbbá

bérvita esetén a juttatás megfizetését.

81. §

[A megelőző eljárásban kirendelt szakértő alkalmazása]

A megelőző eljárásban kirendelt szakértő szakvéleménye a bíróság által kirendelt szakértő szakvéleményének minősül. A perben ugyanazon szakkérdés tárgyában szakértőként elsősorban a megelőző eljárásban kirendelt szakértő alkalmazandó.
Ha az (1) bekezdés szerinti szakértőt kell alkalmazni, a bíróság a szakértőt kirendeli és a megelőző eljárásban keletkezett írásbeli szakvéleményt azzal a féllel közli, akivel azt korábban nem közölték.
A megelőző eljárásban kirendelt szakértő alkalmazását követően ugyanazon szakkérdés vonatkozásában magánszakértő vagy más eljárásban kirendelt szakérő alkalmazásának nincs helye.
A megelőző eljárásban kirendelt szakértőre a polgári perrendtartás kirendelt szakértőre vonatkozó szabályait kell alkalmazni.

Fejezet

Az eljárás megszüntetése

82. § [Megszüntetés] A bíróság az eljárást bármely szakaszában megszünteti, ha

a 48. § (1) bekezdés a)–i) pontja alapján a keresetlevél visszautasításának lett volna helye,

a felperes törvényes képviselőjét mellőzték, és e hiányt a kitűzött, illetve meghosszabbított határidő alatt vagy legkésőbb az annak lejártát közvetlenül követő tárgyalás berekesztéséig sem pótolták,
a felperes keresetétől elállt,

a felperes halála vagy megszűnése esetén a bíróság a perbelépésre vagy perbevonásra irányuló kérelmet elutasítja,
a meghalt vagy megszűnt felperesnek nincs jogutódja, a jogutód nem lép perbe, vagy őt nem vonják perbe,
a jogi képviselő közreműködésével eljárni köteles felperes a hiányzó vagy megszűnt jogi képviseletének pótlásáról felhívás ellenére a törvényben meghatározott vagy bíróság által megállapított határidő alatt nem gondoskodik,
a közigazgatási szerv vagy jogorvoslati szerve a jogsérelmet a kereseti kérelemnek eleget téve orvosolta,
a bíróság az alperes kérelmére a külföldi felperest a perrel felmerülő költségek fedezése végett biztosítékadásra kötelezte, de a felperes a kitűzött, illetve meghosszabbított határidő alatt vagy legkésőbb az annak lejártát közvetlenül követő tárgyalás berekesztéséig biztosítékot nem adott.
Ha az eljárás során hatáskör vagy illetékesség hiánya miatt áttételnek van helye, a bíróság az eljárást megszünteti, és az áttétel szabályainak alkalmazásával jár el.
Ha a bíróság az eljárást az (1) bekezdés b) pontja alapján szünteti meg, a perindítás jogi hatályai fennmaradnak, ha a felperes a megszüntető végzés jogerőre emelkedésétől számított
nyolc napon belül a keresetlevelet szabályszerűen újra benyújtja. E határidő elmulasztása esetén igazolásnak helye nincs.
Ha az eljárás megszüntetésének az (1) bekezdés c)–e) vagy g) pontja alapján lenne helye, és a bíróság hivatalbóli vizsgálatot vagy bizonyítást rendelt el, a bíróság az eljárás megszüntetése előtt az ügyészséget a keresetlevél és a védirat megküldésével perbelépésre hívhatja fel, egyidejűleg tájékoztatja a hivatalbóli vizsgálat elrendelésének körülményeiről. Ha az ügyészség a felhívásban meghatározott határidőn belül nem lép be a perbe, a bíróság az eljárást megszünteti. A perbelépésre megállapított határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.
Az eljárást megszüntető végzés ellen a (2) bekezdésben foglaltak kivételével fellebbezésnek van helye.
83. §

[Megszüntetés a felperes mulasztása miatt]

A bíróság megszüntetheti az eljárást, ha a felperes a kérelmére kitűzött tárgyalást elmulasztja, vagy a megadott elérhetőségein nem tartható a felperessel kapcsolat, és az alperes az eljárás folytatását nem kéri.
84. §

[A jogsérelem orvoslása közigazgatási eljárásban]

Ha a keresetlevélben állított jogsérelem orvoslása érdekében az arra jogosult közigazgatási szerv eljárást indít, erről haladéktalanul értesíti a bíróságot. A bíróság eljárását a közigazgatási eljárás befejezéséig felfüggeszti.
Az (1) bekezdés szerinti közigazgatási eljárás megindításának ténye legkésőbb az első tárgyaláson, hivatalbóli vizsgálat vagy bizonyítás elrendelése esetén az elrendelés közlésétől számított tizenöt napon belül jelenthető be.
A közigazgatási szerv a jogsérelem orvoslása érdekében tett cselekményről haladéktalanul értesíti a bíróságot. Az értesítéshez csatolni kell a döntés másolatát vagy a cselekményt egyéb módon alátámasztó iratot.
Ha a közigazgatási szerv a jogsérelem orvoslása érdekében indított eljárást harminc napon belül nem fejezi be, erről és a megtett eljárási cselekményekről tájékoztatja a bíróságot. A tájékoztatás tartalma alapján vagy annak elmaradása esetén a bíróság az eljárást folytathatja. Ha a közigazgatási szerv a felfüggesztő végzés közlésétől számított harminc napon belül nem ad tájékoztatást, a bíróság az eljárást folytatja. A tájékoztatás elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.
A bíróság a közigazgatási szervnek a jogsérelem orvoslására tett cselekményére tekintettel nyilatkozattételre hívja fel a felperest. Ha a felperes nyilatkozata szerint a cselekmény a
kereseti kérelemnek nem tesz eleget, a felperes a keresetét a jogsérelem orvoslása érdekében tett cselekményre is kiterjesztheti.
Ha a felperes a bíróság által meghatározott határidőn belül nem nyilatkozik, és a jogsérelem orvoslása érdekében tett cselekmény a kereseti kérelemnek eleget tett, a bíróság az eljárást megszünteti, és az alperest a felperes, valamint a felperest támogató érdekelt perköltségének megfizetésére kötelezi. Az eljárás részben való megszüntetése folytán a közigazgatási szervet terhelő költségek megfizetéséről a bíróság az eljárást befejező határozatában dönt.
Ha a közigazgatási szerv a jogsérelmet a védirat felterjesztésére nyitva álló határidőn belül orvosolja, a védiratban erre utalni, és a jogsérelem orvoslása érdekében tett döntés másolatát, vagy a cselekményt egyéb módon alátámasztó iratot a védirathoz csatolni kell.
HARMADIK RÉSZ HATÁROZATOK

. Fejezet

A bíróság határozatai

85. §

[A határozatok fajtái]

A bíróság a per érdemében ítélettel, a per során felmerült minden más kérdésben végzéssel dönt.
A határozatokra a polgári perrendtartás szabályait az e részben foglalt eltérésekkel kell megfelelően alkalmazni.
86. §

[A bíróság döntési jogkörének korlátai]

A bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a kereseti kérelem korlátai között vizsgálja.
A bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét – ha törvény másként nem rendelkezik – a megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján vizsgálja.
A bíróság hivatalból veszi figyelembe

a vitatott közigazgatási cselekmény semmisségi vagy törvényben meghatározott más érvénytelenségi okát, illetve az olyan lényeges alaki hiányosságot, amely miatt a közigazgatási cselekményt nem létezőnek kell tekinteni,
a közigazgatási cselekménynek az ügyben nem alkalmazandó jogszabályi rendelkezésre alapítását,
a törvényben meghatározott egyéb tényt vagy körülményt.

A bíróság a hivatalbóli vizsgálat elrendeléséről a feleket tájékoztatja, egyúttal felhívja a feleket, hogy észrevételeiket és az azokra vonatkozó bizonyítékokat – vagy a bíróság által meghatározott bizonyítékokat – terjesszék elő.
Mérlegelési jogkörben megvalósított közigazgatási cselekmény jogszerűsége körében a bíróság azt is vizsgálja, hogy a közigazgatási szerv hatáskörét a mérlegelésre való felhatalmazásának keretei között gyakorolta-e, a mérlegelés szempontjai és azok okszerűsége a közigazgatási cselekményt tartalmazó iratból megállapíthatóak-e.
A bíróságot határozatának meghozatalában más hatóság döntése vagy a fegyelmi határozat, illetve az azokban megállapított tényállás – a (7) bekezdésben foglalt kivétellel – nem köti.
Ha jogerősen elbírált bűncselekmény következményeiről közigazgatási perben kell határozni, a bíróság nem állapíthatja meg, hogy az elítélt a terhére rótt bűncselekményt nem követte el.
87. § [Ítélet] Az ítéletben a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemről döntést kell hozni.

A bíróság egyes kereseti kérelmekről vagy a kereseti kérelemnek önállóan elbírálható egyes részeiről részítélettel is határozhat, ha ebben a vonatkozásban további tárgyalásra nincs szükség.
A bíróság a közigazgatási tevékenység jogszabályszerűségéről közbenső ítélettel előzetesen dönthet, vagy a perben érvényesített jog fennállását előzetesen megállapíthatja, ha a közigazgatási tevékenység jogszabályszerűsége vagy a keresettel érvényesített jog fennállása és az ennek alapján a felet megillető követelés vagy őt terhelő fizetési kötelezettség összege tekintetében a vita elkülöníthető.
A bíróság az ítéletben a közigazgatási szervnek határozott, a megállapított jogsértés orvoslásának valamennyi lényeges pontjára kiterjedő iránymutatást ad az ítéletben elrendelt új (megismételt) eljárás lefolytatására, vagy cselekmény megvalósítására vonatkozóan.
A bíróság a kihirdetett ítélet rendelkező részét a kihirdetést követő munkanaptól a bíróság kezelőirodáján a felek számára elérhetővé teszi.
88. § [Egyszerűsített ítélet] Ha a perben a közigazgatási cselekményben megállapított tényállást nem vitatták, és a bíróság hivatalbóli vizsgálatot vagy bizonyítást sem rendelt el, az ítélet indokolásából mellőzhető a tényállás ismertetése.
Az egyszerűsített ítéletben az indokolás elemeinek mellőzését lehetővé tevő körülményekre és az egyszerűsített ítélet meghozatalának jogalapjára kifejezetten hivatkozni kell. Az iratok között az egyszerűsített ítélettel együtt kell kezelni azt a közigazgatási cselekményt, amelynek tényállását a bíróság ítélkezésének alapjául fogadta el.
89. §

[A kereset elutasítása]

A bíróság a keresetet elutasítja, ha
a kereset alaptalan,
a felperes jogának vagy jogos érdekének közvetlen sérelme nem állapítható meg,
c) olyan eljárási szabályszegés történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása nem volt.
Ha a bíróság a keresetet az (1) bekezdés c) pontja alapján utasította el, a költségek viseléséről ennek figyelembevételével dönt.
90. §

[A keresetnek helyt adó ítélet]

Ha a bíróság a jogsértést – a kereset alapján vagy hivatalból – megállapítja,

a) a közigazgatási cselekményt megváltoztatja, megsemmisíti, vagy hatályon kívül helyezi,
b) szükség esetén a közigazgatási cselekmény megsemmisítése vagy hatályon kívül helyezése mellett a közigazgatási szervet új eljárásra kötelezi,
c) a közigazgatási szervet marasztalja.
A bíróság az (1) bekezdésben foglalt egyes jogkövetkezményeket együttesen is alkalmazhatja.
Törvény más jogkövetkezmény alkalmazását is előírhatja.

91. § [Megváltoztatás] A bíróság a jogsértő közigazgatási cselekményt megváltoztatja, ha az ügy természete azt megengedi, a tényállás megfelelően tisztázott, és a rendelkezésre álló adatok alapján a jogvita véglegesen eldönthető.
Ha az ügy természete azt megengedi, a bíróság a közigazgatási cselekményt akkor is megváltoztatja, ha a bíróság határozata alapján lefolytatott új eljárásban (a továbbiakban: megismételt eljárás) a közigazgatási szerv a bíróság jogerős ítéletével ellentétes cselekményt tett.
Nincs helye megváltoztatásnak

a 4. § (3) bekezdés c) pontjában meghatározott közigazgatási cselekmény esetén,
méltányossági jogkörben hozott közigazgatási cselekmény esetén,
c) mérlegelési jogkör gyakorlásán alapuló, a költségvetést érintő kifizetésre vonatkozó közigazgatási cselekmény esetén, vagy

d) ha azt törvény kizárja.

92. §
[Fizetési kötelezettség összegének megváltoztatása]

Megváltoztatásnak úgy is helye van, hogy a bíróság a fizetési kötelezettség megváltoztatott összegének megállapítása nélkül, annak kiszámítására az ítéletben pontos iránymutatást ad.
A közigazgatási szerv a bíróság ítéletének közlését követően haladéktalanul, de legkésőbb tizenöt napon belül kiszámítja a fizetési kötelezettség pontos összegét, és arról tájékoztatja a bíróságot, a felperest és az érdekeltet. A felperes és az érdekelt nyolc napon belül vitathatja a számítás helyességét, annak megalapozottsága esetén a bíróság a kötelezettség ismételt kiszámítását rendelheti el.
A fizetési kötelezettség összege a bíróság általi jóváhagyással az ítélet részévé válik. A perorvoslati kérelem benyújtására nyitva álló határidő a jóváhagyó végzés közlését követőnapon kezdődik. A közigazgatási szerv számítása ellen egyébként jogorvoslatnak nincs helye.
93. §

[Megsemmisítés vagy hatályon kívül helyezés]

A bíróság a közigazgatási cselekményt – a közlésére visszamenőleges hatállyal – megsemmisíti, ha
a közigazgatási cselekmény semmis vagy jogszabályban meghatározott okból érvénytelen, vagy olyan lényeges alaki hiányosságban szenved, amely miatt nem létezőnek kell tekinteni,
a megelőző eljárás lényeges szabályainak megszegésével okozott jogsérelem a perben nem orvosolható, vagy
a közigazgatási szerv cselekményét kizárólag az ügyben nem alkalmazható jogszabályi rendelkezésre alapította.
Ha a közérdek védelme, a jogbiztonság vagy az ítélettel érintett személyek különösen fontos érdeke indokolja, a bíróság a közigazgatási cselekményt a hatályvesztés időpontjának pontos megjelölésével helyezi hatályon kívül. Ahol e törvény megsemmisítést említ, azon hatályon kívül helyezést is érteni kell.
94. § [Megállapítás] A bíróság ítéletében a jogsértés tényét állapítja meg, ha megváltoztatás, megsemmisítés vagy marasztalás nem lehetséges, és a megállapításhoz a felperesnek vagy az érdekeltnek fontos érdeke fűződik, vagy a jogsérelem így elhárítható.

95. §

[Ítélet közigazgatási szerződéssel kapcsolatos perben] Ha a közigazgatási szerződésre vonatkozó jogszabályok jogkövetkezményt nem állapítanak meg, a bíróság a jogsértés megállapítása esetén, az érdekelt felek jogos érdekeire, valamint a közfeladat ellátásának biztonságához és folyamatosságához fűződő közérdekre figyelemmel
a jogellenes közigazgatási szerződést vagy annak valamely kikötését hatályon kívül helyezi vagy megváltoztatja,
a közigazgatási szerződést semmisségi ok fennállása miatt megsemmisíti, ha a szerződő közigazgatási szerv a közigazgatási szerződés megkötésére nem rendelkezett hatáskörrel, vagy a közigazgatási szerződést képviseleti joggal nem rendelkező személy írta alá,
a közigazgatási szerződés jogszerűségének helyreállítására, a közigazgatási szerződés teljesítésére kötelez, vagy
a közigazgatási szerződéses jogviszonnyal összefüggésben okozott kár megtérítésére kötelez.
A bíróság a hatályon kívül helyezéssel érintett, azzal szorosan összefüggő szerződéses rendelkezést is hatályon kívül helyezhet.
A bíróság a közigazgatási szerződés vagy annak valamely kikötése megváltoztatásának hatályát a közigazgatási szerződés tárgyát képező közfeladat folyamatos és zavartalan ellátásához, vagy a beruházás teljesítéséhez szükséges ésszerű időtartamot figyelembe véve határozza meg.
A bíróság ítéletének hatálya kiterjed a szerződő közigazgatási szerv által a megtámadott szerződéssel azonos tárgyú közigazgatási szerződés megkötésére irányuló, párhuzamosan zajlott szerződéskötési eljárásokra. A bíróság ítéletében jogellenessé nyilvánított szerződési kikötés nem alkalmazható, a megkötött közigazgatási szerződést a felek kötelesek a bíróság ítéletének megfelelően módosítani. Ennek hiányában bármely fél, illetve érdekelt a mulasztás tudomására jutásától számított harminc napon belül, de legkésőbb a bíróság ítéletének jogerőre emelkedésétől számított hat hónapon belül a bíróság előtt pert indíthat.
Ha a bíróság a megkötött közigazgatási szerződés jogellenességét megállapítja, azonban a közigazgatási szerződés teljesítéséhez kiemelkedően fontos közérdek fűződik, a közigazgatási szerződést megkötésének időpontjára visszamenőleges hatállyal jogszerűvé nyilváníthatja. Semmisségi ok fennállása esetén a közigazgatási szerződés nem nyilvánítható jogszerűvé.
Nem tekinthető kiemelkedően fontos közérdeknek a közigazgatási szerződéshez közvetlenül kapcsolódó gazdasági érdek, így különösen a késedelmes teljesítésből, az új szerződéskötési eljárás lefolytatásából, a szerződő fél esetleges változásából származó költség vagy a jogellenességből következő fizetési kötelezettség. A szerződés jogszerűségéhez fűződő további gazdasági érdekek akkor tekinthetőek kiemelkedően fontos közérdeknek, ha a közigazgatási szerződés jogellenességének megállapítása súlyosan aránytalan következményekkel járna.
Nincs helye megsemmisítésnek, ha a közigazgatási szerződés megkötésére hatáskörrel rendelkező szerv, illetve a képviseleti joggal rendelkező személy a közigazgatási szerződést azonos tartalommal utólag jóváhagyja.
96. §

[Ítélet a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatával szemben indított perben]

A bíróság a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatát

megsemmisíti és a Kormánytisztviselői Döntőbizottságot új eljárásra kötelezi, ha az eljáró tanács nem volt szabályszerűen megalakítva, vagy a határozat meghozatalában kizárt személy vett részt,
a jogsértéssel érintett részben megsemmisíti, és szükség esetén új eljárásra kötelezi, ha a Kormánytisztviselői Döntőbizottságot hatáskörét túllépte, illetve hatáskörének hiányát jogsértően állapította meg.
Az (1) bekezdésben meghatározott kivétellel a bíróság ítéletével a jogvitát érdemben eldönti, a Kormánytisztviselői Döntőbizottságot új eljárásra nem kötelezheti.
) A bíróság a jogerős ítéletet megküldi a Kormánytisztviselői Döntőbizottságnak.

Fejezet

A határozatok joghatásai és teljesítése

97. §

[A határozatok kötőereje és jogereje]

Ha e törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a saját határozatához abban a perben, amelyben azt hozta, a határozat kihirdetésétől – ennek hiányában közlésétől – kötve van.
A pervezetésre vonatkozó, valamint az egyoldalú kérelmet elutasító végzéshez a bíróság nincs kötve. A határidőhöz kötött perbeli cselekményt elutasító végzést a bíróság csak annak jogerőre emelkedése előtt módosíthatja vagy vonhatja vissza.
Az a határozat, amely fellebbezéssel nem támadható meg, a kihirdetésével emelkedik jogerőre; azok a határidők azonban, amelyeket a határozat jogerőre emelkedésétől kell számítani, a határozat közlésétől kezdődnek.
A határozat jogerőre emelkedésére a határidőben benyújtott fellebbezésnek halasztó hatálya van.
Ha fellebbezést az arra jogosultak egyike sem nyújtott be, a határozat a fellebbezés benyújtására nyitva álló határidő leteltét követő naptól jogerős.
Ha a jogosultak a határozat közlése után a fellebbezésről lemondtak, a határozat a lemondás bejelentésének napján emelkedik jogerőre. A lemondás csak akkor hatályos, ha azt valamennyi fél bejelenti. A lemondást visszavonni nem lehet. A határozat az utolsó bejelentésnek a bírósághoz érkezését követő naptól jogerős.
Ha az arra jogosult a határozatnak csak valamely része vagy rendelkezése ellen él fellebbezéssel, a határozat nem érintett része jogerőre emelkedik.
A közigazgatási tevékenység jogszerűségének vizsgálata tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanazon közigazgatási tevékenység jogszerűségének vizsgálatára a felek vagy az érdekeltek új keresetet indíthassanak, vagy azt egyébként vitássá tehessék.
98. §

[A határozatok teljesítése]

A bíróság határozatát teljesítési határidő hiányában a jogerőre emelkedését követő napon kell teljesíteni, és a jogerőre emelkedésétől kezdve végrehajtható.
A bíróság határozatában teljesítési határidőt állapíthat meg, ebben az esetben a határozat a teljesítési határidő leteltétől kezdve végrehajtható. A határozatban foglaltak teljesítésére nyitva álló határidő a határozat jogerőre emelkedését követő napon kezdődik.
A közigazgatási szervnek a jogerős határozatban megállapított, ennek hiányában a jogszabályban meghatározott határidőn belül kell a megismételt eljárást lefolytatnia, vagy a közigazgatási cselekményt megvalósítania.
A bíróság határozatának rendelkező része és indokolása a megismételt eljárásban és a cselekmény megvalósítása során köti az eljáró közigazgatási szerveket.
99. §

[Előzetes végrehajthatóság]

Az előzetesen végrehajthatóvá nyilvánított határozat a jogerőre emelkedést megelőzően végrehajtható.
A bíróság hivatalból előzetesen végrehajthatóvá nyilvánítja a határozatot, ha azt törvény elrendeli. A bíróság kérelemre az azonnali jogvédelem szabályainak megfelelő alkalmazásával nyilváníthatja előzetesen végrehajthatóvá az ítéletet.
Az előzetes végrehajtás elrendeléséről az ítéletben kell rendelkezni.

Az előzetes végrehajtás elrendelése biztosíték adásához köthető. A biztosítékot a határozat jogerőre emelkedésekor vagy az előzetes végrehajtás megszűntetésekor vissza kell téríteni.
Az előzetes végrehajtást elrendelő végzés ellen nyolc napon belül fellebbezésnek van helye.
Nem rendelhető el olyan határozat előzetes végrehajtása, amelyet nem jogerősen már hatályon kívül helyezett vagy megváltoztatott az arra jogosult bíróság.
Ha a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezi vagy megváltoztatja azt a határozatot, amelynek előzetes végrehajtását elrendelték, az előzetes végrehajtással kialakult helyzet rendezéséről is határoz.

NEGYEDIK RÉSZ PERORVOSLATOK ÉS AZ ALKOTMÁNYJOGI PANASZ
ESETÉN KÖVETENDŐ ELJÁRÁS

Fejezet Fellebbezés
Fellebbezés ítélet ellen

100. §

[A fellebbezés alapja és az eljárás szabályai]

Az elsőfokú ítélet ellen jogszabálysértésre hivatkozással fellebbezéssel élhet a fél, az érdekelt, valamint a rendelkezés rá vonatkozó része ellen az, akire az ítélet rendelkezést tartalmaz.
A másodfokú eljárásra az elsőfokú eljárásra és a határozatokra vonatkozó szabályokat az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell megfelelően alkalmazni.
101. §

[A fellebbezés tartalma]

A fellebbezést – ha törvény eltérően nem rendelkezik – az ítélet közlésétől számított tizenöt napon belül az elsőfokú bíróságnál kell benyújtani.
A fellebbezés a beadványokra vonatkozó általános szabályokon túlmenően tartalmazza

a fellebbezéssel támadott ítélet számát,
a fellebbezést megalapozó jogszabálysértést, a jogszabályhely pontos megjelölésével és
a másodfokú bíróság döntésére vonatkozó határozott kérelmet.
A fellebbezésben új tény vagy bizonyíték előadására akkor van lehetőség, ha az az elsőfokú ítélet meghozatalát követően jutott a fellebbező fél tudomására, és elbírálása esetén reá kedvezőbb határozatot eredményezett volna.
A fellebbezésben új tény vagy bizonyíték akkor is előadható, illetve az elsőfokú bíróság által mellőzött bizonyítás akkor is indítványozható, ha az az elsőfokú ítélet jogszabálysértő voltának alátámasztására irányul.
A fellebbezést nem lehet megváltoztatni. A fellebbezés mindaddig visszavonható, amíg a másodfokú bíróság a határozatát meg nem hozta, illetve – tárgyalás tartása esetén – a határozathozatal céljából vissza nem vonult. Az ezzel kapcsolatban felmerült költségek viseléséről a másodfokú bíróság határoz.
Törvény eltérő rendelkezése hiányában a fellebbezésnek az ítélet hatályosulására halasztó hatálya van. A fellebbezéssel egyidejűleg azonnali jogvédelem iránti kérelem is előterjeszthető.
102. §

[Ugró fellebbezés]

Ha a határozatot elsőfokon a közigazgatási bíróság/ közigazgatási és munkaügyi bíróság hozta, a jogi képviselővel eljáró felek a határozat elleni fellebbezéshez mellékelt közös kérelemben indítványozhatják, hogy az anyagi jogszabály megsértésére alapított fellebbezést közvetlenül a Kúria bírálja el.
Az ugró fellebbezést a Kúria akkor fogadja be, ha a fellebbezés olyan anyagi jogsértésen alapul, amely a joggyakorlat egységének biztosítása szempontjából alapvető jelentőségű.
Az ugró fellebbezés befogadásáról a Kúria tanácsban, harminc napon belül dönt.

Ha a Kúria az ugró fellebbezést nem fogadja be, azt a másodfokú bíróságnak küldi meg elbírálásra.
103. §

[Az elsőfokú bíróság intézkedései a fellebbezés alapján]

Az elsőfokon eljárt bíróság a fellebbezést visszautasítja, ha

azt nem az arra jogosult nyújtotta be,
az olyan határozat ellen irányul, amely ellen a fellebbezést törvény kizárja,
a fellebbezés elkésett, és az erre jogosult igazolási kérelmet nem terjesztett elő,
d) a beadványok elektronikus előterjesztésére köteles fellebbezésre jogosult a fellebbezést nem elektronikus úton, nem a kötelezően használandó elektronikus űrlapon, vagy elektronikus elérhetősége megjelölése nélkül terjeszti elő.
104. §

[A fellebbezés felterjesztése] Ha a fellebbezés benyújtására nyitva álló határidő lejárt, vagy a fellebbezést valamennyi arra jogosult benyújtotta, az elsőfokú bíróság azt az ügy irataival együtt nyolc napon belül felterjeszti a másodfokú bírósághoz.
Ha azonnali jogvédelem iránti kérelmet terjesztettek elő, a fellebbezést a beérkezését követő három napon belül fel kell terjeszteni.
Ha a fellebbezés mellett a fél vagy az érdekelt a határozathozatalt megelőző tárgyalás vagy határidő elmulasztása miatt igazolással is él, a fellebbezést csak az igazolási kérelem elutasítása esetén kell a másodfokú bírósághoz felterjeszteni.
105. §

[A másodfokú bíróság intézkedései a fellebbezés alapján]

A másodfokú bíróság a fellebbezés vizsgálata során a keresetlevél vizsgálatának szabályai szerint jár el. Ha a fellebbezés nem felel meg a 101. § (2) bekezdésében foglaltaknak vagy más okból kiegészítésre, kijavításra szorul, az elnök intézkedik a hiányok pótlása iránt. A 101.
§ (2) bekezdés b) pontja tekintetében hiánypótlásnak nincs helye.

Ha a fellebbezésben tartalmilag helyesen történik hivatkozás a jogszabálysértés tényére, de a megsértett jogszabályhely megjelölése téves, ezen okból a fellebbezés nem utasítható vissza.
106. §

[Fellebbezési ellenkérelem és csatlakozó fellebbezés]

A fellebbezést előterjesztő fél ellenfele és az érdekelt a fellebbezés közlésétől számított nyolc napon belül fellebbezési ellenkérelmet vagy csatlakozó fellebbezést terjeszthet elő.
A fellebbezés visszautasítása vagy visszavonása esetén a fellebbezéssel szemben előterjesztett fellebbezési ellenkérelem, illetve csatlakozó fellebbezési kérelem hatálytalanná válik, kivéve a fellebbezés benyújtására nyitva álló határidő alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezési kérelmet.
A csatlakozó fellebbezési kérelemre a fellebbezésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
107. §

[Az eljárás felfüggesztése]

Ha az elsőfokú bíróság előtt az ítélet kijavítása, illetve kiegészítése iránt előterjesztett kérelem vagy igazolási kérelem folytán eljárás van folyamatban, a másodfokú bíróság az eljárását a kijavítás, a kiegészítés vagy az igazolás tárgyában hozott határozat jogerőre emelkedéséig felfüggesztheti.
Ha a fellebbezés elbírálása során az ügyet érintő jogegységi eljárás indul, az eljárást a másodfokú bíróság a jogegységi eljárás befejezéséig felfüggesztheti. A felfüggesztés tárgyában hozott végzés módosítható.
108. § [Tárgyalás] Tárgyalás tartása a fellebbezésben és a fellebbezési ellenkérelemben kérhető. A határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.
Ha az ügy körülményei ezt nem zárják ki, a tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy a tárgyalás a fellebbezés felterjesztését követő három hónapon belül megtartható legyen.
Az idézésben figyelmeztetni kell az idézetteket, hogy távolmaradásuk a fellebbezés elintézését nem gátolja. A fellebbezési tárgyalásra szabályszerűen idézett mulasztása miatt igazolásnak nincs helye. Ha a bíróság a meg nem jelentek valamelyikének meghallgatását szükségesnek tartja, a tárgyalást egy alkalommal, új tárgyalási határnap kitűzésével elhalaszthatja.
A fellebbezési tárgyalás megnyitása után az elnök vagy az általa kijelölt bíró ismerteti az elsőfokú bíróság ítéletében, ezt követően a fellebbezésben, a fellebbezési ellenkérelemben, illetve a csatlakozó fellebbezési kérelemben foglaltakat. A bíróság tagja és a fél az iratokból további ismertetést kérhet.
A másodfokú eljárásban az olyan végzést, amellyel szemben az elsőfokú eljárás szabályai szerint fellebbezésnek lenne helye, továbbá a fellebbezést visszautasító végzést a Kúria tanácsban, indokolással ellátva hozza meg.
Ha a másodfokú eljárásban a jóhiszemű eljárás követelményének megsértése miatt pénzbírság kiszabásának lenne helye, a másodfokú bíróság pénzbírság kiszabása helyett a jóhiszemű eljárás követelményét sértő cselekményt figyelmen kívül hagyhatja.
109. §
[A másodfokú vizsgálat korlátai] A másodfokú bíróság az ítéletet – a bizonyítás és vizsgálat hivatalbóli elrendelésének körén kívül – csak a fellebbezés, a csatlakozó fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálhatja felül.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletével együtt a perben meghozott egyéb határozatokat is felülbírálja, kivéve azokat, amelyek ellen külön fellebbezésnek van helye.
110. §

[Döntés az ügy érdemében] Ha a fellebbezéssel támadott ítélet a jogszabályoknak megfelel, vagy olyan eljárási szabályszegés történt, amely az ügy érdemi elbírálására nem hatott ki, a másodfokú bíróság a megtámadott ítéletet helyben hagyja.
Jogszabálysértés esetén a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét egészében vagy részben ‒ az ítélet egyes rendelkezéseinek helyben hagyása vagy hatályon kívül helyezése mellett ‒ megváltoztatja.
111. § [Hatályon kívül helyezés] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet – a fellebbezés, a csatlakozó fellebbezési kérelem, illetve a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül – végzéssel hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, ha
az elsőfokú bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva,

az ítélet meghozatalában olyan bíró vett részt, akivel szemben kizáró ok állt fenn, vagy

az ítélet olyan orvosolhatatlan formai hiányosságban szenved, amely miatt érdemi felülbírálatra alkalmatlan.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet végzéssel hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, ha az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megszegése a per érdemi eldöntésére a másodfokú eljárásban nem orvosolható módon kihatással volt.
Ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, a hatályon kívül helyező végzésben az új eljárás lefolytatására vonatkozóan iránymutatást ad, amely az elsőfokú bíróságot köti. Ebben az esetben csak a másodfokú eljárásban felmerült költség összegét állapítja meg, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt.
Ha a másodfokú bíróság az eljárást megszünteti, az elsőfokú bíróság ítéletét teljes egészében vagy abban a részében, amelyre a megszüntetési ok fennáll, hatályon kívül helyezi.
A másodfokú bíróság az egyezséget jóváhagyó végzésében a megtámadott ítéletet abban a részében, amelyre az egyezség vonatkozik, hatályon kívül helyezi.
112. §

[A másodfokú bíróság határozataira vonatkozó egyéb rendelkezések]

A másodfokú eljárást befejező határozatban az elsőfokú bíróságot és a fellebbezéssel támadott határozat ügyszámát is fel kell tüntetni.
Ha az elsőfokú ítélet megfelel a jogszabályoknak, a bíróság egyszerűsített ítéletet hoz, amelynek indokolásában – az alkalmazott jogszabályok feltüntetése mellett – csak erre a körülményre kell utalni.
A másodfokú eljárás befejezése után a bíróság az iratokat harminc napon belül megküldi az elsőfokú bíróságnak, amely az iratok hozzá érkezését követő nyolc napon belül közli a felekkel a másodfokú eljárást befejező határozatot.
Új eljárásra utasítás esetén, ha a bíróság tárgyalást tart, a tárgyalás megnyitását követően a bíróság ismerteti a másodfokú bíróság határozatát.

Fellebbezés végzés ellen

113. §

[Fellebbezés a bíróság végzése ellen]

A bíróság végzése ellen – az e törvényben meghatározott esetben – fellebbezéssel élhet a fél, az érdekelt, továbbá az, akire a végzés rendelkezést tartalmaz, a rendelkezés reá vonatkozó része ellen.
Fellebbezéssel támadható meg a másodfokú eljárásban hozott olyan elsőfokú végzés, amellyel szemben az elsőfokú eljárás szabályai szerint fellebbezésnek lenne helye. A Kúria végzése ellen nincs helye fellebbezésnek.
A végzés elleni fellebbezésre az ítélet elleni fellebbezés szabályait az ezen alcímben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
114. §

[Az elsőfokú bíróság intézkedései]

Ha az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott végzéshez nincs kötve, a fellebbezésnek maga is eleget tehet. Ebben az esetben a fellebbezést nem kell felterjeszteni.
Ha a fellebbezés nem felel meg e törvény rendelkezéseinek, vagy más okból kiegészítésre vagy kijavításra szorul, az elsőfokon eljárt bíróság intézkedik a hiányok pótlása iránt.
A fellebbezésről az elsőfokú bíróság annak megküldésével értesíti az ellenfelet és az érdekeltet, azzal a figyelmeztetéssel, hogy a fellebbezés kézhezvételétől számított nyolc napon belül az elsőfokú bíróságnál észrevételt terjeszthet elő. A határidő indokolt esetben lerövidíthető.
Csatlakozó fellebbezésnek nincs helye.

Az elsőfokú bíróság legkésőbb az észrevételekre nyitva álló határidő letelte után az iratokat – a benyújtott észrevételekkel együtt – felterjeszti a másodfokú bírósághoz.
115. §
[A fellebbezés elbírálása]

A fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja el, szükség esetén a feleket meghallgathatja. Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a másodfokú bíróság a felterjesztéstől számított harminc napon belül határoz.
A másodfokú bíróság a jogszabálysértő végzést

megváltoztatja, vagy
hatályon kívül helyezi, ha a végzésben foglalt eljárási cselekményt mellőzni kell.
Ha a megváltoztatáshoz szükséges adatok nem állnak rendelkezésre, a másodfokú bíróság a végzést hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új végzés hozatalára utasítja.
Ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság eljárást megszüntető végzéséről állapítja meg, hogy jogszabálysértő, azt hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot az eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítja.
Ha a másodfokú bíróság az elsőfokú végzést annak indokai alapján hagyja helyben, az indokolásában csupán erre a körülményre utal.

Fejezet Rendkívüli perorvoslatok
Felülvizsgálat

116. §

[A felülvizsgálat alapja és eljárási szabályai]

A jogerős ítélet, továbbá a keresetlevelet visszautasító vagy az eljárást megszüntető jogerős végzés ellen jogszabálysértésre hivatkozással felülvizsgálati kérelmet terjeszthet elő a fél, az érdekelt, valamint a rendelkezés rá vonatkozó része ellen az, akire a határozat rendelkezést tartalmaz.
A felülvizsgálatra a fellebbezésre vonatkozó szabályokat az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell megfelelően alkalmazni.
117. §

[A felülvizsgálatból kizárt határozatok]

Nincs helye felülvizsgálatnak

az elsőfokon jogerőre emelkedett határozat ellen, kivéve, ha a fellebbezést törvény kizárja,

ha a fél a fellebbezési jogával nem élt és a másik fél fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú határozatot helybenhagyta,
a jogerős határozatnak csupán a kamatfizetésre, a perköltségre, a teljesítési határidőre, vagy a részletfizetésre vonatkozó rendelkezései ellen,
a 8. § (3) bekezdés b)–c) pontjában meghatározott perben hozott jogerős határozat ellen,

a Kúria határozata ellen,

ha azt törvény kizárja.

118. § [Felülvizsgálati kérelem] A felülvizsgálati kérelmet az elsőfokú határozatot hozó bíróságnál a jogerős határozat közlésétől számított harminc napon belül kell jogi képviselő útján benyújtani. A határidő elmulasztása miatt a határidő lejártát követő tizenöt napon belül van helye igazolásnak.
A felülvizsgálati kérelem visszautasításáról a Kúria tanácsban, indokolt végzésben határoz.
A felülvizsgálati kérelemben nem lehet hivatkozni új jogalapra, és olyan új tényre, körülményre, amely nem volt sem az elsőfokú, sem a másodfokú eljárás tárgya.
119. §

[Döntés a felülvizsgálati kérelem befogadhatóságáról]

A Kúria a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata a Kúria közzétett ítélkezési gyakorlatától vagy jogegységi határozatától eltérő ítéleti rendelkezés, vagy az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége miatt indokolt.
A felülvizsgálati kérelem befogadásáról vagy a befogadás megtagadásáról a Kúria háromtagú tanácsban, tárgyaláson kívül, a felterjesztéstől számított harminc napon belül határoz. A felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzést indokolni kell.
A befogadhatóság tárgyában hozott végzést a Kúria közli a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő féllel.
A felülvizsgálati kérelem befogadásáról szóló végzést – a felülvizsgálati kérelem egyidejű megküldésével – közölni kell a kérelmet előterjesztő fél ellenfelével és az érdekelttel, akik annak közlésétől számított nyolc napon belül, abban a körben, amelyre nézve a kérelmet befogadták, felülvizsgálati ellenkérelmet vagy csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjeszthetnek elő.
120. §

[A felülvizsgálati kérelem hatálya] A felülvizsgálati kérelem benyújtásának a felülvizsgálni kért bírósági határozat és az annak alapjául szolgáló közigazgatási cselekmény hatályosulására nincs halasztó hatálya.
A felülvizsgálati kérelemmel egyidejűleg azonnali jogvédelem iránti kérelem is előterjeszthető. Ha a felülvizsgálati kérelem azonnali jogvédelem iránti kérelmet tartalmaz, az elsőfokú bíróság haladéktalanul intézkedik az iratok Kúriára történő felterjesztéséről
121. §

[Eljárási cselekmények]

Ha a jogerős ítélet vagy a jogerős ítélet alapját képező jogszabály ellen alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő, a Kúria a felülvizsgálati eljárásról értesíti az Alkotmánybíróságot.
A legfőbb ügyész törvény alapján megküldött szakmai véleményét a Kúria közli a felekkel és az érdekeltekkel, akik arra a kitűzött határidőn belül észrevételt tehetnek.
Ha a felülvizsgálati kérelem elbírálása során az ügyet érintő jogegységi eljárás indul, az eljárást a Kúria a jogegységi eljárás befejezéséig felfüggesztheti. A felfüggesztés tárgyában hozott végzést a Kúria módosíthatja.
Közbenső ítélet elleni felülvizsgálati kérelem befogadása esetén a Kúria a peres eljárás folytatását hivatalból felfüggesztheti. A felfüggesztés tárgyában hozott végzést a Kúria módosíthatja.
A felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.
122. § [Felülvizsgálati határozat] Ha a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemére kiható módon jogszabálysértő, a Kúria a jogerős határozatot egészben vagy részben hatályon kívül helyezi, és szükség esetén az ügyben eljárt elsőfokú vagy másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítja.
Ha a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel, vagy olyan eljárási szabálysértés történt, amely az ügy érdemi elbírálására nem hatott ki, a Kúria a megtámadott ítéletet hatályában fenntartja.
Ha a legfőbb ügyész a perben szakmai véleményét kifejtette, a Kúria a felülvizsgálati határozatot megküldi a legfőbb ügyésznek.
Felülvizsgálati eljárásban egyszerűsített ítélet nem hozható.
Perújítás

123. §

[A perújítási eljárás szabályai]

A jogerős ítélet és az eljárást befejező érdemi határozat ellen a polgári perrendtartás szabályai szerint van helye perújításnak.
A bíróság a perújítási kérelmet visszautasítja, ha a perújítást törvény kizárja.

Közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos határozat ellen, a határozat jogerőre emelkedésétől számított hat hónapon túl benyújtott perújítási kérelemben nem követelhető a jogviszony helyreállítása és az eredeti munkakörben vagy munkahelyen történő továbbfoglalkoztatás. A perújítási kérelem benyújtását megelőző hat hónapon túli időre munkabér-követelés nem támasztható.
Ha a közigazgatási szervet új eljárásra utasító jogerős bírósági ítélet ellen a fél perújítási kérelmet terjesztett elő, a perújítási eljárás megindításáról az elsőfokú bíróság értesíti az új eljárásra kötelezett közigazgatási szervet, amely a megismételt eljárást a bíróság ilyen irányú kezdeményezése esetén felfüggeszti, egyébként felfüggesztheti.

Fejezet

Az alkotmányjogi panasz esetén követendő eljárás

124. §

[Az alkotmányjogi panasz esetén követendő eljárás szabályai]

Az alkotmányjogi panasz esetén követendő eljárásra a polgári perrendtartás szabályait az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
Ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatát megsemmisítette, a Kúria – a (3) bekezdésben foglalt kivétellel – az első- vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el. A Kúria az új eljárásra utasítást mellőzi, ha a jogsérelem utólagos orvoslására nincs lehetőség.
Ha az Alkotmánybíróság a bírósági határozattal együtt az azzal elbírált közigazgatási cselekményt is megsemmisítette, a Kúria az Alkotmánybíróság határozatának egyidejű megküldése mellett a megsemmisített döntést hozó közigazgatási szervet értesíti a szükséges intézkedések megtétele érdekében, és erről a panasz indítványozóját is tájékoztatja.

ÖTÖDIK RÉSZ

KÜLÖNÖS KÖZIGAZGATÁSI PEREK ÉS EGYÉB KÖZIGAZGATÁSI BÍRÓSÁGI ELJÁRÁSOK
Fejezet Egyszerűsített per
125. §

[Az egyszerűsített per alapja és eljárási szabályai]

Egyszerűsített perben e törvény rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
A bíróság törvény eltérő rendelkezésének hiányában egyszerűsített perben jár el

a hatósági igazolvánnyal, a hatósági bizonyítvánnyal, valamint – az ingatlannyilvántartás kivételével – a hatósági nyilvántartás vezetésével kapcsolatos perben,
a kizárólag a hatósági eljárás egyéb résztvevőjének keresete alapján indult perben,

hatósági végzéssel kapcsolatos perben,

a feloszlatás kivételével a gyülekezési joggal kapcsolatos perben,

a választási bizottság közigazgatási tevékenysége jogszerűségének vizsgálatára indított perben.
A bíróság egyszerűsített perben bírálhatja el az (1) bekezdésben nem említett pert, ha a felperes ezt a keresetlevélben kéri és az alperes a védiratban nem ellenzi. Az ügy egyszerűsített perben való elbírálásáról a bíróság ebben az esetben végzést hoz.
A bíróság az eljárás során bármikor elrendeli per általános szabályok szerinti folytatását, ha az a tisztességes eljárás követelményeinek biztosítása érdekében szükséges, vagy az egyszerűsített perre a közigazgatási tevékenység téves minősítése miatt került sor.
Egyszerűsített perben a bíróság a tárgyaláson kívüli elbírálás szabályai szerint jár el.

126. §

[Intézkedések az egyszerűsített perben]

Ha ez az eljárás koncentrált befejezését és a költségtakarékosságot elősegíti, a bíróság

mellőzi az előkészítő tanácsülés tartását,

a perbeli cselekményekről jegyzőkönyv helyett feljegyzést készít, valamint mellőzheti a jegyzőkönyv vagy feljegyzés kiegészítésére tett kérelemmel kapcsolatban a nyilatkozattételre való felhívást,
eljárási cselekményekre – a fellebbezés kivételével – törvényben foglaltaktól eltérő határidőket állapíthat meg,
a szóbeli nyilatkozat helyett a hangkapcsolatot biztosító elektronikus úton megtett nyilatkozatot is elfogadhatja.
127. § [Határozatok] Egyszerűsített perben a bíróság akkor is egyszerűsített ítéletet hozhat, ha a vitatott közigazgatási cselekmény vagy az elsőfokú közigazgatási cselekmény teljes körűen és világosan tartalmazza a tényállást.
Az egyszerűsített perben hozott végzésekkel szemben a közléstől számított nyolc napon belül van helye fellebbezésnek.
Az egyszerűsített perben hozott ítélettel szemben nincs helye fellebbezésnek.

Fejezet Mulasztási per
128. §

[A mulasztási per alapja és eljárási szabályai]

A közigazgatási szerv közigazgatási cselekmény megvalósítására vonatkozó, jogszabályban rögzített kötelezettségének elmulasztása (a továbbiakban: mulasztás) miatti perben e törvénynek az egyszerűsített perre vonatkozó szabályait az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
129. § [Perindítás] A keresetlevelet a mulasztás orvoslását szolgáló közigazgatási eljárás eredménytelenségéről való tudomásszerzéstől, vagy a jogorvoslati szerv mulasztása esetén az intézkedésére nyitva álló határidő elteltétől számított kilencven napon belül, de legkésőbb a közigazgatási cselekmény megvalósítására nyitva álló határidő leteltétől számított egy éven belül kell a bíróságnál benyújtani.
Jogorvoslati szerv hiányában a keresetlevelet a közigazgatási cselekmény megvalósítására nyitva álló határidő leteltétől számított egy éven belül kell a bíróságnál benyújtani.
A keresetlevél az általános követelményeken túlmenően tartalmazza

annak megjelölését, hogy a felperes mikor, milyen ügyben fordult a közigazgatási szervhez,
a mulasztó közigazgatási szerv azon eljárási cselekményeinek megjelölését, amelyekre a felperes tudomása szerint sor került,
a közigazgatási szerv eljárási, határozathozatali vagy feladat-ellátási kötelezettségét megalapozó jogszabályok és körülmények megjelölését,
a mulasztás megállapíthatóságának okait, és

a mulasztás orvoslását szolgáló eljárás kezdeményezésére való utalást és a mulasztás orvoslását szolgáló eljárás azon eljárási cselekményének megjelölését, amely a kérelmező tudomására jutott.
A közigazgatási tevékenység megvalósulásának helye a mulasztó közigazgatási szerv székhelye.
Nincs helye a keresetlevél visszautasításának, ha a jogorvoslati szerv a mulasztás orvoslására jogszabályban meghatározott eljárási kötelezettségének nem tett eleget.
130. § [Mulasztási ítélet] Ha a bíróság a mulasztást megállapítja, a mulasztó szerv köteles az elmulasztott cselekménynek az arra irányadó jogszabályi határidőn, ennek hiányában harminc napon belüli megvalósítására.

Fejezet Marasztalási per
A marasztalási perek közös szabályai

131. §

[A marasztalási per alapja]

Ha a keresetlevél a 38. § (1) bekezdés c)–e) pontjában meghatározott kereseti kérelmet (a továbbiakban együtt: marasztalási kereseti kérelem) tartalmaz, e törvény szabályait az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
A Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatát támadó kereseti kérelem alapján indult eljárásban e törvény elsőfokú eljárásra vonatkozó szabályait törvényben és az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A pert az ellenérdekű féllel szemben kell megindítani.
A (2) bekezdés szerinti keresetlevelet a Kormánytisztviselői Döntőbizottsághoz kell benyújtani. A Döntőbizottság a keresetlevelet az ügy irataival együtt tizenöt napon belül továbbítja a bírósághoz. A bíróság a keresetlevelet annak vizsgálatát követően haladéktalanul közli az alperessel.
132. §

[A marasztalási per eljárási szabályai] A védiratot a keresetlevél benyújtásától, illetve az alperessel való közlésétől számított harminc napon belül kell előterjeszteni.
Szünetelésnek a polgári perrendtartás szabályai szerint van helye, ha a felek azt közösen kérik. Az eljárás a kérelem bírósághoz érkezésétől kezdve szünetel.
A pertárgy értékére a polgári perrendtartás szabályait kell alkalmazni.

A felperes a keresetét a tárgyalás berekesztéséig változtathatja meg, feltéve, hogy a megváltoztatott keresettel érvényesített igény ugyanabból a jogviszonyból ered.
A marasztalási kereseti kérelemhez kapcsolódó bizonyítási indítvány előterjesztésére, illetve bizonyítási eszköz rendelkezésre bocsátására a bíróság által megállapított határidőn belül, ennek hiányában a tárgyalás berekesztéséig van lehetőség.
A Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatát támadó kereseti kérelem alapján indult perben a fél nem hivatkozhat olyan tényre, körülményre, bizonyítékra, amely a Kormánytisztviselői Döntőbizottság eljárásnak nem képezte tárgyát, kivéve akkor, ha azt a Kormánytisztviselői Döntőbizottság hivatkozása ellenére nem vette figyelembe, azt önhibáján kívül nem ismerte, illetve arra önhibáján kívül nem hivatkozott.
133. § [Viszontkereset és beszámítás] Az alperes legkésőbb az első tárgyaláson viszontkeresetet indíthat, ha az így érvényesíteni kívánt jog a felperes keresetével azonos vagy azzal összefüggő jogviszonyból származik, vagy a viszontkereset tárgyául szolgáló követelés a felperes kereseti követelésével szemben beszámításra alkalmas.
A felperes ellenkérelemben kérheti a viszontkereset elutasítását, vagy érdemi védekezést terjeszthet elő. Az ellenkérelem előterjesztésére a bíróság legalább tizenöt napos határidőt állapíthat meg.
A bíróság végzéssel visszautasíthatja a viszontkeresetet, ha nyilvánvaló, hogy a fél azt a jóhiszemű eljárás követelményének megsértésével terjesztette elő.
Beszámítási kérelmet az első tárgyalás után csak akkor lehet előterjeszteni, ha:

a beszámítani kért követelést az ellenfél elismeri,

a beszámítandó követelés fennállta közokirattal vagy teljes bizonyítóerejű magánokirattal bizonyítható,
a beszámítani kért követelés ezen időpontot követően járt le, vagy

a fél valószínűsíti, hogy a követelés fennállásáról vagy lejártáról ezen időpont után szerzett tudomást.
A másodfokú eljárásban beszámítási kérelmet csak akkor lehet előterjeszteni, ha azt az ellenfél elismeri, vagy ha a beszámítani kért követelés az elsőfokú tárgyalás berekesztését követően járt le.
Keresetváltoztatás folytán az alperes viszontkereset indítására legkésőbb a megváltozott kereseti kérelem közlését követő tizenöt napon belül jogosult. Kivételesen indokolt esetben a bíróság a viszontkereset írásbeli előterjesztésére legfeljebb harminc napos határidőt állapíthat meg.
Ha az alperes viszontkeresetet terjesztett elő, a felperes keresetétől az alperes hozzájárulásával állhat el.
134. § [Marasztalási ítélet] Ha a bíróság a marasztalási kereseti kérelemnek helyt ad, ítéletében a közigazgatási szervet a jogszabályi keretek között marasztalja.
A bíróság a határozatában megállapított összeg megfizetésére azt a költségvetési szervet kötelezi, amelynek önálló feladat- és hatáskörrel felruházott szerve, szervezeti egysége, tisztségviselője vagy közege az alperes.
Az marasztalási ítélet anyagi jogerejére és az utóperre a polgári perrendtartás szabályait kell megfelelően alkalmazni.
Előzetesen végrehajtandó

az alperes által elismert követelésben marasztaló ítélet,

a közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban vállalt kötelezettségen alapuló pénzbeli marasztalást tartalmazó ítélet, ha az annak alapjául szolgáló összes körülményt ilyen okirattal bizonyították.

Nem közigazgatási szerv ellen indított per további különös szabályai
135. § [Perindítás] A közigazgatási szerv az e fejezetben szabályozott perben érvényesítheti közigazgatási szerződéssel vagy közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos igényét.
A pert az ellen a természetes, vagy közigazgatási szervnek nem minősülő jogi személy ellen kell megindítani, akivel szemben a közigazgatási szerv igényt érvényesít.
Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a keresetlevelet a perben érvényesített igényt megalapozó tényről, körülményről való tudomásszerzés időpontjától számított kilencven napon belül kell a bíróságnál benyújtani.
Ha törvény az igény érvényesítésével kapcsolatban megelőző eljárás lefolytatását írja elő, a keresetlevelet az eljárást befejező döntés felperessel való közlésétől számított harminc napon belül a bíróságnál kell benyújtani.
A per az azonos felek között az általános szabályok szerint folyamatban lévő perhez egyesíthető, ha tárgyuk egymással összefügg.
A keresetlevelet a bíróság közli az alperessel, egyidejűleg figyelmezteti az írásbeli ellenkérelem benyújtása, illetve a tárgyalás elmulasztásának következményeire, továbbá tájékoztatja a kereset elismerésének lehetőségéről és annak következményeiről.
136. § [Ellenkérelem] Az alperes a keresetlevél közlésétől számított harminc napon belül írásbeli ellenkérelmet nyújthat be, amely a kereset elismerését, vagy az eljárás megszüntetésére irányuló alaki védekezést, illetve érdemi védekezést tartalmaz. Az ellenkérelemben elő kell adni az annak alapjául szolgáló tényeket és ezek bizonyítékait.
Az alperes indokolt – a határidő lejárta előtt a bíróságra beérkezett – kérelmére a bíróság az írásbeli ellenkérelem benyújtására rendelkezésre álló határidőt legfeljebb tizenöt nappal meghosszabbíthatja.
Az alperes tárgyalás tartását az ellenkérelemben kérheti. A tárgyalás tartása iránti kérelem elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.

fejezet Köztestületi felügyeleti per
137. §

[A köztestületi felügyeleti per alapja és eljárási szabályai]

A köztestület felett törvényességi felügyeletet gyakorló közigazgatási szerv vagy ügyészség (a továbbiakban együtt: a köztestület felett törvényességi felügyeletet gyakorló szerv) által az eredménytelen törvényességi felhívást követően indított perre e törvénynek az egyszerűsített perre vonatkozó szabályait az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
A keresetlevelet a felhívásban meghatározott határidő eredménytelen elteltétől számított harminc napon belül a bíróságnál kell benyújtani.
138. §
[Ítélet]

Ha a bíróság az indítványban állított jogsértést megállapítja, az e törvény szerint általánosan alkalmazható jogkövetkezmények mellett
a működés jogszerűségének helyreállítása érdekében elrendelheti a jogsértés orvoslására jogosult köztestületi szerv összehívását,
a jogsértő köztestületi szerv vagy tisztségviselő tevékenységét felfüggesztheti, illetve

a köztestület működése törvényességének biztosítására és ellenőrzésére felügyelőbiztost rendelhet ki.
Az e törvény általános szabályai szerinti és az (1) bekezdésben meghatározott jogkövetkezményeket a bíróság együttesen is alkalmazhatja.
A bíróság az (1) bekezdés szerinti jogkövetkezményeket akkor is alkalmazhatja, ha a törvényességi felügyeleti szerv az általános szabályok szerint indított perben érdekeltként erre irányuló kérelmet terjeszt elő.
139. § [Felügyelőbiztos kirendelése] A köztestület felett törvényességi felügyeletet gyakorló szerv a felügyelőbiztos személyére a keresetlevélben javaslatot tehet. E javaslat a bíróságot nem köti.
Felügyelőbiztosként nem rendelhető ki az, aki a köztestületben tisztséget nem viselhet, valamint az sem, akit az alperes köztestületi szerv közvetlenül irányít. Törvény további összeférhetetlenségi okokat állapíthat meg.
A felügyelőbiztos e jogkörében végzett tevékenysége során, azzal összefüggésben nem utasítható, e tevékenységéért vele szemben hátrányos köztestületi jogkövetkezmény nem alkalmazható.
A bíróság a jogszerűség helyreállítására határidőt állapít meg, meghatározza a felügyelőbiztos feladatait, szükség esetén – a felügyelőbiztos felmentésével vagy anélkül – új felügyelő biztost rendel ki.
A felügyelőbiztos tevékenységéről és annak eredményéről tájékoztatja a bíróságot és a törvényességi ellenőrzést gyakorló szervet. A felügyelőbiztos költségtérítését a bíróság állapítja meg, és a felügyelt köztestületi szerv viseli.

Fejezet

Az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló, valamint a helyi önkormányzat jogalkotási kötelezettségének elmulasztása miatti eljárások
Közös szabályok
140. §

[Az általános szabályok alkalmazása]

E törvény rendelkezéseit az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló, valamint a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettségének elmulasztása miatti eljárásokban az e fejezetben foglalt eltérésekkel, a normakontroll sajátosságaira figyelemmel kell alkalmazni.
E fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha az eljárás tárgya a helyi önkormányzat normatív határozata.
141. § [Indítvány] Az e fejezetben szabályozott eljárást indítvánnyal kell megindítani, amelyre a keresetlevél szabályait kell alkalmazni. Az indítvánnyal az általános szabályok szerinti kereset nem kapcsolható össze.
Az indítványt a Kúriánál kell benyújtani.

142. §

[A Kúria eljárása]

Az alapvető jogok biztosa személyesen is eljárhat.

A Kúria az indítványt tárgyaláson kívül bírálja el, indokolt esetben dönthet az indítvány tárgyaláson történő elbírálásáról.
A Kúria az indítvány beérkezésétől számított kilencven napon belül dönt. E határidőt a Kúria indokolt esetben egyszer, legfeljebb harminc nappal meghosszabbíthatja, kivéve, ha ideiglenes alkalmazási tilalmat rendelt el.
Az e fejezetben szabályozott eljárásokban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségüket maguk viselik.
143. §

[Döntés és közzététel]

A Kúria az indítvány érdemében határozattal, az eljárás során felmerült minden más kérdésben végzéssel dönt. A határozatra az ítéletre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
Ha az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközése vagy a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettségének elmulasztása nem állapítható meg, a Kúria az indítványt elutasítja.
A Kúria határidő tűzésével elrendeli, hogy a határozat közzétételére az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.
A Kúria gondoskodik határozatának a honlapján történő közzétételéről.

Az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárás
144. § [Indítvány] Az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárást törvény által feljogosított szerv indítványozhatja.
Az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló indítvány tartalmazza
a Kúria által vizsgálandó önkormányzati rendeletet,

az önkormányzati rendelet jogszabálysértőnek talált rendelkezésének megjelölését,

azon jogszabályi rendelkezés megjelölését, amelyet az önkormányzati rendelet sért, és

annak okát, hogy az indítványozó az adott rendelkezést miért tartja jogszabálysértőnek.

A Kúria az önkormányzati rendelet vitatott rendelkezésével szoros összefüggésben álló rendelkezésének más jogszabályba ütközését is vizsgálhatja.
145. § [Bírói indítvány] Ha a bíróságnak az előtte folyamatban lévő eljárásban önkormányzati rendelet olyan rendelkezését kell alkalmaznia, amelynek más jogszabályba ütközését észleli, a bírósági eljárás felfüggesztése mellett a Kúriánál indítványozza az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárást. A bírósági eljárást felfüggesztő végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.
146. §

[Ideiglenes alkalmazási tilalom]

A Kúria – az azonnali jogvédelemre vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával – kérelemre vagy hivatalból elrendelheti az önkormányzati rendelet alkalmazásának ideiglenes tilalmát.
Az önkormányzati rendelet vagy annak rendelkezése alkalmazásának ideiglenes tilalmát elrendelő végzést az önkormányzati rendelet kihirdetésére irányadó szabályok szerint, valamint a hivatalos lapban közzé kell tenni. A Kúria a végzés közzététele iránt soron kívül intézkedik.
Az ideiglenes alkalmazási tilalommal érintett önkormányzati rendelet vagy annak rendelkezése nem alkalmazható az ügydöntő határozat közzétételét követő napig.
Ha a Kúria ideiglenes alkalmazási tilalmat rendelt el, soron kívül jár el.

147. §

[Döntés az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközése esetén]

Ha a Kúria megállapítja, hogy az önkormányzati rendelet vagy annak valamely rendelkezése más jogszabályba ütközik,
a) az önkormányzati rendeletet vagy annak rendelkezését megsemmisíti, vagy
az eljárás megindítását követően hatályon kívül helyezett önkormányzati rendelet vagy rendelkezése más jogszabályba ütközését állapítja meg,
kimondja, hogy a kihirdetett, de még hatályba nem lépett önkormányzati rendelet vagy annak rendelkezése nem lép hatályba.
Az Kúria elrendeli az (1) bekezdés szerinti határozatának a hivatalos lapban való közzétételét.
A megsemmisített önkormányzati rendelet vagy annak rendelkezése a bíróság határozatának a hivatalos lapban való közzétételét követő napon hatályát veszti, és e naptól nem alkalmazható, a kihirdetett, de hatályba nem lépett önkormányzati rendelet vagy annak rendelkezése pedig nem lép hatályba.
A bíróság az önkormányzati rendelet vagy annak rendelkezése hatályvesztésének időpontját a (3) bekezdéstől eltérően állapíthatja meg, ha azt a jogbiztonság vagy az önkormányzati rendelet hatálya alá tartozó jogalanyok alapvető jogainak védelme indokolja.
A Kúria határozata mindenkire nézve kötelező.

148. §

[Általános alkalmazási tilalom]

Ha az önkormányzati rendelet vagy rendelkezésének megsemmisítésére, illetve más jogszabályba ütközésének megállapítására bírói indítvány alapján került sor, a megsemmisített önkormányzati rendelet, illetve annak rendelkezése nem alkalmazható a bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben, valamint valamennyi, a megsemmisítés időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben.
A Kúria elrendeli az általános alkalmazási tilalom mellőzését, ha azt a közérdek védelme, a jogbiztonság vagy a rendelet hatálya alá tartozó jogalanyok alapvető jogainak védelme indokolja.
. A helyi önkormányzat jogalkotási kötelezettségének elmulasztása miatti eljárás
149. § [Indítvány] A helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettségének elmulasztása miatti eljárást a törvényességi felügyeleti szerv indítványozhatja.
A jogalkotási kötelezettség elmulasztásának megállapítására irányuló bírósági indítvány tartalmazza
azon törvényi rendelkezés megjelölését, amely alapján a helyi önkormányzat jogalkotási kötelezettsége fennáll,
annak okát, hogy az indítványozó miért tartja a jogalkotási kötelezettség elmulasztását megállapíthatónak,
a jogalkotási kötelezettség elmulasztásával összefüggő, a mulasztás elbírálásához szükséges önkormányzati rendeletet.
150. §

[Döntés a jogalkotási kötelezettség elmulasztása esetén]

Ha a Kúria megállapítja, hogy a helyi önkormányzat a törvényen alapuló jogalkotási kötelezettségét elmulasztotta, határozatában határidő tűzésével elrendeli, hogy a helyi önkormányzat a jogalkotási kötelezettségének tegyen eleget.
A Kúria határozata a törvényességi felügyeleti szervre és a helyi önkormányzatra kötelező.

151. §

[Felhatalmazás önkormányzati rendelet vagy normatív határozat megalkotására]

Ha a Kúria – a törvényességi felügyeleti szervnek a jogalkotási kötelezettség teljesítésére kitűzött határidő eredménytelen elteltét követően előterjesztett indítványa alapján – azt állapítja meg, hogy a helyi önkormányzat jogalkotási kötelezettségének nem tett eleget, felhatalmazza a törvényességi felügyeleti szerv vezetőjét, hogy az önkormányzati rendeletet vagy a normatív határozatot a helyi önkormányzat nevében alkossa meg.
A Kúria elrendeli a felhatalmazó határozat hivatalos lapban való közzétételét. A közzétételt követően a helyi önkormányzat a jogalkotási kötelezettség elmulasztását nem orvosolhatja.
A Kúria határozata a törvényességi felügyeleti szervre és a helyi önkormányzatra kötelező.
Fejezet

Az új eljárásra kötelező és a mulasztási ítélet teljesítésének kikényszerítésére irányuló eljárás

152. §

[A teljesítés kikényszerítése iránti kérelem]

A felperes vagy az érdekelt a teljesítési határidő leteltétől számított kilencven napon belül a teljesítés kikényszerítése érdekében kérelemmel fordulhat az elsőfokú határozatot hozó bírósághoz, ha a közigazgatási szerv a teljesítési határidőn belül nem tett eleget
a bíróság új eljárás lefolytatására kötelező jogerős határozatában foglaltaknak, vagy

a mulasztási ítéletből származó kötelezettségének.

A teljesítés kikényszerítése iránti kérelem alapján indult eljárásra az egyszerűsített per szabályait az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
A kérelem alapján a bíróság tizenöt napon belül határidő tűzésével felhívja a közigazgatási szervet arra, hogy teljesítse kötelezettségét, vagy adjon magyarázatot a teljesítés elmaradására, a magyarázatot alátámasztó iratok egyidejű megküldése mellett.
Ha a közigazgatási szerv a felhívás alapján teljesít, a bíróság az eljárást megszünteti, és a közigazgatási szervet a kérelmező költségeinek megtérítésére kötelezi.
153. § [Teljesítési bírság] Ha a közigazgatási szerv a teljesítés elmaradására nem ad magyarázatot, vagy az nem alapos, a bíróság a közigazgatási szervet – a kérelmező költségeinek megtérítésére kötelezése mellett – teljesítési bírsággal sújtja.
A teljesítési bírság összege az ügy körülményeihez és a kötelezettségszegés súlyához igazodóan százezer és tízmillió forint között állapítható meg. A teljesítési bírság ismételten kiszabható, ha a teljesítésre ésszerű időn belül nem került sor.
A bíróság – a teljesítési bírság ismételt kiszabása helyett vagy mellett – a közigazgatási szerv vezetőjét az ügy körülményeihez és a kötelezettségszegés súlyához igazodó mértékű pénzbírsággal sújthatja.
A teljesítési bírságot kiszabó végzés ellen nyolc napon belül van helye fellebbezésnek, amelyről a bíróság tizenöt napon belül dönt.
) A teljesítési bírságra egyebekben a pénzbírság szabályait kell alkalmazni.
[Intézkedések]

A bíróság a teljesítési bírság kiszabása mellett

a közigazgatási szervvel azonos hatáskörű másik szervet jelöl ki az eljárás lefolytatására, egyúttal a közigazgatási szervet az eljárás költségeinek viselésére kötelezi,
a közigazgatási szerv törvényességi felügyeleti szervét felhatalmazza a mulasztási ítéletnek megfelelő teljesítésre, egyúttal a közigazgatási szervet a teljesítés költségeinek viselésére kötelezi, vagy
az a) és b) pontban foglalt jogkövetkezmény alkalmazhatóságának hiányában, ha azt az ügy jellege és a rendelkezésre álló adatok lehetővé teszik, ideiglenes intézkedést hozhat, amely a teljesítésig hatályos.
Ha az (1) bekezdés a) pontja alapján kijelölt szerv eljárási kötelezettségének nem tesz eleget, a teljesítés kikényszerítése e fejezet szabályai szerint kérelmezhető.

Fejezet

A közigazgatási szerv kijelölésére irányuló eljárás

155. §

[A kijelölési eljárás szabályai]

A bíróságtól a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szerv kijelölése kérhető, ha ugyanazon közigazgatási cselekményre nézve több közigazgatási szerv állapította meg hatáskörét vagy annak hiányát, és utóbbi miatt a közigazgatási hatósági eljárás nem indulhat meg, vagy nincs folyamatban.
A kijelölés iránti kérelmet a bíróságnál a hatásköri vitában érintett közigazgatási szerv, illetve az a személy terjesztheti elő, akinek jogával, jogos érdekével kapcsolatban a hatásköri vita kialakult.
A kijelölés tárgyában a bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsban, a kérelem előterjesztésétől számított harminc napon belül végzéssel dönt.
A kijelölési eljárást befejező végzés ellen nincs helye perújításnak.

A kijelölési eljárásra egyebekben az egyszerűsített per szabályait kell alkalmazni.

HATODIK RÉSZ ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
[Felhatalmazó rendelkezés]

Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg a keresetlevél benyújtását szolgáló formanyomtatványra vonatkozó szabályokat.
157. § [Hatálybalépés] Ez a törvény 2018. január 1-jén lép hatályba.

158. § [Átmeneti rendelkezések] E törvény rendelkezéseit a 2018. január 1-jén és az azt követően indult eljárásokban kell alkalmazni.
Az egyéb átmeneti rendelkezéseket törvény állapítja meg.
Indokolás a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény tervezetéhez

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

I.
A közigazgatási perek polgári perrendtartásbeli szabályozása a közigazgatási eszköztár bővülése nyomán már nem képes azt a teljes körű bírói jogvédelmet biztosítani, amelyet a jogállamiság és a hatalommegosztás alkotmányos elvei, továbbá az európai jog megkövetel. Ezt felismerve a Kormány a közigazgatási perrendtartás kodifikációjáról szóló 1011/2015. (I. 22.) Korm. határozatában felhatalmazást adott a közigazgatási perrendtartás koncepciójának kidolgozására.
A kodifikációt előkészítő munka előzte meg, amelynek keretében sor került a közigazgatási perjog egész normaanyagának, így a polgári perrendtartás szabályainak és a különböző ágazati jogszabályok sokaságának átfogó elemzésére, valamint a hozzájuk kapcsolódó bírói gyakorlat és kúriai joggyakorlat-elemző csoporti vélemények vizsgálatára. Része volt az elméleti alapozásnak több európai állam perjogi törvényének tanulmányozása, a kodifikáció során irányadó európai joganyag és a megszívlelendő ajánlások számbavétele, végül, de nem utolsó sorban a magyar közigazgatási perjogi hagyományok, elsősorban az 1896. évi XXVI. törvénycikk szabályainak felelevenítése.

II.
A Kormány 2015. május 13-i ülésén megtárgyalta és elfogadta a közigazgatási perrendtartás koncepciójáról szóló jelentést és a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény és az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény előkészítésével összefüggő egyes feladatokról szóló 1352/2015. (VI. 2.) Korm. határozatában felhívta az igazságügyi minisztert, hogy készítsen előterjesztést a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény tervezetéről a közigazgatási perrendtartás kodifikációjáról szóló 1011/2015. (I. 22.) Korm. határozat alapján létrehozott Közigazgatási Perjogi Kodifikációs Bizottság részvételével.
A kodifikációs munka vezérfonala a hatékony jogvédelem elvének minél szélesebb körű érvényre juttatása volt. Ez jelenti egyrészt a jogvédelem hézagmentességének biztosítását, tehát azt, hogy a közigazgatás által okozott jogsérelmek a közigazgatás cselekvésének formájától függetlenül bíróság elé vihetőek legyenek, és hogy e cselekvések törvényességének vizsgálatához igazodó eljárási szabályok kerüljenek kialakításra. A jogvédelem hatékonyságához szükség van a fegyveregyenlőséget megteremtő szabályokra is, számos esetben a felek jogait és kötelezettségeit, és ezzel összefüggésben a bíróság szerepét a polgári perjogtól eltérően szükséges meghatározni. Nagyon fontos, hogy időben is hatékony legyen a jogvédelem: olyan szabályokra van szükség, amelyek minél koncentráltabb pervitelt tesznek lehetővé, és minél több lehetőséget adnak a bíróság általi végérvényes rendezésre. Ugyanakkor kerülendő a bírósági eljárás másodfokú közigazgatási szervi eljárássá válása.

III.
A közigazgatási jog normarendszere alapvetően eltér a polgári jog és a büntetőjog körében megszokottól, ahol viszonylag korán kialakultak az átfogó jellegű anyagi jogi kódexek, illetve sor került az eljárási szabályok egyetlen törvényben való összefoglalására. Ezzel szemben a közigazgatási jogban mindmáig nem jött létre az anyagi jog egészére kiterjedő kódex, ami az általános perjogi szabályok autonóm kialakításának és továbbfejlesztésének sok tekintetben akadályát is jelenti. Akadályt jelentett az is, hogy a perjogi szabályokat illetően – részben az anyagi jog kodifikálatlansága miatt – alapvetően az a szemlélet hatotta át a jogrendszert, hogy a közigazgatási per csupán egy különös polgári per. Ma már azonban szinte minden európai országnak van közigazgatási perjogi törvénye, ami azt erősíti, hogy a közigazgatási perjog egy olyan sajátos terület, amelyet önálló törvényben célszerű szabályozni.
A rendszerváltozás kapcsán elmaradt a közigazgatási bíráskodás rendszerének ilyen módon való kialakítása. A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának kiterjesztéséről szóló 1991. évi XXVI. törvény csak ideiglenes jelleggel nyitotta meg a közigazgatási bírói utat. Ezt az adósságot kívánja a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény (a továbbiakban: perrendtartás) most törleszteni. Az elmúlt huszonöt évben az ideiglenes keretek között a bírói gyakorlat és a jogalkotó által folyamatosan alakított perjogi rendszert alapvetően fenntartja a perrendtartás, és azt egy magasabb absztrakciós szintre emelve megkísérli alkalmassá tenni arra, hogy szabályai a közigazgatás valamennyi cselekvésével szemben alkalmasak legyenek a koncentrált és hatékony bírói jogvédelem biztosítására. Ez a modell természetesen csak úgy töltheti be a szerepét, ha sikerül a valóban indokolt körre visszaszorítani az általános szabályoktól eltérő különös perjogi rendelkezéseket.

IV.
A végleges, átfogó megoldás létrehozása során természetesen szükséges több ponton meghaladni az 1991-ben ideiglenesen kialakított szabályozást.

Az egyik legfontosabb változás a bírói út kiszélesítése. A generálklauzula rugalmas kereteket biztosít a hézagmentes jogvédelem megvalósításához. A közigazgatási cselekmények nagyrészt jelenleg is bíróság előtt megtámadhatóak, a generálklauzula megteremti annak lehetőségét, hogy a közigazgatási perjogi szabályok egy kódexben, egységesítve kerüljenek szabályozásra. Mindez egy olyan perjogi rendszer kialakítását teszi szükségessé, amelyben többféle pertípus kerül intézményesítésre. A polgári perrendtartás által jelenleg is szabályozott, az egyedi határozatok vizsgálatára irányuló megtámadási perek mellett a perrendtartás tartalmaz külön fejezetekbe rendezetten perjogi szabályokat a mulasztási perekre, köztestületi felügyeleti perekre vagy a marasztalási perekre. Utóbbiakhoz kapcsolódóan szükség van olyan perjogi szabályokra is, amelyek a közigazgatási jogviszonnyal kapcsolatos olyan perek kezelését teszik lehetővé, amelyekben a közigazgatási szerv nem alperesként, hanem felperesként lép fel, ami elsősorban a szerződéses és a közszolgálati jogviszonyokban jellemző. A teljes körű perjogi szabályozás és egyben a dereguláció okán a közigazgatási nemperes eljárások kategóriáját a perrendtartásban az egyszerűsített perek, illetve egyéb különös bírósági eljárások szabályai
váltják ki. Ez a tisztességes eljárás garanciáit is erősíti. Ugyanezen indokok miatt az önkormányzati rendeletalkotással kapcsolatos normakontroll-eljárások szabályai is a perrendtartásban nyernek elhelyezést, ami számos eljárást lassító eljárásjogi hiányosságot megszüntet.
Fontos újítás a tervezetben a büntető és polgári ítélkezésben már bevett differenciált hatáskör- telepítés bevezetése. Az ügyek súlya, bonyolultsága és gyakorisága szerint szükséges megosztani az elsőfokú hatásköröket a közigazgatási ügyben eljáró bíróságok között. A kiemelt jelentőségű ügyek elsőfokon egy magasabb bírósági fórum előtt indulnak. E körbe sorolja a tervezet az országos illetékességgel eljáró, a Kormány irányítása alatt nem álló közigazgatási szervek tevékenységével kapcsolatos közigazgatási pereket, a gyülekezési jog gyakorlásával kapcsolatos közigazgatási pereket, a köztestületekkel kapcsolatos pereket és egyes választási jogvitákat. A speciális szakértelmet igénylő ügyek egy magasabb bírói fórumhoz telepítése lehetőséget teremt a specializációra, ezáltal az ítélkezési tevékenység szakmai színvonalának emelésére és gyorsítására. E bíróság elsőfokú hatáskörei mellett fellebbviteli fórumként kerül meghatározásra a közigazgatási bíróságok/ közigazgatási és munkaügyi bíróságok határozataival kapcsolatos fellebbezések elintézésére.
A szakmaiság emelése érdekében a tervezet visszaállítja a tanácsban való eljárás elsődlegességét, de figyelembe veszi az ügyek eltérő súlyát is. A tervezet ezért az eredeti egyesbírói hatáskörök szabályozásával lehetővé teszi, hogy differenciáltan, a kisebb nehézségű ügyek meghatározott csoportjainál eleve egyesbíró járjon el a perben, egyúttal lehetőséget biztosít arra, hogy – megfelelő feltételek fennállása esetén – a tanács is elrendelhesse az ügy egyesbíró elé utalását.
Az időbeli hatékonyság javítását szolgálja egyrészt az azonnali jogvédelmi eszközök differenciált rendszerének kialakítása a jelenlegi bírói gyakorlat alapulvételével, másrészt az új tényekre és bizonyítékokra való hivatkozás korlátozása annak érdekében, hogy a tényállás megállapításának elsődleges helye a közigazgatási szerv pert megelőző eljárása legyen.
Másrészt, ha az ügy természete azt lehetővé teszi és a tényállás tisztázott, a szabályozás lehetőséget ad a bíró számára arra, hogy megváltoztassa a jogszabálysértő közigazgatási döntést, elősegítve ezzel a jogvita mielőbbi – végleges – rendezését. A törvény harmadrészt hatékony eszközöket teremt a jogerős bírói határozatok tényleges érvényesülése érdekében. A bíró az ítéletével szembeni engedetlenséget szankcionálhatja és az ítélet érvényesülése érdekében, ahol az ügy természete és körülményei lehetővé teszik, a más úton való teljesítés iránt is intézkedhet.
A perbeli egyezség sajátos szabályainak kialakítása szintén az időbeli hatékonyságot szolgálja a közigazgatási perben. Az egyezségkötés során a felek nem a közigazgatási tevékenység törvényességéről, hanem az okozott jog- és elsősorban érdeksérelmek orvoslásának lehetséges megoldásairól egyezkednek. A külföldön egyre nagyobb sikerrel alkalmazott eszközt – megfelelő keretek között – a magyar perjogi szabályozásnak is biztosítania kell. Az egyezség elérése érdekében a bírósági közvetítés is bekerül a közigazgatási perjogi eszköztárba.

A perrendtartás új jogorvoslati rendet alakít ki: az elsőfokú bírósági döntés ellen rendes jogorvoslatot biztosít, az ítéletek, továbbá a végzések egy része fellebbezéssel támadható. A
perrendtartás a rendes perorvoslat mellett (fellebbezés) tartalmaz rendkívüli perorvoslati eljárásokat is: a felülvizsgálatot és a perújítást, továbbá az alkotmányjogi panaszt.
Tipikus esetben így a közigazgatási perrendtartás és a hatósági eljárások általános szabályai szerint a rendes perorvoslattal együtt már legalább háromfokú, a hatósági eljárásban fellebbezés igénybevehetősége esetén eleve négyfokú eljárásokra kerül sor. Erre is tekintettel a felülvizsgálat igénybevehetősége az Alkotmánybíróság gyakorlata szerinti szükséges minimumra szűkül: a Kúria csak azon esetekben fogadja be a felülvizsgálati kérelmet, amelyekben a Kúria közzétett gyakorlatától vagy jogegységi határozatától való eltérés, illetve az előzetes döntéshozatali eljárás szükségessége azt megalapozza.
A Kúria nemcsak felülvizsgálati fórum lesz, hiszen a közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróság által hozott határozatokkal szembeni fellebbezések elbírálása is a hatáskörébe fog tartozni. A jogalkalmazás egységességének biztosítását ezek a perorvoslati eljárások is előmozdítják. Ugyancsak a jogegységesítő szerepet szolgálja az ugró fellebbezés jogintézménye is.
RÉSZLETES INDOKOLÁS ELSŐ RÉSZ
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

Fejezet Alapvető rendelkezések
Az 1. §-hoz

A perrendtartás tartalmazza a közigazgatási perek és egyéb közigazgatási bírósági eljárások szabályait, amelyeknek keretében a közigazgatási ügyben eljáró bíróság elbírálja a közigazgatási jogvitákat, és lefolytatja a hatáskörébe utalt egyéb eljárásokat. A perrendtartás ehhez kapcsolódóan először a hatályát szabályozza. Lehetővé teszi, hogy perrendtartás egyes közigazgatási jogvitákat a perrendtartás hatálya alól kivegyen. Mivel a hatásköri szabály generálklauzulán alapul, szükséges a perrendtartás hatálya alól kivenni azokat a közigazgatási tevékenységgel kapcsolatos pereket, melyeket a jogalkotó – a közigazgatási tevékenységgel érintett életviszonyok sajátosságai miatt – nem a közigazgatási bíráskodáshoz kíván telepíteni. Ilyen bírósági eljárások például a távoltartással vagy a szellemi tulajdonnal kapcsolatos jogviták.
A perrendtartás megalkotásával jogalkotói cél annak elérése, hogy a közigazgatási bírósági eljárások általános szabályait a közigazgatási perrendtartás határozza meg, annak érdekében, hogy az eljárási szabályok világosak és átláthatóak maradjanak. A perrendtartás ennek érdekében meghatározza azon szabályait, amelyektől más törvények eltérhetnek.

A 2. §-hoz

Kifejezetten alapelvi rendelkezéseket a perrendtartás nem tartalmaz, ehelyett a bíróság feladatain és a felek kötelezettségein keresztül rögzíti a közigazgatási bírósági eljárásban érvényesülő általános követelményeket. A hatalommegosztás elvének megfelelően kimondja, hogy a közigazgatási bírósági eljárás minden esetben kérelemre indul.
A bíróság legfontosabb feladatának a perrendtartás a közös európai alkotmányos hagyományoknak megfelelően a hatékony jogvédelem biztosítását minősíti. Ezzel összefüggésben a preambulum szerinti célmeghatározásra is fontos felhívni a figyelmet, ami
„a közigazgatással szemben nyújtott jogvédelem és jogorvoslat biztosítása”. A közigazgatási ügyben eljáró bíróság eljárásának a közigazgatással szembeni jogvédelem biztosítására kell irányulnia, amely feltételezi egyrészt a közigazgatástól való elkülönülést (a közigazgatási szervvel irányítási, vezetési jogviszonyban nem álló másik jogalany), másrészt olyan jogot, jogszabály által védett érdeket, amely védelemre szorul. Ennek részletszabályait bontják ki a perrendtartás szabályai. A hatékony jogvédelem, ahogy azt a perrendtartás e §-ban is deklarálja, a bíróságra kétirányú jogvédelmi feladatot ró: egyrészt a szubjektív jogvédelmet,
amelyhez a rendelkezési elv kapcsolódik, másrészt az objektív jogvédelmet, amely a rendelkezési elv áttöréseként törvényben – e törvényben és a felhatalmazása alapján más törvényekben – meghatározott kivételes esetekben a bíróság hivatalbóli eljárását teszi lehetővé. A hivatalbóliság nem érinti azt az alapelvet, hogy a bíróság csak kérelemre járhat el. A bíróság feladata a fegyveregyenlőség tényleges biztosítása is.
A hatékony jogvédelem biztosításának feladatához társulnak olyan általános eljárási maximák, mint a tisztességes eljárás, a perkoncentráció és a költségtakarékosság. Az eljárási igazságosság érvényre juttatásának feladata nem az anyagi jogi igazság kiderítésére utal, hanem az igazságosság azon elemeire, amelyek alapvetőek a bíróság függetlenségéhez, pártatlanságához és a tisztességes eljáráshoz (senki nem lehet saját bírája, meghallgatáshoz való jog, fegyveregyenlőség). A tisztességes eljáráshoz kapcsolódó kötelezettsége a bíróságnak a felek tájékoztatása és nyilatkozattételi joguk gyakorlásának biztosítása, továbbá a jogi képviselő nélkül eljáró fél esetén az eljárási jogosultságok és kötelezettségek gyakorlásának elősegítése. A perkoncentráció elvét a polgári perrendtartás fejti ki részletesen, a lehetőleg egy tárgyaláson való elbírálás a közigazgatási perekben is megvalósítandó cél. Ezt szolgálják a pervezetésre vonatkozó rendelkezések is.
Az igazságszolgáltatás általános alapelvei, amelyeket a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény mond ki, természetesen a közigazgatási perekben is érvényesülnek.

A 3. §-hoz

A felek kötelezettségeként a perrendtartás az igazmondás, a jóhiszemű pervitel, a peranyag- szolgáltatás és a koncentrált pervitel kötelezettségét rögzíti. A perkoncentráció elvéhez kapcsolódóan a perrendtartás külön nevesíti a felek azon kötelezettségét, hogy a tények és bizonyítékok szolgáltatása terén nekik is törekedniük kell arra, hogy az eljárás egy tárgyaláson elbírálható legyen. Ez a kötelezettség tehát a bíróságot és a feleket egyaránt terheli.

A 4. §-hoz

A közigazgatási tevékenység fogalma a perrendtartás egyik központi eleme, amelyen keresztül a perrendtartás a bírói utat megnyitja. A közigazgatási tevékenység jogszerűségét és az egyéb, közigazgatási jogviszonnyal kapcsolatos jogvitát a bíróság közigazgatási perben bírálja el. A közigazgatási tevékenységnek három fogalmi eleme van. Az első az, hogy a tevékenységet közigazgatási szerv végzi. A második fogalmi elem a tevékenység közigazgatási jog általi szabályozottsága: ez teszi egyértelművé, hogy a közigazgatási szervek más jogágak (pl. polgári jog, büntető eljárási jog vagy büntetés-végrehajtási jog, nemzetközi jog) területére tartozó cselekményei nem tartoznak e körbe. A harmadik fogalmi elem, hogy a közigazgatási tevékenység lehet egyrészt tevőleges, ez a közigazgatási cselekmény, de megvalósulhat mulasztással is, amikor a közigazgatási szerv a jogszabály által előírt cselekmény megvalósításáról nem gondoskodik. A közigazgatási cselekmény fontos jellemzője, hogy joghatást vált ki. A továbbiakban a perrendtartás a közigazgatási tevékenység fogalmat használja akkor, amikor mind cselekményekre, mind mulasztásokra alkalmazható szabályokat ír elő, s a cselekmény fogalmat, amikor fogalmilag csak tevőleges magatartáshoz kapcsolható szabályról van szó. A közigazgatási cselekmény fogalma a közigazgatási aktusok fogalmát
felöleli, sőt, azon túl is mutat, amikor a joghatás kiváltása kapcsán nem követeli meg, hogy tudatosan arra irányuljon a cselekmény, elegendő, hogy ez az eredménye.

A tevékenység így meghatározott fogalma függetleníti a bírói út igénybevételének lehetőségét a közigazgatási cselekvés formájától. A közigazgatási cselekmény általános fogalma alapján nemcsak közigazgatási határozatok és azok meghozatalának elmulasztása, hanem olyan egyéb tevékenységek törvényességével kapcsolatos viták is bíróság elé vihetőek, mint például a hatósági intézkedések, az általános hatályú rendelkezések. A perrendtartás csak egy példálózó felsorolást ad, mely a legtipikusabb közigazgatási cselekményeket nevezi meg, ezzel bizonyos minősítési kérdéseket is eldönt a gyakorlat számára. A perrendtartás a korábbi szabályozás alapján kialakult jogalkalmazói gyakorlat folytonossága érdekében tovább használja a közigazgatási határozat fogalmát, amely a közigazgatási bírói út eddig biztosításának központi fogalma volt: a hatósági határozatok és végzések mellett az önkormányzat képviselőtestületének és szerveinek egyéb döntéseit, illetve azokat az egyéb, közigazgatási határozatnak minősített döntéseket, amelyekkel szemben külön jogszabályok eddig is közigazgatási bírói utat biztosítottak.

A jogalkotási aktusnak nem minősülő általános rendelkezések fogalmát az Európai Unió Bírósága számos döntésében részletezte, szükséges ezt az aktusfajtát is közigazgatási cselekményként nevesíteni. E körbe tartoznak például a köztestületi szabályzatok. A fogalom külön utal arra, hogy ezek egyedi ügyben alkalmazandó általános rendelkezések, hiszen tipikusan egyedi döntéseket hoznak ezek alapján és azokkal összefüggésben merül fel az általános rendelkezés jogsértő jellege.
A közigazgatási szerződések szintén a közigazgatási cselekmények körébe tartoznak, számos közigazgatási szerződéses jogvita már jelenleg is közigazgatási bírói útra tartozik, a perrendtartás most általánossá teszi a közigazgatási szerződéssel szembeni közigazgatási bírói utat. Ennek érdekében a perrendtartás a közigazgatási szerződést és az egyes szerződéses nyilatkozatokat is közigazgatási cselekménynek minősíti, így lehet a jogszerűségük közigazgatási jogvita tárgya. A perrendtartás tartalmi definíciót nem ad a közigazgatási szerződésekre nézve, hanem felsorolja a közigazgatási szerződésnek minősülő szerződéseket. A perrendtartás egyrészt a hatósági szerződést nevesíti a közigazgatási szerződés egyik altípusaként, másrészt pedig a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvényben (a továbbiakban: Mötv.) intézményesített szerződéseket, illetve megállapodásokat (pl. társulási megállapodás). E két altípuson felül közigazgatási szerződések a jogszabályok által ilyenként minősített szerződések. Az ágazati jogszabályoknak kell tehát az általuk intézményesített, szabályozott szerződést ilyenként minősíteni, hogy közigazgatási bírói útra tartozzon az azzal kapcsolatos jogvita. Ehhez elegendő a közigazgatási szerződési minőség kimondása, a bírói útra nézve további rendelkezésre nincsen szükség. A törvény közigazgatási szerződésként még a PPP-szerződéseket nevesíti külön, hiszen ezek az ágazati jogban nem jelennek meg explicite, ugyanakkor fontos, hogy közigazgatási bírói útra tartozzanak a velük kapcsolatos jogviták. A perrendtartás a PPP szerződéssé minősítéshez a Kúria gyakorlata alapján négy, konjunktív elemből álló feltételrendszert szab meg, ha ezek közül bármelyik elem hiányzik, és nincs kifejezett közigazgatási vagy hatósági szerződéssé minősítő jogszabályi rendelkezés sem, a közigazgatási pernek nincs helye a jogvitában.
A közigazgatási cselekményekre adott felsorolás nem zárt, bármely egyéb olyan cselekmény, amely tartalmazza a közigazgatási tevékenység fogalmi elemeit, közigazgatási jogvita tárgya lehet. A bíróság a közigazgatási tevékenységet mindig tartalma szerint köteles figyelembe venni és elbírálni, az nem köti, hogy a közigazgatási szerv vagy a felperes, érdekelt azt hogyan minősítette. Ennek elsősorban a bírói út rendelkezésre állása, másrészt a különös perek szabályainak alkalmazhatósága miatt van jelentősége.

A generálklauzulára tekintettel szükséges negatív oldalról is meghatározni a bírói út terjedelmét, és felsorolni azon közigazgatási tevékenységeket, amelyek specialitásuk folytán csak kifejezett jogalkotói döntés alapján válhatnak közigazgatási jogvita tárgyává. Ilyenek a járulékos, avagy részcselekmények, amelyek közigazgatási cselekmények létrejötte, illetve végrehajtása érdekében születnek meg. Tipikusan ilyenek az eljárási cselekmények, vagy az együttdöntési jogkörnél a hozzájárulások, állásfoglalások, illetve a közigazgatási cselekmények végrehajtását szolgáló cselekmények. Ezek csak akkor lehetnek önálló tárgyai közigazgatási jogvitának, ha a jogalkotó ezt szükségesnek tartja. Ez különösen a végzéseknél kézenfekvő: ezek, mint eljárási döntések, csak akkor támadhatóak meg önállóan bíróság előtt, az ügyben hozott határozattól függetlenül, ha törvény külön így rendelkezik. Az egyes cselekmények megvalósítását szabályozó eljárásrendek igazítanak el a konkrét ügyekben arra nézve, hogy mi minősül érdemi cselekménynek. Ugyanígy, egy belső eljárási mulasztás sem lesz önállóan támadható külön törvényi rendelkezés hiányában. Hasonlóképpen, az egymással irányítási vagy vezetési jogviszonyban álló felek között is csak akkor van helye jogvitának, ha azt törvény kifejezetten lehetővé teszi. A vezetési viszony alatt a közszolgálati jogviszonyt is érteni kell.
A perrendtartás a bírói jogvédelem hézagmentességének biztosítása érdekében a közigazgatási jogviszonyból származó bármely egyéb, nem kifejezetten valamely közigazgatási tevékenység törvényességével kapcsolatos jogvitát is közigazgatási jogvitává nyilvánítja. E jogviták köréből a közszolgálati jogvita mellett a közigazgatási szerződéses jogvitát nevesíti. Erre tekintettel a közigazgatási cselekményre, illetve a közigazgatási tevékenységre szabályozó rendelkezéseket szükséges a közszolgálati jogvita esetében értelemszerűen a foglalkoztató szerv közszolgálati jogvitára okot adó döntése, intézkedése felől értelmezni, akárcsak a közigazgatási szervre vonatkozó szabályokat a foglalkoztató szervre alkalmazni. A közszolgálati jogviszony tekintetében a perrendtartás nem konkrét törvényekre hivatkozva, hanem a közszolgálati jogviszony fogalmi elemeit összefoglalva határozza azt meg. Mivel az ide tartozó jogviszonyokat több törvény szabályozza [a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény, a honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvény (a továbbiakban: Hjt.), a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (a továbbiakban:Hszt.)], ezért a perrendtartás e jogviszonyok közös elemeit, egyrészről a köz szolgálatát, az állam számára való munkavégzést, másrészről a munkajogi jogviszonyhoz képest speciális jogok és kötelezettségek rendszerét állítja középpontba. Fontos leszögezni, hogy a közalkalmazotti jogvita nem tartozik a közszolgálati jogviták fogalma körébe, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény – szemben az előbb említett törvényekkel – nem is minősíti a közalkalmazotti jogviszonyt közszolgálati jogviszonnyá. A közalkalmazotti jogviszonyból
eredő jogvita ezért a polgári perrendtartás hatálya alá tartozik, akárcsak a Hszt.-n és a Hjt.-n kívüli szolgálati viszonyok.

Szükséges a közigazgatási jogvita fogalmához kapcsolódóan néhány további fogalmat is meghatározni. A közigazgatási szerv fogalmát a perrendtartás a közigazgatási jogalanyiság felől közelíti meg, ezért közigazgatási szervvé minősíti nemcsak az államigazgatási szervet, hanem annak mindazon szervezeti egységét is, amelyet jogszabály önálló közigazgatási feladat- és hatáskörrel ruház fel. Ugyancsak indokolt közigazgatási szervként minősíteni a közigazgatási szerv közegét, azt a közigazgatási szerv alkalmazásában álló személyt, aki egyes esetekben konkrét hatáskörökkel rendelkezik – elsősorban intézkedések megtételére. A helyi önkormányzat szervei (a Mötv. szerint ezek a képviselőtestület és annak szervei, tehát a polgármester, a főpolgármester, a megyei közgyűlés elnöke, a képviselő-testület bizottságai, a részönkormányzat testülete, a polgármesteri hivatal, a megyei önkormányzati hivatal, a közös önkormányzati hivatal, a jegyző, továbbá a társulás), a nemzetiségi önkormányzat testülete és szervei, továbbá a választási bizottság szintén közigazgatási szervek. A perrendtartás a közjogi jogalanyisággal rendelkező köztestületet és felsőoktatási intézményt minősíti még közigazgatási szervvé, illetve ezek önálló feladat- és hatáskörrel rendelkező szervezeti egységeit. E szerveken túl közigazgatási szervnek minősül az a szervezet vagy személy is, amelyet törvény vagy kormányrendelet közhatalmi jogkör gyakorlására jogosít fel. Ebbe a körbe tartozik például a Magyar Nemzeti Bank az alapfeladatához nem kapcsolódó hatósági jogköreinek gyakorlása során.
A perrendtartás a megelőző eljárás fogalmát is bevezeti. E fogalom tisztázása azért fontos, mert a megelőző eljárás nyomán indult perekre bizonyos körben eltérő szabályok vonatkoznak, mint az egyéb perekre. A megelőző eljárás lehet egyfelől a jogvita tárgyává tett közigazgatási cselekmény megvalósítására folytatott közigazgatási hatósági eljárás, azaz az általános közigazgatási rendtartás szabályai szerint lefolytatott, vagy annak hatálya alól kivett hatósági eljárás. Megelőző eljárás másfelől a közigazgatási jogorvoslati eljárás, mint például a hatósági ügyben lefolytatott fellebbezési eljárás, illetve a kamarai másodfokú fegyelmi eljárás.

Az 5. §-hoz

A bírói út nem csak a közigazgatási jogviták számára nyitott. A perrendtartás a jogvédelmi háló teljessé tételének érdekében közigazgatási bírói útra utalja ezen túl azokat a közjogi jogvitákat, amelyek nem tartoznak sem más bíróság, sem az Alkotmánybíróság elé. Ilyenek egyrészt például a bíróságok igazgatásával kapcsolatos jogviták, vagy egyes alkotmányos szervek működésével kapcsolatban felmerülő jogviták, ha rendezésükre jogszabály nem tartalmaz rendelkezést. A kormányzati tevékenység bevett módon mentes a bírói ellenőrzés alól. Ide tartozik például a külpolitika és a honvédelem területe. Azon jogvitákat, amelyeket e körön belül közigazgatási bírói útra akar terelni a jogalkotó, kifejezetten kell szabályozni, mint azt például a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló törvény teszi egyes döntések közigazgatási határozattá minősítése révén. Az önkormányzati rendeletek törvényességének vizsgálata szintén közigazgatási bírósági eljárás tárgya, ennek rögzítése pedig mind az Alaptörvény vonatkozó rendelkezései, mind a jogszabályi minőség miatt indokolt.
A 6. §-hoz

A közigazgatási perrendtartás egyes, a törvényben kifejezetten rögzített jogintézmények esetében a polgári perrendtartás szabályait rendeli alkalmazni. A közigazgatási per önállóságát erősítendő a perrendtartás rögzíti, hogy ezekben az esetekben a polgári perrendtartás szabályait a közigazgatási perrendtartással összhangban kell alkalmazni. A perrendtartás a visszautalást kifejezetten az eljárás-semleges jogintézményekre korlátozza, annak érdekében, hogy elkerülje mind az eljárási szabályok duplikálását, mind a jogalkalmazási bizonytalanságokat.
Fejezet Bíróságok

A 7. §-hoz

A perrendtartás meghatározza a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság fogalmát. Ebbe a körbe tartoznak a közigazgatási és munkaügyi bíróságok, vagy a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) módosítása útján létrehozandó közigazgatási bíróságok, amelyek csak elsőfokon járnak el. Közigazgatási felsőbíróságként való eljárásra vagy a szintén a Bszi. módosításával létrehozandó Közigazgatási Felsőbíróság lesz jogosult, vagy a jelenleg működő bíróságok valamelyike; vegyesfokú bíróságként jár el ez a fórum: alapvetően másodfokon, de bizonyos, a perrendtartás által meghatározott ügyekben elsőfokon. A Kúria mind perorvoslati, mind elsőfokú bíróságként eljár.

A 8. §-hoz

A perrendtartás – az Alaptörvénnyel és a közigazgatási bíráskodás hagyományaival összhangban – visszaállítja a társasbíráskodás elsődlegességét. A tanácsban való eljárás elsődlegessége mellett az ítélkezés időszerűségére és az ügyek nehézsége közötti különbségekre tekintettel a perrendtartás egyrészt lehetővé teszi azt, hogy a tanács egyesbíró elé utalja az egyszerűbb megítélésű ügyeket, másrészt maga is meghatározza azon ügyek körét, amelyek esetében a törvénynél fogva egyesbíró jár el. Ezen esetkörök a közigazgatási cselekmények széles körét fogják át. Egyrészt ebbe a körbe tartoznak azon ügyek, amelyeknél kétfokú volt a közigazgatási eljárás, valamint általános jelleggel a hatósági eljárásban hozott egyes döntések, így a végzések és a regisztratív aktusok, továbbá az eljárás egyéb résztvevőinek keresete alapján indult perek. Szintén e körbe tartozik általános jelleggel azon közigazgatási cselekmény, amely ötmillió forintot meg nem haladó alapösszegű fizetési kötelezettséget állapít meg. A fizetési kötelezettség az általános megfogalmazásból eredően nemcsak a felperest terhelheti, hanem az alperest vagy az érdekeltet is, tehát nem csupán kötelezettséget megállapító aktusok tartozhatnak ebbe a körbe. A megfogalmazás a bírói gyakorlatban megjelent problémákra is tekintettel alapösszeget említ, jelezve, hogy a kamat- és egyéb járulékos követelések nélküli összeget kell figyelembe venni. A mulasztási per is egyesbírói eljárásra tartozik, továbbá az idegenrendészet körébe tartozó közigazgatási cselekmények. A perrendtartás az egyesbírói eljárásra utalás lehetőségét magának tartja fenn.
Figyelemmel arra, hogy egy ügy megítélése az általánoshoz képest felvethet különös nehézséget, a perrendtartás utóbbi esetben lehetőséget biztosít az egyesbíró számára arra, hogy az eredendően egyesbíró elé tartozó ügyet tanács elé utalja.

A 9. §-hoz

Az egyesbíró eljárása során döntési jogkörében nincsen korlátozva, hatásköre megegyezik a bíróság tanácsa, illetve a tanács elnöke hatáskörével. Bírósági szervezeti és szervezési okok indokolják, hogy a perhatékonyság biztosítása céljából az elnök vagy az általa kijelölt bíró önállóan is megtehessék azon intézkedéseket, amelyeket a perrendtartás a bíróság hatáskörébe utal. Ha azonban a perrendtartás kifejezetten a tanács eljárását írja elő, helyette nem járhat el az elnök.

A 10. §-hoz

A bírák és a bíróság kizárásának szabályozása a kialakult gyakorlatot követi. Egyrészt meghatározásra kerülnek abszolút kizárási okok, másrészt az elfogultság, mint relatív kizárási ok. Ezek mind a bíró, mind a bíróság elnöke, és a féli, érdekelti érintettség lehetőségére tekintettel a bírósággal szemben is fennállhatnak. A kizárási kérelem bejelentésére és elintézésére a polgári perrendtartás szabályait kell alkalmazni

A 11. §-hoz

Tekintettel arra, hogy a közigazgatási bíráskodás területén megszűnnek a nemperes eljárások, a bírósági titkárok szerepe is változik. A perrendtartás az általános titkári tevékenységet szabályozza: a titkár munkáját bírói irányítás mellett végzi. Ennek keretében bevezetésre kerül a bírói ellenőrzés intézménye, továbbá változás, hogy érdemi döntést a bírósági titkár önálló aláírási jogkörben eljárva nem hozhat.
Fejezet Hatáskör és illetékesség

A 12. §-hoz

A perrendtartás egyes perek elsőfokú elbírálását a közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróságra, míg további bírósági eljárások elbírálását első és utolsó fokon a Kúriára ruházza. A közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróság elsőfokú hatáskörébe olyan jogviták kerülnek, amelyek vagy alkotmányos szerepük, vagy az eljáró közigazgatási szerv hatáskörére tekintettel kiemelt jelentőségűek. Elsősorban a kormány irányítása alá nem tartozó államigazgatási szervek közigazgatási tevékenységével kapcsolatos perek tartoznak ebbe a körbe, továbbá a köztestületi perek és a gyülekezési joggal kapcsolatos cselekmények is. A közszolgálati jogvitákra az eljáró szervtől függetlenül az általános elsőfokú bíróság rendelkezik hatáskörrel.

A 13. §-hoz
Az általános illetékességi ok a közigazgatási tevékenység megvalósulásának a helye, ami írásbeli cselekmények esetében a közigazgatási szerv székhelyét, intézkedések esetén pedig az intézkedés foganatosításának a helyét jelenti. Az illetékességi okok közül a perrendtartás két különös illetékességi okként továbbviszi az ingatlan fekvésének, illetve az engedélyhez, bejelentéshez kötött tevékenység végzésének a helyét, továbbá kimondja, hogy az általános illetékességi ok esetében a többfokú eljárásban megvalósuló közigazgatási cselekményeknél az elsőfokon eljárt szerv székhelye alapítja meg az illetékességet. A különös illetékességi okok rendszerének fenntartása egyebekben a gyakorlat tapasztalatai alapján nem szükséges. A szabályozás lehetőséget biztosít a jogalkotónak kizárólagos illetékességi okok meghatározására is.
A közigazgatási cselekmény átfogó fogalmára tekintettel szükséges kisegítő illetékességi okok meghatározása, továbbá a szerződéses perekre nézve az alávetés szabályozása, és különös illetékességi ok meghatározása. A leginkább leterhelt Fővárosi Közigazgatási Bíróság/ Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság esetében az ügyteher enyhítése céljából nincs helye közigazgatási szerződésben e bíróság illetékessége kikötésének.

A 14. §-hoz

A hatáskör és az illetékesség vizsgálatának az eljárás minden szakaszában hivatalból helye van. Ha a bíróság valamelyik hiányát észleli, az ügyet átteszi, ha a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság megállapítható. A közigazgatási perben az illetékesség nem rögzül. A perrendtartás a jogviták időszerű elbírálása érdekében a pozitív hatásköri összeütközések esetére a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság primátusát mondja ki, kötelezővé téve a hatásköréről való döntését a többi bíróságra. A bíróság hatáskörét megállapító döntésnek kell tekinteni a perelőkészítés megkezdését.

A 15. §-hoz

Ha negatív hatásköri összeütközés vagy illetékességi vita alakul ki, ezeket soron kívül kell elbírálni. A közigazgatási ügyben eljáró bíróságok között, továbbá a közigazgatási ügyben eljáró bíróságok és más bíróságok között felmerülő vitákban a Kúria dönt. Utóbbi esetben a Kúria öttagú, évente előre meghatározott összetételű tanácsban, soron kívül jár el. Az illetékességi viták a közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróság hatáskörébe tartoznak.

Fejezet
A felek és az érdekelt A 16. §-hoz
A közigazgatási jogképesség az önálló feladat- és hatáskörhöz kapcsolódik. Mivel ez néha nem jár polgári jogi jogalanyisággal, szükséges külön nevesíteni a közigazgatási jogalanyiságot (a közigazgatási szervi minőséget) megalapozó önálló feladat- és hatáskört.

A 17. §-hoz
A közigazgatási bíráskodás elsősorban szubjektív jogvédelmet biztosít, ezért a perindításra alapvetően az jogosult, aki azt állítja, hogy jogát, vagy jogos érdekét a közigazgatás vitatott tevékenysége sérti. A jogos érdek minden olyan érdek, amelyet a jogi szabályozás valamilyen módon elismer, véd. A jogos érdek érintettsége elsősorban az adott személy helyzetére gyakorolt hatás felől vizsgálható.
Az érintettségen alapuló perindítás mellett a törvényességet, a közérdeket védő szervezetek perindítási jogát is indokolt biztosítani. Ebbe a körbe tartozik az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény (a továbbiakban: Ütv.) alapján az ügyészség, és a Mötv., a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény (a továbbiakban: Nek tv.), illetve a köztestületi törvények alapján a különböző önkormányzatisággal rendelkező testületek felett törvényességi felügyeletet gyakorló államigazgatási szervek. Ez utóbbi szervek és az ügyészség elsősorban a különös perek között szabályozott köztestületi felügyeleti per indítására jogosultak. A hatósági eljárásban már bevett, a feladatkörében érintett közigazgatási szerv perindítási jogosultságát is indokolt fenntartani. Mivel közigazgatási szervek közötti szerződésekkel kapcsolatos jogvitákra is sor kerülhet, a perrendtartás külön nevesíti a szerződő fél közigazgatási szerv perindítási jogát is. A foglalkoztató szerv közszolgálati jogvitához kapcsolódó felperesi pozícióját megalapozó rendelkezést nem az általános rész, hanem a XXIII. fejezet tartalmazza. A perrendtartás fenntartja annak lehetőségét, hogy külön törvény vagy kormányrendelet a civil szervezeteknek keresetindítási jogot biztosítson. A civil szervezetek mellett az érdek-képviseleti feladatokat ellátó szervezeteket is szükséges önállóan nevesíteni, tekintettel arra, hogy külön jogszabály önálló perindítási jogot biztosíthat számukra az általuk képviselt tagság, illetve csoport jogos érdekeinek közvetlen sérelme vagy veszélyeztetése esetére. Ebbe a körbe beletartoznak a közszolgálati jogviszonyokkal kapcsolatban alakult érdekvédelmi szervezetek is. Rájuk nézve a perrendtartás speciális perképességi és képviseleti szabályt is tartalmaz.
A jogalkalmazás szempontjából az objektív jogvédelmi céllal fellépő perindítási jogosultak esetében a szubjektív jogvédelem alapját képező jog, jogos érdek sérelmét az objektív jogvédelem alapját képező hatáskör, illetve védett alapjog, közérdek fogalmaival kell megfeleltetni a perrendtartás további szabályainak alkalmazása esetén.

A 18. §-hoz

Az alperesi jogutódlás kapcsán felmerült problémák kezelése mellett megtartható az eddigi megoldás, amely szerint azt a közigazgatási szervet kell alperesnek tekinteni, amelyik a vitatott tevékenységet megvalósította, azzal, hogy ha többfokú közigazgatási eljárás, akkor az utolsó fokon eljárt közigazgatási szerv lesz az alperes. Közigazgatási szerv – a közigazgatási szerv definíciójára és a perképességi szabályra is tekintettel – az önálló közigazgatási szerv azon szervezeti egysége, szerve, tisztségviselője, közege, amelyre vagy akire jogszabály a vitatott közigazgatási cselekményre vonatkozó hatáskört telepíti.
A jogutódlás kapcsán a gyakorlatban felmerült problémák megoldását segíti elő az az egyértelműsítő rendelkezés, hogy a hatáskör végleges – jogutód nélküli – megszűnése az alperesi minőséget nem befolyásolja. Ez a szabály akkor bír jelentőséggel, ha az adott hatáskör megszűnik. Ha a hatáskör nem szűnik meg, akkor a felek személyében bekövetkezett változásokra vonatkozó szabályok szerint kell eljárni.
A 19. §-hoz

A perrendtartás biztosítja annak lehetőségét, hogy több felperes együtt is indítson pert, illetve több alperes együtt is perelhető legyen. Az új pertípusokra és az alperesek körének szélesítésére is tekintettel mind az egységes, mind az egyszerű pertársaság szabályozásra került.
Az alperesi pertársaságnál a hatóság és a szakhatóság, illetve a közigazgatási szerv és olyan egyéb közigazgatási szerv együttes perben állására van lehetőség, amelyek közösen valósítottak meg valamely közigazgatási cselekményt. A mulasztásnál ez nem értelmezhető, ezért nem a tevékenységre, hanem a cselekményre nézve szabályoz a rendelkezés. Az első és a másodfokon eljárt szerv nem közösen valósítja meg a cselekményt, noha valóban ugyanazon ügyben járnak el, de eljárásaik egymásutániságuk miatt nem tekinthetőek sem egyetlen megelőző eljárásnak, sem egy cselekmény közös megvalósításának.

A 20. §-hoz

Akár felperesi, akár alperesi oldalon előfordulhat az, hogy több, eltérő jogokkal, érdekekkel illetve hatáskörrel rendelkező személy vagy szerv vesz részt egy közigazgatási jogviszonyban (pl. az építtető és a szomszédja, illetve az építésügyi hatóság és a szakhatóság). Az érdekelt fogalmának megjelenése a nem kétpólusú közigazgatási jogviszonyok jobb leképezését teszi lehetővé a perjogban. E többpólusú jogviszonyok megint különfélék lehetnek: elképzelhető, hogy a perben az érdekek két csoportra oszthatók, és azonos érdekei vannak a felpereseknek, de ugyanígy az is, hogy ezek eltérőek (pl. az építtető nem elégedett a hatóság engedélyének tartalmával, a környezetvédelmi egyesület pedig az építést akarja megakadályozni). Ugyanígy az is elképzelhető, hogy a hatóság és egyes szakhatóságok az engedélyt megadhatónak vélik, és egyetlen szakhatóság ellenzi azt. Tehát a harmadik személyek eljárási helyzete különböző lehet, s ebből kifolyólag differenciált szabályozást is igényel. Erre tekintettel került egyrészt kialakításra az érdekelt fogalma, aki a jogviszonyban harmadik személyként jelenik meg, másrészt lehetőség van a pertársként való belépésre a felperes oldalán, illetve alperesi oldalon több alperes perlésére, perbeállítására.
Az érdekeltet a közigazgatási perben – a perrendtartás eltérő rendelkezésének hiányában – a féllel azonos eljárási jogok illetik meg, és azonos kötelezettségek terhelik. Azon szabályok esetében tehát, amelyeknél nem kerül nevesítésre az érdekelt, ott ugyanarra jogosult, illetve kötelezett, mint a felek. Az érdekelt a felek rendelkezési jogának tiszteletben tartására kötelezett, vagyis ha a felperes eláll a keresetétől, ebben az esetben az érdekelt az eljárást nem folytathatja.
A perbelépést vagy írásban, vagy szóban jelenti be az érdekelt. Ha ezt korábbi értesülése alapján az érdekelt nem tette meg, a perbelépés lehetőségéről a bíróság értesíti. Ha az érdekeltek nagy száma ezt indokolja, a törvényben nevesített feltételekkel az érdekelteket hirdetményi úton is lehet értesíteni. Erről a bíróság dönt, és ebben az esetben a közigazgatási szervet kötelezi az értesítés közzétételére.

A 21. §-hoz
Az érdekelt perbelépésének szabályai a feszes pervitel miatt kiemelt jelentőséggel bírnak. Ha volt megelőző eljárás, a keresetlevél benyújtásáról a közigazgatási szerv tájékoztatja az érdekelteket. A perbelépés lehetőségéről azonban a bíróság értesíti az ismert érdekelteket. Ennek alapján elképzelhető, hogy az érdekelt a bíróság értesítését követően jelenti be a perbelépését, de az is lehetséges, hogy attól függetlenül jelzi ezt a bíróság előtt. A feszes pervitel érdekében a perrendtartás tizenöt napot biztosít a perbelépés bejelentésére, ezt a bírósági értesítés kézhezvételétől kell számolni. Mivel értesíteni csak az ismert érdekelteket kell, azt is fontos rögzíteni, hogy a perbelépés lehetőségéről való értesítésre, és annak nyomán a perbelépés bejelentésére a perbelépésről korábban nem értesített érdekelt esetében az eljárás során bármikor lehetőség van, akárcsak arra, hogy a perbelépés lehetőségéről nem értesített fél bejelentse a perbelépését. A mellőzött ügyfelek helyzetének könnyítése érdekében esetükben tehát akár a perorvoslati kérelemben is bejelenthető a perbelépés, ekkor azonban már az elsőfokú tárgyalás tartása nem kérhető, a perorvoslati eljárásban kell az érdekeltnek – perbelépésének engedélyezése esetén – azt bizonyítania, hogy a perben való addigi részvételének hiánya jelentős, az ítélet érdemére kiható szabályszegés volt. Az érdekelti perbelépés az eljárás során bármikor való megengedése kielégítőbb megoldást nyújt a mellőzött ügyfél számára, mint az esetleges perújítás.
A perbelépést a bíróság engedélyezi, s ugyancsak a bíróság zárja ki az érdekeltet a perből, ha az szükséges. A perben való részvételhez nem elég a perbelépést bejelenteni, azt a bíróságnak engedélyeznie is kell, ez a végzése – pozitív döntés esetében – a közléskor emelkedik jogerőre. Ezen időpontot megelőzően nincs lehetőség perbeli cselekményekre. A perbelépés bejelentéséhez kapcsolódó eljárási cselekményekre természetesen ez a korlátozás nem vonatkozhat, hiszen akkor sem a perbelépés bejelentésére, sem a perbelépés elutasításával szembeni perorvoslatra nem lenne mód. A további pervitelt ellehetetlenítő végzések ellen fellebbezésnek van helye, a perbelépés megengedése ellen azonban külön perorvoslat nem áll rendelkezésre, az ítélettel szembeni perorvoslatban támadható a bíróság e döntése.

A 22. §-hoz

A jogutódlás körében a perrendtartás egyrészt különválasztja a perbeli jogutódlást és az alperes személyében bekövetkezett változások perbeli kezelésének kérdéseit, másrészt a jogutódlással kapcsolatos eljárás szabályait és a perbeli jogutódlás szabályait. A perbeli jogutódlás körében elsősorban a felperesre és az érdekeltre vonatkozó szabályok kerülnek megállapításra.

A 23. §-hoz

A perbelépés és a perbevonás bejelentése esetén a bíróság döntése előtt meghallgatja a feleket, és nyilatkozataikat figyelembe veszi döntésénél. Külön perorvoslatnak a perbelépés vagy perbevonás esetén csak elutasító döntés esetén van helye, hasonlóan a jelenlegi gyakorlathoz. A jogelőd elbocsátásának csak a felek hozzájárulása esetén van helye.

A 24. §-hoz
Fontos lehetőség a megelőző eljárásból mellőzött személy részére, hogy ha a perbelépés lehetőségéről sem értesítették, saját döntése szerint akár felperesként, akár érdekeltként beléphet, ebben az esetben tehát az ő választásától függően alakul perbeli helyzete.

A 25. §-hoz

A perbeállítás részletes szabályai hivatottak a közigazgatási szervezetrendszerben bekövetkezett változásokkal kapcsolatos, a gyakorlatban felmerült problémák kezelésére. A fegyveregyenlőséget és a per időszerű befejezését szolgálja, hogy az alperes az őt érintő szervezeti változást köteles bejelenteni a bíróságnak. Mivel e változásokat mindig jogszabályi rendelkezések okozzák, indokolatlan ezek terhét a felperesre hárítani. A perbeli jogutódlást a perrendtartás a hatáskör-telepítésben bekövetkezett változáshoz köti, így az elsődleges szempont a perbeli jogutód megállapításánál az, hogy mely szervhez került a megszűnt közigazgatási szerv hatásköre, illetve a korábban gyakorolt hatáskört mely közigazgatási szerv vette át az alperestől. Kétfokú eljárásban a másodfokú hatáskör változását kell figyelembe venni. Ha a másodfokú szerv úgy szűnik meg, hogy a másodfokú hatáskör is megszűnik, az elsőfokon eljárt szerv lesz a megfelelő alperes. Az elsőfokon eljárt hatáskörének esetleges egyidejű megszűnése esetén pedig az a szerv lesz az alperes, amelyhez az elsőfokú hatáskör került, illetve a hatáskör megszűnése esetén az ügyben eredetileg elsőfokon eljárt szervet kell perbeállítani. A perrendtartás az alperes személyének felperes általi pontos megjelölésének kívánalmával szemben – akárcsak az alperesi jogutódlás esetén – a bírói aktivitás elsőbbségét kívánja hangsúlyozni, ami a koncentrált és költségtakarékos eljárást elősegítheti. Akkor is a bíróság állapítja meg és állítja perbe a megfelelő alperest, ha nem a megfelelő alperes ellen indult meg a per, vagy további közigazgatási szervnek is perben kell állnia. A perbeállítás és a perből való elbocsátás miatt az azzal érintett közigazgatási szerv feltételesen devolutív hatályú perorvoslattal élhet.
Fejezet Képviselet

A 26. §-hoz

A képviseletnél a perrendtartás a polgári perrendtartási szabályokra utal vissza, és elsősorban az eltéréseket rögzíti. A képviseleti jogosultság munkáltatói igazolvánnyal való igazolása fennmarad, kiegészül annak rögzítésével, hogy a képviseleti jogosultság a szervezet működését meghatározó szabályzat megfelelő rendelkezésén alapul. A szervezeti és működési szabályzat vagy egyéb szervezeti norma vonatkozó rendelkezését a védirathoz, illetve a keresetlevélhez is csatolni kell, vagy a munkáltatói igazolvánnyal együtt kell bemutatni. Ha nincs munkáltatói igazolványa a közigazgatási szervet képviselő alkalmazottnak, a polgári perrendtartás szabályai szerint tudja képviseleti jogosultságát igazolni. A másodfokú szerv az elsőfokú szervnek továbbra is adhat a képviselet ellátására meghatalmazást.

A 27. §-hoz
A perrendtartás meghatározza a jogi képviselethez kötött eljárások körét, és a polgári perrendtartás szabályain túl a közigazgatási szerv megfelelő végzettségű tisztségviselőjét és alkalmazottjának jogi képviselet ellátására jogosítja fel.

Fejezet
Egyéb általános szabályok A 28. §-hoz
A beadványok alaki kellékeire a törvény a polgári perrendtartást rendeli alkalmazni. A beadványokra vonatkozó szabályok közül kiemelt jelentősége van a kapcsolattartásra vonatkozó szabályoknak így ezt a perrendtartás külön szabályozza. Mivel a közigazgatási perben a kapcsolattartás kimerül a tárgyaláson, a beadványokban és bírósági iratok útján megvalósuló kapcsolattartásban, külön kapcsolattartási fejezet vagy cím megalkotása nem indokolt. Szükséges azonban a beadványok szabályai között rögzíteni a beadványok előterjesztése kapcsán a három bevett kapcsolattartási formát.
A beadványok tartalmára és formájára vonatkozó szabály, továbbá a beadványokra vonatkozó általános szabályok és a keresetlevélre és a perorvoslati kérelmekre vonatkozó szabályok közötti kapcsolat tisztázása érdekében a perrendtartás szubszidiáriusan utóbbiakra a beadványokra vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni. A beadványokra vonatkozó szabályokat a keresetlevél továbbítására és a védiratra is indokolt kiterjeszteni. A hiánypótlásra a beadványok esetén a perrendtartás a polgári perrendtartási szabályokat kell alkalmazni, akárcsak a beadványok alapján szükséges intézkedésekre. A perrendtartás a beadványok hiánypótlásra vonatkozó szabályait nem terjeszti ki a szóbeli kommunikációra, mivel a szóbeli nyilatkozatok esetén azok hiányosságainak kezelése a bíróság tárgyalásvezetési feladatai körébe tartozik.

A 29. §-hoz

Az elektronikus ügyintézés általános szabályairól és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló törvény és végrehajtási rendeletei részletesen szabályozzák az elektronikus kapcsolattartás technikai szabályait, a polgári perrendtartás vonatkozó szabályaival együtt kellőképpen rendezik a közigazgatási perben is felmerülő kérdések nagy részét, ezért ezekre visszautalva a tervezet csak a különös, közigazgatási perre vonatkozó rendelkezéseket szabályozza.
Az elektronikus kapcsolattartás előfeltétele, hogy a peres fél kezdeményezze azt. Ezért a bíróság az első kapcsolatfelvételkor papír alapon kézbesít, és ekkor hívja fel az elektronikus útra kötelezett figyelmét e kötelezettségére és az ezzel kapcsolatos hibák következményeire. Az első kapcsolatfelvétel tipikus esetben a védirat felperessel és érdekelttel való közlése. Azokban az ügyekben, amelyekben a keresetlevelet a bíróságnál kell benyújtani, az első kapcsolatfelvétel általában a keresetlevélnek az alperes és az érdekelt részére való megküldése lesz.

A 30. §-hoz
A perrendtartás a bírság összegének differenciálása tekintetében mind a hatósági eljárási, mind a polgári perrendtartási szabályokhoz igazodik. A bírság mértékének meghatározása a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik, a bírságoló végzéssel szemben perorvoslatnak van helye, ahhoz a bíróság nincs kötve.

A 31. §-hoz

Ha bizonyos ügyek egy eljárásban, vagy egy ügy több eljárásban való elbírálása tűnik célszerűnek, a bíróság intézkedik az egyesítésről vagy az elkülönítésről. Fontos, már kialakult szabály, hogy más közigazgatási ügyben eljáró bíróságtól is lehet eljárást a folyamatban lévő eljáráshoz egyesíteni. Az egyesítéshez a szoros jogi és ténybeli összefüggés szükséges.

A 32. §-hoz

A félbeszakadás és a felfüggesztés nagyrészt a polgári perrendi szabályokhoz igazodik, azzal a különbséggel, hogy bizonyos perbeli cselekményekre ez idő alatt is lehetőség van, így például a multipoláris viszonyokra tekintettel félbeszakadás esetén is lehetséges az elkülönítés.
A felfüggesztés ellen a polgári perrendtartás szabályai szerint általában fellebbezésnek van helye, kivéve, ahol azt a perrendtartás vagy a polgári perrendtartás kizárja. A felfüggesztés speciális eseteit, a mintapert, illetve a más bírósági fórumhoz fordulást a perrendtartás külön
§-okban szabályozza.
A szünetelés egyes, a felperes mulasztásához kapcsolódó eseteit a perrendtartás általánosságban pedig megszüntethetőségi okká teszi, így az általános szabályok között a szünetelés nem kerül szabályozásra.

A 33. §-hoz

A mintaper új elem a közigazgatási perjogban, tulajdonképpen egy speciális felfüggesztési ok is. A rendelkezés célja az olyan jogviták gyorsabb kezelése, ahol azonos ténybeli alapon, azonos jogi helyzet mellett kell a bíróságnak számos ügyben párhuzamosan döntést hozni, s ennek érdekében tartalmilag szinte azonos eljárási cselekményeket megtenni. Az ilyen eljárások gyorsabb elbírálása érdekében a perrendtartás lehetőséget ad a bírónak arra, hogy egy eljárást annak mintaperré minősítése révén, mintegy előzetesen lefolytasson, s az ott nyert bizonyítékokat és jogértelmezési eredményt a többi eljárásban felhasználva döntsön. Természetesen erre csak a többi, a mintaper idejére felfüggesztett eljárás résztvevőinek nyilatkozattételi jogát nem sértve kerülhet sor. A tisztességes eljárás kívánalmaira tekintettel a mintaper idejére felfüggesztett eljárás résztvevői által előterjesztett nyilatkozatokat a bíróság az elbírálás során szintén figyelembe veszi. A mintaper miatti felfüggesztéshez azonban a felfüggesztett eljárások feleinek hozzájárulniuk nem kell, és érdekeltként sem vesznek részt a felfüggesztés okán a mintaperben. A felfüggesztés a mintaper befejezéséig lehetséges, ezt követően a bíróság a felfüggesztett eljárásokat – ha ismét meggyőződött a tény- és jogbeli azonosságról – tárgyaláson kívül is elbírálhatja. Döntése szerint azonban ekkor is folytathat bizonyítást, a mintaper eredményéhez tehát nincs kötve. A mintaperbeli másodfokú eljárástól függetlenül lesz joga fellebbezést benyújtani a mintaperben hozott ítélet nyomán hozott ítélettel szemben az arra jogosultnak. A másodfokú bíróság sincs elzárva attól, hogy a mintaperré
minősítés körülményeinek fennállása esetén a mintaperre vonatkozó rendelkezéseket a mintaperhez kapcsolódó ítéletekkel kapcsolatos fellebbezések elbírálása során alkalmazza. A mintaper sajátosságai miatt ahhoz speciális költségviselési szabály kapcsolódik.

A 34. §-hoz

A normakontroll-indítvánnyal az Alkotmánybírósághoz vagy előzetes döntéshozatal érdekében az Európai Unió Bíróságához való fordulás szabályai tekintetében a polgári perrendtartás szabályaitól eltérésre nincs szükség, így azokra visszautal a perrendtartás. A Kúria Önkormányzati Tanácsához intézett bírói indítványt a normakontroll-fejezet önállóan szabályozza.

A 35. §-hoz

A perköltségviselés alapvetően a polgári perrendtartás szabályai szerint történik. Eltérés elsősorban az érdekelt perköltség viselési szabályaiban van, mivel az érdekelt perbeli pozíciója nem teljesen azonos a beavatkozóéval, illetve megfeleltető rendelkezésekre van szükség a perbeállított fél és az érdekelt tekintetében. Különös perköltség-viselési szabályokat a perrendtartás az eljárás megszüntetése kapcsán és a Határozatok Részben is tartalmaz.

A 36. §-hoz

Ebben a §-ban rendelkezik a Kp. arról, hogy a polgári perrendtartás szabályainak mely eljárás-semleges jogintézményeit kell alkalmazni, illetve azok alkalmazhatóságához szükséges szabályokat állapít meg a kifogásra vonatkozóan.

MÁSODIK RÉSZ ELSŐFOKÚ ELJÁRÁS

Fejezet A kereset

A 37. §-hoz

A törvény külön részbe foglalja az elsőfokú eljárásra vonatkozó szabályokat, ezen belül elsőként a keresetlevél formai és tartalmi követelményeit határozza meg. A törvény a perhatékonyságot szem előtt tartva azt várja el a keresetlevél benyújtójától, hogy abban minden olyan tényt, adatot, indítványt és kérelmet adjon elő, ami lehetővé a teszi a közigazgatási per lehetőleg egy tárgyaláson belüli befejezését. A felperesnek, attól függően, hogy természetes vagy jogi személy, minden olyan adatot meg kell adnia, mely az eléréséhez, illetve pervesztessége esetén a végrehajtáshoz szükséges lehet. A keresetindítási határidő szempontjából elengedhetetlen, hogy a felperes előadja, mikor szerzett tudomást a közigazgatási tevékenységről. A képviseleti jogot is igazolni kell a keresetlevélhez csatolt
melléklettel. A meghatalmazást akkor is újra csatolni kell, ha a megelőző eljárásra a képviselő olyan meghatalmazással rendelkezett, amely őt a perbeli képviseletre is felhatalmazta.
Az alaki elemek mellett tartalmi elemként elő kell adnia, hogy a közigazgatási tevékenység miért jogsértő ránézve, miben áll a jogsértés, ezt mivel bizonyítja, és hogy ennek orvoslására mit kér a bíróságtól. A jogszabálysértés helyett a perrendtartás a jogsérelem fogalmát használja, amivel arra kíván utalni, hogy a jogi helyzet pontos körülírása helyettesítheti a konkrétan megsértett jogszabályhely megjelölését. A tartalom szerinti elbírálás elvéből is következik, hogy a jogszabályhely pontatlan vagy hiányzó megjelölése esetén is lehet kellően pontosan körülhatárolt a jogsértés mibenléte. A bíróság döntésére irányuló határozott kérelem mibenléte felől a kereseti kérelem fajtáit és a keresethalmazatot szabályozó rendelkezés ad eligazítást.

A 38. §-hoz

A közigazgatási perben előterjeszthető kereseti kérelmeket a törvény taxatíve meghatározza. A közigazgatási cselekmény hatályon kívül helyezésére, megsemmisítésére vagy megváltoztatására irányuló kérelem mellett a keresetben kérhető az elmulasztott cselekmény megvalósításra kötelezése és a közigazgatási szerv marasztalása is. A marasztalási kereseti kérelem irányulhat a közigazgatási cselekmény megvalósításának megtiltására, a közigazgatási jogviszonyból származó kötelezettség teljesítésére, a közigazgatási tevékenység jogsértő következményeinek elhárítására, illetve a közigazgatási szerződéses jogviszonnyal vagy a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatban okozott kár megtérítésére kötelezésre. E rendelkezések alapján a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése továbbra is a polgári bíróságtól igényelhető, az eredeti állapot helyreállítása e körön kívül kérhető, és kártérítést csak a közigazgatási szerződéssel, illetve a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatban lehet igényelni. Megállapítási kereseti kérelemmel a közigazgatási tevékenységgel előidézett jogsérelem tényének, vagy a közigazgatási jogviszony szempontjából lényeges egyéb ténynek a megállapítása kérhető. Ennek akkor van helye, ha a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása érdekében szükséges, és a közigazgatási tevékenység vagy a jogviszony természeténél fogva, illetve valamely más okból nincs helye hatályon kívül helyezésnek, megsemmisítésnek vagy megváltoztatásnak, illetve marasztalás sem kérhető. A kereseti kérelmekre vonatkozó rendelkezések a bíróság ítéletére vonatkozó szabályokkal szoros kapcsolatban állnak, azokkal együtt értelmezendőek.
A törvény szabályozza az együttesen előterjeszthető kereseti kérelmeket (keresethalmazat). Alapvető tilalom a keresethalmazat körében nincsen, a különös szabályok között található ilyen tilalom a normakontroll-eljárásokkal kapcsolatban. Ha az együtt előterjesztett kereseti kérelmekre nem ugyanazon közigazgatási ügyekben eljáró bíróságnak van hatásköre vagy illetékessége, a magasabb szintű bíróság, azonos szintű bíróságok esetén a valamely kereseti kérelemre kizárólagosan illetékes bíróság jár el.

A 39. §-hoz

A keresetlevelet főszabályként továbbra is a közigazgatási tevékenység közlésétől vagy az arról való tudomásszerzéstől számított harminc napon belül, a vitatott tevékenységet megvalósító közigazgatási szervnél kell benyújtani. A perrendtartás a hatósági eljárási szabályokhoz
igazodva használja a közlés kifejezést a kézbesítés helyett. Amennyiben a cselekmény közlésére nem került sor, a tudomásszerzéstől kell számítani a határidőt, a jogbiztonság érdekében azonban szükséges a keresetindítás objektív határidejét is meghatározni, ez a cselekmény megvalósításától számított egy év.
A törvény a jogi képviselő nélkül eljáró felperes számára több kedvezményt is biztosít. Ezt szolgálja többek között a keresetlevél benyújtásához rendszeresítendő formanyomtatvány. A téves helyen való benyújtásnál továbbra is kedvezmény, hogy ha a bíróságnál vagy a jogorvoslati szervnél nyújtja be a felperes keresetlevelét, ekkor ez a szerv megküldi az elsőfokon eljárt szervnek a keresetlevelet azzal, hogy a keresetindítási határidőt megtartottnak kell tekinteni. További kedvezmények a hiánypótlás és a visszautasítás szabályaihoz kapcsolódnak.
A perfüggőség beállása szigorúan elválasztandó a perindítás hatályainak beállásától, erről a törvény ezért külön rendelkezik, s azt a keresetlevél benyújtásához köti. Azt, hogy a perindítás hatálya mikor áll be, az eljárási szabályokból egyértelműen megállapítható (vagy a védirat felperessel, vagy a keresetlevél alperessel való közlése), ezért a törvény ezt nem rögzíti, annak érdekében sem, hogy egyértelmű legyen: a perfüggőség beállása és a perindítás hatályának beállása egymástól elválasztandó fogalmak. .
A törvény lényegében nem változtat a korábbi szabályozáson a halasztó hatály tekintetében, továbbra is fontos cél ezzel kapcsolatban annak elkerülése, hogy a felperes a közigazgatási cselekmény végrehajtásának késleltetése érdekében forduljon a bírósághoz. A törvény – szintén a jelenlegi rendszerhez igazodva – lehetővé teszi, hogy más törvények a keresetindításnak halasztó hatályt tulajdonítsanak. A törvény maga egy ilyen esetkört állapít meg, közszolgálati jogvita esetén a keresetlevél benyújtásának a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatának hatályosulására halasztó hatálya van.

A 40. §-hoz

A szabályszerűen benyújtott keresetlevelet a közigazgatási szervnek kell az ügy irataival és a védirattal együtt a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz továbbítania. A továbbításra a közigazgatási szervnek tizenöt, kétfokú eljárás esetén huszonegy nap áll rendelkezésre. A törvény utóbbi esetre nézve meghatározza azt is, hogy az elsőfokon eljárt szervnek mennyi időn belül kell a másodfokú szervhez felterjeszteni a keresetlevelet és az ügy iratait. Az azonnali jogvédelem intézményének hatékonyságához elengedhetetlen a bíróság gyors döntése, hogy a közigazgatási tevékenység végrehajtása vagy annak elmaradása ne eredményezzen helyreállíthatatlan állapotokat, ezért azonnali jogvédelem iránti kérelem esetén öt, ha pedig többfokú közigazgatási eljárásban megvalósított cselekményt támadnak, nyolc napon belül kell a keresetlevelet az ügy irataival a bírósághoz továbbítani.
A közigazgatási szerveknek az ismert érdekelteket is értesítenie kell a keresetlevél benyújtásáról annak megküldésével. Ha a megelőző eljárás hatásterület megállapításával folyt, a közigazgatási szerv hirdetményi úton vagy egyéb helyben szokásos módon értesíti az érdekelteket a keresetlevél benyújtásáról.
A keresetlevél tartalmi vizsgálatára a közigazgatási szerv alapvetően nem jogosult, ezért az igazolási kérelem nélkül késedelmesen benyújtott keresetlevelet is köteles a bírósághoz felterjeszteni. Tartalmi vizsgálatnak csupán az illetékesség tekintetében van helye, mivel annak
a bíróságnak kell megküldeni a keresetlevelet, amely a perre illetékes, abban az esetben is, ha a keresetlevélben a bíróság rosszul van feltüntetve. Ez a szabály a per gyorsítását szolgálja, így az áttétel miatti késedelem elhárítható.
Ha a közigazgatási szerv a keresetlevél felterjesztését vagy továbbítását elmulasztja, a felperes azt – jogai megóvása érdekében – a bírósághoz közvetlenül benyújthatja, ha igazolja, hogy azt már korábban a közigazgatási szervhez határidőben benyújtotta. A bíróság ebben az esetben a közigazgatási szervet nyilatkozattételre hívja fel a tekintetben, hogy kötelezettségének miért nem tett eleget: ha a közigazgatási szerv nem reagál érdemben a felhívásra, a bíróság pénzbírság terhe mellett kötelezi az ügy iratainak és a keresetlevélnek a továbbítására. A bíróság nemcsak a továbbításra kötelezhet, és nem csupán a továbbítás elmaradása miatt bírságolhat, hiszen előfordulhat az is, hogy többfokú eljárásokkal kapcsolatban nem az alperes, hanem az elsőfokú közigazgatási szerv mulaszt. Ebben az esetben a bíróság a keresetlevél felterjesztésére kötelez és az elsőfokú szervet bírságolja.

A 41. §-hoz

Bizonyos esetekben a perrendtartás a keresetlevelet közvetlenül a bíróságon rendeli benyújtani, így például közszolgálati jogvita, közigazgatási szerződéssel kapcsolatos jogvita, továbbá mulasztás esetén. Szintén a bíróságnál nyújtja be keresetlevelét az ügyészség, illetve a törvényességi felügyeletet gyakorló szerv. Törvény más esetekben is rendelkezhet így. Erre tekintettel szükséges szabályozni a keresetlevél benyújtásának és alperessel való közlésének módját. A bíróság ilyenkor a keresetlevelet megvizsgálja, és ezt követően közli az az elsőfokon eljárt közigazgatási szervvel, amelynek az általános határidőn belül, az általános szabályok szerint kell az ügy iratait és a védiratát a bírósághoz felterjeszteni. A perindítás hatálya így a keresetlevél alperessel való közlésével áll be. Ha a felperes jogi képviselő nélkül jár el, és keresetlevelét tévesen a közigazgatási szervnél nyújtja be, az általános szabályok szerinti határidőn belül a közigazgatási szerv a védirattal és az ügy irataival továbbítja azt a bírósághoz. Ez a kedvezmény az általános szabályok között található kedvezmény tükörképe.

A 42. §-hoz

Védiratként kerül nevesítésére az alperesnek a keresetlevélre tett nyilatkozata, amelyet főszabály szerint az iratok és a keresetlevél továbbításával egyidejűleg terjeszt elő. A védiratban vagy a keresetlevél visszautasítását kéri, vagy érdemben kifejti, hogy miért kéri a kereset elutasítását. Ha nézete szerint a keresetlevél visszautasításának van helye, érdemi védekezést nem kell előadnia a védiratban. Ugyancsak nem kell érdemben állást foglalnia, ha a keresetlevél alapján a jogsérelmet orvosolta, ebben az esetben erről tájékoztatja a bíróságot. Ha a védiratban (vagy a későbbiek során) olyan új indokokkal támasztja alá tevékenységének jogszerűségét, amelyekre a közigazgatási tevékenység megvalósulásakor nem hivatkozott, azok a jogsérelem orvoslásának minősülnek. Ha az azonnali jogvédelem iránti kérelemre tekintettel a keresetlevél továbbítására kevesebb idő áll az alperes rendelkezésére, csak az azonnali jogvédelemre irányuló kérelemben foglaltakra köteles a továbbításra nyitva álló időn belül nyilatkozatot tenni, a védirat előterjesztésének határideje ebben az esetben az általános továbbítási határidő.
A 43. §-hoz

A perrendtartás a keresetváltoztatás szabályait a hatályos rendszer szerint tartja fenn, amely alapján a felperes keresetét legkésőbb az első tárgyaláson változtathatja meg. A közigazgatási cselekmény azon részei tekintetében, melyet a keresetlevél nem támad, csupán a perindításra nyitva álló határidőn belül van helye a kereseti kérelem kiterjesztésének.

A 44. §-hoz

A felperes a keresetétől a tárgyalás berekesztéséig bármikor elállhat, melyhez nem szükséges az alperes hozzájárulása. Ha a bíróság nem tart tárgyalást, az elállásra a bíróság ítéletének meghozataláig van lehetőség.
Fejezet Intézkedések a keresetlevél alapján

A 45. §-hoz

Külön fejezet szabályozza a bíróságnak a keresetlevél vizsgálatához kapcsolódó feladatait. Ezek körében szükség esetén a hiánypótlás elrendeléséről, az áttételről vagy a keresetlevél visszautasításáról születhet döntés, illetve tipikusan a keresetlevél vizsgálata során kerül sor az azonnali jogvédelemről való döntésre. Ennek szabályait külön fejezet tartalmazza.

A 46. §-hoz

Hiánypótlási felhívásnak az alaki hiányosságok esetén van helye, tartalmi hiány pótlására csak kivételes esetben kerülhet sor a keresetindítási határidőn túl. A jogi képviselő nélkül eljáró fél számára kedvezmény, hogy – összhangban az alperes személyében bekövetkező változásoknál kialakított szabályozással – az alperessel kapcsolatos hiányosságok esetében csak szűk körben kötelezhető hiánypótlásra. A korábbi szabályozáshoz képest változás, hogy a jogi képviselővel eljáró fél esetén hiánypótlásnak van helye visszautasítás helyett. Párhuzamosan jelentősen szűkül azon esetek köre, amelyekben a keresetlevél benyújtásához fűződő hatályok a visszautasítás ellenére fenntarthatóak. A hiánypótoltatás összességében gyorsabb folyamat, mintha a keresetlevél újbóli benyújtására lenne lehetőség, a felperesekkel szemben pedig méltánytalan lenne, ha a jogi képviselő mulasztása miatt esnének el a bírósági jogvédelemtől. A törvény hiánypótlás mellett pénzbírság kiszabását is lehetővé teszi.

A 47. §-hoz

Ha a bíróság hatáskörének vagy illetékességének hiányát állapítja meg, és a keresetlevélből kitűnik, melyik bíróság vagy hatóság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, az ügy áttételének van helye. Ennek korlátja, hogy olyan bírósághoz az ügyet áttenni nem lehet, mely már jogerősen megállapította hatáskörének vagy illetékességének hiányát. Az áttételig elvégzett perbeli cselekmények sorsáról is szükséges rendelkezni, illetve, ha már megindult a per, meg kell szüntetni. Kedvezményként azonban a felek egyetértésével az addig elvégzett perbeli cselekmények hatályosak maradhatnak az eljárás koncentrált befejezése érdekében. A bíróságnak a hatályban tartásról kifejezetten rendelkeznie kell. Ez nem vonatkozik az
áttételhez kapcsolódó eljárási cselekményekre, azok ex lege hatályban maradnak. A törvény külön szabályozza azt az esetet, amelyben áttételnek lenne helye, de a bíróság már áttétel folytán jár el. Ebben az esetben ahhoz a bírósághoz nem teheti át az ügyet, amely már megállapította hatáskörének vagy illetékességének hiányát, hanem a hatáskörrel, illetékességgel rendelkező bíróság kijelölése iránt kell előterjesztést tennie. Áttételnek nemcsak bírósághoz, hanem más szervekhez is helye van, az áttett keresetlevéllel és az addig elvégzett cselekményekkel kapcsolatban a perrendtartás – tárgyi hatályának megfelelően – csak a közigazgatási bírósági eljárásokra tekintettel szabályoz. Az áttételt elrendelő végzés ellen önálló perorvoslatnak nincs helye.

A 48. §-hoz

A törvény a kialakult visszautasítási okokat szabályozza. Nem járhat el a bíróság, és vissza kell utasítani a keresetlevelet, ha a bíróságnak nincs joghatósága, vagy nincs hatásköre és áttételre nem kerülhet sor. Szintén a bíróság hatásköréhez kapcsolódó kérdés, hogy ha olyan közigazgatási tevékenységet támad a keresetlevél, amely bíróság előtt nem támadható meg, így például járulékos cselekményt vagy irányítási aktust anélkül, hogy más törvény ezt lehetővé tenné. A perindítási jogosultság fogyatékossága miatt kerül visszautasításra a keresetlevél, ha a keresetlevelet benyújtó személy, szervezet a Kp. szerint nem rendelkezik keresetindítási joggal, vagy más törvény speciális rendelkezést tartalmaz a Kp. perindításra vonatkozó szabályaihoz képest és erre tekintettel nem tartozik a privilegizált felperesi körbe. Ide kapcsolódó pergátló akadály a perbeli jogképesség, illetve a törvényes képviselő perbeli részvételének a hiánya.
A perindításnak az ágazati jogban számos esetben előfeltétele a közigazgatáson belül rendelkezésre álló jogorvoslat kimerítése. Ilyen közigazgatási jogorvoslat például a fellebbezés, a panasz vagy a kifogás. Előfordul az is, hogy nem kifejezetten jogorvoslati eljárást intézményesít az ágazati szabályozás, hanem valamilyen egyéb igényérvényesítést szolgáló közigazgatási eljárást. Szintén akadálya a perindításnak, ha a közigazgatási tevékenységgel kapcsolatban ugyanazon felek között már folyamatban van közigazgatási per, vagy a tevékenységre nézve a keresetlevélben foglaltakkal azonos jogalapon már ítélet született.
A perindítási határidő elmulasztása szintén visszautasítást eredményez, akárcsak a hiánypótlás elmaradása, illetve elégtelensége, utóbbi azonban csak akkor, ha a hiányok miatt a keresetlevél nem bírálható el. Mindenképpen ilyen hiányosság a jogsérelem megjelölésének elmaradása. További visszautasítási ok a nem megfelelő formában való előterjesztés a kötelező elektronikus kapcsolattartás esetében.
A visszautasítási okok nagy részét az egész eljárás során hivatalból kell figyelembe venni, azok későbbi észlelése az eljárás megszüntetéséhez vezet. Az eljárást megszüntető végzés ellen önálló perorvoslatnak van helye. Mivel a közigazgatási szerv a keresetlevél benyújtásáról az ismert érdekelteket értesítette, szükséges, hogy őket a visszautasításról a bíróság tájékoztassa a visszautasító végzés jogerőre emelkedését követően.

A 49. §-hoz
A törvény a visszautasított keresetlevél benyújtásához fűződő jogi hatály fenntartását csak szűk körben teszi lehetővé. Ilyen, ha jogi képviselő nélkül eljáró fél által benyújtott keresetlevél nem tartalmazza a közigazgatási tevékenység által okozott jogsérelem megjelölését, továbbá, ha az elektronikus kapcsolattartásra kötelezett nem elektronikus úton, vagy elektronikus úton, de nem a vonatkozó szabályok szerint nyújtotta be a keresetlevelet, hiszen ez utóbbi esetkörben a hiánypótlás alkalmazása lehetetlen. Szintén szükséges a hatály fenntartása azon esetekben, amelyekben a polgári bíróságnak vissza kell utasítania a tévesen nála előterjesztett keresetlevelet, és nincs lehetőség áttételre a közigazgatási ügyekben eljáró bírósághoz. Ezeket az eseteket a törvény külön nevesíti.
Fejezet Azonnali jogvédelem

Az 50. §-hoz

A közigazgatási per célja, hogy a felperes a jogát vagy jogos érdekét sértő közigazgatási cselekménnyel szemben jogvédelmet nyerjen a bírói út által. Azonban a közigazgatási cselekmények egy része olyan tartalmú, hogy – figyelemmel arra, hogy a keresetlevél benyújtásának nincsen halasztó hatálya – a bíróság ítéletének jogerőre emelkedését követően az eredeti állapot nem állítható helyre, vagy az aránytalanul nehéz volna, így az eljárás eredményeként nyújtott bírósági jogvédelem is kiüresedne. A hatékony jogvédelem tényleges megvalósulása érdekében a törvény lehetőséget ad a bírói jogvédelemnek már az ítélet meghozatala előtti igénybevételére, e jogvédelmi eszközöket azonnali jogvédelmi eszközökként külön fejezetben szabályozva.
A fejezet először az azonnali jogvédelmi eszközöket definiálja és igénybevételük közös szabályait rögzíti, majd az egyes eszközök különös szabályait állapítja meg. A javaslat megtartja a végrehajtás felfüggesztése kapcsán kialakított szabályokat, azokat absztrahálja általános szabályokká, amelyek minden azonnali jogvédelmi eszközre vonatkoznak.
Az azonnali jogvédelmi eszköz alkalmazásának célja a közvetlenül fenyegető hátrány elhárítása, a vitássá tett jogviszony ideiglenes rendezése, a jogvitára okot adó állapot változatlan fenntartása lehet. Azonnali jogvédelmi eszköz egyrészt a halasztó hatály elrendelése. A végrehajtás felfüggesztése e tágabb kategórián belül él tovább, s válik így azon ügyekre is alkalmazhatóvá, ahol nincs lehetőség vagy szükség a közigazgatási döntés végrehajtására annak hatályosulásához. Másrészt szükséges lehet a külön törvények alapján beálló halasztó hatály kizárása is, ez az előző eszköz inverze, következésképpen annak szabályait kell itt is alkalmazni. Harmadrészt számos esetben e negatív irányú jogvédelmi eszközök nem képesek (elégséges) védelmet nyújtani, így ideiglenes intézkedések elrendelésére is fel kell jogosítani a bíróságot. Az előzetes bizonyítás elrendelése ugyan nemcsak azonnali jogvédelmi jelleggel rendelhető el, mivel azonban itt is nagy szerepe van a gyorsaságnak, ezért indokolt a rövidebb határidők, a kérelemre és a bíróság eljárására vonatkozó szabályok alkalmazása e jogintézményre is. A törvény az előzetes bizonyítást ezért ebben a fejezetben helyezi el.
A bíróság gyors és hatékony döntését elősegítendő az azonnali jogvédelem iránti kérelemben minden olyan okot, indokot és bizonyítékot elő kell adni, mely a fél kérelmét megalapozó tényeket valószínűsíti. Pusztán a jogsértés állítása nem vezethet eredményre.
A közigazgatási cselekmény végrehajtását érintő kérelem esetén a végrehajtó szervet haladéktalanul értesíteni kell, hogy a vitatott cselekményt a kérelemről való döntésig ne hajtsa végre. Ez a kötelezettség az alperest terheli. Ha a kérelmet a bíróságnál nyújtották be, a bíróság e tényről haladéktalanul értesíti az alperest, hogy e kötelezettségének eleget tudjon tenni. Mivel az azonnali jogvédelem iránti kérelem elrendelésének bármikor helye van, a keresetlevél benyújtását követően minden esetben a bíróságnál kell a kérelmet előterjeszteni.
A törvény bizonyos esetekben kizárja az azonnali jogvédelem lehetőségét, erre az ágazati jogalkotónak azonban lehetőséget nem ad.

Az 51. §-hoz

E közös szabályok mindegyik azonnali jogvédelmi eszköznél alkalmazást nyernek, az egyes eszközökre vonatkozó speciális szabályokkal együtt. Fontos kiemelni, hogy több azonnali jogvédelmi eszköz együttesen vagy egymást követően is alkalmazható, ezek összefüggéseire azonban a bíróságnak az elrendelő végzésben utalnia kell. Az azonnali jogvédelem tárgyában hozott bírói döntések szükség szerint módosíthatóak, illetve visszavonhatóak.
Az azonnali jogvédelem iránti kérelemről való döntés rövid határidejének az indoka, hogy hatékony jogvédelmet tudjon nyújtani. Az azonnali jogvédelem szükségességének kérdése kapcsán végzett arányossági mérlegelés körében a bíróságnak a közigazgatási cselekmény hatályosulása mellett és ellen szóló érdekeket, azok sérelmének következményeit kell mérlegelnie, nem pedig azt, hogy a közigazgatási cselekmény elleni kereseti kérelem sikerrel kecsegtet-e, és valószínűsíthető-e a jogsértés megállapítása. E mérlegelés alapossága érdekében a bíróságnak törekednie kell arra, hogy a feleket meghallgassa, aminek a multipoláris viszonyokban különösen nagy jelentősége van. A bíróságnak akár telefonon és emailben is lehetősége van a felek nyilatkoztatására, de meghallgatást is tarthat. A kérelmező fél tekintetében a törvény itt is elvárja a kérelmezőtől, hogy álláspontját teljes körűen előadja, a bizonyítékait bemutassa, ezzel segítve elő a koncentrált eljárást, ezért hiánypótlásra nincs lehetőség. A döntés alapvetően az előterjesztett kérelemben előadott tényeken, bizonyítékokon és az ügy iratain alapul.
Fontos, hogy a bíróság a kérelem teljesítését biztosíték adásához kötheti, ez fizetési kötelezettség esetén a hatályosulás elmaradása által okozható hátrány súlyát jelentősen csökkenti, így a bíróságnak ezt a lehetőséget fokozottan figyelembe kell vennie az arányossági vizsgálat során.
A bíróság döntésével szemben perorvoslatnak van helye, amelynek az általános szabályok szerint halasztó hatálya van, ezért annak elbírálására is tartalmaz a törvény határidőt. Főszabályként az ítélet megszületéséig hatályos az azonnali jogvédelmet elrendelő döntés, kivéve, ha az eljárás során azt hatályon kívül helyezik, illetve a jogvédelem meghosszabbítható a felülvizsgálati kérelem benyújtására nyitva álló határidő végéig. A keresetlevél visszautasítása esetén szükséges külön rendelkezni az azonnali jogvédelmet elrendelő végzés hatályáról, amennyiben a keresetlevél benyújtásához fűződő hatályok fennmaradnak az ismételt benyújtás esetén.
Az 52. §-hoz

A halasztó hatály elrendelése akkor kérhető, ha a keresetlevél benyújtásának nincsen halasztó hatálya. Ha a bíróság elrendeli a halasztó hatályt, a közigazgatási cselekmény végrehajtása nem rendelhető el, az abból származó jog nem gyakorolható, sem más módon nem hatályosulhat a cselekmény. Már a kérelemnek a végrehajtást foganatosító szerv tudomására jutásától annak elbírálásáig, de legkésőbb az elbírálásra nyitva álló határidő elteltéig nem foganatosítható a végrehajtás. Kivétel a kérelem halasztó hatálya alól annak a közigazgatási cselekménynek a hatályosulása, amelyet a közigazgatási szerv azonnal végrehajthatónak nyilvánított.

Az 53. §-hoz

Egyes közszolgálati jogviták esetén, illetve külön törvény alapján a közigazgatási cselekményekkel szemben benyújtott kereseti kérelemnek halasztó hatálya van, ami indokolja, hogy a halasztó hatály feloldására is rendelkezésre álljon jogvédelmi eszköz. Ez a jogintézmény gyakorlatilag az előző inverze. Ha a halasztó hatályt a bíróság feloldja, a cselekményből származó jog gyakorolható, a végrehajtás elrendelhető.

Az 54. §-hoz

E jogintézmény alkalmazásának célja is megegyezik a fenti két esettel, azonban itt azok alkalmazása nem elegendő. Ideiglenes intézkedésként bármilyen olyan intézkedésre sor kerülhet, amely alkalmas a jogvédelem garantálására, a bíróság döntéshozatali jogkörének keretei között. Az az anyagi jogi szabályokból válik egyértelművé, hogy milyen ideiglenes intézkedés hozható, ezért az ideiglenes intézkedés kereteit e szabályok is alapvetően meghatározzák. Az ágazati jogban az ideiglenes intézkedés mibenléte is részletezhető. A törvény bizonyítást is lehetővé tesz, és azt is rendezi, hogy az ideiglenes intézkedést a közlést követő napon teljesíteni kell, ha a bíróság eltérően nem rendelkezik, tehát ebben az esetben a perorvoslati kérelemnek nincs halasztó hatálya.

Az 55. §-hoz

Ezen azonnali jogvédelmi eszköz célja szintén az, hogy a kérelmező bírósági jogvédelmét elősegítse. Két okból engedélyezhető, egyrészről, ha a bizonyítás a per későbbi szakaszában nem, vagy különös nehézséggel lenne csak lefolytatható, vagy ha az a per ésszerű határidőben való befejezését segíti. A kérelemben elő kell adni a bizonyítási indítványt, és hogy erre milyen okból van előzetesen szükség. Ha a kérelemnek a bíróság helyt ad, a bizonyítás szabályait kell megfelelően alkalmazni. Önálló perorvoslatot – a többi azonnali jogvédelmi eszközzel ellentétben – csupán a bíróság kérelmet elutasító döntésével szemben biztosít a törvény, az előzetes bizonyítást elrendelő végzéssel szemben nincs helye perorvoslatnak.
Fejezet Perelőkészítés

Az 56. §-hoz
Ha hiánypótlásra nincs szükség, vagy a fél hiánypótlási kötelezettségének eleget tett, és sem áttételnek, sem visszautasításnak nincsen helye, a tárgyalás kitűzésére alkalmas keresetlevél a tárgyalást előkészítő tanácsülésre kerül felterjesztésre, amellyel a perelőkészítés kezdetét veszi. A tanácsülést a keresetlevél bíróságra érkezésétől számított tizenöt napon belül kell megtartani.
A perek időtartamának csökkentése érdekében a bírósági döntések aránya a tárgyalás és a tárgyalás előkészítése között megváltozik, több bírói döntés meghozatalára már a tárgyalást megelőző szakaszban lehetőség nyílik (pl. a bizonyítás elrendelése). Ezzel biztosítani lehet, hogy alapvető perelőkészítő intézkedésekre ne a tárgyaláson kerüljön sor, így a tárgyalás már a bizonyítás felvételének és a jogvita lezárásának színtere legyen. A törvény alapján a tanácsülésen dönt a bíróság a per egyesbíró elé utalásáról. Ez azonban nem zárja, ki, hogy bármely más, a tárgyalás előkészítését szolgáló intézkedést is itt tegyen meg. Az azonnali jogvédelmi eszközök alkalmazásáról, amiről az azonnali jogvédelem szabályai szerint a bíróság tanácsa dönt, szintén lehet ekkor dönteni, ha arról időben nem kellett hamarabb dönteni. A tanácsülés megtartásának időpontját a törvény rögzíti, ez attól függően alakul, hogy a keresetlevelet a bíróságnál vagy az elsőfokon eljárt közigazgatási szervnél kell benyújtani.

Az 57. §-hoz

A tanácsülésen kívül is megtehető intézkedések széles kört fognak át, így lehetőség van bizonyítás elrendelésére, hatóságtól vagy más bíróságtól olyan iratok beszerzésére, amelyekhez a felperes nem tud hozzáférni. A felek nyilatkozattételre való felhívása is a perkoncentrációt szolgálják. Az egyesbíró elé utalás lehetőségére tekintettel az intézkedések megtételét nem köti a perrendtartás a tanácsüléshez, és azért sem, mert szükségességük az eljárás későbbi szakaszában is felmerülhet. Az előkészítő intézkedések megtételére az elnök vagy az általa kijelölt bíró az eljárás során bármikor jogosult.

Az 58. §-hoz

Az első tárgyalás kitűzésére a törvény olyan határidőt állapít meg, amely biztosítja a per ésszerű időn belüli elintézését, de nem rövidíti le aránytalanul a felkészülési időt a felek és az érdekeltek számára, valamint a bírósági ügyteher szempontjából is kivitelezhető. A tárgyalást nemcsak a bíróság hivatalos helyiségében lehet megtartani.

Az 59. §-hoz

Garanciális szempontból fontos, hogy a bíróság az idézett feleket tájékoztassa arról, hogy a tárgyalás elmulasztása számukra milyen jogkövetkezménnyel jár, illetve, hogy magukat hogyan képviseltethetik. A kiskorúak esetében az idézés a törvényes képviselőn keresztül történik. Perhatékonysági okból figyelmeztetni kell továbbá a feleket arra, hogy a tárgyaláson a becsatolni kívánt további okirataikat hozzák magukkal, ezzel is gyorsítva az eljárást.
A tárgyalás kitűzése és a tárgyalásra idézés szabályaihoz kapcsolódóan a törvény az ismert érdekelt értesítését is a bíró feladatává teszi. Ezt a kötelezettséget a törvény az érdekeltre
vonatkozó szabályok között is rögzíti, itt csak a korábban nem értesített érdekeltre nézve írja elő az értesítést a tárgyalásról való értesítéssel együtt.

A 60. §-hoz

A felek és érdekeltek a védiratra észrevételt, nyilatkozatot tehetnek írásban a tárgyalás előtt. Írásbeli nyilatkozatot a tárgyaláson már nem tehet a fél, erre őt a bíróságnak a nyilatkozattételre való felhíváskor figyelmeztetnie kell. A nyilatkozatokat a bíróság általános értesítési kötelezettsége alapján (2. §) haladéktalanul közli a másik féllel és érdekeltekkel, akik azokra természetesen nyilatkozhatnak. A nyilatkozattételre a bíróság határidőt állapíthat meg, és mérlegelés szerint mellőzheti az e határidőt követően előterjesztett nyilatkozatokat.

A 61. §-hoz

A bíróság kérelemre vagy hivatalból az előkészítő szakaszban bizonyítást rendelhet el, koncentrálva ezzel a bizonyítási eljárást már az első tárgyalásra. Ez nem jelenti ugyanakkor azt, hogy csak az előkészítő szakban rendelhetne el bizonyítást, erre a későbbiekben is sor kerülhet.

A 62. §-hoz

Előfordulhat, hogy a keresetlevéllel előterjesztett és a közigazgatási szerv által megküldött iratokon kívül más, jellemzően közigazgatási szervnél, egyéb hatóságnál vagy bíróságnál lévő iratokra is szükség van a jogvita eldöntéséhez, de azokat a fél vagy az érdekelt beszerezni nem tudja. Ebben az esetben a bíróság intézkedik az iratok beszerzése iránt. Ha az első tárgyalásra ezeket a bíróság beszerezni nem tudná, az eljárás felfüggesztésének van helye. Az iratok beszerzése után a tárgyalást haladéktalanul ki kell tűzni. Az irat kiállítója tudatosan tág fogalom, abba külföldi hatóságok és közigazgatási szervnek, bíróságnak, egyéb hatóságnak nem minősülő jogalanyok is beleértendőek.

A 63. §-hoz

Törvény által meghatározott esetben a bíróság a felet meghallgatja. Ha utóbb tárgyalásra is sor kerül, a tárgyaláson a meghallgatás jegyzőkönyvét ismertetni kell. A meghallgatás mindig személyes nyilatkozattételt feltételez, arra zártcélú távközlő hálózat útján is sor kerülhet.

A 64. §-hoz

A törvény az egyezségkötés lehetőségének elindítását a bíróság kezébe teszi. A bíróság ugyanis döntet úgy, hogy már a tárgyalást megelőzően megkísérli a felek közötti egyezséget előmozdítani. Ennek részletes szabályait a törvény XI. Fejezete tartalmazza.

A 65. §-hoz

Új elem az észrevétel kérése, ami az amicus curiae jogintézmény közigazgatási perrendben való meghonosítását célozza. Az amicus curiae, a „bíróság barátja”, ahogy az elnevezése is mutatja, a bíróságot hivatott a döntéshozatalban támogatni. A törvény szabályai alapján a
jogvita olyan összefüggéseit teszi a bíróság számára átláthatóvá, amelyet a felek nem tudnak elé tárni. A bíróság elsősorban társadalmi vagy gazdasági szempontból kiemelt jelentőségű kérdésekben kérhet észrevételt, ami a per eldöntése szempontjából releváns tények, körülmények tekintetében a bíróság tájékozódását segíti. Ez a lehetőség nem írja felül a „iura novit curia” tételt, tehát a jogot a bíróságnak kell ismerni és értelmezni, alkalmazni, az észrevétel csupán olyan összefüggéseket tesz láthatóvá, érthetővé, amelyek az írott jogon túliak.
Az észrevételt mindig a bíróság kéri. Az észrevétel nem minősül szakértői véleménynek, bizonyító ereje nincsen. Az észrevétel kérése nem helyettesítheti a szakértő kirendelését, más célt szolgál. A fontolva haladás jegyében a törvény amicus curiae szerepet csak az alkalmazandó jogszabály megalkotójának, illetve törvény kezdeményezőjének biztosít az alkotmánybírósági eljárás szabályaihoz hasonlóan. Az észrevételre a felek és érdekeltek nyilatkozatot tehetnek, indokolt esetben az észrevételező meghallgatásának is helye van.
Az ügyészségre vonatkozó szabály egy már létező, a legfőbb ügyészt a Kúria előtti eljárásban megillető jogosítvány kiszélesítését jelenti. Ezen álláspont kikérésére az észrevétel kérésének szabályait kell megfelelően alkalmazni.
Fejezet
Az egyezség és a közvetítés A 66. §-hoz
Az egyezség szerepe a bírói út kiszélesedésével és a hivatalbóli döntés-felülvizsgálati lehetőségek korlátaival összefüggésben fontos szerepet kaphat, különösen, ha az anyagi jog a közigazgatási szerv részére mérlegelési mozgásteret biztosít. Szükséges tehát a megfelelő perjogi kereteket biztosítani ahhoz, hogy a felek megegyezhessenek. Természetesen a felek nem arról egyezkednek, hogy jogsértő volt-e a tevékenység vagy nem, hanem arról, hogy az állított jogsérelmeket hogyan lehetne a jogszabályok által biztosított mérlegelési mozgástér keretei között úgy orvosolni, hogy ne kelljen újabb közigazgatási eljárásokat lefolytatni.

A 67. §-hoz

Az egyezségi szabályok visszautalnak a jogi rendre, csak azokban az esetekben van helye egyezségnek, ahol az egyezséget jogszabály nem zárja ki, és ahol a jogvita tárgya ezt lehetővé teszi. Ez elsősorban olyan esetekben lehetséges, ahol a hatóság több jogszerű döntés közül szabadon mérlegelve választhat, illetve ahol multipoláris viszonyokban elsősorban jogos érdekek sérelme kerül előtérbe, amely sérelmek a közigazgatási szerv mérlegelési mozgásterén belül – hatósági döntések esetén például elsősorban egyes határozati rendelkezések módosítása révén – elháríthatóak. A perrendtartás ezért is hangsúlyozza, hogy az egyezség célja a jogsérelem orvoslásának a módjáról való megállapodás. Azt is szükséges hangsúlyozni, hogy az egyezség túlléphet a jogvita tárgyán, és abban olyan megállapodás is köthető, amelynek előírására az alperes hatásköre nem terjed ki (pl. polgári jogi kötelezettséget is vállalhat a felperes). Az egyezség természetesen ez esetben sem érintheti más hatóságok hatáskörét, a felperes illetve az érdekeltek magánautonómiájának körén belüli kötelezettségek vállalásáról van itt szó. A közigazgatási szerv csak olyan kötelezettséget vállalhat, amelyre hatásköre kiterjed.
A 68. §-hoz

Az egyezség kezelésének jelenleg is kialakult peres gyakorlata van, ezen a törvény nem változtat. A bíróság ugyanis „beemeli” a jogrendbe a felek egyezségét, ha az megfelel a jogszabályoknak, ezzel együtt ítéleti hatállyal látja el. Az egyezségben foglaltak érvényre juttatása érdekében a bíróság a végzésben az egyezségben foglaltaknak megfelelően megváltoztatja vagy hatályon kívül helyezi a vitatott közigazgatási cselekményt.

A 69. §-hoz

A felek a per során úgy is köthetnek egyezséget, hogy a közigazgatási szerződést a hatályon kívül helyezési ok megszüntetése érdekében módosítják.

A 70. §-hoz

A törvény lehetőséget teremt arra, hogy – ha a felek és az érdekeltek ahhoz hozzájárulnak – a bíróság közvetítést rendeljen el, amelynek során a felek és érdekeltek bírósági közvetítő közreműködésével kísérelhetik meg a jogvita megegyezésen alapuló rendezését. A közvetítés időtartamára – ami legfeljebb két hónap lehet – a pert fel kell függeszteni. E végzéssel szemben fellebbezéssel az a fél vagy érdekelt élhet, aki közvetítéshez nem járult hozzá.

A 71. §-hoz

A közvetítésre vonatkozó törvény bírósági közvetítésre vonatkozó szabályait kell értelemszerűen alkalmazni. A közvetítés sikere érdekében a bírósági közvetítő az ügyet tárgyaló tanácsnak nem lehet tagja, és az ott elhangzottak a közvetítés sikertelensége esetén tovább folytatott perben nem használhatóak fel. A közvetítés eredményéről a bírósági közvetítő tájékoztatja a perbíróságot, amely annak fényében – ha egyezség nem született vagy az csak a jogvita egy részét rendezi –az eljárást folytatja, vagy az egyezséget megvizsgálja és jóváhagyhatósága esetén erről határozatot hoz. A közvetítéssel felmerült költségek viseléséről a felek az egyezségben rendelkezhetnek, ennek hiányában saját költségeiket a felek maguk viselik, így erről a végzésben a bíróságnak a perköltség viselése körében nem kell rendelkeznie. Az egyezség jóváhagyása esetén az eljárást a bíróság megszünteti.
Fejezet A tárgyalás

A 72. §-hoz

A törvény aktív, a felekkel együttműködő bírói szerepet szabályoz. A szabályozás ugyanakkor nem töri le a felek rendelkezési jogát, a peranyag-szolgáltatást nem veszi át a bíróság, kerüli a prejudikáció lehetőségét, mégis túlmutat a jelenlegi tájékoztatási kötelezettségen. A törvény részletezi, hogy a tárgyalás vezetése milyen legfőbb kötelezettségeket ró a bíróságra, de visszautal a polgári perrendtartás szabályaira a rendfenntartás, a tárgyalás nyilvánossága kapcsán és a bíró pervezetési szerepének egyirányú értelmezése és fejlődése érdekében a pervezetés tekintetében is.
A 73. §-hoz

A tárgyalás megnyitásának keretében a bíróság a polgári perrendtartás szabályainak megfelelően ellenőrzi a tárgyalásra idézettek és a tárgyalásra megjelentek személyazonosságát. A jelenlévők és a jegyzőkönyv számára ismerteti az ügyszámot, a feleket, az ügy típusát, a tárgyalás számát, az eljáró tanácsot, a tárgyalás megtartásának helyét, idejét és a jelenlévők nevét. Ha indokolt, a tárgyalás zártan történő megtartását rendelheti el. A bíróság a szükséges mértékben ismerteti az ügy iratait, különös tekintettel a keresetlevélre, a védiratra és az arra tett nyilatkozatokra, az esetlegesen rendelkezésre álló szakértői véleményre, előzetes bizonyításra és észrevételre. Az eljárás elhúzódását elkerülendő, a tárgyaláson csak szóban tehető nyilatkozat, kivétel ez alól a bizonyítási szabályok körében az az eset, amikor a bizonyítási eljárás még nem zárult le. A szóbeli nyilatkozatra – a visszaélésszerű használat megakadályozása érdekében – a bíróság időkeretet állapíthat meg.
Újdonság a közigazgatási perben, hogy az iratismertetés után, amennyiben minden fél és érdekelt jelen van, a bíróság – ha azt célravezetőnek tartja – kísérletet tesz egyezség létrehozására, ha a jogvita tárgya és körülményei alapján véleménye szerint ez lehetséges. Ennek mikéntjét a XI. Fejezet szabályozza.
A bíróság a felek mulasztása esetén is elbírálhatja a jogvitát. Indokolja ezt a megelőző eljárás ténye, mivel a fél tud a jogvitáról, a perindításról – ő maga indítja a pert –, a közigazgatási szerv által megállapított tényekről, jogkövetkezményekről, minderről nyilatkoznia kell a keresetlevelében. Felesleges tehát bevárni azt, hogy még egyszer előadja, amit a keresetlevelében előadott, mulasztása a terhére esik. Az alperes a felperes keresetindításának tudatában mulaszt, védiratát már előterjesztette, így elhalasztani a tárgyalást célszerűtlen.
Ha a felperes kérésére kerül sor a tárgyalás megtartására és azon sem a felperes, sem képviselője nem jelenik meg szabályszerű értesítés ellenére, a bíróság az eljárást megszüntetheti, ha az alperes nem kéri az eljárás folytatását. A bíróság e körben tehát mérlegelhet, hogy folytatja az eljárást, vagy megszünteti azt. A mulasztás miatt az általános szabályok szerint van helye igazolási kérelem előterjesztésének.
A perrendtartás lehetőséget biztosít a távollévő személynek, hogy a polgári perrendtartás szabályai szerint elektronikus távközlő hálózat útján vegyen részt a tárgyaláson, ezt az egyéb általános rendelkezéseknél, az elektronikus technológiák és eszközök alkalmazása körében a polgári perrendtartásra való visszautalással teszi a törvény lehetővé.

A 74. §-hoz

A törvény modellje arra épül, hogy a bíróság már az első tárgyaláson ítéletet tud hozni az ügyben, ezzel hatékony és gyors jogvédelmet tud szolgáltatni. Tárgyalás elhalasztásának csak abban az esetben van helye, ha a bizonyítást a tárgyaláson nem lehet lezárni, vagy a mulasztó fél személyes meghallgatása szükséges az ítélethozatalhoz. Ebben az esetben – pervesztességre tekintet nélkül – a mulasztó fél viseli az új tárgyalás költségét. A felek közös kérelme esetén is csak abban az esetben van helye halasztásnak, ha ez az ésszerű időn belül való befejezést szolgálja az egyezségkötés vagy a perenkívüli elintézés reális lehetőségére tekintettel.

A 75. §-hoz
Mivel a közvetlenség elve alapján a felek részére biztosítani kell, hogy a bíróság előtt szóban előadhassák álláspontjukat, és meghallgassa őket a bíróság, ha a bíróság összetételében a tárgyalások között változás történik, a következő tárgyaláson az elnök ismerteti a korábbi iratokat, kérelmeket. Ezen ismertetésre a felek észrevételt tehetnek.

A 76. §-hoz

A tanács elnöke határozza meg a bizonyítási cselekmények sorrendjét. Ha az előkészítő szakaszban bizonyítási cselekmény történt, az elnök gondoskodik arról, hogy a tárgyaláson a bizonyítási eszközök rendelkezésre álljanak, akkorra tűzi ki a tárgyalást, amikor a bizonyíték már rendelkezésre áll, a tárgyalásra a tanút, szakértőt megidézi. A pervezetéshez kapcsolódóan a kontradiktórius eljárás megköveteli, hogy a felek és az érdekeltek a tárgyaláson a bizonyítás eredményére a tárgyaláson szóban nyilatkozatot tegyenek. Írásban csak abban az esetben tehető a tárgyaláson nyilatkozat, ha a tárgyalás elhalasztására bizonyítási cselekmények miatt van szükség.

A 77. §-hoz

Ha a bíróság a tárgyaláson azt állapítja meg, hogy a per a határozathozatalra megérett, erre figyelmezteti a feleket, akik a tárgyalás berekesztése előtt még összefoglaló nyilatkozatokat tehetnek. Ezt követően a bíróság a tárgyalást berekeszti, és határozathozatal céljából visszavonul. A tárgyalás berekesztését követően is meg lehet nyitni a tárgyalást, ha azt a bíróság szükségesnek látja, illetve meg kell nyitni, ha a bírák személyében változás áll be.
Fejezet
A tárgyaláson kívüli elbírálás

A 78. §-hoz

A törvény megtartja a jelenlegi gyakorlatot, és főszabállyá továbbra is a tárgyaláson kívüli eljárást teszi az által, hogy ha egyik fél (vagy érdekelt) sem kérte tárgyalás tartását, és azt a bíróság sem tartja szükségesnek, a bíróság az ügy érdemében tárgyaláson kívül határozhat. A törvény lehetőséget biztosít a tárgyalás mellőzésére abban az esetben is, ha az alperes a kereseti kérelmet teljes egészében alaposnak ismeri el, illetve ha olyan lényeges alaki hiányosságban szenved a vitatott közigazgatási cselekmény, amely miatt nem létezőnek kell tekinteni és meg kell semmisíteni. A tárgyalás mellőzése a bíró mérlegelésétől függ, az eset konkrét körülményei (pl. érdekelt is részt vesz, aki szintén kérte a tárgyalás tartását) alapján dönthető el, hogy a tisztességes eljárás követelményeinek eleget tesz-e a tárgyalás mellőzése abban az esetben, ha valamely fél kérte a tárgyalás tartását. Tárgyalás tartása azonban kötelező, ha a perben bizonyítást kell lefolytatni, kivétel ez alól az okirati bizonyítás: ennek tárgyaláson kívül is van helye.
Amennyiben a felek személyében a per során változás áll be, az újonnan perbelépő, perbevont vagy perbeállított félnek is biztosítja a törvény a tárgyalás tartásának kérelmezését. Külön ki kell emelni az érdekelt jogát, hogy a perbelépési kérelmében tárgyalás tartását kérhesse. Ebben a körben újfent rá kell mutatni, hogy az érdekelt nem azonos a polgári per
beavatkozójával. A közigazgatási per sajátja, hogy alperesi oldalon félként nem közigazgatási szerv csak kivételes esetben állhat, az alperesi érdekeltnek általában „ugyanannyi” – ha nem több – joga vagy jogos érdeke fűződik a bíróság döntéséhez, mint a felperesnek. Emiatt indokolt az érdekeltek számára is hasonló erősségű eljárási jogokat adni, mint a feleknek.
Fontos szerep jut a tárgyaláson kívüli elbírálás esetén is a felek nyilatkozatainak, így ezekre a törvény minimális határidőket állapít meg. E határidők továbbá abból a szempontból is fontosak, hogy azon eljárási cselekményeket, amelyeket legkésőbb az első tárgyaláson lehet megtenni, a tárgyaláson kívüli elbírálás esetén a nyilatkozatokra adott határidőkön belül lehet megtenni (ilyen pl. a keresetváltoztatás és a bizonyítási indítvány). Amennyiben ilyen határidőt a bíróság nem állapítana meg, az ítélet meghozataláig lehet ezen eljárási cselekményeket hatályosan megtenni.
Mivel tárgyalásra nem kerül sor, a törvény lehetővé teszi a bíró számára, hogy külön egyezségi kísérletre idézzen. Ez az egyszerűsített perre nézve is fennálló lehetőség, hiszen az egyszerűsített perben is tárgyaláson kívül jár el a bíróság, az ott szabályozott eltérésekkel.

ejezet Bizonyítás

A 79. §-hoz

A közigazgatási perben a bizonyítás szabályozása különösen jelentős annak érdekében, hogy a bírósági eljárás ne váljon másod-, illetve harmadfokú közigazgatási eljárássá, és a tényállás tisztázásának helyszíne a megelőző eljárás legyen.
A bizonyításra a törvény a polgári perrendtartás bizonyítási szabályait rendeli alkalmazni, így csak az azokhoz képest speciális szabályokat tartalmazza. Ezek közül kiemelendő a bizonyítás hivatalbóli elrendelésének lehetősége. A törvény a hivatalbóliságot kétfelé bontja, megkülönböztetve a hivatalbóli vizsgálatot és a bizonyítás hivatalbóli elrendelését. Jellemzően az előbbi körben kerül sor a bizonyítás hivatalbóli elrendelésére, de lehetnek egyéb olyan esetek, amikor valamilyen okból (elsősorban a bizonyításra kötelezett gyengébb eljárási pozíciója miatt) a törvény a hivatalbóli vizsgálatot ugyan nem, de a hivatkozott tény, körülmény hivatalbóli bizonyítását lehetővé teszi. A perrendtartás szerint ilyen eljárási helyzet jellemzi a kiskorú személyeket és a fogyatékossággal élőket.
A közigazgatási per nem újabb hatósági ügyintézési szint, ezért a közigazgatási szerv által a megelőző eljárásban elfogadott tényállás tekintetében csak korlátozottan van helye új bizonyítékokra hivatkozásnak. A megtámadási perek esetében a feleknek a közigazgatási eljárás során kell mindent megtenniük annak érdekében, hogy a tényállás teljes mértékben tisztázásra kerüljön, különben a bírósági eljárás parttalan és igen hosszadalmas jogvitává válik. Ezt a célt szolgálja annak a rögzítése, hogy a megelőző eljárásban nem értékelt tényre fő szabályként nem lehet hivatkozni. Kivételt képeznek ez alól azok az esetek, amikor a félnek nem róható fel az, hogy a megelőző eljárásban nem került az értékelésre: ilyen ok lehet, ha önhibáján kívül nem ismerte, vagy az eljárás közigazgatási szerv által kijelölt keretei között nem tűnt relevánsnak egy adott tény, körülmény,illetve a közigazgatási szerv azt nem vette figyelembe. A közigazgatási szerv részéről tehát a tényállás nem megfelelő tisztázása új
bizonyítékokra hivatkozás útján csak szűk körben orvosolható. Fontos korlátot jelent az is, hogy a feleknek a bizonyítás indítványozására, vagy a bizonyítási eszközök rendelkezésre bocsátásra legkésőbb az első tárgyaláson van lehetőségük, amely összhangban áll a jóhiszemű pervitel és a rendeltetésszerű joggyakorlás elvével is. Ezt a főszabályt csak a marasztalási perek szabályai törik át.

A 80. §-hoz

A közigazgatási perben a bizonyítási kötelezettség és a bizonyítási teher elosztása főszabályként a polgári perhez hasonlóan alakul, azonban a fegyveregyenlőség biztosítása miatt bizonyos esetekben a bizonyítási kötelezettség megfordítható. A korábbi szabályozás problémáira tekintettel szükséges, hogy a fél a megállapított tényállás hibáit valószínűsítse, ne pusztán vitassa. Ezen – az európai emberi jogi gyakorlatban jellemzően büntetőügynek minősülő – ügyek esetében ez a büntető ügyektől elvárt garanciák meglétéhez számos esetben szükséges. A közszolgálati jogvita esetén szintén fegyveregyenlőségi eszköz a munkáltató közigazgatási szerv oldalán fennálló fokozott bizonyítékszolgáltatási kötelezettség.

A 81. §-hoz

A szakértői szabályozásban jelentős újítás a korábbi szabályozáshoz képest, hogy a megelőző eljárásban kirendelt szakértő a közigazgatási perben a perben kirendelt szakértővel azonos megítélés alá esik, szakvéleménye egyenrangú bizonyítékként szolgál. A közigazgatási eljárás során kirendelt szakértő szakvéleményének a fél nyilatkozataként történő kezelése a közigazgatási perben indokolatlan volt, mivel a szakértő, szakértői szerv a közigazgatási szervtől függetlenül készítette el szakvéleményét. A korábbi szabályozás során a közigazgatási eljárásban kirendelt szakértő véleménye nem minősült perbeli szakértői véleménynek, a megelőző eljárásban alkalmazott szakértőt a közigazgatási perben tanúként idézték szakvéleményével kapcsolatban. E gyakorlat általában szükségessé tette a közigazgatási perben új szakértő kirendelését, amely a közigazgatási döntés indokolatlan felülmérlegelését és a pertartam növekedését eredményezte.
A törvény a perben kirendelt szakértővel azonosítja a megelőző eljárásban kirendelt szakértőt, a háttérszabályként érvényesülő polgári perrendtartás rendszerén keresztül azonban azt is biztosítja, hogy a felperes a szakvéleményt támadja, amire a szakértővel szemben fennálló kizárási okok alapján, illetve a jogszabályban a szakvéleménnyel szemben támasztott követelmények megsértésre hivatkozással van elsősorban lehetőség. A felmentett vagy a perből kizárt szakértő helyett a bíróság hivatalból másik szakértőt rendel ki. Aggályos szakvélemény esetében, ha annak oka a szakértő által adott felvilágosítás után sem volt megszüntethető, a felek a perben új szakértő kirendelését indítványozhatják. A perrendtartás a felperes számára a közigazgatási eljárás során elkészült szakértői vélemény megkérdőjelezését teszi lehetővé, nem pedig lecserélését. Ez a szabályozás felel meg a koncentrált és költségkímélő eljárás alapvető követelményének.
A megelőző eljárásban kirendelt szakértő szakvéleménye a bíróság által kirendelt szakértő véleményének minősül, így a perben alapvetően rendelkezésre egy szakértői vélemény. Ha a perben ezen felül szakértő alkalmazása indokolt vagy a szakértő idézése, a szakvélemény kiegészítése szükséges, a bíróság azonos szakkérdés tárgyában a megelőző eljárásban
kirendelt szakértőt alkalmazza. Kirendelésre – a polgári perrendtartás szabályainak alkalmazásával – tehát akkor kerül sor, ha az például a szakvélemény kiegészítése vagy az ellentmondások feloldásának megkísérlése miatt indokolt. A szakérőnek a perben tehát nem kell minden esetben részt vennie (pl. ha aggálytalan szakvéleménye a perben mint szakértői vélemény felhasználásra kerül), ami a perek költséghatékony és időszerű elbírálhatóságának követelményét is szolgálja.
A perben felmerülő bármely más szakkérdésben a polgári perrendtartás szabályai szerint van lehetőség szakértő alkalmazására.

Fejezet
Az eljárás megszüntetése A 82. §-hoz
Számos eljárási cselekmény nem szerepel a tárgyalás szabályai között, holott gyakorta a tárgyaláson gyakorolják azokat a felek, illetve a bíróság. E cselekmények a törvény új szerkezetében más-más helyen kerülnek elhelyezésre, attól függően, hogy az eljárás folyamán bármikor sor kerülhet-e az adott cselekményre (pl. az eljárás felfüggesztése), illetve hogy a keresethez kapcsolódó eljárási cselekményről van-e szó (pl. elállás a keresettől). Az eljárás megszüntetésének szabályai kiemelt jelentőségük miatt külön fejezetben kapnak helyet, szabályozásuk természetesen a tárgyalási dinamikát is érdemben befolyásolhatja.
Az eljárás megszüntetésének valamely eljárási akadály fennállása, a felperes elállása vagy a jogsérelem közigazgatási szerv általi orvoslása esetén van helye. Hatáskör vagy illetékesség hiánya esetében, ha megállapítható, hogy melyik bíróság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, áttételnek van helye a megszüntetés mellett. Ez utóbbi esetben nincs helye perorvoslatnak a megszüntető végzés ellen, minden egyéb esetben azonban igen. Összhangban a visszautasítás szabályaival, a keresetindítás hatályainak fenntartására csak szűk körben van lehetőség, akkor, amikor a felperes törvényes képviselőjét mellőzték, és e hiányt időben nem pótolták.
Az objektív jogvédelem megvalósítása érdekében megszüntetési ok fennállása esetén lehetősége van a bírónak arra, hogy az ügyészséget felhívja a perbelépésre, ha hivatalbóli bizonyítást vagy vizsgálatot rendelt el, és az eljárást a felperes elállása, illetve a felperes halála vagy megszűnése esetén a jogutód perbelépésének, perbevonásának hiányában meg kellene szüntetni. A közigazgatási per alapvetően szubjektív jogvédelmi eszköz, azonban bizonyos közigazgatási aktusoknál, amelyek az abszolút tilalom (érvénytelenség, semmisség) alá esnek, vagy a közérdeket jelentős mértékben sértik, indokolt lehet a jogszabálysértés és a hatályon kívül helyezés bíróság általi kimondása. Ennek szükségességéről a bíró mérlegelési jogkörében dönt, és az ügyész szintén saját mérlegelése alapján dönt a közérdek védelmének ily módon való szükségességéről. Negatív döntése esetén (tehát, ha nem lép be a perbe a megadott határidőn belül), a bíróság az eljárást megszünteti.

A 83. §-hoz
Szintén mérlegelési jogkörében dönt az objektív jogvédelmi feladatra tekintettel a bíró arról, hogy a felperes egyes mulasztásaira tekintettel az eljárást megszünteti-e. Mérlegelési jogkörét jelentősen korlátozza, hogy az alperes akarata ellenére az e §-ban felsorolt okokból megszüntetésre nincs mód. Ilyen felperesi mulasztások a saját kérelem alapján kitűzött tárgyalás (tehát nem az alperes, vagy az érdekelt kérésére került sor a tárgyalásra, illetve ők azt nem kérelmezték) elmulasztása, továbbá ha a felperessel az általa megadott elérhetőségén nem tartható a kapcsolat, tehát elmulasztja a felperes a helyes elérhetőségét megadni.

A 84. §-hoz

Részletesen szabályozza a törvény azt a helyzetet, amikor az állított jogsérelem orvoslása érdekében a közigazgatási szerv vagy jogorvoslati szerve eljárást indít. Ennek tényét az orvoslás érdekében eljárást indító közigazgatási szervnek be kell jelentenie, és erre tekintettel a közigazgatási per felfüggesztésének van helye. Rugalmasabb szabályként harminc napon belül a közigazgatási szervnek tájékoztatnia kell a bíróságot a sérelem orvoslására hozott döntéséről, illetve ennek hiányában a megtett eljárási cselekményekről. A bíró megítélésén múlik, hogy e tájékoztatás fényében bevárja-e a közigazgatáson belüli jogorvoslást. Az eljárás további menete attól függ, hogy mennyiben orvosolta a közigazgatási szerv a jogsértést, illetve ezt a felperes hogyan ítéli meg. Természetesen az is előfordulhat, hogy a közigazgatási szerv vagy jogorvoslati szerve a keresetlevél benyújtását követően nyomban, a továbbításra nyitva álló időn belül orvosolja a jogsérelmet. Ebben az esetben is továbbítania kell a keresetlevelet, hiszen azt a bíróságnak címezték, de védiratában elegendő az orvoslás tényére utalni, és az orvoslást szolgáló közigazgatási cselekmény másolatát mellékelni. A bíróságnak az új cselekményre tekintettel nyilatkoztatnia kell a felperest. A felperes keresetének fenntartása mellett ki is terjesztheti azt a jogsérelem elhárítása érdekében megvalósított új közigazgatási cselekményre, ha nézete szerint a jogsérelme nem nyert a megvalósított közigazgatási cselekmény által orvoslást. Ha a felperes nyilatkozatában ezt kéri, az eljárást folytatni kell, ha ezzel ellentétes nyilatkozatot tesz, vagy nem nyilatkozik, az eljárás megszüntetésének van helye. A keresetváltoztatás speciális esete tehát, amikor a hatóság a jogsérelmet a közigazgatási per során orvosolja, de az új cselekmény nem tesz maradéktalanul eleget a kereseti kérelemnek: ekkor a felperes annyiban jogosult a keresetváltoztatásra, hogy keresetét a jogsérelem orvoslását szolgáló cselekményre is kiterjesztheti.
A közigazgatási szerv pótlólagosan új indokokat csak a cselekménye módosítása, megváltoztatása révén hozhat fel. Ezekre tud a felperes e szabályok keretei között nyilatkozni.
HARMADIK RÉSZ HATÁROZATOK

. Fejezet
A bíróság határozatai

A 85. §-hoz

A határozatokra vonatkozóan e fejezet csak a sajátképi szabályokat tartalmazza, az egyéb szabályokat a polgári perrendtartásra utalással rendezi a törvény.

A 86. §-hoz

A közigazgatási bíráskodás alapvetően a szubjektív jogvédelem talaján áll, így a bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét főszabályként a kereseti kérelem korlátai között értékelheti. A perrendtartás a jogszerűség viszonyítási alapjára nézve fenntartja a bíróság vizsgálati jogkörének kialakult szabályait, azonban csak a kivételszabály jogszabályi rögzítését tartja szükségesnek: eszerint törvény más időpontban fennálló tények alapján való vizsgálatot is előírhat (így pl. az idegenrendészetben). Egyéb esetben a tevékenység megvalósításának időpontjában alkalmazandó jogszabályok és fennálló tények alapján való vizsgálatra kerül sor. A rendelkezési jog mellett fontos kiegészítő szerep jut a hivatalbóliság elvének az objektív jogvédelmi funkció biztosítása céljából. A javaslat a jelenlegi szabályokat némiképpen bővíti a közigazgatási tevékenység fogalmára és a jelenlegi bírói gyakorlat tapasztalataira tekintettel. Így a semmisség mellett, amely alapvetően a hatósági eljárásjog kategóriája, az érvénytelenséget is nevesíti, amely az egyéb cselekményeknél (nem hatósági aktusoknál) bírhat jelentőséggel. Az érvénytelenséget kizárólag a jogalkotó által kifejezetten ilyenként nevesített esetekben lehet hivatalból figyelembe venni. További hivatalból figyelembe vehető körülmény, ha a közigazgatási cselekmény olyan lényeges fogyatékosságban szenved, amely miatt azt nemlétezőnek kell tekinteni, és emiatt érdemi vizsgálatra alkalmatlan.
A nem megfelelő jogalap megválasztása átfogalmazva e felsorolásba kerül: ha teljesen eltérő jogalapra kell helyezni a közigazgatási cselekményt, azt is hivatalból veszi figyelembe a bíróság. Ezen felül törvény egyéb hivatalból figyelembe veendő szempontot is meghatározhat. A bíróság a hivatalbóli vizsgálatról – akár a hivatalbóli bizonyítás elrendeléséről – tájékoztatja a feleket, arra a felek észrevételt tehetnek és beadványokat nyújthatnak be.
A mérlegelési jogkörben hozott döntéseknél, ahol a jogalkalmazó több jogszerű döntés közül választhat, a javaslat a jelenlegi kritériumokat – átfogalmazva – megtartja, ezzel hangsúlyozza azt, hogy itt más jellegű a bírósági vizsgálat. Az eltérés abban ragadható meg, hogy e körben a mérlegelési jogkör gyakorlásának jogszabályszerűségét kell vizsgálni, amelynek elsődleges mutatója a hatáskörnek a rendeltetésszerű és a jogszabályi felhatalmazás keretei között történő gyakorlása, ezért a törvény erre, vagyis a mérlegelés szempontjainak és azok okszerűségének megállapíthatóságára helyezi a hangsúlyt. Az eljárási szabályok megtartása – és azon belül az indokolás – minden közigazgatási cselekmény esetén követelmény, ezek külön nevesítését a törvény ehelyütt nem tartalmazza, azt a bíróság – megfelelő kereseti kérelem esetén – minden ügyben vizsgálja.
A bíróságot a közigazgatási perben egyedül a büntetőjogi felelősség jogerős megállapítása köti, egyebekben a más bíróság vagy hatóság által megállapított tényálláshoz nincsen kötve.

A 87. §-hoz

A kérelemhez kötöttség a közigazgatási pernek is alapelve, kiegészítve ezt a kereseti kérelmek kimerítésének kötelezettségével. A keresethalmazat esetében a kereseti kérelmek kimerítése természetesen nem abszolutizálható, hiszen vezethet valamely kereseti kérelem olyan eredményre, hogy az az egyéb kereseti kérelmek vizsgálatát szükségtelenné teszi. Ilyen esetben a bíróság a közigazgatási tevékenység egyéb kereseti kérelmekben foglalt jogszabályoknak való megfelelésének vizsgálatát – a kialakult gyakorlatnak megfelelően – mellőzi. Hasonlóan, ha a döntés hatályon kívül helyezésére, és a hatóság új eljárásra kötelezésére eljárási okból kerül sor, a bíróság a kereseti kérelemben foglalt érdemi kifogásokat nem bírálja el.
Mivel közigazgatási perekben is felmerül az alkalmazhatóságuk, a részítélet és a közbenső ítélet is szabályozásra kerül, a polgári perjogi szabályoktól kismértékben eltérő módon. Tekintettel arra, hogy nem kizárólag marasztalási perek esetén áll fenn ennek az elméleti lehetősége, e szabályok az általános szabályok között kerülnek elhelyezésre.
Ítéletének indokolásában a bíróság a közigazgatási szervnek a megismételt eljárásra vagy az új cselekményre kötelező iránymutatást ad, ezzel segítve elő ítéletének érvényesülését és a felperes számára a hatékony jogvédelmet. Az iránymutatás – a határozat indokolásának részeként az általános szabályok szerint – utóbb is kiegészíthető, pontosítható. Az ítélet érvényesülését szolgálja továbbá a bírósági határozat teljesítésének kikényszerítésére irányuló eljárásban az, hogy a bíróság tizenöt napon belül határidő tűzésével felhívja a közigazgatási szervet arra, hogy adjon magyarázatot az ítéletben foglaltak teljesítésének elmaradására. Az elmaradás hátterében ugyanis állhatnak az iránymutatással kapcsolatos problémák is.

A 88. §-hoz

Az egyszerűsített ítélet célja, hogy csökkentse az ítélet írásba foglalásához szükséges időt. A törvényben meghatározott feltételek teljesülése esetén az indokolásból a tényállás ismertetése elhagyható. Az iratok közt az egyszerűsített ítéletben hivatkozott irato(ka)t az ítélettel együtt kell kezelni, az egyszerűsített ítélet indokolásában pedig fel kell tüntetni az egyszerűsített ítélet meghozatalát lehetővé tevő körülményeket.

A 89. §-hoz

A jogszabálysértés hiánya mellett a kereshetőségi jog hiánya, illetve a csupán az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabályszegésre hivatkozás eredményezheti a kereset érdemi elutasítását, ezen okok egy normában való megjelenítése célszerű. Az ügy érdemére ki nem ható szabályszegés miatti elutasítás esetén a bíróság azt a tényt, hogy volt szabályszegés, tehát a perre a közigazgatási szerv okot adott, a költségviselésről szóló döntésénél figyelembe veszi, de ez nem eredményezi automatikusan azt, hogy a közigazgatási szervet kötelezné azok viselésére.

A 90. §-hoz
Szükséges a keresetet elutasító ítélet párjaként a keresetnek helyt adó ítélet absztrakt fogalmának kialakítása. A helyt adó ítélet logikailag a jogsértés megállapításából és általában valamely jogkövetkezmény alkalmazásából áll. Kivételes eset, amikor nincs alkalmazható jogkövetkezmény, mert például már teljesedésbe ment a cselekmény, vagy nem létezik már, tehát nincs mit megváltoztatni vagy megsemmisíteni, de a felperesnek fontos érdeke fűződik a jogsértés deklarálásához. Ilyenkor kerül sor megállapítási ítélet hozatalára. Megállapítási ítélet a mulasztási perben hozott mulasztási ítélet, mert ott a törvény erejénél fogva köteles a közigazgatási szerv a mulasztás pótlására.
A törvény által alkalmazott elválasztásra (elutasító – helyt adó ítélet) tekintettel fontos azt is hangsúlyozni, hogy a megállapítási ítélet és a keresetet az ügy érdemére ki nem ható szabályszegés miatt elutasító ítélet logikailag igen hasonlóak. E két konstelláció egyike esetén sincsen mód jogkövetkezmény alkalmazására, az egyik esetben faktikus okokból, a másik esetben pedig jogpolitikai okokból. Ez azonban nem zárhatja el a felperest az esetleges kára és más jogos érdekeinek érvényesítésétől. Az elutasító ítéletben megállapított jogsértés kártérítési igényt megalapozhat. Amikor a polgári perrendtartás tehát úgy fogalmaz, hogy a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti igény érvényesíthetőségének feltétele, hogy a közigazgatási ügyben eljáró bíróság a jogsértést jogerősen megállapítsa, azon nemcsak a helyt adó ítéletet, hanem az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabályszegést megállapító, de a keresetet elutasító ítéletet is érteni kell.
A keresethalmazat megengedettségére tekintettel szükséges egyértelművé tenni, hogy a bíróság egy ítéletben többféle jogkövetkezményt is alkalmazhat. A közigazgatási ügyek sokféleségére tekintettel az is lehetséges, hogy külön törvény másféle jogkövetkezményt írjon elő.

A 91. §-hoz

A perrendtartás a megváltoztatási jogkört új alapokra helyezi. Nem kivételes lehetőség a továbbiakban, amelynek megadásáról külön törvény, illetve enumeráció dönt, hanem egy általános döntési alternatíva. A megváltoztatás lehetősége elsősorban az ügy természetéhez köthető, nem pedig konkrét ügy-jellemzőkhöz. Az ügy jellemzői pedig nem merülnek ki abban, hogy mérlegelési jogkörben hozott ügyről van-e szó vagy sem. Sokkal inkább arról van szó, hogy azt kell vizsgálni: elvonná-e a közigazgatási döntési szabadságát a bíróság megváltoztató döntése. Ha nincs például mérlegelési jogkör, vagy a jogszabály értelmében lenne ugyan, de a tények vagy alkotmányos körülmények miatt egy lehetséges döntésre redukálódik a jogszerűen meghozható döntések száma, az ügy természete lehetővé teheti a megváltoztatást. A másik oldalról, jogilag teljesen kötött döntések esetében sem teszi az ügy természete faktikus okokból egyes esetekben lehetővé a megváltoztatást. Mindig az ügyfajtától és a konkrét körülményektől függ tehát, hogy az ügy természete lehetővé teszi-e a megváltoztatást.
Maga a törvény kiemel néhány konstellációt, amelyekben az ügy természete nem engedi meg a megváltoztatást, ilyenek az általános hatályú rendelkezések, a méltányossági jogkörben hozott döntések, illetve azon mérlegelési jogkörben hozott döntések, amelyek költségvetési kifizetésre vonatkoznak. A megváltoztatási jogkör gyakorlásának további korlátai egyrészt azon ügyek, amelyben a perrendtartás vagy felhatalmazása alapján más törvény a megváltoztatási jogkört kizárja, másrészt azon esetek köre, amelyekre tekintettel a törvény a megsemmisítést kötelező jelleggel írja elő. A megismételt eljárásnak a bíróság iránymutatásával szembemenő
lefolytatását is – a jelenlegi semmisségi okká minősítés helyett – a megváltoztatási jogkör gyakorlásával javasolja a perrendtartás szankcionálni, amely számos esetben gyorsabb végérvényes döntést eredményezhet. Természetesen ez a lehetőség nem jelent minden ügyben megoldást.
Amikor a megváltoztatás elméleti lehetősége adott, a bíró széles lehetőséget kap arra, hogy ezt a jogkört gyakorolja, ha a tényállás is megfelelően tisztázott, illetve a szükséges adatok is rendelkezésre állnak.

A 92. §-hoz

A megváltoztatási jogkör gyakorlásának technikai nehézségeit azzal kívánja a perrendtartás egyes esetekre nézve kiküszöbölni, hogy lehetőséget ad arra, hogy a bíróság az ítéletben a fizetési kötelezettség helyes összegének megállapítására csak pontos iránymutatást adjon. Ebben az esetben annak meghatározása az eljárt közigazgatási szerv feladata. E látszólag csupán technikai szabály célja a megismételt eljárás miatti időveszteség kiküszöbölése, hiszen a közigazgatási szerv számítása ellen formális jogorvoslatnak nincsen helye. A bíróságot, a felperest és az érdekeltet tájékoztatni kell a pontos összegről, a számítás helyességét rövid határidővel lehet ezt követően vitatni. Ha a felperes vagy az érdekelt vitatja a számítás helyességét, a bíróság megvizsgálja azt, és szükség esetén az ismételt kiszámítást rendeli el, ellenkező esetben végzésével jóváhagyja a számítást. A jóváhagyó végzés közlésével az ítélet részévé válik a számítás, ezt követően az ítélettel együtt támadható. Erre tekintettel a perorvoslati kérelem benyújtására nyitva álló határidő a számítás jóváhagyásáról szóló végzés közlését követő napon kezdődik. E szabályozás az eljárás feszesítését, az új eljárásra kötelezés elkerülését célozza tehát elsősorban.

A 93. §-hoz

A perrendtartás e §-ban foglalja össze azon eseteket, amelyekben meg kell semmisíteni a közigazgatási cselekményt. Feltétlen megsemmisítési ok a cselekmény semmissége, illetve a törvényben kifejezetten ilyenként meghatározott más érvénytelenségi ok, továbbá a közigazgatási cselekmény nemlétező jellege. Továbbra is feltétlen megsemmisítési ok a jogalap téves megválasztása, illetve a bírósági eljárásban nem orvosolható jogsértés fennállása. Ezen túl akkor van hatályon kívül helyezésnek, illetve megsemmisítésnek helye, ha a megváltoztatási jogkör nem gyakorolható.
Újdonságként a törvény megkülönbözteti az ex tunc hatályú megsemmisítést a hatályon kívül helyezéstől, amely mind ex tunc, mind ex nunc, mind pro futuro történhet. A különbség tehát a hatályon kívül helyezés hatályában van: a közigazgatási cselekmény megvalósításának időpontjára visszamenőleges hatállyal kerülhet sor a megsemmisítésre, és, amennyiben ez fontos közérdeket, a jogbiztonságot vagy a cselekmény által érintett – elsősorban harmadik – személyek érdekeit sérti, a bíróságnak lehetősége van a hatályon kívül helyezés ettől eltérő időpontban való meghatározására. Ez főleg a multipoláris, illetve más okból komplex (pl. egymásra épülő közigazgatási cselekmények) jogviszonyokban fontos, illetve azért, hogy egyértelmű legyen: a bíróságnak a megsemmisítés mellett az eredeti állapot helyreállításának kérdéseiről is rendelkeznie kell. A keresetnek való helyt adásnál – a keresethalmazat
megengedettségéből is következően – a bíró a megsemmisítés mellett tehát az eredeti állapot helyreállítása érdekében is marasztalhatja az alperest.

A 94. §-hoz

Kisegítő jelleggel a perrendtartás lehetőséget kíván adni a megállapítási ítélet meghozatalára. Ez szubszidiárius jelleggel képzelhető csupán el, amikor a keresetnek helyt adó másféle ítélet nem hozható. A jogsértés bírósági megállapításának előfeltétele, hogy ahhoz a félnek fontos érdeke fűződik. A megállapítási ítéleteknek elsősorban intézkedéseknél, reálcselekményeknél, időközben hatályon kívül helyezett határozatoknál, rendelkezéseknél és a mulasztásnak a per során való pótlása, illetve a mulasztási perben a mulasztás alapjául szolgáló hatáskör teljes megszűnése esetén lehet létjogosultságuk. A jogsérelem elháríthatóságára utalás kifejezésre juttatja, hogy a megállapítási ítélet önmagában is alkalmas lehet a közigazgatási jogkörben okozott kárnak a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szerinti elhárítására.

A 95. §-hoz

A törvény külön jogkövetkezményeket határoz meg a közigazgatási szerződésekre nézve. E rendelkezések szubszidiárius jellegűek, tipikusan az ágazati joganyag szabályozza ugyanis a szerződéssel kapcsolatos jogsértések jogkövetkezményeit. Ha az ágazati jog nem tartalmaz a jogkövetkezményekre nézve rendelkezést, a perrendtartás általános szabályai nyernek az e §- ban szabályozott eltérésekkel alkalmazást. Ilyen fontos eltérés, hogy amennyiben a közigazgatási szerződés teljesítéséhez kiemelkedően fontos közérdek fűződik, a bíróság jogellenességének megállapítása esetén a közigazgatási szerződést megkötésének időpontjára visszamenőleges hatállyal jogszerűvé nyilváníthatja.
A közigazgatási szerződéssel kapcsolatos perben hozott ítélet hatálya is eltér az általánostól, az kiterjed ugyanis az úgynevezett párhuzamos szerződésekre is. A bíróság a kereseti kérelemhez pedig annyiban nincs kötve, hogy azon túlterjeszkedve, szoros összefüggés miatt a szerződés nem támadott kikötését is hatályon kívül helyezheti.

A 96. §-hoz

A Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatával szemben indított pert elsőfokon a marasztalási per szabályai szerint kell lefolytatni, annak ellenére, hogy formailag egy megtámadási keresetről van szó. A kereseti kérelemhez kapcsolódóan az ítélet azonban megtámadási ítélet lesz, ezért szabályait a határozatokra vonatkozó általános szabályok között állapítja meg a perrendtartás. Az eljárás marasztalási jellegére is tekintettel a Döntőbizottság határozatának megsemmisítésére csak nagyon szűk körben van lehetőség. A kötelező megsemmisítési esetkörökön kívül érdemben el kell bírálni a keresetet, ami vagy megváltoztatást, vagy a kereset elutasítását jelentheti. Mivel a Döntőbizottság a perben nem fél, ugyanakkor a bírói gyakorlat alakulásának figyelemmel kísérése saját joggyakorlatának alakítása szempontjából elengedhetetlen, a bíróság jogerős ítéletét a Döntőbizottságnak is megküldi.
. Fejezet
A határozatok jogereje és teljesítése

A 97. §-hoz

A határozatok jogereje kapcsán a törvény a kötőerőt, az alaki jogerőt és az anyagi jogerő negatív oldalát szabályozza. Azok a határozatok, amelyekkel szemben nincs helye perorvoslatnak, kihirdetésükkel emelkednek jogerőre, a fellebbezésnek a jogerőre emelkedés szempontjából halasztó hatálya van. Amennyiben helye van fellebbezésnek, a bíróság ítélete akkor emelkedik jogerőre, ha a fellebbezési jogról lemondtak, a fellebbezés benyújtására nyitva álló határidő eltelt, a benyújtott fellebbezést visszavonták, a másodfokú bíróság elutasította a befogadást vagy az ítéletet helyben hagyta. A határidő-számításra vonatozó eltérő szabályt is rögzíti a törvény, akárcsak a részjogerőt.

A 98. §-hoz

A bíróság határozatában teljesítési határidőt írhat elő, ennek hiányában a törvényi határidők irányadóak a végrehajtásra. A teljesítés kikényszerítésére a végrehajtás szabályain túl a perrendtartás XXV. Fejezetének szabályait kell alkalmazni. A megismételt eljárásban a közigazgatási szerveket (mind az első-, mind a másodfokon eljáró szervet) köti a bíróság határozata.

A 99. §-hoz

A fellebbezés halasztó hatályára tekintettel szükséges lehet az ítélet előzetesen végrehajthatóvá nyilvánítása, ennek szabályait e § szabályozza. Amennyiben más törvényben nem kerül sor az előzetes végrehajthatóság elrendelésének előírására, a felek az azonnali jogvédelem szabályai szerint kérhetik a halasztó hatály feloldását.

NEGYEDIK RÉSZ PERORVOSLATOK ÉS AZ ALKOTMÁNYJOGI PANASZ
ESETÉN KÖVETENDŐ ELJÁRÁS

. Fejezet Fellebbezés

A 100. §-hoz

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a törvény főszabályként megengedi a fellebbezés benyújtását. A fellebbezési eljárás során az elsőfokú eljárás szabályait, a fellebbezési eljárásban hozott határozatokra pedig a határozatok rész általános szabályait kell alkalmazni, ha a fellebbezési fejezet eltérő szabályt nem tartalmaz. E tekintetben külön kiemelendő, hogy eltérő rendelkezés hiányában a fellebbezésre a beadványokra vonatkozó szabályokat, a fellebbezés vizsgálatára pedig a keresetlevélre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A fellebbezés szabályai képezik ugyanakkor a felülvizsgálat alapját.
A 101. §-hoz

A fellebbezés benyújtására az elsőfokú ítélet közlésétől számítva tizenöt nap áll rendelkezésre, azt az elsőfokon eljárt bírósághoz kell benyújtani. A beadványokra vonatkozó általános szabályok mellett további speciális rendelkezések is vonatkoznak a fellebbezésre. A kereseti kérelemhez hasonlóan a törvény a kérelmezőtől itt is elvárja, hogy kérelmében pontosan és teljes körűen adja elő, hogy miért és milyen alapon tartja jogsértőnek a döntést, továbbá mit kér a bíróságtól. A benyújtott fellebbezés erre is tekintettel nem változtatható meg, az ítélet meghozataláig azonban természetesen visszavonható. A jogszabálysértés megjelölése körében hiánypótlásnak helye nincs, ennek oka az, hogy megakadályozza az eljárás a fellebbezési szándékot igen, de annak érdemi alátámasztását már nem tartalmazó kérelmekkel való elhúzását. Mivel a tényállás tisztázása a közigazgatási eljárás feladata, így különösen indokolt annak kizárása, hogy új tények és bizonyítékok előadására kerüljön sor. Ezért a törvény csupán két esetben engedi azt meg: egyrészről, ha az ítélet meghozatala előtt nem ismerte a fél, másrészről pedig ha az elsőfokú eljárás szabálysértő jellegének alátámasztását szolgálja az új tény, illetve bizonyíték. Az elsőfokú ítélet hatályosulására a fellebbezés halasztó hatállyal bír, de a másodfokú bíróság az azonnali jogvédelemre vonatkozó szabályok alapján a halasztó hatályt feloldhatja. Az azonnali jogvédelem körében hozott végzés a másodfokú bíróság határozatának közléséig lehet hatályos.

A 102. §-hoz

A Kúria jogegységet biztosító feladatának elősegítésére szolgál az ugró fellebbezés intézménye, amelyre a felek közös kérelme esetén van lehetőség. A Kúria befogadási eljárása során azt vizsgálja, hogy az anyagi jogsértés valószínűsége fennáll-e, és azt, hogy a sértett jogszabályhely alapvető jelentőségű-e a joggyakorlat egysége szempontjából. Befogadás esetén a fellebbezést a Kúria érdemben elbírálja. Elutasítás esetén a kérelmet megküldi a közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróságnak.
A felülvizsgálati kérelem előterjeszthetőségének szűkítésére tekintettel az ugró fellebbezés intézménye szolgálja azt, hogy a felek az ügyüket a Kúria elé vihessék akkor is, ha nem áll fenn a felülvizsgálat befogadására okot adó jogszabálysértés vagy a felülvizsgálat kizárt.

A 103. §-hoz

A fellebbezést elsőként az elsőfokú bíróság vizsgálja meg, és teszi meg a szükséges intézkedéseket. Az elsőfokú bíróság visszautasítja azt a kérelmet, mely nem a jogosulttól származik, törvény által fellebbezésből kizárt döntés ellen irányul, vagy elkésett. Ezen objektív okok esetén a kérelem érdemi vizsgálatára nincs lehetőség, így nem szükséges, hogy a másodfokú bírósághoz az felterjesztésre kerüljön s a visszautasítással szembeni fellebbezés lehetősége így biztosítható a közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróság esetében.

A 104. §-hoz

Az elsőfokú bíróság összevárja a fellebbezéseket, és a benyújtási határidő lejárta után terjeszti fel azokat a másodfokú bírósághoz az ügy irataival együtt. Ez alól kivétel, ha azonnali
jogvédelem iránti kérelem kerül előterjesztésre: ekkor a fellebbezést a beérkezését követő három napon belül fel kell terjeszteni.

A 105. §-hoz

A törvény egyértelművé teszi, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság a keresetlevél vizsgálatára vonatkozó szabályok szerint vizsgálja. Így a keresetlevél alapján való intézkedésekre vonatkozó szabályokat értelemszerűen alkalmazni kell a fellebbezési eljárásban is. A törvény a fellebbezési szabályok között csak az eltéréseket rögzíti, mind a hiánypótlás, mind a visszautasítás vonatkozásában. A 103. § szabályára tekintettel tehát egyéb, az általános szabályok szerinti visszautasításra is sor kerülhet, de erre a hatáskör már a másodfokú bíróságot illeti meg. A fellebbezést visszautasító végzéssel szemben az elsőfokú eljárásra vonatkozó szabályok alapján fellebbezésnek van helye.

A 106. §-hoz

A fellebbezést előterjesztő fél ellenfele és az érdekelt nyolc napon belül fellebbezési ellenkérelemben kérheti a fellebbezés elutasítását, vagy csatlakozó fellebbezésben támogathatja azt. A fellebbezési ellenkérelem és csatlakozó fellebbezés osztja a fellebbezés sorsát, ha azt visszautasítják vagy visszavonják, kivéve, ha azt a fellebbezésre nyitva álló határidőn belül nyújtották be, mert ez esetben az – a fellebbezés visszavonása esetén – önálló fellebbezésnek tekintendő.

A 107. §-hoz

A fellebbezési eljárás az általános okokon túl akkor is felfüggeszthető, ha az elsőfokú bíróság ítélete megváltozhat kijavítása, kiegészítése, illetve határidő vagy tárgyalás elmulasztása miatti következmény alóli mentesülés iránt benyújtott igazolási kérelem folytán. További, elsősorban a Kúria fellebbezési eljárásában felmerülő felfüggesztési ok a tárgybani jogegységi eljárás.

A 108. §-hoz

Tárgyalás tartását a fél – és eltérő rendelkezés hiányában az érdekelt – legkésőbb a fellebbezés vagy csatlakozó fellebbezés, fellebbezési ellenkérelem kézhez vételétől számított nyolc napon belül kérheti. A fellebbezési tárgyalás elmulasztása miatt igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye, a tárgyaláson való jelenlét elmulasztása nem akadálya a tárgyalás megtartásának, továbbá az általános szabályok szerint bírságolható a mulasztó fél. A jóhiszemű eljárás követelményeit sértő perviteli cselekményt vagy mulasztást a bíróság bírságolás helyett figyelmen kívül hagyhatja. Ha a meg nem jelent személy meghallgatását a bíróság szükségesnek tartja, egy alkalommal a tárgyalás elhalasztható. A tárgyaláson ismertetni kell az ítéletben, a fellebbezésben, fellebbezési ellenkérelemben, illetve csatlakozó fellebbezésben foglaltakat, a bíróság tagjának vagy a félnek a kérésére pedig további iratokat is.

A 109. §-hoz
Az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság – az abszolút hatályon kívül helyezési okokon és a hivatalbóli vizsgálat körén kívül – csak a fellebbezés által kért körben vizsgálhatja felül. Az elsőfokú eljárásban hozott határozatok is felülvizsgálhatóak, kivéve, ha ellenük fellebbezésnek volt helye.

A 110. §-hoz

Ha a másodfokú bíróság szerint az ítélet a jogszabályoknak megfelel, vagy csak olyan eljárási szabályszegés történt, amely az ügy érdemére nem hatott ki, az ítéletet helyben hagyja. Jogszabálysértés esetén a másodfokú bíróság az ítéletet részben vagy egészben megváltoztatja.

A 111. §-hoz

Hatályon kívül helyezésnek lehetőség szerint csak a határozat legsúlyosabb fogyatékosságai esetén van helye. Így a fellebbezés terjedelmére tekintet nélkül a másodfokú bíróság teljesen hatályon kívül helyezi az ítéletet, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva, olyan bíró vett részt az ítélethozatalban, akivel szemben kizárási ok állt fenn, vagy az ítélet olyan orvosolhatatlan formai fogyatékosságban szenved, amely miatt érdemben nem bírálható el a fellebbezés.
Hasonló súllyal esik latba az olyan eljárási szabályszegés, amely nem orvosolható a másodfokú eljárásban, azonban erre tekintettel csak a fellebbezés keretei között helyezendő hatályon kívül az ítélet. Az új eljárásra utasítás esetén a másodfokú bíróság ítéletében iránymutatást ad az elsőfokú bíróságnak, amelyhez az kötve van. Ha megszüntetési ok áll fenn, a másodfokú bíróság a pert megszünteti, és a megszüntetési okkal érintett részben hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét. Tekintettel arra, hogy a fellebbezési eljárásban is van helye egyezség kötésének (akárcsak közbenső- és részítélet meghozatalának), ennek sajátosságait is rendezi a törvény.

A 112. §-hoz

Az eljárást befejező döntésében az általános elemeken túl a másodfokú bíróság feltünteti az elsőfokú bíróságot és a támadott határozat ügyszámát is. Ha a másodfokú bíróság helyben hagyja az elsőfokú ítéletet, elegendő az egyszerűsített indokolás, nem szükséges megismételni az olyan indokolást, amellyel a másodfokú bíróság egyetért és amely a jogszabályoknak, illetve a bírósági gyakorlatnak megfelel. Az új eljárás során, ha tárgyalásra kerül sor, az elsőfokú bíróság az első tárgyaláson ismerteti a másodfokú bíróság határozatát.

A 113. §-hoz

Alkotmányos követelmény, hogy az, akire a végzés rendelkezést tartalmaz, jogorvoslattal élhessen az eljárást érdemi döntés nélkül befejező, a jogérvényesítését ideiglenesen ellehetetlenítő és olyan egyéb végzésekkel szemben, amelyeknél a perorvoslat későbbi időpontban való biztosítása nem biztosítja a tényleges jogorvoslás lehetőségét. Az Alkotmánybíróság gyakorlatának megfelelően a fellebbezési eljárásban hozott, e körbe tartozó végzésekkel szemben is fellebbezésnek van helye, ez alól a Kúria által hozott végzések képeznek – további fórum hiányában – kivételt. A fellebbezéssel támadható végzéseket az
elsőfokú eljárás szabályai határozzák meg, hiszen azon esetekben van helye fellebbezésnek, ha a törvény külön megengedi. Ezen felül a fellebbezést visszautasító végzéssel szemben is helye van fellebbezésnek. A fellebbezésre nyitva álló határidő – törvény eltérő rendelkezésének hiányában – tizenöt nap, az egyszerűsített perben nyolc nap. A fellebbezésben meg kell jelölni a végzést, elő kell adni a jogszabálysértést, amire tekintettel a hatályon kívül helyezést vagy megváltoztatást kérik. A végzés elleni fellebbezésre vonatkozó alcím csak a fellebbezési eljárás általános szabályaitól eltérő szabályokat tartalmazza, a fellebbezés általános szabályai háttérszabályként alkalmazandóak.

A 114. §-hoz

A végzést hozó bíróság saját hatáskörében eljárva is eleget tehet a fellebbezésnek, ha az általa meghozott végzésnek nincs kötőereje, ezért a fellebbezési eljárás szabályaitól eltérően az elsőfokú bíróság rendelkezik a hiánypótlási felhívásról. A másik felet és az érdekeltet is értesíteni kell a benyújtott fellebbezésről annak megküldésével, akik főszabály szerint nyolc napon belül jogosultak a fellebbezésre észrevételt tenni.

A 115. §-hoz

A fellebbezés felterjesztése esetén a másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyalás tartása nélkül bírálja el, indokolt esetben azonban meghallgathatja a feleket. A jogszabálysértő végzést a másodfokú bíróság megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi. Ha a végzés megváltoztatásának lenne helye, de az ahhoz szükséges adatok hiányoznak, a másodfokú bíróság a végzést hatályon kívül helyezi, és utasítja az elsőfokú bíróságot új végzés meghozatalára. A jogszabálysértő eljárást megszüntető végzést hatályon kívül kell helyezni, és az elsőfokú bíróságot az eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kell utasítani.
ejezet Rendkívüli perorvoslatok

A 116. §-hoz

A felülvizsgálható határozatok az ítélet, továbbá az eljárást megszüntető és a keresetlevelet visszautasító jogerős végzések. Felülvizsgálati kérelemmel élhet a fél, az érdekelt, vagy akire a határozat rendelkezést tartalmaz, a rá vonatkozó rész tekintetében. A felülvizsgálatot csak jogerős határozatokkal szemben lehet kérni, az elbírálás a Kúria hatáskörébe tartozik. E rendkívüli perorvoslat célja, hogy az egységes joggyakorlat kialakítását és biztosítását elősegítse, azzal, hogy az olyan jogszabálysértésekkel szemben nyújtson orvoslást, melyek a kúriai ítélkezési gyakorlattól való eltérés vagy az uniós jog helytelen értelmezése miatt következtek be. A felülvizsgálati eljárás során a fellebbezésre vonatkozó szabályokat az ebben a fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Minden olyan kérdésben tehát, amelyre ezen alcím alatt vagy a fellebbezésre vonatkozó fejezetben nincs külön szabályozás, az általános rendelkezésekre, az elsőfokú eljárásra, illetve a határozatokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

A 117. §-hoz
Felülvizsgálati eljárásnak csak olyan jogerős ítélet kapcsán van helye, amelynek esetében a kérelmező fellebbezési jogát kimerítette. Ha az elsőfokú és a másodfokú bíróság egyformán ítélte meg a jogvitát, az elsőfokú ítélet ellen nem fellebbezett fél részéről szintén kizárt a felülvizsgálat. Szintén kizárt a felülvizsgálat azon közigazgatási tevékenységek esetében, amelyeknél a fizetési kötelezettség alapösszege nem haladja meg az ötmillió forintot, illetve amelyek az idegenrendészet területén valósultak meg. A Kúria határozatai is kizártak a felülvizsgálati körből, mivel a felülvizsgálatukra további fórum nem áll rendelkezésre.. A törvény továbbá kizárja a jogerős ítélet perköltségre, kamatfizetésre, teljesítési határidőre vagy részletfizetésre vonatkozó részét a felülvizsgálható határozatok köréből. Az indokolás továbbra is a felülvizsgálat önálló tárgyát képezheti.

A 118. §-hoz

A kérelem benyújtásának határideje a határozat közlésétől számított harminc nap, igazolási kérelemmel legfeljebb tizenöt napos késedelem orvosolható. A Kúria a visszautasítás és a befogadás tárgyában tanácsban dönt, a visszautasító és a befogadást megtagadó végzést meg kell indokolni.

A 119. §-hoz

A felülvizsgálati kérelem visszautasítása nem azonos a befogadhatósági döntéssel. A visszautasítás esetében eljárási akadály, míg a befogadás megtagadása esetében tartalmi akadály áll fenn: a felülvizsgálati kérelem nem valószínűsíti azon speciális feltételek fennállását, amelyek elbírálásának szükségességét alátámasztanák. A befogadhatóság feltétele, hogy a hivatkozott jogszabálysértés a Kúria gyakorlatától vagy jogegységi határozatától eltérő ítéleti rendelkezésben, vagy az Európai Bírósághoz való előzetes döntéshozatali kérelem elmulasztásában álljon. Ha a felülvizsgálati kérelmet a Kúria befogadja, az erről szóló végzését a felülvizsgálati kérelemmel együtt megküldi a felülvizsgálatot kért fél ellenfelének és az érdekeltnek, akik csatlakozó felülvizsgálati kérelmet vagy felülvizsgálati ellenkérelmet nyújthatnak be abban a körben, amelyre nézve a felülvizsgálati kérelmet befogadták.

A 120. §-hoz

A felülvizsgálatnak rendkívüli perorvoslati formája miatt nincs halasztó hatálya a bírósági határozat hatályosulására, azonban itt is helye van azonnali jogvédelem iránti kérelem előterjesztésének.

A 121. §-hoz

A Kúria értesíti a felülvizsgálati eljárásról az Alkotmánybíróságot, ha a jogerős döntés alapjául szolgáló jogszabály ellen alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő. Amennyiben a legfőbb ügyész az Ütv. 11. § (2) bekezdés j) pontja alapján – a közérdek vagy a joggyakorlat egységének érdekében – szakmai véleményt terjeszt elő a Kúria előtt folyó eljárásban, azt a felekkel és az érdekelttel közölni kell, hogy arra észrevételt tehessenek. Jogegységi eljárás
esetén, ha az várhatóan az ügyre kihatással lesz, a Kúria az eljárását felfüggesztheti. Közbenső ítélet felülvizsgálata esetén a pert a Kúria hivatalból felfüggesztheti.
A felülvizsgálati kérelem csupán jogkérdésre irányulhat, így bizonyítás felvételének az eljárás során nincs helye.

A 122. §-hoz

A Kúriának a szabályozás kasszatórius jogkört biztosít, a felülvizsgálat céljával, illetve funkciójával összhangban megváltoztatásnak nincs helye. Ha a döntés a jogszabályoknak megfelel, vagy az eljárás érdemére ki nem ható szabályszegés történt csak, a Kúria a határozatot hatályában fenntartja. A jogszabálysértő határozatot a Kúria hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a bíróságot új eljárás lefolytatására utasítja.

A 123. §-hoz

A jogerős ítélet és az eljárást befejező érdemi határozat ellen indított perújítás során a polgári perrendtartás szabályait kell alkalmazni. Nincs helye perújításnak, ha azt külön törvény kizárja. A megismételt közigazgatási eljárást a bíróság ilyen irányú rendelkezése esetén fel kell függeszteni, ha az azt elrendelő ítélettel szemben perújítási kérelmet terjesztették elő. Egyéb esetben a hatóság a perújításra tekintettel mérlegelési jogkörében dönt a megismételt eljárás felfüggesztéséről.

Fejezet

Az alkotmányjogi panasz esetén követendő eljárás A 124. §-hoz
Az alkotmányjogi panasz esetén követendő eljárás ugyan nem perorvoslati eljárás, de a
perorvoslatokkal való összefüggésekre tekintettel ebben a részben nyert elhelyezést. A polgári perrendtartás szabályaira való utalás mellett a törvény csak az indokolt eltéréseket szabályozza, ezek az új eljárásra utasítás mellőzése a jogsérelem utólagos orvosolhatatlansága esetén, illetve a közigazgatási szerv értesítése az alkotmányjogi panasz eredményéről.
ÖTÖDIK RÉSZ
KÜLÖNÖS KÖZIGAZGATÁSI PEREK ÉS EGYÉB KÖZIGAZGATÁSI BÍRÓSÁGI ELJÁRÁSOK

Fejezet
Az egyszerűsített per

A 125. §-hoz

A törvény lehetőséget ad arra, hogy meghatározott esetekben, az ügy egyszerűbb megítélésre tekintettel a bíróság a jogvitát egyszerűsített perben bírálhassa el. A tisztességes eljárás kívánalmainak érvényesülése érdekében a bíróság az eljárás során bármikor elrendelheti az eljárás általános szabályok szerinti folytatását, ha azt szükségesnek látja. Az egyszerűsített eljárás szabályainak célja tehát a felek eljárási jogainak védelme mellett annak lehetővé tétele, hogy az egyszerűbb megítélésű ügyekben rugalmasabb keretek között, ennél fogva általában gyorsabban bírálja el az ügyet a bíróság. A törvény a garanciális szabályozás szintjének bizonyos csökkenésére tekintettel nem ad más törvénynek felhatalmazást arra, hogy egyszerűsített perbeli elbírálást előírjon, csak arra, hogy az egyszerűsített eljárás lehetőségét kizárja. Ez bizonyos speciális nyilvántartási ügyekben például indokolt lehet, s más esetekben is szükségessé tehetik ezt az ágazati sajátosságok. A perrendtartás pozitív irányban tehát maga jelöli ki az egyszerűsített per alkalmazásának határait. A hatósági jogalkalmazás köréből a végzések, az egyéb eljárási szereplő által támadott határozatok és a regisztratív aktusok azok a közigazgatási cselekmények, amelyeknél a törvény az egyszerűsített eljárást megfelelő keretnek tartja, illetve a különös eljárások közül a mulasztási pert is az egyszerűsített per szabályai szerint kell lefolytatni. E körön kívül a gyors elbírálási igény az, amely az egyszerűsített eljárás szabályainak alkalmazását szükségessé teszi, ez áll fenn a választási jogviták és a gyülekezési jog gyakorlásával kapcsolatos jogviták egy része esetében.

A 126. §-hoz

Az egyszerűsített perben a bíróság többek közt jegyzőkönyv helyett feljegyzést készíthet, meghallgatást tarthat tárgyaláson kívül, továbbá telefonon és egyéb, csak hangkapcsolatot biztosító elektronikus úton is nyilatkoztathatja a feleket. Mivel az egyszerűsített per tárgyaláson kívüli elbírálást jelent, a XIII. Fejezet szabályai e perben alkalmazást nyernek, így például a bíróság a feleket és az érdekeltet az egyszerűsített perben is idézheti egyezségi kísérletre, és a nyilatkozattételre felhívás vagy az első tárgyalás időpontjának megfeleltethető időpont meghatározása is e szabályok szerint alakul. Az egyszerűsített perre tipikusan olyan esetekben kerül sor, amelyekben törvénynél fogva egyesbíró jár el, de vannak esetei, amelyekben tanács jár el (pl. kijelölési eljárás), ezért az előkészítő tanácsülés megtartásának mellőzhetőségét is kimondja a perrendtartás.

A 127. §-hoz
Az általános szabályokhoz képest az egyszerűsített perben hozott ítéletet kihirdetni nem kell. Az egyszerűsített perben egyszerűsített ítélet meghozatalának akkor is helye van, ha a közigazgatási cselekmény teljes körűen tartalmazza a tényállást, tehát abban az esetben is, ha azt vitatták a perben. Eljárást gyorsító rendelkezés, hogy az egyszerűsített perben a végzésekkel szemben nyolc napon belül van helye fellebbezésnek.
Fejezet Mulasztási per

A 128. §-hoz

A mulasztási per funkciója, hogy a közigazgatás passzív tevékenységével okozott jogszabálysértésekkel szemben a fél jogvédelmet kapjon. Ha a közigazgatási szerv jogszabályból eredő kötelezettségének nem tesz eleget, passzív magatartásával jogszabálysértést követ el. A külön pertípusként való nevesítés azért szükséges, mert a közigazgatási pernek az általános rész szerinti szabályozása a közigazgatási szerv aktív cselekményét feltételezi, ez a cselekmény a mulasztási per esetében hiányzik: a közigazgatási szerv jogszabálysértése éppen a cselekmény elmulasztásában áll.
Főszabályként a mulasztási perben egyesbíró jár el, különös bonyolultság esetén az ügyet tanács elé lehet utalni. A mulasztási perek az általános közigazgatási perekhez képest általában egyszerűbbek, nem szükséges széleskörű bizonyítás, a bíróságnak csupán a közigazgatási szerv eljárási kötelezettségének fennállásáról kell döntenie, és arról, hogy ennek eleget tett-e. A bíróság erre tekintettel egyszerűsített perben jár el.

A 129. §-hoz

Mivel a mulasztási per alapjául szolgáló helyzetben hiányzik a közigazgatási aktus, így a keresetindításra nyitva álló határidő kezdő időpontjában és tartamában is eltérés van az általános rész szabályaihoz képest. Egyszerűbb esetben, ha a mulasztó szerv felett másik közigazgatási szerv irányítási vagy felügyeleti jogkörrel rendelkezik, akkor először e szerv útján kell megkísérelni a mulasztás orvoslását. Ha a mulasztás orvoslására hatáskörrel rendelkező szerv eljárása eredménytelen, akkor az erről való tudomásszerzéstől számított kilencven napon belül van helye keresetindításnak. Ebben az esetben tehát van valamilyen aktus (így pl. eljárásra utasítás vagy felhívás), amelyhez a keresetindítás köthető, még ha a kereseti kérelem nem is e szerv mulasztása ellen fog irányulni. Ha viszont nincs olyan szerv, amelytől kérhető lenne a mulasztás orvoslása, a keresetindítási határidő kezdőnapja az elmulasztott cselekmény megvalósítására nyitva álló határidő lejártát követő nap. A keresetindításra nyitva álló határidő az általános harminc nap helyett egy év, ennek oka részben, hogy a fél számára nehezen megállapítható a határidő kezdőnapja, részben pedig az, hogy a keresetindítási határidő eredménytelen letelte a mulasztást mintegy elfogadja, így a rövid határidő a jogállamiság szempontjából nem helyeselhető. Eltérő rendelkezés hiányában mulasztási pert az indíthat, aki az általános szabályok szerint perindítási jogosultsággal rendelkezik.
A keresetlevélben a keresetindítási jog fennállásának megállapításához az általános követelményeken túl a felperesnek részletesen elő kell adnia, hogy mikor és milyen üggyel fordult a közigazgatási szervhez, milyen eljárási cselekményekre került tudomása szerint sor,
milyen jogszabályok írják elő a közigazgatás eljárási kötelezettségeit, miből állapítható meg a mulasztás és ő mit tett a mulasztás orvoslása érdekében. E többlet-követelményekkel teremthető meg a hatékony eljárás alapja. Azért is indokolt a részletes tényelőadás, mert a bíróság ebben az esetben a védirathoz és az ügy irataihoz csak a keresetlevél benyújtása után jut hozzá. A keresetlevelet ugyanis nem a mulasztó közigazgatási szervnél, hanem az annak székhelye szerint illetékes bíróságnál kell benyújtani. Az illetékességi szabályokkal való kapcsolat egyértelműsítését szolgálja annak rögzítése, hogy a tevékenység megvalósulásának helye a mulasztás esetében a mulasztó közigazgatási szerv székhelye.
Az általános szabályok szerinti visszautasítási okokból kifolyólag szükséges külön rögzíteni, hogy a mulasztás orvoslásának felperes általi ki nem merítése miatt nem lehet abban az esetben visszautasítani a keresetlevelet, ha a jogorvoslati szerv is mulasztott, és a mulasztás orvoslására irányuló eljárási kötelezettségének nem tett eleget.

A 130. §-hoz

Ha megállapítja a bíróság a mulasztást, a közigazgatási szerv a törvény erejénél fogva köteles a mulasztás pótlására. Ez hatósági ügyekben általában az eljárás lefolytatását jelenti, a hatósági ügyek körén kívül mindig a vonatkozó szabályozástól függ a kötelezettség tartalma. A pótlásra rendelkezésre álló időt a külön jogszabályok vagy a bíróság határozata szabja meg, ezek hiányában harminc napon belül kell az elmulasztott cselekményt megvalósítani. A hatáskör megszűnése – ugyancsak az általános szabályok alapján – a mulasztási per során sem érinti az alperes alperesi minőségét, ebben az esetben egyéb kereseti kérelem hiányában viszont csak a mulasztás tényének megállapítása lesz lehetséges, akárcsak abban az esetben, ha a per során pótlásra került az elmulasztott cselekmény. Utóbbi esetben a jogsérelem orvoslására vonatkozó szabályoknak megfelelően, a felperes nyilatkozatától függően alakul az eljárás.
Fejezet Marasztalási perek

A 131. §-hoz

Az általános szabályok elsősorban a megtámadási perekre vannak szabva, ezért a marasztalási perekre nézve szükséges eltérő, illetve kiegészítő szabályokat meghatározni. A marasztalási kereseti kérelem irányulhat a közigazgatási cselekmény megvalósításának megtiltására, a közigazgatás jogviszonyból származó kötelezettség teljesítésére, a közigazgatási tevékenység jogsértő következményeinek elhárítására, illetve a közigazgatási szerződéses jogviszonnyal vagy a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatban okozott kár megtérítésére kötelezésre.
Speciális helyzetet eredményez a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatát támadó keresetlevél. Látszólag megtámadási keresetet nyújt be a felperes ebben az esetben, de a pert nem a Döntőbizottság, hanem a közigazgatási szerv, illetve a vele közszolgálati jogviszonyban álló természetes személy ellen kell indítani. E jellemzőre tekintettel a perrendtartás úgy rendelkezik, hogy e fejezet szabályai és a külön törvényben foglalt szabályok szerint kell az
elsőfokú eljárást lefolytatni. A hozandó ítéletre ugyanakkor a megtámadási kereseti forma miatt az általános szabályok vonatkoznak.

A 132. §-hoz

Egyrészt lehetőséget biztosítanak a szabályok arra, hogy a felek közösen az eljárás szünetelését kérjék, erre a polgári perrendtartás szabályai szerint kerülhet sor, és ennek eredménye – szintén a polgári perrendtartás szabályai alapján – akár az eljárás megszüntetése is lehet. A marasztalásra irányuló perekben a törvény a pertárgy értékének meghatározására is alkalmazni rendeli a polgári perrendtartás szabályait. A keresetváltoztatás és a bizonyítási indítvány előterjesztésének végső időpontját is szükséges az általános szabálytól eltérően meghatározni, akárcsak a védirat előterjesztésére nyitva álló határidőt.

A 133. §-hoz

A marasztalási jellegű kereseti kérelmekkel szemben indokolt megteremteni az alperes lehetőségét arra, hogy a törvényben meghatározott feltételekkel a felperes követelésével szemben viszontkeresettel, illetve beszámítással élhessen. A viszontkeresettel szemben a felperes ellenkérelmet terjeszthet elő.
A bíróság végzéssel visszautasíthatja a viszontkeresetet, ha nyilvánvaló, hogy a fél azt a jóhiszemű eljárás követelményének megsértésével, például a per befejezését hátráltatva, késedelmesen terjesztette elő.
A perrendtartás meghatározott esetekben lehetővé teszi beszámítási kérelem előterjesztését az első tárgyalás után, például, ha a követelést az ellenfél elismeri, vagy a fél valószínűsíti, hogy a követelés fennállásáról vagy lejártáról ezen időpont után szerzett tudomást.
Tekintettel arra, hogy keresetváltoztatásra az első tárgyalást követően is lehetőség van, a keresetváltoztatás folytán az alperes viszontkereset indítására szintén később, a megváltozott kereseti kérelem közlését követő tizenöt napon belül jogosult. Kivételesen indokolt esetben a bíróság erre hosszabb, de legfeljebb harminc napos határidőt állapíthat meg.

A 134. §-hoz

A perrendtartás marasztalási ítélet hozatalát is lehetővé teszi, a keresethalmazatra vonatkozó szabályok alapján erre akár a megtámadási ítélet mellett, akár önállóan sor kerülhet. Azt, hogy a marasztalás az adott ügyben pontosan miben áll, elsődlegesen az anyagi szabályok rögzítik, ezen túl az előterjeszthető kereseti kérelmek igazítanak ebben el. A keresetnek helyt adó ítéletben a bíróság az alperest marasztalja. Fontos kiemelni, hogy a jogszabályi keretek között teszi ezt, tehát nem a kereseti kérelem lesz egyedül meghatározó ebből a szempontból, hanem az, hogy az adott jogviszonyt szabályozó jogszabályok mire adnak lehetőséget. A marasztalás tartalma a perrendtartás szerint előterjeszthető kereseti kérelmek keretei között, a per tárgya szerint alakul. A szerződéses perben például a szerződéses jogvitában alkalmazható jogkövetkezmények (tehát a külön jogszabályban meghatározott jogkövetkezmények, azok hiányában pedig az e törvényben meghatározott speciális jogkövetkezmények) lesznek alkalmazhatóak. Számos esetben – így például a szerződéses jogviszonyoknál – a Ptk. lesz az alkalmazandó háttérjogszabály az ágazati jogban csak
utalással szabályozott kérdésekben, és ez a közigazgatási perben való igényérvényesítésre egyébként is kihatással van. A közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos perben tipikusan a közszolgálati jogviszonyt szabályozó anyagi szabályokból fakadó kötelezettség teljesítésére vagy kártérítés fizetésére kötelez a bíróság.
Mivel a közigazgatási jogviszonnyal kapcsolatos marasztalás olyan kötelezettség előírásában is állhat, amelynek teljesítése kívül eshet a közigazgatási hatáskör gyakorlásán, a perrendtartás a fizetési kötelezettség előírása esetén megteremti annak lehetőségét, hogy az a perben nem álló költségvetési szerv kerüljön marasztalásra, amelynek szerve, szervezeti egysége, tisztségviselője vagy közege az alperes.

A 135. §-hoz

A közigazgatási perek tipikus alaphelyzetéhez képest előfordulnak olyan esetek, amikor maga a közigazgatási szerv bír valamilyen igénnyel egy közigazgatási szervnek nem minősülő jogalannyal szemben. Ez elsősorban a szerződéses jogviszonyban, illetve a közszolgálati jogviszonyban fordul elő, így tipikusan marasztalási kereseti kérelmek terjeszthetők elő. Fontos, hogy mindig közigazgatási jogviszonyból származó követelésről lehet csak szó, a polgári jogi jogviszonyból származó követelések polgári bíróság előtt érvényesíthetők. Amikor a közigazgatási szervvel szemben indul a közigazgatási szerződéssel vagy a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatban per, az az általános szabályok, illetve a marasztalási per szabályai szerint lefolytatható, a szükséges kiegészítő szabályok az adott jogintézményeknél (pl. perindítás, illetékesség, határozatok) kerültek elhelyezésre. Ebben a fejezetben tehát kizárólag azon szabályok szerepelnek, amelyek a felcserélődött perbeli pozíciók miatt szükségesek, tehát közigazgatási szerv által közigazgatási szervnek nem minősülő jogalannyal szemben indított perről van szó: ha a másik fél is közigazgatási szerv a szerződésben, e speciális szabályokra nincsen szükség.
A közigazgatási szerv ebben az esetben tehát felperes és a vele közigazgatási jogviszonyban álló nem közigazgatási szerv jogalany áll a másik oldalon alperesként. Ebből következik az is, hogy a pertípusra a keresetindításra nézve speciális szabályokat kell megállapítani. Így a keresetlevelet a bíróságon kell benyújtani, és a keresetindítási határidőt is szükséges külön megállapítani. A keresetindítási határidőt elsősorban más törvény határozza meg (itt szükséges újra kiemelni, hogy a Ptk. is alkalmazandó háttérjogszabály lehet az ágazati jogban nem szabályozott kérdésekben), és törvény megelőző eljárást is intézményesíthet ezen igényekről való döntés érdekében (pl. a Kormánytisztviselői Döntőbizottság eljárása). Erre az esetre szintén eltérő szabályra van szükség.
A bíróságon való benyújtás egyik következménye, hogy a perindítás hatályai a keresetlevél alperessel való közlésével állnak be. A viszontkereset és beszámítási kérelem lehetővé tétele mellett, az együttes elbírálás pergazdaságossági szempontjaira is tekintettel a Kp. lehetővé teszi, hogy a nem közigazgatási szerv ellen indított pert a bíróság az azonos felek között az általános szabályok szerint folyamatban lévő perhez egyesítse.

A 136. §-hoz
A keresetlevél közlését követően a nem közigazgatási szerv alperes részéről nem védirat benyújtására kerül sor, az ezzel kapcsolatos eltéréseket is szükséges rendezni. Az alperes, ha nem ismeri el a keresetben foglaltakat, ellenkérelmében alaki vagy érdemi védekezést terjeszthet elő. A keresetlevélhez és a védirathoz hasonlóan az ellenkérelemben is minden olyan tényt, adatot, indítványt és nyilatkozatot elő kell adni, amely az ellenkérelemben foglaltakat alátámasztja. Tárgyalás tartását is az ellenkérelemben lehet kérni.

Fejezet Köztestületi felügyeleti per

A 137. §-hoz

Ez a pertípus a köztestületek törvényességi felügyeletének eszköze. Perindításra kizárólag a köztestület felett törvényességi felügyeletet gyakorló szerv (a köztestületi jogszabályban ilyenként meghatározott közigazgatási szerv vagy az ügyészség) jogosult. E kizárólagos keresetindítási jog ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a köztestületi szervek közigazgatási tevékenysége az általános szabályok szerint ne lenne támadható, csupán azt, hogy az e fejezetben szabályozott speciális jogkövetkezmények főszabály szerint csak a törvényességi felügyeleti eljárás nyomán indult perben alkalmazhatók. Az általános szabályoktól eltérés, hogy a keresetlevelet közvetlenül a bíróságon kell benyújtani.

A 138. §-hoz

Amennyiben a bíróság a törvényes működés helyreállításának szükségességét állapítja meg, ítéletében határozza meg annak módját. Ennek biztosítására az általános jogkövetkezmények mellett további külön nevesített rendelkezéseket tehet. Az általános és a speciális jogkövetkezmények alkalmazására tehát akár kumuláltan is sor kerülhet. Ez azt jelenti, hogy a köztestület vitatott döntését, általános rendelkezését, egyéb cselekményét a bíróság ebben a perben is megsemmisíti, vagy hatályon kívül helyezi, és szükség esetén új eljárásra, új cselekmény megvalósítására kötelezi a köztestületet. Marasztalásnak is helye lehet az általános szabályok szerint. A különös perjogi szabályok csupán azokat a különös jogkövetkezményeket sorolják fel, amelyek alkalmazásának a törvényességi felügyeleti szerv által indított perben van helye (vagy az általános szabályok szerinti perben, ha abban a törvényességi felügyeleti szerv érdekeltként részt vett és ilyen irányú kérelmet terjesztett elő). A köztestület tagja is megtámadhatja a köztestületi döntést az általános szabályok szerint, ha az jogát, jogos érdekét érinti, de abban a perben csak az általános jogkövetkezményeket alkalmazhatja a közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróság, az e fejezetben felsoroltakat nem. A speciális jogkövetkezmények egyike a működés jogszerűségének helyreállítására jogosult szerv összehívása: ez az a köztestületi szerv, amely az elmulasztott köztestületi aktust meghozhatja, ide értve természetesen a tisztségviselő megválasztását, szerv megalakítását is. Sor kerülhet a köztestületi szerv, illetve tisztségviselő működésének felfüggesztésére, és felügyelőbiztos kirendelésére is.

A 139. §-hoz
A felügyelőbiztosnak a köztestülettől független személynek kell lennie, tevékenységére tekintettel nem utasítható és nem vonható például fegyelmi felelősségre a köztestület által e tevékenysége miatt. Feladata a jogszerű köztestületi működés biztosítása, illetve a működés ellenőrzése. A jogsértő állapot felszámolására a közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróság határidőt állapít meg. A felügyelőbiztost folyamatos tájékoztatási kötelezettség terheli a közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróság irányában.

Fejezet

Az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló, valamint a helyi önkormányzat jogalkotási kötelezettségének elmulasztása miatti eljárások

A 140. §-hoz

A perrendtartás speciális eljárásként szabályozza az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló, valamint a helyi önkormányzat jogalkotási kötelezettségének elmulasztása miatti eljárásokat. A törvény egységesíti a korábban a Bszi.- ben és a Mötv.-ben meghatározott eljárási szabályokat. A fejezet közös szabályok alcím alatt foglalja össze azokat a mindkét típusú eljárásban érvényesülő szabályokat, amelyek eltérnek a törvény általános szabályaitól vagy kiegészítik azokat. Az általános szabályokat mindig a normakontroll-jellegből fakadó követelményekre tekintettel szükséges alkalmazni. A normakontroll-eljárások sajátosságaira utalás azt szolgálja, hogy a perrendtartásnak az ilyen eljárásoktól idegen jogintézményei e fejezet eltérő rendelkezésének hiányában se kerüljenek alkalmazásra. A perrendtartás szabályai alkalmazandóak abban az esetben is, ha a normakontroll eljárások tárgya a helyi önkormányzat képviselő testületének normatív határozata.

A 141. §-hoz

A törvény a normakontroll-jellegre tekintettel az Alkotmánybíróság eljárásainál alkalmazott kifejezéseket alkalmazza. Az indítványra a keresetre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, azonban indítvánnyal az általános szabályok szerinti kereseti kérelem nem kapcsolható össze. Az indítványt a Kúriánál kell benyújtani.

A 142. §-hoz

Az általános szabályok alapján a Kúria előtt a jogi képviselet kötelező, a törvény azonban lehetővé teszi, hogy az alapvető jogok biztosa személyesen járjon el. A perrendtartás a tárgyaláson kívüli elbírálást tekinti főszabálynak, de a Kúria dönthet tárgyalás tartásáról. Az indítványozó ilyen irányú kérelme viszont nem eredményezi a tárgyalás tartásának kötelezettségét.
A Kúria eljárására a törvény konkrét határidőt szab, a döntést az indítvány beérkezésétől számított kilencven napon belül kell meghozni. Ez a határidő kizárólag egyszer, indokolt
esetben legfeljebb harminc nappal hosszabbítható meg, kivéve az ideiglenes alkalmazási tilalom elrendelésének esetét, ahol hosszabbításra lehetőség nincsen.
Az eljárás normakontroll-jellegére tekintettel a perrendtartás úgy rendelkezik, hogy a feleket teljes költségmentesség illeti, saját költségüket (így a jogi képviselettel kapcsolatban felmerült költségeiket) pedig maguk viselik.

A 143. §-hoz

A Kúria döntéseire csak részben – elsősorban a végzésekre – alkalmazhatóak a perrendtartás általános szabályai. Az érdemi döntés elnevezése továbbra is határozat, amelyre az ítéletre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Abban az esetben, ha az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközése vagy a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettségének elmulasztása nem állapítható meg, az indítványt el kell utasítani.
A Kúria határozatának közzétételére az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerül sor, ezt a Kúria rendeli el határidő tűzésével, és az érintett önkormányzat gondoskodik róla. A Kúria gondoskodik határozatának a honlapján történő közzétételéről is.

A 144. §-hoz

A perrendtartás úgy rendelkezik, hogy az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárást törvény által arra feljogosított szerv indítványozhatja. A hatályos törvények az alapvető jogok biztosát és a helyi önkormányzat felett törvényességi felügyeletet gyakorló megyei, fővárosi kormányhivatalt jogosítják fel a normakontroll eljárás kezdeményezésére. Ez a jogosultság kivételesen a nemzetiségi önkormányzatot is megilletheti a Nek tv. alapján. Az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének megállapítására irányuló indítványnak a keresetlevélhez képest többlet- előírásoknak kell megfelelnie.
A keresethez kötöttség elvét pedig annyiban töri át a szabályozás, hogy a Kúria az önkormányzati rendelet vitatott rendelkezésével szoros összefüggésben álló, az indítvány által nem támadott rendelkezésének más jogszabályba ütközését is vizsgálhatja.

A 145. §-hoz

A bíróság, ha az előtte folyamatban lévő eljárásban alkalmazandó önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközését észleli, az eljárás felfüggesztése mellett indítványozhatja a Kúriánál a normakontroll eljárás lefolytatását. A bírósági eljárást felfüggesztő végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.

A 146. §-hoz

A jogorvoslat immanens tartalma, hogy nem csupán formális, hanem tényleges védelmet tud nyújtani. Ez a hatékony jogvédelem bizonyos esetekben a normakontroll során is csak akkor tud megvalósulni, ha lehetőség van azonnali jogvédelem biztosítására – ennek speciális formája – az ideiglenes alkalmazási tilalom elrendelése. Ennek esetén garanciális szabály, hogy az eljárási határidő meghosszabbítására nincs lehetőség, illetve, hogy a Kúria soron kívül jár el.
A 147. §-hoz

A Kúria az önkormányzati rendelet vagy annak valamely rendelkezése más jogszabályba ütközése esetén az önkormányzati rendeletet vagy annak rendelkezését megsemmisíti. Ha már nem hatályos az önkormányzati rendelet vagy annak rendelkezése, megállapítja annak más jogszabályba ütközését. Ha pedig még nem lépett hatályba, akkor pedig kimondja a Kúria, hogy a más jogszabályba ütköző önkormányzati rendelet vagy annak rendelkezése nem lép hatályba. Amennyiben ilyen döntésre kerül sor, azt az általános kihirdetési mód mellett a hivatalos lapban, azaz a Magyar Közlönyben is közzé kell tenni.
A hatályvesztés időpontját szükséges pontosan szabályozni, s az általános szabályokhoz hasonlóan a főszabálytól való eltérésre lehetőséget adni. A megsemmisített önkormányzati rendelet vagy annak rendelkezése a határozatnak a Magyar Közlönyben való közzétételét követő napon veszti hatályát, de a hatályvesztés időpontját indokolt esetben a Kúria ettől eltérően is megállapíthatja.

A 148. §-hoz

A bírósági eljárásokhoz kapcsolódó szabály, hogy a bírói indítvány alapján megsemmisített rendelkezés nem alkalmazható a konkrét bírósági eljárásban, amelyben a normakontroll- eljárásra sor került, de azon eljárásokban sem, amelyek a megsemmisítés időpontjában bíróság előtt folyamatban vannak. A törvény kivételes esetekben e szabály alól is biztosít eltérési lehetőséget.

A 149. §-hoz

A jogalkotási kötelezettség elmulasztása miatti eljárást kizárólag a törvényességi felügyeleti szerv indítványozhatja. Ezen indítványra speciális többlet-követelmények vonatkoznak.

A 150. §-hoz

Ha a Kúria a jogalkotási kötelezettség elmulasztását állapítja meg, határidő tűzésével elrendeli, hogy a helyi önkormányzat a jogalkotási kötelezettségének tegyen eleget. E határozat kötelező ereje a törvényességi felügyeleti szervre és a helyi önkormányzatra terjed ki.

A 151. §-hoz

Ha a helyi önkormányzat jogalkotási kötelezettségének a Kúria határozatában megállapított határidőn belül nem tett eleget, a Kúria – a törvényességi felügyeleti szerv újabb kérelmére – elrendeli, hogy a törvényességi felügyeleti szerv vezetője a mulasztás orvoslásához szükséges önkormányzati rendeletet vagy normatív határozatot a helyi önkormányzat nevében alkossa meg.
A pótlására felhatalmazó határozatot is közzé kell tenni a hivatalos lapban; ezt követően a helyi önkormányzat mulasztását nem orvosolhatja.
Fejezet

Az új eljárásra kötelező és a mulasztási ítélet teljesítésének kikényszerítésére irányuló eljárás

A 152. §-hoz

A bíróság ítéletének végrehajtására vonatkozó szabályokat elsősorban a bírósági ítéletek végrehajtásáról szóló törvénynek kell tartalmaznia. A javaslat erre tekintettel csak a végrehajtásra vonatkozó speciális szabályokat tartalmazza, amelyek alkalmazásának akkor van helye, ha a bíróság új eljárásra kötelezte a közigazgatási szervet vagy mulasztását állapította meg. E két esetkörben a perrendtartás lehetőséget ad arra, hogy a bíróság az ítélet érvényre juttatását az ítéletből fakadó kötelezettség nem teljesítése esetén elérje. Ez egy speciális eljárás keretében történik, amelynek lefolytatására az elsőfokon eljárt bíróságnak van hatásköre, a felperes vagy az érdekelt kérésére. A teljesítési határidő leteltét követően benyújtható teljesítés kikényszerítése iránti kérelem alapján a bíróság először tisztázza a teljesítés elmaradásának okát. Egyrészt felhívja a közigazgatási szervet az ítélet teljesítésére, illetve magyarázatot kér tőle, hogy miért nem tett annak eleget. Itt fény derülhet ugyanis olyan akadályokra, amelyek a közigazgatási szerv érdekkörén kívül állnak, akár az iránymutatás pontosításának szükségességére is.

A 153. §-hoz

Ha a közigazgatási szerv nem ad magyarázatot, vagy az nem alapos, a bíróság teljesítési bírságot szabhat ki. Ennek eltérő elnevezésén túl az összege is más, mint a pénzbírságé: akár
tízmillió forint is kiszabható az ügy jelentősége és a teljesítési kötelezettség megszegésének konkrét körülményei alapján.
A teljesítési bírság ellenére továbbra is mulasztó közigazgatási szerv újból bírságolható. Az ismételt bírságolás esetén indokolt, hogy – más európai országok megoldásaihoz hasonlóan – a bíróság pénzbírsággal sújthassa a közigazgatási szerv vezetőjét. A személyes felelősségre tekintettel nem teljesítési, hanem az alacsonyabb felső határú pénzbírság kiszabására van mód. Mind a teljesítési, mind a pénzbírság ellen természetesen fellebbezésnek van helye, előbbit külön a teljesítési bírság szabályai között rögzíti a perrendtartás, rövid határidőket szabva a fellebbezés benyújtására és elintézésére. A teljesítési bírság eljárási bírság, a pénzbírság szabályait kell rá egyebekben alkalmazni.

A 154. §-hoz

A teljesítési bírság nem egyedüli eszköze a bíróságnak, azon felül – a hatóság jogellenes hallgatására vonatkozó szabályok mintájára – másik azonos hatáskörű közigazgatási szervet jelöl ki az eljárás lefolytatására, amennyiben ez megoldást jelent az ügyben. Ha pedig az ügy a törvényességi felügyeleti szerv hatáskörébe tartozik, a törvényességi felügyeleti szerv – a bírságolás mellett – felhatalmazható a mulasztás pótlására. Ez a lehetőség azon szervek perei esetén alkalmazható, amelyek felett törvényességi felügyelet érvényesül, a helyi
önkormányzatok, a nemzetiségi önkormányzatok, illetve a köztestületek olyan pereiben, amelyek a törvényességi felügyeleti szerv hatáskörébe tartozó tevékenységekkel kapcsolatosak. Ilyen például a Mötv. alapján az önkormányzat határozathozatali kötelezettsége elmulasztásának megállapítására, vagy feladat-ellátási (közszolgáltatási) kötelezettsége elmulasztásának megállapítására irányuló (mulasztási) pert követő nem teljesítés esete. E két lehetőség alkalmazhatatlansága esetére lehetősége van a bíróságnak ideiglenes intézkedéssel a teljesítésnek megfelelő állapot kialakítására. Ez már a bíróság mérlegelésébe tartozó intézkedés, akár az első teljesítési bírság mellett is már elrendelheti, akár az ismételten kiszabott bírsággal egyidejűleg.

Fejezet

A közigazgatási szerv kijelölésére irányuló eljárás A 155. §-hoz
A kijelölési eljárás a hatósági eljárásban bekövetkezett hatásköri összeütközés feloldására irányuló eljárás. A hatásköri szabályok alapján a közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróság jár el háromtagú tanácsban, az érintett közigazgatási szerv vagy az ügyfél kérelmére. A kijelölő, illetve az eljárást befejező egyéb végzéssel szemben perújításnak nincs helye.

HATODIK RÉSZ ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
A 156-158. §-hoz

A perrendtartás csak a hatálybalépését szabályozza és felhatalmazást ad az igazságügyért felelős miniszternek. A kellő felkészülési idő biztosítása érdekében a perrendtartás 2018. január 1-én lép hatályba. A perrendtartás szabályait a hatálybalépését követően indult eljárásokban kell alkalmazni. Az átmeneti rendelkezéseket a törvény nem tartalmazza, terjedelmükre tekintettel azokat külön törvények határozzák meg.

A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény közlönyállapot

Hatály: közlönyállapot (2017.III.1.)

 

2017. évi I. törvény

a közigazgatási perrendtartásról

 

Az Országgyűlés a történeti alkotmány vívmányainak tiszteletben tartásával,

a közigazgatási bíráskodás önállóságát elismerve és nemzeti hagyományait megújítva,

a közigazgatási perek hatékony, gyors és szakszerű elbírálását lehetővé tevő önálló perrendi szabályok szükségességét felismerve,

a közigazgatási bíróságok által a közigazgatás jogsértő tevékenységével szemben nyújtott jogvédelem és jogorvoslat biztosítása céljából, továbbá

annak érdekében, hogy a közigazgatási szervek hatásköreiket törvényben előírtaknak megfelelően gyakorolják, és tevékenységük összhangban legyen azokkal a célokkal, amelyek elérése érdekében azokat megvalósították,

az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés b)-d) pontja végrehajtására a következő törvényt alkotja:

ELSŐ RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

I. FEJEZET

ALAPVETŐ RENDELKEZÉSEK

1. § [A törvény hatálya]

(1) E törvényt kell alkalmazni a közigazgatási jogviták elbírálása iránti közigazgatási perben és az egyéb közigazgatási bírósági eljárásban.

(2) E törvény hatálya nem terjed ki azon közigazgatási jogviták elbírálására, amelyekre törvény más bírósági eljárási szabályok alkalmazását rendeli.

2. § [A bíróság feladata]

(1) A bíróság feladata, hogy eljárásával a közigazgatási tevékenységgel megvalósított jogsértéssel szemben – erre irányuló megalapozott kérelem esetén – hatékony jogvédelmet biztosítson.

(2) A bíróság a közigazgatási jogvitát tisztességes, koncentrált és költségtakarékos eljárásban bírálja el.

(3) A bíróság a perkoncentráció és az eljárási igazságosság érvényesülése érdekében az e törvényben meghatározott módon és eszközökkel hozzájárul ahhoz, hogy a felek és más perbeli személyek eljárási jogaikat gyakorolhassák és kötelezettségeiket teljesíthessék.

(4) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a bíróság a közigazgatási jogvitát a kereseti kérelem, a felek által előterjesztett kérelmek és jognyilatkozatok keretei között bírálja el. A bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe.

(5) A bíróság törvényben meghatározott esetben hivatalból vizsgálatot, illetve bizonyítást rendelhet el.

(6) A bíróság köteles gondoskodni arról, hogy a felek minden, az eljárás során előterjesztett kérelmet, nyilatkozatot, a bírósághoz benyújtott okiratot, bizonyítékot megismerhessenek, és azokra – megfelelő határidőn belül – nyilatkozhassanak.

(7) A bíróság köteles a jogi képviselő nélkül eljáró felet perbeli eljárási jogairól és kötelezettségeiről, a pártfogó ügyvédi képviselet iránti kérelem előterjesztésének lehetőségéről, valamint indokolt esetben a támogató perben való részvételéről a szükséges tájékoztatással ellátni.

3. § [A felek kötelezettségei]

(1) A felek kötelesek jóhiszeműen eljárni, és az eljárás koncentrált befejezése érdekében a bírósággal együttműködni.

(2) A felek tényállításaikat és egyéb, tényekre vonatkozó nyilatkozataikat a valóságnak megfelelően kötelesek előadni.

(3) A jogvita elbírálásához szükséges tények feltárása, az alátámasztásukra szolgáló adatok és bizonyítékok rendelkezésre bocsátása – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a feleket terheli.

(4) A feleknek törekedniük kell arra, hogy az ítélet meghozatalához szükséges valamennyi tény és bizonyíték olyan időpontban álljon rendelkezésre, hogy a jogvita lehetőleg egy tárgyaláson elbírálható legyen.

4. § [A közigazgatási jogvita]

(1) A közigazgatási jogvita tárgya a közigazgatási szerv közigazgatási jog által szabályozott, az azzal érintett jogalany jogi helyzetének megváltoztatására irányuló vagy azt eredményező cselekményének, vagy a cselekmény elmulasztásának (a továbbiakban együtt: közigazgatási tevékenység) jogszerűsége.

(2) Közigazgatási jogvita a közszolgálati és a közigazgatási szerződéses jogviszonnyal kapcsolatos jogvita is.

(3) Közigazgatási cselekmény

a) az egyedi döntés;

b) a hatósági intézkedés;

c) az egyedi ügyben alkalmazandó – a jogalkotásról szóló törvény hatálya alá nem tartozó – általános hatályú rendelkezés;

d) a közigazgatási szerződés.

(4) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, nincs helye közigazgatási jogvitának

a) a kormányzati tevékenységgel, így különösen a honvédelemmel, az idegenrendészettel és a külügyekkel kapcsolatban,

b) önállóan valamely közigazgatási cselekmény megvalósítását szolgáló járulékos közigazgatási cselekmény jogszerűségére vonatkozóan,

c) az egymással irányítási vagy vezetési jogviszonyban álló felek között.

(5) Egyedi ügyben alkalmazandó általános hatályú rendelkezés azzal a közigazgatási cselekménnyel együtt lehet közigazgatási jogvita tárgya, amelynek a megvalósítása során azt alkalmazták. Egyedi ügyben alkalmazandó általános hatályú rendelkezés akkor lehet közigazgatási jogvita önálló tárgya, ha a jogsérelem az általános hatályú rendelkezés alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, közigazgatási cselekmény megvalósítása nélkül következett be.

(6) A közigazgatási tevékenység felek általi megjelölése a bíróságot nem köti. A bíróság hivatalból annak tartalma szerint veszi figyelembe a közigazgatási tevékenységet, és a megfelelő eljárásban bírálja el.

(7) E törvény alkalmazásában

1. közigazgatási szerv:

a) az államigazgatási szerv, és annak önálló feladat- és hatáskörrel felruházott szervezeti egysége és közege,

b) a helyi önkormányzat képviselőtestülete és annak szerve,

c) a nemzetiségi önkormányzat testülete és szerve,

d) a köztestület, a felsőoktatási intézmény, és annak önálló feladat- és hatáskörrel felruházott tisztségviselője vagy szerve,

e) a törvény vagy kormányrendelet által közigazgatási cselekmény megvalósítására feljogosított egyéb szervezet vagy személy;

2. közigazgatási szerződés: az a szerződés, amelyet törvény vagy kormányrendelet annak minősít;

3. közszolgálati jogviszony: az állam vagy az állam nevében eljáró szerv és az általa foglalkoztatott személy között munkavégzés, illetve szolgálatteljesítés céljából létesített, a köz szolgálatára irányuló, törvényben meghatározott speciális kötelezettségeket és jogokat tartalmazó jogviszony; ide nem értve a bírák, az igazságügyi alkalmazottak, továbbá az ügyészségi alkalmazottak szolgálati viszonyát, valamint a munkaviszonyban állók jogviszonyát;

4. megelőző eljárás: a jogvita tárgyává tett közigazgatási cselekmény megvalósítására folytatott közigazgatási hatósági vagy jogorvoslati eljárás.

(8) E törvény közigazgatási szervre vonatkozó szabályait a munkáltató szervre, a közigazgatási cselekményre vonatkozó szabályokat a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos döntésre és intézkedésre alkalmazni kell. A Kormánytisztviselői Döntőbizottság eljárása nem minősül megelőző eljárásnak.

5. § [Közigazgatási bírói út]

(1) A bíróság a közigazgatási jogvitát közigazgatási perben bírálja el.

(2) A bíróság közigazgatási perben dönt azon közjogi jogvitában, amelynek elbírálását törvény a közigazgatási ügyben eljáró bíróság hatáskörébe utalja.

(3) A bíróság dönt az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló, valamint a helyi önkormányzat jogalkotási kötelezettségének elmulasztása miatti eljárásban.

6. § [A polgári perrendtartás szabályainak alkalmazása]

A közigazgatási perben vagy az egyéb közigazgatási bírósági eljárásban a polgári perrendtartás szabályait akkor kell alkalmazni, ha azt e törvény kifejezetten előírja. A polgári perrendtartás szabályait e törvénnyel összhangban kell alkalmazni.

II. FEJEZET

BÍRÓSÁGOK

7. § [A közigazgatási ügyben eljáró bíróságok]

(1) Elsőfokon ítélkezik

a) a közigazgatási és munkaügyi bíróság,

b) törvényben meghatározott esetben a törvényszék vagy a Kúria.

(2) Másodfokon ítélkezik

a) a közigazgatási és munkaügyi bírósághoz tartozó ügyekben a törvényszék és

b) a törvényszékhez tartozó ügyekben a Kúria.

(3) Felülvizsgálati ügyekben a Kúria jár el.

8. § [A bíróság összetétele]

(1) E törvény eltérő rendelkezése hiányában a bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el.

(2) A bíróság tanácsa az előkészítő tanácsülésen elrendelheti, hogy a tanács tagja egyesbíróként járjon el, ha az ügy mind ténybeli, mind jogi szempontból egyszerű megítélésű.

(3) Egyesbíró jár el elsőfokon

a) a kétfokú közigazgatási eljárásban hozott közigazgatási cselekmény vizsgálatára indított perben,

b) az ötmillió forintot meg nem haladó alapösszegű fizetési kötelezettséget vitató kereset alapján indult perben,

c) a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek és a harmadik országbeli állampolgárok beutazásával és tartózkodásával, valamint a menedékjoggal kapcsolatos perben,

d) a 13. § (4) bekezdésében meghatározott perben,

e) a hatósági igazolvánnyal, hatósági bizonyítvánnyal, illetve hatósági nyilvántartás vezetésével kapcsolatos perben,

f) a hatósági határozattal szemben kizárólag a hatósági eljárás egyéb résztvevőjének keresete alapján indult perben,

g) a hatósági végzéssel kapcsolatos perben,

h) a mulasztási perben és

i) az e törvényben meghatározott egyéb perben.

(4) Ha az ügy különös bonyolultsága indokolja, az egyesbíró a (3) bekezdés szerinti perben a tárgyalás megkezdése előtt elrendelheti, hogy az ügyben három hivatásos bíróból álló tanács járjon el. A tanács elé utalt ügyben utóbb egyesbíró nem járhat el.

(5) A Kúria három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el. Ha az ügy különös bonyolultsága vagy kiemelt társadalmi jelentősége indokolja, a Kúria elrendelheti, hogy az ügyben öt hivatásos bíróból álló tanács járjon el. Ha az ügy jellege ezt indokolja, az öt hivatásos bíróból álló tanács legfeljebb két tagja olyan hivatásos bíró lehet, aki közigazgatási ügyben eljáró bírónak nincs kijelölve.

9. § [A bíróság tagjainak jogai és kötelezettségei]

(1) Az egyesbíró megtehet minden intézkedést, és meghozhat minden határozatot, amelyet törvény a bíróság, a bíróság tanácsa vagy az elnök hatáskörébe utal.

(2) A bíróság tanácsának hatáskörébe utalt ügyekben az elnök vagy az általa kijelölt bíró tárgyaláson kívül megtehet minden intézkedést, és az ítélet kivételével meghozhat minden határozatot, amelyet törvény a bíróság hatáskörébe utal. Tárgyaláson az elnök azokat az intézkedéseket teheti meg, és olyan határozatokat hozhat, amelyeket e törvény kifejezetten az elnök hatáskörébe utal.

10. § [Kizárás]

(1) A per elintézéséből ki van zárva, és abban mint bíró nem vehet részt

a) az aki a perben félként vagy érdekeltként részt vehet,

b) az a személy, aki a vitatott közigazgatási tevékenység megvalósításában részt vett,

c) a fél vagy az érdekelt tisztségviselője, tagja, alapítója, nyilvánosan működő részvénytársaság esetében befolyással rendelkező tagja, illetve a féllel vagy az érdekelttel foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban álló személy, a jogviszonya megszűnését követő öt évig,

d) az a), b) vagy c) pont alá eső személy képviselője, támogatója vagy olyan volt képviselője, volt támogatója, aki az ügyben eljárt,

e) az a), b), c) vagy d) pont alá eső személy Polgári Törvénykönyv szerinti hozzátartozója,

f) az, akinek tanúként való meghallgatását a bíróság elrendelte, vagy akit a bíróság szakértőként rendelt ki, illetve aki szakvéleményt adott,

g) a perrel összefüggő közvetítői eljárást lefolytató személy,

h) az, akitől az ügy tárgyilagos megítélése egyéb okból nem várható.

(2) A perorvoslat elintézéséből ki van zárva az a bíró is, aki a perorvoslattal támadott határozat meghozatalát megelőző bírósági eljárásban részt vett.

(3) A perben nem járhat el az a közigazgatási és munkaügyi bíróság,

a) amelynek vezetőjével szemben az (1) bekezdés a)-e) pont szerinti kizárási ok áll fenn, vagy

b) amely a perben félként vagy érdekeltként vehet részt.

(4) A Kúria jár el, ha a törvényszék a (3) bekezdés alapján a perben nem járhat el.

(5) A kizárási kérelem bejelentésére és elintézésére a polgári perrendtartás szabályait kell megfelelően alkalmazni.

11. § [A bírósági titkár és a bírósági ügyintéző]

(1) Az elsőfokú bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben az egyesbíró, az elnök vagy az általa kijelölt bíró helyett tárgyaláson kívül bírósági titkár is eljárhat.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a bírósági titkárnak – törvény eltérő rendelkezése hiányában – önálló aláírási joga van. A bírósági titkár megteheti mindazokat az intézkedéseket és – az ítélet kivételével – meghozhatja mindazokat a határozatokat, amelyeket a törvény a bíróság vagy az elnök hatáskörébe utal. Az eljárást befejező végzést – az egyszerűsített perben hozott végzés kivételével – a bírósági titkár az elnök vagy az általa kijelölt bíró jóváhagyásával hozhatja meg.

(3) A bírósági titkár azonnali jogvédelem tárgyában nem határozhat.

(4) Törvényben meghatározott esetekben, önálló aláírási joggal, tárgyaláson kívül bírósági ügyintéző is eljárhat. A bíróság eljárására irányadó, törvényben meghatározott rendelkezéseket ilyen esetben a bírósági ügyintéző eljárására kell alkalmazni.

(5) A bírósági titkár, a bírósági ügyintéző, valamint a jegyzőkönyvvezető kizárására a bíró kizárására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

III. FEJEZET

HATÁSKÖR ÉS ILLETÉKESSÉG

12. § [Hatáskör]

(1) A közigazgatási és munkaügyi bíróság hatáskörébe azok a közigazgatási perek és egyéb közigazgatási bírósági eljárások tartoznak, amelyek elbírálását törvény nem utalja a törvényszék vagy a Kúria hatáskörébe.

(2) A közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos per kivételével a törvényszék hatáskörébe tartozik

a) törvény eltérő rendelkezésének hiányában a központi államigazgatási szervekről szóló törvény szerinti önálló szabályozó szerv, autonóm államigazgatási szerv és kormányhivatal,

b) a vasúti igazgatási szerv és a légiközlekedési hatóság,

c) a köztestület és

d) a Magyar Nemzeti Bank

közigazgatási tevékenységével kapcsolatos per.

(3) A törvényszék dönt

a) a közigazgatási szerv kijelölésére irányuló eljárásban,

b) a gyülekezési jog gyakorlásával kapcsolatos perben,

c) a minősített adatok megismerésével kapcsolatos perben, továbbá

d) törvény eltérő rendelkezésének hiányában az 5. § (2) bekezdésében meghatározott perben.

(4) A Kúria hatáskörébe tartozik

a) a helyi önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárás,

b) a helyi önkormányzat jogalkotási kötelezettségének elmulasztása miatti eljárás és

c) az alkotmányjogi panasz orvoslása eljárási eszközének megállapítására irányuló eljárás.

13. § [Illetékesség]

(1) Ha más bíróság kizárólagos illetékessége megállapítva nincs, a perre az a bíróság illetékes, amelynek illetékességi területén a per tárgyává tett közigazgatási tevékenység megvalósult. Ha a vitatott közigazgatási cselekményt többfokú eljárásban valósították meg, a perre az a bíróság illetékes, amelynek illetékességi területén az elsőfokú közigazgatási cselekmény megvalósult.

(2) A közigazgatási tevékenység megvalósulásának helye

a) ingatlanhoz kapcsolódó jog vagy kötelezettség, illetve ingatlanra vonatkozó jogviszony esetében az ingatlan fekvésének a helye;

b) bejelentéshez vagy engedélyhez kötött tevékenység esetében a tevékenység gyakorolásának helye, vagy tervezett helye;

c) az a)-b) pontban meghatározottak kivételével, az országos illetékességgel eljáró közigazgatási szerv közigazgatási tevékenysége esetében a felperes lakóhelye, tartózkodási helye – jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetében a szervezet székhelye -, ennek hiányában a közigazgatási szerv székhelye;

d) a fővárosi székhelyű, de elsősorban Pest megye területére vagy annak egy részére illetékes közigazgatási szerv székhelyén megvalósult tevékenység esetében Pest megye;

e) mulasztás esetében – az a)-c) pontban meghatározottak kivételével – a közigazgatási szerv székhelye.

(3) A perre

a) a Budapest főváros területén megvalósult közigazgatási tevékenység esetében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság;

b) a Nógrád megye és Pest megye területén megvalósult közigazgatási tevékenység esetében a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság;

c) a Hajdú-Bihar megye, Jász-Nagykun-Szolnok megye és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén megvalósult közigazgatási tevékenység esetében a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság;

d) a Győr-Moson-Sopron megye, Komárom-Esztergom megye, Vas megye területén megvalósult közigazgatási tevékenység esetében a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság;

e) a Borsod-Abaúj-Zemplén megye és Heves megye területén megvalósult közigazgatási tevékenység esetében a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság;

f) a Baranya megye, Somogy megye és Tolna megye területén megvalósult közigazgatási tevékenység esetében a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság;

g) a Bács-Kiskun megye, a Békés megye, és Csongrád megye területén megvalósult közigazgatási tevékenység esetében a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság;

h) a Fejér megye, Veszprém megye és Zala megye területén megvalósult közigazgatási tevékenység esetében a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

illetékes.

(4) A társadalombiztosítási, szociális vagy gyermekvédelmi ellátással, illetve az állami foglalkoztatási szerv által nyújtott ellátással vagy támogatással kapcsolatos perre az a közigazgatási és munkaügyi bíróság illetékes, amelynek területén a felperes belföldi lakóhelye – jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetében a szervezet székhelye -, ennek hiányában a közigazgatási szerv székhelye található.

(5) A közigazgatási szerződéssel kapcsolatos perre a szerződés megkötésének helye szerint a (3) bekezdésben meghatározott bíróság illetékes. A főkötelezett elleni perre bármilyen címen illetékes bíróság a mellékkötelezettel szembeni igény elbírálására is illetékes.

(6) Ha a közigazgatási tevékenység külföldön valósult meg, a perre a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kizárólagosan illetékes.

(7) A felek a közigazgatási szerződéssel kapcsolatban felmerült jövőbeli jogvitájuk esetére – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a közigazgatási szerződés egyedileg megtárgyalt szerződési rendelkezésében kiköthetik valamely, a (3) bekezdésben meghatározott közigazgatási és munkaügyi bíróság illetékességét. E bíróság – törvény eltérő rendelkezése vagy a felek eltérő megállapodása hiányában – a közigazgatási szerződéssel kapcsolatos valamennyi perre kizárólagosan illetékes. A kikötés hatálya kiterjed a jogutódra is.

(8) Nincs helye illetékességi kikötésnek olyan ügyben, amelyre törvény valamely bíróság kizárólagos illetékességét állapítja meg. A felek a közigazgatási szerződéssel kapcsolatban felmerült jövőbeli jogvitájuk esetére nem köthetik ki a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság illetékességét.

(9) A közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos perre a munkavégzés helye szerinti bíróság illetékes. A természetes személy felperes a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos pert a lakóhelye szerint illetékes bíróság előtt is megindíthatja.

(10) Több illetékes bíróság közül az a bíróság jár el, amelyhez a keresetlevelet elsőként benyújtották, illetve továbbították.

(11) A közigazgatási és munkaügyi bíróság határozatával szembeni fellebbezés elbírálására, továbbá a 12. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott perre a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes.

14. § [A hatáskör és az illetékesség vizsgálata]

(1) A bíróság hatáskörének és illetékességének hiányát hivatalból veszi figyelembe.

(2) Ha a közigazgatási ügyben eljáró bíróság hatáskörét megállapítja, e döntése más bíróságra – ide nem értve a közigazgatási ügyben másodfokon eljáró bíróságot és a Kúriát – kötelező.

(3) A bíróság illetékességének megállapításánál a keresetlevél benyújtásának időpontja irányadó. Ha a per a keresetlevél benyújtása után bekövetkezett valamely változás folytán tartozna a bíróság illetékessége alá, a bíróság illetékességét akkor is meg kell állapítani.

(4) Az illetékességnek vagy az illetékesség hiányának megállapítására előadott tényállítások valóságát a bíróság csak akkor vizsgálja, ha azok a köztudomással vagy a bíróság hivatalos tudomásával ellenkeznek, vagy ha azokat az ellenfél vitássá teszi.

15. § [Az eljáró bíróság kijelölése]

(1) Jogerős bírósági határozatok folytán felmerült hatásköri vagy illetékességi összeütközés esetén, valamint akkor, ha az illetékes bíróság nem állapítható meg, vagy kizárás miatt nem járhat el, az eljáró bíróságot harminc napon belül kell kijelölni.

(2) Ha az illetékes bíróság nem állapítható meg, a fél a kijelölés iránti kérelmet bármelyik közigazgatási és munkaügyi bíróságnál előterjesztheti; egyébként a kijelölés iránt a perben eljárt bíróság hivatalból köteles előterjesztést tenni.

(3) A hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságot

a) illetékességi összeütközés esetén a Fővárosi Törvényszék,

b) hatásköri összeütközés esetén a Kúria

jelöli ki és utasítja az eljárás lefolytatására.

(4) Ha a hatásköri összeütközés a közigazgatási ügyben eljáró bíróság és más bíróság között merül fel, a kijelölés tárgyában a Kúria öttagú tanácsban dönt. A tanács elnöke és két tagja közigazgatási bíró, további két tagja a vitával érintett szakágba tartozó bíró. A tanács összetételét és a helyettesítés rendjét az ügyelosztási rendben évente előre kell meghatározni.

(5) A kijelölés tárgyában a bíróság a felek meghallgatása nélkül határozhat.

IV. FEJEZET

A FELEK ÉS AZ ÉRDEKELT

16. § [Perképesség]

(1) A perben fél az lehet, akit a polgári jog vagy a közigazgatási jog szabályai szerint jogok illethetnek és kötelezettségek terhelhetnek, továbbá az a közigazgatási szerv, amely önálló közigazgatási feladat- és hatáskörrel rendelkezik.

(2) A közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos perben fél lehet a munkavállalói és a munkáltatói érdek-képviseleti szervezet.

(3) A perben személyesen vagy meghatalmazottja útján az járhat el, aki a polgári perrendtartás szabályai szerint perbeli cselekvőképességgel rendelkezik vagy a megelőző eljárásban személyesen eljárhatott.

(4) A perképességre egyebekben, valamint a támogató, a tolmács és a fordító részvételére a polgári perrendtartás szabályait kell alkalmazni.

17. § [Felperes]

A per megindítására jogosult

a) az akinek jogát vagy jogos érdekét a közigazgatási tevékenység közvetlenül érinti,

b) az ügyészség, illetve a törvényességi felügyeletet gyakorló szerv, ha a felhívásában megállapított határidő eredménytelenül telt el,

c) az a közigazgatási szerv, amely a megelőző eljárásban hatóságként vagy szakhatóságként nem vett részt, ha hatáskörét a közigazgatási tevékenység érinti, továbbá amely a szerződésben részes fél (szerződő közigazgatási szerv),

d) törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott ügyekben az a civil szervezet, amely a nyilvántartásba vett tevékenységét valamely alapvető jog védelme vagy valamilyen közérdek érvényre juttatása érdekében a közigazgatási tevékenység által érintett földrajzi területen legalább egy éve folytatja, ha a közigazgatási tevékenység nyilvántartásba vett tevékenységét érinti,

e) törvényben meghatározott esetben az általa képviselt tagság, illetve csoport jogos érdekeinek közvetlen sérelme vagy veszélyeztetése esetén azon érdek-képviseleti szervezet vagy köztestület is, amelynek nyilvántartott vagy alapító okiratában rögzített tevékenységét a közigazgatási tevékenység érinti.

18. § [Alperes]

(1) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a pert az ellen a közigazgatási szerv ellen kell indítani, amely a jogvita tárgyát képező közigazgatási tevékenységet megvalósította. Többfokú közigazgatási eljárásban hozott cselekmény esetén a közigazgatási cselekmény megvalósítója az utolsó fokon eljárt közigazgatási szerv.

(2) Nem érinti a közigazgatási szerv alperesi minőségét, ha a hatásköre, amelynek alapján a közigazgatási tevékenységet megvalósította, anélkül szűnik meg, hogy azt jogszabály más közigazgatási szervre telepítené.

(3) A közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos pert a munkáltató szerv ellen kell megindítani.

19. § [Pertársaság]

(1) Több felperes együtt is indíthat pert, ha a jogvita tárgya olyan közös jog vagy kötelezettség, amely csak egységesen dönthető el, vagy a perben hozott döntés a pertársakra a perben való részvétel nélkül is kiterjedne.

(2) Az (1) bekezdés szerinti pertársaság esetében bármely pertárs perbeli cselekményei – az egyezség, az elismerés, a jogról való lemondás és a kereseti kérelemtől való elállás kivételével – arra a pertársra is kihatnak, aki valamely határidőt, határnapot vagy cselekményt elmulasztott, feltéve, hogy mulasztását utóbb nem pótolta. Ha a pertársak cselekményei vagy előadásai egymástól eltérnek, a bíróság azokat a per egyéb adatait is figyelembe véve bírálja el.

(3) Több felperes akkor is indíthat együtt pert, ha az állított jogsérelmeket ugyanazon közigazgatási tevékenység okozta, vagy a vitatott – azonos természetű – közigazgatási tevékenységek azonos jogalapon és azonos vagy hasonló tényeken alapulnak.

(4) Több alperes együtt is perelhető, ha a közigazgatási tevékenységet együtt valósították meg, így különösen, ha az egyik közigazgatási tevékenysége a másiknak a keresetlevélben vitatott közigazgatási tevékenységén alapul, vagy megvalósításukra ugyanabban a megelőző eljárásban került sor.

(5) A (3) és (4) bekezdés szerinti pertársaság esetében a pertársak önállóan járnak el, egyik pertárs cselekménye vagy mulasztása sem szolgálhat a többi pertárs előnyére vagy hátrányára.

20. § [Érdekelt]

(1) Akinek jogát vagy jogos érdekét a vitatott közigazgatási tevékenység közvetlenül érinti vagy a perben hozandó ítélet közvetlenül érintheti, a mások között folyamatban lévő perbe érdekeltként beléphet. A perbe érdekeltként beléphet az is, aki a megelőző eljárásban ügyfélként vett részt.

(2) E törvény eltérő rendelkezése hiányában a közigazgatási perben vagy az egyéb közigazgatási bírósági eljárásban az érdekeltet a féllel azonos eljárási jogok illetik meg és azonos kötelezettségek terhelik.

(3) Az érdekelt a felek rendelkezési jogának sérelme nélkül jogosult perbeli cselekmény megtételére, amely akkor is hatályos, ha a felek cselekményeivel ellentétben áll. Az ellentétes cselekmény befolyását az ügy eldöntésére a bíróság a per egyéb adatait is figyelembe véve bírálja el.

(4) A perbelépés lehetőségéről az ismert érdekeltet a bíróság értesíti. Az értesítéssel egyidejűleg a bíróság közli a keresetlevelet, ha erre korábban nem került sor. A perbelépés lehetőségéről való értesítésnek hivatalból vagy valamely fél kérelmére az ítélet jogerőre emelkedéséig az eljárás bármely szakaszában helye van.

(5) Ha a megelőző eljárás hatásterület megállapítása mellett folyt, a bíróság elrendelheti, hogy azon érdekeltekkel, akik a megelőző eljárásban nem vettek részt, a perbelépés lehetőségéről szóló értesítést a közigazgatási szerv honlapján, ennek hiányában a helyben szokásos módon történő közzétételével kell közölni. A bíróság a közzétételre a közigazgatási szervet kötelezi. A perbelépés lehetőségéről szóló értesítést a közigazgatási szerv általi közzétételét követő tizenötödik napon kell közöltnek tekinteni.

(6) A bíróság kérelemre vagy hivatalból érdekeltként perbe állíthatja azt, akinek jogát vagy jogos érdekét a perben hozandó ítélet érinti, ha perben állása a jogvita rendezése érdekében a bíróság megítélése szerint szükséges.

(7) A fél perbeállítást vagy a perbelépés lehetőségéről szóló értesítést a védirat közlésétől számított harminc napon belül kérhet. A perbeállítás iránti kérelmet elutasító végzés ellen fellebbezésnek van helye.

21. § [Az érdekelt perbelépése]

(1) A perbelépést írásban vagy a tárgyaláson szóban lehet bejelenteni. A perbelépés lehetőségéről értesített érdekelt a perbelépést az értesítés közlését követő tizenöt napon belül jelentheti be. A határidő elmulasztása miatt a határidő lejártát követő tizenöt napon belül van helye igazolásnak.

(2) A perbelépés bejelentésével egyidejűleg meg kell jelölni a perbelépést megalapozó jogot, jogos érdeket, továbbá azt, hogy melyik fél pernyertességét kívánja támogatni, illetve mindezek indokait.

(3) A perbelépés bejelentéséről a bíróság a feleket haladéktalanul értesíti, és a perbelépés megengedése előtt a feleket szükség esetén meghallgatja.

(4) Az érdekelt – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – perbeli cselekményt csak a perbelépést megengedő végzés jogerőre emelkedését követően végezhet. E rendelkezés nem akadálya a perbelépéssel kapcsolatos eljárási cselekményeknek. A perbelépés megengedését megelőzően tett perbeli cselekmények és az addig meghozott bírói határozatok a bíróság ellenkező döntése hiányában az érdekelttel szemben is hatályosak.

(5) Ha a perbelépésnek nem lett volna helye, illetve az azt megalapozó jog vagy jogos érdek megszűnt, a bíróság az érdekeltet – a felek és az érdekelt meghallgatása után – a perből kizárja.

(6) A perbelépést elutasító, valamint a perből kizáró végzés ellen fellebbezésnek van helye.

(7) A közigazgatási cselekmény, illetve a perbelépés lehetőségéről való értesítés közlésének hiányában az érdekelt a perbelépést a perorvoslati kérelemben is bejelentheti, azzal, hogy az elsőfokú ítélet meghozatala után előterjesztett perbelépési kérelemben elsőfokú tárgyalás tartását nem kérheti. A perorvoslati kérelemben bejelentett perbelépés megengedéséről a perorvoslati kérelem elbírálására jogosult bíróság dönt.

22. § [Perbeli jogutódlás]

(1) Ha a per alapjául szolgáló jog, jogos érdek vagy kötelezettség tekintetében a fél vagy az érdekelt helyébe a keresetlevél benyújtását követően jogutód lép, a jogutód a perbe beléphet.

(2) A felperes és az érdekelt jogutódjának perbelépéséhez a jogelőd hozzájárulása szükséges. Nincs szükség hozzájárulásra, ha a perbelépés azért történik, mert a jogelőd meghalt vagy jogutódlással megszűnt, a jogutódlást azonban valószínűsíteni kell.

(3) A fél jogutódját a másik fél perbe vonhatja. A felperes jogutódját csak akkor lehet perbe vonni, ha a jogutódlás a felperes halála, illetve jogutódlással történő megszűnése miatt következett be. Az érdekelt jogutódját akkor lehet perbe vonni, ha a jogelődöt a bíróság állította perbe.

(4) A jogutód a perből elbocsátott jogelődjének helyébe lép. A jogelőd elbocsátásáig végzett perbeli cselekmények és az addig meghozott bírói határozatok a bíróság ellenkező döntése hiányában a jogutóddal szemben is hatályosak.

(5) Ha a jogelődöt a perből nem bocsátják el, a jogutód a perben a jogelőd pertársaként vesz részt.

23. § [Eljárás perbeli jogutódlás esetén]

(1) A jogutód perbelépését, illetve perbevonását írásban vagy a tárgyaláson szóban kell bejelenteni. A bejelentést közölni kell a felekkel. A perbelépés vagy perbevonás, illetve a jogelődnek a perből való elbocsátása tárgyában a bíróság határozathozatal előtt a feleket meghallgathatja.

(2) A perbelépést vagy a perbevonást elutasító végzés ellen fellebbezésnek van helye.

(3) A jogutód perbelépése, illetve perbevonása esetén – ha az nem a jogelőd halála vagy megszűnése miatt történt – a jogelődöt kérelmére a többi fél hozzájárulásával a bíróság a perből elbocsáthatja.

24. § [Perbelépés a pertárs jogán]

Az a perindításra jogosult, akivel a vitatott közigazgatási cselekményt nem közölték, és akit a perbelépés lehetőségéről sem értesítettek, a perbe az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig a felperes pertársaként is beléphet.

25. § [Az alperes perbeállítása]

(1) Ha a per nem a megfelelő közigazgatási szerv ellen indult meg, a bíróság a vitatott tevékenységet megvalósító közigazgatási szervet a keresetlevél közlésével perbe állítja, és a korábbi alperest a perből elbocsátja.

(2) Ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a pert további közigazgatási szerv ellen is meg kellett volna indítani, e közigazgatási szervet a keresetlevél közlésével perbe állítja.

(3) Ha az alperes közigazgatási szerv megszűnik, vagy a hatáskört, amelyen a vitatott közigazgatási tevékenység alapul, időközben jogszabály más közigazgatási szervre telepíti, a bíróság – alperes tájékoztatása alapján vagy hivatalból – azt a közigazgatási szervet állítja alperesként perbe, amelyre jogszabály a perrel érintett hatáskört telepíti. Az alperes a megszűnéséről, valamint a perrel érintett hatáskörének más közigazgatási szervre telepítéséről – e közigazgatási szerv megjelölésével – köteles a bíróságot előzetesen tájékoztatni.

(4) Ha a többfokú közigazgatási eljárásban utolsó fokon eljárt közigazgatási szerv úgy szűnik meg, hogy a perrel érintett hatásköre is megszűnik, a bíróság az elsőfokon eljárt szervet állítja alperesként perbe.

(5) A perbe állított alperes a korábbi alperes helyébe lép. A perbeállítást megelőzően végzett perbeli cselekmények és az addig meghozott bírói határozatok a bíróság ellenkező döntése hiányában a perbe állított alperessel szemben is hatályosak.

(6) Ha a korábbi alperest a perből nem bocsátják el, a perbe állított alperes a perben a korábbi alperes pertársaként vesz részt.

(7) A perbe állított alperes kérésére a tárgyalást meg kell ismételni, kivéve, ha a korábbi alperessel irányítási vagy szakmai irányítási jogviszonyban áll.

(8) Az alperest perbeállító vagy a perből elbocsátó végzés ellen a perbe állított, illetve a perből elbocsátott közigazgatási szerv nyolc napon belül fellebbezéssel élhet. A bíróság végzését módosíthatja vagy visszavonhatja.

V. FEJEZET

KÉPVISELET

26. § [Képviselet]

(1) A képviseletre a polgári perrendtartás szabályait az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) Ügyvédjelölt és jogi előadó a törvényszék és a Kúria előtt – az iratok megtekintése, azokról másolat kérése vagy készítése kivételével – nem járhat el.

(3) A közigazgatási szerv vezetője, tisztségviselője vagy alkalmazottja a közigazgatási szerv szervezetét és működését meghatározó szabály szerinti képviseleti jogosultságát munkáltatói igazolványával is igazolhatja.

(4) Az alperes közigazgatási szerv az ügyben eljárt elsőfokú közigazgatási szerv részére a perbeli képviseletre meghatalmazást adhat.

(5) Saját tagjának közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos perében meghatalmazottként eljárhat a munkavállalói érdek-képviseleti szervezet.

27. § [Kötelező jogi képviselet]

(1) A törvényszék és a Kúria előtt, továbbá a közigazgatási szerződéssel kapcsolatos perben a jogi képviselet kötelező.

(2) Kötelező jogi képviselet esetén eljárásra jogosult a közigazgatási szerv jogi szakvizsgával rendelkező tisztségviselője vagy alkalmazottja is.

(3) A (2) bekezdés szerinti esetben a jogi szakvizsga megszerzését igazoló okiratot, az azzal egyenértékű okiratot vagy ezek hiteles másolatát azon eljárási szakaszban történő első jelentkezésekor kell a bíróságnak bemutatni vagy a beadványhoz csatolni, amelyben a jogi képviselet a fél számára kötelező. Ha a jogi szakvizsga megszerzését igazoló okiratot, az azzal egyenértékű okiratot vagy ezek hiteles másolatát a bíróságnak bemutatták, ennek tényét elegendő a jegyzőkönyvben rögzíteni, azt az iratokhoz nem kell csatolni.

(4) A kötelező jogi képviseletre egyebekben a polgári perrendtartás szabályait kell alkalmazni.

VI. FEJEZET

EGYÉB ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK

28. § [Beadvány]

(1) A beadványt elektronikus úton, postai úton vagy közvetlenül a bíróságnál kell benyújtani. A postai úton benyújtott beadvány előterjesztési ideje a postára adás napja.

(2) E törvény eltérő rendelkezése hiányában a keresetlevélre, a védiratra, a keresetlevél és az ügy iratainak továbbítására, valamint a perorvoslati kérelemre a beadványok szabályait kell alkalmazni.

(3) A beadványokra egyebekben a polgári perrendtartás általános szabályait kell megfelelően alkalmazni. A beadványok hiányosságai esetén – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – a polgári perrendtartás általános szabályai szerint van helye hiánypótlásnak.

29. § [Elektronikus technológiák és eszközök alkalmazása]

(1) Az elektronikus kapcsolattartásra a polgári perrendtartás szabályait kell megfelelően alkalmazni.

(2) Az elektronikus hírközlő hálózat igénybevételére a polgári perrendtartás szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy ha az elektronikus hírközlő hálózat útján meghallgatásra kerülő személynek a személyazonossága igazolására alkalmas hatósági igazolványa vagy tartózkodásra jogosító okmánya nincs, a tárgyalás kitűzött helyszínén tartózkodó elnök és a személyes meghallgatást lefolytató bíró a meghallgatás kezdetén és a meghallgatás befejezésekor rögzíti az elektronikus hírközlő hálózat útján meghallgatásra kerülő személy személyazonosságának igazolása érdekében közölt nevét, születési helyét, születési idejét és anyja nevét. A személyazonosítás részeként a közölt adatokat a bíróság összeveti a megelőző eljárásban közölt adatokkal.

30. § [Pénzbírság]

(1) A perben kiszabható pénzbírság összege egymillió forintig – természetes személlyel szemben ötszázezer forintig, kiskorúval szemben háromszázezer forintig – terjed. Ugyanazon kötelezettség ismételt megszegése miatt a pénzbírság ismételten kiszabható. A pénzbírság közigazgatási szervvel szembeni ismételt kiszabása helyett a bíróság a közigazgatási szerv vezetőjét is pénzbírsággal sújthatja.

(2) A pénzbírság összegének megállapításánál figyelembe kell venni a kiszabására okot adó cselekmény súlyát és következményeit, a korábbi bírságolások számát és mértékét.

(3) A pénzbírságot kiszabó végzés ellen fellebbezésnek van helye. A bíróság a végzést módosíthatja vagy visszavonhatja.

(4) A kiszabott pénzbírságot szabadságvesztésre átváltoztatni nem lehet. A pénzbírság behajtására és felhasználására azokat a jogszabályokat kell alkalmazni, amelyek a bíróságok által büntetőügyben kiszabott pénzbüntetésekre irányadók.

31. § [Egyesítés és elkülönítés]

(1) A bíróság az előtte vagy más azonos hatáskörű bíróság előtt folyamatban lévő, egymással szoros összefüggésben álló tárgyú pereket – a felek kérelmére vagy hivatalból – az együttes elbírálás érdekében egyesítheti. Ha az egyesítést több bíróság is elrendelte, a továbbiakban az a bíróság jár el, amely az egyesítésről korábban határozott.

(2) A bíróság az egyesítésről szóló végzése megküldésével értesíti a másik bíróságot, amely az áttétel szabályait alkalmazva a peres iratokat megküldi az egyesítést elrendelő bíróságnak.

(3) A bíróság elrendelheti, hogy az egy perben előterjesztett kereseti kérelmek, illetve a perben eldönthető egyes vitás kérdések egymástól elkülönítve kerüljenek elbírálásra.

32. § [Az eljárás félbeszakadása és felfüggesztése]

A félbeszakadásra és felfüggesztésre a polgári perrendtartás szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy

a) a jogszabályon alapuló alperesi jogutódlás esetén az eljárás félbeszakadása nem következik be,

b) a bíróság a félbeszakadás és a felfüggesztés tartama alatt is intézkedhet a félbeszakadással, illetve felfüggesztéssel nem érintett kereseti kérelem elkülönítéséről,

c) a bíróság a félbeszakadás és a felfüggesztés tartama alatt is kezdeményezheti az Európai Unió Bírósága vagy az Alkotmánybíróság eljárását, illetve indítványozhatja a Kúriánál az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatát,

d) a felfüggesztő végzés ellen a közléstől számított nyolc napon belül van helye fellebbezésnek.

33. § [Mintaper]

(1) Ha a bíróság előtt legalább tíz olyan eljárás indul, amelyek jogi és ténybeli alapja azonos, a bíróság – a felek nyilatkozattételi jogának biztosítása mellett – dönthet arról, hogy e perek egyikét mintaperben elbírálja és a többi eljárást az eljárást befejező határozata meghozataláig felfüggeszti.

(2) A bíróság a felfüggesztett eljárásokat a mintaper eredménye szerint, tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha azt állapítja meg, hogy azok a mintapertől sem jogi, sem ténybeli szempontból nem különböznek. A mintaper bizonyítási eredményének felhasználása nem akadálya további bizonyítás elrendelésének.

(3) A bíróság – a felek nyilatkozattételi jogának biztosítása mellett – a mintaperben hozott ítélet jogerőre emelkedését követően indult, az (1) bekezdés szerinti jogvitát is e § szabályai szerint bírálhatja el.

34. § [Az Európai Unió Bírósága vagy az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezése]

A bíróság hivatalból vagy kérelemre, a polgári perrendtartás szabályainak alkalmazásával kezdeményezheti

a) az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárását,

b) az Alkotmánybíróság jogszabály, jogszabályi rendelkezés, közjogi szervezetszabályozó eszköz vagy jogegységi határozat alaptörvény-ellenességének megállapítására, továbbá nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló eljárását.

35. § [Költségek]

(1) A költségekre a polgári perrendtartás szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy

a) az érdekelt által támogatott fél pernyertessége esetén a pervesztes fél köteles megfizetni az érdekelt perköltségét,

b) az érdekelt által támogatott fél pervesztessége esetén az érdekelt a pernyertes fél perköltségének azt a részét köteles megfizetni, amely az ő perbeli részvétele folytán merült fel.

(2) A perköltségre vonatkozó szabályok alkalmazásában az érdekeltre a félre, a perbeállított félre a perbevont félre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

(3) A mintaperben a bíróság rendelkezhet úgy, hogy a bizonyítás körében felmerült perköltséget vagy annak egy részét az állam előlegezi, illetve viseli.

(4) Közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos perben az állam nevében foglalkoztatott személyt a polgári perrendtartás szabályai szerint illeti meg munkavállalói költségkedvezmény.

36. § [A polgári perrendtartás egyéb általános szabályainak alkalmazása]

(1) A polgári perrendtartás szabályait kell alkalmazni

a) a nyelvhasználatra,

b) a bíróság általános intézkedési és tájékoztatási kötelezettségére,

c) a kézbesítésre,

d) az idézésre,

e) a határidőre,

f) az ítélkezési szünetre,

g) a mulasztásra és annak igazolására,

h) az eljárás anyagának rögzítésére,

i) az iratok megtekintésére, a másolatkészítésre és az adatkezelésre,

j) az elveszett (megsemmisült) iratok pótlására,

k) a biztosítékadásra és

l) a jóhiszemű eljárás követelményének és az igazmondási kötelezettségnek a megsértésére.

(2) Az eljárás szabálytalansága ellen vagy az eljárás elhúzódása miatt benyújtott kifogás elbírálására a polgári perrendtartás szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy

a) a közigazgatási és munkaügyi bíróság mulasztásával szemben benyújtott kifogást a Fővárosi Törvényszék,

b) a törvényszék mulasztásával szemben benyújtott kifogást a Kúria,

c) a Kúria mulasztásával szemben benyújtott kifogást a Kúria erre kijelölt másik tanácsa

bírálja el.

(3) Ha e törvény jegyzőkönyv helyett feljegyzés készítését lehetővé teszi, a feljegyzés tartalmazza készítésének helyét és idejét, az eljárási cselekményben részt vevő személyek azonosításához szükséges adatokat, nyilatkozataik lényegét, illetve a ténymegállapításokat, továbbá készítőjének nevét és aláírását.

MÁSODIK RÉSZ

AZ ELSŐFOKÚ ELJÁRÁS

VII. FEJEZET

A KERESET

37. § [A keresetlevél]

(1) A pert keresetlevéllel kell megindítani, amely tartalmazza

a) az eljáró bíróság megjelölését,

b) a felperes nevét, cégjegyzékszámát vagy más nyilvántartásba-vételi számát, lakcímét vagy székhelyét, adóazonosító számát és perbeli állását, továbbá képviselője nevét, lakcímét vagy székhelyét, illetve – ha ilyennel rendelkezik – egyéb elérhetőségét,

c) az alperes nevét, székhelyét és perbeli állását, továbbá – ha ismert – képviselője nevét, lakcímét vagy székhelyét,

d) a vitatott közigazgatási tevékenység és az arról való tudomásszerzés módjának és idejének azonosítására alkalmas, illetve ahhoz szükséges adatot,

e) azokat az adatokat, amelyekből a bíróság hatásköre és illetékessége megállapítható,

f) a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelmet, az annak alapjául szolgáló tények, illetve azok bizonyítékai előadásával és

g) a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet.

(2) A keresetlevélhez csatolni kell azt az okiratot vagy annak másolatát,

a) amelyre a felperes bizonyítékként hivatkozik,

b) amely a képviselővel való eljárás esetén a képviseleti jogosultságot igazolja, illetve

c) amely a bíróság által hivatalból figyelembe veendő tény igazolásához szükséges.

(3) Ha a felperes jogi képviselővel jár el, a keresetlevél tartalmazza a felperes jogi képviselőjének nevét, székhelyét, ügyvédi iroda esetén az ügyintéző nevét, több jogi képviselő esetén a hivatalos iratok kézbesítésére kijelölt jogi képviselő megjelölését, telefonos, illetve elektronikus elérhetőségét.

(4) A legalább öt személy által közösen benyújtott keresetlevélnek tartalmaznia kell a kérelmezők együttes képviseletét ellátó személy meghatalmazását.

38. § [A kereseti kérelem fajtái és a keresethalmazat]

(1) A keresetben kérhető

a) a közigazgatási cselekmény hatályon kívül helyezése, megsemmisítése vagy megváltoztatása,

b) a közigazgatási cselekmény elmulasztásának megállapítása,

c) közigazgatási cselekmény megvalósításának megtiltása,

d) a közigazgatási jogviszonyból eredő kötelezettség teljesítésére kötelezés,

e) a közigazgatási szerződéses jogviszonnyal vagy a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatban okozott kár megtérítésére kötelezés,

f) a közigazgatási tevékenységgel előidézett jogsértés tényének vagy a közigazgatási jogviszony szempontjából lényeges egyéb ténynek a megállapítása.

(2) Az (1) bekezdés f) pontjában meghatározott kereseti kérelem akkor terjeszthető elő, ha az a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása érdekében szükséges, és a közigazgatási tevékenység vagy a jogviszony természeténél fogva, illetve valamely más okból az (1) bekezdés a)-e) pontjában meghatározott kereseti kérelemnek nincs helye. A bíróság e feltételek fennállását hivatalból vizsgálja.

(3) Több kereseti kérelem akkor terjeszthető együtt elő, ha ugyanabból vagy ténybeli és jogi alapon összefüggő jogviszonyból erednek.

(4) Egymással eshetőleges vagy vagylagos viszonyban álló több kereseti kérelem akkor terjeszthető elő, ha azok ugyanabból a jogviszonyból erednek, és ugyanazon alperessel vagy alperesekkel szemben terjesztik elő.

(5) Ha az együtt előterjesztett kereseti kérelmekre nem ugyanazon közigazgatási ügyekben eljáró bíróságnak van hatásköre vagy illetékessége, a magasabb szintű bíróság, azonos szintű bíróságok esetén a valamely kereseti kérelemre kizárólagosan illetékes bíróság jár el.

39. § [A keresetlevél benyújtása]

(1) A keresetlevelet – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a vitatott közigazgatási cselekmény közlésétől számított harminc napon belül kell a vitatott cselekményt megvalósító közigazgatási szervhez benyújtani. Ha a közigazgatási cselekményt nem kell közölni, a keresetlevelet – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a cselekményről való tudomásszerzéstől, de legkésőbb a cselekmény megvalósulásától számított egy éven belül kell benyújtani. Többfokú közigazgatási eljárásban hozott cselekmény esetén a keresetlevelet az elsőfokon eljárt közigazgatási szervnél kell benyújtani.

(2) A jogi képviselő nélkül eljáró felperes a keresetlevelet jogszabályban meghatározott nyomtatványon is előterjesztheti.

(3) A keresetlevelet határidőben benyújtottnak kell tekinteni, ha azt a jogi képviselő nélkül eljáró felperes – határidőn belül – tévesen a bírósághoz vagy a közigazgatási szerv jogorvoslati szervéhez (a továbbiakban: jogorvoslati szerv) nyújtotta be. Ebben az esetben a keresetlevelet haladéktalanul meg kell küldeni az (1) bekezdés szerinti közigazgatási szervnek.

(4) A keresetlevél benyújtására nyitva álló határidőt az ítélkezési szünet nem érinti.

(5) A perfüggőség a keresetlevél benyújtásával áll be.

(6) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a keresetlevél benyújtásának a közigazgatási cselekmény hatályosulására halasztó hatálya nincs.

(7) A keresetlevél benyújtásának a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatának hatályosulására halasztó hatálya van.

40. § [A keresetlevél továbbítása]

(1) A keresetlevelet a benyújtásától számított tizenöt napon belül kell az ügy irataival együtt a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz továbbítani. Többfokú közigazgatási eljárásban hozott cselekmény esetében az elsőfokon eljárt közigazgatási szerv a benyújtástól számított öt napon belül az ügy irataival együtt felterjeszti a másodfokon eljárt közigazgatási szervhez, amely azokat a benyújtástól számított huszonegy napon belül továbbítja a bírósághoz.

(2) Ha a keresetlevél azonnali jogvédelem iránti kérelmet is tartalmaz, a keresetlevelet a benyújtásától számított öt, többfokú közigazgatási eljárásban hozott cselekmény esetén – a benyújtásától számított három napon belüli felterjesztést követően – nyolc napon belül kell az ügy irataival együtt a bírósághoz továbbítani.

(3) A közigazgatási szerv az ügy iratait továbbítás helyett a bíróság számára elektronikusan hozzáférhetővé teszi, ha az ehhez szükséges informatikai feltételek rendelkezésre állnak.

(4) A közigazgatási szerv a hozzá elkésetten benyújtott keresetlevelet akkor is köteles a bírósághoz továbbítani, ha a fél igazolási kérelmet nem terjesztett elő.

(5) Ha a felperes a keresetlevelet a bírósághoz arra való hivatkozással nyújtja be késedelmesen, hogy azt a közigazgatási szervhez e törvény rendelkezéseinek megfelelően benyújtotta, de a keresetlevél és az ügy iratai a továbbításra nyitva álló határidőkre figyelemmel a bírósághoz nem érkeztek meg, a bíróság a közigazgatási szervet a keresetlevél megküldésével egyidejűleg nyilatkozattételre hívja fel. A felperesnek ebben az esetben csatolnia kell a keresetlevél szabályszerű benyújtását igazoló okiratot vagy annak másolatát.

(6) Ha a közigazgatási szerv a keresetlevél felterjesztésére, illetve továbbítására vonatkozó kötelezettségének nem tett eleget vagy az (5) bekezdés alapján nem tett nyilatkozatot, a bíróság – pénzbírság kiszabása mellett – kötelezi a közigazgatási szervet az ügy iratainak felterjesztésére, illetve továbbítására.

(7) Ha a keresetlevél vagy az iratok törvény által védett adatot tartalmaznak, a védiratban erre utalni kell, és az iratokat ennek megfelelően kell továbbítani.

(8) Az elsőfokon eljárt közigazgatási szerv az ismert érdekeltet a keresetlevél benyújtásáról annak megküldésével haladéktalanul értesíti. Ha a megelőző eljárás hatásterület megállapítása mellett folyt, a közigazgatási szerv a keresetlevél benyújtásáról honlapján – ennek hiányában a helyben szokásos módon – való közzétételével értesíti azt az érdekeltet, aki a megelőző eljárásban nem vett részt.

41. § [A keresetlevél benyújtása a bíróságnál]

(1) Ha a keresetlevelet törvény rendelkezése alapján a bíróságnál kell benyújtani, a bíróság a keresetlevelet annak vizsgálatát követően haladéktalanul közli az elsőfokon eljárt közigazgatási szervvel. Az ügy iratait a 40. § (1) bekezdése szabályai szerint kell a bírósághoz továbbítani.

(2) A keresetlevelet határidőben benyújtottnak kell tekinteni, ha azt a jogi képviselő nélkül eljáró felperes – határidőn belül – tévesen a közigazgatási szervnél vagy a jogorvoslati szervnél nyújtja be. A tévesen benyújtott keresetlevelet haladéktalanul meg kell küldeni a bíróságnak.

(3) Közigazgatási szerződéssel kapcsolatos jogvitában a keresetlevelet a bíróságnál kell benyújtani.

(4) A keresetlevelet a bíróságnál kell benyújtani, ha a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos jogvita tárgya nem a Közszolgálati Döntőbizottság határozatának jogszerűsége.

(5) Az ügyészség, illetve a törvényességi felügyeletet gyakorló szerv a keresetlevelet a bíróságnál nyújtja be.

42. § [Védirat]

(1) A védirat az alperesnek a keresetlevélben foglaltakra tett nyilatkozata, amely vagy a keresetlevél visszautasítására irányul, vagy érdemi védekezést tartalmaz. A védiratban elő kell adni az annak alapjául szolgáló tényeket és ezek bizonyítékait.

(2) A védiratot az alperes a keresetlevélnek, illetve az ügy iratainak továbbításával egyidejűleg terjeszti elő.

(3) Ha a keresetlevél azonnali jogvédelem iránti kérelmet tartalmaz, a keresetlevélnek és az ügy iratainak továbbításával egyidejűleg az alperes csak az azonnali jogvédelemre irányuló kérelemben foglaltakra köteles nyilatkozni. A védiratot ebben az esetben a 40. § (1) bekezdése szerinti határidőn belül terjeszti elő.

(4) Ha a keresetlevél nem felel meg a 37. §-ban meghatározott követelményeknek, vagy a keresetlevél visszautasításának van helye, az alperes a védiratban csak erre köteles kitérni.

43. § [Keresetváltoztatás]

(1) A felperes a keresetét legkésőbb az első tárgyaláson változtathatja meg. A keresetet a közigazgatási cselekmény keresettel nem támadott, a cselekmény egyéb rendelkezéseitől egyértelműen elkülöníthető rendelkezésére csak a keresetindításra nyitva álló határidőn belül lehet kiterjeszteni.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem zárja ki, hogy a fél a keresetét felemelje vagy leszállítsa, az eredetileg nem követelt járulékokra vagy a követeléseknek, illetve járulékoknak a per folyamán esedékessé vált részleteire is kiterjessze vagy a kereseti kérelmek valamelyikétől elálljon.

44. § [Elállás a keresettől]

A felperes keresetétől az alperes hozzájárulása nélkül, a tárgyalás berekesztéséig elállhat. Az elállás a tárgyalást megelőzően írásban vagy a tárgyaláson szóban is bejelenthető. Ha a bíróság nem tart tárgyalást, elállni a bíróság ítéletének meghozataláig lehet.

VIII. FEJEZET

INTÉZKEDÉSEK A KERESETLEVÉL ALAPJÁN

45. § [A keresetlevél vizsgálata]

(1) Az elnök a keresetlevelet haladéktalanul, de legkésőbb a bírósághoz érkezését követő nyolc napon belül megvizsgálja annak megállapítása érdekében, hogy nincs-e helye

a) hiánypótlásnak,

b) a keresetlevél áttételének,

c) a keresetlevél visszautasításának vagy

d) azonnali jogvédelem iránti kérelemről való döntésnek.

(2) A bíróság a téves formában megvalósított közigazgatási tevékenységet a tartalmának megfelelő eljárási rendben bírálja el, amiről végzést hoz. A végzés ellen fellebbezésnek van helye.

46. § [Hiánypótlás]

(1) Ha a keresetlevél nem felel meg a törvény által meghatározott alaki követelményeknek, vagy azt kötelező jogi képviselet esetén nem jogi képviselő útján nyújtották be, a bíróság a felperest a hiányok megjelölése mellett, rövid határidő tűzésével azok pótlására hívja fel.

(2) A felhívásban a bíróság tájékoztatja a felperest a hiánypótlás módjáról, és figyelmezteti a hiánypótlás elmaradásának következményeire.

(3) Ha a jogi képviselő nélkül eljáró felperes keresetlevele az alperes megjelölésére vonatkozóan hiányos, ellentmondásos vagy más okból kiegészítésre vagy kijavításra szorul, hiánypótlásnak csak akkor van helye, ha az alperes személye a vitatott közigazgatási cselekményből vagy az arra vonatkozó jogszabályokból nem állapítható meg.

(4) Ha a keresetlevél nem tartalmazza a jogsérelem megjelölését, e hiány pótlása a keresetindítási határidőn belül lehetséges.

(5) A bíróság a hiánypótlási felhívás mellett a jogi képviselőt pénzbírsággal sújthatja, ha

a) az általa szerkesztett keresetlevél nem felel meg a törvényben meghatározott alaki követelményeknek,

b) nem csatolta a meghatalmazását, vagy

c) az általa képviselt fél elmulasztotta az eljárási illeték megfizetésére vonatkozó kötelezettség teljesítését.

(6) Ha a felperes a keresetlevél hiányát a kitűzött határidő alatt pótolja, a keresetlevelet úgy kell tekinteni, mintha eredetileg is hiánytalanul adta volna be.

47. § [Áttétel]

(1) Ha a keresetlevélből vagy mellékleteiből az tűnik ki, hogy az ügy más bíróság vagy más hatóság hatáskörébe tartozik, vagy a perre más bíróság illetékes, és ez a bíróság vagy hatóság az iratokból megállapítható, a bíróság a keresetlevelet ehhez a bírósághoz vagy hatósághoz átteszi. A bíróság az áttételről a keresetlevél bíróságra érkezésétől számított nyolc napon belül határoz.

(2) Az áttételt elrendelő végzést a felekkel közölni kell.

(3) Ha valamely bíróság hatáskörének vagy illetékességének hiányát valamely okból már jogerősen megállapította, az utóbb eljáró bíróság nem hozhat ezzel az okkal ellentétes olyan határozatot, amellyel a saját hatáskörét vagy illetékességét megtagadva az ügyet az előbb eljárt bírósághoz teszi át.

(4) Az áttett keresetlevelet úgy kell tekinteni, mintha azt már eredetileg is annál a bíróságnál terjesztették volna elő, amelyhez áttették.

(5) Az áttételt megelőzően teljesített perbeli cselekmények, illetve bírói rendelkezések hatálytalanok, kivéve, ha az áttétellel kapcsolatosak, vagy azokat – a felek kérelmére vagy egyetértésével – a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság hatályukban fenntartja.

48. § [Visszautasítás]

(1) A bíróság a keresetlevelet visszautasítja, ha

a) a perre a magyar bíróság joghatósága kizárt,

b) a kereseti kérelem elbírálása más bíróság vagy más hatóság hatáskörébe tartozik, vagy a perre más bíróság illetékes, de az áttétel szabályai a szükséges adatok hiányában nem alkalmazhatóak,

c) a pert nem a jogszabályban erre feljogosított személy indítja,

d) a felperes olyan közigazgatási tevékenység jogszerűségét vitatja, amelynek vizsgálatát törvény kizárja,

e) a felperes anélkül indít pert, hogy bármely fél a vitatott tevékenységgel szemben jogszabály által biztosított közigazgatási jogorvoslatot kimerítette volna, vagy a pert más közigazgatási eljárásnak kell megelőznie,

f) a felek között ugyanazon közigazgatási tevékenység jogszerűségének vizsgálatára – akár ugyanazon bíróság, akár más közigazgatási ügyben eljáró bíróság előtt – per már folyamatban van,

g) a vitatott közigazgatási tevékenység jogszerűségre nézve ugyanazon a jogalapon már jogerős ítéletet hoztak,

h) a félnek nincs perbeli jogképessége, vagy a fél törvényes képviselőjét mellőzték, és e hiányt a kitűzött határidő alatt sem pótolták,

i) a felperes a keresetindítási határidőt elmulasztja, és igazolási kérelmet nem terjeszt elő, vagy azt a bíróság elutasítja,

j) a felperes a hiánypótlási felhívás teljesítésére rendelkezésre álló határidőben a keresetlevelet nem, vagy újból hiányosan nyújtotta be, és emiatt a keresetlevél nem bírálható el,

k) a felperes keresetindítási határidőn belül nem jelölte meg a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelmet,

l) a beadványok elektronikus előterjesztésére köteles felperes vagy a jogi képviselő a keresetlevelet nem elektronikus úton vagy elektronikus úton, de nem a jogszabályban meghatározott módon terjeszti elő.

(2) A bíróság az (1) bekezdés a)-j) pontjában foglaltakat az egész eljárás során hivatalból veszi figyelembe.

(3) A bíróság a keresetlevelet visszautasító végzést a felperessel közli és intézkedéséről az alperest értesíti. A bíróság intézkedéséről annak jogerőre emelkedését követően tájékoztatja azokat, akiket a keresetlevél benyújtásáról a közigazgatási szerv értesített.

(4) A keresetlevelet visszautasító végzés ellen fellebbezésnek van helye.

49. § [A keresetlevél benyújtásához fűződő jogi hatályok fenntartása]

(1) A keresetlevél benyújtásának jogi hatályai fennmaradnak, ha a bíróság a jogi képviselő nélkül eljáró felperes keresetlevelét a 48. § (1) bekezdés k) vagy l) pontja alapján utasította vissza, és a felperes a visszautasító határozat jogerőre emelkedésétől számított nyolc nap alatt a keresetlevelet a bíróságnál az e törvényben foglaltaknak megfelelően – a már megfelelően becsatolt mellékletek kivételével – újra benyújtja.

(2) A keresetlevél benyújtásának jogi hatályai fennmaradnak, ha a polgári bíróság a felperes közigazgatási ügyben eljáró bíróság hatáskörébe tartozó kereseti kérelmét tartalmazó keresetlevelét azért utasította vissza, mert

a) az meg nem engedett keresethalmazatot tartalmazott, vagy

b) a keresetlevél áttételéhez szükséges adatok nem voltak megállapíthatóak,

és a felperes a visszautasító határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc nap alatt a keresetlevelet az e törvényben foglaltaknak megfelelően a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnál benyújtja.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben megállapított határidő elmulasztása esetében igazolásnak nincs helye.

IX. FEJEZET

AZONNALI JOGVÉDELEM

50. § [Az azonnali jogvédelem iránti kérelem]

(1) Akinek jogát, jogos érdekét a közigazgatási tevékenység vagy az azzal előidézett helyzet fenntartása sérti, a közvetlenül fenyegető hátrány elhárítása, a vitássá tett jogviszony ideiglenes rendezése, illetve a jogvitára okot adó állapot változatlan fenntartása érdekében a perre hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságtól az eljárás során bármikor azonnali jogvédelmet kérhet.

(2) Azonnali jogvédelem keretében kérhető

a) a halasztó hatály elrendelése,

b) a halasztó hatály feloldása,

c) ideiglenes intézkedés, illetve

d) előzetes bizonyítás elrendelése.

(3) A kérelmet a bírósághoz kell benyújtani, ha azt nem a keresetlevéllel együtt nyújtják be. A bíróság a kérelem benyújtásáról az alperest haladéktalanul, de legkésőbb három napon belül értesíti.

(4) A kérelemben részletesen meg kell jelölni azokat az indokokat, amelyek az azonnali jogvédelem szükségességét megalapozzák, és az ezek igazolására szolgáló okiratokat csatolni kell. A kérelmet megalapozó tényeket valószínűsíteni kell.

(5) A közigazgatási cselekmény végrehajtását érintő kérelem előterjesztéséről a végrehajtást foganatosító szervet az alperes haladéktalanul, de legkésőbb három napon belül értesíti.

(6) Nincs helye azonnali jogvédelemnek, ha a közigazgatási cselekmény

a) jogerős bírósági határozat végrehajtását szolgálja,

b) a polgári védelmi szolgálat ellátásával vagy a honvédelmi kötelezettségek részét képező gazdasági és anyagi szolgáltatással kapcsolatos kötelezettséget állapít meg, vagy

c) a honvédelmi és katonai célú építmények, ingatlanok működési és védőterületeik kijelölésére vonatkozik.

51. § [A bíróság eljárása és határozata]

(1) A bíróság tanácsa az azonnali jogvédelem iránti kérelemről a bírósághoz érkezésétől számított tizenöt napon belül dönt. Hiánypótlásnak nincs helye.

(2) A bíróság felhívására a felek a kérelemre telefonon vagy írásbelinek nem minősülő elektronikus úton is nyilatkozhatnak, amelyről a bíróság feljegyzést készít. Szükség esetén a bíróság a felek meghallgatását is elrendelheti.

(3) A bíróság az arányosság elve alapján, a közérdek és valamennyi fél szempontjából azt mérlegeli, hogy az azonnali jogvédelem elmaradása nem okoz-e súlyosabb hátrányt, mint amilyennel az azonnali jogvédelem biztosítása járna.

(4) A bíróság a kérelem teljesítését biztosíték adásához kötheti.

(5) Az azonnali jogvédelem tárgyában hozott végzés ellen a közléstől számított nyolc napon belül van helye fellebbezésnek, amelyről a másodfokú bíróság nyolc napon belül dönt. A kérelem elutasítását követően ismételten, azonos ténybeli és jogi alapon benyújtott kérelmet megtagadó végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.

(6) A bíróság tanácsa az azonnali jogvédelem tárgyában hozott végzését – a felek lehetőség szerinti meghallgatását követően – legkésőbb a végzés elleni fellebbezés felterjesztéséig módosíthatja vagy visszavonhatja.

(7) Az azonnali jogvédelmet biztosító végzés az eljárást befejező határozat jogerőre emelkedésével veszti hatályát, ha azt a bíróság tanácsa az eljárás során a felek kérelmére vagy hivatalból nem helyezte hatályon kívül. A bíróság ettől eltérő időpontot is megállapíthat, amely nem lehet későbbi, mint a perorvoslati kérelem benyújtására nyitva álló határidő utolsó napja.

(8) Ha a bíróság a határidőben előterjesztett keresetlevelet visszautasítja, az azonnali jogvédelmet biztosító végzés hatálya a keresetlevél benyújtásához fűződő jogi hatályok fenntartásához előírt határidő lejártáig fennmarad.

(9) A bíróság tanácsa az eljárás során több azonnali jogvédelmi eszközt is alkalmazhat. Az azonnali jogvédelmet biztosító végzés indokolásában utalni kell a korábban elrendelt azonnali jogvédelmi eszközzel való kapcsolatra.

52. § [A halasztó hatály elrendelése]

(1) Ha a keresetlevél benyújtásának nincs halasztó hatálya, a bíróság elrendelheti annak részleges vagy teljes halasztó hatályát. A halasztó hatály elrendelése esetén a közigazgatási cselekmény nem hajtható végre, annak alapján jogosultság nem gyakorolható, és egyéb módon sem hatályosulhat.

(2) A végrehajtás a kérelemnek a végrehajtást foganatosító szerv tudomására jutásától annak elbírálásáig, de legkésőbb az elbírálásra nyitva álló határidő elteltéig nem foganatosítható, kivéve, ha a közigazgatási szerv a cselekményét azonnal végrehajthatónak nyilvánította. A tudomásszerzésig foganatosított végrehajtási cselekmények a bíróság eltérő rendelkezésének hiányában hatályban maradnak.

53. § [A halasztó hatály feloldása]

Ha a keresetlevél benyújtásának halasztó hatálya van, azt a bíróság részben vagy egészen feloldhatja. A halasztó hatály feloldása esetén a közigazgatási cselekmény végrehajtható, annak alapján jogosultság gyakorolható, és egyéb módon is hatályosulhat.

54. § [Ideiglenes intézkedés]

(1) Ha a halasztó hatály elrendelése vagy feloldása az azonnali jogvédelem biztosítására nem alkalmas, a bíróság – a perben hozandó határozat, illetve törvény keretei között – bármely, a jogvédelem azonnali biztosításához szükséges intézkedést tehet.

(2) Az ideiglenes intézkedéssel kapcsolatban bizonyításnak akkor van helye, ha a kérelem e nélkül nem bírálható el.

(3) A teljesítési határidő – ha a bíróság másként nem rendelkezik – az ideiglenes intézkedés közlését követő napon kezdődik.

55. § [Előzetes bizonyítás]

(1) A bíróság előzetes bizonyítást rendel el, ha valószínűsíthető, hogy

a) a bizonyítás a per folyamán vagy annak későbbi szakában már nem lenne sikeresen lefolytatható, illetve jelentős nehézséggel járna, vagy

b) a bizonyítás előzetes lefolytatása elősegíti a per észszerű időn belül történő befejezését.

(2) A kérelemben meg kell jelölni a bizonyítani kívánt tényeket, az azokra vonatkozó bizonyítékokat és azokat a körülményeket, amelyek alapján előzetes bizonyításnak helye van.

(3) Az előzetes bizonyításra a bizonyítás szabályait kell megfelelően alkalmazni. Az előzetes bizonyítás eredményét a perben bármelyik fél és érdekelt felhasználhatja.

(4) Az előzetes bizonyítás költségeire a perköltségre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(5) Az előzetes bizonyítás iránti kérelemnek helyt adó végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

X. FEJEZET

PERELŐKÉSZÍTÉS

56. § [Az előkészítő tanácsülés]

(1) Ha a 45. § (1) bekezdés a)-c) pontjában foglaltak megtételére nincs szükség, vagy a fél hiánypótlási kötelezettségének eleget tett, az elnök a keresetlevelet előkészítő tanácsülésre terjeszti elő.

(2) A tanácsülést a keresetlevél bíróságra érkezéstől számított tizenöt napon belül kell megtartani. Ha a keresetlevél csak a bíróság intézkedése alapján válik alkalmassá a tárgyalás kitűzésére, a tanácsülés megtartására előírt határidő kezdő időpontját ettől az időponttól kell számítani.

(3) Ha a keresetlevelet a bíróságnál kell benyújtani, az előkészítő tanácsülést a védirat bíróságra érkezését követő tizenöt napon belül kell megtartani.

(4) A bíróság tanácsa az e törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén végzésben elrendelheti, hogy pert a tanács tagja mint egyesbíró folytassa le.

(5) A tanácsülésről feljegyzést kell készíteni.

57. § [Intézkedések a per előkészítése során]

(1) A bíróság a tárgyalás előkészítése, valamint az eljárás észszerű időn belüli lefolytatása céljából minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy a per lehetőleg egy tárgyaláson érdemben elbírálható legyen. Az intézkedésnek a tárgyalás kitűzése előtt, szükség esetén az eljárás során bármikor helye van.

(2) Az (1) bekezdés alapján a bíróság

a) bizonyítást rendelhet el,

b) iratokat szerezhet be más bíróságtól vagy hatóságtól,

c) elrendelheti a felek meghallgatását,

d) a felek között egyezség létrehozását kísérelheti meg,

e) észrevétel írásbeli kifejtésére hívhat fel.

(3) Ha a bíróság észleli, hogy a keresetlevél vagy az ahhoz csatolt okirat minősített adatot tartalmaz, hivatalból megkeresi a minősítőt a megismerési engedély beszerzése céljából.

(4) Ha a (2) és (3) bekezdésben foglalt intézkedések megtételével egyidejűleg a tárgyalási határnap kitűzésére nem kerül sor, a bíróság – az intézkedés megtételekor – a védiratot a felperesnek és az érdekeltnek kézbesíti.

58. § [A tárgyalás kitűzése]

(1) A bíróság legkésőbb a keresetlevélnek a bírósághoz való érkezését követő harminc napon belül intézkedik a tárgyalási határnap kitűzéséről.

(2) Az első tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy az a keresetlevélnek a bírósághoz való érkezését követő hatvan napon belül megtartható legyen. Ha a keresetlevél csak a bíróság intézkedése alapján válik alkalmassá a tárgyalás kitűzésére, a tárgyalás megtartására előírt határidő kezdő időpontját ettől az időponttól kell számítani.

(3) A tárgyalást – törvény eltérő rendelkezésének hiányában – a bíróság hivatalos helyiségébe kell kitűzni. Fontos okból a tárgyalás más helyre is kitűzhető.

(4) Az első tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy a védirat felperessel történő közlése a tárgyalás napját legalább nyolc nappal megelőzze. A tárgyalási időközt a bíróság sürgős esetben lerövidítheti.

59. § [Idézés a tárgyalásra]

(1) A bíróság a feleket a per tárgyalására idézi. Az első tárgyalásra szóló idézéshez csatolni kell azokat a beadványokat, amelyek közlésére korábban nem került sor. A beadványt nem kell közölni azzal, aki azt előterjesztette.

(2) Az idézésben a felet

a) fel kell hívni arra, hogy az ügyre vonatkozó, birtokában lévő és korábban be nem csatolt okiratokat a tárgyalásra hozza magával,

b) tájékoztatni kell, hogy a tárgyaláson, ha nem személyesen jelenik meg, csak a polgári perrendtartásban meghatározott képviselő útján járhat el, és

c) figyelmeztetni kell a tárgyalás elmulasztásának jogkövetkezményeire.

(3) A tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorú felet a törvényes képviselője útján kell idézni, ha személyes jelenléte szükséges, azzal a felhívással, hogy a törvényes képviselő a kiskorú megjelenéséről gondoskodjon. A tizennegyedik életévét betöltött kiskorú fél idézéséről a bíróság akkor is értesíti a törvényes képviselőt, ha a törvényes képviselőt szintén idézte a tárgyalásra.

(4) A bíróság a felet a személyes megjelenés kötelezettségével is idézheti.

60. § [Nyilatkozatok a tárgyalást megelőzően]

(1) Az idézésben a bíróság felhívja a felperest és az érdekeltet arra, hogy a védiratban foglaltakra a tárgyalást megelőzően írásban nyilatkozhat, valamint figyelmezteti a feleket arra, hogy a tárgyaláson csak szóban tehetnek nyilatkozatot.

(2) A bíróság a nyilatkozat megtételére a tárgyalás napját megelőző – tizenöt napnál nem rövidebb – határidőt állapít meg. A bíróság a határidőt követően előterjesztett nyilatkozatot mellőzheti.

61. § [Bizonyítás elrendelése]

A bíróság az első tárgyalást megelőzően is elrendelhet bizonyítást, az első tárgyalásra tanút vagy szakértőt idézhet.

62. § [Iratbeszerzés]

(1) Ha a keresetlevél vagy a védirat mellékletei nem tartalmazzák azokat az iratokat, amelyek nélkül a jogvita nem dönthető el, és azokat a fél nem tudja beszerezni, a bíróság hivatalból megkeresi az irat kiállítóját a szükséges iratok beszerzése végett.

(2) Ha az iratok beszerzése hatvan napnál előreláthatóan hosszabb időt venne igénybe, a bíróság az eljárást az iratok bírósághoz történő beérkezéséig felfüggesztheti. A tárgyalást az iratok beérkezését követően haladéktalanul ki kell tűzni.

(3) A bíróság az eljárás felfüggesztése előtt dönt az azonnali jogvédelem iránti kérelemről.

63. § [Tárgyaláson kívüli meghallgatás]

(1) A bíróság meghallgatásra idézi azt a felet, akinek személyes meghallgatása törvény rendelkezése alapján szükséges. A meghallgatásról a bíróság a feleket értesíti, és a személyes meghallgatásról készült jegyzőkönyvet a tárgyaláson ismerteti.

(2) A bíróság elrendelheti, hogy a fél meghallgatására elektronikus hírközlő hálózat útján kerüljön sor.

(3) A fél a meghallgatáson képviselővel is eljárhat, nyilatkozatát azonban személyesen kell megtennie.

64. § [Kísérlet egyezség létrehozására]

A bíróság a felek között egyezség létrehozását a tárgyalás kitűzését megelőzően is megkísérelheti.

XI. FEJEZET

AZ EGYEZSÉG ÉS A KÖZVETÍTÉS

1. Egyezség

65. § [Egyezség létrehozása]

(1) Ha a jogvita tárgya lehetővé teszi és jogszabály nem zárja ki, a bíróság a felek közt egyezség létrehozását kísérli meg, ha erre az ügy körülményei alapján észszerű időn belül esély mutatkozik.

(2) A bíróság az egyezség létrejötte érdekében

a) tájékoztatja a feleket az egyezség előnyeiről és feltételeiről,

b) tájékoztatja a feleket a közvetítői eljárás lényegéről, igénybevételének lehetőségéről és feltételeiről,

c) az általa javasolt egyezséget a tárgyalás előkészítése során írásba foglalva vagy a tárgyaláson jegyzőkönyvbe foglalva a felek elé tárhatja, illetve

d) a feleket egyezségi kísérletre idézheti.

66. § [Az egyezség tartalma]

(1) Az egyezségben a felek megállapodhatnak a közigazgatási jogvita vagy valamely vitás kérdés számukra megfelelő lezárásának módjában, ha az nem ütközik jogszabályba. Az egyezségben a felek a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelem orvoslásának módjában is megállapodhatnak.

(2) Az egyezségben a felek és érdekeltek a per tárgyát képező közigazgatási tevékenységgel összefüggő olyan – akár polgári jogi – kötelezettséget is vállalhatnak, amelyre a vitatott közigazgatási cselekmény nem terjedt ki, illetve amelyre az alperes hatáskörrel nem rendelkezik, továbbá a vitatott közigazgatási cselekmény végrehajtásának mellőzéséről is megállapodhatnak.

(3) Az egyezség az érdekelt egyezség megkötésében való részvétele vagy az egyezség szövegének jóváhagyása hiányában nem érvényes, kivéve, ha az egyezség az érdekelt jogait vagy jogos érdekét a bíróság megítélése szerint nem érinti.

(4) Ha az egyezség nem felel meg a jogszabályoknak, a bíróság a jóváhagyást megtagadja és az eljárást folytatja. Az egyezség jóváhagyását megtagadó végzés ellen fellebbezésnek van helye, amelynek az eljárás folytatására nincs halasztó hatálya.

67. § [Az egyezséget jóváhagyó végzés]

(1) Ha az egyezség a jogszabályoknak megfelelő tartalommal létrejön, a bíróság azt végzésbe foglalva jóváhagyja. A bíróság az egyezséget jóváhagyó végzésben a vitatott közigazgatási cselekményt megsemmisíti, hatályon kívül helyezi vagy az egyezségben foglaltaknak megfelelően megváltoztatja.

(2) A bíróság által jóváhagyott egyezségnek ugyanaz a hatálya, mint az ítéletnek.

(3) Ha az egyezség a perköltség viselésére nem terjed ki, a felek költségeiket maguk viselik. Az állam által előlegezett költségek és a feljegyzett illetékek viseléséről a bíróság a pervesztesség egyezség szerinti arányainak figyelembevételével dönt.

(4) Az egyezséget jóváhagyó végzéssel szemben fellebbezésnek van helye. Nem élhetnek fellebbezéssel azok a felek, aki között a jóváhagyott egyezség létrejött.

68. § [Egyezség közigazgatási szerződés esetén]

(1) A felek a per során úgy is köthetnek egyezséget, hogy a közigazgatási szerződést a hatályon kívül helyezési ok megszüntetése érdekében módosítják.

(2) A módosítást jóváhagyó végzés elleni fellebbezésnek a módosítás hatálybalépésére nincs halasztó hatálya.

(3) A bíróság a közigazgatási szerződés módosításának hatályát, ha arról a felek az egyezségben nem rendelkeztek, a végzésben – a közigazgatási szerződés tárgyát képező közfeladat folyamatos és zavartalan ellátásához vagy a beruházás teljesítéséhez szükséges észszerű időtartamot figyelembe véve – határozza meg.

2. Bírósági közvetítés

69. § [A közvetítés feltételei]

(1) Ha a felek és az érdekeltek hozzájárulnak, a bíróság közvetítést rendel el. A közvetítés során a felek és érdekeltek bírósági közreműködéssel folytatott egyeztetés útján kísérlik meg a jogvita rendezését.

(2) A bíróság az eljárást a közvetítés befejezéséig, de legfeljebb két hónapra felfüggeszti. A felfüggesztő végzés ellen fellebbezésnek csak olyan személy részéről van helye, aki a közvetítéshez nem járult hozzá.

70. § [A közvetítés szabályai]

(1) A bírósági közvetítőre és tevékenységére a közvetítői tevékenységről szóló törvény rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell. A bírósági közvetítő az ügyet tárgyaló tanácsnak nem lehet tagja.

(2) A közvetítés befejezéseként a bírósági közvetítő

a) a létrejött egyezséget írásba foglalja, és a perbíróságnak megküldi,

b) egyezségkötés hiányában vagy bármely fél kérelmére a perbíróságot a közvetítés eredménytelenségéről értesíti.

(3) A perbíróság az egyezséget megvizsgálja, és – ha az megfelel a jogszabályoknak – ítélet hatályú végzésbe foglalja.

(4) Ha a közvetítés a jogvita egészére vonatkozó egyezség nélkül fejeződik be, a perbíróság az eljárást az általános szabályok szerint folytatja.

(5) A fél a közvetítés során tudomására jutott információt sem a perben, sem azon kívül nem használhatja fel.

(6) Az egyezség eltérő rendelkezése hiányában a felek a közvetítéssel felmerült költségüket maguk viselik.

XII. FEJEZET

A TÁRGYALÁS

71. § [A tárgyalás vezetése]

(1) A tárgyalást az elnök vezeti.

(2) Az elnök

a) ügyel a tárgyalás méltóságára és rendjére,

b) felhívja a figyelmet a tényelőadások tisztázatlanságára, azok értelmezésére, kiegészítésére, és az ellentmondások feloldására,

c) ügyel arra, hogy a felek és az érdekeltek a tényállításaikat, nyilatkozataikat és bizonyítási indítványaikat időben terjesszék elő,

d) a jogvita ténybeli és jogi vonatkozásait a felekkel megtárgyalja,

e) tájékoztatja a feleket a köztudomásúként ismert, valamint a bíróság hivatalos tudomásának körébe tartozó, az ügy szempontjából lényeges tényekről,

f) meghatározza a bizonyítási cselekmények, valamint a felek meghallgatásának sorrendjét, továbbá elsőként tehet fel kérdést a tanúnak és a szakértőnek,

g) a tárgyalás során bármikor szót adhat az eljáró tanács tagjainak.

(3) A tárgyalás nyilvánosságára, a felvételkészítésre és a pervezetésre a polgári perrendtartás szabályait kell megfelelően alkalmazni.

72. § [A tárgyalás menete]

(1) A tárgyalás megnyitása után az elnök vagy az általa kijelölt bíró ismerteti a keresetlevelet, a védiratot, valamint a feleknek a tárgyalást megelőzően előterjesztett nyilatkozatait, továbbá a szükséges mértékben az ügy iratait.

(2) Az ismertetés után a felek az elhangzottakra észrevételt tehetnek, további ismertetést kérhetnek, saját beadványaikat ismertethetik, kérelmeiket, nyilatkozataikat kiegészíthetik.

(3) A felek a tárgyaláson szóban nyilatkozhatnak. A bíróság a szóbeli nyilatkozat előterjesztésére az ügy körülményei alapján észszerű időkeretet állapíthat meg.

(4) Ha a jogvita tárgya és körülményei ezt lehetővé teszik, a felek nyilatkozatait követően a bíróság a felek között egyezség létrehozását kísérli meg, feltéve, hogy valamennyi fél és érdekelt jelen van vagy ahhoz előzetesen hozzájárult.

(5) A tárgyalást a szabályszerűen idézett fél távollétében is meg lehet tartani, a mulasztás az ítélet meghozatalát és kihirdetését nem érinti.

73. § [A tárgyalás elhalasztása]

(1) A tárgyalás elhalasztásának csak indokolt esetben, az ok megjelölésével van helye. A tárgyalás elhalasztása esetén a bíróság a megidézetteket – ha erre mód van – előzetesen értesíti, és egyidejűleg intézkedik az új tárgyalási határnap kitűzéséről.

(2) Ha a személyes meghallgatásra szabályszerűen idézett fél a tárgyaláson nem jelent meg vagy csak a képviselője van jelen, a tárgyalást ebből az okból csak akkor lehet elhalasztani, ha a személyes meghallgatás a per érdemi eldöntésének lényeges előfeltétele.

(3) Ha a fél képviselője a tárgyaláson képviseleti jogosultságát igazolni nem tudja, a bíróság a tárgyalást ebből az okból csak akkor halaszthatja el, ha a per a rendelkezésre álló iratok alapján nem dönthető el. Ha a képviselőként megjelent személy a képviseleti jogosultságát nyolc napon belül nem igazolja, vagy a fél újabb képviselőt nem hatalmaz meg, és személyesen sem jár el, a megismételt tárgyaláson a bíróság – ha ennek feltételei fennállnak – ítéletet hoz.

(4) Ha a szabályszerűen idézett fél mulasztása miatt a tárgyalást el kell halasztani, a megismételt tárgyalás költségét – pernyertességre vagy pervesztességre tekintet nélkül – a mulasztó fél viseli.

(5) A felek indokolt közös kérelmére a bíróság egy alkalommal a tárgyalást legfeljebb hatvan napra elhalaszthatja, ha az megítélése szerint a jogvita észszerű időn belüli rendezését elősegíti.

74. § [Változás a bírák személyében]

Ha a folytatólagos tárgyaláson az eljáró tanács tagjainak személyében változás állt be, az elnök ismerteti a felek által előterjesztett kérelmeket, a korábbi tárgyalásokról készült jegyzőkönyveket és a per egyéb iratait. A felek az ismertetésre észrevételt tehetnek.

75. § [Bizonyítás a tárgyaláson]

(1) Ha a bíróság a tárgyalás előkészítése során bizonyítást rendel el, az elnök gondoskodik arról, hogy a bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak.

(2) A felek a bizonyítás eredményére a tárgyaláson szóban észrevételeket tehetnek. Ha a tárgyalást további bizonyítás szükségessége miatt kell elhalasztani, a bíróság tizenöt napnál nem rövidebb határidőt állapíthat meg írásbeli nyilatkozat előterjesztésére.

76. § [A tárgyalás berekesztése]

(1) Ha a per a határozathozatalra megérett, a bíróság figyelmezteti a feleket, hogy összefoglaló nyilatkozataik megtételét követően a tárgyalást berekeszti.

(2) A bíróság a berekesztett tárgyalást a határozat kihirdetése előtt újból megnyithatja, ha valamely kérdés további tárgyalása szükséges. Újból meg kell nyitni a tárgyalást, és új tárgyalási határnapot kell kitűzni, ha a tárgyalás berekesztése és a határozathozatal között a bírák személyében változás állt be.

XIII. FEJEZET

TÁRGYALÁSON KÍVÜLI ELBÍRÁLÁS

77. § [A tárgyaláson kívüli elbírálás]

(1) Ha egyik fél sem kérte tárgyalás tartását, és azt a bíróság sem tartja szükségesnek, a bíróság az ügy érdemében tárgyaláson kívül határoz.

(2) Tárgyalás tartását a felperes a keresetlevélben, az alperes a védiratban kérheti. Tárgyalás tartása a perbelépési kérelemben, illetve a perbevonásától vagy a perbeállítástól számított tizenöt napon belül is kérhető. A tárgyalás tartása iránti kérelem elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.

(3) Ha az alperes a keresetet az első tárgyalást megelőzően teljes egészében alaposnak ismeri el, vagy a közigazgatási cselekmény olyan lényeges alaki hiányosságban szenved, amely miatt nem létezőnek kell tekinteni, a bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálhatja el.

(4) Nem lehet a pert tárgyaláson kívül elbírálni, ha – az okirati bizonyítást ide nem értve – bizonyítást kell lefolytatni. Ha a bizonyítás lefolytatásának szükségessége a tárgyaláson kívüli elbírálás során merül fel, a per elbírálására a bíróság tárgyalást tűz ki.

(5) A per tárgyaláson kívül történő elbírálása esetén a bíróság a védirat közlésével egyidejűleg a felek számára beadványaik benyújtására – tizenöt napnál nem rövidebb – határidőt állapít meg. Az e beadványokra adandó válaszok és egyéb beadványok benyújtására a bíróság tizenöt napnál nem rövidebb határidőt állapíthat meg, azzal, hogy arra lehetőleg az első tárgyalás kitűzésére irányadó határidőn belül sor kerüljön.

(6) Azok az eljárási cselekmények, amelyek legkésőbb az első tárgyaláson teljesíthetőek, a bíróság által az (5) bekezdés alapján meghatározott határidőn belül, ennek hiányában az ítélet meghozataláig teljesíthetőek.

(7) A bíróság a feleket és az érdekeltet egyezségi kísérletre idézheti.

XIV. FEJEZET

BIZONYÍTÁS

78. § [A bizonyítás eljárási szabályai]

(1) A bizonyításra a polgári perrendtartás szabályait az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben, a megelőző eljárásban megállapított tényállással összevetve értékeli.

(3) Bizonyítási indítvány előterjesztésére, illetve bizonyítási eszköz rendelkezésre bocsátására legkésőbb az első tárgyaláson van lehetőség.

(4) A megelőző eljárás idején fennálló, de a megelőző eljárásban nem értékelt tényre, körülményre a felperes vagy az érdekelt akkor hivatkozhat, ha azt a megelőző eljárásban a közigazgatási szerv arra való hivatkozása ellenére nem vette figyelembe, azt önhibáján kívül nem ismerte, illetve arra önhibáján kívül nem hivatkozott.

(5) A bíróság hivatalból bizonyítást rendelhet el

a) az olyan tény, körülmény alátámasztására szolgáló bizonyítékok tekintetében, amelyeket hivatalból kell figyelembe vennie,

b) a kiskorú vagy fogyatékossági támogatásra jogosult személy érdekeit veszélyeztető jogsértésre való hivatkozás esetén, vagy

c) ha törvény így rendelkezik.

(6) A bíróság a bizonyítás hivatalbóli elrendeléséről a feleket tájékoztatja, és felhívja őket észrevételeik, és az ezekre vonatkozó bizonyítékok – vagy a bíróság által meghatározott bizonyítékok – előterjesztésére.

79. § [Bizonyítási kötelezettség]

(1) Ha a megelőző eljárás hivatalból indult, és a fél az abban megállapított tényállás megalapozatlanságát, hiányosságát vagy iratellenességét valószínűsíti, a bíróság a közigazgatási szervet a tényállás valóságának bizonyítására kötelezi.

(2) Közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos perben a közigazgatási szerv köteles bizonyítani

a) az igény elbírálásához szükséges általános hatályú rendelkezések, utasítások és a jogvita eldöntéséhez szükséges, a közigazgatási szerv működési körében keletkezett iratok tartalmát,

b) az igényelt juttatással összefüggő, vitatott számítások helyességét, továbbá

c) bérvita esetén a juttatás megfizetését.

80. § [A megelőző eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő alkalmazása]

(1) A megelőző eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleménye a bíróság által kirendelt szakértő szakvéleményének minősül. A perben ugyanazon szakkérdés tárgyában szakértőként elsősorban a megelőző eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő alkalmazandó.

(2) Ha az (1) bekezdés szerinti szakértőt kell alkalmazni, a bíróság a szakértőt kirendeli és a megelőző eljárásban keletkezett írásbeli szakvéleményt azzal a féllel közli, akivel azt korábban nem közölték.

(3) A megelőző eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő alkalmazását követően ugyanazon szakkérdés vonatkozásában magánszakértő vagy más eljárásban kirendelt szakérő alkalmazásának nincs helye.

(4) A megelőző eljárásban kirendelt igazságügyi szakértőre a polgári perrendtartás kirendelt szakértőre vonatkozó szabályait kell alkalmazni.

XV. FEJEZET

AZ ELJÁRÁS MEGSZÜNTETÉSE

81. § [Megszüntetés]

(1) A bíróság az eljárást bármely szakaszában megszünteti, ha

a) a 48. § (1) bekezdés a)-i) pontja alapján a keresetlevél visszautasításának lett volna helye,

b) a felperes törvényes képviselőjét mellőzték, és e hiányt a kitűzött, illetve meghosszabbított határidő alatt vagy legkésőbb az annak lejártát közvetlenül követő tárgyalás berekesztéséig sem pótolták,

c) a felperes keresetétől elállt,

d) a felperes halála vagy megszűnése esetén a bíróság a perbelépésre vagy perbevonásra irányuló kérelmet elutasítja,

e) a meghalt vagy megszűnt felperesnek nincs jogutódja, a jogutód nem lép perbe vagy őt nem vonják perbe,

f) a jogi képviselő közreműködésével eljárni köteles felperes a hiányzó vagy megszűnt jogi képviseletének pótlásáról felhívás ellenére a törvényben meghatározott vagy bíróság által megállapított határidő alatt nem gondoskodik,

g) a közigazgatási szerv vagy jogorvoslati szerve a jogsérelmet a kereseti kérelemnek eleget téve orvosolta,

h) a bíróság az alperes kérelmére a külföldi felperest a perrel felmerülő költségek fedezése végett biztosítékadásra kötelezte, de a felperes a kitűzött, illetve meghosszabbított határidő alatt vagy legkésőbb az annak lejártát közvetlenül követő tárgyalás berekesztéséig biztosítékot nem adott.

(2) Ha az eljárás során hatáskör vagy illetékesség hiánya miatt áttételnek van helye, a bíróság az eljárást megszünteti és az áttétel szabályainak alkalmazásával jár el.

(3) Ha a bíróság az eljárást az (1) bekezdés b) pontja alapján szünteti meg, a perindítás jogi hatályai fennmaradnak, ha a felperes a megszüntető végzés jogerőre emelkedésétől számított nyolc napon belül a keresetlevelet szabályszerűen újra benyújtja. E határidő elmulasztása esetén igazolásnak helye nincs.

(4) Ha az eljárás megszüntetésének az (1) bekezdés c)-e) vagy g) pontja alapján lenne helye, és a bíróság hivatalbóli vizsgálatot vagy bizonyítást rendelt el, a bíróság az eljárás megszüntetése előtt az ügyészséget a keresetlevél és a védirat megküldésével perbelépésre hívhatja fel, egyidejűleg tájékoztatja a hivatalbóli vizsgálat elrendelésének körülményeiről. Ha az ügyészség a felhívásban meghatározott határidőn belül nem lép be a perbe, a bíróság az eljárást megszünteti. A perbelépésre megállapított határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.

(5) Az eljárást megszüntető végzés ellen a (2) bekezdésben foglaltak kivételével fellebbezésnek van helye.

82. § [Megszüntetés a felperes mulasztása miatt]

A bíróság megszüntetheti az eljárást, ha a felperes a kérelmére kitűzött tárgyalást elmulasztja, vagy a megadott elérhetőségein nem tartható a felperessel kapcsolat, és az alperes az eljárás folytatását nem kéri.

83. § [A jogsérelem orvoslása közigazgatási eljárásban]

(1) Ha a keresetlevélben állított jogsérelem orvoslása érdekében az arra jogosult közigazgatási szerv eljárást indít, erről haladéktalanul értesíti a bíróságot. A bíróság eljárását a közigazgatási eljárás befejezéséig felfüggeszti.

(2) Az (1) bekezdés szerinti közigazgatási eljárás megindításának ténye legkésőbb az első tárgyaláson, hivatalbóli vizsgálat vagy bizonyítás elrendelése esetén az elrendelés közlésétől számított tizenöt napon belül jelenthető be.

(3) A közigazgatási szerv a jogsérelem orvoslása érdekében tett cselekményről haladéktalanul értesíti a bíróságot. Az értesítéshez csatolni kell a döntés másolatát vagy a cselekményt egyéb módon alátámasztó iratot.

(4) Ha a közigazgatási szerv a jogsérelem orvoslása érdekében indított eljárást harminc napon belül nem fejezi be, erről és a megtett eljárási cselekményekről tájékoztatja a bíróságot. A tájékoztatás tartalma alapján vagy annak elmaradása esetén a bíróság az eljárást folytathatja. Ha a közigazgatási szerv a felfüggesztő végzés közlésétől számított harminc napon belül nem ad tájékoztatást, a bíróság az eljárást folytatja. A tájékoztatás elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.

(5) A bíróság a közigazgatási szervnek a jogsérelem orvoslására tett cselekményére tekintettel nyilatkozattételre hívja fel a felperest. Ha a felperes nyilatkozata szerint a cselekmény a kereseti kérelemnek nem tesz eleget, a felperes a keresetét a jogsérelem orvoslása érdekében tett cselekményre is kiterjesztheti.

(6) Ha a felperes a bíróság által meghatározott határidőn belül nem nyilatkozik, és a jogsérelem orvoslása érdekében tett cselekmény a kereseti kérelemnek eleget tett, a bíróság az eljárást megszünteti, és az alperest a felperes, valamint a felperest támogató érdekelt perköltségének megfizetésére kötelezi. Az eljárás részben való megszüntetése folytán a közigazgatási szervet terhelő költségek megfizetéséről a bíróság az eljárást befejező határozatában dönt.

(7) Ha a közigazgatási szerv a jogsérelmet a védirat felterjesztésére nyitva álló határidőn belül orvosolja, a védiratban erre utalni, és a jogsérelem orvoslása érdekében tett döntés másolatát, vagy a cselekményt egyéb módon alátámasztó iratot a védirathoz csatolni kell.

HARMADIK RÉSZ

HATÁROZATOK

XVI. FEJEZET

A BÍRÓSÁG HATÁROZATAI

84. § [A határozatok fajtái]

(1) A bíróság a per érdemében ítélettel, a per során felmerült minden más kérdésben végzéssel dönt.

(2) A határozatokra a polgári perrendtartás szabályait az e részben foglalt eltérésekkel kell megfelelően alkalmazni.

85. § [A bíróság döntési jogkörének korlátai]

(1) A bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a kereseti kérelem korlátai között vizsgálja.

(2) A bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján vizsgálja.

(3) A bíróság hivatalból veszi figyelembe

a) a vitatott közigazgatási cselekmény semmisségi vagy törvényben meghatározott más érvénytelenségi okát, illetve az olyan lényeges alaki hiányosságot, amely miatt a közigazgatási cselekményt nem létezőnek kell tekinteni,

b) a közigazgatási cselekménynek az ügyben nem alkalmazandó jogszabályi rendelkezésre alapítását,

c) a törvényben meghatározott egyéb tényt vagy körülményt.

(4) A bíróság a hivatalbóli vizsgálat elrendeléséről a feleket tájékoztatja, egyúttal felhívja a feleket, hogy észrevételeiket és az azokra vonatkozó bizonyítékokat – vagy a bíróság által meghatározott bizonyítékokat – terjesszék elő.

(5) Mérlegelési jogkörben megvalósított közigazgatási cselekmény jogszerűsége körében a bíróság azt is vizsgálja, hogy a közigazgatási szerv hatáskörét a mérlegelésre való felhatalmazásának keretei között gyakorolta-e, a mérlegelés szempontjai és azok okszerűsége a közigazgatási cselekményt tartalmazó iratból megállapíthatóak-e.

(6) A bíróságot határozatának meghozatalában más hatóság döntése vagy a fegyelmi határozat, illetve az azokban megállapított tényállás – a (7) bekezdésben foglalt kivétellel – nem köti.

(7) Ha jogerősen elbírált bűncselekmény következményeiről közigazgatási perben kell határozni, a bíróság nem állapíthatja meg, hogy az elítélt a terhére rótt bűncselekményt nem követte el.

86. § [Ítélet]

(1) Az ítéletben a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemről döntést kell hozni.

(2) A bíróság egyes kereseti kérelmekről vagy a kereseti kérelemnek önállóan elbírálható egyes részeiről részítélettel is határozhat, ha ebben a vonatkozásban további tárgyalásra nincs szükség.

(3) A bíróság a közigazgatási tevékenység jogszabályszerűségéről közbenső ítélettel előzetesen dönthet, vagy a perben érvényesített jog fennállását előzetesen megállapíthatja, ha a közigazgatási tevékenység jogszabályszerűsége vagy a keresettel érvényesített jog fennállása és az ennek alapján a felet megillető követelés vagy őt terhelő fizetési kötelezettség összege tekintetében a vita elkülöníthető.

(4) A bíróság a közigazgatási szervnek határozott, a megállapított jogsértés orvoslásának valamennyi lényeges pontjára kiterjedő iránymutatást ad az ítéletben elrendelt új eljárás (a továbbiakban: megismételt eljárás) lefolytatására vagy cselekmény megvalósítására vonatkozóan.

(5) A bíróság a kihirdetett ítélet rendelkező részét a kihirdetést követő munkanaptól a bíróság kezelőirodáján a felek számára elérhetővé teszi.

87. § [Egyszerűsített ítélet]

(1) Ha a perben a közigazgatási cselekményben megállapított tényállást nem vitatták, és a bíróság hivatalbóli vizsgálatot vagy bizonyítást sem rendelt el, az ítélet indokolásából mellőzhető a tényállás ismertetése.

(2) Az egyszerűsített ítéletben az indokolás elemeinek mellőzését lehetővé tevő körülményekre és az egyszerűsített ítélet meghozatalának jogalapjára kifejezetten hivatkozni kell. Az iratok között az egyszerűsített ítélettel együtt kell kezelni azt a közigazgatási cselekményt, amelynek tényállását a bíróság ítélkezésének alapjául fogadta el.

88. § [A kereset elutasítása]

(1) A bíróság a keresetet elutasítja, ha

a) a kereset alaptalan,

b) a felperes jogának vagy jogos érdekének közvetlen sérelme nem állapítható meg,

c) olyan eljárási szabályszegés történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása nem volt.

(2) Ha a bíróság a keresetet az (1) bekezdés c) pontja alapján utasította el, a költségek viseléséről ennek figyelembevételével dönt.

89. § [A keresetnek helyt adó ítélet]

(1) Ha a bíróság a jogsértést – a kereset alapján vagy hivatalból – megállapítja,

a) a közigazgatási cselekményt megváltoztatja, megsemmisíti vagy hatályon kívül helyezi,

b) szükség esetén a közigazgatási cselekmény megsemmisítése vagy hatályon kívül helyezése mellett a közigazgatási szervet új eljárásra kötelezi,

c) a közigazgatási szervet marasztalja.

(2) A bíróság az (1) bekezdésben foglalt egyes jogkövetkezményeket együttesen is alkalmazhatja. Törvény más jogkövetkezmény alkalmazását is előírhatja.

(3) A jogsértés megállapítása esetén a bíróság hivatalból kötelezi a közigazgatási szervet a tevékenység jogsértő következményének elhárítására.

90. § [Megváltoztatás]

(1) A bíróság a jogsértő közigazgatási cselekményt megváltoztatja, ha az ügy természete azt megengedi, a tényállás megfelelően tisztázott, és a rendelkezésre álló adatok alapján a jogvita véglegesen eldönthető.

(2) Ha az ügy természete azt megengedi, a bíróság a közigazgatási cselekményt akkor is megváltoztatja, ha a megismételt eljárásban a közigazgatási szerv a bíróság jogerős ítéletével ellentétes cselekményt tett.

(3) Nincs helye megváltoztatásnak

a) a 4. § (3) bekezdés c) pontjában meghatározott közigazgatási cselekmény esetén,

b) méltányossági jogkörben hozott közigazgatási cselekmény esetén,

c) mérlegelési jogkör gyakorlásán alapuló, a költségvetést érintő kifizetésre vonatkozó közigazgatási cselekmény esetén, vagy

d) ha azt törvény kizárja.

91. § [Fizetési kötelezettség összegének megváltoztatása]

(1) Megváltoztatásnak úgy is helye van, hogy a bíróság a fizetési kötelezettség megváltoztatott összegének megállapítása nélkül, annak kiszámítására az ítéletben pontos iránymutatást ad.

(2) A közigazgatási szerv a bíróság ítéletének közlését követően haladéktalanul, de legkésőbb tizenöt napon belül kiszámítja a fizetési kötelezettség pontos összegét, és arról tájékoztatja a bíróságot, a felperest és az érdekeltet. A felperes és az érdekelt nyolc napon belül vitathatja a számítás helyességét, annak megalapozottsága esetén a bíróság a kötelezettség ismételt kiszámítását rendelheti el.

(3) A fizetési kötelezettség összege a bíróság általi jóváhagyással az ítélet részévé válik. A perorvoslati kérelem benyújtására nyitva álló határidő a jóváhagyó végzés közlését követő napon kezdődik. A közigazgatási szerv számítása ellen egyébként jogorvoslatnak nincs helye.

92. § [Megsemmisítés vagy hatályon kívül helyezés]

(1) A bíróság a közigazgatási cselekményt – a közlésére visszamenőleges hatállyal – megsemmisíti, ha

a) a közigazgatási cselekmény semmis vagy jogszabályban meghatározott okból érvénytelen, vagy olyan lényeges alaki hiányosságban szenved, amely miatt nem létezőnek kell tekinteni,

b) a megelőző eljárás lényeges szabályainak megszegésével okozott jogsérelem a perben nem orvosolható, vagy

c) a közigazgatási szerv cselekményét kizárólag az ügyben nem alkalmazható jogszabályi rendelkezésre alapította.

(2) Ha a közérdek védelme, a jogbiztonság vagy az ítélettel érintett személyek különösen fontos érdeke indokolja, a bíróság a közigazgatási cselekményt a hatályvesztés időpontjának pontos megjelölésével helyezi hatályon kívül. Ahol e törvény megsemmisítést említ, azon hatályon kívül helyezést is érteni kell.

93. § [Megállapítás]

A bíróság ítéletében a jogsértés tényét állapítja meg, ha megváltoztatás, megsemmisítés vagy marasztalás nem lehetséges, és a megállapításhoz a felperesnek vagy az érdekeltnek fontos érdeke fűződik, vagy a jogsérelem így elhárítható.

94. § [Ítélet közigazgatási szerződéssel kapcsolatos perben]

(1) Ha a közigazgatási szerződésre vonatkozó jogszabályok jogkövetkezményt nem állapítanak meg, a bíróság a jogsértés megállapítása esetén, az érdekelt felek jogos érdekeire, valamint a közfeladat ellátásának biztonságához és folyamatosságához fűződő közérdekre figyelemmel

a) a jogellenes közigazgatási szerződést vagy annak valamely kikötését hatályon kívül helyezi vagy megváltoztatja,

b) a közigazgatási szerződést semmisségi ok fennállása miatt megsemmisíti, ha a szerződő közigazgatási szerv a közigazgatási szerződés megkötésére nem rendelkezett hatáskörrel, vagy a közigazgatási szerződést képviseleti joggal nem rendelkező személy írta alá,

c) a közigazgatási szerződés jogszerűségének helyreállítására, a közigazgatási szerződés teljesítésére kötelez, vagy

d) a közigazgatási szerződéses jogviszonnyal összefüggésben okozott kár megtérítésére kötelez.

(2) A bíróság a hatályon kívül helyezéssel érintett, azzal szorosan összefüggő szerződéses rendelkezést is hatályon kívül helyezhet.

(3) A bíróság a közigazgatási szerződés vagy annak valamely kikötése megváltoztatásának hatályát a közigazgatási szerződés tárgyát képező közfeladat folyamatos és zavartalan ellátásához vagy a beruházás teljesítéséhez szükséges észszerű időtartamot figyelembe véve határozza meg.

(4) A bíróság ítéletének hatálya kiterjed a szerződő közigazgatási szerv által a megtámadott szerződéssel azonos tárgyú közigazgatási szerződés megkötésére irányuló, párhuzamosan zajlott szerződéskötési eljárásokra. A bíróság ítéletében jogellenessé nyilvánított szerződési kikötés nem alkalmazható, a megkötött közigazgatási szerződést a felek kötelesek a bíróság ítéletének megfelelően módosítani. Ennek hiányában bármely fél, illetve érdekelt a mulasztás tudomására jutásától számított harminc napon belül, de legkésőbb a bíróság ítéletének jogerőre emelkedésétől számított hat hónapon belül a bíróság előtt pert indíthat.

(5) Ha a bíróság a megkötött közigazgatási szerződés jogellenességét megállapítja, azonban a közigazgatási szerződés teljesítéséhez kiemelkedően fontos közérdek fűződik, a közigazgatási szerződést megkötésének időpontjára visszamenőleges hatállyal jogszerűvé nyilváníthatja. Semmisségi ok fennállása esetén a közigazgatási szerződés nem nyilvánítható jogszerűvé.

(6) Nem tekinthető kiemelkedően fontos közérdeknek a közigazgatási szerződéshez közvetlenül kapcsolódó gazdasági érdek, így különösen a késedelmes teljesítésből, az új szerződéskötési eljárás lefolytatásából, a szerződő fél esetleges változásából származó költség vagy a jogellenességből következő fizetési kötelezettség. A szerződés jogszerűségéhez fűződő további gazdasági érdekek akkor tekinthetőek kiemelkedően fontos közérdeknek, ha a közigazgatási szerződés jogellenességének megállapítása súlyosan aránytalan következményekkel járna.

(7) Nincs helye megsemmisítésnek, ha a közigazgatási szerződés megkötésére hatáskörrel rendelkező szerv, illetve a képviseleti joggal rendelkező személy a közigazgatási szerződést azonos tartalommal utólag jóváhagyja.

95. § [Ítélet a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatával szemben indított perben]

(1) A bíróság ítéletével a jogvitát érdemben eldönti, a Kormánytisztviselői Döntőbizottságot – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – új eljárásra nem kötelezheti.

(2) A bíróság a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatát

a) megsemmisíti és a Kormánytisztviselői Döntőbizottságot új eljárásra kötelezi, ha az eljáró tanács nem volt szabályszerűen megalakítva, vagy a határozat meghozatalában kizárt személy vett részt,

b) a jogsértéssel érintett részében megsemmisíti, és szükség esetén a Kormánytisztviselői Döntőbizottságot új eljárásra kötelezi, ha az a hatáskörét túllépte, illetve hatáskörének hiányát jogsértően állapította meg.

(3) A bíróság a jogerős ítéletet megküldi a Kormánytisztviselői Döntőbizottságnak.

XVII. FEJEZET

A HATÁROZATOK JOGHATÁSAI ÉS TELJESÍTÉSE

96. § [Anyagi jogerőhatás]

A közigazgatási tevékenység jogszerűségének vizsgálata tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanazon közigazgatási tevékenység jogszerűségének vizsgálatára a felek vagy az érdekeltek új keresetet indíthassanak vagy azt egyébként vitássá tehessék.

97. § [A határozatok teljesítése]

(1) A bíróság határozatát teljesítési határidő hiányában a jogerőre emelkedését követő napon kell teljesíteni, és a jogerőre emelkedésétől kezdve végrehajtható.

(2) A bíróság határozatában teljesítési határidőt állapíthat meg, ebben az esetben a határozat a teljesítési határidő leteltétől kezdve végrehajtható. A határozatban foglaltak teljesítésére nyitva álló határidő a határozat jogerőre emelkedését követő napon kezdődik.

(3) A közigazgatási szervnek a jogerős határozatban megállapított, ennek hiányában a jogszabályban meghatározott határidőn belül kell a megismételt eljárást lefolytatnia vagy a közigazgatási cselekményt megvalósítania.

(4) A bíróság határozatának rendelkező része és indokolása a megismételt eljárásban és a cselekménynek a bíróság határozatával elrendelt megvalósítása során köti az eljáró közigazgatási szerveket.

98. § [Előzetes végrehajthatóság]

(1) Az előzetesen végrehajthatóvá nyilvánított határozat a jogerőre emelkedést megelőzően végrehajtható.

(2) A bíróság hivatalból előzetesen végrehajthatóvá nyilvánítja a határozatot, ha azt törvény elrendeli. A bíróság kérelemre az azonnali jogvédelem szabályainak megfelelő alkalmazásával nyilvánítja előzetesen végrehajthatóvá határozatát.

(3) Az ítélet előzetes végrehajtásának elrendeléséről az ítéletben kell rendelkezni.

(4) Az előzetes végrehajtás elrendelése biztosíték adásához köthető. A biztosítékot a határozat jogerőre emelkedésekor vagy az előzetes végrehajtás megszűntetésekor vissza kell téríteni.

(5) Az előzetes végrehajtást elrendelő határozat ellen nyolc napon belül fellebbezésnek van helye.

(6) Nem rendelhető el olyan határozat előzetes végrehajtása, amelyet nem jogerősen már hatályon kívül helyezett vagy megváltoztatott az arra jogosult bíróság.

(7) Ha a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezi vagy megváltoztatja azt a határozatot, amelynek előzetes végrehajtását elrendelték, az előzetes végrehajtással kialakult helyzet rendezéséről is határoz.

NEGYEDIK RÉSZ

PERORVOSLATOK ÉS AZ ALKOTMÁNYJOGI PANASZ ESETÉN KÖVETENDŐ ELJÁRÁS

XVIII. FEJEZET

FELLEBBEZÉS

3. Fellebbezés ítélet ellen

99. § [A fellebbezés alapja és az eljárás szabályai]

(1) Ha törvény lehetővé teszi, az elsőfokú ítélet ellen jogszabálysértésre hivatkozással fellebbezéssel élhet a fél, az érdekelt, valamint a rendelkezés rá vonatkozó része ellen az, akire az ítélet rendelkezést tartalmaz.

(2) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a törvényszék elsőfokú ítélete ellen fellebbezésnek van helye.

(3) A másodfokú eljárásra az elsőfokú eljárásra és a határozatokra vonatkozó szabályokat az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell megfelelően alkalmazni.

100. § [A fellebbezés tartalma]

(1) A fellebbezést – ha törvény eltérően nem rendelkezik – az ítélet közlésétől számított tizenöt napon belül az elsőfokú bíróságnál kell benyújtani.

(2) A fellebbezés a beadványokra vonatkozó általános szabályokon túlmenően tartalmazza

a) a fellebbezéssel támadott ítélet számát,

b) a fellebbezést megalapozó jogszabálysértést, a jogszabályhely pontos megjelölésével és

c) a másodfokú bíróság döntésére vonatkozó határozott kérelmet.

(3) A fellebbezésben új tény vagy bizonyíték előadására akkor van lehetőség, ha az az elsőfokú ítélet meghozatalát követően jutott a fellebbező fél tudomására, és elbírálása esetén reá kedvezőbb határozatot eredményezett volna.

(4) A fellebbezésben új tény vagy bizonyíték akkor is előadható, illetve az elsőfokú bíróság által mellőzött bizonyítás akkor is indítványozható, ha az az elsőfokú ítélet jogszabálysértő voltának alátámasztására irányul.

(5) A fellebbezést a fellebbezési határidő leteltét követően nem lehet megváltoztatni. A fellebbezés mindaddig visszavonható, amíg a másodfokú bíróság a határozatát meg nem hozta, illetve – tárgyalás tartása esetén – a határozathozatal céljából vissza nem vonult. Az ezzel kapcsolatban felmerült költségek viseléséről a másodfokú bíróság határoz.

(6) Törvény eltérő rendelkezése hiányában a fellebbezésnek az ítélet hatályosulására halasztó hatálya van. A fellebbezéssel egyidejűleg azonnali jogvédelem iránti kérelem is előterjeszthető.

101. § [Ugró fellebbezés]

(1) Ha a határozatot elsőfokon a közigazgatási és munkaügyi bíróság hozta, a felek a határozat elleni fellebbezéshez mellékelt közös kérelemben indítványozhatják, hogy az anyagi jogszabály megsértésére alapított fellebbezést közvetlenül a Kúria bírálja el.

(2) Az ugró fellebbezést a Kúria akkor fogadja be, ha a fellebbezés olyan anyagi jogsértésen alapul, amely a joggyakorlat egységének biztosítása szempontjából alapvető jelentőségű.

(3) Az ugró fellebbezés befogadásáról a Kúria tanácsban, harminc napon belül dönt.

(4) Ha a Kúria az ugró fellebbezést nem fogadja be, azt a másodfokú bíróságnak küldi meg elbírálásra.

102. § [Az elsőfokú bíróság intézkedései a fellebbezés alapján]

Az elsőfokon eljárt bíróság a fellebbezést visszautasítja, ha

a) azt nem az arra jogosult nyújtotta be,

b) az olyan határozat ellen irányul, amely ellen a fellebbezést törvény kizárja,

c) a fellebbezés elkésett, és az erre jogosult igazolási kérelmet nem terjesztett elő,

d) a beadványok elektronikus előterjesztésére köteles fellebbezésre jogosult a fellebbezést nem elektronikus úton, nem a kötelezően használandó elektronikus űrlapon vagy elektronikus elérhetősége megjelölése nélkül terjeszti elő.

103. § [A fellebbezés felterjesztése]

(1) Ha a fellebbezés benyújtására nyitva álló határidő lejárt, vagy a fellebbezést valamennyi arra jogosult benyújtotta, az elsőfokú bíróság azt az ügy irataival együtt nyolc napon belül felterjeszti a másodfokú bírósághoz.

(2) Ha azonnali jogvédelem iránti kérelmet terjesztettek elő, a fellebbezést a beérkezését követő három napon belül fel kell terjeszteni.

(3) Ha a fellebbezés mellett a fél vagy az érdekelt a határozathozatalt megelőző tárgyalás vagy határidő elmulasztása miatt igazolással is él, a fellebbezést csak az igazolási kérelem elutasítása esetén kell a másodfokú bírósághoz felterjeszteni.

104. § [A másodfokú bíróság intézkedései a fellebbezés alapján]

(1) A másodfokú bíróság a fellebbezés vizsgálata során a keresetlevél vizsgálatának szabályai szerint jár el. Ha a fellebbezés nem felel meg a 100. § (2) bekezdésében foglaltaknak vagy más okból kiegészítésre, kijavításra szorul, az elnök intézkedik a hiányok pótlása iránt. A 100. § (2) bekezdés b) pontja tekintetében hiánypótlásnak nincs helye.

(2) Ha a fellebbezésben tartalmilag helyesen történik hivatkozás a jogszabálysértés tényére, de a megsértett jogszabályhely megjelölése téves, ezen okból a fellebbezés nem utasítható vissza.

105. § [Fellebbezési ellenkérelem és csatlakozó fellebbezés]

(1) A fellebbezést előterjesztő fél ellenfele és az érdekelt a fellebbezés közlésétől számított nyolc napon belül fellebbezési ellenkérelmet vagy csatlakozó fellebbezést terjeszthet elő.

(2) A fellebbezés visszautasítása vagy visszavonása esetén a fellebbezéssel szemben előterjesztett fellebbezési ellenkérelem, illetve csatlakozó fellebbezési kérelem hatálytalanná válik, kivéve a fellebbezés benyújtására nyitva álló határidő alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezési kérelmet.

(3) A csatlakozó fellebbezési kérelemre a fellebbezésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

106. § [Az eljárás felfüggesztése]

Ha az elsőfokú bíróság előtt az ítélet kijavítása, illetve kiegészítése iránt előterjesztett kérelem vagy igazolási kérelem folytán eljárás van folyamatban, a másodfokú bíróság az eljárását a kijavítás, a kiegészítés vagy az igazolás tárgyában hozott határozat jogerőre emelkedéséig felfüggesztheti.

107. § [Tárgyalás]

(1) Tárgyalás tartását a fél a fellebbezésben és a fellebbezési ellenkérelemben kérheti. A határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.

(2) Ha az ügy körülményei ezt nem zárják ki, a tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy a tárgyalás a fellebbezés felterjesztését követő három hónapon belül megtartható legyen.

(3) Az idézésben figyelmeztetni kell az idézetteket, hogy távolmaradásuk a fellebbezés elintézését nem gátolja. A fellebbezési tárgyalásra szabályszerűen idézett mulasztása miatt igazolásnak nincs helye. Ha a bíróság a meg nem jelentek valamelyikének meghallgatását szükségesnek tartja, a tárgyalást egy alkalommal, új tárgyalási határnap kitűzésével elhalaszthatja.

(4) A fellebbezési tárgyalás megnyitása után az elnök vagy az általa kijelölt bíró ismerteti az elsőfokú bíróság ítéletében, ezt követően a fellebbezésben, a fellebbezési ellenkérelemben, illetve a csatlakozó fellebbezési kérelemben foglaltakat. A bíróság tagja és a fél az iratokból további ismertetést kérhet.

(5) A másodfokú eljárásban az olyan végzést, amellyel szemben az elsőfokú eljárás szabályai szerint fellebbezésnek lenne helye, továbbá a fellebbezést visszautasító végzést a Kúria tanácsban, indokolással ellátva hozza meg.

(6) Ha a másodfokú eljárásban a jóhiszemű eljárás követelményének megsértése miatt pénzbírság kiszabásának lenne helye, a másodfokú bíróság pénzbírság kiszabása helyett a jóhiszemű eljárás követelményét sértő cselekményt figyelmen kívül hagyhatja.

108. § [A másodfokú vizsgálat korlátai]

(1) A másodfokú bíróság az ítéletet – a bizonyítás és vizsgálat hivatalbóli elrendelésének körén kívül – csak a fellebbezés, a csatlakozó fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálhatja felül.

(2) A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletével együtt a perben meghozott egyéb határozatokat is felülbírálja, kivéve azokat, amelyek ellen külön fellebbezésnek van helye.

109. § [Döntés az ügy érdemében]

(1) Ha a fellebbezéssel támadott ítélet a jogszabályoknak megfelel, vagy olyan eljárási szabályszegés történt, amely az ügy érdemi elbírálására nem hatott ki, a másodfokú bíróság a megtámadott ítéletet helyben hagyja.

(2) Jogszabálysértés esetén a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét egészében vagy részben – az ítélet egyes rendelkezéseinek helyben hagyása vagy hatályon kívül helyezése mellett – megváltoztatja.

110. § [Hatályon kívül helyezés]

(1) A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet – a fellebbezés, a csatlakozó fellebbezési kérelem, illetve a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül – végzéssel hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, ha

a) az elsőfokú bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva,

b) az ítélet meghozatalában olyan bíró vett részt, akivel szemben kizáró ok állt fenn, vagy

c) az ítélet olyan orvosolhatatlan formai hiányosságban szenved, amely miatt érdemi felülbírálatra alkalmatlan.

(2) A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet végzéssel hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, ha az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megszegése a per érdemi eldöntésére a másodfokú eljárásban nem orvosolható módon kihatással volt.

(3) Ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, a hatályon kívül helyező végzésben az új eljárás lefolytatására vonatkozóan iránymutatást ad, amely az elsőfokú bíróságot köti. Ebben az esetben csak a másodfokú eljárásban felmerült költség összegét állapítja meg, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt.

(4) Ha a másodfokú bíróság az eljárást megszünteti, az elsőfokú bíróság ítéletét teljes egészében vagy abban a részében, amelyre a megszüntetési ok fennáll, hatályon kívül helyezi.

(5) A másodfokú bíróság az egyezséget jóváhagyó végzésében a megtámadott ítéletnek azt a részét, amelyre az egyezség vonatkozik, hatályon kívül helyezi.

111. § [A másodfokú bíróság határozataira vonatkozó egyéb rendelkezések]

(1) A másodfokú eljárást befejező határozatban az elsőfokú bíróságot és a fellebbezéssel támadott határozat ügyszámát is fel kell tüntetni.

(2) Ha az elsőfokú ítélet megfelel a jogszabályoknak, a bíróság egyszerűsített ítéletet hoz, amelynek indokolásában – az alkalmazott jogszabályok feltüntetése mellett – csak erre a körülményre kell utalni.

(3) A másodfokú eljárás befejezése után a bíróság az iratokat harminc napon belül megküldi az elsőfokú bíróságnak, amely az iratok hozzá érkezését követő nyolc napon belül közli a felekkel a másodfokú eljárást befejező határozatot.

(4) Új eljárásra utasítás esetén, ha a bíróság tárgyalást tart, a tárgyalás megnyitását követően a bíróság ismerteti a másodfokú bíróság határozatát.

4. Fellebbezés végzés ellen

112. § [Fellebbezés a bíróság végzése ellen]

(1) A bíróság végzése ellen – az e törvényben meghatározott esetben – fellebbezéssel élhet a fél, az érdekelt, továbbá az, akire a végzés rendelkezést tartalmaz, a rendelkezés reá vonatkozó része ellen.

(2) Fellebbezéssel támadható meg a másodfokú eljárásban hozott olyan elsőfokú végzés, amellyel szemben az elsőfokú eljárás szabályai szerint fellebbezésnek lenne helye. A Kúria végzése ellen nincs helye fellebbezésnek.

(3) A végzés elleni fellebbezésre az ítélet elleni fellebbezés szabályait az ezen alcímben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

113. § [Az elsőfokú bíróság intézkedései]

(1) Ha az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott végzéshez nincs kötve, a fellebbezésnek maga is eleget tehet. Ebben az esetben a fellebbezést nem kell felterjeszteni.

(2) Ha a fellebbezés nem felel meg e törvény rendelkezéseinek, vagy más okból kiegészítésre vagy kijavításra szorul, az elsőfokon eljárt bíróság intézkedik a hiányok pótlása iránt.

(3) A fellebbezésről az elsőfokú bíróság annak megküldésével értesíti az ellenfelet és az érdekeltet, azzal a figyelmeztetéssel, hogy a fellebbezés kézhezvételétől számított nyolc napon belül az elsőfokú bíróságnál észrevételt terjeszthet elő. A határidő indokolt esetben lerövidíthető.

(4) Csatlakozó fellebbezésnek nincs helye.

(5) Az elsőfokú bíróság legkésőbb az észrevételekre nyitva álló határidő letelte után az iratokat – a benyújtott észrevételekkel együtt – felterjeszti a másodfokú bírósághoz.

114. § [A fellebbezés elbírálása]

(1) A fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja el, szükség esetén a feleket meghallgathatja. Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a másodfokú bíróság a felterjesztéstől számított harminc napon belül határoz.

(2) A másodfokú bíróság a jogszabálysértő végzést

a) megváltoztatja, vagy

b) hatályon kívül helyezi, ha a végzésben foglalt eljárási cselekményt mellőzni kell.

(3) Ha a megváltoztatáshoz szükséges adatok nem állnak rendelkezésre, a másodfokú bíróság a végzést hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új végzés hozatalára utasítja.

(4) Ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság eljárást megszüntető végzéséről állapítja meg, hogy jogszabálysértő, azt hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot az eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítja.

(5) Ha a másodfokú bíróság az elsőfokú végzést annak indokai alapján hagyja helyben, az indokolásában kizárólag erre a körülményre kell utalni.

XIX. FEJEZET

RENDKÍVÜLI PERORVOSLATOK

5. Felülvizsgálat

115. § [A felülvizsgálat alapja és eljárási szabályai]

(1) A jogerős ítélet, továbbá a keresetlevelet visszautasító vagy az eljárást megszüntető jogerős végzés ellen jogszabálysértésre hivatkozással felülvizsgálati kérelmet terjeszthet elő a fél, az érdekelt, valamint a rendelkezés rá vonatkozó része ellen az, akire a határozat rendelkezést tartalmaz.

(2) A felülvizsgálatra a fellebbezésre vonatkozó szabályokat az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell megfelelően alkalmazni.

116. § [A felülvizsgálatból kizárt határozatok]

Nincs helye felülvizsgálatnak

a) az elsőfokon jogerőre emelkedett határozat ellen, kivéve, ha a fellebbezést törvény kizárja,

b) ha a fél a fellebbezési jogával nem élt és a másik fél fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú határozatot helybenhagyta,

c) a jogerős határozatnak csupán a kamatfizetésre, a perköltségre, a teljesítési határidőre vagy a részletfizetésre vonatkozó rendelkezései ellen,

d) a Kúria határozata ellen,

e) ha azt törvény különösen indokolt esetben kizárja.

117. § [Felülvizsgálati kérelem]

(1) A felülvizsgálati kérelmet az elsőfokú határozatot hozó bíróságnál a jogerős határozat közlésétől számított harminc napon belül kell jogi képviselő útján benyújtani. A határidő elmulasztása miatt a határidő lejártát követő tizenöt napon belül van helye igazolásnak.

(2) A felülvizsgálati kérelem visszautasításáról a Kúria tanácsban, indokolt végzésben határoz.

(3) A felülvizsgálati kérelemben nem lehet hivatkozni új jogalapra és olyan új tényre, körülményre, amely nem volt sem az elsőfokú, sem a másodfokú eljárás tárgya.

118. § [Döntés a felülvizsgálati kérelem befogadhatóságáról]

(1) A Kúria a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata

a) a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása,

b) a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége,

c) az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége vagy

d) a Kúria közzétett ítélkezési gyakorlatától eltérő ítéleti rendelkezés

miatt indokolt.

(2) A felülvizsgálati kérelem befogadásáról vagy a befogadás megtagadásáról a Kúria háromtagú tanácsban, tárgyaláson kívül, a felterjesztéstől számított harminc napon belül határoz. A felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzést indokolni kell.

(3) A befogadhatóság tárgyában hozott végzést a Kúria közli a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő féllel.

(4) A felülvizsgálati kérelem befogadásáról szóló végzést – a felülvizsgálati kérelem egyidejű megküldésével – közölni kell a kérelmet előterjesztő fél ellenfelével és az érdekelttel, akik annak közlésétől számított nyolc napon belül, abban a körben, amelyre nézve a kérelmet befogadták, felülvizsgálati ellenkérelmet vagy csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjeszthetnek elő.

119. § [A felülvizsgálati kérelem hatálya]

(1) A felülvizsgálati kérelem benyújtásának a felülvizsgálni kért bírósági határozat és az annak alapjául szolgáló közigazgatási cselekmény hatályosulására nincs halasztó hatálya.

(2) A felülvizsgálati kérelemmel egyidejűleg azonnali jogvédelem iránti kérelem is előterjeszthető. Ha a felülvizsgálati kérelem azonnali jogvédelem iránti kérelmet tartalmaz, az elsőfokú bíróság haladéktalanul intézkedik az iratok Kúriára történő felterjesztéséről.

120. § [Eljárási cselekmények]

(1) Ha a jogerős ítélet vagy a jogerős ítélet alapját képező jogszabály ellen alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő, a Kúria a felülvizsgálati eljárásról értesíti az Alkotmánybíróságot.

(2) A legfőbb ügyész törvény alapján megküldött szakmai véleményét a Kúria közli a felekkel és az érdekeltekkel, akik arra a kitűzött határidőn belül észrevételt tehetnek.

(3) Ha a felülvizsgálati kérelem elbírálása során az ügyet érintő jogegységi eljárás indul, az eljárást a Kúria a jogegységi eljárás befejezéséig felfüggesztheti. A felfüggesztés tárgyában hozott végzést a Kúria módosíthatja.

(4) Közbenső ítélet elleni felülvizsgálati kérelem befogadása esetén a Kúria a peres eljárás folytatását hivatalból felfüggesztheti. A felfüggesztés tárgyában hozott végzést a Kúria módosíthatja.

(5) A felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.

121. § [Felülvizsgálati határozat]

(1) Ha a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemére kiható módon jogszabálysértő, a Kúria a jogerős határozatot egészben vagy részben hatályon kívül helyezi, és szükség esetén az ügyben eljárt elsőfokú vagy másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítja.

(2) Ha a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel, vagy olyan eljárási szabálysértés történt, amely az ügy érdemi elbírálására nem hatott ki, a Kúria a megtámadott ítéletet hatályában fenntartja.

(3) Ha a legfőbb ügyész a perben szakmai véleményét kifejtette, a Kúria a felülvizsgálati határozatot megküldi a legfőbb ügyésznek.

(4) Felülvizsgálati eljárásban egyszerűsített ítélet nem hozható.

6. Perújítás

122. § [A perújítási eljárás szabályai]

(1) A jogerős ítélet és az eljárást befejező érdemi határozat ellen a polgári perrendtartás szabályai szerint van helye perújításnak.

(2) A bíróság a perújítási kérelmet visszautasítja, ha a perújítást törvény kizárja.

(3) Közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos határozat ellen, a határozat jogerőre emelkedésétől számított hat hónapon túl benyújtott perújítási kérelemben nem követelhető a jogviszony helyreállítása és az eredeti munkakörben vagy munkahelyen történő továbbfoglalkoztatás. A perújítási kérelem benyújtását megelőző hat hónapon túli időre munkabér-követelés nem támasztható.

(4) Ha a közigazgatási szervet új eljárásra utasító jogerős bírósági ítélet ellen a fél perújítási kérelmet terjesztett elő, a perújítási eljárás megindításáról az elsőfokú bíróság értesíti az új eljárásra kötelezett közigazgatási szervet, amely a megismételt eljárást a bíróság ilyen irányú kezdeményezése esetén felfüggeszti, egyébként felfüggesztheti.

XX. FEJEZET

AZ ALKOTMÁNYJOGI PANASZ ESETÉN KÖVETENDŐ ELJÁRÁS

123. § [Az alkotmányjogi panasz esetén követendő eljárás szabályai]

(1) Az alkotmányjogi panasz esetén követendő eljárásra a polgári perrendtartás szabályait az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) Ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatát megsemmisítette, a Kúria – a (3) bekezdésben foglalt kivétellel – az első vagy másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra utasítja vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el. A Kúria az új eljárásra utasítást mellőzi, ha a jogsérelem utólagos orvoslására nincs lehetőség.

(3) Ha az Alkotmánybíróság a bírósági határozattal együtt az azzal elbírált közigazgatási cselekményt is megsemmisítette, a Kúria az Alkotmánybíróság határozatának egyidejű megküldése mellett a megsemmisített döntést hozó közigazgatási szervet értesíti a szükséges intézkedések megtétele érdekében, és erről a panasz indítványozóját is tájékoztatja.

ÖTÖDIK RÉSZ

KÜLÖNÖS KÖZIGAZGATÁSI PEREK ÉS EGYÉB KÖZIGAZGATÁSI BÍRÓSÁGI ELJÁRÁSOK

XXI. FEJEZET

EGYSZERŰSÍTETT PER

124. § [Az egyszerűsített per alapja és eljárási szabályai]

(1) Egyszerűsített perben e törvény rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A bíróság törvény eltérő rendelkezésének hiányában egyszerűsített perben jár el

a) a hatósági igazolvánnyal, a hatósági bizonyítvánnyal, valamint – az ingatlannyilvántartás kivételével – a hatósági nyilvántartás vezetésével kapcsolatos perben,

b) a kizárólag a hatósági eljárás egyéb résztvevőjének keresete alapján indult perben,

c) hatósági végzéssel kapcsolatos perben,

d) a feloszlatás kivételével a gyülekezési joggal kapcsolatos perben.

(3) A bíróság egyszerűsített perben bírálhatja el a pert, ha a felperes ezt a keresetlevélben kéri és az alperes a védiratban nem ellenzi. Az ügy egyszerűsített perben való elbírálásáról a bíróság ebben az esetben végzést hoz.

(4) A bíróság az eljárás során bármikor elrendeli per általános szabályok szerinti folytatását, ha az a tisztességes eljárás követelményeinek biztosítása érdekében szükséges, vagy az egyszerűsített perre a közigazgatási tevékenység téves minősítése miatt került sor.

(5) Egyszerűsített perben a bíróság a tárgyaláson kívüli elbírálás szabályai szerint jár el.

125. § [Intézkedések az egyszerűsített perben]

Ha ez az eljárás koncentrált befejezését és a költségtakarékosságot elősegíti, a bíróság

a) mellőzi az előkészítő tanácsülés tartását,

b) a perbeli cselekményekről jegyzőkönyv helyett feljegyzést készít, valamint mellőzheti a jegyzőkönyv vagy feljegyzés kiegészítésére tett kérelemmel kapcsolatban a nyilatkozattételre való felhívást,

c) eljárási cselekményekre – a fellebbezés kivételével – törvényben foglaltaktól eltérő határidőket állapíthat meg,

d) a szóbeli nyilatkozat helyett a hangkapcsolatot biztosító elektronikus úton megtett nyilatkozatot is elfogadhatja.

126. § [Határozatok]

(1) Egyszerűsített perben a bíróság akkor is egyszerűsített ítéletet hozhat, ha a vitatott közigazgatási cselekmény vagy az elsőfokú közigazgatási cselekmény teljeskörűen és világosan tartalmazza a tényállást.

(2) Az egyszerűsített perben hozott végzésekkel szemben a közléstől számított nyolc napon belül van helye fellebbezésnek.

(3) Az egyszerűsített perben hozott ítélettel szemben nincs helye fellebbezésnek.

XXII. FEJEZET

MULASZTÁSI PER

127. § [A mulasztási per alapja és eljárási szabályai]

A közigazgatási szerv közigazgatási cselekmény megvalósítására vonatkozó, jogszabályban rögzített kötelezettségének elmulasztása (a továbbiakban: mulasztás) miatti perben e törvénynek az egyszerűsített perre vonatkozó szabályait az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

128. § [Perindítás]

(1) A mulasztási per megindítására jogosult

a) az ügyfél, illetve az, akinek jogát a mulasztás közvetlenül érinti,

b) az ügyészség, illetve a törvényességi felügyeletet gyakorló szerv, ha a felhívásában megállapított határidő eredménytelenül telt el.

(2) A keresetlevelet a mulasztás orvoslását szolgáló közigazgatási eljárás eredménytelenségéről való tudomásszerzéstől vagy a jogorvoslati szerv mulasztása esetén az intézkedésére nyitva álló határidő elteltétől számított kilencven napon belül, de legkésőbb a közigazgatási cselekmény megvalósítására irányadó határidő leteltétől számított egy éven belül kell a bíróságnál benyújtani. Jogorvoslati szerv hiányában a keresetlevelet a közigazgatási cselekmény megvalósítására nyitva álló határidő leteltétől számított egy éven belül kell a bíróságnál benyújtani.

(3) A keresetlevél az általános követelményeken túlmenően tartalmazza

a) annak megjelölését, hogy a felperes mikor, milyen ügyben fordult a közigazgatási szervhez,

b) a mulasztó közigazgatási szerv azon eljárási cselekményeinek megjelölését, amelyekre a felperes tudomása szerint sor került,

c) a közigazgatási szerv eljárási, határozathozatali vagy feladatellátási kötelezettségét megalapozó jogszabályok és körülmények megjelölését,

d) a mulasztás megállapíthatóságának okait, és

e) a mulasztás orvoslását szolgáló eljárás kezdeményezésére való utalást és a mulasztás orvoslását szolgáló eljárás azon eljárási cselekményének megjelölését, amely a kérelmező tudomására jutott.

(4) Nincs helye a keresetlevél visszautasításának, ha a jogorvoslati szerv a mulasztás orvoslására jogszabályban meghatározott eljárási kötelezettségének nem tett eleget.

129. § [Mulasztási ítélet]

(1) A bíróság mulasztást állapít meg, ha a közigazgatási szerv a közigazgatási cselekmény megvalósítására vonatkozó, jogszabályban meghatározott kötelezettségének az irányadó elintézési határidőn belül nem tett eleget.

(2) A bíróság akkor is megállapítja a mulasztást, ha a közigazgatási szerv cselekményét közérdeken alapuló kényszerítő indok szükségessé teszi, vagy a pert a törvényességi felügyeleti szerv indította.

(3) Ha a bíróság a mulasztást megállapítja, a mulasztó szerv köteles az elmulasztott cselekményt az irányadó jogszabályi határidőn belül, ennek hiányában harminc napon belül megvalósítani.

(4) A mulasztási perben hozott ítélet ellen fellebbezésnek van helye.

XXIII. FEJEZET

MARASZTALÁSI PER

7. A marasztalási perek közös szabályai

130. § [A marasztalási per alapja]

(1) Ha a keresetlevél a 38. § (1) bekezdés c)-e) pontjában meghatározott kereseti kérelmet (a továbbiakban együtt: marasztalási kereseti kérelem) tartalmaz, e törvény szabályait az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatát támadó kereseti kérelem alapján indult eljárásban e törvény elsőfokú eljárásra vonatkozó szabályait törvényben és az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A pert az ellenérdekű féllel szemben kell megindítani.

(3) A (2) bekezdés szerinti keresetlevelet a Kormánytisztviselői Döntőbizottsághoz kell benyújtani. A Döntőbizottság a keresetlevelet az ügy irataival együtt tizenöt napon belül továbbítja a bírósághoz. A bíróság a keresetlevelet annak vizsgálatát követően haladéktalanul közli az alperessel.

131. § [A marasztalási per eljárási szabályai]

(1) A védiratot a keresetlevél benyújtásától, illetve az alperessel való közlésétől számított harminc napon belül kell előterjeszteni.

(2) Szünetelésnek a polgári perrendtartás szabályai szerint van helye, ha a felek azt közösen kérik. Az eljárás a kérelem bírósághoz érkezésétől kezdve szünetel.

(3) A pertárgy értékére a polgári perrendtartás szabályait kell alkalmazni.

(4) A felperes a keresetét a tárgyalás berekesztéséig változtathatja meg, feltéve, hogy a megváltoztatott keresettel érvényesített igény ugyanabból a jogviszonyból ered.

(5) A marasztalási kereseti kérelemhez kapcsolódó bizonyítási indítvány előterjesztésére, illetve bizonyítási eszköz rendelkezésre bocsátására a bíróság által megállapított határidőn belül, ennek hiányában a tárgyalás berekesztéséig van lehetőség.

(6) A Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatát támadó kereseti kérelem alapján indult perben a fél nem hivatkozhat olyan tényre, körülményre, bizonyítékra, amely a Kormánytisztviselői Döntőbizottság eljárásnak nem képezte tárgyát, kivéve akkor, ha azt a Kormánytisztviselői Döntőbizottság hivatkozása ellenére nem vette figyelembe, azt önhibáján kívül nem ismerte, illetve arra önhibáján kívül nem hivatkozott.

132. § [Viszontkereset és beszámítás]

(1) Az alperes legkésőbb az első tárgyaláson viszontkeresetet indíthat, ha az így érvényesíteni kívánt jog a felperes keresetével azonos vagy azzal összefüggő jogviszonyból származik, vagy a viszontkereset tárgyául szolgáló követelés a felperes kereseti követelésével szemben beszámításra alkalmas.

(2) A felperes ellenkérelemben kérheti a viszontkereset elutasítását, vagy érdemi védekezést terjeszthet elő. Az ellenkérelem előterjesztésére a bíróság legalább tizenöt napos határidőt állapíthat meg.

(3) A bíróság végzéssel visszautasíthatja a viszontkeresetet, ha nyilvánvaló, hogy a fél azt a jóhiszemű eljárás követelményének megsértésével terjesztette elő.

(4) Beszámítási kérelmet az első tárgyalás után csak akkor lehet előterjeszteni, ha:

a) a beszámítani kért követelést az ellenfél elismeri,

b) a beszámítandó követelés fennállta közokirattal vagy teljes bizonyítóerejű magánokirattal bizonyítható,

c) a beszámítani kért követelés ezen időpontot követően járt le, vagy

d) a fél valószínűsíti, hogy a követelés fennállásáról vagy lejártáról ezen időpont után szerzett tudomást.

(5) A másodfokú eljárásban beszámítási kérelmet csak akkor lehet előterjeszteni, ha azt az ellenfél elismeri, vagy ha a beszámítani kért követelés az elsőfokú tárgyalás berekesztését követően járt le.

(6) Keresetváltoztatás folytán az alperes viszontkereset indítására legkésőbb a megváltozott kereseti kérelem közlését követő tizenöt napon belül jogosult. Kivételesen indokolt esetben a bíróság a viszontkereset írásbeli előterjesztésére legfeljebb harmincnapos határidőt állapíthat meg.

(7) Ha az alperes viszontkeresetet terjesztett elő, a felperes keresetétől az alperes hozzájárulásával állhat el.

133. § [Marasztalási ítélet]

(1) Ha a bíróság a marasztalási kereseti kérelemnek helyt ad, ítéletében a közigazgatási szervet a jogszabályi keretek között marasztalja.

(2) A bíróság a határozatában megállapított összeg megfizetésére azt a költségvetési szervet kötelezi, amelynek önálló feladat- és hatáskörrel felruházott szerve, szervezeti egysége, tisztségviselője vagy közege az alperes.

(3) A marasztalási ítélet anyagi jogerejére és az utóperre a polgári perrendtartás szabályait kell megfelelően alkalmazni.

(4) A marasztalási ítélet ellen fellebbezésnek van helye.

(5) Előzetesen végrehajtandó

a) az alperes által elismert követelésben marasztaló ítélet,

b) a közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban vállalt kötelezettségen alapuló pénzbeli marasztalást tartalmazó ítélet, ha az annak alapjául szolgáló összes körülményt ilyen okirattal bizonyították.

8. Nem közigazgatási szerv ellen indított per további különös szabályai

134. § [Perindítás]

(1) A közigazgatási szerv az e fejezetben szabályozott perben érvényesítheti közigazgatási szerződéssel vagy közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos igényét.

(2) A pert az ellen a természetes vagy közigazgatási szervnek nem minősülő jogi személy ellen kell megindítani, akivel szemben a közigazgatási szerv igényt érvényesít.

(3) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a keresetlevelet a perben érvényesített igényt megalapozó tényről, körülményről való tudomásszerzés időpontjától számított kilencven napon belül kell a bíróságnál benyújtani.

(4) Ha törvény az igény érvényesítésével kapcsolatban megelőző eljárás lefolytatását írja elő, a keresetlevelet az eljárást befejező döntés felperessel való közlésétől számított harminc napon belül a bíróságnál kell benyújtani.

(5) A per az azonos felek között az általános szabályok szerint folyamatban lévő perhez egyesíthető, ha tárgyuk egymással összefügg.

(6) A keresetlevelet a bíróság közli az alperessel, egyidejűleg figyelmezteti az írásbeli ellenkérelem benyújtása, illetve a tárgyalás elmulasztásának következményeire, továbbá tájékoztatja a kereset elismerésének lehetőségéről és annak következményeiről.

135. § [Ellenkérelem]

(1) Az alperes a keresetlevél közlésétől számított harminc napon belül írásbeli ellenkérelmet nyújthat be, amely a kereset elismerését vagy az eljárás megszüntetésére irányuló alaki védekezést, illetve érdemi védekezést tartalmaz. Az ellenkérelemben elő kell adni az annak alapjául szolgáló tényeket és ezek bizonyítékait.

(2) Az alperes indokolt – a határidő lejárta előtt a bíróságra beérkezett – kérelmére a bíróság az írásbeli ellenkérelem benyújtására rendelkezésre álló határidőt legfeljebb tizenöt nappal meghosszabbíthatja.

(3) Az alperes tárgyalás tartását az ellenkérelemben kérheti. A tárgyalás tartása iránti kérelem elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.

XXIV. FEJEZET

KÖZTESTÜLETI FELÜGYELETI PER

136. § [A köztestületi felügyeleti per alapja és eljárási szabályai]

(1) A köztestület felett törvényességi felügyeletet gyakorló közigazgatási szerv vagy ügyészség (a továbbiakban együtt: a köztestület felett törvényességi felügyeletet gyakorló szerv) által az eredménytelen törvényességi felhívást követően indított perre e törvénynek az egyszerűsített perre vonatkozó szabályait az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A keresetlevelet a felhívásban meghatározott határidő eredménytelen elteltétől számított harminc napon belül a bíróságnál kell benyújtani.

137. § [Ítélet]

(1) Ha a bíróság az indítványban állított jogsértést megállapítja, az e törvény szerint általánosan alkalmazható jogkövetkezmények mellett

a) a működés jogszerűségének helyreállítása érdekében elrendelheti a jogsértés orvoslására jogosult köztestületi szerv összehívását,

b) a jogsértő köztestületi szerv vagy tisztségviselő tevékenységét felfüggesztheti, illetve

c) a köztestület működése törvényességének biztosítására és ellenőrzésére felügyelőbiztost rendelhet ki.

(2) Az e törvény általános szabályai szerinti és az (1) bekezdésben meghatározott jogkövetkezményeket a bíróság együttesen is alkalmazhatja.

(3) A bíróság az (1) bekezdés szerinti jogkövetkezményeket akkor is alkalmazhatja, ha a törvényességi felügyeleti szerv az általános szabályok szerint indított perben érdekeltként erre irányuló kérelmet terjeszt elő.

138. § [Felügyelőbiztos kirendelése]

(1) A köztestület felett törvényességi felügyeletet gyakorló szerv a felügyelőbiztos személyére a keresetlevélben javaslatot tehet. E javaslat a bíróságot nem köti.

(2) Felügyelőbiztosként nem rendelhető ki az, aki a köztestületben tisztséget nem viselhet, valamint az sem, akit az alperes köztestületi szerv közvetlenül irányít. Törvény további összeférhetetlenségi okokat állapíthat meg.

(3) A felügyelőbiztos e jogkörében végzett tevékenysége során, azzal összefüggésben nem utasítható, e tevékenységéért vele szemben hátrányos köztestületi jogkövetkezmény nem alkalmazható.

(4) A bíróság a jogszerűség helyreállítására határidőt állapít meg, meghatározza a felügyelőbiztos feladatait, szükség esetén – a felügyelőbiztos felmentésével vagy anélkül – új felügyelőbiztost rendel ki.

(5) A felügyelőbiztos tevékenységéről és annak eredményéről tájékoztatja a bíróságot és a törvényességi ellenőrzést gyakorló szervet. A felügyelőbiztos költségtérítését a bíróság állapítja meg, és a felügyelt köztestületi szerv viseli.

XXV. FEJEZET

AZ ÖNKORMÁNYZATI RENDELET MÁS JOGSZABÁLYBA ÜTKÖZÉSÉNEK VIZSGÁLATÁRA IRÁNYULÓ, VALAMINT A HELYI ÖNKORMÁNYZAT JOGALKOTÁSI KÖTELEZET TSÉGÉNEK ELMULASZTÁSA MIAT TI ELJÁRÁSOK

9. Közös szabályok

139. § [Az általános szabályok alkalmazása]

(1) E törvény rendelkezéseit az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló, valamint a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettségének elmulasztása miatti eljárásokban az e fejezetben foglalt eltérésekkel, a normakontroll sajátosságaira figyelemmel kell alkalmazni.

(2) E fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha az eljárás tárgya a helyi önkormányzat normatív határozata.

140. § [Indítvány]

(1) Az e fejezetben szabályozott eljárást indítvánnyal kell megindítani, amelyre a keresetlevél szabályait kell alkalmazni. Az indítvánnyal az általános szabályok szerinti kereset nem kapcsolható össze.

(2) Az indítványt a Kúriánál kell benyújtani.

141. § [A Kúria eljárása]

(1) Az alapvető jogok biztosa személyesen is eljárhat.

(2) A Kúria az indítványt tárgyaláson kívül bírálja el, indokolt esetben dönthet az indítvány tárgyaláson történő elbírálásáról.

(3) A Kúria az indítvány beérkezésétől számított kilencven napon belül dönt. E határidőt a Kúria indokolt esetben egyszer, legfeljebb harminc nappal meghosszabbíthatja, kivéve, ha ideiglenes alkalmazási tilalmat rendelt el.

(4) Az e fejezetben szabályozott eljárásokban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségüket maguk viselik.

142. § [Döntés és közzététel]

(1) A Kúria az indítvány érdemében határozattal, az eljárás során felmerült minden más kérdésben végzéssel dönt. A határozatra az ítéletre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

(2) Ha az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközése vagy a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettségének elmulasztása nem állapítható meg, a Kúria az indítványt elutasítja.

(3) A Kúria határidő tűzésével elrendeli, hogy a határozat közzétételére az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

(4) A Kúria gondoskodik határozatának a honlapján történő közzétételéről.

10. Az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárás

143. § [Indítvány]

(1) Az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárást törvény által feljogosított szerv indítványozhatja.

(2) Az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló indítvány tartalmazza

a) a Kúria által vizsgálandó önkormányzati rendeletet,

b) az önkormányzati rendelet jogszabálysértőnek talált rendelkezésének megjelölését,

c) azon jogszabályi rendelkezés megjelölését, amelyet az önkormányzati rendelet sért, és

d) annak okát, hogy az indítványozó az adott rendelkezést miért tartja jogszabálysértőnek.

(3) A Kúria az önkormányzati rendelet vitatott rendelkezésével szoros összefüggésben álló rendelkezésének más jogszabályba ütközését is vizsgálhatja.

144. § [Bírói indítvány]

Ha a bíróságnak az előtte folyamatban lévő eljárásban önkormányzati rendelet olyan rendelkezését kell alkalmaznia, amelynek más jogszabályba ütközését észleli, a bírósági eljárás felfüggesztése mellett a Kúriánál indítványozza az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárást. A bírósági eljárást felfüggesztő végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.

145. § [Ideiglenes alkalmazási tilalom]

(1) A Kúria – az azonnali jogvédelemre vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával – kérelemre vagy hivatalból elrendelheti az önkormányzati rendelet alkalmazásának ideiglenes tilalmát.

(2) Az önkormányzati rendelet vagy annak rendelkezése alkalmazásának ideiglenes tilalmát elrendelő végzést az önkormányzati rendelet kihirdetésére irányadó szabályok szerint, valamint a hivatalos lapban közzé kell tenni. A Kúria a végzés közzététele iránt soron kívül intézkedik.

(3) Az ideiglenes alkalmazási tilalommal érintett önkormányzati rendelet vagy annak rendelkezése nem alkalmazható az ügydöntő határozat közzétételét követő napig.

(4) Ha a Kúria ideiglenes alkalmazási tilalmat rendelt el, soron kívül jár el.

146. § [Döntés az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközése esetén]

(1) Ha a Kúria megállapítja, hogy az önkormányzati rendelet vagy annak valamely rendelkezése más jogszabályba ütközik,

a) az önkormányzati rendeletet vagy annak rendelkezését megsemmisíti,

b) az eljárás megindítását követően hatályon kívül helyezett önkormányzati rendelet vagy rendelkezése más jogszabályba ütközését állapítja meg vagy

c) kimondja, hogy a kihirdetett, de még hatályba nem lépett önkormányzati rendelet vagy annak rendelkezése nem lép hatályba.

(2) Az Kúria elrendeli az (1) bekezdés szerinti határozatának a hivatalos lapban való közzétételét.

(3) A megsemmisített önkormányzati rendelet vagy annak rendelkezése a bíróság határozatának a hivatalos lapban való közzétételét követő napon hatályát veszti, és e naptól nem alkalmazható, a kihirdetett, de hatályba nem lépett önkormányzati rendelet vagy annak rendelkezése pedig nem lép hatályba.

(4) A bíróság az önkormányzati rendelet vagy annak rendelkezése hatályvesztésének időpontját a (3) bekezdéstől eltérően állapíthatja meg, ha azt a jogbiztonság vagy az önkormányzati rendelet hatálya alá tartozó jogalanyok alapvető jogainak védelme indokolja.

(5) A Kúria határozata mindenkire nézve kötelező.

147. § [Általános alkalmazási tilalom]

(1) Ha az önkormányzati rendelet vagy rendelkezésének megsemmisítésére, illetve más jogszabályba ütközésének megállapítására bírói indítvány alapján került sor, a megsemmisített önkormányzati rendelet, illetve annak rendelkezése nem alkalmazható a bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben, valamint valamennyi, a megsemmisítés időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben.

(2) A Kúria elrendeli az általános alkalmazási tilalom mellőzését, ha azt a közérdek védelme, a jogbiztonság vagy a rendelet hatálya alá tartozó jogalanyok alapvető jogainak védelme indokolja.

11. A helyi önkormányzat jogalkotási kötelezettségének elmulasztása miatti eljárás

148. § [Indítvány]

(1) A helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettségének elmulasztása miatti eljárást a törvényességi felügyeleti szerv indítványozhatja.

(2) A jogalkotási kötelezettség elmulasztásának megállapítására irányuló bírósági indítvány tartalmazza

a) azon törvényi rendelkezés megjelölését, amely alapján a helyi önkormányzat jogalkotási kötelezettsége fennáll,

b) annak okát, hogy az indítványozó miért tartja a jogalkotási kötelezettség elmulasztását megállapíthatónak,

c) a jogalkotási kötelezettség elmulasztásával összefüggő, a mulasztás elbírálásához szükséges önkormányzati rendeletet.

149. § [Döntés a jogalkotási kötelezettség elmulasztása esetén]

(1) Ha a Kúria megállapítja, hogy a helyi önkormányzat a törvényen alapuló jogalkotási kötelezettségét elmulasztotta, határozatában határidő tűzésével elrendeli, hogy a helyi önkormányzat a jogalkotási kötelezettségének tegyen eleget.

(2) A Kúria határozata a törvényességi felügyeleti szervre és a helyi önkormányzatra kötelező.

150. § [Felhatalmazás önkormányzati rendelet vagy normatív határozat megalkotására]

(1) Ha a Kúria – a törvényességi felügyeleti szervnek a jogalkotási kötelezettség teljesítésére kitűzött határidő eredménytelen elteltét követően előterjesztett indítványa alapján – azt állapítja meg, hogy a helyi önkormányzat jogalkotási kötelezettségének nem tett eleget, felhatalmazza a törvényességi felügyeleti szerv vezetőjét, hogy az önkormányzati rendeletet vagy a normatív határozatot a helyi önkormányzat nevében alkossa meg.

(2) A Kúria elrendeli a felhatalmazó határozat hivatalos lapban való közzétételét. A közzétételt követően a helyi önkormányzat a jogalkotási kötelezettség elmulasztását nem orvosolhatja.

(3) A Kúria határozata a törvényességi felügyeleti szervre és a helyi önkormányzatra kötelező.

XXVI. FEJEZET

AZ ÚJ ELJÁRÁSRA KÖTELEZŐ ÉS A MULASZTÁSI ÍTÉLET TELJESÍTÉSÉNEK KIKÉNYSZERÍTÉSÉRE IRÁNYULÓ ELJÁRÁS

151. § [A teljesítés kikényszerítése iránti kérelem]

(1) A felperes vagy az érdekelt a teljesítési határidő leteltétől számított kilencven napon belül a teljesítés kikényszerítése érdekében kérelemmel fordulhat az elsőfokú határozatot hozó bírósághoz, ha a közigazgatási szerv a teljesítési határidőn belül nem tett eleget

a) a bíróság új eljárás lefolytatására kötelező jogerős határozatában foglaltaknak vagy

b) a mulasztási ítéletből származó kötelezettségének.

(2) A teljesítés kikényszerítése iránti kérelem alapján indult eljárásra az egyszerűsített per szabályait az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(3) A kérelem alapján a bíróság tizenöt napon belül határidő tűzésével felhívja a közigazgatási szervet arra, hogy teljesítse kötelezettségét, vagy adjon magyarázatot a teljesítés elmaradására, a magyarázatot alátámasztó iratok egyidejű megküldése mellett.

(4) Ha a közigazgatási szerv a felhívás alapján teljesít, a bíróság az eljárást megszünteti, és a közigazgatási szervet a kérelmező költségeinek megtérítésére kötelezi.

152. § [Teljesítési bírság]

(1) Ha a közigazgatási szerv a teljesítés elmaradására nem ad magyarázatot vagy az nem alapos, a bíróság a közigazgatási szervet – a kérelmező költségeinek megtérítésére kötelezése mellett – teljesítési bírsággal sújtja.

(2) A teljesítési bírság összege az ügy körülményeihez és a kötelezettségszegés súlyához igazodóan százezer és tízmillió forint között állapítható meg. A teljesítési bírság ismételten kiszabható, ha a teljesítésre észszerű időn belül nem került sor.

(3) A bíróság – a teljesítési bírság ismételt kiszabása helyett vagy mellett – a közigazgatási szerv vezetőjét az ügy körülményeihez és a kötelezettségszegés súlyához igazodó mértékű pénzbírsággal sújthatja.

(4) A teljesítési bírságot kiszabó végzés ellen nyolc napon belül van helye fellebbezésnek, amelyről a bíróság tizenöt napon belül dönt.

(5) A teljesítési bírságra egyebekben a pénzbírság szabályait kell alkalmazni.

153. § [Intézkedések]

(1) A bíróság a teljesítési bírság kiszabása mellett

a) a közigazgatási szervvel azonos hatáskörű másik szervet jelöl ki az eljárás lefolytatására, egyúttal a közigazgatási szervet az eljárás költségeinek viselésére kötelezi,

b) a közigazgatási szerv törvényességi felügyeleti szervét felhatalmazza a mulasztási ítéletnek megfelelő teljesítésre, egyúttal a közigazgatási szervet a teljesítés költségeinek viselésére kötelezi, vagy

c) az a) és b) pontban foglalt jogkövetkezmény alkalmazhatóságának hiányában, ha azt az ügy jellege és a rendelkezésre álló adatok lehetővé teszik, ideiglenes intézkedést hozhat, amely a teljesítésig hatályos.

(2) Ha az (1) bekezdés a) pontja alapján kijelölt szerv eljárási kötelezettségének nem tesz eleget, a teljesítés kikényszerítése e fejezet szabályai szerint kérelmezhető.

XXVII. FEJEZET

A KÖZIGAZGATÁSI SZERV KIJELÖLÉSÉRE IRÁNYULÓ ELJÁRÁS

154. § [A kijelölési eljárás szabályai]

(1) A bíróságtól a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szerv kijelölése kérhető, ha ugyanazon közigazgatási cselekményre nézve több közigazgatási szerv állapította meg hatáskörét vagy annak hiányát, és utóbbi miatt a közigazgatási hatósági eljárás nem indulhat meg vagy nincs folyamatban.

(2) A kijelölés iránti kérelmet a bíróságnál a hatásköri vitában érintett közigazgatási szerv, illetve az a személy terjesztheti elő, akinek jogával, jogos érdekével kapcsolatban a hatásköri vita kialakult.

(3) A kijelölés tárgyában a bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsban, a kérelem előterjesztésétől számított harminc napon belül végzéssel dönt.

(4) A kijelölési eljárást befejező végzés ellen nincs helye perújításnak.

(5) A kijelölési eljárásra egyebekben az egyszerűsített per szabályait kell alkalmazni.

HATODIK RÉSZ

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

155. § [Felhatalmazó rendelkezés]

Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg a keresetlevél benyújtását szolgáló formanyomtatványra vonatkozó szabályokat.

156. § [Hatálybalépés]

Ez a törvény 2018. január 1-jén lép hatályba.

157. § [Átmeneti rendelkezések]

(1) E törvény rendelkezéseit a 2018. január 1-jén és az azt követően indult eljárásokban kell alkalmazni.

(2) Az egyéb átmeneti rendelkezéseket törvény állapítja meg.

158. § [Rövid megjelölés]

E törvény más jogszabályban alkalmazandó rövid megjelölése: Kp.

159. § [Európai uniós követelményekre utaló rendelkezés]

E törvény

1. a vízügyi, energiaipari, szállítási és távközlési ágazatokban működő vállalkozások beszerzési eljárásairól szóló közösségi szabályok alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1992. február 25-i 92/13/EGK tanácsi irányelvnek,

2. a megtévesztő reklámra vonatkozó 84/450/EGK tanácsi irányelvnek az összehasonlító reklámra történő kiterjesztése miatt történő módosításáról szóló, 1997. október 6-i 97/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,

3. a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2002. szeptember 23-i 2002/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,

4. a határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében az ilyen ügyekben alkalmazandó költségmentességre vonatkozó közös minimumszabályok megállapításáról szóló, 2003. január 27-i 2003/8/EK tanácsi irányelvnek,

5. a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről és a 90/313/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. január 28-i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,

6. a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,

7. a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól 2005. december 1-jei 2005/85/EK tanácsi irányelvnek,

8. az alternatív befektetésialap-kezelőkről, valamint a 2003/41/EK és a 2009/65/EK irányelv, továbbá az 1060/2009/EK és az 1095/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2011. június 8-i 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,

9. a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló, 2013. június 26-i 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,

való megfelelést szolgálja.

Indokolás a T_12233. számú törvényjavalathoz (Ákr. Indokolás)

1

MAGYARORSZÁG KORMÁNYA

T/12233. számú

törvényjavaslat

az általános közigazgatási rendtartásról

 

 

Előadó:  Dr. Trócsányi László igazságügyi miniszter

 

 

Budapest, 2016. szeptember

 

 

 

2016. évi … törvény
az általános közigazgatási rendtartásról

Fejezet
Alapelvek és a törvény hatálya
Alapelvek

1. §
[Az alapelvek szerepe]

A közigazgatási hatósági eljárásokban – összhangban az Alaptörvény XXIV. és XXVIII. cikkével – az eljárás minden résztvevője a rá irányadó szabályoknak megfelelően és az eljárás minden szakaszában az e fejezetben meghatározott alapelvek és alapvető szabályok érvényre juttatásával jár el.
2. §
[A jogszerűség elve]

A közigazgatási hatóság (a továbbiakban: hatóság) jogszabály felhatalmazása alapján, hatáskörét a jogszabály keretei között, rendeltetésszerűen gyakorolva jár el.
A hatóság a hatásköre gyakorlása során
a szakszerűség, az egyszerűség, az ügyféllel való együttműködés és a jóhiszeműség követelményeinek megfelelően,
a törvény előtti egyenlőség és az egyenlő bánásmód követelményét megtartva, indokolatlan megkülönböztetés és részrehajlás nélkül,
a jogszabályban meghatározott határidőn belül, ésszerű időben jár el.
3. §
[A hivatalbóliság elve]

A hatóság a kizárólag kérelemre indítható eljárások kivételével hivatalból eljárást indíthat, a kérelemre indult eljárást jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén folytathatja. Hivatalból állapítja meg a tényállást, határozza meg a bizonyítás módját és terjedelmét, valamint e törvény keretei között felülvizsgálhatja a saját és a felügyelete alá tartozó hatóság döntését és eljárását.
4. §
[A hatékonyság elve]

A hatóság a hatékonyság érdekében úgy szervezi meg a tevékenységét, hogy az az eljárás valamennyi résztvevőjének a legkevesebb költséget okozza, és – a tényállás tisztázására vonatkozó követelmények sérelme nélkül, a fejlett technológiák alkalmazásával – az eljárás a lehető leggyorsabban lezárható legyen.
5. §
[Az ügyfélre vonatkozó alapelvek]

Az ügyfél az eljárás során bármikor nyilatkozatot, észrevételt tehet.
A hatóság biztosítja
az ügyfél, továbbá
a tanú, a hatósági tanú, a szakértő, a tolmács, a szemletárgy birtokosa és az ügyfél képviselője (a továbbiakban együtt: eljárás egyéb résztvevője)
számára, hogy jogaikat és kötelezettségeiket megismerhessék, és előmozdítja az ügyféli jogok gyakorlását.
6. §
[A jóhiszeműség elve és a bizalmi elv]

Az eljárás valamennyi résztvevője köteles jóhiszeműen eljárni és a többi résztvevővel együttműködni.
Senkinek a magatartása nem irányulhat a hatóság megtévesztésére vagy a döntéshozatal, illetve a végrehajtás indokolatlan késleltetésére.
Az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője jóhiszeműségét az eljárásban vélelmezni kell. A rosszhiszeműség bizonyítása a hatóságot terheli.
A törvény hatálya

7. §
[A hatósági ügy]

A hatóság eljárása során az e törvény hatálya alá tartozó közigazgatási hatósági ügyben (a továbbiakban: ügy) és a hatósági ellenőrzés során e törvény rendelkezéseit alkalmazza.
E törvény alkalmazásában ügy az, amelynek intézése során a hatóság döntésével az ügyfél jogát vagy kötelezettségét megállapítja, jogvitáját eldönti, jogsértését megállapítja, tényt, állapotot, adatot (a továbbiakban együtt: adat) igazol vagy nyilvántartást vezet, illetve az ezeket érintő döntését érvényesíti.
8. §
[Általános és különös eljárási szabályok viszonya]

E törvény hatálya nem terjed ki
a szabálysértési eljárásra,
a választási eljárásra, a népszavazás kezdeményezésére és a népszavazási eljárásra,
az adó-, valamint vámigazgatási eljárásra és
a menekültügyi és idegenrendészeti, valamint – az állampolgársági bizonyítvány kiadásának kivételével – az állampolgársági eljárásra.
Az (1) bekezdésben nem említett közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozó jogszabályok e törvény rendelkezéseitől csak akkor térhetnek el, ha azt e törvény megengedi.
Miniszteri rendelet kivételével jogszabály e törvény szabályaival összhangban álló, kiegészítő eljárási rendelkezéseket állapíthat meg.
9. §
[A hatóság]

E törvény alkalmazásában hatóság az a szerv, szervezet vagy személy, amelyet (akit) törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet hatósági hatáskör gyakorlására jogosít fel vagy jogszabály hatósági hatáskör gyakorlására jelöl ki. A hatóságtól a hatáskörébe tartozó ügy nem vonható el.
10. §
[Az ügyfél]

Ügyfél az a természetes vagy jogi személy, egyéb szervezet, akinek (amelynek) jogát vagy jogos érdekét az ügy közvetlenül érinti, akire (amelyre) nézve a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz, vagy akit (amelyet) hatósági ellenőrzés alá vontak.
Törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyfajtában megállapíthatja azon személyek és szervezetek körét, akik (amelyek) ügyfélnek minősülnek.
11. §
[Az ügyféli jogutódlás szabályai]

Ha az ügy személyes jellege vagy a kötelezettség tartalma nem zárja ki, a kieső ügyfél helyébe a polgári jog szabályai szerinti jogutódja lép.
Ha az ügy tárgya dologi jogot érint, a kieső ügyfél helyébe az üggyel érintett dologi jog új jogosultja lép.
Eljárási képesség és képviselet

12. §
[Az eljárási képesség]

A természetes személy ügyfél akkor rendelkezik eljárási képességgel, ha az ügy tárgyára tekintettel cselekvőképesnek minősül.
13. §
[A képviselet általános szabályai]

Ha törvény nem írja elő az ügyfél személyes eljárását,
helyette törvényes képviselője, vagy az általa, illetve törvényes képviselője által meghatalmazott személy, továbbá
az ügyfél és képviselője együtt
is eljárhat.
Jogi személy törvényes képviselőjének eljárása személyes eljárásnak minősül.
Az ellenérdekű ügyfelek képviseletét nem láthatja el ugyanaz a személy.
A hatóság visszautasítja a képviselő eljárását, ha
az nyilvánvalóan nem alkalmas az ügyben a képviselet ellátására, vagy
képviseleti jogosultságát az erre irányuló hiánypótlási felhívás ellenére sem igazolja.
A képviselő visszautasítása esetén a hatóság felhívja az ügyfelet, hogy járjon el személyesen, vagy gondoskodjék a képviselet ellátására alkalmas képviselőről.
Ha az ügyfélnek képviselője van, és az ügyfél eltérően nem rendelkezik, az iratokat a hatóság – a személyes megjelenésre szóló idézés kivételével – a képviselő részére küldi meg. A személyes megjelenésre szóló idézésről a hatóság a képviselőt egyidejűleg értesíti.
A hatóság nyilatkozattételre hívja fel az ügyfelet, ha az eljárás során az ügyfél és a képviselő vagy a képviselők nyilatkozata eltér egymástól, vagy egyéb eljárási cselekményeik ellentétesek. Ha az ügyfél eltérően nem nyilatkozik, a hatóság a későbbi cselekményt, nyilatkozatot tekinti érvényesnek.
A természetes személy ügyfél részére, akinek nincs képviselője és
ismeretlen helyen tartózkodik, vagy
nem tud az ügyben eljárni,
az eljáró hatóság gondoskodik ügygondnok kirendeléséről.
14. §
[A meghatalmazásra vonatkozó szabályok]

A meghatalmazott a képviseleti jogosultságát – ha azt a rendelkezési nyilvántartás nem tartalmazza – köteles igazolni. A meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni vagy jegyzőkönyvbe kell mondani.
Ha a meghatalmazásból más nem tűnik ki, az kiterjed az eljárással kapcsolatos valamennyi nyilatkozatra és cselekményre.
Ha a képviseleti jogosultság visszavonás, felmondás vagy az ügyfél, illetve a meghatalmazott halála miatt megszűnik, a megszűnés a hatósággal szemben a hatóságnak való bejelentéstől, a többi ügyféllel szemben a velük való közléstől hatályos.

Fejezet Alapvető rendelkezések
Az eljárási kötelezettség

15. §
[Az eljárási kötelezettség]

A hatóság a hatáskörébe tartozó ügyben az illetékességi területén, vagy kijelölés alapján köteles eljárni.
Ha a hatóság – a jogszerű hallgatás esetét kivéve – eljárási kötelességének az ügyintézési határidőn belül nem tesz eleget, a jogszabályban meghatározott felügyeleti szerve (a továbbiakban: felügyeleti szerv) az eljárás lefolytatására utasítja. Ha nincs felügyeleti szerv, vagy az nem intézkedik, az eljárás lefolytatására a közigazgatási perben eljáró bíróság (a továbbiakban: közigazgatási bíróság) kötelezi a hatóságot.
Illetékesség

16. §
[Az illetékesség] Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az azonos hatáskörű hatóságok közül az jár el, amelynek illetékességi területén
az ügy tárgyát képező ingatlan fekszik, ennek hiányában
a tevékenységet gyakorolják vagy gyakorolni kívánják, ennek hiányában
a jogellenes magatartást elkövették.
Ha az (1) bekezdés alapján nem állapítható meg az illetékes hatóság, a kérelmező ügyfél választása szerint lakóhelye vagy tartózkodási helye (a továbbiakban együtt: lakóhelye), illetve székhelye, telephelye vagy fióktelepe (a továbbiakban együtt: székhely) szerint illetékes hatóság jár el.
Ha az ügyfél lakóhelye ismeretlen vagy nem rendelkezik magyarországi lakóhellyel vagy értesítési címmel (a továbbiakban együtt: lakcím), a (2) bekezdésre alapított illetékességet az ügyfél utolsó ismert hazai lakcíme alapján kell megállapítani.
Ha az (1)-(3) bekezdésben foglaltakra figyelemmel nem állapítható meg az illetékes hatóság – ha jogszabály másként nem rendelkezik – az eljárásra az adott ügyfajtában a fővárosban eljárásra jogosult hatóság jár el, több azonos hatáskörű fővárosi hatóság esetén pedig az illetékességi vita szabályait kell megfelelően alkalmazni.
Az ügyben illetékes hatóságok közül az jár el, amelynél az eljárás előbb indult meg (a továbbiakban: megelőzés).
A hatáskör és az illetékesség vizsgálata

17. §
[A hatáskör és az illetékesség vizsgálata]

A hatóság a hatáskörét és illetékességét az eljárás minden szakaszában hivatalból vizsgálja. Ha valamelyik hiányát észleli és kétséget kizáróan megállapítható az ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság, az ügyet átteszi, ennek hiányában a kérelmet visszautasítja vagy az eljárást megszünteti.
Hatásköri és illetékességi vita

18. §
[A hatásköri és az illetékességi vita]

Ha ugyanabban az ügyben
több hatóság állapította meg hatáskörét és illetékességét,
több hatóság állapította meg hatáskörének és illetékességének hiányát, és emiatt az eljárás nem indulhat meg vagy nincs folyamatban, vagy
több illetékes hatóság előtt indult az eljárás, és a megelőzés alapján nem lehet eldönteni, hogy melyik hatóság jogosult az eljárásra,
az érdekelt hatóságok kötelesek egymás között azonnal, de legfeljebb három napon belül megkísérelni a vita eldöntését.
Az egyeztetést az a hatóság kezdeményezi, amelyiknél az eljárás később indult meg, amelyik hatáskörének és illetékességének hiányát később állapította meg, vagy amelyik hatóságnál az ügyfél az egyeztetés lefolytatása iránti kérelmét benyújtotta.
Ha az (1) bekezdés szerinti eljárás nem vezetett eredményre, az eljáró hatóságot
illetékességi összeütközés esetén a legközelebbi közös felügyeleti szerv, ennek hiányában a vita eldöntését kérő hatóság működési területe szerint illetékes fővárosi és megyei kormányhivatal öt napon belül,
hatásköri összeütközés esetén a közigazgatási bíróság jelöli ki.
Eljárás az illetékességi területen kívül

19. §
[Eljárás az illetékességi területen kívül]

A hatóság az illetékességi területén kívül is végezhet eljárási cselekményt, ennek keretében ideiglenes biztosítási intézkedést is hozhat.
Ha a hatóság illetékességi területén kívül kíván eljárási cselekményt végezni, erről az illetékes hatóságot előzetesen értesíti.
Nyelvhasználat

20. §
[Az eljárás hivatalos nyelve]

Magyarországon a közigazgatási hatósági eljárás hivatalos nyelve a magyar. Ez nem akadálya a konzuli tisztviselő és a külpolitikáért felelős miniszter eljárása során más nyelv használatának.
A települési, a területi és az országos nemzetiségi önkormányzat testülete határozatában meghatározhatja a hatáskörébe tartozó hatósági eljárás magyar nyelv melletti hivatalos nyelvét.
A nemzetiségi civil szervezet nevében eljáró személy, valamint az a természetes személy, aki a nemzetiségek jogairól szóló törvény hatálya alá tartozik, a hatóságnál használhatja nemzetiségi nyelvét. A nemzetiségi nyelven benyújtott kérelem tárgyában hozott magyar nyelvű döntést a hatóság az ügyfél kérésére a kérelemben használt nyelvre lefordítja.
Ha a hatóság döntésének magyar és idegen nyelvű szövege között eltérés van, a magyar nyelvű szöveget kell hitelesnek tekinteni.
A hatósági igazolvány, hatósági bizonyítvány kiállítására és a hatósági nyilvántartásba történő bejegyzés módjára jogszabály eltérő nyelvhasználati szabályokat állapíthat meg.
21. §
[Külföldiek nyelvhasználati joga]

Ha a hatóság nem magyar állampolgár, a magyar nyelvet nem ismerő természetes személy ügyfél ügyében magyarországi tartózkodásának tartama alatt hivatalból indít azonnali eljárási cselekménnyel járó eljárást, vagy a természetes személy ügyfél azonnali jogvédelemért fordul
a magyar hatósághoz, a hatóság gondoskodik arról, hogy az ügyfelet ne érje joghátrány a magyar nyelv ismeretének hiánya miatt.
A magyar nyelvet nem ismerő ügyfél – a fordítási és tolmácsolási költség előlegezése és viselése mellett – az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó esetekben is kérheti, hogy a hatóság bírálja el az anyanyelvén vagy valamely közvetítő nyelven megfogalmazott kérelmét.
Kizárás

22. §
[A kizárás általános szabálya]

Az ügy elintézésében nem vehet részt az a személy, akitől nem várható el az ügy tárgyilagos megítélése.
23. §
[A kizárási okok]

Az ügy elintézéséből kizárt az a személy, akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy közvetlenül érinti, továbbá az, aki az ügyben tanúvallomást tett, az ügyfél képviselőjeként vagy hatósági tanúként járt el, a szakértő, a szemletárgy birtokosa és a támogató.
Az ügy másodfokú elintézésében nem vehet részt az, aki az ügy elintézésében elsőfokon részt vett.
Az ügy elintézésében nem vehet részt az a hatóság, amelynek jogát vagy jogos érdekét az ügy közvetlenül érinti. A hatóság nem válik kizárttá azért, mert a határozatban megállapított fizetési kötelezettség teljesítése az általa megjelölt számlára történik.
A jegyző nem vehet részt annak az ügynek az elintézésében, amelyben az illetékességi területének az önkormányzata, annak szerve vagy a polgármester
az eljárásban hozott határozattal jogosulttá vagy kötelezetté válhat, vagy az eljárás tárgyával összefüggő kötelezettséget vállal, vagy
ellenérdekű ügyfél.
Az ügy elintézésében nem vehet részt az a hatóság, amelynek vezetőjével szemben kizárási ok merül fel.
24. §
[Döntés a kizárásról és az eljáró ügyintéző vagy hatóság kijelölése]

Az ügyintéző a kizárási ok észlelését követően bejelenti a hatóság vezetőjének a kizárási ok fennállását. A kizárási okot az ügyfél is bejelentheti.
A kizárás tárgyában a hatóság vezetője dönt, szükség esetén más ügyintézőt jelöl ki, és arról is dönt, hogy meg kell-e ismételni azokat az eljárási cselekményeket, amelyekben a kizárt ügyintéző járt el. Ha a kizárási okot az ügyfél jelentette be, a kizárásról a hatóság végzésben dönt és azt az ügyféllel is közli.
Ha az ügyfél nyilvánvalóan alaptalanul tesz kizárásra irányuló bejelentést, vagy ugyanabban az eljárásban ugyanazon ügyintéző ellen ismételten alaptalan bejelentést tesz, őt a kizárást megtagadó végzésben eljárási bírsággal lehet sújtani.
Ha a kizárási ok a hatáskör gyakorlójával vagy a hatósággal szemben merül fel, az ügyben
jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a felügyeleti szerv vezetője által kijelölt másik azonos hatáskörű hatóság jár el.
Ha
nincs kijelölhető másik, azonos hatáskörű hatóság, vagy
a hatóságnak nincs felügyeleti szerve,
az a hatóság jár el, amelyikkel szemben kizárási ok áll fenn.
A hatóság az (5) bekezdésben foglaltakról az ügyfelet és a felügyeleti szervet értesíti.
Az ügyben eljáró testület tagjával és vezetőjével, továbbá az eljáró hatóság kiadmányozási jogkörrel rendelkező vezetőjével szemben a kizárás szabályait megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy ha a hatóságnál nincs másik kiadmányozási jogkörrel rendelkező vagy azzal felruházható személy, a hatáskör gyakorlója jár el.
Önkormányzati hatósági ügyben a kizárásra vonatkozó döntésre a törvényben meghatározott, személyes érintettséggel kapcsolatos eljárás az irányadó.
Megkeresés

25. §
[A megkeresés szabályai]

A hatóság – legalább öt napos határidő tűzésével – más szervet vagy személyt kereshet meg, ha
az ügyben a megkereső hatóság illetékességi területén kívül kell eljárási cselekményt végezni, vagy
az eljárás során szükséges adattal vagy irattal más rendelkezik.
A megkeresett szerv a megkeresés teljesítését megtagadja, ha az nem tartozik a hatáskörébe, vagy arra nem illetékes.
A kapcsolattartás általános szabályai

26. §
[A kapcsolattartás általános szabályai]

A hatóság írásban, az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló törvényben (a továbbiakban: Eüsztv.) meghatározott elektronikus úton (a továbbiakban együtt: írásban), vagy személyesen, írásbelinek nem minősülő elektronikus úton (a továbbiakban együtt: szóban) tart kapcsolatot az ügyféllel és az eljárásban résztvevőkkel.
Ha törvény másként nem rendelkezik, a kapcsolattartás formáját a hatóság tájékoztatása alapján az ügyfél választja meg. Az ügyfél a választott kapcsolattartási módról más – a hatóságnál rendelkezésre álló – módra áttérhet.
Életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet esetén a hatóság választja meg a kapcsolattartás módját.
Adatkezelés
27. §
[Az adatkezelés szabályai]

A hatóság jogosult az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője természetes személyazonosító adatainak és az ügyfajtát szabályozó törvényben meghatározott személyes adatok, továbbá – ha törvény másként nem rendelkezik – a tényállás tisztázásához elengedhetetlenül szükséges más személyes adatok megismerésére és kezelésére. A kérelemre induló eljárásban vélelmezni kell, hogy a kérelmező ügyfél a tényállás tisztázásához szükséges személyes adatok – ideértve a különleges adatokat is – kezeléséhez hozzájárulást adott.
A hatóság gondoskodik arról, hogy a törvény által védett titok (a továbbiakban: védett adat) ne kerüljön nyilvánosságra, ne juthasson illetéktelen személy tudomására, és a személyes adatok védelme biztosított legyen.
A hatóság az eljárása során az annak lefolytatásához – jogszabályban meghatározott módon és körben – megismerheti azokat a védett adatokat, amelyek eljárásával összefüggnek, illetve amelyek kezelése az eljárás eredményes lefolytatása érdekében szükséges.
Adatok zárt kezelése

28. §
[Az adatok zárt kezelése]

Indokolt esetben a hatóság kérelmre vagy hivatalból elrendeli az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője természetes személyazonosító adatainak és lakcímének zárt kezelését, ha az eljárásban való közreműködése miatt súlyosan hátrányos következmény érheti. A végzést a kérelmet előterjesztővel kell közölni.
A szakértő az (1) bekezdésben foglaltak szerint az igazságügyi szakértői névjegyzék nyilvános adatain kívüli természetes személyazonosító adatai és lakcíme zárt kezelését kérheti.
A természetes személyazonosító adatokat és a lakcímet a hatóság az ügy iratai között elkülönítve, zártan kezeli és biztosítja, hogy a zártan kezelt adatok az eljárási cselekmények során ne váljanak megismerhetővé.
A kiskorú, a cselekvőképtelen és a cselekvőképességében részlegesen korlátozott nagykorú, valamint a fogyatékossággal élő személyek eljárási védelme
29. §
[Általános szabályok]

A kiskorút, a cselekvőképtelen és a cselekvőképességében részlegesen korlátozott nagykorút, valamint a fogyatékossággal élő személyt a közigazgatási hatósági eljárásban fokozott védelem illeti meg, ezért
tárgyaláson történő meghallgatására csak abban az esetben kerülhet sor, ha az eljárásban részt vevő más személyek jelenlétében történő meghallgatása az érdekeit nem sérti,
lehetőség szerint lakóhelyén kell meghallgatni,
akkor hívható fel személyes nyilatkozattételre és akkor hallgatható meg tanúként, ha ezt állapota megengedi és személyes nyilatkozata vagy tanúvallomása más módon nem pótolható, valamint
az egyenlő esélyű hozzáférést számára biztosítani kell.
Az, aki nem cselekvőképes, nyilatkozattételre csak akkor hívható fel, illetve tanúként akkor hallgatható meg, ha nyilatkozatot, illetve tanúvallomást kíván tenni és a törvényes képviselője, vagy – érdekellentét esetén – eseti gondnoka vagy eseti gyámja (a továbbiakban együtt: eseti gondnok) ehhez hozzájárul. A szóbeli nyilatkozat, illetve a tanúvallomás megtételére csak a törvényes képviselő vagy az eseti gondnok jelenlétében kerülhet sor, az írásbeli nyilatkozathoz a törvényes képviselő vagy az eseti gondnok aláírása szükséges. A cselekvőképtelen tanú meghallgatása esetén a hatóság mellőzi a hamis tanúzás következményeire való figyelmeztetést.
Ha az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője hallássérült, kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével kell meghallgatni, vagy a meghallgatás helyett a jelen lévő hallássérült írásban is nyilatkozatot tehet. Ha az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője siketvak, kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével kell meghallgatni. Ha a jelen lévő ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője beszédfogyatékos, kérésére a meghallgatás helyett írásban tehet nyilatkozatot.
30. §
[Az adatok zárt kezelése és az iratbetekintési jog korlátozása]

A hatóság a kiskorú, a cselekvőképtelen és a cselekvőképességében részlegesen korlátozott nagykorú ügyfél, tanú, szemletárgy-birtokos vagy megfigyelt személy védelme érdekében erre irányuló kérelem nélkül is dönthet az érintett személy adatainak zárt kezeléséről és az iratbetekintési jog korlátozásáról. Az erről szóló végzést a törvényes képviselővel is közölni kell.
31. §
[Az idézésre vonatkozó különös szabályok]

Ha az idézett személy korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképességében részlegesen korlátozott, a hatóság a törvényes képviselőjét értesíti. Ha az idézett személy cselekvőképtelen, a hatóság törvényes képviselője útján idézi. A törvényes képviselő gondoskodik az idézett személy megjelenéséről.
A támogató

32. §
[A támogató]

A cselekvőképességét nem érintő támogatott döntéshozatal elősegítése érdekében a gyámhatóság által kirendelt, a Polgári Törvénykönyvről szóló törvény (a továbbiakban: Ptk.) szerinti támogató
a támogatott személlyel egyidejűleg az eljárás során valamennyi eljárási cselekménynél – ideértve a nyilvánosság kizárásával megtartott tárgyalást is – jelen lehet, távolléte azonban az eljárási cselekmény teljesítésének, valamint az eljárás folytatásának nem akadálya,
a nyilatkozat, adatszolgáltatás megtételének elősegítése érdekében a támogatott személlyel
– az eljárási cselekmény rendjét meg nem zavaró módon – egyeztethet.
Betekintés az eljárás irataiba

33. §
[Az iratbetekintési jog]

Az ügyfél az eljárás bármely szakaszában és annak befejezését követően is betekinthet az eljárás során keletkezett iratba.
A tanú a vallomását tartalmazó iratba, a szemletárgy birtokosa a szemléről készített iratba tekinthet be.
Harmadik személy akkor tekinthet be a személyes adatot vagy védett adatot tartalmazó iratba, ha igazolja, hogy az adat megismerése joga érvényesítéséhez, illetve jogszabályon, bírósági vagy hatósági határozaton alapuló kötelezettsége teljesítéséhez szükséges.
Az iratbetekintés során az arra jogosult másolatot, kivonatot készíthet vagy – kormányrendeletben meghatározott költségtérítés ellenében – másolatot kérhet, amelyet a hatóság kérelemre hitelesít.
Ha törvény a döntés nyilvánosságát nem korlátozza vagy nem zárja ki, az eljárás befejezését követően a személyes adatot és védett adatot nem tartalmazó véglegessé vált határozatot, valamint az elsőfokú határozatot megsemmisítő és az elsőfokú határozatot hozó hatóságot új eljárásra utasító végzést bárki korlátozás nélkül megismerheti.
Törvény egyes ügyfajtákban meghatározhatja az iratbetekintés további feltételeit és a (3) bekezdés alapján iratbetekintésre jogosult személyek körét.
34. §
[Az iratbetekintési jog korlátai]

Nem lehet betekinteni a döntés tervezetébe.
Nem ismerhető meg az olyan irat vagy az irat olyan része, amelyből következtetés vonható le valamely védett adatra vagy olyan személyes adatra, amely megismerésének törvényben meghatározott feltételei nem állnak fenn, kivéve, ha az adat – ide nem értve a minősített adatot – megismerésének hiánya megakadályozná az iratbetekintésre jogosultat az e törvényben biztosított jogai gyakorlásában.
A hatóság a kérelem alapján az iratbetekintést biztosítja – az eljárás befejezését követően is –, vagy azt végzésben elutasítja.

Fejezet
A kérelemre induló hatósági eljárás
A kérelem

35. §
[A kérelem] A kérelem az ügyfél olyan nyilatkozata, amellyel hatósági eljárás lefolytatását, illetve a hatóság döntését kéri jogának vagy jogos érdekének érvényesítése érdekében.
Ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, a kérelmet a hatósághoz írásban vagy személyesen lehet előterjeszteni.
Az ügyfél kérelmével a tárgyában hozott döntés véglegessé válásáig rendelkezhet.
E § rendelkezéseit az eljárás megindítására irányuló kérelmen kívüli egyéb, az eljárás valamennyi résztvevőjének az eljárással összefüggő kérelmeire is megfelelően alkalmazni kell.
36. §
[A kérelem tartalma]

Ha jogszabály további követelményt nem állapít meg, a kérelem tartalmazza az ügyfél és képviselője azonosításához szükséges adatokat és elérhetőségét.
Mellékletként nem kérhető az ügyféltől szakhatósági állásfoglalás vagy előzetes szakhatósági állásfoglalás csatolása, és az ügyfél azonosításához szükséges adatok kivételével olyan adat, amely nyilvános, vagy amelyet jogszabállyal rendszeresített közhiteles nyilvántartásnak tartalmaznia kell.
37. §
[A kérelem előterjesztése]

A kérelem az illetékes hatóságnál vagy – ha azt törvény vagy kormányrendelet nem zárja ki – a kormányablaknál terjeszthető elő.
Az eljárás a kérelemnek az eljáró hatósághoz történő megérkezését követő napon indul.
38. §
[A kérelem elbírálása]

A kérelmet tartalma szerint kell elbírálni akkor is, ha az nem egyezik az ügyfél által használt elnevezéssel.
Sommás eljárás és teljes eljárás

39. §
[Az eljárás fajtái]

A kérelem automatikus döntéshozatali eljárásban, sommás vagy teljes eljárásban bírálható el. Törvény egyes ügyekben kizárhatja a sommás eljárás alkalmazását.
40. §
[Automatikus döntéshozatal]

Automatikus döntéshozatalnak van helye, ha
azt törvény vagy kormányrendelet megengedi,
a hatóság részére a kérelem benyújtásakor minden adat rendelkezésére áll,
a döntés meghozatala mérlegelést nem igényel, és
nincs ellenérdekű ügyfél.
41. §
[A sommás eljárás]

A hatóság sommás eljárásban a döntését azonnal, de legfeljebb nyolc napon belül meghozza, ha
a hiánytalanul előterjesztett kérelem és mellékletei, valamint a hatóság rendelkezésére álló adatok alapján a tényállás tisztázott és
nincs ellenérdekű ügyfél.
Ha a hatóság megállapítja, hogy az (1) bekezdésben meghatározott bármely feltétel nem áll fenn, a sommás eljárás szabályait mellőzi, és függő hatályú döntést vagy a 43. § (7) vagy
(13) bekezdésében meghatározott valamely döntést hoz.
(3) Ha az ügyfél erre irányuló felhívás nélkül terjeszt elő új bizonyítékot, vagy tesz bizonyítási indítványt, ezt a hatóság az ügy teljes eljárásban való lefolytatása iránti kérelemnek tekinti, és a kérelmet teljes eljárásban bírálja el.
42. §
[Kérelem teljes eljárásban való elbírálása]

Az automatikus döntéshozatali eljárásban és a sommás eljárásban hozott döntés közlését követő öt napon belül az ügyfél kérheti, hogy a hatóság a kérelmét ismételten, teljes eljárásban bírálja el.
43. §
[Függő hatályú döntés]

A hatóság – az e §-ban meghatározottak szerint – az eljárás megindításától számított nyolc napon belül függő hatályú döntést hoz.
A függő hatályú döntésben a hatóság rendelkezik arról, hogy
az eljárás lefolytatásáért fizetendő illetéknek vagy az illetékekről szóló törvény szerinti közigazgatási hatósági eljárásokért, vagy igazgatási jellegű szolgáltatások igénybevételért fizetett igazgatási szolgáltatási díjnak (a továbbiakban: díj) megfelelő összeget, ennek hiányában tízezer forintot a hatóság köteles a kérelmező ügyfél részére megfizetni,
a kérelmező ügyfél mentesül az eljárási költségek megfizetése alól,
a kérelmezett jog gyakorlása az ügyfelet megilleti.
A (2) bekezdés c) pontját nem kell alkalmazni
a hatósági bizonyítvány kiállítására,
a hatósági igazolvány kiállítására,
a hatósági nyilvántartásba való bejegyzésre, törlésre és módosításra,
azon eljárásokban, ahol az ügy érdemében a hatóság mérlegelésétől vagy a tényállás tisztázásától függő összeget kell meghatározni,
ha az ügyben jogszabály hatósági szerződés kötését teszi lehetővé vagy írja elő, valamint
ha törvény ekként rendelkezik.
Az (1) bekezdésben meghatározott döntéshez akkor kapcsolódnak joghatások, ha az ügyintézési határidő elteltével a hatóság a hatósági ügy érdemében nem döntött és az eljárást nem szüntette meg. A felfüggesztést elrendelő vagy szünetelést megállapító döntést megelőzően hozott függő hatályú döntéshez joghatás nem kapcsolódik.
Az eljárás szünetelése, felfüggesztése vagy függőben tartása esetén az eljáró hatóság – a
(7) bekezdés megfelelő alkalmazásával – legkésőbb a szünetelés, felfüggesztés vagy függőben tartás időtartamának végét követő nyolcadik napon függő hatályú döntést hoz, amelyben rendelkezik az eljárás folytatásáról és a (4) bekezdés szerinti, a szünetelés, felfüggesztés vagy függőben tartás időtartamának figyelmen kívül hagyásával számított időpontról.
A (2) bekezdés c) pontja szerinti rendelkezést tartalmazó határozat elleni jogorvoslati határidő a közlés és a (4) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülését követő napon kezdődik.
Az (1) bekezdésben meghatározott döntést mellőzi a hatóság, ha az eljárás megindításától számított nyolc napon belül
a kérelmet visszautasítja,
az eljárást megszünteti,
érdemben dönt,
az eljárást felfüggeszti vagy a beadvány elintézését függőben tartja, vagy
az eljárás szünetel.
Nincs helye függő hatályú döntés meghozatalának
ha a döntés
aa) – központi hivatal kivételével – központi államigazgatási szerv, vagy

ab) a Magyar Nemzeti Bank hatáskörébe tartozik,
az ügy tárgya honvédelmi és katonai, továbbá nemzetbiztonsági célú építmény.
A függő hatályú döntés tartalmazza a (4) bekezdés szerinti időpontot, naptári dátum szerint meghatározva.
A függő hatályú döntés véglegessé válásáról a hatóság értesíti a felügyeleti szervét, valamint akikkel a döntést közölte, és intézkedik a (2) bekezdés a) pontja szerinti összeg megfizetése, valamint a kérelmező által az eljárásért, valamint a szakhatósági eljárásért megfizetett illeték vagy díj, továbbá az általa előlegezett eljárási költség visszatérítése iránt.
A szakhatóság és a megkeresett szerv a (10) bekezdésben foglalt esetben a véglegessé válásról szóló értesítésétől számított öt napon belül intézkedik az eljárására tekintettel felmerült és a kérelmező ügyfelet terhelő illeték vagy díj, továbbá az eljárására tekintettel felmerült és a kérelmező ügyfelet terhelő eljárási költség eljáró hatóságnak történő megfizetéséről.
A függő hatályú határozattal szembeni jogorvoslati és döntés-felülvizsgálati eljárásban vizsgálni kell, hogy a kérelmezett jogosultság gyakorlásának feltételei – ide nem értve e § rendelkezéseit – fennállnak-e.
Ha az (1) bekezdés szerinti döntés meghozatalának nincs helye, a hatóság az ügyet teljes eljárásban intézi el. A hatóság – szükség esetén – szakhatóságot keres meg, rendelkezik a (7) bekezdés d) és e) pontjában meghatározottakról, a tényállás tisztázásához szükséges előre látható eljárási cselekményekről, hiánypótlásra hív fel, továbbá tájékoztatást ad a határidő túllépésének jogkövetkezményeiről.
Hiánypótlás

44. §
[A hiánypótlás]

Ha a kérelem a jogszabályban foglalt követelményeknek
nem felel meg, vagy
megfelel, de a tényállás tisztázása során felmerült új adatra tekintettel az szükséges,
az eljáró hatóság határidő megjelölésével, a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett – ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik – egy ízben hiánypótlásra hívja fel a kérelmezőt.
A kapcsolódó eljárás

45. §
[A kapcsolódó eljárás]

Ha a hatóság döntése valamely más hatósági eljárásban (a továbbiakban: kapcsolódó eljárás) meghozható döntésnek feltétele, a hatóság tájékoztatja az ügyfelet, hogy a kapcsolódó eljárásban eljáró hatósághoz benyújtandó kérelmet nála is előterjesztheti.
Ha az ügyfél a tájékoztatás alapján kéri, a hatóság a döntését, a nála előterjesztett kérelmet és a birtokában lévő, a kapcsolódó eljáráshoz szükséges bizonyítékokat továbbítja a kapcsolódó eljárásban eljáró hatóságnak. A kapcsolódó eljárásban eljáró hatóság a döntését a hatóság útján közli az ügyféllel.
A hatóság az (1) és (2) bekezdés szerint jár el akkor is, ha a kapcsolódó eljárásban eljáró hatóság döntése további kapcsolódó eljárás lefolytatásához szükséges. Ilyenkor a hatóság az ügyfelet valamennyi kapcsolódó eljárásról tájékoztatja.
Ha az ügyfél az (1) bekezdésben meghatározott kapcsolódó eljárás iránti kérelmet anélkül nyújtja be, hogy az abban hozandó döntés feltételét képező eljárás (a továbbiakban: megelőző eljárás) iránti kérelmét benyújtotta volna, a kérelmet a kapcsolódó eljárásban eljáró hatóság átteszi a megelőző eljárásban eljáró hatósághoz.
Ha jogszabály nem zárja ki, vagy az ügyfél eltérően nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni, hogy a kapcsolódó eljárás iránti kérelme a megelőző eljárás lefolytatására is irányul.
A megelőző eljárásban eljáró hatóság a véglegessé vált döntését megküldi a kapcsolódó eljárásban eljáró hatóságnak.
Ha a kapcsolódó eljárás iránti kérelem benyújtásának időpontjához jogszabály jogkövetkezményt fűz, e tekintetben a kérelem (4) bekezdés szerinti benyújtásának időpontját
kell figyelembe venni azzal, hogy a kapcsolódó eljárás a megelőző eljárásban hozott, véglegessé vált döntésnek a kapcsolódó eljárásban eljáró hatósághoz történő megérkezését követő napon indul.

A kérelem visszautasítása

46. §
[A kérelem visszautasítása]

A hatóság a kérelmet visszautasítja, ha
az eljárás megindításának jogszabályban meghatározott feltétele hiányzik és e törvény ahhoz más jogkövetkezményt nem fűz, vagy
az ugyanazon jog érvényesítésére irányuló kérelmet a bíróság vagy a hatóság érdemben már elbírálta, és a kérelem tartalma, valamint az irányadó jogi szabályozás nem változott.
A hatóság a kérelmet visszautasíthatja, ha azt nem az előírt formában terjesztették elő. Ha a kérelmező a kérelmét öt napon belül az előírt formában ismételten előterjeszti, a hatóság az eljárást teljes eljárásban folytatja le, azzal, hogy a kérelmet az eredeti benyújtáskor előterjesztettnek kell tekinteni, de az ügyintézési határidőt az ismételt benyújtást követő naptól kell számítani.
Ha az ügyfél a (2) bekezdés szerint ismételten terjeszti elő kérelmét és a jogszabály határidőt vagy határnapot állapít meg, a kérelem előterjesztése szempontjából a határidő és a határnap megtartottnak tekintendő.
Az ismételt benyújtás a visszautasító döntés elleni jogorvoslatról való lemondásnak, illetve visszavonásának minősül.
Az eljárás megszüntetése

47. §
[Az eljárás megszüntetése]

A hatóság az eljárást megszünteti, ha
a kérelem visszautasításának lett volna helye, annak oka azonban az eljárás megindítását követően jutott a hatóság tudomására,
a kérelmező ügyfél a hatóság felhívására nem nyilatkozik, és ennek hiányában a kérelem nem bírálható el, és az eljárást hivatalból nem folytatja,
az eljárás okafogyottá vált,
az ügyfél nem tesz eleget eljárási költség előlegezési kötelezettségének,
az eljárás kérelemre indult és valamennyi kérelmező ügyfél kérelmét visszavonta, illetve ahhoz az ellenérdekű ügyfelek hozzájárultak, és az eljárás hivatalból nem folytatható,
a hatóság megállapítja, hogy az ügyben más hatóság már eljárt, vagy más hatóság kijelölésére került sor, vagy
az ügy érdemi eldöntése olyan kérdés előzetes elbírálásától függ (a továbbiakban: előkérdés), amely bíróság vagy más szerv hatáskörébe tartozik, és az ügyfél a hatóságnak az eljárás megindítására vonatkozó felhívásának nem tesz eleget.
Az (1) bekezdés (1)f) pontja szerinti esetben a hatóság szükség esetén a döntést visszavonja, és erről szóló döntését a korábban eljárt vagy kijelölt hatósággal is közli.
Az eljárás felfüggesztése és szünetelése

48. §
[Az eljárás felfüggesztése]

A hatóság felfüggeszti az eljárást, ha
az előkérdés bíróság hatáskörébe tartozik, vagy
az ügyben külföldi szervet kell megkeresni.
Törvény lehetővé teheti az eljárás felfüggesztését, ha az előkérdés más szerv hatáskörébe tartozik, vagy ugyanannak a hatóságnak az adott üggyel szorosan összefüggő más hatósági döntése nélkül megalapozottan nem dönthető el.
Ha a bíróság vagy más szerv előtti eljárás megindítására az ügyfél jogosult, erre őt a hatóság megfelelő határidő tűzése mellett felhívja.
Az (1) bekezdés a) pontjában és a (2) bekezdésben foglalt esetekben az ügyfél (több ügyfél esetén az ügyfelek együttes) kérelmére a hatóság érdemben dönt.
A hatóság az eljárás felfüggesztéséről szóló végzését a bírósággal, vagy a (2) bekezdésben meghatározott szervvel is közli azzal, hogy az eljárás befejezéséről tájékoztassa.
49. §
[Az eljárás szünetelése]

Az eljárás szünetel, ha azt – jogszabály kizáró rendelkezésének hiányában – az ügyfél kéri, több ügyfél esetén az ügyfelek együttesen kérik.
Az eljárást bármelyik ügyfél kérelmére folytatni kell. Hathónapi szünetelés után a csak kérelemre folytatható eljárás megszűnik. A megszűnés tényéről a hatóság értesíti azokat, akikkel a határozatot közölné.
Az ügyintézési határidő és a határidő számítása

50. §
[Az ügyintézési határidő]

Ha törvény eltérően nem rendelkezik, az ügyintézési határidő az eljárás megindulásának napján kezdődik.
Az ügyintézési határidő
automatikus döntéshozatal esetén 1 nap,
sommás eljárásban 8 nap,
teljes eljárásban 60 nap.
A (2) bekezdés c) pontjában meghatározott ügyintézési határidőnél hosszabb határidőt törvény, rövidebb határidőt jogszabály állapíthat meg.
Az ügyintézési határidőn belül a döntés közlése iránt is intézkedni kell.
Az ügyintézési határidőbe nem számít be
az eljárás felfüggesztésének, szünetelésének és
– ha függő hatályú döntés meghozatalának nincs helye – az ügyfél mulasztásának vagy késedelmének, valamint minden, a hatóság által számára előírt kötelezettség teljesítésének
időtartama.
Ha törvény vagy kormányrendelet valamely eljárási cselekmény teljesítésének határidejéről nem rendelkezik, a hatóság, az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője azonnal, de legkésőbb nyolc napon belül gondoskodik arról, hogy az eljárási cselekményt teljesítse, vagy a végzést meghozza.
Ha a hatóság testületi szerv, a hatáskörébe tartozó ügyben az ügyintézési határidőn belül, vagy ha ez nem lehetséges, a határidő letelte utáni első testületi ülésen határoz.
Az ügyet soron kívül kell elintézni, ha
a kiskorú ügyfél érdekeinek veszélyeztetettsége indokolja,
életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet elhárítása indokolja,
a hatóság ideiglenes biztosítási intézkedést rendelt el, vagy
a közbiztonság, a közrend vagy a nemzetbiztonság érdekében egyébként szükséges.
Ha a határidőből kevesebb mint tizenöt nap van hátra, a további eljárási cselekményeket soron kívül kell elvégezni.
51. §
[A határidő túllépése]

Ha a hatóság

határidőben nem hoz függő hatályú döntést,
az ügyintézési határidőt túllépi – és függő hatályú döntés meghozatalának nem volt helye –
, vagy
az automatikus döntéshozatal, vagy a sommás eljárás szabályait indokolatlanul mellőzi,
az eljárás lefolytatásáért illetéknek, vagy díjnak megfelelő összeget, ennek hiányában tízezer forintot megfizet a kérelmező ügyfélnek, aki mentesül az eljárási költségek megfizetése alól is.
52. §
[A határidő számítása]

A napokban megállapított határidőbe nem számít bele a határidő kezdetére okot adó cselekmény vagy körülmény bekövetkezésének, a közlésnek, a kézbesítésnek, a hirdetmény kifüggesztésének és levételének, valamint a közhírré tétel napja.
A hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le, amely számánál fogva megfelel a kezdőnapnak, ha pedig ez a nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hónap utolsó napján.
Az órákban megállapított határidő az okot adó cselekményt követő óra első percében kezdődik.
Ha a határidő utolsó napja olyan nap, amelyen a hatóságnál a munka szünetel, a határidő – az ügyintézési határidő kivételével – a következő munkanapon jár le.
A postán küldött beadvány és megkeresés előterjesztési ideje a postára adás napja. A határozott naphoz kötött jogszerzés a nap kezdetén következik be. A határidő elmulasztása vagy a késedelem jogkövetkezménye a határidő utolsó napjának elteltével áll be.
A határidőt kétség esetén megtartottnak kell tekinteni.
Igazolási kérelem

53. §
[Az igazolási kérelem előterjesztése]

Aki az eljárás során valamely határnapot, határidőt önhibáján kívül elmulasztott, igazolási kérelmet terjeszthet elő.
Az igazolási kérelemről az a hatóság dönt, amelynek eljárása során a mulasztás történt. A jogorvoslatra megállapított határidő elmulasztásával kapcsolatos igazolási kérelmet a jogorvoslati kérelmet elbíráló szerv bírálja el.
Az igazolási kérelmet a mulasztásról való tudomásszerzést vagy az akadály megszűnését követően, de legkésőbb az elmulasztott határnaptól vagy a határidő utolsó napjától számított, az igazolni kívánt eljárási cselekményre előírt határidővel megegyező időtartamon, de legfeljebb negyvenöt napon belül lehet előterjeszteni.
A határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelemmel egyidejűleg pótolni kell az elmulasztott cselekményt is, ha ennek feltételei fennállnak.
Az igazolási kérelem előterjesztése és a kérelem alapján megismételt eljárási cselekmény határidejének elmulasztása miatt nincs helye igazolásnak.
54. §
[Az igazolási kérelem elfogadásának joghatása]

Ha a hatóság az igazolási kérelemnek helyt ad, az elmulasztott határnapot vagy határidőt megtartottnak tekinti, ezért ha szükséges, a döntését módosítja vagy visszavonja, illetve egyes eljárási cselekményeket megismétel.
A szakhatóság közreműködése

55. §
[A szakhatósági eljárás]

Törvény vagy a szakhatóságok kijelöléséről szóló kormányrendelet közérdeken alapuló kényszerítő indok alapján az ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság számára előírhatja, hogy az ott meghatározott szakkérdésben és határidőben más hatóság (a továbbiakban: szakhatóság) kötelező állásfoglalását kell beszereznie.
Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a szakhatóságra a hatóságra, a szakhatóság állásfoglalására a döntésre vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell. Az ügyintézési határidőre vonatkozó rendelkezéseket csak az előzetes szakhatósági állásfoglalás esetén kell alkalmazni.
Nem kell a szakhatóságot megkeresni, ha a kérelmet vissza kell utasítani.
A szakhatóság döntése az eljárást befejező döntés elleni jogorvoslat keretében támadható meg.
A hatóság és a szakhatóság, valamint a szakhatóságok egymás között a kérelem teljesítésére vonatkozó feltételeket egyeztetés útján állapítják meg.
56. §
[A szakhatósági állásfoglalás]

Ha a szakhatóság utóbb észleli, hogy állásfoglalása jogszabályt sért, állásfoglalását a hatóság határozatának vagy eljárást megszüntető végzésének véglegessé válásáig egy ízben módosíthatja.
A szakhatóság mellőzése esetén az erről való tudomásszerzést követően egyeztet a hatósággal, ennek eredményéhez képest adja ki állásfoglalását. A szakhatóság az állásfoglalását a hatóság felügyeleti szervével is közli.
57. §
[Az előzetes szakhatósági állásfoglalás]

Ha törvény vagy kormányrendelet nem zárja ki, az ügyfélnek az eljárás megindítása előtt benyújtott kérelmére a szakhatóság a szakhatósági állásfoglalásra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával előzetes szakhatósági állásfoglalást ad ki. A kérelemhez egy évnél nem régebbi előzetes szakhatósági állásfoglalás csatolható be, ha törvény vagy kormányrendelet más időtartamot nem állapít meg. A hatóság a kérelemmel benyújtott előzetes szakhatósági állásfoglalást szakhatósági állásfoglalásként használja fel.
Idézés

58. §
[Az idézés általános szabályai]

Azt, akinek személyes meghallgatása az eljárás során szükséges, a hatóság kötelezi, hogy a megjelölt helyen és időpontban jelenjen meg. Ha az idézett személy kora, egészségi állapota vagy más méltányolható ok miatt a hatóság előtt nem képes megjelenni, az idézett személyt a tartózkodási helyén is meg lehet hallgatni.
Az idézést – ha az ügy körülményeiből más nem következik – úgy kell közölni, hogy arról az idézett a meghallgatást megelőzően legalább öt nappal értesüljön.
Az idézésben meg kell jelölni, hogy a hatóság az idézett személyt milyen ügyben és milyen minőségben kívánja meghallgatni. Az idézett személyt figyelmeztetni kell a megjelenés elmulasztásának következményeire.
59. §
[Az idézés helye] A hatóság az illetékességi területén lakóhellyel nem rendelkező személyt vagy székhellyel nem rendelkező szervezet törvényes képviselőjét akkor idézheti a székhelyére, ha
ezt jogszabály írja elő,
az idézés célja a tárgyaláson, egyeztetésen való részvétel,
a megkeresés útján történő meghallgatás csorbítaná bármely ügyfél eljárási jogait,
az idézni kívánt személy lakóhelyén nem működik olyan hatóság, amely megfelelő szakismeretek birtokában tudná elvégezni a szükséges eljárási cselekményt, vagy
azt az idézett személy kéri.
A fővárosban működő hatóság a főváros egész területéről idézhet.
60. §
[Az idézett személy megjelenési kötelezettsége]

Ha az idézett személy
a szabályszerű idézésnek nem tesz eleget, vagy meghallgatása előtt az eljárás helyéről engedély nélkül eltávozik, és távolmaradását előzetesen alapos okkal nem menti ki, vagy utólag megfelelően nem igazolja, vagy
az idézésre meghallgatásra alkalmatlan állapotban jelenik meg, és ezt a körülményt nem menti ki,
eljárási bírsággal sújtható.
Ha az idézett személy az idézésre nem jelent meg, és távolmaradását nem mentette ki, a rendőrség útján elővezettethető. Az elővezetés foganatosításához az ügyésznek a hatóság vezetője által kért előzetes hozzájárulása szükséges.
Ha a hatóságnak tudomása van arról, hogy az elővezetni kívánt személy a Magyar Honvédség tényleges állományú vagy a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagja, az elővezetés céljából az állományilletékes parancsnokot keresi meg.
Ha az idézett személy igazolja a távolmaradásának vagy eltávozásának menthető indokát, a hatóság visszavonja az eljárási bírságot megállapító és az elővezetést elrendelő végzést.
Ha jogi személy vagy egyéb szervezet szervezeti képviselője nem jelent meg az idézésre, és a képviselő nevét a törvényes képviselő a hatóság felhívására nem közli, a felhívott törvényes képviselő, illetve a jogi személy vagy egyéb szervezet eljárási bírsággal sújtható. Ebben az esetben az elővezetést a felhívott törvényes képviselővel szemben is alkalmazni lehet.
Értesítés eljárási cselekményről

61. §
[Értesítés eljárási cselekményről]

Ha nem szükséges az ügyfél idézése, a hatóság az ügyfelet a tanú és a szakértő meghallgatásáról, a szemléről és a tárgyalásról értesíti azzal a tájékoztatással, hogy az eljárási cselekményen részt vehet, de megjelenése nem kötelező. Az értesítést – ha az ügy
körülményeiből más nem következik – úgy kell közölni, hogy azt az ügyfél legalább öt nappal korábban megkapja.
A szakhatóságot – ha az a feladat- és hatáskörét érinti – az eljárási cselekményről legalább öt nappal korábban értesíteni kell.
A tényállás tisztázása

62. §
[A tényállás tisztázása]

Ha a döntéshozatalhoz nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, a hatóság bizonyítási eljárást folytat le.
A hatósági eljárásban minden olyan bizonyíték felhasználható, amely a tényállás tisztázására alkalmas. Nem használható fel bizonyítékként a jogszabálysértéssel megszerzett bizonyíték.
A hatóság által hivatalosan ismert és a köztudomású tényeket nem kell bizonyítani.
A hatóság szabadon választja meg a bizonyítás módját, és a rendelkezésre álló bizonyítékokat szabad meggyőződése szerint értékeli.
Törvény vagy kormányrendelet közérdeken alapuló kényszerítő indok alapján, meghatározott ügyekben kötelezővé teheti valamely okirat vagy más irat bizonyítási eszközként történő alkalmazását.
Az ügyfél nyilatkozata

63. §
[Az ügyfél nyilatkozata]

Ha a tényállás tisztázása azt szükségessé teszi, a hatóság az ügyfelet nyilatkozattételre hívhatja fel.
64. §
[Az ügyfél nyilatkozatának kiemelt szerepe]

Ha jogszabály nem zárja ki, az ügyfél a nyilatkozatával pótolhatja a hiányzó bizonyítékot, ha annak beszerzése nem lehetséges.
Ha az ügyfél vagy képviselője más tudomása ellenére az ügy szempontjából jelentős adatot valótlanul állít vagy elhallgat, és arra nézve vele szemben a 66. § (2) bekezdésében vagy (3) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott ok nem áll fenn, illetve ha a kötelező adatszolgáltatás körében a 105. §(2) bekezdésében foglalt ok hiányában adatszolgáltatási kötelezettségét nem teljesíti, eljárási bírsággal sújtható.
A hatóság az (1) bekezdés szerinti esetben figyelmezteti az ügyfelet jogaira, kötelességeire és a hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú bizonyíték szolgáltatásának jogkövetkezményeire.
Irat

65. §
[Az iratra vonatkozó szabályok] A hatóság, ha a tényállás tisztázása során szükséges, és az az Eüsztv. alapján nem szerezhető be – a 36. §(2) bekezdésben meghatározottak kivételével – felhívhatja az ügyfelet okirat vagy más irat bemutatására.
Ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, az ügyfél az iratot másolatban is benyújthatja, ha nyilatkozik arról, hogy az az eredetivel mindenben megegyezik.
Ha a külföldön kiállított közokirat eredetiségével vagy tartalmával kapcsolatban kétség merül fel, a hatóság felhívja az ügyfelet felülhitelesített külföldön kiállított közokirat bemutatására.
Ha az ügyfél a nem magyar nyelven kiállított irat mellé annak magyar nyelvű hiteles fordítását is csatolja, a hatóság azt a fordítás szerinti tartalommal fogadja el.
Tanú

66. §
[A tanúra vonatkozó általános szabályok]

A tanúként idézett személy – az e törvényben meghatározott kivétellel – köteles tanúvallomást tenni.
Tanúként nem hallgatható meg
az, akitől nem várható bizonyítékként értékelhető vallomás,
védett adatnak minősülő tényről az, aki nem kapott felmentést a titoktartás alól.
A tanú a vallomástételt megtagadhatja, ha
bármelyik ügyfél Ptk. szerinti hozzátartozója (a továbbiakban: hozzátartozó),
vallomásával saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná,
a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény szerinti médiatartalom-szolgáltató (a továbbiakban: médiatartalom-szolgáltató), vagy vele munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy – a jogviszonya megszűnése után is –, és a tanúvallomásával a számára a médiatartalom- szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben információt átadó személy kilétét felfedné, vagy
diplomáciai mentességben részesülő személy.
67. §
[A tanúmeghallgatás]

A meghallgatás kezdetén a hatóság megállapítja a tanú személyazonosságát. A hatóság felhívja a tanút, hogy nyilatkozzon arról, hogy az ügyfelekkel milyen viszonyban van, és elfogult-e, egyúttal figyelmezteti jogaira, kötelességeire és a hamis tanúzás jogkövetkezményeire is.
A még meg nem hallgatott tanú nem lehet jelen az ügyfél, más tanú és a szakértő meghallgatásakor.
A meghallgatásra a tárgyalás szabályait kell alkalmazni akkor is, ha a hatóság a tanút tárgyaláson kívül hallgatja meg.
A tanú meghallgatásán nem lehet jelen az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője, ha a tanú védett adatról tesz vallomást, vagy ha elrendelték a tanú természetes személyazonosító adatainak és lakcímének zárt kezelését.
A hatóság engedélyezheti, hogy a tanú a meghallgatását követően vagy helyette írásban tegyen tanúvallomást.
Ha a tanú meghallgatása nélkül vagy a meghallgatását követően írásban tesz tanúvallomást, az írásbeli tanúvallomásból ki kell tűnnie, hogy a tanú a vallomást a vallomástétel akadályainak, valamint a hamis tanúzás következményeinek ismeretében tette meg. Erre a tanút a hatóság az írásbeli tanúvallomás megtételének engedélyezésével egyidejűleg, a vallomástétel akadályainak és a hamis tanúzás következményeinek ismertetésével figyelmezteti.
Szemle

68. §
[A szemlére vonatkozó általános szabályok]

Ha a tényállás tisztázására ingó, ingatlan (a továbbiakban együtt: szemletárgy) vagy személy megtekintése vagy megfigyelése szükséges, a hatóság szemlét rendelhet el.
A szemletárgy birtokosát és az (1) bekezdésben meghatározott személyt – ha az a szemle eredményességét nem veszélyezteti – a szemléről előzetesen értesíteni kell.
A szemletárgy birtokosának távolléte – ha jelenléte nem szükségszerű – nem akadálya a szemle megtartásának.
Ha a szemletárgy birtokosa természetes személyazonosító adatainak és lakcímének zárt kezelését nem rendelték el, a szemlén az ügyfél jelen lehet.
69. §
[A szemle lefolytatása]

A szemle megtartása során – az ismert tulajdonos értesítésével egyidejűleg – a szemletárgy birtokosa kötelezhető a szemletárgy felmutatására, illetve arra, hogy az ügyfelet a szemle helyszínére beengedje.
A szemle során a hatóság eljáró tagja jogosult különösen
a szemlével érintett területre, építménybe és egyéb létesítménybe belépni,
bármely iratot, tárgyat vagy munkafolyamatot megvizsgálni,
felvilágosítást kérni, vagy
mintát venni.
70. §
[Az azonnali eljárási cselekmény érdekében lefolytatott szemle]

A szemle eredményes és biztonságos lefolytatása érdekében a hatóság a rendőrség közreműködését kérheti.
A rendőrség a Rendőrségről szóló törvény végrehajtási eljárás lefolytatásában való közreműködésre vonatkozó szabályai szerint, a hatóság felkérésére – előzetes megkeresése nélkül – azonnal, a hatóság által megjelölt helyen és ideig biztosítja a közreműködést.
Ha a helyszíni szemlére életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzetben, azonnali eljárási cselekmény érdekében van szükség, illetve, ha ezt törvény más fontos okból megengedi, a helyszíni szemlét a hatóság a lezárt terület, épület, helyiség felnyitásával, az ott tartózkodó személyek akarata ellenére is megtarthatja.
A (3) bekezdésben meghatározott módon történő szemle megtartásáról az ügyészt előzetesen – a szemle megtartásáról való hatósági döntést követően haladéktalanul – értesíteni kell, továbbá ahhoz a rendőrség és lehetőség szerint hatósági tanú közreműködését kell kérni.
Szakértő

71. §
[A szakértő kirendelésére vonatkozó szabályok]

Szakértőt kell meghallgatni vagy – legalább tizenöt napos határidő tűzésével – szakvéleményt kell kérni, ha az ügyben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához különleges szakértelem szükséges, és az eljáró hatóság nem rendelkezik megfelelő szakértelemmel.
Nincs helye szakértő kirendelésének, ha ugyanabban a szakkérdésben szakhatóság állásfoglalását kell beszerezni.
A szakértő kizárására a 23. § szabályait kell megfelelően alkalmazni.
72. §
[A szakértői vizsgálatra vonatkozó általános szabályok]

Törvény elrendelheti az ügyfél szakértői vizsgálatban való közreműködését.
A szakértőt a véleményadás előtt figyelmeztetni kell a hamis véleményadás jogkövetkezményeire.
Az itt nem szabályozott kérdésekben a szakértőkre az igazságügyi szakértőkről szóló törvény rendelkezései irányadóak.
Tolmács

73. §
[A tolmács]

Ha az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője által használt idegen nyelvet az ügyintéző nem beszéli, tolmácsot kell alkalmazni.
Az ügyben eljáró hatóság el nem járó tagja, valamint – ha az a tényállás tisztázáshoz elengedhetetlen – az ellenőrzés helyszínén tartózkodó, idegen nyelvet beszélő személy tolmácsként igénybe vehető.
A tolmácsra egyebekben a szakértőre vonatkozó rendelkezések irányadóak.
Tárgyalás

74. §
[A tárgyalás]

A hatóság tárgyalást tart, ha
a tényállás tisztázásához szükség van a felek együttes meghallgatására, az ellenérdekű ügyféllel szemben, kérelemre indított eljárásban (a továbbiakban: jogvitás eljárás),
az ügy természete lehetővé teszi, ellenérdekű ügyfelek részvételével zajló eljárásban, vagy
a tényállás tisztázásához szükség van az eljárásban részt vevő személyek együttes meghallgatására.
A hatóság helyszíni szemle keretében is lefolytathatja a tárgyalást, ha annak feltételei biztosítottak.
Az ügyfél bizonyítási indítványt tehet és kérdést intézhet a meghallgatott személyhez.
Azt, aki a tárgyalás rendjét zavarja, a tárgyalás vezetője rendreutasítja, ismételt vagy súlyosabb rendzavarás esetén kiutasíthatja, és eljárási bírsággal sújthatja.
Egyezségi kísérlet

75. §
[Az egyezségi kísérlet]

Ha a hatóság tárgyalást tart, a tárgyaláson megkísérli az ellenérdekű ügyfelek között egyezség létrehozását.
A bizonyítékok ismertetése az ügyféllel

76. §
[A bizonyítékok ismertetése az ügyféllel]

Ha a hatóság az ügyben bizonyítási eljárást folytatott le, melynek során a hatóság nem biztosította, hogy az ügyfél minden bizonyítékot megismerjen, annak befejezését követően értesíti az ügyfelet, hogy – az iratokba való betekintés szabályai figyelembevételével – megismerhesse a bizonyítékokat, és további bizonyításra irányuló indítványt terjeszthessen elő.
Az eljárás akadályozásának következményei

77. §
[Az eljárás akadályozásának következményei]

Azt, aki a kötelezettségét önhibájából megszegi, a hatóság az okozott többletköltségek megtérítésére kötelezi, és eljárási bírsággal sújthatja.
Az eljárási bírság legkisebb összege esetenként tízezer forint, legmagasabb összege – ha törvény másként nem rendelkezik – természetes személy esetén ötszázezer forint, jogi személy vagy egyéb szervezet esetén egymillió forint.
Az eljárási bírság kiszabásánál a hatóság figyelembe veszi
a jogellenes magatartás súlyát,
– ha az erre vonatkozó adatok rendelkezésre állnak – az érintett vagyoni helyzetét és jövedelmi viszonyait, továbbá
az eljárási bírságnak ugyanabban az eljárásban történő ismételt kiszabása esetén az előző bírságolások számát és mértékét.
Az eljárási cselekmények rögzítése

78. §
[Az eljárási cselekmények rögzítése]

A szóbeli kérelemről – ha azt nyomban nem teljesítik –, valamint a tényállás tisztázása érdekében lefolytatott eljárási cselekményről az ügyfél vagy az eljárás más résztvevője részvétele esetén jegyzőkönyvet, más esetben feljegyzést kell készíteni.
A feljegyzés tartalmazza készítésének helyét és idejét, az eljárási cselekményen résztvevő személyek azonosításához szükséges adatokat, nyilatkozataik lényegét, illetve a cselekmény lefolytatása során a tényállás tisztázásával összefüggő ténymegállapításokat. A jegyzőkönyv ezen túlmenően tartalmazza a jogokra és kötelezettségekre való figyelmeztetést.
A feljegyzést annak készítője, a jegyzőkönyvet – annak minden oldalán – az eljárási cselekményen résztvevő személyek aláírják.
A hatóság egyes eljárási cselekményekről kép- és hangfelvételt készíthet. A rögzítés ilyen módja esetén a jegyzőkönyvben csak az eljárási cselekményen résztvevő személyek azonosításához szükséges adatokat, valamint az elkészítés helyét, idejét kell feltüntetni.
79. §
[A hatósági tanú]

A hatóság a biztosítási intézkedés alkalmazása során, szemlénél, lefoglalásnál és hatósági ellenőrzésnél hatósági tanút vehet igénybe, aki az eljárási cselekmény során történt eseményeket és az általa tapasztalt tényeket igazolja. Hatósági tanúként való közreműködésre senki nem kötelezhető.
Nem lehet hatósági tanú az ügyfél hozzátartozója, az eljáró hatósággal közszolgálati, illetve egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy és az eljárási képességgel nem rendelkező személy.
Az eljárási cselekmény előtt a hatósági tanút a jogairól és kötelességeiről fel kell világosítani. A hatósági tanú a tanú költségeinek megtérítésére vonatkozó szabályok szerint jogosult költségtérítésre.
A hatósági tanút az eljárási cselekmény során tudomására jutott tényekre, adatokra nézve titoktartási kötelezettség terheli, amely alól az eljáró hatóság, a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság (a továbbiakban: másodfokú hatóság) vagy bíróság az ügy tárgyát érintő tényekre, adatokra, körülményekre nézve felmentheti.

Fejezet
A hatóság döntései
Határozat és végzés

80. §
[A döntés formái]

A döntés határozat vagy végzés. A hatóság – az (4) bekezdésben meghatározott kivétellel
az ügy érdemében határozatot hoz, az eljárás során hozott egyéb döntések végzések.
Az ügyfelet megilleti a kérelmezett jog gyakorlása, ha a hatóság az ügyintézési határidőn belül mellőzi a határozathozatalt (jogszerű hallgatás). Jogszerű hallgatásnak van helye, ha
automatikus döntéshozatali eljárásban intézhető ügyben törvény vagy kormányrendelet nem zárja ki,
sommás eljárásban intézhető ügyben törvény vagy kormányrendelet így rendelkezik,
teljes eljárásban törvény vagy kormányrendelet így rendelkezik, továbbá nincs helye függő hatályú döntés meghozatalának, és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél.
A jogszerű hallgatás esetén a hatóság a megszerzett jogot rávezeti a kérelemre, és annak az ügyfél birtokában levő másolati példányára, vagy a hatóságnál levő példányról az ügyfél részére másolatot ad ki.
Ha az eljárás a jogszabályban meghatározott jogosultak pénzbeli ellátásának mérlegelés nélkül a jogszabályban meghatározott mértékre történő emelésére irányul, a hatóság mellőzi a határozathozatalt.
81. §
[A döntés tartalma és formája]

A döntés tartalmazza az eljáró hatóság, az ügyfelek és az ügy azonosításához szükséges minden adatot, a rendelkező részt – a hatóság döntésével, a szakhatóság állásfoglalásával, a jogorvoslat igénybevételével kapcsolatos tájékoztatással és a felmerült eljárási költséggel –, továbbá a megállapított tényállásra, a bizonyítékokra, a szakhatósági állásfoglalás indokolására, a mérlegelés és a döntés indokaira, valamint az azt megalapozó jogszabályhelyek megjelölésére is kiterjedő indokolást.
Jogorvoslatról való tájékoztatást mellőző, az indokolásban pedig csak az azt megalapozó jogszabályhelyek megjelölését tartalmazó egyszerűsített döntés hozható
ha a hatóság a kérelemnek teljes egészében helyt ad, és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél, vagy a döntés az ellenérdekű ügyfél jogát vagy jogos érdekét nem érinti, vagy
az egyezség jóváhagyásáról.
Az önállóan nem fellebbezhető végzésről az indokolásban csak az azt megalapozó jogszabályhelyek megjelölését tartalmazó egyszerűsített döntés hozható.
A hatóság a döntést külön okiratban szövegezi meg, jegyzőkönyvbe foglalja vagy az ügyiratra feljegyzi.
Azonnali eljárási cselekményt igénylő ügyben a döntés előzetes írásba foglalása mellőzhető és az ügyféllel szóban is közölhető. Ilyenkor a hatóság a döntést utólag írásba foglalja és közli.
A hatóság döntésének véglegessége

82. §
[A döntés véglegessége]

A hatóság döntése végleges, ha azt a hatóság már – az e törvényben meghatározott kivételekkel – nem változtathatja meg. A véglegesség a döntés közlésével áll be.
Ha az adott ügytípusban törvény megengedi a fellebbezést, a hatóság döntése véglegessé válik, ha
ellene nem fellebbeztek, és a fellebbezési határidő letelt,
a fellebbezésről lemondtak vagy a fellebbezést visszavonták, vagy
a másodfokú hatóság az elsőfokú hatóság döntését helybenhagyta.
A fellebbezésről lemondás vagy a fellebbezés visszavonása esetén véglegessé válik a döntés
az elsőfokú döntés közlésekor, ha az ügyfél a kérelem teljesítése esetére már a döntés közlése előtt lemondott a fellebbezésről, és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél,
az utolsóként kézhez kapott lemondás vagy visszavonás hatósághoz való megérkezésének napján, ha a fellebbezési határidő tartama alatt valamennyi fellebbezésre jogosult lemond a fellebbezésről vagy visszavonja fellebbezését.
A (2) bekezdés c) pontja szerinti esetben az elsőfokú döntés a másodfokú döntés közlésével válik véglegessé.
A fellebbezési eljárás megszüntetése esetén a hatóság fellebbezéssel támadható elsőfokú döntése a fellebbezési eljárás megszüntetéséről szóló végzés véglegessé válásának napján válik véglegessé.
Az elsőfokú döntés fellebbezéssel nem érintett rendelkezései a (2)-(5) bekezdésben meghatározottak szerint véglegessé válnak, ha
csak az eljárás egyéb résztvevője fellebbezett a döntés rá vonatkozó rendelkezése ellen, vagy
kizárólag a döntés egyes rendelkezései ellen nyújtottak be fellebbezést, és az ügy jellegéből adódóan a fellebbezés elbírálása nem hat ki a fellebbezéssel meg nem támadott rendelkezésekre.
Az egyezség jóváhagyása

83. §
[Az egyezség jóváhagyása]

Ha az egyezségi kísérlet eredményre vezet vagy az ügyfelek egyezséget kötnek, és az egyezség megfelel az Alaptörvénynek és a jogszabályoknak, az kiterjed a teljesítési határidőre, valamint az eljárási költség viselésére is, a hatóság azt jóváhagyja és határozatba foglalja.
Azonnali végrehajthatóság

84. §
[Azonnali végrehajthatóság]

A hatóság a döntést azonnal végrehajthatónak nyilvánítja, ha
életveszéllyel, súlyos kárral vagy a személyiségi jogok jelentős sérelmével fenyegető helyzet megelőzése, elhárítása vagy káros következményeinek enyhítése miatt szükséges,
nemzetbiztonsági, honvédelmi vagy közbiztonsági érdekből, illetve a közérdek védelme miatt szükséges,
azt nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházással összefüggő ügyben hozták,
a döntés valakinek a tartásáról vagy gondozásáról rendelkezik, vagy
a hatósági nyilvántartásba történő haladéktalan bejegyzést törvény írja elő.

A döntés közlése

85. §
[A döntés közlésének általános szabályai]

A határozatot a hatóság közli az ügyféllel, azzal, akire nézve az rendelkezést tartalmaz, az ügyben eljárt szakhatósággal.
A végzést a hatóság közli azzal, akire nézve az rendelkezést tartalmaz, és akinek a jogát vagy jogos érdekét érinti. A hatóság az ügyfél kérelmére egy ízben, külön illeték vagy díj felszámítása nélkül ad ki másolatot a vele nem közölt végzésről.
A hatóság a döntést írásbeli kapcsolattartás esetén hivatalos iratként vagy írásbelinek minősülő elektronikus úton kézbesíti.
Ha jogszabály nem zárja ki, a döntést szóban is közölni lehet az (1) és (2) bekezdésben meghatározott személlyel. A közlés tényét és időpontját az iratra fel kell jegyezni, és azt alá kell íratni. Ha azt az (1) és (2) bekezdésben meghatározott személy kéri, a szóban közölt döntést a hatóság írásban is megküldi a részére.
Ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, a döntés közlésének napja
az a nap, amelyen azt írásban vagy szóban közölték, vagy
a hirdetmény kifüggesztését követő tizenötödik nap.
Ha a hatóság életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzetben, valamint törvény rendelkezése alapján a döntést nem az e törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő módon közli, a döntést írásban is megküldi. A döntés közlésének napja ilyenkor – kizárólag a jogorvoslati határidők számításának szempontjából – az írásbeli közlés napja.
86. §
[A kézbesítésre vonatkozó szabályok]

A nem elektronikusan közölt iratot a kézbesítés megkísérlésének napján kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta. Ha a kézbesítés azért volt sikertelen, mert az a címzett hatósági nyilvántartásban szereplő lakcíméről vagy székhelyéről a hatósághoz
„nem kereste”, „ismeretlen” vagy „elköltözött” jelzéssel érkezett vissza, az iratot a kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni.
Ha a címzett tudomást szerez arról, hogy a neki küldött iratot a hatóság kézbesítettnek tekinti, a tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, de legkésőbb a közléstől számított negyvenöt napon belül kifogást terjeszthet elő.
A kifogásnak a hatóság akkor ad helyt, ha a címzett az iratot azért nem vehette át, mert
a kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó jogszabályok megsértésével történt, vagy más okból nem volt szabályszerű, vagy
az iratot más, az a) pontban nem említett önhibáján kívüli okból nem volt módja átvenni.
Nem természetes személy címzett csak akkor terjeszthet elő kifogást, ha a kézbesítés nem szabályszerűen történt.
A kifogásban elő kell adni azokat a tényeket, illetve körülményeket, amelyek a kézbesítés szabálytalanságát igazolják vagy az önhiba hiányát valószínűsítik. Ha a kifogásnak a hatóság helyt ad, az igazolási kérelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
A kifogást az a hatóság bírálja el, amelyik a kézbesítés tárgyát képező iratot kiadmányozta.
A hatósági kézbesítő általi kézbesítésre az e §-ban foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.
87. §
[A kézbesítési meghatalmazottra vonatkozó szabályok]

Az ügyfél köteles az első kapcsolatfelvétel alkalmával – a kézbesítési meghatalmazás előterjesztésével együtt – kézbesítési meghatalmazottat megnevezni, ha
magyarországi lakcímmel vagy székhellyel nem rendelkezik,
képviselőt nem nevezett meg, és
elektronikus kapcsolattartásnak nincs helye.
A kézbesítési meghatalmazott az eljárásban keletkezett, az ügyféllel közlendő döntéseket és iratokat átveszi, és azokat az ügyfél részére továbbítja.
Az ügyfél részére szóló és a kézbesítési meghatalmazottal szabályszerűen közölt döntést úgy kell tekinteni, hogy az a meghatalmazottal történt közlést követő tizenötödik napon minősül az ügyféllel közöltnek.
Ha hirdetményi közlésnek lenne helye, és a döntés az ügyfél számára kötelezettséget állapít meg, vagy alapvető jogát vonja el vagy korlátozza, a döntés közlésének megkísérlése érdekében kézbesítési ügygondnok rendelhető ki, aki gondoskodik az ügyfél tartózkodási helyének megállapításáról és a döntés kézbesítéséről.
Ha a kézbesítési ügygondnok nem járt sikerrel, a döntést azon a napon kell kézbesítettnek tekinteni, amikor a kézbesítés sikertelenségét a kézbesítési ügygondnok az őt kirendelő hatóságnak bejelenti, de legkésőbb a kirendeléstől számított tizenötödik napon.
Sikeres kézbesítés esetén a kézbesítési ügygondnok a sikeres kézbesítés napjáról és az ügyfél tartózkodási helyéről haladéktalanul értesíti az őt kirendelő hatóságot.
88. §
[A hirdetményi közlés]

A közlést hirdetmény útján kell teljesíteni, ha
az ügyfél ismeretlen helyen tartózkodik,
a kézbesítés egyéb elháríthatatlan akadályba ütközik, vagy annak megkísérlése már előre is eredménytelennek mutatkozik, vagy
azt törvény vagy kormányrendelet előírja.
A hirdetmény tartalmazza
a kifüggesztés, a honlapon történő közzététel esetén a közzététel napját,
az eljáró hatóság megnevezését,
az ügy számát és tárgyát,
az ügyfél nevét és utolsó ismert lakcímét (székhelyét), továbbá
azt a figyelemfelhívást, hogy a hatóság az ügyben döntést hozott, de annak kézbesítése akadályba ütközött, ezért az ügyfél vagy képviselője a döntést a hatóságnál átveheti.
A hirdetményt a hatóság hirdetőtábláján, valamint a honlapján helyezi el.
89. §
[Közhírré tétel]

Közhírré tételnek van helye, ha az ügyfelek köre pontosan nem megállapítható, vagy ha törvény vagy kormányrendelet azt előírja. A közlemény – a 88. § (2) bekezdés a)-d) pontjában foglaltakon túl – tartalmazza
a határozat rendelkező részét és indokolásának kivonatát, valamint
azt a figyelemfelhívást, hogy a döntés a hatóságnál megtekinthető.
A közleményt a hatóság a hirdetőtábláján, valamint a honlapján helyezi el.
A hatóság közhírré teszi azt a véglegessé vált vagy azonnal végrehajthatóvá nyilvánított határozatot,
amelyet közérdekű keresettel lehet megtámadni,
amelyet több mint ötven ügyfél részvételével zajló eljárásban hozott,
amelyet személyek széles vagy pontosan meg nem határozható köre számára életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet megelőzése, elhárítása vagy káros következményeinek enyhítése érdekében hozott, vagy
amelyet a közbiztonság fenntartása érdekében vagy fontos közrendvédelmi, környezet- vagy természetvédelmi okból hozott.
A döntés kijavítása és kiegészítése

90. §
[A döntés kijavítása]

Ha a döntésben elírás, illetve számítási hiba van, és az nem hat ki az ügy érdemére, a hatóság a döntést kijavítja.
A kijavítást a hatóság közli azzal, akivel az eredeti döntést közölte.
A döntés kijavítással érintett része ellen ugyanolyan jogorvoslatnak van helye, mint az eredeti döntés ellen volt.
91. §
[A döntés kiegészítése] Ha döntésből jogszabály által előírt kötelező tartalmi elem hiányzik, vagy az ügy érdeméhez tartozó kérdésben nem született döntés, a hatóság a döntést kiegészíti.
Nincs helye a döntés kiegészítésének, ha a döntés véglegessé válásától számított egy év eltelt.
A kiegészítést a hatóság egységes döntésbe foglalva, lehetőleg a döntés kicserélésével közli.
A kiegészítés ellen ugyanolyan jogorvoslatnak van helye, mint az eredeti döntés ellen volt.
A kiegészítést közölni kell azzal, akivel a kiegészített döntést közölték.
Hatósági szerződés

92. §
[A hatósági szerződés megkötése]

Jogszabály lehetővé teheti vagy előírhatja, hogy a hatóság a hatáskörébe tartozó ügynek a közérdek és az ügyfél szempontjából is előnyös rendezése érdekében határozathozatal helyett az ügyféllel írásban hatósági szerződést kössön.
A hatósági szerződés tartalmazza a szerződő feleket, a szerződés tárgyát, a felek által vállalt kötelezettségeket és biztosított jogokat, a szakhatósági állásfoglalásban foglalt kikötéseket, a szerződésszegés jogkövetkezményeit, a teljesítés körében felmerült viták rendezésének módját, a szerződést lehetővé vagy kötelezővé tevő jogszabályban előírt kikötéseket és adatokat, továbbá a felek által lényegesnek tekintett kérdésekben kötött megállapodást.
Ha az ügyfél olyan kötelezettséget vállal, amelynek teljesítésére hatósági határozattal egyébként nem lenne kötelezhető, az ügyfélnek a hatósági szerződésben nyilatkoznia kell arról, hogy a saját szerződésszegése esetére a többletkötelezettség tekintetében a hatósági szerződésben aláveti magát a szerződésszegés 93. §(3) bekezdésében megállapított jogkövetkezményének.
A szerződést a hatóság a többi ügyféllel is közli, akik tizenöt napon belül kezdeményezhetik a hatóságnál a szerződés módosítását. Ennek elmaradása esetén a nem szerződő ügyfél harminc napon belül megtámadhatja a szerződést a közigazgatási bíróság előtt.
93. §
[A hatósági szerződés módosítása és teljesítése]

Az ügy szempontjából jelentős új tény felmerülése, illetve a szerződéskötéskor fennálló körülmények lényeges megváltozása esetén bármelyik fél kezdeményezheti a szerződés módosítását.
A módosítás meghiúsulása esetén bármelyik fél a közigazgatási bírósághoz fordulhat, ez azonban nem érinti a hatósági szerződés végrehajtását, illetve érvényesítését.
Ha a szerződő ügyfél a szerződésben foglaltakat megszegi, a hatóság intézkedik a szerződésszegés szerződésben vállalt jogkövetkezményének kikényszerítése iránt, és ha szükséges, megindítja a végrehajtást.
Ha a hatósági szerződésben foglaltakat a hatóság nem teljesíti, a szerződő ügyfél a teljesítésre irányuló felhívás eredménytelensége esetén – a szerződésszegés tudomására jutásától számított harminc napon belül – a közigazgatási bírósághoz fordulhat.
Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a hatósági szerződésre az azt szabályozó jogszabály rendelkezéseit, ennek hiányában a Ptk. szerződésekre vonatkozó általános szabályait kell alkalmazni.

Fejezet
Hatósági bizonyítvány, igazolvány és nyilvántartás
Közös szabályok

94. §
[A hatósági bizonyítványra, igazolványra és nyilvántartásra vonatkozó általános szabályok]

E törvény rendelkezéseit a hatósági bizonyítvánnyal, igazolvánnyal és nyilvántartással kapcsolatos eljárásokban az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
A hatósági bizonyítvány, igazolvány, valamint a hatósági nyilvántartásba történt bejegyzés határozat.
Hatósági bizonyítvány

95. §
[A hatósági bizonyítványra vonatkozó szabályok]

A hatóság a jogszabályban meghatározott esetekben az ügyfél kérelmére – a felhasználás céljának feltüntetésével – adat igazolására hatósági bizonyítványt ad ki.
Ha a hatósági bizonyítványt a hatóság visszavonta, a határozatot annak a hatóságnak, szervnek is meg kell küldeni, amelynek eljárásában az ügyfél a hatósági bizonyítványt felhasználta vagy fel kívánta használni.
Ha az ügyfél valótlan vagy olyan adat igazolását kéri, amellyel a hatóság nem rendelkezik, a hatóság a hatósági bizonyítvány kiadását megtagadja.
Hatósági igazolvány

96. §
[A hatósági igazolványra vonatkozó szabályok]

A hatóság – jogszabályban meghatározott esetben és adattartalommal – az ügyfél adatainak vagy jogainak rendszeres igazolására hatósági igazolványt ad ki.
Hatósági nyilvántartás

97. §
[A hatósági nyilvántartásra vonatkozó szabályok]

A hatóság a jogszabályban meghatározott adatokról hatósági nyilvántartást vezet, ha
a nyilvántartásba történő bejegyzés, annak módosítása és a nyilvántartásból való törlés az ügyfél jogait és kötelezettségeit keletkezteti, módosítja vagy változtatja meg, vagy
a nyilvántartás vezetésének célja a benne foglalt adatok közhitelű igazolására, bizonyítására szolgál
(közhiteles hatósági nyilvántartás).
Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a hatósági nyilvántartás közhitelessége alapján az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell annak jóhiszeműségét, aki a hatósági nyilvántartásban szereplő adatokban bízva szerez jogot. Az ellenkező bizonyításáig a hatósági nyilvántartásba bejegyzett adatról vélelmezni kell, hogy az fennáll, és a hatósági nyilvántartásból törölt adatról vélelmezni kell, hogy nem áll fenn.
A hatósági nyilvántartásba történő hivatalbóli, mérlegelés nélküli bejegyzésre a határozatra vonatkozó, a 80-82. §-ban és a 86. §-ban foglaltakat nem kell alkalmazni, és a döntés a nyilvántartásba való bejegyzés napján véglegessé válik.
Az ügyfél jogorvoslati kérelmének benyújtására nyitva álló határidő akkor kezdődik, amikor a bejegyzés tényét vagy az annak megtagadásáról szóló határozatot az ügyféllel közölték.

Fejezet Hatósági ellenőrzés
Általános szabályok

98. §
[A hatósági eljárásra vonatkozó szabályok alkalmazása]

E törvény hatósági eljárásra vonatkozó rendelkezéseit a hatósági ellenőrzésre az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
99. §
[A hatósági ellenőrzés tárgya]

A hatóság – a hatáskörének keretei között – ellenőrzi a jogszabályban foglalt rendelkezések betartását, valamint a végrehajtható döntésben foglaltak teljesítését.
A hatósági ellenőrzés lefolytatása

100. §
[A hatósági ellenőrzés megindítására vonatkozó általános szabályok]

A hatósági ellenőrzés hivatalból indul meg, azt a hatóság a hivatalbóli eljárás szabályai szerint folytatja le.
Hatósági ellenőrzését az ügyfél is kérheti, kivéve, ha
a kérelem benyújtásának időpontjában a hatóság előtt arra vonatkozóan hatósági ellenőrzés, vagy az alapján eljárás van folyamatban,
a hatóság az ügyfélnél egyébként folyamatosan lát el ellenőrzési feladatot,
törvény kizárja, vagy
a hatóság ugyanazon ügyfél kérelmére az újabb kérelem benyújtását megelőző egy éven belül lefolytatott ellenőrzése során jogsértést nem tárt fel, kivéve, ha a kérelem
benyújtására az ellenőrzés lefolytatását követően felmerült ok vagy körülmény miatt kerül sor.
A hatósági ellenőrzés lezárása

101. §
[A hatósági ellenőrzés lezárására vonatkozó általános szabályok]

Ha a hatóság a hatósági ellenőrzés során jogsértést tapasztal,
megindítja az eljárást, vagy
ha a feltárt jogsértés miatt az eljárás más szerv illetékességébe tartozik, annak eljárását kezdeményezi.
Ha a hatóság az ügyfél kérelmére lefolytatott hatósági ellenőrzés során jogsértést nem tapasztal, ennek tényéről hatósági bizonyítványt állít ki. A hivatalból folytatott hatósági ellenőrzés eredményéről a hatóság az ügyfél kérelmére állít ki hatósági bizonyítványt.
102. §
[Folyamatos ellenőrzési feladat ellátására vonatkozó különös szabályok]

Ha a hatóság az ügyfélnél folyamatosan lát el ellenőrzési feladatot, az ügyfél ellenőrzést megelőző értesítése mellőzhető.

Fejezet
A hivatalbóli eljárás
103. §
[A hivatalbóli eljárás]

A hivatalbóli eljárásokban e törvénynek a kérelemre indult eljárásokra vonatkozó rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
A hivatalbóli eljárásokban szünetelésnek nincs helye, és a hatóság felfüggesztés esetén sem dönt érdemben az ügyfél vagy ügyfelek együttes kérelmére. Nincs helye az eljárás megszüntetésének, ha az ügyfél eljárási költség előlegezési kötelezettségének nem tesz eleget.
A hivatalbóli eljárásokban az ügyintézési határidőbe csak az eljárás felfüggesztésének időtartama nem számít be.
104. §
[Az eljárás megindítása]

A hatóság az illetékességi területén hivatalból megindítja az eljárást, ha
az eljárás megindítására okot adó körülmény jut a tudomására,
erre bíróság kötelezte,
erre felügyeleti szerve utasította,
életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzetről szerez tudomást, vagy
ezt egyébként jogszabály előírja.
A hivatalból indított eljárás szabályait kell alkalmazni azon eljárásokra, amelyekben a hatóság az ügyfél kérelmére induló eljárást hivatalból folytatja.
A hivatalbóli eljárás az első eljárási cselekmény elvégzésének napján kezdődik, megindításáról az ismert ügyfelet a hatóság értesíti. Az értesítés csak akkor mellőzhető, ha
az eljárás megindítása után a hatóság nyolc napon belül dönt, vagy az eljárást megszünteti,
azt honvédelmi, nemzetbiztonsági, közbiztonsági okból törvény kizárja, vagy
az az eljárás sikerét meghiúsítaná.
Az értesítés tartalmazza
az ügy tárgyát és számát, az eljárás megindításának napját és az ügyintézési határidőt, az ügyintézési határidőbe nem számító időtartamokat, az ügyintéző nevét és hivatali elérhetőségét, és
az ügyféli jogokra és kötelezettségekre vonatkozó tájékoztatást.
Ha a hatósági ellenőrzés jogsértést tárt fel, és a döntés feltételei egyébként fennállnak, a hatóság az ügyben érdemben dönt, és azt a jelenlévő ügyféllel nyomban közli.
Ha a döntés mérlegelést nem igényel, a hatóság a hivatalbóli eljárást automatikus döntéshozatali eljárásban is lefolytathatja.
Az ügyfél adatszolgáltatási kötelezettsége

105. §
[Az ügyfél adatszolgáltatási kötelezettsége a hivatalbóli eljárásban]

A hivatalbóli eljárásban az ügyfél a hatóság erre irányuló felhívására köteles közölni az érdemi döntéshez szükséges adatokat. Törvény vagy kormányrendelet jogkövetkezményeket állapíthat meg az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása vagy valótlan adatok közlése esetére.
Az adatszolgáltatást az ügyfél akkor tagadhatja meg, ha arra a tanúvallomást megtagadhatná.

Fejezet
Az egyes hatósági intézkedések különös szabályai
Az ideiglenes intézkedés

106. §
[Az ideiglenes intézkedés]

A hatóság – tekintet nélkül a hatáskörére és az illetékességére – hivatalból köteles megtenni azt az ideiglenes intézkedést, amelynek hiányában a késedelem elháríthatatlan kárral, veszéllyel vagy a személyiségi jogok elháríthatatlan sérelmével járna. A hatóság haladéktalanul értesíti a megtett intézkedésről az illetékes hatóságot.
A hatóság a hivatalból megtett ideiglenes intézkedéséről szóló végzését közli az ügyféllel, valamint az illetékes hatósággal, amely az ideiglenes intézkedés szükségességét felülvizsgálja, és szükség esetén intézkedik.
Az ideiglenes intézkedés felülvizsgálatánál nem érvényesül a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelme.
Biztosítási intézkedések

107. §
[A biztosítási intézkedések]

Ha az eljárás tárgyát képező kötelezettség későbbi teljesítése veszélyben van, a teljesítési határidő lejárta előtt, az erre okot adó körülmény felmerülésétől számított öt napon belül a hatóság biztosítási intézkedésként pénzkövetelés biztosítását rendeli el, vagy a meghatározott dolgot zár alá veszi, vagy lefoglalja.
A biztosítási intézkedést a végrehajtást foganatosító szerv hajtja végre.
A biztosítási intézkedést vissza kell vonni, ha
azt pénzfizetési kötelezettség biztosítására rendelték el, és ezt az összeget a döntést hozó hatóságnál vagy a végrehajtást foganatosító szervnél letétbe helyezték,
azt meghatározott cselekmény biztosítása érdekében rendelték el, és a kötelezett kétséget kizáró módon igazolja, hogy az önkéntes teljesítéshez minden szükséges előkészületet megtett, és azt már csak a biztosítási intézkedés akadályozza, vagy
elrendelésének oka egyébként megszűnt.
Ha megalapozottan feltételezhető, hogy az érdemi döntésben elrendelhető kötelezettség teljesítésének veszélye áll fenn, a hatóság az (1) bekezdésben meghatározott intézkedéseket – ideiglenes biztosítási intézkedésként – három napon belül megteszi.
Az ideiglenes biztosítási intézkedés hatályát veszti az eljárást befejező döntés véglegessé válásával.
Zár alá vétel és lefoglalás

108. §
[A zár alá vétel és lefoglalás általános szabályai]

Ha a tényállás másként nem tisztázható vagy az jelentős késedelemmel járna, vagy a zár alá vétel mellőzése a tényállás tisztázásának sikerét veszélyeztetné, a hatóság jogosult valamely dolog birtokának a birtokos rendelkezése alóli elvonására (a továbbiakban: zár alá vétel). Nem vehető zár alá olyan dolog, amely a birtokosának élete, egészsége fenntartásához, illetve az életfeltételei fenntartásához egyébként nélkülözhetetlen jövedelemszerzéséhez szükséges. Az ilyen dolgot a hatóság lefoglalja, és a birtokos őrizetében hagyja, aki azt rendeltetésszerűen használhatja.
A zár alá vétel érdekében a dolog birtokosát fel kell szólítani, hogy a dolgot adja át. Nem köteles a dolog átadására az, aki – a megtagadási okkal összefüggésben – a tanúvallomást megtagadhatja.
Ha a dolog átadására köteles személy nem adja át a dolgot, a hatóság a zár alá vételt a rendőrség közreműködésével foganatosítja, és a dolog átadására köteles személyt eljárási bírsággal sújtja.
A zár alá vétel foganatosítására a szemle szabályai irányadóak azzal, hogy a szemletárgy birtokosa alatt a zár alá vett dolog birtokosát kell érteni. A zár alá vételre és a lefoglalásra egyebekben a bírósági végrehajtásról szóló törvény (a továbbiakban: Vht.) szabályait megfelelően kell alkalmazni.
109. §
[A zár alá vétel megszüntetése és a dolog kiadása]

A zár alá vételt a hatóság megszünteti, ha
az elrendelésének oka megszűnt,
a hatóság az eljárást megszüntette, vagy
az ügy érdemében döntést hozott.
Ha törvény másként nem rendelkezik, a tényállás tisztázásához a továbbiakban már nem szükséges zár alá vett dolgot ki kell adni annak, akitől azt zár alá vették. Ha a hatóság más szerv hatáskörébe tartozó eljárást kezdeményez, az eljárás lefolytatásához szükséges zár alá vett iratokat és tárgyi bizonyítékokat átadja a megkeresett szervnek.
Ha a körülmények alapján nyilvánvaló, hogy az, akitől a dolgot zár alá vették, a dolog birtoklására nem jogosult, a hatóság a dolgot az arra jogos igényt bejelentő személynek adja ki.
Ha a dolog természetben már nem adható ki, a dolog előzetes értékesítéséből befolyt ellenértéket alapul véve, a kezeléséből, tárolásából eredő költséggel csökkentett, a megtérítés időpontjáig eltelt időre számított, a Ptk. szerinti késedelmi kamattal (a továbbiakban: törvényes kamat) növelt összeget kell megtéríteni. A jogosult az ezt meghaladó igényét a polgári jog szabályai szerint érvényesítheti. Ha a zár alá vétel alaptalan volt, a dolog előzetes értékesítéséből befolyt ellenérték a dolog kezeléséből, tárolásából eredő költséggel nem csökkenthető.
110. §
[A zár alá vett dolog értékesítése, megsemmisítése]

A zár alá vett dolgot – a romlandó dolgok kivételével – nem lehet előzetesen értékesíteni.
Ha a hatóság felhívását követő három hónapon belül a dolog kiadása iránt nem jelentettek be jogos igényt, a zár alá vett dolog értékesíthető.
A zár alá vett dolog értékesítéséből befolyt ellenérték a dolog helyébe lép.
Ha a zár alá vett dolog értéktelen, vagy az értékesítés sikertelen volt, a zár alá vétel megszüntetése után azt meg kell semmisíteni. A megsemmisítés költségei a zár alá vett dolog tulajdonosát és birtokosát egyetemlegesen terhelik.

Fejezet Jogorvoslat
111. §
[A jogorvoslat szabályainak alkalmazása] A jogorvoslati eljárásban e törvény rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
112. §
[A jogorvoslathoz való jog]

A hatóság határozata ellen önálló jogorvoslatnak van helye. A hatóság végzése ellen önálló jogorvoslatnak akkor van helye, ha azt törvény megengedi, egyéb esetben a végzés elleni jogorvoslati jog a határozat, ennek hiányában az eljárást megszüntető végzés ellen igénybe vehető jogorvoslat keretében gyakorolható.
113. §
[Jogorvoslati eljárások]

Kérelemre induló jogorvoslati eljárások
a közigazgatási per,
a fellebbezési eljárás.
Hivatalból induló jogorvoslati eljárások
a döntés módosítása vagy visszavonása a hatóság saját hatáskörében,
a felügyeleti eljárás,
az ügyészségről szóló törvény szerinti ügyészi felhívás és fellépés nyomán indított eljárás.
Közigazgatási per

114. §
[A közigazgatási per lehetősége]

Az ügyfél – az önálló fellebbezéssel nem támadható végzések kivételével – a véglegessé vált döntés ellen közigazgatási pert kezdeményezhet. Fellebbezéssel támadható döntés esetén közigazgatási per akkor kezdeményezhető, ha az arra jogosultak valamelyike fellebbezett és a fellebbezést elbírálták.
Ha a mulasztás megszüntetésére felszólító ügyészi felhívásban megállapított határidő eredménytelenül eltelt, az ügyész közigazgatási pert kezdeményezhet a hatóság véglegessé vált döntése ellen, vagy a hatóság eljárási kötelezettségének elmulasztása esetén a hatóság eljárásra kötelezése iránt.
A döntés módosítása vagy visszavonása a keresetlevél alapján

115. §
[A döntés módosítása vagy visszavonása a keresetlevél alapján]

Ha a keresetlevél alapján a hatóság megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért, azt módosítja vagy visszavonja.
Ha a keresetlevélben foglaltakkal egyetért és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél, a hatóság a nem jogszabálysértő döntést is visszavonhatja, illetve a keresetlevélben foglaltaknak megfelelően módosíthatja.
Ha a szakhatóság a keresetlevél alapján módosítja állásfoglalását, a hatóság a döntését ennek megfelelően módosítja vagy visszavonja.
A döntést visszavonni, módosítani egy ízben lehet.
Fellebbezés

116. §
[A fellebbezés általános szabályai]

Az ügyfél, vagy akire a döntés rendelkezést tartalmaz, az elsőfokú döntés ellen akkor fellebbezhet, ha azt törvény kifejezetten megengedi.
Fellebbezésnek van helye, ha a határozatot
járási (kerületi) hivatal vezetője vagy – a képviselő testület kivételével – helyi önkormányzat szerve, vagy
rendvédelmi szerv helyi szerve hozta.
Önálló fellebbezésnek van helye
az ideiglenes biztosítási intézkedésről szóló,
az ügyféli jogállásról vagy jogutódlásról rendelkező,
a kérelmet visszautasító,
az eljárást megszüntető,
az eljárás felfüggesztése vagy szünetelése tárgyában hozott,
az eljárási bírságot kiszabó,
a fellebbezési határidő elmulasztása miatt benyújtott igazolási kérelmet elutasító,
a zár alá vételt, vagy lefoglalást elrendelő, valamint ezek megszüntetése iránti kérelmet elutasító,
az iratbetekintési jog gyakorlására irányuló kérelem tárgyában hozott elutasító,
az iratbetekintési jog korlátozására irányuló kérelem tárgyában hozott, valamint
az eljárási költség megállapításával és viselésével kapcsolatos, a költségmentesség iránti kérelmet elutasító, a költségmentesség módosításáról vagy visszavonásáról szóló
elsőfokú végzés ellen.
Az (1) és (2) bekezdésben foglalt esetekben sincs helye fellebbezésnek
ha az elsőfokú döntést – a központi hivatal kivételével – központi államigazgatási szerv vezetője hozta,
ha a képviselő-testület önkormányzati hatósági ügyben hozott döntést,
a másodfokú hatóság által hozott önállóan fellebbezhető végzés esetén,
ha nincs kijelölt másodfokú hatóság,
nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűvé nyilvánított ügyben,
ha a hatósági szerződés alapján végrehajtást rendeltek el.
117. §
[A fellebbezés halasztó hatálya]

Ha a hatóság a döntést nem nyilvánította azonnal végrehajthatónak, a fellebbezésnek – a
bekezdésben foglalt kivételekkel – a döntés végrehajtására halasztó hatálya van.
(2) Az ideiglenes biztosítási intézkedésről szóló, valamint az iratbetekintési jog korlátozása iránti kérelemnek helyt adó végzés elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
118. §
[A fellebbezés előterjesztése]

Fellebbezni csak a megtámadott döntésre vonatkozóan, tartalmilag azzal közvetlenül összefüggő okból, illetve csak a döntésből közvetlenül adódó jog- vagy érdeksérelemre hivatkozva lehet.
A fellebbezésben nem lehet olyan új tényre hivatkozni, amelyről az ügyfélnek a döntés meghozatala előtt tudomása volt. A fellebbezést indokolni kell.
A fellebbezést a döntés közlésétől számított tizenöt napon belül az azt meghozó hatóságnál lehet előterjeszteni.
A fellebbezésre jogosult a fellebbezési határidőn belül a fellebbezési jogáról lemondhat. A fellebbezési jogról történő lemondás nem vonható vissza, arra egyebekben a kérelemre vonatkozó szabályok az irányadóak.
119. §
[A fellebbezés különös szabályai]

Ha a fellebbezés alapján a hatóság megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért, azt módosítja vagy visszavonja.
Ha a fellebbezésben foglaltakkal egyetért és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél, a hatóság a nem jogszabálysértő döntését is visszavonhatja, illetve a fellebbezésben foglaltaknak megfelelően módosíthatja.
Ha a hatóság a megtámadott döntést nem vonja vissza, illetve a fellebbezésnek megfelelően azt nem módosítja, javítja vagy egészíti ki, a fellebbezést a hatóság az ügy összes iratával, a fellebbezési határidő leteltét követően felterjeszti a – jogszabály kijelölése alapján – másodfokú hatósághoz.
A fellebbezést a másodfokú hatóság bírálja el, amely a fellebbezéssel megtámadott döntést és az azt megelőző eljárást megvizsgálja. A másodfokú hatóság eljárása során nincs kötve a fellebbezésben foglaltakhoz.
A másodfokú hatóság a döntést helybenhagyja, a fellebbezésben hivatkozott érdeksérelem miatt, vagy jogszabálysértés esetén azt megváltoztatja vagy megsemmisíti.
Ha a döntés meghozatalához nincs elég adat, vagy ha egyébként szükséges, a másodfokú hatóság tisztázza a tényállást és meghozza a döntést.
Ha valamennyi fellebbező visszavonta a fellebbezését, a másodfokú hatóság a fellebbezési eljárást megszünteti.
A döntés módosítása vagy visszavonása

120. §
[A döntés módosítása vagy visszavonása]

Ha a hatóság megállapítja, hogy a másodfokú hatóság, a felügyeleti szerv vagy a közigazgatási bíróság által el nem bírált döntése jogszabályt sért, a döntését annak közlésétől számított egy éven belül, legfeljebb egy ízben módosítja vagy visszavonja.
Törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában a döntést a hatósági igazolványba és bizonyítványba felvett téves bejegyzés kivételével nem lehet módosítani vagy visszavonni, ha az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot sértene.
Felügyeleti eljárás

121. §
[A felügyeleti eljárás általános szabályai]

A felügyeleti szerv hivatalból megvizsgálhatja az ügyben eljáró hatóság eljárását, illetve döntését, és ennek alapján
megteszi a szükséges intézkedést a jogszabálysértő mulasztás felszámolására, illetve
gyakorolja a (2) bekezdésben szabályozott felügyeleti jogkört.
Ha a hatóság döntése jogszabályt sért, a felügyeleti szerv legfeljebb egy ízben azt megváltoztatja vagy megsemmisíti, és szükség esetén a döntést hozó hatóságot új eljárásra utasítja.
A hatóság döntése nem változtatható meg és nem semmisíthető meg, ha
azt a közigazgatási bíróság érdemben elbírálta,
semmisségi ok esetén a 123. §-ban foglalt idő eltelt,
semmisségi ok hiányában az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát sértené, vagy
a kötelezettséget megállapító döntés véglegessé válásától, vagy, ha az hosszabb, a teljesítési határidő utolsó napjától számított öt év eltelt.
A felügyeleti eljárásban hozott döntés közigazgatási bíróság előtt támadható meg.
Ügyészi felhívás és fellépés

122. §
[Az ügyészi felhívás és fellépés]

Ha az ügyész az ügyészségről szóló törvény alapján felhívással él, vagy sikertelen felhívás esetén fellép, a hatóság az ügyész által kifogásolt döntését korlátozás nélkül módosíthatja (megváltoztathatja), illetve visszavonhatja (megsemmisítheti), akkor is, ha a közigazgatási hatósági eljárásra vonatkozó jogszabály ezt egyébként korlátozza, vagy nem teszi lehetővé.
Semmisség

123. §
[A semmisség általános szabályai] Az e fejezetben szabályozott eljárások során a döntést meg kell semmisíteni, illetve vissza kell vonni, és szükség esetén új eljárást kell lefolytatni, ha
– az ideiglenes intézkedést kivéve – az ügy nem tartozik az eljáró hatóság hatáskörébe,
azt a szakhatóság kötelező megkeresése nélkül vagy a szakhatóság állásfoglalásának figyelmen kívül hagyásával hozták meg,
a döntést hozó testületi szerv nem volt jogszabályszerűen megalakítva, nem volt határozatképes, vagy nem volt meg a döntéshez szükséges szavazati arány,
annak tartalmát bűncselekmény befolyásolta, feltéve hogy a bűncselekmény elkövetését jogerős ítélet megállapította vagy ilyen ítélet meghozatalát nem a bizonyítottság hiánya zárja ki,
az ügyész a vádemelést elhalasztotta és annak tartama eredményesen telt el,
a tartalma a közigazgatási bíróság adott ügyben hozott határozatával ellentétes, vagy
annak meghozatala során valamely, törvényben meghatározott súlyos eljárási jogszabálysértést követtek el.
A döntés – a (3) bekezdésben foglaltak kivételével – semmisségi ok esetén sem semmisíthető meg, ha
az az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát sértené, és a döntés véglegessé válása óta három év eltelt,
a kötelezettséget megállapító döntés véglegessé válásától, vagy ha az hosszabb, a teljesítési határidő utolsó napjától, a folyamatos kötelezettséget megállapító döntés esetén az utolsó teljesítéstől számított öt év eltelt, vagy
ahhoz a mellőzött, vagy megkeresni elmulasztott szakhatóság az 56. § (2) bekezdése szerint hozzájárult.
Az (1) bekezdés d) és e) pontjában foglalt semmisségi ok esetében a döntés időkorlátozás nélkül megsemmisíthető, ha az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot nem érint.

Fejezet
Eljárási költség, az eljárási költség előlegezése és viselése
Az eljárási költségre vonatkozó általános szabályok

124. §
[Az eljárási költség]

Eljárási költség mindaz a költség, ami az eljárás során felmerül.
Az eljárási költség viselése

125. §
[Az eljárási költség viselésének általános szabálya] Ha törvény eltérően nem rendelkezik, az eljárás költségeit az viseli, akinél azok felmerültek.
Az eljárás résztvevője felróható magatartásával okozott költségeit maga viseli.
Azon eljárási költséget, amelynek viselésére senki nem kötelezhető, az eljáró hatóság viseli.
126. §
[Az eljárási költség ügyfél általi viselése]

Több azonos érdekű ügyfél esetén az ügyfelek egyetemlegesen felelősek az eljárási költség viseléséért.
A jogvitás eljárásban a hatóság az eljárási költségek viselésére kötelezi
a kérelem elutasítása esetén a kérelmező ügyfelet,
a kérelemnek helyt adó döntés esetén az ellenérdekű ügyfelet.
Ha a határozat a kérelemnek részben ad helyt, a hatóság az eljárási költség arányos viselésére kötelezi a kérelmező ügyfelet és az ellenérdekű ügyfelet.
127. §
[Az eljárási költség hatóság és az eljárásban részt vevő egyéb személy általi viselése]

A megkeresett szerv vagy személy eljárása során felmerült eljárási költséget a megkereső hatóság megtéríti.
Az eljáró hatóság viseli a nyelvhasználat 21. § (1) bekezdése alapján felmerült fordítási és tolmácsolási költségét.
Az eljárási költség előlegezése

128. §
[Az eljárási költség előlegezésére vonatkozó általános szabályok]

Kérelemre indult eljárásban az eljárási költséget – ha jogszabály másként nem rendelkezik
a kérelmező ügyfél előlegezi. Több azonos érdekű ügyfél esetén az ügyfelek egyetemlegesen felelősek az eljárási költség előlegezéséért.
Az ügyfél nem kötelezhető olyan eljárási költség előlegezésére, amelyet a díj tartalmaz.
A bizonyítási eljárással járó költségeket a bizonyítást indítványozó fél előlegezi.
A rendőrség igénybevételével kapcsolatos költséget az igénybevételt kérő hatóság előlegezi.
Az előlegezésről a hatóság a költségek felmerülésekor dönt, ha azonban a felmerülő költségek jelentősebb összeget érnek el, vagy más körülmény ezt indokolttá teszi, a hatóság elrendelheti, hogy az ügyfél a költségek fedezésére előreláthatóan szükséges összeget a hatóságnál előzetesen helyezze letétbe.
Hivatalból indult vagy folytatott eljárásban az eljárási költséget – az ügyfél megjelenésével kapcsolatos költség, az ügyfél képviseletében eljáró személy költsége, a nem hatóság által viselendő fordítási költség, és az ügyfél, valamint az eljárás egyéb résztvevője részéről felmerült levelezési, dokumentumtovábbítási költség kivételével – a hatóság előlegezi.
Döntés az eljárási költség viseléséről

129. §
[Döntés az eljárási költség viseléséről]

Az eljárási költséget a hatóság összegszerűen határozza meg, és dönt a költség viseléséről, illetve a megelőlegezett költség esetleges visszatérítéséről.
Az eljárási költség összegét az azt alátámasztó bizonyítékok figyelembevételével kell megállapítani.
A hatóság az indokolatlanul magas eljárási költség helyett alacsonyabb összeget állapít meg.
Költségmentesség

130. §
[A költségmentességre vonatkozó általános szabályok]

A hatóság annak a természetes személy ügyfélnek, aki kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyai miatt az eljárási költséget vagy egy részét nem képes viselni, jogai érvényesítésének megkönnyítésére, vagy törvényben meghatározott más fontos okból költségmentességet engedélyezhet.
A költségmentesség az eljárási költség előlegezése és viselése alóli teljes vagy részleges mentességet jelent.
A költségmentesség a kérelem előterjesztésétől kezdve az eljárás egész tartamára és a végrehajtási eljárásra terjed ki. A hatóság előlegezi az ügyfél első alkalommal előterjesztett költségmentesség iránti kérelme benyújtásától az arról szóló döntés véglegessé válásáig terjedő időszakban felmerült olyan eljárási költséget, amelynek előlegezése az ügyfelet terhelné.
A költségmentességet engedélyező, a költségmentesség módosításáról és visszavonásáról szóló végzést a hatóság közli az eljárásban részt vevő azon hatóságokkal, amelyek eljárása illeték- vagy díjfizetési kötelezettség alá esik.
Törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet meghatározhat olyan ügyfajtát, amelyben az ügyfelet költségmentesség illeti meg.

Fejezet Végrehajtás
131. §
[A végrehajtás általános szabályai]

E törvény rendelkezéseit a végrehajtási eljárásban az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
E törvény eltérő rendelkezése hiányában a Vht.-t kell alkalmazni.
Ha e fejezet másként nem rendelkezik, ahol a Vht. bíróságot említ, azon végrehajtást elrendelő hatóságot, ahol végrehajtót, azon végrehajtást foganatosító szervet, ahol végrehajtható okiratot, azon végrehajtható döntést, ahol adóst, azon kötelezettet kell érteni. Ahol a Vht. végrehajtói letéti számlára teljesítésről rendelkezik, a végrehajtást foganatosító
szerv számlájára kell teljesíteni. A végrehajtási eljárás során felmerülő költségek előlegezésére és viselésére, valamint a végrehajtási eljárásban eljárási bírság kiszabására e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
A végrehajtást foganatosító szerv eljárása miatt a végrehajtási kifogást a felügyeleti szerve, ennek hiányában a közigazgatási bíróság bírálja el.
A Vht. ingó és ingatlan elektronikus árverésére vonatkozó rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha önálló bírósági végrehajtó foganatosítja a végrehajtást.
Végrehajtható döntések

132. §
[A végrehajtható döntések]

Ha az ügyfél a hatóság végleges döntésében foglalt kötelezésnek nem tett eleget, az végrehajtható.
A végrehajtás elrendelése

133. §
[A végrehajtás elrendelésének általános szabályai]

A végrehajtást – ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik – a döntést hozó hatóság, másodfokú döntés esetén pedig az elsőfokú hatóság rendeli el.
A hatóság a végrehajtást hivatalból, vagy a jogosult kérelmére rendeli el. A hatóság a döntés végrehajthatóságától, illetve a végrehajtás elrendelésére irányuló kérelem beérkezésétől számított öt napon belül elrendeli a végrehajtást és a döntést közli a végrehajtást foganatosító szervvel is.
A végrehajtás foganatosítása

134. §
[A végrehajtás foganatosításának általános szabályai]

A végrehajtást – ha törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben helyi önkormányzat rendelete másként nem rendelkezik – az állami adóhatóság foganatosítja.
A végrehajtást foganatosító szerv a végrehajtásra önálló bírósági végrehajtóval szerződést köthet, a végrehajtás során azonban csak a végrehajtást elrendelő hatóság jogosult végzést hozni.
Késedelmi pótlék

135. §
[A késedelmi pótlékra vonatkozó szabályok]

Ha a kötelezett pénzfizetési kötelezettségének határidőben nem tesz eleget, illetve az állam által előlegezett költség után a megelőlegezés időtartamára a jogosultnak a törvényes kamatnak megfelelő mértékű késedelmi pótlékot fizet.
A végrehajtás felfüggesztése
136. §
[A végrehajtás felfüggesztésének általános szabályai]

A végrehajtást az azt elrendelő hatóság, vagy a másodfokú hatóság függesztheti fel.
A végrehajtást akkor is fel kell függeszteni, ha
a végrehajtás alá vont vagyontárggyal kapcsolatos igényper van folyamatban, vagy a vagyontárgyat a bírósági végrehajtó más követelés végrehajtása érdekében korábban lefoglalta, feltéve, hogy más lefoglalható vagyontárgy nincs,
kézbesítettnek tekintettséggel szembeni kifogást terjesztettek elő, és az abban előadott tények és körülmények a kifogás elfogadását valószínűsítik,
a kötelezett meghalt vagy megszűnt, a jogutódlás tárgyában hozott végzés véglegessé válásáig,
azt az ügyész a végrehajtható döntés elleni ügyészi felhívásban indítványozza,
a végrehajtás folytatása életveszéllyel vagy helyrehozhatatlan kárral járna, vagy az közegészségügyi vagy közbiztonsági okból szükséges, vagy
azt jogszabály elrendeli.
A végrehajtást foganatosító szerv a tudomására jutott felfüggesztési okokról és a felfüggesztés megszüntetésének lehetőségéről a végrehajtást elrendelő hatóságot értesíti.
A végrehajtást elrendelő hatóság a kötelezett kérelmére kivételesen akkor függesztheti fel a végrehajtást, ha a kötelezett a felfüggesztésre okot adó, méltányolható körülményt igazolta, és a kötelezettet a végrehajtási eljárás során korábban nem sújtották eljárási bírsággal.
Ha a felfüggesztésre okot adó körülmény megszűnt, a végrehajtást elrendelő hatóság dönt a végrehajtás folytatásáról.
A végrehajtás megszüntetése

137. §
[A végrehajtás megszüntetésére vonatkozó általános szabályok]

A végrehajtást elrendelő hatóság a végrehajtást akkor is megszünteti, ha
a jogosult a végrehajtás megszüntetését kéri, és ez mások jogait nem sérti,
a követelés elévült, és a végrehajtás megszüntetését a kötelezett kéri, vagy
a további végrehajtási eljárási cselekményektől eredmény nem várható.
A végrehajtást foganatosító szerv a tudomására jutott megszüntetési okokról és a végrehajtás befejezéséről a végrehajtást elrendelő hatóságot értesíti.
A végrehajtási jog elévülése

138. §
[A végrehajtási jog elévülése]

A végrehajtási jog a teljesítési határidő utolsó napjától számított három év elteltével évül el. Törvény vagy kormányrendelet ennél rövidebb elévülési határidőt is megállapíthat.
Nyugszik az elévülés a végrehajtás felfüggesztése, a végrehajtási eljárásban engedélyezett fizetési kedvezmény, és a pénzfizetési kötelezettség folyamatos végrehajtásának időtartama alatt.
A végrehajtás elévülését bármely végrehajtási cselekmény megszakítja. Az (1) bekezdésben meghatározott időponttól számított hat év elteltével azonban a határozat nem hajtható végre.

Fejezet Záró rendelkezések
79. Felhatalmazó rendelkezések

139. §
[A Kormány számára adott felhatalmazások]

Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg

az eljárási költségek körére, a költségmentesség megállapítására, valamint az iratbetekintéssel összefüggő költségtérítés mértékére és a költségek megfizetésére
a közérdeken alapuló kényszerítő indok esetén az ügyben közreműködő szakhatóság kijelölésére
vonatkozó szabályokat.

140. §
[A miniszterek számára adott felhatalmazások]

Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg
a közigazgatási hatósági eljárás során zár alá vett vagy lefoglalt dolgok tárolására és értékesítésére, valamint a hatósági letétre,
az államháztartásért felelős miniszterrel egyetértésben a közigazgatási hatósági eljárásban közreműködő tolmácsok díjazására,
az államháztartásért felelős miniszterrel egyetértésben a tanú és a hatósági tanú által felszámítható költségekre, valamint
az államháztartásért felelős miniszterrel, valamint a társadalmi felzárkózásért felelős miniszterrel egyetértésben a jelnyelvi tolmácsok díjazására
vonatkozó szabályokat.
Hatálybalépés

141. §
[A törvény hatálybalépése]

Ez a törvény 2018. január 1. napján lép hatályba.

142. §
[Hatályon kívül helyező rendelkezések] Hatályát veszti a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény.
Átmeneti rendelkezések

143. §
[Átmeneti rendelkezések]

E törvény rendelkezéseit a hatálybalépését követően indult és a megismételt eljárásokban kell alkalmazni.
E törvény végrehajtásra vonatkozó rendelkezéseit
a törvény hatálybalépésekor még el nem rendelt, és

a törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő végrehajtási eljárásokra is alkalmazni kell.
Az e törvény hatálybalépése előtt kiadott jogerős hatósági döntéseket e törvény alkalmazásában véglegessé vált döntésnek kell tekinteni. Ahol jogszabály közigazgatási hatóság jogerős döntését említi, azon e törvény alkalmazásában a hatóság végleges döntését kell érteni.

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

I.
Az új szabályozás szükségessége
Az Alaptörvény XXIV. cikke mindenkinek garantálja, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. Emellett az ügyfeleknek és a végrehajtó hatalomnak egyaránt az az alapvető elvárása a közigazgatási hatósági eljárásokkal szemben, hogy azokban a lehető leggyorsabban végleges döntés születhessen.
A hatóságok évente több tízmillió közigazgatási ügyben járnak el, így az állampolgárok mindennapos találkozása az államhatalommal a közigazgatási ügyeken keresztül történik (pl. igazolvány-kiállítás, stb.). Elengedhetetlen, hogy az ügyek elintézése során a közigazgatás az Alaptörvénynek megfelelő, az ügyfelek jogait és jogos érdekeit garantáló, magas színvonalú, korszerű, az eljárások gyors lezárását és az időszerűséget biztosító, hatékony, átlátható és kiszámítható működéséhez szükséges hatósági eljárásjogi keretek között járjon el.
A jogállammal szemben támasztott alapvető elvárás, hogy a jogrendszer önmagára vonatkozó szabályai feltétlenül érvényesüljenek, vagyis alkotmányos követelmény az is, hogy az eljárási szabályokat a hatóságok is betartsák. Olyan egyértelmű, de kellően differenciált szabályrendszert állít fel, amely biztosítja, hogy a hatóság minden esetben ésszerű (egyúttal törvényes) időn belül, közigazgatási perben elbírálásra alkalmas (vagyis teljeskörűen tisztázott tényálláson alapuló, indokolt, stb.) döntést hozzon.
A sokféle közigazgatási eljárásnak vannak olyan közös elemei, mozzanatai, amelyek magas (törvényi) szinten általánosíthatók. Ezeket az általános szabályokat a korábbi államigazgatási eljárási törvény [az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Et.) és az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről szóló 1981. évi I. törvény (a továbbiakban: Áe.)], majd az azt felváltó, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) állapította meg. A felgyorsult társadalmi és technológiai fejlődés, valamint az egymást váltó kormányok eltérő szemlélete miatt a Ket. nem tudott a hatósági eljárások kiérlelődött törvényi alapjává válni, mert 10 év alatt szinte minden rendelkezése módosult, némelyik többször is, szövege egyre bővült, ugyanakkor a koherenciája meggyengült, (pl. törvénybe nem való ügyviteli jellegű előírások is kerültek bele), és végül valamiféle „ügyintézői kézikönyvvé” vált. Ezzel párhuzamosan egyre több eljárás kikerült a Ket. hatálya alól, gyakorlattá vált az ún. „mögöttes” jogszabályként való alkalmazása, ami megkérdőjelezte a Ket. átfogóan általános jellegét.
Emellett a közigazgatási szervezetrendszer átalakításának folyamata is szükségszerűen érintette az eljárási szabályokat. További lényeges fejlemény, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése felkérésére a Miniszteri Bizottság 2007. június 20-án fogadta el a Jó közigazgatásról szóló CM/rec(2007)7. számú ajánlását és függelékét, „A jó közigazgatás kódexét”, amelynek iránymutatásai általános európai követelményként jelentkeznek.
Mindezek miatt megérlelődött a helyzet arra, hogy a jogalkotó új szemléletű törvényben vonja le a Ket. tíz éves hatályosulásának tapasztalatait, egyben hozzájáruljon a valódi közigazgatási bíráskodás megteremtéséhez is, és egyben az ügyfelek számára ténylegesen érzékelhető, pozitív változásokat eredményező eljárásjogot teremtsen. A közigazgatási hatósági eljárás megújítása így deregulációs folyamatként is leírható, ugyanis az eljárásjogi kódex felülvizsgálata mellett mintegy 180 törvény, 420 kormányrendelet, és 470 miniszteri rendelet legalább részleges felülvizsgálatára is sor került.
Hangsúlyozni kell, hogy az eljárási szabályozás megújítása önmagában nem elegendő, és nem helyettesíti a korszerű igazgatásszervezési, szervezetalakítási megoldásokat, mert csak azokkal együtt tudja a pozitív hatását kifejteni. Ugyanígy a szervezeti és hatásköri szabályok egyszerű változtatása megfelelő eljárásjogi keretek nélkül nem képes elérni a kívánt célját.
Mindezek mellett alapvető célkitűzés volt az általános eljárási kultúra színvonalának növelése is. Ezt szolgálja az is, hogy a Javaslat terjedelmében jóval rövidebb, mint az utóbbi években jelentősen felduzzadt Ket. szabályrendszere, és kifejezetten az egyszerűségre, közérthetőségre és tömörségre törekszik. Számos részletkérdés szabályozása helyett tehát a lényeg helyes megfogalmazására törekszik, felnőttnek és felkészültnek tekinti mind az állampolgárt, mind pedig a hatóságot, és feltételezi, hogy a tömören, de pontosan megfogalmazott általános szabályok elégségesek azok helyes és jogszerű alkalmazásához.
II.
Az Általános Közigazgatási Rendtartásról szóló törvény eszmei alapvetése
A szabályozás egyfelől meg kívánja őrizni a korábbi eljárási kódexek bevált, széles körben elfogadott elemeit és megoldásait, másfelől azonban a XXI. században elvárható eljárásmódoknak kíván megalapozni, messzemenően figyelembe véve mind a közérdeket, mind az eljárások résztvevőinek alkotmányos és nemzetközi jogon alapuló jogai védelmét.
A Javaslat alapeszméje, hogy mivel a több ezer eljárástípus minden lényeges eleme nem rögzíthető egy törvényben, ezért csak azon szabályok megfogalmazására törekszik, amelyek valóban minden eljárásban közösek, és az ezen kívül eső szükségszerű eltérések, illetve kiegészítő eljárási szabályok meghatározása az ágazati, különös eljárási jogszabályok feladata. A kiegészítő, különös eljárási rendelkezések megalkotásának teljes kizárása elkerülhetetlenül szükségessé tenné, hogy minden eljárásjogi részletszabályt maga a Javaslat állapítson meg, ami a – túlméretezett – Ket. terjedelmének többszörösét igényelné, ez pedig kifejezetten ellentétes a szabályozás egyszerűsítésének és általánosabbá tételének céljával. A jogbiztonság és az átlátható jogi szabályozás biztosítása érdekében ugyanakkor miniszteri rendelet nem állapíthat meg a jövőben kiegészítő eljárási rendelkezéseket.
Ugyanakkor ennek ellentételezéseként a ténylegesen általános szabályoktól való eltérés lehetőségét a Javaslat kizárja, illetve jelentősen szűkíti. Az általános közigazgatási rendtartás ezért csak néhány, szigorúan elvi alapokon kiválasztott eljárást (a szabálysértési eljárás, a választási eljárás, a szuverenitással való szoros összefüggései miatt a menekültügyi és idegenrendészeti, valamint az állampolgársági eljárás, vagy éppen sajátosságai okán a mintaadó európai közigazgatási eljárásjogi törvényekhez hasonlóan az adóigazgatási eljárás) vesz ki a hatálya alól. Ugyanakkor a szellemi tulajdonnal összefüggő eljárások tekintetében új
helyzetet teremt, azokat ugyanis nem tekinti hatósági eljárásoknak; a jegyző hatáskörébe tartozó birtokvédelmi eljáráshoz hasonlóan, a polgári jog hatálya alá tartozó eljárásokként kezeli. Mindennek eredményeképpen a Javaslat egy rövidebb, egyszerűbb, végrehajthatóbb törvényi szabályozás kialakítását célozza.
III.
Az új törvényi szabályozás jogpolitikai szempontból legjelentősebb újításai
Jövőbe mutató jelentős újítás az ún. sommás eljárási forma bevezetése, amelyet a Javaslat koncepciója keretében fogadott el a Kormány 2015 tavaszán (de e jogintézményt időközben a közigazgatási bürokráciacsökkentéssel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2015. évi CLXXXVI. törvény már beiktatta a Ket.-be is).
A sommás eljárási form a lényege, hogy ha a kérelem benyújtásakor minden, a döntéshez szükséges bizonyíték rendelkezésre áll, akkor a hatóságnak azonnal – de legkésőbb nyolc napon belül – döntést kell hoznia. Ha azonban a hatóság megállapítja, hogy nem állnak fenn a döntéshozatal feltételei, akkor végzésben rendelkezik azon szükséges eljárási cselekményekről, melyek az eljárásnak az általános szabályok szerint – teljes eljárásként – történő lefolytatását „kényszerítik” ki. Így minden eljárásban kötelezettség, hogy ha az ügyfél minden szükséges adatot szolgáltat, rövid időn belül, akár azonnal is elintézendő az ügye. Az elektronikus ügyintézés megreformálásával összefüggésben továbbá bevezetésre kerül az automatikus döntéshozatali eljárás, amely a sommás eljárás sajátos esetének is tekinthető, ebben az esetben egy napon belül döntést kell hoznia a hatóságnak.
A sommás eljárás nagy könnyebbséget jelent az ügyfeleknek az egyszerű, különösen az okmányokkal, nyilvántartásokkal kapcsolatos ügyeikben.
A területi közigazgatás reformja – különösen a fővárosi és megyei kormányhivatalok integrációja – lehetővé teszi a hatóságok együttműködésének általános modellje (a szakhatósági eljárás) mellett egyéb alternatív megoldások bevezetését, amelyek egyszerűbb és gyorsabb eljárásokat eredményeznek. A sok hatóság közreműködését feltételező eljárások hatékonyabbá tétele érdekében a Javaslat a hatóságok együttműködését ösztönző szabályokat állapít meg. Ma megoldatlan számos, egymásra épülő eljárás ügyfélbarát kialakítása, ezért a Javaslat olyan speciális eljárásforma bevezetését irányozta elő, amely a tényleges egyablakos eljárási metódust segítené elő, egy „fő” hatóság kijelölésével, amely az egyéb, érintett további hatóságoktól beszerzi vagy elősegíti az ügyfél kérelmének teljesítéséhez szükséges hatósági döntéseket. Így például egy gyermek születése után a szülőnek az új hatósági együttműködési rendszer szerint elég lenne csupán egy hatósággal kapcsolatot létesíteni ahhoz, hogy gyermeke anyakönyvi kivonatát, lakcímkártyáját, adókártyáját megkaphassa, valamint a családtámogatási ellátásokat (anyasági támogatás, babakötvény, GYES, GYED stb.) igénybe vegye. A Ket. rendszere szerint a szülőnek két hatóságot (jegyző, fővárosi és megyei kormányhivatal) kell személyesen felkeresni ezen ügyek megindításához, az eltérő eljárási határidők miatt többször is. A hatóságok együttműködésének megerősítéséhez ezért a Javaslat megalkotása során elengedhetetlen volt az ágazati szabályok élethelyzet-szemléletű szigorú deregulációja, amely eredményeként már megvalósulhat a valódi, az ügyek széles spektrumát érintő egyablakos ügyintézés Magyarországon. Fontos kiemelni, hogy a Javaslat a kapcsolódó eljárás szabályait olyan esetekben is lehetővé teszi alkalmazni, amikor a döntés olyan más
eljárásban hozandó döntés feltétele, melynek meghozatalára ugyanazon hatóság jogosult, azaz a korábbi eljárási szabályok esetén felfüggesztésnek lehetett volna helye.
A Javaslat az ügyintézési határidő kérdésében szakítani kíván a határidő folyamatos csökkentésének kétséges eredményű módszerével. A Ket. szerinti 21 napos általános eljárási határidő ésszerűen tovább már nem volt csökkenthető, és – a hatósági eljárási cselekmények határidőrendszere, a határidőbe bele nem számítható időtartamok miatt – egyébként is csak látszatmegoldás lett volna. Ezzel szemben a Javaslat egy olyan , „bruttó” ügyintézési határidőt állapít meg, amely alatt az ügyet érdemi döntéssel le kell zárni. Általános szabályként hatvan nap áll a hatóság rendelkezésére – amely alól csak az ügyfél mulasztása (késedelme), az ügyfél számára előírt kötelezettség teljesítésének időtartama és az indokolt döntéssel történt felfüggesztés, továbbá a szünetelés jelent kivételt –, hogy minden határidő-számítási módtól a döntésig eljuttassa az ügyet. Az ügyintézési határidő a hivatalbóli eljárásokban és azon kérelemre induló eljárásokban, melyekben nincs helye függő hatályú döntés meghozatalának, gyakorlatilag objektívvé válik, ezekben ugyanis csupán a felfüggesztés és a szünetelés eredményezi az ügyintézési határidő nyugvását. A bonyolult ügyek szűk körében ágazati törvény ennél hosszabb végső határidőt is megállapíthat; itt a jogalkotó felelőssége, hogy egyedi mérlegelés alapján megalapozottnak tart-e hosszabb ügyintézési határidőt.
A jogorvoslati rendszer kérdésében a törvény jelentős változtatást tűzött ki célul, amely mélyen összefügg a közigazgatási bírósági rendszer kiteljesítésével. A közigazgatási eljárásokra vonatkozó statisztika adatai azt mutatják, hogy az ügyfelek az ügyek elenyésző számában (átlagosan kevesebb, mint 0,5 %) nyújtanak be fellebbezést, de ezen ügyek jelentős részében (mintegy 20 %-ában) bírói jogorvoslatot is kérnek az ügyfelek, így a megfellebbezett ügyek jelentős hányada bíróság elé kerül. A végleges, már nem támadható döntéshez (a bírói döntéssel létrejövő anyagi jogerőhöz) fűződő érdekek mielőbbi érvényesítése érdekében ezért a Javaslat hangsúlyváltást irányoz elő: főszabállyá teszi a bírósághoz való közvetlen fordulás lehetőségét (kizárva a fellebbezést), és kivételes esetekben teszi lehetővé a perlést megelőzően a fellebbezést magasabb szintű közigazgatási hatósághoz. A közigazgatási hatósági ügytípusok egyharmadában korábban is kizárt volt a fellebbezés lehetősége. A Javaslat jogorvoslati rendszerre vonatkozó szemléletváltásával – ügyelve a fellebbezés lehetőségének ésszerű keretek közötti biztosítására – ez az arány jelentősen emelkedni fog.
Alapvető cél a korrupciós kockázatok minimalizálásának révén az államigazgatás integritásának védelme, az állami szervekbe vetett közbizalom erősítése, az Állami Számvevőszék javaslataira is figyelemmel. A jogalkotó szerint a korrupciós kockázatok csökkentésének egyik megfelelő eszköze a bírói jogorvoslat lehetőségének jelentős szélesítése, mivel a bírói függetlenség és a bírósági eljárás nyilvánosságának elvéből fakad a döntési folyamatok átláthatóságának javulása, továbbá a bírósági döntések publikálása eredményeként megismerhető és kiszámítható lesz a joggyakorlat.
A fellebbezés főszabálykénti hiányával összefüggésben ugyanakkor gondoskodni kell arról, hogy ne kerüljenek olyan ügyek a közigazgatási bíróság elé, amelyek tartalmilag nem igényelnek bírói döntést, vagy amelyekben a hatóság képes korrigálni a saját hibás döntését. Ezért – a fellebbezés esetén jelenleg is érvényesülő megoldáshoz hasonlóan – biztosítani kell, hogy a döntés ellen benyújtott keresetlevél alapján maga a döntést hozó hatóság azt érdemben
megvizsgálja, és maga orvosolja a törvénysértő döntést. Sommás eljárás és automatikus döntéshozatali eljárás esetén továbbá az ügyfél kérheti a döntés közlését követő öt napon belül ügyében teljes eljárás lefolytatását.
A jogorvoslati rendszer hatékonyságát és időszerűségét különféle perelhárító és permegelőző eljárások kialakításával nagymértékben növelni lehet.
Mérlegelve a közigazgatási végrehajtás gyakorlatának tapasztalatait, a Javaslatnak nem indokolt részletes végrehajtási szabályokat megállapítania, hanem a bírósági végrehajtásról szóló törvény rendszerébe helyes átemelni a végrehajtás szabályozását, illetve fontos újítás, hogy általános foganatosító szervként az állami adóhatóság kerül kijelölésre. Ez esélyt nyújt koncentrált erőforrások létrehozására és a hatékony jogérvényesítés megvalósítására.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

Fejezet
Alapelvek és a törvény hatálya

Az 1. §-hoz
A Javaslat meghatározza a törvény alapelveinek szerepét a jogalkalmazásban, és kifejezi, hogy a törvényi alapelvek az Alaptörvény XXIV. cikkében megfogalmazott jó közigazgatáshoz való jog és a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog konkrét törvényi szintű és részletezettségű meghatározásai.
A 2. §-6. §-hoz
A Javaslat a törvényi alapelveket úgy állapítja meg, hogy azok elvi jellegűek – az Alaptörvény követelményeinek a közigazgatási tevékenységre való konkretizálásaként –, minden hatósági eljárásban érvényesítendők, és az egyedi eljárási szabályok alkalmazása során zsinórmértéket jelentenek, ugyanakkor normatív rendelkezésként közvetlenül végrehajthatók is.
A Javaslat – támaszkodva a hatósági eljárásjog hagyományos alapelvi rendszerére, egyben megújítva és újrafogalmazva azt – meghatározza a hatóság tevékenységére vonatkozó legalapvetőbb követelményeket, főbb alapelveket, kifejezve a hatóság tevékenységének törvényhez kötöttségét, és az ügyfelek érdekeinek a közérdekkel összhangban való érvényesítését. Emellett egyértelműbbé teszi, hogy a hatóság eljárása hivatalból történik, és a hivatalbóliság kétféle értelmet hordoz. Egyrészt azt, hogy a kérelemre indítható ügyek kivételével a hatóság hivatalból indíthat eljárást, másrészt azt is, hogy a hatóság valamennyi ügyben az eljárását hivatalból folytatja le, ezzel hangsúlyozva az érdemi eltérést a polgári bíróság eljárásához képest, ahol a felek indítványaihoz kötöttség a meghatározó, valamint nem elhanyagolható szempontként a felügyeleti szervek szerepét a hatóságok jogszerűtlen hallgatásának felszámolásában. Kiemelt fontosságára tekintettel a Javaslat külön nevesíti azon követelményt, hogy a hatóságnak eljárása során a fejlett technológiák alkalmazását előtérbe
kell helyeznie, elsősorban természetesen az elektronikus ügyintézés vívmányait alkalmazva kell minél hatékonyabban megszerveznie saját munkáját.
A Javaslat hangsúlyozza az ügyféli nyilatkozattétel és az üggyel összefüggő lényeges információkhoz jutás jogát, az ügyfél rendelkezhet nyilatkozatával, ugyanakkor a nyilatkozattétel megtagadása nem kerül deklarálásra alapelvi szinten.
A Javaslat kiemeli az ügyfél jóhiszemű és együttműködő magatartásának követelményét, amelynek a hatóság tisztességes eljárásával párhuzamosan kell érvényesülnie a törvényes és megalapozott döntéshozatalhoz fűződő köz- és magánérdek érvényesülése céljából. A Javaslat szerint továbbra is érvényesül az az elvi követelmény, hogy a hatóság köteles vélelmezni az ügyfél jóhiszeműségét, és ennek ellenkezőjét a hatóságnak kell bizonyítania. A Javaslat a jóhiszeműség elve és a bizalmi elv szabályozása során nem „az eljárás egyéb résztvevője”, hanem „valamennyi résztvevője” fordulatot használja. A Jogalkotó ezzel is hangsúlyozni kívánja, hogy a hatósági eljárás valamennyi – az eljárás egyéb résztvevői körébe nem tartozó
szereplőjére, így különösen az eljárás során megkeresett, vagy az eljárásban közreműködő szervekre is vonatkozik.

A 7. §-hoz
A Javaslat a közigazgatási hatósági ügy fogalmát egyszerűsítve, általánosabb módon határozza meg, és rögzíti, hogy a hatósági ügy az ügyfél jogának, kötelezettségének (jogsértésének) megállapítására, jogvitája eldöntésére, adatigazolásra vagy nyilvántartás- vezetésre irányul, és – új elemként – kifejezetten meghatározza, hogy az ezeket érintő döntésének érvényesítése is a hatósági ügy fogalmi elemei közé tartozik. Kiemelendő, hogy – összhangban a hatósági bizonyítványokra vonatkozó rendelkezésekkel is – a Javaslat egységesen az adatok igazolásáról rendelkezik, nem nevesíti külön a tény, állapot igazolását. Ennek dogmatikai alapja abban keresendő, hogy az adat egy általános, mindent felölelő kategória. Tény, illetve állapot közhitelű igazolására a hatóság ugyanis kizárólag akkor képes, ha arról adattal rendelkezik. Ilyenkor pedig nem a tényt, állapotot igazolja, hanem az arról nyilvántartásában szereplő vagy más módon rendelkezésére álló adatot.
A jogirodalomban eddig vitatott volt a hatósági ellenőrzés hatósági ügyhöz való viszonya. A Javaslat értelmében a hatósági ellenőrzés nem hatósági ügy, azonban alkalmazni kell rá a Javaslat szabályait. Ezzel biztosítható, hogy eljárásjogi aktusok szintjén világosan elkülöníthető legyen a hatósági ellenőrzéstől az annak eredményéhez képest hivatalból indított hatósági ügy.
A 8. §-hoz
A Javaslat újragondolja a közigazgatási eljárásjog rendszerét, és szakít a háromszintű szabályozással, amely a Ket. általánosan érvényesülő szabályai mellett lehetővé tette a Ket. hatálya alól kivett eljárásokat, illetve a részben eltérő szabályok szerint lefolytatott eljárások körét, valamint azokat az eljárásokat, amelyek esetében a Ket. csak háttérjogszabályként érvényesült.
A Javaslat ezzel szemben tételesen meghatározza azokat az eljárásokat, amelyekre a hatálya nem terjed ki, így e törvények önálló, teljes körű eljárási szabályozást állapíthatnak meg. Ezek körébe azok az eljárások tartoznak, amelyek jellegüknél fogva olyan sajátos szabályrendszer alapján érvényesülnek, amelyek nem rendezhetők egy általános eljárási törvény minden más eljárásra is irányadó rendjében. Ezek: a szabálysértési eljárás, a választási eljárás, a népszavazás kezdeményezése és a népszavazási eljárás, az adó-, valamint vámigazgatási eljárás és a menekültügyi és idegenrendészeti, valamint – az állampolgársági bizonyítvány kiadásának kivételével – az állampolgársági eljárás. Az ún. kivett eljárások között csupán olyan eljárások feltüntetése indokolható, amelyek egyébként hatósági eljárások lennének, azonban valamely szakmai indok alapján nem célszerű, életszerű vagy kivitelezhető a Javaslat szabályainak alkalmazása. A törvényességi felügyeleti eljárás és a területszervezési eljárás például a dogmatika alapján sem hatósági eljárás. Egy ilyen szabályozási irány esetén kérdésként merülhet fel, hogy pl. a büntető eljárást miért nem sorolja fel a kérdéses rendelkezés? A hatósági ügy Javaslatbeli fogalma alapján a hatósági eljárás az ügyfél és a hatóság részvételével zajlik. A törvényességi felügyeleti eljárásban és a területszervezési eljárásban ezen fogalmi elemek hiányoznak, így eleve kizárt az ügyek hatósági jellege. Az adó- és vámigazgatási eljárások kivett jellegét – hasonlóan a német jogterülethez – az eljárások sui generis jogintézményekkel, fogalmakkal, eljárási logikával történő lefolytatásának igénye indokolja.
A jövőben is alkalmazható azonban az a „bevett” kodifikációs gyakorlat, amely egyes eljárásokban, amelyek nem tartoznak a kódex hatálya alá, alkalmazni rendeli a Javaslat egészének, avagy egyes rendelkezéseinek, részeinek alkalmazását. Ez növeli az adott eljárások átláthatóságát, hozzájárul az egységes és garanciáktól övezett eljárásrend kialakításához. Nem elhanyagolható továbbá, hogy az ilyen gyakorlat a norma-gazdaságosság szempontjából is hasznos, hiszen a külön jogszabályoknak nem kell teljesen új eljárási rendet felállítani.
A Javaslat új helyzetet teremt a szellemi tulajdonnal összefüggő eljárások tekintetében. Megállapítható, hogy az Európai Unión belül sem egységes a szabályozás jogági elhelyezkedésének megítélése. Vannak olyan tagállamok, ahol a nagyfokú specialitás, sajátos jogintézmények okán nem hatósági eljárásokként tekintenek a szellemi tulajdonnal kapcsolatos eljárásokra (például Németország), vannak olyan tagállamok, ahol a hatályos magyar szabályozáshoz hasonlóan, a hatósági eljárásjogba illeszkednek (elsősorban a visegrádi országok köre).
Annyi azonban mindenképp kijelenthető, hogy a szellemi tulajdoni hatósági eljárások különleges szabályozásának szükségességét az eljárási kódexek a jogterület nemzetközi és európai uniós jogi beágyazottságára, valamint a más közigazgatási hatósági eljárásokra nem jellemző sajátosságaira tekintettel évtizedek óta elismerik. Az első védjegytörvény óta az általános-különös viszony jellemzi a törvények viszonyát, a II. Világháború előtti magyar jogtudomány azonban a szellemi tulajdonnal összefüggő eljárásokat még nem, mint hatósági eljárások kezelte, hanem a polgári jogviszonyon alapuló, polgári jogi jogviták.
A Javaslat szakít a hatályos jogi felfogással, visszatér a két világháború közti jogfelfogáshoz, és a szellemi tulajdonnal összefüggő eljárásokat nem tekinti hatósági eljárásoknak. A helyzet
teljesen analóg a jegyző birtokvédelmi eljárásához, habár kétségtelen, a szabályozás sokkal szerteágazóbb, összetettebb.
A jegyzői hatáskörbe tartozó birtokvédelmi eljárás egy dologi jogi jogviszonyon alapuló perkisegítő-permegelőző eljárásként definiálható, ezzel teljes mértékben analóg módon közelíthetünk a szellemi tulajdonnal összefüggő eljárásokhoz is. A birtoklás tényén alapuló ún. possesorius birtokvédelmet a Ptk. 5:8. § alapján a jegyzőtől lehet kérni. A jegyző előtti birtokvédelem korlátozott birtokvédelem: a birtoklás tényén alapul. Ennek során nem vizsgálható a birtokláshoz való jogcím, a birtoklás jogalapja. Az a tény azonban, hogy a possesorius eljárás során a hatályos eljárási törvény szabályait kell alkalmazni, nem teszi kétségessé azt, hogy közigazgatási úton történő birtokvédelem is polgári (dologi) jogi jogviszonyon alapul. Az eljárás alapja ugyanis a birtokháborítás (Ptk. 5:8. §), vagyis az, hogy a birtokost a birtokánál, mint abszolút szerkezetű dologi jogviszonynál fogva jogvédelem illeti meg; amellyel szintén teljesen analóg módon kezelendők a szellemi tulajdonhoz fűződő
– ugyancsak abszolút jellegű – jogviszonyok.
A Ptk. 5:8. § (3) bekezdése alapján az a fél, aki a jegyző birtokvédelem kérdésében hozott határozatát sérelmesnek tartja, a határozat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül a bíróságtól a másik féllel szemben indított perben kérheti a határozat megváltoztatását. A jegyző birtokvédelmi ügyben hozott határozatának megváltoztatása iránti per nem tekinthető a közigazgatási pernek, tekintettel arra, hogy e per tárgya nem közigazgatási hatósági ügy, hanem az alapul fekvő polgári jogi jogviszony, továbbá a pert a félnek nem a közigazgatási hatósággal (jegyzővel) szemben kell megindítani, hanem az ellenérdekű féllel szemben. A polgári perrendtartás alapján az is elmondható, hogy a szellemi tulajdonnal összefüggő eljárásokban is a polgári bíróság jár el, az ilyen jellegű ügyekben tehát nem közigazgatási per keletkezik, hanem sajátos polgári per.
A Polgári Törvénykönyv az iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények anyagát nem integrálja, noha a szellemi tulajdon jogviszonyaiban keletkező alanyi jogok (és megsértésük szankcióinak többsége) egyértelműen magánjogi jellegűek. A Ptk. hangsúlyt helyez ugyanakkor arra, hogy a szellemi alkotások és egyéb szellemi javak védelmének magánjogi természetét a kódex is kifejezze, és ezért megfogalmazza saját szabályainak a külön törvényekhez kapcsolódó háttérnorma jellegét (Ptk. 2:55. §).
Következésképpen az ilyen – perkisegítő-permegelőző – ügyeket nem lehet a közigazgatási hatósági eljárások körébe bevonni; az általános eljárási kódexek szabályainak – szűk keretek közötti – alkalmazhatósága nem jelenti, hogy az eljárások a Javaslat hatálya alá tartoznának, így az új eljárási kódex a szellemi tulajdonnal összefüggő eljárásokat nem tekinti hatósági ügynek, tehát azok felsorolása – kivett eljárásként – nem is szerepel a normaszövegben.
A Javaslat szintén rendezi a felsőoktatási felvételi eljárással kapcsolatos elméleti problémákat. A Ket. szerint a felsőoktatási felvételi eljárás kivett eljárás – tehát pro forma hatósági eljárás –
, azonban a kivett eljárási jellege ellenére a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 41/A. §-a szerint bizonyos körben mégis alkalmazni rendeli a felsőoktatási felvételi eljárásban a Ket. szabályait.
A felsőoktatási felvételi eljárás lényege szerint egy olyan eljárás, amelyben a jelentkező jelentkezésében egy vagy több felsőoktatási intézmény irányába pályázik a hallgatói jogviszony megteremtésére, azonban az nem a felvételi eljárással, hanem a beiratkozással jön létre (a felvételről szóló döntés alapján). A felvételi eljárás során létrejövő jogviszony alapjaiban nem különbözik más pályázati eljárásokban (pl. közbeszerzés) keletkezőktől: a pályázó (ez esetben a jelentkező) egy későbbi (a pályázati jogviszonytól eltérő) jogviszony megteremtésére pályázik. Ez jellegéből adódóan nem tekinthető hatósági jogviszonynak, hiába szerepel az egyik félként állami szerv. A Javaslat megalkotása során ezért a felvételi eljárást olyan eljárásnak tekintette a jogalkotó, amely természetéből fakadóan nem kivett (hatósági) eljárás, hanem sui generis pályázati eljárás, így az nem tartozhat a Javaslat hatálya alá.
A termőföldek forgalmával kapcsolatos ügyekről az Alkotmánybíróság a 17/2015. (VI. 5.) AB határozatban kimondta, hogy a földbizottságok nem közhatalmi joggyakorlás keretében járnak el:
„[56] A földbizottság jogállására vonatkozó szabályok alapján, illetve a hatósági jogkörre utaló törvényi rendelkezés hiányából az Alkotmánybíróság azt a következtetést vonta le, hogy a törvényhozó a földbizottságot nem közhatalom gyakorlására hatalmazta fel, nem hatósági jogkört biztosított számára. Ezt erősíti meg az a szabály is, mely szerint a földbizottság a más magánjogi érdekeltekkel nem közvetlenül, hanem a jegyző útján érintkezik. A közhatalmi döntések meghozatalának címzettje kétséget kizáróan a Hatóság. A földbizottságnak olyan sajátos magánjogi jogosultságot biztosít a Földforgalmi törvény, amelyet a termőföld forgalmában érdekelt, de az egyes adásvételi szerződések tekintetében saját alanyi joggal nem rendelkezők (nem szerződő felek és nem elővásárlási jogosultak) képviseletében gyakorol. A földbizottság, illetve az általa képviseltek érdekeltsége a Földforgalmi törvény 68. §-ának (3) bekezdése értelmében tehát magánjogi természetű, a (4) bekezdés értelmében pedig – mely szerint a földbizottság tagja a saját vagy hozzátartozója ügyével összefüggő eljárásban nem vehet részt – közvetett jellegű.”
Az Alkotmánybíróság fenti döntése tehát akként rendezi a termőföldek forgalmával kapcsolatos ügyek kérdését, hogy azokban – magánjogi jellegük folytán – a földbizottságok eljárásai nem minősülnek hatósági eljárásnak, így a Javaslat hatálya alá nem tartoznak. Ez megnyugtatóan rendez olyan kérdéseket is, mint például, hogy ezen eljárásokban nem kell függő hatályú döntést hozni.
A Javaslat ugyanakkor tételesen rögzíti, hogy a szabályaival összhangban álló kiegészítő eljárási szabályokat – miniszteri rendelet kivételével – jogszabály megállapíthat. Ez biztosíthatja, hogy a Javaslat kellően általános rendelkezései, kiegészülve a jogszabályok részletes rendelkezéseivel, megfelelően egységes eljárásrendet alkossanak. Kérdésként merülhet fel, hogy mi minősül a Javaslat rendelkezéseivel, szellemiségével összhangban álló, kiegészítő rendelkezésnek? Egzakt és taxatív meghatározás nem adható e tárgykörben. Egészen biztosan megállapíthat olyan rendelkezéseket a különös eljárási joganyag, melyeket maga a Javaslat nem tartalmaz (pl. közmeghallgatás, tanúsító szervezet, védett tanú, stb.). Természetesen nem minősülhet azonban ekkor sem a Javaslat tételes szabályaival és szellemiségével összhangban álló kiegészítő szabálynak az olyan rendelkezés, amely nincs
összhangban a törvény alapelvi rendelkezéseivel, például olyan jogintézmény bevezetésével, amely az ügyfél tisztességes eljáráshoz, ügyintézéshez való jogát üresítené ki. Amennyiben a Javaslat egy jogintézményre vonatkozóan tartalmaz rendelkezést, úgy zsinórmértékül szintén az alapelvek és az ezek alapjául szolgáló, az Alaptörvényben rögzített alapvető jogok szolgálhatnak azon kérdés eldöntésében, hogy egy-egy szabály nem megengedhető módon eltér-e a törvény rendelkezéseitől, avagy kiegészítő szabálynak minősül-e. A hatósági eljárások – egyik – fő célja a köz- és a magánérdek közti összhang biztosítása. Így összhangban állónak tekinthető egy ágazati szabály, ha példának okáért ezzel az ügyfél jogosultságai kibővülnek, de ugyanígy a közérdek védelmét szolgáló egyes korlátozások is minősülhetnek ilyennek, feltéve természetesen, hogy azok nem csupán a hatóság „kényelmi” szempontjainak érvényesülését hivatottak szolgálni. Ezeket esetenként kell megítélni, és ennek során az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében az alapjog korlátozására meghatározott feltételrendszert (a szükségesség-arányosság tesztjét) lehet segítségül hívni, összevetve az érintett jogokat és érdekeket, megítélve az általános szabályhoz való viszonyt és a különös szabályozással okozott korlátozás szükségességét és arányosságát.
Annak vizsgálatakor, hogy indokolt-e kiegészítő szabályok megállapítását lehetővé tenni, illetve azokat mely jogszabályi szinten legyen lehetséges megállapítani, több lehetőséget is mérlegelni szükséges. A Javaslathoz képest kiegészítő jellegű különös eljárási rendelkezések más jogszabályban való megalkotásának teljes kizárása, vagy törvényi és kormányrendeleti szintre korlátozása olyan elképzelés, amely sem közpolitikai, sem szakpolitikai támogatással nem bír.
A különös eljárási rendelkezések megalkotásának teljes kizárása a jogalkotás évszázados hazai rendjét borítaná fel, hagyományait tagadná meg, és a jogszabályok hierarchikus rendjét tenné értelmetlenné. Másfelől elkerülhetetlenül szükségessé tenné, hogy minden eljárásjogi részletszabályt maga a Javaslat állapítson meg, ami a – túlméretezett – Ket. terjedelmének többszörösét igényelné, ez pedig kifejezetten ellentétes a Koncepcióval, amely a szabályozás egyszerűsítését, általánosabbá tételét tűzte ki célul. Ez az irány valójában ésszerűen teljesíthetetlen.
A másik lehetőség, a különös eljárási szabályok törvényi és kormányrendeleti szintre korlátozása az önkormányzati hatósági ügyekben, valamint az önálló szabályozó szervek és a Magyar Nemzeti Bank eljárásaiban eredményezne inkoherenciát.
Összegezve: a Javaslattal összhangban lévő, kiegészítő jellegű különös eljárási rendelkezések szabályozási szintjét azok tartalma alapján, az Alkotmánybíróság által megállapított szempontok szerint indokolt meghatározni, és nem az Ákr.-ben, rugalmatlanul, a Kormány és az Országgyűlés munkaterhét elviselhetetlen mértékben növelő módon kell megállapítani.
Külön kell szólni a Javaslat általánosságával összefüggésben az uniós jog és a Javaslat viszonyáról. A Javaslat nem veszi át a hatályos Ket. azon rendelkezését, amely szerint a rendelkezéseitől az Európai Unió kötelező jogi aktusának végrehajtása céljából – az ahhoz szükséges mértékben és módon – törvény, kormányrendelet vagy a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete eltérhet. Ez az eltérési lehetőség, illetve kötelezettség ugyanis egyfelől nem a közigazgatási jog általános szabályaiból fakad, hanem az Európai Unió alapító szerződéseiből, így ennek szabályozása nem lehet a Javaslat tárgya, lévén magas szintű
alkotmányjogi kérdésről van szó. Másfelől pedig a Javaslat alapvetően nem jogalkotási kérdéseket rendez, így az uniós jog elsődlegességéből folyó jogalkotási követelmények tartalmi kérdései emiatt sem tartozhatnak a Javaslat szabályozási tárgyai körébe. Ugyanakkor ez nem változtat azon, hogy az Alaptörvény E) cikke és az uniós alapszerződések, valamint az Európai Bíróság ítéletei alapján a közösségi hűség elvének a jogalkotás során is érvényesülnie kell.
Modellezve tehát az általános és különös eljárási rendelkezések viszonyát, az alábbiak mondhatók el:
A Javaslat hatálya alól kivett eljárásokat szabályozó jogszabályok teljesen új eljárási rezsimet állapíthatnak meg. Ez nem zárja ki a kódex alkalmazásának előírását, ilyenkor azonban a Javaslat bármely rendelkezésétől „szabadon” el lehet térni.
A Javaslat hatálya alá tartozó eljárások esetén hangsúlyozni szükséges a szabályozás kialakításakor szem előtt tartott szemlélet-, paradigmaváltást. A Javaslat azon valóban általános, minden eljárásban érvényesítendő szabályozási „magot” nyújtja, amely az általánosítás magas szintjén áll, s amely garanciáinak megsértése a jogorvoslat során súlyos „szabályszegésnek”, érdemi hibának minősül. Ezen, garanciális követelményektől csupán a Javaslatban megengedett módon lehet eltérni. Kivételt képez ez alól a nemzetközi vagy éppen uniós jogi normákon, bírósági gyakorlaton alapuló szabályozás, amely magától értetődően továbbra is jogalapot teremt a – formálisan – nem megengedett eltérésre.
Minden más, a Javaslatban nem szabályozott, vagy annak rendelkezéseit kibontó, konkretizáló szabályozás, jogintézmény, stb. különös eljárási joganyagban elhelyezhető. (Tipikus példa e körben a bizonyítási eszközök speciális meghatározása.)
A 9. §-hoz
A Javaslat a hatóság fogalmának meghatározása során – szakítva a Ket. taxatív, szervezettípusokra építő meghatározásával –, figyelemmel a lehetséges további jog- és szervezetfejlődésre is, a legáltalánosabb megfogalmazással élve lényegében azt fejezi ki, hogy hatóság az a szerv(ezet), amely jogszabály alapján hatósági ügyet intéz. Ennek megfelelően a Javaslat nem részletezi, hogy a kifejezetten közigazgatási hatósági feladatok ellátására létrehozott hatósági szerveken kívül a jogalkotó milyen szervezetet és milyen feltételekkel ruházhat fel hatósági hatáskörrel. Ezt a Javaslat a mindenkori közigazgatás-politika feladatává és felelősségévé teszi, egyedi mérlegelést téve lehetővé a jogalkotónak, és nem állít tételes jogi korlátokat, feltételeket az ésszerű hatáskör-telepítés elé. Nyilvánvaló, hogy egy fejlett európai államban a bonyolult életviszonyok hatékony kezelése sajátos megoldásokat tehet szükségessé. Ezért, ha a hatósági ügy intézése hatékonyabb és az ügyfelek szempontjából előnyösebb, jogszabály kivételesen hatósági ügy intézésére felhatalmazhat költségvetési szervet és más szervezetet is. A hatáskör telepítéséről rendelkező jogalkotó mérlegelheti, hogy az érintett ügy a szervezet által ellátott közfeladathoz kapcsolódik-e, az ügy intézésével megbízott alkalmazott az ilyen ügyek intézésére vonatkozó jogszabályi követelményeknek megfelel-e. Ezek a szempontok a szakszerű és elfogulatlan, a közérdeket szolgálni hivatott hatósági ügyintézés elengedhetetlen követelményei.
Minderre tekintettel a Javaslat sem a hatóság, sem a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság, sem pedig a felügyeleti szervre vonatkozóan nem tartalmaz mögöttes kijelölést. Egyfelől a Javaslat célja a valóban általános – azaz minden eljárásban alkalmazandó és alkalmazható – valóban eljárásjogi rendelkezések megállapítása. A különböző hatóságok kijelölésére vonatkozó rendelkezések hatáskör-telepítő szabályok, és mint ilyen, nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi jellegűek, melyeknek nincs helyük az eljárásjogi kódexben. Többek között éppen azért szükséges a Ket. teljes felülvizsgálata és új szabályozás kialakítása, mert a Ket.-et az idők során számos anyagi jogi szabállyal terhelte meg a törvényhozó. Mindezekre tekintettel mindenféle hatósági kijelölést az ágazati, anyagi jogi szabályoknak kell tartalmaznia a Javaslatben meghatározott jogszabályi szinten, és a Javaslat nem tartalmaz anyagi jogi (pl. hatáskör-telepítő) szabályokat.
A 10. §-hoz
A Javaslat lényegesen leegyszerűsíti az ügyfél mibenlétére vonatkozó szabályokat a Ket.-hez képest. A klasszikus ügyfélfogalom („az a természetes vagy jogi személy, akinek vagy amelynek jogát vagy jogos érdekét a hatósági ügy érinti”) továbbra is fennmarad. A jogos érdek tekintetében – elsősorban jogalkalmazási okokból – egyértelművé teszi, hogy kizárólag az üggyel kapcsolatos közvetlen érintettség jöhet tekintetbe az ügyféli minőség szempontjából. Külön nevesíti a Javaslat a hatósági ellenőrzés alá vont személy ügyféli minőségét, ezzel egyértelműsítendő, hogy habár az ellenőrzés nem hatósági ügy, az ellenőrzés alá vont személyt ettől függetlenül természetesen ügyféli jogok, jogállás illeti, és kötelezettségek terhelik.
Ugyanakkor az ágazati joganyag továbbra is meghatározhatja azon személyi és szervezeti kört, akik külön, erre irányuló vizsgálat nélkül – az adott eljárásban – ügyféli jogállással rendelkeznek. Vannak továbbá olyan eljárások, amelyekben az ügyféli kör szűkebb, mint a tipikusnak, tömegesnek tekinthető ügyekben. Ezen eljárásokban oly módon lehet az ügyféli kört a szükséges személyekre szabni, hogy meghatározza az ágazati jogszabály – törvény – az ügyféli jogállás igazolásának kötelező, okiraton alapuló módját.
A 11. §-hoz
Ugyancsak lényegesen leegyszerűsödnek az eljárásjogi jogutódlás szabályai. Továbbra is a jogutódlás főszabálya a polgári jogi jogutód belépésének lehetősége, ha azt az ügy személyhez kötött jellege nem zárja ki. Külön rendelkezik a Javaslat a jogutódlás polgári jogi eredetű, az általános szabályhoz képest sajátos esetköréről: a dologi jogot érintő ügy tekintetében való jogutódlásról.
A dologi joggal kapcsolatos új, önálló jogutódlási szabály – mint a jogutódlás egy jellemző esete – azért szükséges, mert egyes esetekben a dologi joghoz kötött jogosultságoknál, nem feltétlenül a polgári jogi jogutód lép az eljárásban a kieső ügyfél helyébe, hanem az ilyen tárgyú ügyeknél a dologi jog jogosultja lesz, aki ügyfélként részt kell, hogy vegyen az eljárásban.
A 12. §-hoz
Az eljárási képességgel kapcsolatos hatályos szabályozás számos, indokolatlanul részletező, helyenként ügyviteli rendelkezést tartalmaz, a Javaslat azok elhagyása mellett a jogintézmény kiemelt eljárásjogi szerepének megfelelően azt külön szabályozza. Elkerülendő az értelmezési kérdéseket egyértelművé válik, hogy az ügyfél abban az esetben rendelkezik eljárási képességgel, amennyiben az ügy tárgyára vonatkozóan cselekvőképesnek minősül.
A szabályozás elhagyja az arra történő utalást, hogy az eljárási képesség hiányának „gyanúja” esetén a hatóság ügygondnok kirendelését kéri. Ennek indoka, hogy ez olyan, a gyámhivatali eljárások szabályozási tárgykörébe tartozó kérdés, amelyet az adott ágazati joganyag már egyébként is tartalmaz, nem az általános eljárási törvény szabályozási terrénuma.
A 13. §-14. §-hoz
A képviselet szabályait a Javaslat a jogalkalmazási gyakorlatra, a magyar eljárásjogi hagyományokra támaszkodva jelentősen egyszerűsítve, logikai szerkezetét ésszerűsítve állapítja meg. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a Javaslatból következik az is, hogy az ügyfél elsődlegesen személyesen jár el az eljárásban, ha azonban a törvény ezt nem teszi kötelezővé, akkor lehetőséget kell biztosítani számára a képviselő útján történő eljárásban való részvételre. A hatályos szabályozással megegyezően a Javaslat is kizárja, hogy ellenérdekű ügyfeleket ugyanaz a személy képviseljen. A hatósági eljárásokban az ellenérdekűség azt jelenti, hogy a felek ellentétes, vagy legalábbis érdemben különböző döntés meghozatalában érdekeltek. Ennek megfelelőn pl. egy ingatlan tulajdonjogának bejegyzésére irányuló eljárásban az eladó és a vevő egyaránt a tulajdonváltozás bejegyzésében lesznek érdekeltek, közöttük tehát ellentét nem áll fenn, így őket a szerződést készítő és ellenjegyző jogi képviselő az ingatlannyilvántartási hatóság előtti eljárásban képviselheti.
További változás, hogy a Javaslat nem tartalmaz ügyintézési rendelkezéssel kapcsolatos szabályokat, ugyanis azokra az elektronikus kapcsolattartással összefüggésben új törvény tér ki, csupán – a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) alapján – a meghatalmazás alapvető, formai követelményeit rendezi. A Javaslat ugyanakkor egyértelművé teszi, hogy meghatalmazás esetén a képviseleti jogosultság igazolása csupán akor kötelező, amennyiben azt a rendelkezési nyilvántartás nem tartalmazza.
A képviseletre vonatkozó egyes rendelkezések és az ügyvédekről szóló törvény egyes szabályainak indokolatlan párhuzamossága miatt az ügyvédnek adott meghatalmazásra vonatkozó rendelkezéseket a Javaslat nem állapít meg.
Az eljárás időszerűségét hivatott biztosítani az a szabály, amely szerint a hatóság nyilatkozattételre hívja fel az ügyfelet, ha az eljárás során az ügyfél és a képviselő vagy a képviselők nyilatkozata eltér egymástól, vagy egyéb eljárási cselekményeik ellentétesek. Az ügyfél nyilatkozatának elmaradása esetén a hatóság a későbbi cselekményt, nyilatkozatot tekinti érvényesnek.
Fejezet Alapvető rendelkezések
A 15. §-hoz
Az eljárási kötelezettség szabályai a hatályos szabályozáshoz képest lényegesen lerövidülnek. Összhangban a Javaslat általános jellegével, a hatóság eljárási kötelezettségének elmulasztása miatt csak az általános értelemben vett felügyeleti szervet, valamint a közigazgatási bíróságot jelöli meg olyan szervként, amely az elmulasztott eljárási kötelezettség esetében utasítást adhat. Hangsúlyozandó, hogy e § alapján a felügyeleti szerv a mulasztás orvoslása érdekében ad utasítást az eljárás lefolytatására, nem pedig a felügyeleti eljárás keretében jár el.
A hatáskör átruházásának tilalmát a Javaslat expressis verbis nem mondja ki, azonban arra nincs is szükség. A hatóság számára, a jogszabályban ráruházott hatáskör, jogkör gyakorlása nem lehetőség, hanem kötelezettség. Ez nem az eljárási törvényből, hanem a jogállamiság alapelvéből fakadó garanciális követelmény.
A 16. §-hoz
A Javaslat látszólag kis mértékben, ám annál nagyobb jelentőséggel változtat az illetékességi okok 1957 óta alapvetően rögzült körén. Az illetékességi szabályok egyfajta kvázi sorrendiséget rögzítenek. Az illetékesség az adott közigazgatási ügy jellegzetessége alapján dől el – vagy éppen dönti el az ágazati anyagi jogszabály – , amely során elsődlegesen az ügy tárgyát szükséges figyelembe venni, ennek hiányában pedig az ügyfél lakcíme, székhelye alapozza meg azt. Fontos újítás, hogy a Javaslat csak kivételesen, lakóhely hiányában ismeri el az értesítési címet – amely gyakorlatilag egy postafiók cím – mint illetékességet megalapozó tényt. Ehelyütt kerül bevezetésre továbbá a lakóhely és a lakcím fogalma is; előbbi az ügyfél állandó lakóhelyét és tartózkodási helyét, utóbbi pedig ezeken felül értesítési címét fedi. A normaszöveg további részeiben ezen rövidítések alkalmazására kerül sor.
Az ismeretlen lakcímű ügyfél esetén, utolsó ismert lakcím hiányában a Javaslat a fővárosban eljárásra jogosult hatóságot jelöli ki eljárásra, több azonos hatáskörű fővárosi hatóság esetén pedig az illetékességi vita szabályait kell megfelelően alkalmazni, figyelemmel arra, hogy az eljárások sokfélesége miatt nem jelölhető meg egyetlen szerv a vita eldöntésére. Az illetékességi szabályoktól azonban a javaslat biztosítja a jogszabályi eltérés lehetőségét, így a jövőben is lehetőség van kizárólagos illetékesség meghatározására.
A 17. §-hoz
A joghatóság vizsgálatának kötelezettségét a Javaslat elhagyja, mert annak nem alakult ki érdemi gyakorlata, másrészt mert a hazai közigazgatási hatósági ügyek elsöprő többségében a joghatóság kérdése fel sem merül, így valójában nem tekinthető általános szabálynak a joghatóság vizsgálatának szabályozása, azt azokban a különös eljárási rendelkezésekben kell rendezni, ahol az a gyakorlatban felmerülhet. Megjegyzendő e körben, hogy – ahol annak jelentősége van – a joghatóság vizsgálatát eleve feltételezi a hatáskör vizsgálata. A hatáskör és az illetékesség vizsgálatának követelményét a Javaslat fenntartja, azzal, hogy az ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság ennek hiányában a kérelmet visszautasítja
vagy az eljárást megszünteti, az e cselekményekre irányadó feltételek szerint. Az áttétel jogintézményét fenntartja a Javaslat, azonban alkalmazási körét a jogalkalmazásban felmerült problémák kiküszöbölése érdekében a teljesen egyértelmű esetekre szűkíti.
Az ideiglenes intézkedés szabályait a Javaslat a hivatalbóli eljárások szabályai között tárgyalja.
A 18. §-hoz
A Javaslat a hatásköri és illetékességi vitára – Concha Győző 1875-ben alkalmazott kifejezésével élve, „a tagadó és állító illetőségű összeütközések”-re – vonatkozó, az elmúlt évtizedekben kialakult és bevált szabályokat alapvetően fenntartja. A Javaslat a hatásköri és illetékességi vita tárgyában egyeztetési kötelezettséget ír elő a hatóságok között, ami gyors és megnyugtató megoldást biztosíthat a felügyeleti szerv bevonásának mellőzésével. A hatásköri vita eldöntését azonban – ha az érintett hatóságok nem egyeznek meg – a közigazgatási bírósághoz telepíti, összhangban a közigazgatási bíráskodás kiterjesztésével, valamint azzal, hogy ilyen vitában érintettek lehetnek olyan hatóságok is, amelyek nem tartoznak kormányzati alárendeltségbe (pl. önálló szabályozó szerv, köztestület), így ezek hatásköri vitája tekintetében eleve kizárt a megyei és fővárosi kormányhivatal szerepe. Az illetékességi összeütközés esetén a legközelebbi közös felügyeleti szerv, ennek hiányában a vita eldöntését kérő hatóság működési területe szerint illetékes fővárosi és megyei kormányhivatal dönt. A kormányhivatal itt szükségképpeni döntő szerv, amely akkor dönthet, ha nincs közös felügyeleti szerve a vitában érintett hatóságoknak.
A 19. §-hoz
A Javaslat az eljárás költséghatékonysága, időszerűsége érdekében és ügygazdaságossági okokból főszabállyá teszi az illetékességi területen kívüli eljárás lehetőségét. A korszerű közlekedési viszonyok között ugyanis a korábbi korlátozás már idejétmúlt. Ugyanakkor az illetékességi területén kívül eljáró hatóságnak kötelezettsége lesz az illetékes hatóságot értesíteni erről. Hangsúlyozandó, hogy a hatóságnak ezen megoldással nem nyílik jogalapja – külön erre történő jogszabályi felhatalmazás nélkül – arra, hogy például más hatóság adatbázisaihoz hozzáférjen. Amennyiben pedig a költséghatékonyság, célszerűség, stb. azt indokolja, továbbra is alkalmazható megkeresés más szerv felé.
A 20. §-21. §-hoz
A Javaslat a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájával, továbbá a nemzetiségek jogairól szóló törvény anyanyelv-használati szabályaival összhangban állapítja meg a hatósági eljárásban a nyelvhasználat szabályait. Kiemelendő, hogy a tolmácsolásra vonatkozó új szabályozással együtt számos ügytípusban egyszerűsödik a nyelvhasználat, ami segíti az ügy gyors lezárását. Annak érdekében, hogy pl. az egyébként döntésnek minősülő személyazonosító igazolványt, útlevelet, vezetői engedélyt, vagy éppen lakcímet igazoló hatósági igazolványt, stb. kifejezett ügyféli kérelemre se kelljen idegen nyelven kiállítani, indokolt fenntartani, hogy hatósági igazolvány, valamint a hatósági bizonyítvány kiállítására és a hatósági nyilvántartásba történő bejegyzés módjára jogszabály az általánostól eltérő nyelvhasználati szabályokat állapítson meg. A Javaslat azért ebben az alcímben helyezte el ezt
az eltérést engedő szabályt, mert az jellegét tekintve a nyelvhasználattal szorosan összefüggő rendelkezés.
A 22. §-24. §-hoz
A kizárás az ügy elfogulatlan intézéséhez fűződő érdek biztosítéka. A kizárásra vonatkozó szabályokat a Javaslat a jogalkalmazási tapasztalatok figyelembevételével továbbfejleszti, és újragondolva meghatározza a jogintézmény szabályainak logikai rendjét. A legáltalánosabb szabályként első helyen rögzíti, hogy az ügy elintézésében nem vehet részt az a személy, akitől nem várható el az ügy tárgyilagos megítélése. Ez az ügyintéző és a döntéshozó személyében rejlő szubjektív ok, amely mindenkor mérlegelés tárgya, a Javaslat ilyennek tekinti például a hozzátartozói viszonyt.
Ettől elkülönítve tárgyalja a Javaslat azokat az eseteket, amelyekben a törvény objektíve – az érintett személy tudati viszonyulásától függetlenül – érdekeltnek tekinti az ügyintéző és a döntéshozó személyt, akik így a törvény erejénél fogva kizárás alá esnek. Meghatározza ugyanakkor azokat az ésszerű kivételeket is, amikor a kizárás érvényesítése azért nem indokolt, mert a döntéshozónak a szervezeti rendszerben elfoglalt helye vagy az eljárásban hozható döntés jellege nem jár olyan érintettséggel, amely a döntéshozó bármilyen, az ügyre kiható elfogultságához vezetne.
Új rendelkezés a Ket. kizárási szabályaihoz képest, hogy a kizárásról végzéssel csak akkor kell dönteni, ha a kizárást az ügyfél kéri, ugyanis az ügyintéző általi bejelentés esete a hatóság belső munkaszervezési, ügyelosztási döntési körébe tartozik, amit nem indokolt formális aktushoz kötni (ahogy pl. az ügyek szignálása sem formális aktus). Az ügyfél kizárási kezdeményezése azonban már az ügyféli jogokat közvetlenül érintő döntést tesz szükségessé, amelynek végzési formája garanciális okból indokolt.
A 25. §-hoz
A Javaslat a megkeresett szerv fogalmát használja a megkeresett hatóság helyett, mivel az a Javaslat szervi hatályánál (hatóság) szélesebb kört fed le, így megkeresni nem csak hatóságot, hanem hatóságnak nem minősülő szervezetet vagy személyt (külföldieket is) lehet. A Javaslat
– visszatérve a hagyományos és a gyakorlatban rögzült elnevezéshez – megkeresésnek nevezi a belföldi jogsegélyt, elsősorban, mivel a nemzetközi jogsegélyt sem szabályozza, így a megkülönböztetés ilyen elnevezést nem indokol. A tapasztalatok szerint a jogsegély elnevezés nem vált be, valójában az ma is a megkeresést takarja, ezért terminológiai egyszerűsítést jelent a hagyományos megjelölés visszaállítása. További változás, hogy egyrészt mellőzi a technikai részletkérdések szabályozását, másrészt nem szabályozza azt az esetet, ha a megkereső hatóság illetékességi területén kívül kell valamely eljárási cselekményt elvégezni, és azonos hatáskörű szerv nincs. Ilyen esetben ugyanis az illetékességi területen kívüli eljárás szabályai irányadók. Továbbá a megkeresett hatóság által történő áttétel esetén a Javaslat nem rendelkezik külön a megkereső hatóság értesítéséről, hiszen – mivel az áttételről végzés születik – az általános közlési szabályok alapján vele is közölni kell az arról szóló döntést. Garanciális okokból továbbá rögzíti a Javaslat, hogy a megkeresés teljesítésére legalább öt napos határidőt kell biztosítani.
A 26. §-hoz
A Javaslat a kapcsolattartás általános szabályait egyszerűbb, összefogottabb tartalommal jeleníti meg, amely szabályok az eljárás minden szereplőjére irányadók, tehát nem csak az ügyfél-hatóság, hanem a hatóság-hatóság relációban is. Továbbra is lehetővé teszi az ügyfélnek az általa választott kapcsolattartási formáról való áttérést, de nem szabályozza tételesen a visszaélésszerű áttérés tilalmát, ez ugyanis az ügyfél jóhiszemű eljárására vonatkozó alapelvből következik. Utalva az elektronikus ügyintézés reformjára, törvény e körben eltérhet, azaz praktikusan kötelezővé teheti más – tipikusan elektronikus – kapcsolattartási mód alkalmazását. Életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet esetén ugyanakkor – a védendő érték kiemelkedő jellegére tekintettel – nem az ügyfél, hanem a hatóság választja meg a kapcsolattartás módját.
A Javaslat értelmében írásbelinek minősül a kapcsolattartás, ha az akár írásban, akár az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló törvény szerinti elektronikus úton történik; szóbeli kapcsolattartáson pedig együttesen a személyes, valamint az írásbelinek nem minősülő elektronikus utat (telefon, egyszerű e-mail, stb.) tekinti.
A 27. §-hoz
A Javaslat az adatkezelés szabályait általános jelleggel, összhangban az Alaptörvény VI. cikkével, kevésbé részletezően állapítja meg a Ket.-hez képest, természetesen a külön törvényi részletszabályozás lehetősége mellett.
A Javaslat jelentősen egyszerűsíti a hatósági adatkezelés általános szabályait. Két alapvető tételt rögzít: a hatóság jogosult az eljárás résztvevői természetes személyazonosító adatainak és az ügyfajtát szabályozó törvényben meghatározott személyes adatok megismerésére és kezelésére; továbbá – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a tényállás tisztázásához elengedhetetlenül szükséges más személyes adatok megismerésére és kezelésére. E rendelkezés esetében az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésében biztosított információs önrendelkezéshez való jog védelme érdekében szükséges a törvényi eltérés lehetőségének biztosítása. Emellett a kérelemre induló eljárásban úgy kell tekinteni, hogy a kérelmező ügyfél a tényállás tisztázásához szükséges személyes adatok kezeléséhez hozzájárulást adott. Külön rendelkezik a Javaslat a védett adatok megismerhetőségéről, amelyre jogszabályban meghatározott módon és körben van a hatóságnak lehetősége.
Ezzel teljesülnek az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvénynek a személyes adatok kezelésével kapcsolatban előírt legfontosabb garanciái, de itt jelezni kell a kiegészítő törvényi szabályozás lehetőségét.
A 28. §-hoz

A Javaslat az adatok zárt kezelésének intézményét továbbra is hangsúlyosan jeleníti meg, utalva ezzel a védendő érdek kiemelt, alkotmányos fontosságára. Mivel a 27. § biztosítja, hogy a hatóságok ezeket az adatokat megismerhessék, és hasonló tartalmú szabályokat az ügyészségre és bíróságra irányadó törvények is tartalmaznak. Erre figyelemmel külön rendelkezés nélkül is jogosult lesz a zártan kezelt adatok megismerésére a hatóság, a
felügyeleti szerv, valamint a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság, az illetékes ügyész és a bíróság. Az adatok zárt kezelésének a cselekvőképességében érintett ügyfélre és az eljárás egyéb résztvevőjére vonatkozó szabályait nem ebben a §-ban, hanem az említett személyekre vonatkozó rendelkezések között tárgyalja a szoros összefüggés okán. Ugyanakkor fontos újítás, hogy az adatok zárt kezelésére hivatalból is sor kerülhet, ezzel biztosítandó az eljárás résztvevőinek mind teljesebb védelmét, adott esetben a tanú befolyásolhatóságának megakadályozását.
A 29. §-31. §-hoz

A Javaslat külön szabályokat és követelményeket állapít meg az eljárási jogaik gyakorlásában személyi körülményeik folytán korlátozott vagy akadályozott személyek fokozottabb védelme érdekében, pozitív megkülönböztetést alkalmazva a hátrányos helyzetük ellensúlyozása céljából, összhangban az Alaptörvény XV. cikkében említett csoportok védelmére vonatkozó szabályozási követelménnyel. A Javaslat a különböző csoportok (a kiskorúak, a cselekvőképtelen és a cselekvőképességében részlegesen korlátozott nagykorúak és a fogyatékossággal élő személyek) korlátozottságának vagy hátrányos helyzetének jellegéhez igazodó kivételes bánásmódot ír elő, és a hatóság számára proaktív intézkedési kötelezettséget is teremt, így az adatok zárt kezelésének és az iratbetekintési jog korlátozásának, az idézés sajátos szabályainak meghatározásával, vagy általában az ügyféli jogok gyakorlásának elősegítése terén.
A 32. §-hoz

A támogatott döntéshozatal jogintézményét az új Ptk. vezette be. Arra hivatott, hogy azok a személyek, akik bár nincsenek gondnokság alá helyezve, de támogatásra szorulnak, döntéseiket egy számukra biztonságot, támogatást nyújtó személy társaságában, a kérdéseket vele megvitatva hozhassák meg, és tehessenek jognyilatkozatokat. A jogintézmény azonban nem befolyásolja az illető személy cselekvőképességét, és nem ad önálló eljárási jogosultságot a támogatónak, vagyis a támogató önmagában a támogatói minőségére tekintettel nem számít képviselőnek (ugyanakkor természetesen a meghatalmazotti képviselet szabályai alapján a támogatott személy képviseleti jogosultságot is biztosíthat támogatójának, de ez a támogatott döntéshozatal jogintézményétől független lehetőség).
A Javaslat mindössze a támogató jogintézménye és a közigazgatási hatósági eljárás kapcsolódási pontját teremti meg, tekintettel arra, hogy a támogatóra vonatkozó részletszabályokat a támogatott döntéshozatalról szóló 2013. évi CLV. törvény tartalmazza.
A 33. §-34. §-hoz

A Javaslat az iratbetekintési jogot és annak korlátait a hatályos szabályozáshoz képest jóval egyszerűbb és átláthatóbb, általánosabb módon, az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény követelményeit figyelembe véve, annak rendelkezéseit nem megismételve állapítja meg. Továbbra is főszabály, hogy az ügyfél az eljárás bármely szakaszában betekinthet az eljárás során keletkezett iratba, az eljárás egyéb résztvevői (a tanú, a szemletárgy birtokosa) a közreműködéséhez kapcsolódó iratba tekinthet be. Más személy
pedig akkor, ha igazolja, hogy az adat megismerése joga érvényesítéséhez, kötelezettsége teljesítéséhez szükséges. A Javaslat – a Ket. rendelkezéseihez hasonlóan – rögzíti, hogy az iratbetekintési jog költségtérítés (vagyis a hatóság valóban és kimutathatóan ezzel kapcsolatos költségének megtérítése és nem díj, vagy illeték!) fejében gyakorolható. E körben is rögzítésre kerül, hogy költségtérítés csakis abban az esetben kérhető, ha az iratbetekintést kérő a hatóságtól kér másolatot, amennyiben azt saját maga készíti, vagy kivonatol – ide értve az olyan esetet is, ha például az iratokról fénykép vagy egyéb, elektronikai eszköz útján készít másolatot –, stb., úgy tőle költségtérítés nem kérhető. A költségtérítés szabályainak megállapítására a Javaslat rendeletalkotásra ad felhatalmazást. A Javaslat elvi éllel rögzíti azt is, hogy a törvény egyes ügyfajtákban nem csak az iratbetekintésre jogosultak körét határozhatja meg, hanem az iratbetekintés további feltételeit is. Ez az általános megfogalmazás pedig lehetővé teszi az iratbetekintési jog terjedelmének meghatározását is, ez a szabályozási felhatalmazás teret nyit az olyan specifikus eljárások számára, amelyeknél az iratbetekintési jogot – a büntetőeljárásjogi garanciák érvényesítése érdekében – meghatározott időtartamig vagy személyi kör tekintetében korlátozza, feltételekhez köti.
Ugyancsak a hatályos szabályok elvei alapján a döntés tervezetébe nem lehet betekinteni.
A Javaslat továbbá biztosítja, hogy – a 27. §-beli szabályokkal is összhangban egyértelmű legyen, hogy a védett adatokat a hatóság minden esetben hivatalból védi – azokat is, így például. magántitok, üzleti titok amelyeket nem feltétlenül kell hivatalból észlelnie. Ebben a rendszerben elegendő legkésőbb akkor döntést hozni valamely adat megismerhetőségéről, ha az adat jogosultján kívüli személy be kívánna abba tekinteni; e döntés lehet a kérelem elutasítása ,vagy korlátok közötti engedélyezése, vagy teljes engedélyezése arra tekintettel, hogy az adat- bár akként hivatkoztak rá, mégsem felel meg a külön jogszabályi feltételeknek A szabályozás azt is biztosítani képes, hogy, ha joggyakorlás miatt bizonyos védett adatokba mégis szükséges lenne betekintést engedni, azt – a védelem minél teljesebb körű biztosítása és a kivétel legszükségesebb körre szűkítése érdekében ilyen esetben a másolat vagy kivonatkészítés is korlátozható.

Fejezet
A kérelemre induló hatósági eljárás A 35. §-hoz
A Javaslat – abból kiindulva, hogy a hatósági ügyek túlnyomó többsége kérelemre indul –, a kérelemre induló ügyek szabályozását teszi elsődlegessé, és a hivatalból induló eljárásokra vonatkozó eltéréseket külön fejezetben állapítja meg.

A kérelem előterjesztésének módját a Javaslat a lehető legszélesebben határozza meg: arra személyesen és bármilyen írásbeli formában lehetőség van (az írásbeliség a kapcsolattartásra vonatkozó szabályok értelmében magában foglalja a külön törvény szerinti elektronikus utat is). Indokolt azonban biztosítani annak lehetőségét, hogy egyes eljárásokban a kérelem előterjesztésének módját különös eljárási szabály határozza meg, és szükség szerint az ügyfél személyes megjelenését (pl. egyes hatósági igazolványok kiállítása iránt előterjesztett
kérelem), vagy éppen – meghatározott tartalmú és formájú – írásbeli előterjesztést kívánjon meg. Ugyanakkor a szabályozás egyértelművé teszi, hogy a szóbeliség egyéb formái (írásbelinek nem minősülő elektronikus út) főszabály szerint nem alkalmazhatók a kérelmek előterjesztésekor.

A Javaslat – a kérelem mibenlétét érintő, a gyakorlatban és a közigazgatási jogtudományban is felmerülő jogértelmezési bizonytalanságok eloszlatása érdekében – meghatározza a kérelem definícióját. Az általános fogalom alapján azon nyilatkozatokat tekinti kérelemnek, amelyek tárgyában a hatóság köteles döntést hozni, mivel az alanyi jogon illeti meg a kérelmezőt. A kérelmet az ügyfél jogának, jogos érdekének érvényesítése érdekében terjeszti elő, igaz ez akkor is, ha az adott, konkrét ügy az ügyfél számára nem jogosultságot eredményez (például számviteli szétválasztás, versenyfelügyeleti eljárások, kötelező használatbavételi engedély; melyek az ügyfél számára kötelezettséget eredményezhetnek). Ilyen esetekben ugyanis az ügyfél jogos érdeke távolabbi, konkrét példánál maradva, a használatbavételi eljárásban az, hogy az épületet lakhatás céljára igénybe tudja venni, versenyfelügyeleti eljárásban pedig végbemehessen a fúzió. A kérelmező nem feltétlenül ügyfél, más eljárási szereplőknek a hatóság döntési kötelezettségét generáló kérése is kérelem. Az eljárás megindítására irányuló kérelem ügyféli jogállást keletkeztet, azonban más, az eljárásban részt vevők – például tanú – által előterjesztett kérelmek ezt nem, vagy nem feltétlenül eredményezik. Praktikusan tehát, azon kérdésekben van jogosultsága, alanyi joga a kérelmezőnek kérelem előterjesztésére, amelyekben azt a normaszöveg expressis verbis lehetővé teszi.

Minden más nyilatkozat, dokumentum, amely ugyan köznyelvi értelemben vett kérelmet tartalmaz, eljárásjogi szempontból mégsem minősül kérelemnek. Ha azonban jogszabály az adott eljárási cselekmény, intézkedés vonatkozásában nem teszi lehetővé annak kérelmezését (mert például csak hivatalból kerülhet arra sor), úgy azok kezelésére magától értetődően a panaszokról és közérdekű bejelentésekről szóló törvény rendelkezései az irányadók.

Fontos újítás, hogy a Javaslat egyértelművé teszi, a kérelem felett előterjesztőjének rendelkezési joga van; azt módosíthatja, visszavonhatja, stb. Ezen jogosultsággal élni a kérelem tárgyában hozott döntés véglegessé válásáig van lehetőség.

A 36. §-hoz

A Javaslat továbbra is meghatározza a kérelem minimális tartalmi elemeit, ezen felül pedig ágazati jogszabály további – az ügy sajátosságaihoz igazodó – anyagi jogi követelményeket állapíthat meg.

Ezen lehetőség szűkítése, például oly módon, hogy azt csak kormányrendelet vagy törvény tegye lehetővé, nem indokolt. Nem indokolt ugyanis anyagi jogi – és egyébként is – részletkérdésekknek minősülő szabályokkal megterhelni a törvényeket, illetve kormányrendeleteket. Ez egyfelől a miniszterek rendeletalkotási jogkörét üresítené ki, másfelől kezelhetetlen mennyiségű joganyag törvényi, illetve kormányrendeleti szintű szabályozását tenné szükségessé. Egy általános eljárási kódex eleve nem képes minden – több ezer fajta – hatósági eljárásban szükséges adat meghatározására, ellenkező esetben pedig a
hatóságok önkényére lenne bízva, hogy mely ügyben mit kérnek az ügyféltől a kérelmében megjelölni, feltüntetni.

Az ügyféltől nem kérhető adatok tekintetében is fontos újítást tartalmaz a Javaslat. A Ket. alapján olyan adatok szolgáltatására, melyeket más hatóság, vagy a bíróság nyilvántartása tartalmaz, az ügyfél nem volt kötelezhető. Ez a jelenlegi szabályozási struktúrában úgy jelenik meg, hogy az ágazati jogszabályok mégis kötelezően meghatározzák a szolgáltatandó adatok körét, és amennyiben ezeket az ügyfél nem bocsátja a hatóság rendelkezésére, úgy nem lehet e tekintetben hiánypótlási felhívást kibocsátani. A Javaslat értelmében – a bürokratikus terhek csökkentése és az ügyfélbarát közigazgatás elvének érvényesítése érdekében – a hatóságok által beszerezhető adatok tekintetében az ágazati jogszabály már nem írhatja elő az ügyfél számára, hogy ezeket az eljárás megindításakor szolgáltassa, ehelyett a hatóság tételes kötelezettsége az ügy eldöntéséhez szükséges ilyen jellegű adatok hivatalbóli beszerzése.

A 37. §-hoz

A kérelem előterjesztésének helyét illetően a Javaslat alkalmazkodik a XXI. század követelményeihez és a területi államigazgatás – elmúlt években történt – nagyfokú átalakításához, így a jövőben a kormányablak általános kérelembefogadó helyként is (kvázi
„postásként”) funkcionál. Ágazati törvény vagy kormányrendelet ugyanakkor kizárhatja a kormányablaknál történő előterjesztés lehetőségét; ez bizonyos, különösen bonyolult ügyek tekintetében lehet indokolt (például atomenergiával kapcsolatos ügyek). A kormányablakok eljárására vonatkozó szabályokat pedig továbbra is külön kormányrendelet fogja tartalmazni. Ugyanakkor megszűnik a jegyzők hasonló jogköre (általános kérelembefogadó funkció), mivel az a gyakorlatban nem működött. A szakasz továbbá ehelyütt határozza meg az eljárás megindulásának napját (a kérelemnek az eljáró hatósághoz való érkezését követő nap), amit a Ket. tételesen nem rendez, csak a határidő számítására vonatkozó rendelkezéséből lehet arra jogértelmezéssel következtetni.

A 38. §-hoz

A Javaslat fenntartja a magyar közigazgatási jogban évtizedek óta érvényesülő szabályt, hogy a kérelmet nem az elnevezése, hanem a tartalma alapján kell elbírálni.

A közreműködő hatóságra vonatkozó keretszabályokat a Javaslat nem tartalmazza. Ez nem azt jelenti, hogy a jogintézmény megszűnik, csupán arról van szó, hogy azt a Javaslat nem tekinti általános szabálynak. A közreműködő hatóságokra vonatkozó rendelkezéseket a jövőben az ágazati jogszabályok állapíthatják meg, összhangban a Javaslat általános tárgyi hatályával, nevezetesen azzal, hogy a kiegészítő, az adott eljárásra specifikált szabályokat a különös eljárási joganyagnak kell tartalmaznia.

A 39. §-43. §-hoz

A Javaslat meghatározza az eljárás fajtáit, megkülönböztetve a sommás és a teljes eljárást, valamint a sommás eljárás kvázi speciális módozatát, az automatikus döntéshozatali eljárást. Az automatikus döntéshozatali eljárás és a sommás eljárás alapvetően az egyszerű megítélésű
ügyekben alkalmazható, feszes eljárási forma, amely az ügy gyors lezárását teszi lehetővé, ha annak feltételei adottak, míg a teljes eljárás a klasszikus közigazgatási eljárási forma, amelyben minden eljárási részcselekmény elvégezhető lehet.
Automatikus döntéshozatali eljárás akkor alkalmazható, ha a döntés mérlegelést nem igényel, nincs ellenérdekű ügyfél, minden – a döntéshez szükséges – adat rendelkezésre áll, és azt törvény vagy kormányrendelet lehetővé teszi. Az automatikus döntéshozatal konkrét eseteit nem lehetséges az általánosság szintjén meghatározni, azt minden esetben az egyes, ágazati jogszabályoknak kell megtenniük. A döntéshozatal konkrét menetét, módszerét, technikáját pedig az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló törvény tartalmazza.
A sommás eljárás lehetősége minden ügyben adott, amelyben a döntés minden jogszabályi feltétele (kérelem, előírt mellékletek és a hatóság által hozzáférhető más adatok) rendelkezésre áll, s így a tényállás tisztázott, a döntést nyolc napon belül meg kell hozni. E körben kiemelendő, hogy a sommás eljárás alkalmazását nagy mértékben elősegítené az olyan típusú ágazati, kiegészítő szabályanyag, amely egyfajta előzetes egyeztetést, „elvi” tényállás- tisztázást tenne lehetővé, amelyet követően már érdemben, pár nap alatt meghozható a végleges döntés. További feltétel, hogy az ügyben ne legyen ellenérdekű ügyfél. Ha bármelyik feltétel hiányzik, a hatóság teljes eljárást folytat le, s ennek keretében függő hatályú döntést hoz (a lentebb részletezettek szerint), avagy más, a függő hatályú döntést kizáró döntést hoz (például megszünteti az eljárást, felfüggeszti az eljárást, stb.).
Fontos újítás, hogy automatikus döntéshozatali eljárás és sommás eljárás esetén az ügyfél a döntés közlését követően öt napon belül kérheti, hogy a hatóság kérelmét teljes eljárásban bírálja el. Ez egyfelől egy kvázi saját hatáskörben lefolytatott új eljárás, ugyanakkor azt hivatott megelőzni, hogy a bíróságok előtt kizárólag ténykérdések vizsgálatára kerüljön sor; a hatóság képes lehet az esetleges hibák, visszásságok kijavítására, orvoslására. A döntések véglegességét mindez nem érinti. Kifogás, jogsérelem esetén ugyanakkor lehetőség van az ügy alaposabb kivizsgálására.
Amennyiben függő hatályú döntés meghozatalának nincs helye, továbbá nem kerül sor az ügy érdemi lezárására, avagy a teljes eljárást kizáró döntés meghozatalára, úgy a hatóság köteles teljes eljárást lefolytatni, de nyolc napon belül meg kell hoznia azon döntéseket, amelyek az eljárást „előre lendítik”; így szükség esetén szakhatóságot keres meg, intézkedik a szükséges eljárási cselekményekről, hiánypótlást bocsát ki, és tájékoztatást ad az ügyintézési határidő túllépésének törvény erejénél fogva (nem pedig hatósági döntés alapján) beálló jogkövetkezményeiről (ld. az ügyintézési határidőnél).
Ezzel a megoldással a Javaslat megteremti a közigazgatási bürokráciacsökkentéssel összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényben megjelent, a döntésre nyitva álló objektivizált ügyintézési határidő valóban általánossá válásának lehetőségét, és biztosítja, hogy valóban minden ügyben – ideértve a 2014-ben 670 ezer hatvan napon túl befejeződő földhivatali eljárást is – kikényszerítse a határidőben meghozandó döntést.
A közigazgatási bürokráciacsökkentéssel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2015. évi CLXXXVI. törvény vezette be a függő hatályú döntés jogintézményét, amelyet a Javaslat változatlan tartalommal vett át, csupán annak hatókörét terjesztette ki a hatvan napnál, illetve hatvan napnál hosszabb eljárási határidejű eljárásokra. Továbbra sem kell azonban függő hatályú döntést hozni, ha a hatóság nyolc napon belül érdemben dönt, a kérelmet visszautasítja, az eljárást megszünteti, vagy az eljárást felfüggeszti, vagy a beadvány elintézését függőben tartja. (Vagyis a Javaslat a hatvan napon túl húzódó eljárások közül nem kíván a földhivatali eljárásokra – amely a leggyakoribb elhúzódó eljárás, a 2014-ben hatvan napon túl befejezett 1,3 millió ügyből több mint 670 ezer ebből a körből került ki – is kiterjedő szabályt alkotni.) Ugyanakkor a Javaslat egyfajta „fokozatosságot” teremt azzal, hogy a függő hatályú döntés alkalmazásának mellőzése, vagy annak kizártsága esetén a ügyintézési határidő túllépésére vonatkozó szabályok lépnek érvénybe, az eljárás tehát a következő három szintből áll:
főszabály szerint minden eljárás sommás eljárásként vagy automatikus döntéshozatali eljárásként indul,
amennyiben az eljárást nem lehet sommás eljárásban lefolytatni, a hatóság függő hatályú döntést hoz, és
a függő hatályú döntés kizártsága esetén teljes eljárás lefolytatására kerül sor annak jogkövetkezményeivel, amely során nyolc napon belül meg kell hozni a teljes eljárást megalapozó, kikényszerítő döntéseket.
A Javaslat továbbá a függő hatályú döntés több „hiányosságát” is kijavítja. A jogintézmény ugyanis nem alkalmazható minden eljárásban, avagy annak alkalmazása komoly kockázatokkal járhat. Ezért azokban az eljárásokban, ahol az államigazgatás jogszerűtlen
„hallgatása” esetén az ügyfélnek biztosított jogok valamely, az egyedi ügyféli érdeknél jóval jelentősebb közérdeket érintenek, vagy súlyosan sérthetnek, ott a függő hatályú döntés jogintézményének alkalmazását ki kell zárni. A jogintézmény alkalmazhatóságát tehát az ügyféli érdek és az ügyfélnek biztosított jog által érintett közérdek összemérése alapján kell eldönteni.
Ezen eljárásokra más eljárási megoldás, rezsim – az ügyintézési határidő túllépésének jogkövetkezményei és a jogszerű hallgatás – került kialakításra. Ezen eljárások meghatározását az alábbiak tették szükségessé:
A jogintézmény nem alkalmazható olyan ügyekben, amelyekben a döntés – központi hivatal kivételével – központi államigazgatási szerv vagy a Magyar Nemzeti Bank hatáskörébe tartozik. Ezen eljárások tipikusan nemzetgazdaságilag stratégiainak tekinthető ügyek, amelyek vonatkozásában nem csupán politikailag, hanem a közérdek, közrend, nemzetbiztonság, stb. érdekében szükséges az eljárás érdemi lefolytatását – szükség esetén –
„kivárni”. Ezen eljárások túlnyomó része egyúttal nemzetközi érintettségű, akár környezeti, akár más hatást tekintve. Tipikus példák e körben az atomenergiával, gázvezetékekkel, légi forgalommal, vagy éppen a katonai és honvédelmi építmények létesítésével kapcsolatos ügyek. Általánosságban elmondható ezen eljárásokkal kapcsolatban az is, hogy számos
esetben közvetlen összefüggés áll fenn Hazánk szuverenitásával, és elsősorban bizonyos létfontosságú infrastruktúrák védelmével. E körbe sorolhatók a hálózatos infrastruktúrákkal (vasúti közlekedés, internethálózat, légiközlekedés, stb.) ügyek, de az egyes, sajátos építményfajtákkal kapcsolatos ügyek is.
Továbbá aggályos a függő hatályú döntés jogintézményének alkalmazása az olyan ügyekben, ahol hatósági szerződést kell kötni (pl. frekvenciaügyek). Egyfelől szerződés egyoldalú aktussal nem jöhet létre, másfelől a hatósági szerződés tartalma fogalmilag feltételezi a felek egyedi megegyezését a konkrét szerződéses feltételekben, és ez nem lehet pusztán a kérelem tartalma. Ezért a Javaslat értelmében ilyen esetben a függő hatályú végzésben nem kell rendelkezni a kérelmezett jog gyakorlásáról.
A 44. §-hoz

A hiánypótlás szabályai koncepcionális változást nem hoznak, csupán a Javaslat új szemléletéhez igazodóan, valóban általános szintre kerülnek az eljárási szabályok. Egyértelműsíti a szabályozás azt, hogy a hiánypótlásnak alapvetően két esete különböztethető meg:

ha a kérelem a benyújtásakor nem felel meg a jogszabályban meghatározott – elsősorban anyagi jogi követelményekből fakadó – követelményeknek,
ha a tényállás tisztázása során válik szükségessé hiánypótlási felhívás kibocsátása, az eljárás során felmerült új tényre, adatra tekintettel.

A Javaslat a Ket.-tel ellentétben a hiánypótlásra adható határidőnek nem szab felső határt, hiszen az ügyintézési határidő szabályainak szigorítása az eljárás elhúzásának megakadályozását biztosítja. Újdonság továbbá, hogy a hiánypótlás teljesítésére a hatóság tűz határidőt, továbbá, hogy hiánypótlásra csupán egyszer kerülhet sor. Ez utóbbitól azonban az ágazati szabályok eltérhetnek, mivel vannak olyan eljárások, amelyekben az eljárás bonyolultsága miatt többszöri hiánypótlásra lehet szükség.

A 45. §-hoz

A kapcsolódó eljárás a hatóságok együttműködésének újfajta, nevesített módja, amely egyes, egymásra épülő ügyek sorozatában az ügyfelek jobb kiszolgálását, tehermentesítését szolgálja a hatóságok tevékenységének jobb összehangolásával, és az ügyfél személyes közreműködésének mellőzésével.

A kapcsolódó eljárási forma azokban az eljárásokban lehet előnyös, amelyek az ügyfél végső célja (pl. külföldről behozott gépjármű forgalomba helyezése, születéssel kapcsolatos iratok beszerzése és szociális támogatások elnyerése) több, egymásra épülő eljárás lefolytatását is szükségessé teszi. A kapcsolódó eljárásban az ügyfél csupán egy (a folyamat elején álló) hatósággal kerül eljárási kapcsolatba, a további, ehhez kapcsolódó eljárások során pedig az elsőként eljárt hatóság válik közvetítő – lényegében az ügyfél „képviseletét” ellátó – hatósággá. Az elsőként eljárt hatóság továbbítja a saját döntését, a nála előterjesztett kérelmet és a bizonyítékokat a kapcsolódó eljárásban eljáró hatósághoz, és annak döntését is az első
hatóság közvetíti a kérelmezőhöz. A Javaslat alapján a jogintézmény alkalmazható olyan egymásra épülő eljárásokban is, melyekben az előfeltételt képező eljárások ugyanazon hatóság hatáskörébe tartoznak.

Mindez jelentősen gyorsíthatja az ügyintézést a gyakran előforduló, és az állampolgárok nagy részét érintő ügyek körében (különösen ilyen egyes adatváltozások átvezetése a különböző nyilvántartásokon). A kapcsolódó eljárás alkalmazásával az ügyfélnek nem kell másik hatóságot felkeresnie, azon ügyintézési pontokon pedig, ahol több hatóság is ügyfélfogadást tart, nem kell másik ablakhoz sem átmennie.

A kapcsolódó eljárás szabályait csak az ügyfél kérelmére lehet alkalmazni. Az új jogintézmény elterjedését segítendő a Javaslat tájékoztatási kötelezettséget ír elő a hatóság számára, így az ügyfél értesülhet többek között arról, hogy

eredeti kérelméhez kapcsolódóan milyen hatósági eljárásokat indíthat még,

a kapcsolódó eljárások során milyen bizonyítékok lesznek szükségesek az eljárások sikeres lefolytatásához,

a kapcsolódó eljárás szabályai mit fognak számára jelenteni az ügyintézés során, így például az ügyintézés várható időigényéről és a kapcsolódó eljárás során felmerülő költségekről is tájékoztatást nyújt a hatóság.

Az ügyfél a kapott tájékoztatás alapján mérlegelheti, hogy az eredeti kérelméhez kapcsolódó eljárásokat szeretné-e a kapcsolódó eljárás szabályai szerint lefolytatni, valamint kérheti azt is, hogy csak bizonyos kapcsolódó eljárásokat folytasson le a hatóság ily módon. Az (1) bekezdése első mondatából az is következik, hogy anyagi jogi szabályban meg kell határozni, hogy a hatóság adott ügyben meghozott döntése egy más hatósági eljárásban meghozható döntés feltétele, és ilyenként megalapozza a kapcsolódó eljárás szabályainak alkalmazhatóságát.

A szabályozás rendezi azt az esetet is, amikor az ügyfél kérelmének elintézéséhez egy másik – megelőző – eljárásban meghozandó döntés szükséges. Ilyen esetekben a hatóság a megelőző eljárásban eljáró hatóságnál kezdeményezi a szükséges döntés meghozatalát, a megelőző eljárás lefolytatásához az ügyfél beleegyezését pedig vélelmezni kell. Ez a megoldás egyébként alkalmas számos olyan kérdés hatékony és gyors kezelésére, amelyek miatt eddig kizárólag az eljárás felfüggesztése állt rendelkezésre.

A 46. §-47. §-hoz

A Javaslat az eljárás lefolytatásának akadályai körében új intézményként nevesíti a kérelem visszautasítását. A kérelem visszautasításának két fő esetét szabályozza: ha az eljárás megindításának ún. „előfeltételei” hiányoznak, vagy ha az ügy az ún. ítélt dolog körébe tartozik (vagyis ha az ugyanazon jog érvényesítésére irányuló kérelmet a bíróság vagy a hatóság érdemben már elbírálta, és a kérelem tartalma, valamint az irányadó jogi szabályozás nem változott).
A kérelem visszautasításának első esete arra a helyzetre válasz, amikor pl. az ügyfél nem a megfelelő helyen nyújtja be a kérelmét (hatáskör hiánya), és áttételnek sincs helye. Így pl. olyan kérelmet nyújt be, amit csak a bíróság bírálhat el, ilyen esetben a hatóságnak a kérelem visszautasítása mellett tájékoztatnia kell a kérelmezőt, hogy hová fordulhat keresettel. Ilyen eset az is, ha a kérelem olyan kérdésre irányul, amelyben nincs döntési lehetőség (mert pl. a kérelmezett jog, lehetőség nincs hatósági döntéshez kötve, vagy lehetetlen célra irányul). A kérelem előfeltételei tekintetében kiemelendő, hogy azokat a külön jogszabályok határozzák meg, valamint visszautasításnak ez esetben csakis akkor van helye, ha a Javaslat az adott feltételhez más jogkövetkezményt nem fűz, ilyen lehet különösen, ha a kérelem előterjesztésére határidőt állapít meg a jogszabály és a kérelem idő előtti vagy elkésett, valamint a kérelem nem a jogosulttól származik.
A másik esetkör, amikor már egyszer eldöntött ügyben kérnek újabb döntést, anélkül, hogy bármilyen lényegi – a döntés megfelelőségének megkérdőjelezésére alapos okot adó – változás állott volna be az eldöntendő kérdésben.
Mivel a Javaslat céljai között nem csak az eljárás gyors befejezése, hanem az ügyfelek érdekeinek méltányos szolgálata is szerepel, speciális visszautasítási okként jelöli meg – hangsúlyozottan a hatóság mérlegelésére bízva, nem kötelező esetként –, ha a kérelmet nem az előírt formában terjesztették elő, ugyanakkor ezt a kérelmező orvosolhatja, ha a kérelmét öt napon belül az előírt formában újra előterjeszti. Ez esetben teljes eljárást kell lefolytatni, a kérelem előterjesztettnek tekintendő, de az ügyintézési határidőt az ismételt benyújtási időpontot követő naptól kell számítani. A Javaslat ugyanakkor azt a vélelmet állítja fel, hogy az első kérelem visszautasítása felől hozott döntés elleni jogorvoslati jogáról való lemondásnak (a jogorvoslati kérelem visszavonásának) minősül, ha a kérelmet ismételten benyújtotta. Ez azon életszerű megközelítésen alapszik, hogy az ismételt benyújtással a kérelmező elfogadta a hatóság döntését, és az eljárást – kedvezményes módon – újra megindítja. A Javaslat e rendelkezése azt szolgálja, hogy az ügyfélnek ne kelljen az eljárást újra megindítania, minden iratot újra beszereznie és benyújtania, ha a mulasztása csak formai jellegű, de egyébként a kérelme érdemben elbírálható.
A Javaslat a hatályos szabályozásnál összefogottabb módon rendezi az eljárás megszüntetésének eseteit. A visszautasítás intézményének bevezetése ugyanis a megszüntetés egyes korábbi eseteit is magában foglalja, így azokat a megszüntetés körében nem kell tárgyalni.
Az eljárás megszüntetésének azt az esetét, ha az eljárás okafogyottá vált, nem lehet tételesen szabályozni, mivel annak sok oka lehet, például a hatáskör megszűnése, az ügyfél jogutód nélküli elhalálozása, az eljárást szabályozó jogszabály hatályon kívül helyezése, az ügy tárgyát képező dolog megsemmisülése, stb. Ez a kérdés a hatóság mérlegelési körébe tartozik, és a megszüntető döntés elleni jogorvoslat keretében felülvizsgálható, felülvizsgálandó.
Ugyanakkor egyértelműsíti a Javaslat, hogy a kérelmet benyújtó ügyfél esetén, amennyiben megtagadja a nyilatkozattételt, és ennek hiányában nem lehet eldönteni az ügyet, úgy az eljárást meg kell szüntetni. A megszüntetési ok tehát nem vonatkozik azon ügyfelek nyilatkozataira, akik nem, mint kérelmezők szerepelnek az eljárásban. Az ő esetükben egyéb
eszközöket kell választania a hatóságnak – például eljárási bírság -, hogy ösztönözzék őket az együttműködésre.
A 48. §-49. §-hoz

A Javaslat új alapokra helyezi az eljárás felfüggesztésének intézményét. Az eljárás felfüggesztésétől – hasonlóan a polgári perrendtartáshoz – megkülönbözteti a szünetelés jogintézményét. A felfüggesztés és szünetelés esetei az alábbiak lesznek:
ha az ügy érdemi eldöntése olyan kérdés előzetes elbírálásától függ, amely más szerv hatáskörébe tartozik vagy ugyanazon hatóság más hatósági döntése nélkül megalapozottan nem bírálható el (ilyenkor, a hatályos szabályozással egyező módon, külön törvényi előírás szükségeltetik a felfüggesztéshez), ha az előkérdés bíróság hatáskörébe tartozik, valamint külföldi szerv megkeresése esetén felfüggesztésnek van helye,
ha az ügyfél kéri (vagy ügyfelek együttesen kérik), feltéve, hogy ezt a lehetőséget jogszabály nem zárja ki, az eljárás maximálisan hat hónapi időtartamra szünetel.
Az új rendelkezés ötvözi a Ket. 2016. január 1-je előtt és azóta hatályos szabályozási logikáját. A „más szerv” egy olyan általános kategória, amely magában foglalja a más hatóság, bíróság, vagy akár az uniós szervek fogalmát is, így például egy előzetes döntéshozatali eljárás is megalapozhatja az eljárás felfüggesztését, de kizárólag külön törvényi előírás esetén. Ehhez képest, bíróság és külföldi hatóság megkeresése esetén főszabállyá válik az eljárás felfüggesztésének lehetősége.
Fontos újítás ugyanakkor, hogy – a külföldi szerv megkeresésére alapozott felfüggesztés kivételével – az ügyfél – több ügyfél esetén az ügyfelek együttes – kérelmére a hatóság köteles folytatni eljárását, és érdemben dönteni. Ez – praktikusan – a kérelmek elutasításához vezethet, azonban így egyfajta külön jogorvoslat válik lehetővé, ugyanis a felettes szerv, avagy a közigazgatási bíróság döntésében megállapíthatja, hogy a felfüggesztés nem volt megalapozott.
A Javaslat azt is biztosítja, hogy az előkérdésben eljáró más szerv az eljárás felfüggesztéséről tudomást szerezzen, mert csak ezzel garantálható, hogy az a hatóság számára szükség esetén jelezze, hogy az előtte folyamatban lévő eljárás tárgya nem az, ami a felfüggesztést megalapozta, továbbá azt is, ha az az eljárás bármilyen módon befejeződött.
A Javaslat – ügyfélbarát módon, az eljárás gazdaságosságára is tekintettel és a bürokratikus terhek érdemi, a lakosság számára is érzékelhető csökkentése érdekében – megteremti az ügyfélnek azt a lehetőségét, hogy az eljárás szünetelését maga is kérhesse. A Javaslat abból a megfontolásból indul ki, hogy a kérelmező az „ügy ura”, akinek az érdekeit az ügyfélbarát törvénynek messzemenően figyelembe kell vennie: ahogy a kérelmet előterjesztheti, módosíthatja és visszavonhatja, adott esetben azt is biztosítani kell számára, hogy a kérelmének elbírálására vonatkozó eljárás függő helyzetbe kerüljön.
Ugyanakkor e lehetőséget sem lehet parttalanul biztosítani, a jóhiszemű eljárás elvére figyelemmel a Javaslat ezért úgy rendelkezik, hogy ha az ügyfél az eljárás folytatását hat
hónapon belül nem kéri, a csak kérelemre folytatható eljárás ex lege megszűnik, amelyről értesíti a hatóság mindazokat, akikkel egyébként a döntést közölte volna. A hatóság akkor jár el helyesen, ha erre a kérelmező ügyfél figyelmét felhívja a szünetelést megállapító végzésben. Mindez újabb adminisztratív tehercsökkenést jelent, hiszen nem kell az eljárás megszüntetéséről külön, formális döntést hozni. A szünetelés leghosszabb időtartama hat hónap, és az ügyintézési határidőbe nem számítható be, vagyis az nem esik a hatóság terhére.
A szünetelés sok esetben hatékonyabb megoldást, érdemi lezárást eredményezhet, az ügyfelek lehetőséget kapnak adott esetben jogvitáik békés úton történő rendezésére. Ennek elősegítése érdekében pedig ágazati eljárásokban – szintén a polgári perrendtartáshoz hasonlóan – illeték, vagy díjkedvezmény is biztosítható. Hangsúlyozandó, hogy az ügyek érdemi megoldása jelentősebb cél, mint az, hogy statisztikailag lezárt legyen az adott ügy.
Az 50. §-hoz

A Javaslat a kérelemre induló eljárásra irányadó határidő-szabályokat – azok összefüggő jellegére tekintettel – egy alcím alatt tárgyalja.
Az ügyintézési határidő számítása körében azok kezdő időpontját az eljárás megindulásához köti, amit a Javaslat korábban külön meghatároz, így téve egyértelművé, hogy az eljárás megindulása az ügyintézési határidő megkezdődésének joghatásával is jár. Az eljárási határidő kezdő időpontjánál azonban a Javaslat törvényi szinten eltérést enged. Ennek oka, hogy az Alaptörvény P) cikke kimondja, hogy „a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége”. A P) cikken alapuló eljárásoknál ezért szükséges lehet olyan speciális eljáráskezdeti időpontot megállapítani, ami a különböző biológiai, ökológiai törvényszerűségekhez igazodik (pl. vegetációs időszak). A nemzet kulturális örökségének védelme miatt szintén szükséges lehet bizonyos építési ügyekben az általánostól eltérő időpont meghatározása. Ugyancsak szükséges lehet továbbá speciáils eljáráskezdeti időpont meghatározása a társadalombiztosítási, családtámogatási stb. eljárásoknál.

A Javaslat szakít az általános ügyintézési határidő jogintézményének hatályos szabályozásával, mivel a széles kivételi kör miatt az soha nem minősült általánosnak, emellett az ügyintézési határidőbe be nem számító időtartamok Ket.-ben is megjelenő széles köre okán alkalmatlan volt arra, hogy az ügyfél vagy a hatóság az eljárás várható időtartamára vonatkozóan bármilyen valós következtetést levonhasson. A gyakorlati tapasztalatok szerint olyan mértékű kiszámíthatatlanságot okozott a hatósági jogalkalmazás során, amely az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével összeegyeztethetetlenné vált.
Az ügyintézési határidők rendszere az alábbiak szerint épül fel:

automatikus döntéshozatali eljárásban egy nap,
sommás eljárásban nyolc nap,
teljes eljárásban hatvan nap,
általános határidőként nyolc napot határoz meg a Javaslat, ha valamely eljárási cselekmény teljesítésének vagy végzés meghozatalának határidejéről törvény vagy kormányrendelet külön nem rendelkezik.
Az ügyintézési határidő újraszabályozása azt a jogalkotói célt fejezi ki, ami az Alaptörvény
cikkében említett ésszerű határidőben való ügyintézés követelményében is megfogalmazódik. Eszerint a Javaslat a közigazgatási bürokráciacsökkentéssel összefüggő törvénymódosításokról szóló törvény szabályainak továbbfejlesztésével – intézményesít egy hatvan napos „bruttó” határidőt (ügyintézési határidőt), amely alatt az ügyet érdemi döntéssel le kell zárni.
Az új – a teljes eljárásra irányadó – ügyintézési határidőre alapvetően naptári időszakként kell tekinteni, amelybe csak szűken meghatározott időtartamok nem számíthatók bele, annak érdekében, hogy a törvényi cél teljesüljön: hatvan nap alatt az ügyet döntéssel valóban be kell fejezni.
A be nem számítható időtartamokat ezért a Javaslat jóval szűkebben állapítja meg, mint ami a Ket.-ben az ügyintézési határidővel kapcsolatban érvényesült. Függő hatályú döntés alkalmazása esetén – valamint lásd később, hivatalbóli eljárásokban is – kizárólag a felfüggesztés és a szünetelés az, amely nem számítható be az ügyintézési határidőbe. Amennyiben függő hatályú döntés meghozatalának az adott ügyfajtában nincs helye, úgy ezen időtartamokon felül szintén nem számítanak be az ügyintézési határidőbe az ügyfél mulasztásának vagy késedelmének, valamint minden, a hatóság által számára előírt kötelezettség teljesítésének időtartama.
Eszerint olyan időtartamok, amelyek a hatóságok oldalán merülnek fel (ideértve a megkeresés, a szakhatósági eljárás stb. idejét is) nem szolgálhatnak az ügyintézési határidő meghosszabbbodására. A függő hatályú döntés esetén pedig így biztosítható, hogy egy valóban objektív, szigorú, naptári napban meghatározható időpontban döntés szülessen az ügyfél kérelme tárgyában.
Hangsúlyozandó, hogy a be nem számító időtartamok további bővítése a jogintézmény általános ügyintézési határidőhöz hasonló kiüresedéséhez vezetne, ezért az jogpolitikai okokból nem támogatható a jövőben sem.
Garanciális követelményként ugyanakkor a Javaslat azt is előírja, hogy az ügyintézési határidő letelte előtt 15 nappal az ügyben már soron kívül kell eljárni, annak érdekében, hogy az ügyintézési határidő utolsó napjáig az ügy határozattal befejezhető legyen. E követelmény alapján a hatóságnak minden ésszerű lépést meg kell tennie az ügy befejezése érdekében a határidő letelte előtt.
Természetesen a Javaslat figyelemmel van arra, hogy az Alaptörvény XXIV. és XXVIII. cikkeiben biztosított megfelelő ügyintézéshez, valamint a tisztességes eljáráshoz való jognak megfelelően a kérelem felőli törvényes, megalapozott döntés egyes bonyolultabb eljárásokban
hosszabb ügyintézési határidőt tehet szükségessé. Ezért megengedi, hogy az ilyen ügyekben – törvény rendelkezése alapján – a teljes eljárásra irányadó hatvan napnál hosszabb ügyintézési határidő érvényesüljön.
Az 51. §-hoz

A Javaslat az ügyintézési határidő túllépését a hatóság illeték- és díjvisszafizetési kötelezettségével szankcionálja, illetve mentesíti az ügyfelet az eljárási költségek megfizetése alól. Fontos újítás, hogy ezen jogkövetkezmények alkalmazandóak akkor is, ha a hatóság elmulasztja a függő hatályú döntés meghozatalára irányuló kötelezettségét, de akkor is, ha az automatikus döntéshozatali eljárás vagy a sommás eljárás szabályait indokolatlanul mellőzi. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy ezen jogkövetkezmények nem alkalmazhatók az olyan ügyekben, melyekben függő hatályú döntést kell hozni (ezen esetekre a függő hatályú döntésnél írtak az irányadók).
Az 52. §-hoz

A Javaslat fenntartja a minden eljárásjogban szereplő határidőszámítás intézményét, a napokban, hónapokban és években megállapított határidő mellett új elemként szabályozza az órákban megállapított határidő számítását.
Fontos újítás továbbá, hogy az ügyintézési határidő – a területi közigazgatás fejlesztésével összefüggő célkitűzések érvényesítése érdekében – gyakorlatilag anyagi határidővé válik. A Javaslat értelmében az ügyintézési határidő abban az esetben is lejár, amennyiben annak utolsó napja olyan napra esik, amelyen a hatóságnál a munka szünetel.
Az 53. §-54. §-hoz

Az eljárási szabályok között lényeges szerepet játszanak a határidők, melyek betartása az eljárás ésszerű határidőn belül történő lezárásának záloga. A határidők elmulasztása azonban nem minden esetben róható fel a kötelezettségét nem teljesítőnek. Annak érdekében, hogy az önhibán kívül bekövetkezett mulasztáshoz hátrányos következmények ne kapcsolódjanak, a mulasztó igazolási kérelmet nyújthat be a hatósághoz.
A Javaslat két érdek közt egyensúlyozva, megteremti az összhangot az eljárások gyors és hatékony lezárása, valamint az önhibájukon kívül mulasztó ügyfelek vagy egyéb résztvevők érdekeinek védelme között, ennek érdekében rögzítésre kerül, hogy az igazolási kérelem előterjesztésére az adott eljárási cselekményre irányadó időtartam, de legfeljebb az elmulasztott határidő vagy határnaptól számított negyvenöt napon belül van lehetőség.
Elvi éllel mondja ki a Javaslat továbbá, hogy az igazolási kérelem előterjesztésének, valamint a kérelem alapján megismételt eljárási cselekmény határidejének elmulasztása miatt újabb igazolási kérelem nem terjeszthető elő. Ez a rendelkezés a jogalkalmazás során többször jelzett hiányosságot pótol, emellett pedig a hatóság és az ügyfél közti együttműködést kívánja elősegíteni.
Rögzítésre kerül továbbá, hogy az igazolási kérelem elfogadása esetén milyen intézkedéseket kell megtennie a hatóságnak. A mulasztót olyan eljárásjogi helyzetbe kell hozni, mintha a mulasztás meg sem történt volna, ennek érdekében köteles döntéseit felülvizsgálni, azokat szükség szerint módosítani vagy visszavonni, illetve egyes eljárási cselekményeket – például idézés, szemle – megismételni. Az igazolási kérelemre vonatkozó szabályok közül ugyanakkor minden, ügyvitelinek tekinthető, valamint az általános szabályokból levezethető rendelkezés elhagyásra kerül.
Az 55. §-57. §-hoz

A szakhatósági rendszer a magyar közigazgatási eljárásjog régi intézménye, amelynek alapvető változtatása, elhagyása felmerült a Javaslat előkészítése során, de a szakhatóságok kiemelt fontosságú szerepére tekintettel (amely mind a kiemelt fontosságú ügyekre, mind magában a szakhatóság intézményének kivételességére vonatkozik) annak megtartása mutatkozik indokoltnak. Az új kódex így jelentősen egyszerűsíti a Ket.-ben szereplő szakhatósági eljárásra vonatkozó szabályait, közelítve azt az Áe. szerinti tömör, egyszerű szabály-együtteshez, valamint meghatározza azon szempontokat, kényszerítő körülményeket, amelyekre hivatkozással ágazati törvény vagy a Javaslat végrehajtására kiadott kormányrendelet szakhatósági közreműködést írhat elő. Ezen indokok már kijegecesedett jogalkalmazási gyakorlattal rendelkeznek a szolgáltatási kerettörvény és irányelv alkalmazása révén, így az ún. „közérdeken alapuló kényszerítő indok” fogalmának külön tisztázása nem szükséges. A szakhatóságra egyebekben a hatóságra, a szakhatóság állásfoglalására pedig a döntésre vonatkozó rendelkezések irányadók azzal az eltéréssel, hogy az ügyintézési határidőre vonatkozó rendelkezések kizárólag az előzetes szakhatósági állásfoglalás esetén alkalmazandók, míg a „normál” szakhatósági eljárás tekintetében az ágazati jogszabálynak kell meghatároznia az ügyintézési határidőt.
Emellett fel kell hívni arra is a figyelmet, hogy a szakhatósági rendszer szorosan összefügg az ún. egyablakos ügyintézés elvével. A szakhatósági rendszer egészének megszüntetése európai uniós kötelezettség teljesítését is érintheti, mert az a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 6-8. cikkének teljesítéséhez (egyablakos ügyintézési pontok) is elengedhetetlenek.
A Javaslat tekintettel van az utóbbi évek integrációs folyamataira, számol azzal, hogy a szakhatósági állásfoglalások száma töredékére csökkent mára. Az integráció azonban a területi közigazgatás szerveit érintette, más alkotmányos és közigazgatási szerveket (pl. önálló szabályozó szervek, rendvédelmi szervek) nem. Tekintettel arra, hogy a közigazgatás- szervezés nemzetközileg elfogadott fő alapelvei a decentralizáció és dekoncentráció – amely természetesen nem zárja ki a centralizáció és koncentráció alkalmazásának párhuzamos érvényesítését –, a jövőben is lesznek olyan speciális szakértelmet igénylő feladatokra létrehozott szervek, amelyek nem lesznek részei a területi közigazgatási szervezetnek. A Javaslat egyrészt tekintettel van a közigazgatás-szervezés nemzetközileg is elfogadott elveire, másrészt időtálló szabályozásra törekszik, ezért a szakhatósági rendszert továbbra is fenntartja, így biztosítva, hogy a közigazgatási szervezet későbbi racionalizálásához, korrigálásához megfelelő eljárási háttér álljon rendelkezésre. A Javaslat általános
közigazgatási rendtartás kialakítását tűzte ki célul, amelyben az általános jelző azt (is) jelenti, hogy a közigazgatási eljárások minden főbb kérdésére tartalmaz alapvető szabályokat. Ilyen főbb kérdésnek tekinthető az is, ha két különböző – egy széleskörű (de nem általános) és egy speciális feladatokat ellátó – szerv szerepel az eljárásban. A szakhatóságok jellegükből fakadóan nem nyilvántartások vezetését végző szervek, hanem speciális szakértelmet nyújtó, az ügyet valóban megvizsgáló hatóságok, amelyek az állam szempontjából hatékonyabban és átláthatóbban, az ügyfél számára pedig olcsóbban folytatnak vizsgálatot, majd hoznak döntést, mint a szakértők.
A Javaslat a hatóságok együttműködésére vonatkozó „vegyes” modellre helyezi a hangsúlyt. Ennek lényege szerint, amennyiben az eljárás során az alapügyben eljáró hatóság több más (szak)hatósággal végeztet eljárási cselekményt, fogad be állásfoglalást, az alapügyben eljáró hatóság helyett a szakhatóság előtt felmerülő, az állásfoglalás kialakításához szükséges előzetes kérdést a szakhatóságok indokolt esetben egymással egyeztetve is eldönthetik. Így az eljárás során a hatóságok közötti eljárási kapcsolódási pontok növelésével csökkenthető az időveszteség, a közvetett megkeresésből eredő esetleges félreértések száma, valamint az egymással ellentétes állásfoglalások kiadásának esélye is. A vegyes modell gyakorlatilag megegyezik a Ket. 45. § (1) bekezdése szerinti szakhatóságok közötti egyeztetéssel, azzal a különbséggel, hogy míg jelenleg a Ket. csak törvényben és kormányrendeletben meghatározott egyes ügyfajtákban biztosít lehetőséget erre, azt a Javaslat főszabállyá teszi.
A Javaslat a bürokratikus terhek csökkentése mellett, az eljárási időtartamok rövidítése és kiszámíthatósága érdekében egyszerűbbé teszi az előzetes szakhatósági állásfoglalás kiadását, mivel főszabályként tételezi ennek lehetőségét. Az előzetes szakhatósági állásfoglalás
„felhasználási idejét” általánosan egy évben jelöli meg, amelytől ágazati törvény vagy kormányrendelet eltérhet.
Megjegyzendő azonban, hogy ha a tapasztalatok alapján egyes eljárásfajtákban nincs szükség szakhatósági közreműködés fenntartására, ezt a szakhatósági eljárásokra vonatkozó anyagi jogi szabályok felülvizsgálatával, és nem az általános eljárási szabályok körében lehet megnyugtatóan rendezni.
Az 58. §-61. §-hoz

Az idézés szabályait a Javaslat a magyar eljárásjogi hagyományokra és a jogalkalmazási gyakorlatra támaszkodva jelentősen egyszerűsítve és ésszerűsítve állapítja meg.
Lényeges azonban, hogy a Javaslat kimondja: azt, akinek személyes meghallgatása az eljárás során szükséges, a hatóság kötelezi, hogy a megjelölt helyen jelenjen meg. Ez a szabályozás lehetőséget biztosít a hatóságnak arra, hogy ha az idézett személy kora, egészségügyi állapota, mozgásszervi fogyatékossága vagy más, méltányolható körülmény miatt szükséges, a hatóság előtt megjelenni nem képes személyt a lakóhelyén is meghallgathassa. Másfelől – a Ket.-től eltérően – nem tesz különbséget a kérelmező ügyfél és más ügyfelek között, hiszen a megjelenési kötelezettség a tényállás tisztázását szolgálja, akkor is, ha adott esetben a kérelmező ügyfélnek nem érdeke a megjelenés. Ugyanakkor lehetővé teszi, hogy ha az ügyfél jelenléte nem feltétlenül szükséges az eljárási cselekményhez, akkor arról a hatóság csak
értesíti az ügyfelet. Ez biztosítja az ügyféli jogok gyakorlásának lehetőségét, a megjelenési kötelezettség mellőzésével. Változást jelent a hatályos jogszabályi környezethez képest, hogy az idézést – egységesen az értesítésre vonatkozó szabályokkal – úgy kell közölni, hogy azt öt nappal korábban kapja meg az érintett.
A 62. §-hoz

A jogállami eljárásjogokban meghatározó a szabad bizonyítás elve, ami azt jelenti, hogy a hatóság szabadon választja meg az alkalmazandó bizonyítási eszközt, és a bizonyítékokat egyenként és összességükben, szabad meggyőződése szerint értékeli. A közigazgatási hatósági eljárásjogban ismertek azonban olyan, az eljárást gyorsító és egyúttal kiszámíthatóbbá tevő, a szabad bizonyítás elvét áttörő megoldások, amelyekben a jogalkotó egyes bizonyítási eszközök alkalmazását előírja. A tényállás két módon tisztázható:
a rendelkezésre álló adatok alapján és
a bizonyítási eljárás útján.

Egyértelművé teszi a Javaslat, hogy a tényállás tisztázása érdekében csak olyan bizonyíték használható fel, amely az ügy szempontjából releváns és feltétlenül szükséges a megalapozott döntéshozatalhoz. A bizonyítás célja tehát a tényállás nem teljeskörű, hanem (az ügy eldöntéséhez nélkülözhetetlenül) kellő tisztázása.
Fontos változás, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog biztosítékaként a Javaslat tételesen rendelkezik arról, hogy minden olyan jogszerűen beszerzett bizonyíték felhasználható, amely a tényállás felderítésére alkalmas, valamint megtiltja, hogy bizonyítékként használják fel a jogszabálysértéssel szerzett bizonyítékokat (ún. „mérgezett fa gyümölcse” szabály).
A bevált különös eljárási szabályokra figyelemmel a Javaslat lehetővé teszi, hogy a jogalkotó indokolt esetben áttörje a szabad bizonyítás elvét, egyúttal csökkenti a hatóság döntésének diszkrecionalitását. A jogalkotó felelős döntése alapján, megfelelően megválasztott szigorú bizonyítási eszközök nem csak az eljárás menetét, hanem annak időtartamát is lényegesen kiszámíthatóbbá, egyszerűbbé teszik. Éppen ezért, egyfajta zsinórmértékként megállapítja a Javaslat azon szempontokat, melyek alapján az ágazati joganyag szigorú bizonyítást írhat elő okirat vagy egyéb irat felhasználására vonatkozóan. Ez a rendelkezés összhangban van a bürokratikus terhek csökkentésére irányuló kormányzati szándékkal, egyben valódi, tartalmi deregulációt tesz szükségessé. Az interoperabilitás meggyökeresedett szabályai szerint itt is külön hangsúlyozandó, hogy mellékletként nem kérhető az ügyféltől szakhatósági állásfoglalás vagy előzetes szakhatósági állásfoglalás csatolása, és az ügyfél azonosításához szükséges adatok kivételével az ügyféltől nem kérhető olyan adat, amely nyilvános, vagy amelyet valamely közhiteles nyilvántartás tartalmaz.
Minden más, nem okirati bizonyíték esetében a Javaslat szakít a kötött bizonyítási elemek előírásának lehetőségével. E rendelkezés szükségessé teszi az ágazati anyagi jogi szabályok felülvizsgálatát, továbbá a jelenlegihez képest sokkal nagyobb felelősséget ró a hatóságokra, azzal, hogy minden egyes eljárásban saját maguk, teljesen szabadon, egyenként határozzák
meg az alkalmazandó bizonyítási eszközöket úgy, hogy eközben az eljárás időszerűsége se szenvedjen csorbát.
A 63. §-64. §-hoz

A Javaslat a hatályos szabályozáshoz képest több ponton átalakítja az ügyfél nyilatkozatára vonatkozó rendelkezéseket. Az ügyfél nyilatkozatának szerepét, súlyát megnöveli, ami nagyobb lehetőséget, egyúttal felelősséget is ró az ügyfelekre, mert egyes esetekben a nyilatkozat – az azzal ellentétes bizonyítékok hiányában – elsődleges bizonyítási eszközzé válhat. A Ket.-tel ellentétben – amely ezt csak az irat tekintetében engedi meg – a Javaslat általános jelleggel lehetővé teszi, hogy a bizonyítékot az ügyfél nyilatkozatával pótolhassa, amennyiben annak beszerzése nem lehetséges.
A jóhiszemű ügyféli joggyakorlás biztosítékaként a Javaslat megteremti annak lehetőségét, hogy az ügyfél vagy képviselője, ha más tudomása ellenére az ügy szempontjából jelentős valótlan tényt, adatot állít vagy elhallgat, illetve ha a kötelező adatszolgáltatás körében adatszolgáltatási kötelezettségét nem teljesíti, eljárási bírsággal legyen sújtható. Mindez nem sérti sem az ügyvédi titoktartásra vonatkozó szabályokat, sem a más, adatvédelemre vonatkozó rendelkezéseket, hiszen az együttműködés keretében elvárható, hogy az eljárásban minden szereplő jóhiszeműen járjon el, és ne akadályozza szándékosan az érdemi döntés meghozatalát, ugyanakor a más törvényből fakadó titoktartási kötelezettséget a Javaslat nem írja felül. Mindez természetesen nem sérti továbbá az önvádra kötelezés tilalmának érvényesülését sem, erre külön utal is a Javaslat.
A 65. §-hoz

A Javaslat jelentősen egyszerűsíti az irat felhasználására vonatkozó szabályokat. Egyértelművé válik, hogy irat bemutatására abban az esetben lehet kötelezni az ügyfelet, amennyiben annak beszerzése az elektronikus ügyintézés szabályai szerint nem lehetséges, továbbá rögzíti a Javaslat, hogy az ügyfél jogosult másolati példányban benyújtani az adott okiratot, amennyiben nyilatkozik arról, hogy az az eredetivel mindenben megegyezik. A másolati példány elfogadhatósága tekintetében törvény vagy kormányrendelet eltérhet, hiszen vannak olyan eljárások – elég csak az ingatlan-nyilvántartásra gondolni -, melyekben kiemelkedő érdek fűződik az érintett okirat érvényességének megállapításához, az eredetiség követelményéhez. Fontos újítás továbbá, hogy a külföldön kiállított közokirat felülhitelesítését sem általános jelleggel követeli meg, hanem azt a hatóság akkor kérheti, ha a közokirat eredetiségével vagy tartalmával kapcsolatban kételye merül fel. Az eljárás gyorsítását szolgálja az a rendelkezés, amely szerint, ha az ügyfél a nem magyar nyelven kiállított irat mellé annak magyar nyelvű hiteles fordítását is csatolja, a hatóság azt a fordítás szerinti tartalommal fogadja el, vagyis annak az eljárás során fordítása már nem lesz szükséges.
A 66. §-67. §-hoz

Az egyik leggyakrabban igénybe vett bizonyítási eszközként a hatóság az ügyre vonatkozó valamely tényt ismerő személyeket tanúként hallgatja meg. A tanúvallomás-tétel kötelezettség, azonban vannak olyan esetek, amikor valaki nem hallgatható meg tanúként (abszolút akadály), vagy a vallomástételt megtagadhatja (relatív tanúzási akadály). Ha a Javaslat szerint valaki nem hallgatható meg tanúként, akkor sem tehet tanúvallomást, ha egyébként azt felajánlja. A tanúvallomás megtagadásáról – megfelelő, a megtagadás lehetőségére, valamint a hamis tanúzás jogkövetkezményeire is kiterjedő kitanítás után – az érintett dönt. Ha megtagadja a vallomástételt, erre nem kötelezhető, és ezért nem is szankcionálható. Ha viszont tanúvallomást tesz, igazmondási kötelezettség terheli.
A védett adat védelmét szolgálja, hogy a tanú meghallgatásán nem lehet jelen az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője, ha a tanú védett adatról tesz vallomást. Ezzel szemben a tanú védelmét biztosítja, hogy ha a hatóság elrendelte a tanú természetes személyazonosító adatainak és lakcímének zárt kezelését, meghallgatásán az ő érdekében eljárókon kívül csak a hatóság lehet jelen.
A 68. §-70. §-hoz

A Javaslat a szemlére vonatkozó szabályok megalkotása során egyfelől annak a tényállás tisztázása során betöltött szerepére, másfelől a szemletárgy birtokosának magánszférájába történő beavatkozás miatt szükséges garanciális szabályokra helyezte a hangsúlyt. Ennek során a Javaslat a hatályosnál lényegesen egyszerűbb, de az ügyész számára hatékony beavatkozási lehetőséget biztosító szabályt alkotott az azonnali eljárási cselekmény érdekében lefolytatott szemle megtartására. A szabályozás értelmében minden olyan esetben, amikor a szemle eredményes lefolytatása azt kikényszeríti – akár mert azt valaki akadályozza, akár más fontos ok alátámasztja – a hatóság a rendőrség közreműködését kérheti. További újítás, hogy a szemle gyorsabb és hatékonyabb lefolytatása érdekében meghatározott esetekben az ügyésznek nem lesz előzetes jóváhagyási jogköre; hasonlóan a szabálysértési törvényben alkalmazott megoldáshoz, a szemle megtartásáról az ügyészt az arról szóló hatósági döntést követően haladéktalanul, a szemle megtartását megelőzően értesíteni kell.
A 71. §-73. §-hoz

A közigazgatási hatósági eljárásokban betöltött jelentőségük miatt elengedhetetlen a szakértőkre és tolmácsokra vonatkozó legfontosabb szabályok meghatározása. A Javaslat – a jogalkalmazási tapasztalatokra figyelemmel – továbbra is rendelkezik arról, mikor kell, illetve mikor nem lehet szakértőt igénybe venni, azonban nem ismétli meg az igazságügyi szakértőkről szóló törvény rendelkezéseit.
Jelentős, az eljárást gyorsító és költséghatékony szabálya a Javaslatnak, hogy tolmácsként az ügyben eljáró hatóság el nem járó tagja, valamint – ha az a tényállás tisztázáshoz elengedhetetlen – az ellenőrzés helyszínén tartózkodó, idegen nyelvet beszélő személy tolmácsként igénybe vehető.
A 74. §-75. §-hoz

A Javaslat ehelyütt megkülönbözteti az ellenérdekű ügyféllel szemben kérelemre indított (jogvitás eljárások) és az ellenérdekű ügyfelek részvételével zajló eljárásokat.
A felek együttes meghallgatása sok olyan információhoz juttathatja a hatóságot, amelyek relevánsak az ügy eldöntése szempontjából, így a jogintézmény alkalmazását minél szélesebb körben teszi lehetővé a Javaslat. Tárgyalás tartása továbbra sem lesz kötelező, de minden esetben – ha szükség van a felek együttes meghallgatására vagy azt az ügy természete megengedi – dönthet úgy a hatóság, hogy akár jogvitás, akár ellenérdekű ügyfelek részvételével zajló eljárásban tárgyalást tart. A hatóság továbbra is tárgyalást tart továbbá, ha a tényállás tisztázásához szükség van az érintettek együttes meghallgatására. Mindezen körülmények alapos mérlegelése a hatóság feladata és felelőssége, amennyiben egy ügyben nem várható az ügyfelek együttműködése, úgy természetesen a hatóságnak nem kötelező a jogintézményt alkalmazni.
Annak érdekében, hogy elősegítse az ügy az ügyfelek és a hatóság számára is megfelelő, gyors lezárását, a Javaslat előírja, hogy a hatóság a tárgyaláson kísérelje meg az ellenérdekű ügyfelek között egyezség létrehozását.
Figyelemmel arra, hogy a jogalkalmazási tapasztalatok szerint a közmeghallgatás távolról sem volt sem általános jellegű, sem pedig gyakran alkalmazott eljárásjogi jogintézmény, annak az általános hatósági eljárásjogi kódexben való szabályozására nincs szükség. Természetesen e jogintézménynek nagyon is helye lehet az egyes szakigazgatási, különös eljárási szabályok között.
A 76. §-hoz

Az ügyféli jogok érvényesítése érdekében a korábbi szabályozással szemben a Javaslat általános jelleggel írja elő a hatóságnak, ha bizonyítási eljárást folytatott le, és az eljárás folyamán korábban nem biztosította az ügyfél számára a bizonyítékok maradéktalan megismerését, úgy annak befejezését követően értesítse az ügyfelet. Hangsúlyozandó, hogy e
§ az értesítés céljaként tételezi a bizonyítékok megismerésének és a további bizonyítási indítvány megtételének lehetőségét, azonban e rendelkezésből nem következik, hogy az ügyfélnek a bizonyítékokat ténylegesen meg is kellene ismernie. Annak érdekében, hogy az eljárás ne húzódhasson el, a hatóságnak célszerű a jogalkalmazása során az ügyfelek ez irányú
„meghallgatását” egyidőben biztosítani, a határidő tekintetében pedig az általános, nyolc napos határidő irányadó.
A 77. §-hoz

A közigazgatási hatósági szabályozás egyik kulcskérdése, miként tudja az eljárások időszerűségét biztosítani. Minden tapasztalat szerint az eljárások elhúzódásának egyik meghatározó oka lehet, ha az ügyfél, vagy az eljárás bármely résztvevője azt akadályozza. Indokolt ezért olyan rendelkezéseket is megállapítani, amelyek a gyakorlatban is alkalmasak lehetnek az eljárást akadályozó magatartások visszaszorítására. A Javaslat több ponton is
átalakítja a hatályos szabályozást: így nem egyszerűen a kiszabott eljárási bírság mellett biztosít lehetőséget az okozott eljárási többletköltségek megtérítésére, hanem – ha azt az ügyfél vagy az eljárásban résztvevő bármely személy vagy szerv önhibájából eljárási kötelezettségszegése okozta – az okozott többletköltségek megtérítésére kötelezést kivételt nem tűrő szabállyá teszi, és emellett biztosítja az eljárási bírság kiszabásának lehetőségét.
A Javaslat megállapítja emellett az eljárási bírság legalacsonyabb és legmagasabb mértékét, és a kiszabás során értékelendő szempontokat. Az eljárási bírság maximális mértéke tekintetében törvény eltérhet, hiszen más összegű szankció jelent hatékony fellépési lehetőséget egy versenyfelügyeleti, avagy éppen egy szociális eljárásban. Annak pedig természetesen továbbra sincs akadálya, hogy az ágazati joganyag az adott ügyfajta sajátosságaihoz igazodó, további mérlegelési szempontot – mint kiegészítő szabály – állapítson meg.
A 78. §-79. §-hoz

Az egyes eljárási cselekmények eredményének és lefolyásának dokumentálása a hatósági eljárás egyik kulcskérdése. Ha az eljárási cselekmény nem rekonstruálható, vagy annak eredménye nem állapítható meg, vagy mindezekkel összefüggésben bármilyen kétely merülne fel, az az eljárás tisztességét veszélyeztetné, és a döntés megalapozottságára is kihatna.
A Javaslat meghatározza, hogy mikor, és milyen tartalommal kell jegyzőkönyvet, vagy feljegyzést készíteni. Kiemelendő, hogy a Javaslat tudatosan használja e helyütt az eljárás
„más résztvevője” fordulatot, ugyanis indokolt a jegyzőkönyv előírását nem pusztán az ügyfél és eljárás „egyéb résztvevőinek” részvételével zajló eljárási cselekményekre korlátozni, hanem az akkor is szükséges, ha az pl. úgy zajlott a rendőrség részvételével, hogy azon a szemletárgy birtokosa nem volt jelen. Emellett a technikai haladásra is figyelemmel, egyszerűsíti a kép- és hangfelvétel készítésére vonatkozó szabályokat, amikor kimondja, hogy ilyen esetben a jegyzőkönyvben csak az eljárási cselekményen résztvevő személyek azonosításához szükséges adatokat, az elkészítés helyét, idejét és egyéb körülményeit kell feltüntetni.
Eddig hagyományosan a tanúval együtt szabályozta a jogalkotó a hatósági tanúra vonatkozó szabályokat. Figyelemmel azonban arra, hogy a hatósági tanú rendeltetése nem az ügyben való bizonyítás általában, hanem kizárólag az egyes eljárási cselekmények lefolyásának dokumentálása, továbbá – szemben a tanúvallomás-tétellel – nem hogy nem kötelező, hanem arra senki sem kötelezhető, a Javaslat itt állapítja meg a rá vonatkozó szabályokat.

Fejezet
A hatóság döntései A 80. §-hoz
A Ket. egyik jelentős újítása volt, hogy elnevezésben is különbséget tett az érdemi (határozat) és az eljárás során hozott más döntések (végzés) között. A döntés e két fajtájával összefüggő évtizedes jogalkalmazási tapasztalatok meglehetősen széttartóak. Gyakran okozott nehézséget
a hatóságnak annak megítélése, hogy az eljárás során tett aktusa kíván-e egyáltalán döntést, vagy valamilyen formátlan aktussal (pl. ügyfélnek küldött levél) az megfelelően kezelhető. Az önálló jogorvoslattal támadható végzések körét a Javaslat tételesen meghatározza, a többi (vagyis az önállóan nem, csak az érdemi döntés elleni jogorvoslattal támadható) eljárásvezető végzést azonban képtelenség lenne az általános eljárásjogi szabályok szintjén tételesen meghatározni. Annak érdekében, hogy az ügyfelek és az eljárás egyéb résztvevői számára is egyértelmű legyen, hogy a hatóság nem pusztán udvariasságból levelez vele, és a neki küldött irat kihathat az eljárására, eljárásjogi helyzetére, vagy végső soron az ügy érdemében hozott döntésre is, indokolt az eljárásvezető döntések végzési formájának fenntartása. Figyelemmel azonban arra, hogy az ilyen végzések indokolásának elkészítése jelentős, közigazgatáson belüli, belső bürokráciát is eredményez, a Javaslat a döntés tartalmára vonatkozóan lehetővé teszi, hogy a hatóság az ilyen esetekben egyszerűsített végzést hozzon, amelyben jogorvoslati kitanítás szerepeltetése ugyan kötelező – hiszen innen értesül az ügyfél arról, hogy a döntéssel szemben nincs helye önálló jogorvoslatnak -, az indokolás azonban kizárólag a végzést megalapozó jogszabályhelyek megjelölésére terjed ki. E rendelkezésekből az is következik, hogy ha a hatóság nem tudja közlendőjének tételes jogszabályi alapját meghatározni, még ilyen egyszerűsített döntést sem kell hoznia. Ugyanakkor fontos rámutatni, hogy ilyen jellegű, egyszerűsített végzés meghozatala nem kötelező, az csupán lehetőség a hatóság oldalán. Ha az ügy összes körülményéből következően az szükséges, természetesen készíthető továbbra is minden tartalmi elemet magában foglaló döntés is. Az érdemi döntések tehát ezen indokokkal és változásokkal a Javaslat szerint továbbra is határozati formát igényelnek, az eljárás során hozott (nem érdemi) döntések pedig végzések.
A Javaslat tartalmazza a hatóság hallgatására vonatkozó rendelkezést, azonban a jogfejlődésre tekintettel jelentős újítást vezet be. Szövegszerűen is megjeleníti a jogszerű hallgatás jogintézményét – a közigazgatási jogfejlődés eredményét általánosítva –, amely annyit jelent, hogy – praktikusan tiltó – döntés hiányában, az ügyintézési határidő eredménytelen elteltével az ügyfelet megilleti a kérelmezett jog gyakorlása. Automatikus döntéshozatali eljárásban ez főszabály, amelytől törvény vagy kormányrendelet eltérhet, teljes eljárásban és sommás eljárásban azonban akkor van helye, ha azt a külön törvény vagy kormányrendelet lehetővé teszi, és teljes eljárás esetén is kizárólag akkor, ha az ügyben nincs helye függő hatályú döntés meghozatalának (ebben az esetben ugyanis a függő hatályú döntéshez fűződő jogkövetkezmények alkalmazandók). A szakhatóságra mindezen rendelkezések természetesen megfelelően irányadók a szakhatóságra vonatkozó alkalmazási szabály révén.
Elsősorban a szolgáltatási tevékenység megkezdésével összefüggő uniós joganyag által indukáltan jelent meg egyfajta három lépcsős folyamat a szabályozási struktúrában. Attól függően, hogy egy tevékenység gyakorolhatósága, annak hatóság általi ellenőrzése, figyelemmel kísérése mennyire van szoros kapcsolatban a közérdekkel, lehet egy adott tevékenységet bejelentés, ún. tudomásulvétel vagy engedély alapján gyakorolni. Az engedélyezés legszembetűnőbb – és legjelentősebb – sajátossága a bejelentéssel szemben, hogy az engedély konstitutív hatályú, egy formalizált eljárás és döntés szükséges az ügyfélnek az adott tevékenység végzéséhez. Ilyen esetekben nyilván szoros kapcsolat áll fenn a közérdekkel. A bejelentési modell sajátossága ehhez képest, hogy a tevékenység
megkezdéséhez nincs szükség hatósági eljárásra, csupán annak bejelentésére, a tevékenység azonnal gyakorolható. A hatóság pedig utólag ellenőrizheti, szükség esetén megtilthatja a tevékenység gyakorlását. A tudomásulvétel pedig valahol a két „alapmodell” közt helyezkedik el. A bejelentési rendszer alapjait a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló 2009. évi LXVI. törvény fektette le. Az ún. közigazgatási bejelentések és tudomásulvételek azonban más ágazati, különös eljárásokban is megjelentek (tipikus példa az építésügyi eljárások). A Javaslat dogmatikai szempontból közelít a kérdéskörhöz, és a bejelentések szabályait nem tartalmazza. Ennek indoka az, hogy a bejelentés nem minősül kérelemnek, az alapján nem keletkezik a hatóság számára döntési kötelezettség, mint adminisztratív dokumentum kívül esik a hatósági eljárásjog terrénumán. A bejelentés csupán eredményezhet egy hivatalbóli hatósági eljárást – például bírságolás jogosulatlan tevékenység végzése miatt –, de a cél éppen az, hogy a közérdek szempontjából kevésbé jelentős ügyeket „elterelje” a hatósági eljárásjog hatálya alól. Másfelől a Javaslat célja a valóban általános és valóban eljárásjogi rendelkezések megállapítása, a bejelentések szabályai pedig nem tekinthetők ilyennek. Minden esetben csakis az ágazati joganyag tudja azt meghatározni, hogy mely tevékenységek végezhetők bejelentés alapján, és konkrétan milyen feltételekkel.
A bürokratikus terhek csökkentésére irányuló szándékkal összhangban a Javaslat továbbra is fenntartja azt a – egyes ágazatokban létfontosságú – szabályt, hogy ha az eljárás a jogszabályban meghatározott jogosultak pénzbeli ellátásának mérlegelés nélkül a jogszabályban meghatározott mértékre történő emelésére irányul, a hatóság mellőzi a határozathozatalt, ezekben az ágazatokban ugyanis milliós nagyságrendben lenne szükséges döntések kibocsátása, és a döntés tartalmára tekintettel a jogorvoslat nem életszerű.
A 81. §-hoz

A döntés tartalma, megszövegezése és hordozója körében a Javaslat nem kíván változtatni a már kialakult szabályokon, így a Javaslat általános absztrakciós szintjének megfelelően megtartja a Ket. szabályainak magját. A Ket. rendelkezéseiben szereplő többletelemek, többletszabályok főleg ügyviteli, máshol pedig ágazati jellegűek voltak, azokat a Javaslat nem veszi át. Mivel a Javaslat megengedi a rendelkezéseket kiegészítő szabályok alkalmazását, így egyes ágazatokban továbbra is alkalmazhatják ezeket a döntés formaiságára vonatkozó szabályokat.
A Javaslat jelentősen kiszélesíti az egyszerűsített döntés meghozatalának lehetőségét, ennek eredményeként az nem csak akkor alkalmazható, ha a hatóság a kérelemnek teljes egészében helyt ad, és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél, vagy a döntés az ellenérdekű ügyfél jogát vagy jogos érdekét nem érinti, hanem az önállóan nem fellebbezhető végzés, valamint az egyezség jóváhagyása is e körbe tartozik. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy az önálló jogorvoslattal nem támadható végzések rendelkező része „teljes”, azaz abban jogorvoslati kitanítást kell adni, hiszen az ügyfél így értesülhet arról, hogy a döntéssel szemben nem élhet önálló jogorvoslattal. E rendelkezések egyébként abban is orientálják a hatóságot, hogy az adott kérdésben szükséges-e végzést hozni, vagy elegendő „egyszerű levelet” írni: ha a hatóság közlendőjét jogszabályi hivatkozással alá tudja támasztani, végzést hoz, ha azonban
nincs olyan jogszabályi hivatkozás, amelyre a döntését alapozná, azonban szükségesnek látszik az eljárás résztvevőjével kommunikálni, azt – a döntés formáját és jogkövetkezményeit nélkülöző – levélben is megteheti.
A 82. §-hoz

Osztva a német közigazgatás-tudomány egyöntetű álláspontját, amely különbséget tesz bíróság döntéséhez kapcsolódó jogerő (Rechtskraft) és a közigazgatási hatósági döntéshez kapcsolódó ún. Bestandskraft között, a javaslat szakít a közigazgatási jogerő fogalmával. Az anyagi jogerő (tehát a döntés megtámadhatatlansága és megváltoztathatatlansága) ugyanis kizárólag a bíróság döntéséhez kapcsolódhat. A jogerő jelenleg is két (alaki és anyagi) értelemben jelenik meg a közigazgatási eljárásban, amely tudományos fogalom lévén nehezen érthető mind az ügyfelek, mind az ügyintézők számára. Összhangban tehát a közigazgatási perrendtartás koncepciójával, a Javaslat a jelenlegi alaki jogerő helyett a döntés véglegessége fogalmat használja, kifejezésre juttatva, hogy a végleges döntés a hatósági eljárás befejezése, azt már a hatóság nem módosíthatja, abból jogok és kötelezettségek fakadnak, tehát a hatóság döntési joga tekintetében véglegesnek minősül.
A 83. §-hoz

Az egyezség jóváhagyására vonatkozó szabályokban fontos, az ügyfelek érdekeire figyelemmel lévő újítás, hogy a hatóság az egyezségi kísérleten kívül kötött egyezséget is jóváhagyhatja, ha az megfelel a garanciális feltételeknek. Az Alaptörvény külön nevesítése azért indokolt, mivel vannak olyan rendelkezései – például az Alaptörvény P) cikke –, melyek megsértésére adott esetben közvetlenül is hivatkozni lehet. A közérdek mint feltétel nevesítése azért nem szerepel, mert a közigazgatási eljárás eleve a közérdek védelme érdekében zajlik, a hatáskörgyakorlás során is a jogszabályban meghatározott közérdeket érvényesíti a hatóság, így ez külön nevesítés nélkül is feltétele az egyezség jóváhagyásának, amelynek a jogszabályszerűség is a feltétele.
A 84. §-hoz

A Javaslat az azonnali végrehajthatóság jogintézményét a jogalkalmazási tapasztalatok alapján egyszerűsítette és közérthetőbbé tette. Hangsúlyozandó e körben, hogy az azonnali végrehajthatóságnak csakis abban az esetben van jelentősége, amennyiben az adott döntéssel szemben fellebbezésnek van helye, hiszen a végleges döntésben szereplő kötelezettségek megsértésekor rögtön megnyílik a végrehajtási jog.
A 85. §-hoz

A döntés közlésére vonatkozó szabályok közül elhagyásra kerültek az általánosság szintjét el nem érő részletszabályok, valamint az elektronikus közlésre vonatkozó rendelkezések, mivel azokat az elektronikus ügyintézésről szóló törvény, valamint az ágazati érdekeknek megfelelően ágazati jogszabályok rendezik.
A 86. §-87. §-hoz

Az eljárásjogok megújítására irányuló kodifikációs munka során egyöntetű álláspont alakult ki abban a kérdésben – mind a jogtudomány, mind az új polgári perrendtartás. tervezetének előkészítő munkálataiban részt vevő gyakorlati szakemberek részéről –, hogy a „kézbesítési vélelem és annak megdöntése” dogmatikailag helytelen megjelölés azokra az esetkörökre, amelyek bekövetkezése esetén a kézbesítési vélelem a jogszabály alapján beáll.
Amint arra a pl. a Polgári Perjogi Kodifikációs Szerkesztőbizottság Koncepció I. tervezete is rámutat a „törvényi vélelem valamilyen valószínű tény bizonyítását teszi szükségtelenné azáltal, hogy e nem bizonyított tényre alapítva kell meghoznia döntését a bíróságnak. A vélelem attól függően lehet megdönthető vagy megdönthetetlen, hogy a törvény lehetőséget biztosít-e e valószínű, ámde bizonyítottként elfogadandó ténnyel szemben az ellenbizonyításra vagy sem. Ezzel szemben a kézbesítési vélelem körében szabályozott két tényállás, az irat átvételének megtagadása, valamint az átvétel elmulasztása esetén biztos, hogy nem történt meg a kézbesítés, hiszen az iratot a feladó részére visszaküldi a postai szolgáltató. Valójában tehát nem a kézbesítési vélelem, hanem a kézbesítési fikció kifejezésének az alkalmazása indokolt, lévén a törvény egy valótlan tény, meg nem történt esemény valóságosnak tekintését írja elő.”
Az eljárási törvények hatályos szabályozása alapján egyértelmű, hogy a kézbesítési vélelem nem kizárólag a postai szolgáltató szabályszerű kézbesítési eljárásának lefolytatásához kötődik, hanem megállapítható, hogy a vélelem beállásával összefüggésben „az átvétel meg nem történtének a tényén” van a hangsúly és nem a postai szolgáltató szabályszerű kézbesítési tevékenységén, amely csak egyik oka lehet az átvétel meghiúsulásának. Erre figyelemmel a Javaslat – a kézbesítési fikció terminus technicus bevezetése nélkül – nem a vélelem megdöntéséről rendelkezik, hanem a kézbesítettnek tekintettséggel szembeni kifogás lehetőségét biztosítja a címzettnek. Hangsúlyozandó, hogy e terminológiai pontosítás (vélelem helyett fikció, illetve megdöntés helyett a kézbesítési fikcióval szembeni kifogás) nem bontja meg a postai kézbesítésre vonatkozó jogszabályokkal való összhangot sem, kizárólag a jogirodalom által is rendszeresen hivatkozott dogmatikai visszásság feloldását szolgálja.
A Javaslat – a közigazgatási bürokráciacsökkentéssel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2015. évi CLXXXVI. törvényben kialakított szabályokhoz hasonlóan – nem írja elő a hatóság számára, hogy a kézbesítettnek tekintettségről külön is tájékoztassa a címzettet.
A Javaslat szerint az iratot továbbra is a kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon kell kézbesítettnek tekinteni. Figyelemmel az 50. § (4) bekezdésére, miszerint az ügyintézési határidőn belül a döntés közlése iránt is intézkedni kell, e rendelkezésből nem következhet olyan értelmezés, amely a hatóság e kötelezettségét duplikálná, a szabály a kézbesítő (postai szolgáltató, hatósági kézbesítő, vagy akár kézbesítési végrehajtó stb.) sikertelen kézbesítési kísérletéhez fűz jogkövetkezményt.
Ha az ügyfél magyarországi lakcímmel vagy székhellyel nem rendelkezik, képviselőt nem nevezett meg, és elektronikus kapcsolattartásnak nincs helye, a Javaslat szerint az ügyfél
köteles az első kapcsolatfelvétel alkalmával kézbesítési meghatalmazottat állítani. Fontos rámutatni e körben arra, hogy ezek a feltételek konjunktívak, azaz bármelyikük hiányában nem kell kézbesítési meghatalmazottat megnevezni. Emellett a Javaslat megállapítja az ügyféli jogok biztosítása miatt garanciális jelentőségű kézbesítési ügygondnokra vonatkozó szabályokat.
A 88. §-89. §-hoz

A Javaslat a hatályos Ket.-től eltérően az általánosság szintjén a közlés két sajátos módját is szabályozza. Mindkét közlési módban közös, hogy a döntés vagy annak egyes elemei nyilvánosságra hozatalával biztosítja az ügyféli jogok gyakorlásának lehetőségét, így pedig a megfelelő ügyintézéshez, illetve a tisztességes eljáráshoz való jogot. A két közlési módot sajátosságaikra figyelemmel a javaslat elnevezésében is megkülönbözteti.
A kézbesítés – akár előre látható – sikertelensége esetén a hirdetmény az ügy azonosítása szempontjából fontos adatok mellett azt a figyelemfelhívást is tartalmazza, hogy a hatóság az ügyben döntést hozott, de annak kézbesítése akadályba ütközött, ezért az ügyfél vagy képviselője a döntést a hatóságnál átveheti. Ezzel biztosítható, hogy a döntés tartalma illetéktelenek számára ne legyen megismerhető.
Ettől eltér az az esetkör, amikor az ügyfelek köre pontosan nem állapítható meg, számuk nagy, vagy a döntés közérdekű keresettel támadható meg, ilyenkor közhírré tételnek van helye. Ebben az esetben nem elegendő, hogy az ügyfelek pusztán a döntés tényéről szerezzenek tudomást, jogaik gyakorlása, vagy éppen kötelezettségeik teljesítése érdekében szükséges, hogy annak tartalmával is tisztában lehessenek. Ilyenkor a közlemény az ügy azonosítása szempontjából fontos adatokon túl a határozat rendelkező részén és indokolásának kivonatán kívül azt a figyelemfelhívást is tartalmazza, hogy a döntést a hatóságnál megtekintheti.
Mind a hirdetményi közlést, mind pedig a közhírré tétel útján történő közlést az ágazati törvény vagy kormányrendelet kötelezővé teheti, ezzel elérhető az elsősorban sok ügyfeles ügyekben a kapcsolattartás megkönnyítése, az eljárás gyorsítása, természetesen az ügyféli garanciák sérelme nélkül.
A 90. §-91. §-hoz

A döntés kijavítására és kiegészítésére vonatkozó szabályok nem igényeltek alapos revíziót, ezért a Javaslat elsősorban az eddigi szabályokat pontosítja, megfogalmazását egyszerűsíti. A Javaslat ugyanakkor garanciális és permegelőző szerepére tekintettel rögzíti, hogy a döntés kijavítása és kiegészítése kérelemre is történhet. Indokolt ugyanis biztosítani, hogy ha a kijavítás vagy a kiegészítés feltételei fennállnak, a hatóságot akkor is döntési kötelezettség kell, hogy terhelje, ha erre az ügyfél hívja fel a figyelmét. Újítás ugyanakkor, hogy a Javaslat értelmében, a kijavítással érintett döntésrésszel szemben ugyanolyan jogorvoslatnak van helye, mint amilyennek az alapul fekvő döntés ellen volt. Így megelőzhető, hogy bizonyos – kirívóan súlyos esetekben – a hatóságok érdemi hibák kijavítására használják azt a jogintézményt, amely ellen eddig nem volt helye jogorvoslatnak.
A 92. §-93. §-hoz

A Ket. egyik lényeges innovációja volt a hatósági szerződés intézményének bevezetése. A Ket. 76. § (1) bekezdése alapján jogszabály lehetővé teheti, hogy az elsőfokú hatóság a hatáskörébe tartozó ügynek a közérdek és az ügyfél szempontjából is előnyös rendezése érdekében határozathozatal helyett az ügyféllel hatósági szerződést kössön. Ez lehetőséget biztosít arra, hogy egyes ügyekben a közhatalmi kötelezés helyett a felek – a hatóság és az ügyfél – közösen találjanak olyan módot és kiegyensúlyozott feltételrendszert, amely mindkét fél érdekét kielégítő, biztonságos és megvalósítható (pl. hatékony és költségkímélő) módon garantálja a közcél érvényesítését. Ebben a viszonyban tehát nem a kötelezésen, hanem a felek kölcsönösen előnyös együttműködésén van a hangsúly, ami nagyobb esélyt ad a közérdek érvényesítésére, mint a hatóság közhatalmi fellépése.
A Javaslatnak nem tárgya annak a szabályozási hiánynak a kiküszöbölése, amely az ún. közjogi szerződések vagy közszerződések általános, átfogó rendezése terén mutatkozik, és amely átfogó szabályozás a hatósági szerződés intézményének hátteret biztosíthat. Ugyanakkor e tízéves jogintézmény fenntartásával és továbbfejlesztésével biztosítja, hogy ennek az egyre terjedő megoldásnak rugalmas, a közérdeket jól szolgáló jellege a jövőbeli változásoknak is megfelelő keretet kínáljon.
A Javaslat lényeges újítása, hogy jogszabály nemcsak lehetővé, hanem kötelezővé is teheti a hatósági szerződés megkötését. Az újabb jogfejlődés ugyanis ebbe az irányba mutat: egyes törvények ezt a megoldást nem a hatóság által választható, hanem kötelező döntési formaként intézményesítik.
A hatósági szerződés mint sajátos döntési forma a benne foglalt kötelezettségek végrehajtása tekintetében is sajátos megoldásokat igényel. Ez azonban – éppen a hatósági szerződési forma által lehetővé tett rugalmasság miatt – részletezően nem határozható meg a Javaslatban. Ezért a Javaslat előírja, hogy a hatósági szerződésben rendelkezni kell a szerződésszegés jogkövetkezményeiről is. Az ágazati szabályozásban nyílik lehetőség ezek konkrétabb meghatározására. Másfelől a végrehajthatóság érdekében a hatóságnak úgy kell megkötnie az egyedi hatósági szerződést, hogy az alkalmas eszközöket nyújtson a szerződő felek által vállalt kötelezettségek kikényszerítésére. Ezek az eszközök lehetnek hagyományos közigazgatási végrehajtási eszközök is, de akár polgári jogi jellegű biztosítékok is. Mindezekre tekintettel a Javaslat a szerződésszegés esetére általánosságban a végrehajtás megindításáról rendelkezik. Utalni kell arra, hogy az ágazati norma – kiegészítő szabályozásként – sajátos végrehajtási intézkedési formákat is megállapíthat.

Fejezet
Hatósági bizonyítvány, igazolvány és nyilvántartás A 94. §-hoz
A Javaslat V. fejezete azokat az eltérő szabályokat állapítja meg, amelyeket a hatósági bizonyítvánnyal, hatósági igazolvánnyal és hatósági nyilvántartással kapcsolatos eljárásokban
kell alkalmazni. A szabályozás koncepcionális változást nem hoz a Ket.-hez képest, azonban a szabályanyag jelentős rövidítésen, ésszerűsítésen, valódi általánosításon ment keresztül. A fejezet hatálya továbbra is csak azon bizonyítványokra, igazolványokra és nyilvántartásokra terjed ki, melyeket hatóságok hatósági jogkörben állítanak ki, illetve vezetnek. Így nem vonatkoznak a szabályok példának okáért olyan nyilvántartásokra, mikor hatóságok nem hatósági jogkörben vezetnek nyilvántartást – tipikusan belső nyilvántartások –, vagy olyan nyilvántartásokra, melyeket nem hatóságok – hanem például bíróságok – vezetnek. A Javaslat értelmében a hatósági bizonyítvány, igazolvány, valamint a hatósági nyilvántartásba történő bejegyzés továbbra is határozatnak minősül, természetesen kiegészítő eljárási szabály – garanciális okokból – lehetővé teheti külön, alakszerű határozat meghozatalát ilyen esetekben is.

Fontos eltérés a Ket. szabályaihoz képest, hogy a nyilvántartásokra vonatkozó ágazati szabályanyag tekintetében a Javaslat rendelkezéseitől való eltérés már nem lehetséges. Ezt a szabályanyag „lakonikussága”, valóban általános jellege indokolja, ezzel is erősítve a Javaslat kódex jellegét.

A 95. §-hoz

A Javaslat szerint a hatósági bizonyítvány kiadására irányuló eljárás továbbra is kérelemre induló hatósági eljárás, amelynek tárgya, hogy az ügyfél valamely tény, állapot vagy egyéb adat igazolását kéri a közigazgatási hatóságtól.

Egy hatósági bizonyítvány tartalma kizárólag igazolás lehet, azonban közvetlenül a hatósági bizonyítványból sem jog, sem kötelezettség nem származhat. Ez nem zárja ki azt, hogy a hatósági bizonyítvány kiállításához ügyfélként bárkinek ne fűződhetne joga vagy jogos érdeke. Az ügyfél jogosultságát vagy kötelezettségét azonban nem a hatósági bizonyítvány teremti meg, azt nem konstituálja.

A normaszöveg ugyan tételesen nem rendelkezik róla, de az általános szabályokból továbbra is levezethető, hogy hatósági bizonyítványnak kell tekinteni minden dokumentumot, amelyet különös eljárási szabály nem ekként nevesít, azonban a hatósági bizonyítvány a Javaslatban meghatározott feltételeinek megfelel.

A hatósági bizonyítvány – akárcsak egy formális hatósági határozat is – közokirat. A közokiratoknak két típusa különböztethető meg: a rendelkező és a bizonyító közokirat. A hatósági bizonyítvány és a hatósági igazolvány bizonyító közokirat: a benne foglalt tények és adatok valódiságát vélelmezni kell. A jogorvoslat ebből fakadóan speciális ezen jogintézmények tekintetében, a Javaslat azonban megteremti a rendes jogorvoslati út igénybevételének lehetőségét ezen aktusokkal szemben is az ellenérdekű ügyfelek védelme érdekében.

A 96. §-hoz

A hatósági igazolvány abban különbözik a hatósági bizonyítványtól, hogy tartalmát tekintve az ügyfél adatainak és jogainak rendszeres igazolására szolgál, és tartalmát jogszabály minden
esetben pontosan meghatározza. A hatósági bizonyítvány esetén ez utóbbi nem érvényesül minden esetben. A Javaslat a Ket. szerinti ügyviteli jellegű rendelkezéseket mellőzi, és az ágazati – a hatósági igazolványt rendszeresítő – jogszabályokban rendezendő kérdéseknek tekinti.

A 97. §-hoz

A hatósági nyilvántartásokra vonatkozó szabályanyag nem hoz koncepcionális változást, azonban hangsúlyozandó, hogy a tárgykörben jelentős egyértelműsítés, pontosítás történt. A szabályok alapján tehát egyértelművé válik, hogy:

csak az minősül hatósági nyilvántartásnak, amely nyilvántartás közhiteles, azaz a hatóságok által vezetett, nem közhiteles nyilvántartások vezetése nem minősül hatósági ügynek, így azokra nem terjed ki a kódex hatálya, és
szükségszerűen, ha egy hatóság valamely adatról hatósági nyilvántartást vezet, az közhitelesnek minősül.

Minden más belső, technikai, kizárólag a hatóság tevékenységét szolgáló nyilvántartás nem tekintendő hatósági nyilvántartásnak. Erre a körülményre az ágazati jogszabályok utalnak is, tipikusan a „közhiteles hatósági nyilvántartásnak minősül” fordulattal. Ezzel kapcsolatban kiemelendő, hogy ez a meghatározás csupán egy „orientáló” szabály, hiszen ezen – konkrét – meghatározás nélkül is hatósági nyilvántartásnak minősül minden olyan nyilvántartás, melynek vezetése közvetlenül kihat az ügyfél jogára, jogos érdekére. Ezt az „orientáló” jelleget erősíti meg a (2) bekezdés törvényi eltérést engedő kitétele is, amely alapján pl. az ingatlannyilvántartásra vonatkozó elvek változatlan formában élhetnek tovább.

A szabályanyag a nyilvántartások egyik csoportosítását veszi alapul, azaz, hogy egy hatósági nyilvántartás konstitutív, vagy deklaratív. A konstitutív nyilvántartás az ügyfél jogát keletkezteti, módosítja, vagy megszünteti. A deklaratív nyilvántartások ezzel szemben csupán a benne foglalt adatok, tények közhiteles – a közbizalmi elem védelme érdekében – igazolására szolgálnak. Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy a Javaslatban meghatározott követelmények nem konjunktívak, a hatósági nyilvántartás vagy konstitutív, vagy deklaratív.

Fejezet Hatósági ellenőrzés
A 98. §-102. §-hoz

A hatósági ellenőrzést (a jelenlegi szabályozáshoz hasonlóan) önálló fejezetben szükséges megjeleníteni az általános közigazgatási rendtartásban, hiszen a hatósági ellenőrzés egy olyan, sajátos hatósági tevékenység, amely nem minősül hatósági ügynek. A hatósági ellenőrzésnél utalás történik arra, hogy az ellenőrzés alapján indulhat meg maga a hatósági eljárás, ez tehát egy azt megelőző cselekménysorozat. Ennek megfelelően a struktúra is úgy került kialakításra, hogy a hivatalbóli eljárások szabályait megelőzően rendezi a Javaslat a hatósági ellenőrzés témakörét.
Ugyanakkor az ellenőrzésre – normagazdaságossági szempontok miatt – a hatósági eljárás releváns, a hivatalbóli eljárásokban irányadó szabályait kell megfelelően alkalmazni. Az alkalmazandó szabályok egzakt, taxatív felsorolása lehetetlen. Minden rendelkezés, amely az adott ágazati eljárás sajátosságaihoz igazodóan értelmezhető, releváns lehet a hatósági ellenőrzés során, s így alkalmazandó. Csak a teljesség igénye nélkül néhány példa: az alapelvek, az ügyfél értesítése, a szemle, vagy éppen az eljárási cselekmények dokumentálására vonatkozó rendelkezések. Ennek közelebbi meghatározása nem is kívánatos, hiszen egyes ágazatokban más jogintézmények bírnak jelentőséggel, és így ágazati különös szabályozás tárgya lehet. Éppen erre tekintettel a Javaslat nem tartalmaz külön rendelkezést az ellenőrzés időtartamára vonatkozóan, hiszen ez nem az általános szabályozás körébe tartozik. Az ügyintézési határidő alkalmazását nem zárja ki a hatósági ellenőrzésre vonatkozó fejezet, annak alkalmazása más – életszerűségi – okból sem kifogásolható, így a jogintézmény rendelkezésre áll. Ettől eltérni pedig az általános szabályok alapján lehet.

A hatósági ellenőrzés önálló közigazgatási tevékenységfajta. A hatósági ellenőrzés sajátos konstrukció, ugyanis a hatósági ellenőrzés és az ellenőrzés eredményeként megállapított jogsértés tárgyában a jogkövetkezmény-alkalmazás nem egy egységes eljárásban történik. A hatósági ellenőrzés elkülönült – részleges, nem teljes – hatósági cselekménysor, melyet jogsértés megállapítása esetén egy másik, mégpedig hatósági vagy más eljárás követ, jogsértés hiányában pedig ennek megállapításával lezárul. Igaz ez akkor is, ha az való életben ez külső szemlélő számára nem feltétlenül jelenik meg, hiszen lehetőség van jogsértés esetén, így a hatósági tevékenység e két szakasza nem feltétlenül különül el időben. A szabályozás logikai tisztasága azonban megküveteli e dogmatikai elkülönítés megjelenítését.

A hatósági ellenőrzés számos eljárási, közpénzügyi és költségvetési előnye miatt az új szabályozásban tovább fejlesztendő, sőt erősítendő, valamint alkalmazását ösztönzendő szabályok is szükségesek lehetnek az ágazati szabályozásokban.

A hatósági ellenőrzés eszközével történő tényfeltárás, vizsgálat jelentősen csökkentheti a hatósági eljárások számát, másfelől feltárhat hatósági intézkedéseket szükségessé tevő tényeket. A hatósági döntések végrehajtásának ellenőrzése mellett ugyanis egyre fontosabb az a funkció, amely annak megállapítását célozza, hogy szükséges-e hatósági eljárást, eljárásokat indítani. A hatóság feladata a jogalanyok jogkövető magatartásának ellenőrzése is. Így pl. egy széleskörű piacfelügyeleti ellenőrzés alapján feltárható, hogy szükség van-e akár sok száz egyedi hatósági eljárásra. A hatósági ellenőrzés ezen módja fölöslegessé teheti tényleges, teljes eljárások tömeges megindítását is. Az ellenőrzés eredménye alapján a hatóság koncentrálhat azokra az egyedi esetekre, amelyekben intézkedést igénylő jogsértést állapított meg. Ez jelentős költséghatékonyságot eredményez, valamint alapvetően érinti az eljárásrend rugalmasságát, ügyfél-orientáltságát.

A hatósági ellenőrzés nem formalizált hatósági határozattal zárul, hanem a jogsértéssel vagy annak hiányával összefüggő ténymegállapítással, illetve esetleg eljárás-kezdeményezéssel más hatóságnál vagy bíróságnál (pl. büntetőeljárás), vagy más állami szervnél. E tárgykörben újdonság, hogy a Javaslat nem rendelkezik – főszabály szerint – az ellenőrzés lezárásának mikéntjéről, dokumentálásáról, amennyiben az ellenőrzés eredményeként hatósági eljárás
indul. Az eljárási cselekmények dokumentálásának hiteles, bizonyítható módon történő rögzítése ugyanis az adott hatóság feladata és felelőssége. Jogsértés hiánya esetén kérelemre folytatott hatósági ellenőrzéskor minden esetben, hivatalból folytatott ellenőrzést követően pedig az ügyfél külön kérelmére köteles a hatóság hatósági bizonyítványt kiállítani ezen körülmény – közhitelű – igazolhatósága érdekében. A folyamatos ellenőrzési feladatok hatékony ellátásának biztosítása érdekében ugyanakkor rögzítésre kerül, hogy ilyen típusú hatósági ellenőrzés esetén az ügyfél előzetes értesítése mellőzhető.

Kiemelendő, hogy – amint az a Javaslat ügyintézési határidőre vonatkozó szabályaiból kényszerítően következik – a jogsértés megállapítását követően a hatóság azonnal, de legkésőbb nyolc napon belül gondoskodik a hatósági eljárás megindításáról, vagyis kizárja azt, hogy a hatósági ellenőrzés során feltárt jogsértés esetén hetekkel, vagy hónapokkal később induljon csak meg a hatósági eljárás.

A hatósági ellenőrzés egyik – specifikus, leginkább erre a tevékenységfajtára jellemző – lezárási módja azonban a felhívás jogintézménye, amely kötelezésre vagy szankcionálásra irányuló hatósági eljárás megindítása nélkül biztosíthatja a jogszerű állapot helyreállítását. A szabályrendszer azonban tipikusan anyagi jogi rendelkezésekből állt a hatályos Ket.-ben, így a jövőben ezen témakör az ágazati szabályanyag terrénumába fog tartozni, ahogyan az például a kis- és középvállalkozások védelmével összefüggő törvényi szabályozásban meg is jelenik.

A Javaslat nem tartalmazza sem az ellenőrzési tervre és jelentésre, sem az ellenőrzés eszközeire vonatkozó rendelkezéseket. Előbbi indoka az, hogy azok teljes mértékben ügyviteli, illetve hatósági tevékenységszervezési jellegű szabályok voltak a Ket.-ben, nem pedig általános eljárásjogi rendelkezések. Az ezekre vonatkozó követelményeket ugyanakkor az ágazati joganyag – kiegészítő szabályként – továbbra is tartalmazhatja.

A Javaslat nem határozza meg a folyamatos ellenőrzési feladat fogalmát sem. Nem lehetséges ugyanis valamennyi ágazat sajátosságait felölelő definíció megalkotása a tárgykörben, legfeljebb oly módon, amely szubszidiáriusan lenne alkalmazandó. Hiszen az egyik ágazatban folyamatos ellenőrzési feladatnak tekintendő az online kapcsolattal megvalósított ellenőrzés, de a ciklikusan – például hetente – tartott ellenőrzés is lehet folyamatos ellenőrzési tevékenység. Egy eltérést lehetővé tévő meghatározás éppen a szabályozás általánosságát rontaná le. Az általánosság igénye és a terjedelmi korlátok miatt sem lehetséges, hogy valamennyi, a jelenlegi jogszabályi környezetben megjelenő folyamatos ellenőrzési formát a Javaslat tartalmazzon. Ez minden esetben az adott különös eljárásjogi normában határozható meg, ahogy az a hatályos joganyagban meg is jelenik.
Fejezet
A hivatalbóli eljárások közös szabályai A 103. §-105. §-hoz
A Javaslat teljesen új megközelítésből szabályozza a hivatalbóli eljárásokat. Ennek megfelelően a Javaslat kétféle aspektusban tárgyalja a hivatalbóli eljárást, illetve az eljárások hivatalbóli jellegét.

Egyfelől alapelvi szinten kimondja, hogy az eljárásban a törvény keretei között a hivatalból való eljárás elve érvényesül a tényállás megállapítása, a bizonyítás módja és terjedelme, az ügy szempontjából fontos valamennyi körülmény figyelembe vétele, a hatóság döntéseinek önálló felülvizsgálata tekintetében (függetlenül attól, hogy az eljárást ki kezdeményezi). Ezzel lényegében a Javaslat – hasonlóan a Ket.-hez – a hatósági eljárásnak a bíróság eljárásától különböző jellegét rögzíti, vagyis nem a felek indítványai szerint folyik az eljárás, a hatóság ebben az értelemben nem bekötött szemű, semleges fél, hanem az eljárási cselekmények aktív alakítására köteles.

Másfelől a szűkebb értelemben vett hivatalból indított eljárásokat szabályozza: elkülöníti a csak kérelemre induló eljárásoktól azt az esetkört, amikor maga a hatóság a saját elhatározásából indít eljárást (vagy a kérelemre indult eljárást jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén folytatja). Ettől megkülönböztetendő a Javaslat külön fejezetében szereplő hatósági intézkedések köre. Fontos kiemelni, hogy a hatósági intézkedések megtételére a hatóság szintén hivatalból jogosult – és a feltételek fennállása esetén köteles is –
, azonban azok nem önálló eljárások, így alkalmazásukra kérelemre induló eljárásokban is lehetőség van.

A kétféle eljárási (eljárás-indítási) mód az eljárás tárgyának a közérdekkel való szorosabb vagy távolabbi kapcsolatán alapszik. A kérelemre induló eljárásokban a kérelmező (ügyfél) törvényes magánérdekének védelme, érvényesítése dominál, amely csak annyiban érint közérdeket, hogy a jogos magánérdek törvényes keretek közötti érvényesíthetősége maga a közérdek. Itt tehát valójában a magánérdek és a közérdek összehangolására szolgál a hatósági eljárás.

Az eleve hivatalból indítható eljárások viszont közvetlenül a közérdek érvényesítésére irányulnak, általában valamely olyan magánérdekkel szemben, amelyek sértik a közérdek megvalósulását (de akár többféle közérdek ütközése esetén is lehetséges). Ezek alapvetően azért hivatalból indíthatók, mert a közérdek védelme érdekében az eljárást nem lehet kizárólag kérelemtől függővé tenni, az a hatóság aktív fellépését, kezdeményező magatartását igényli.

Tekintve, hogy a hatósági ügyek elsöprő többsége – azok jellegére tekintettel – kérelemre indul, a Javaslat ezt tekinti az eljárás alapvető típusának, és ehhez képest állapítja meg az általános eljárási szabályok szemléletét a VII. fejezetben. Megjegyezve ugyanakkor, hogy – a hivatalbóliság alapelvére tekintettel – az eljárás lefolytatása, részcselekményei szempontjából
(az általános szabályok szintjén) nagyrészt nincs különbség, mert nem az eljárás megindításának módja vagy a kezdeményező személye dönti el az eljárás jellegét.

A hivatalbóli eljárásokra vonatkozó – a kérelemre induló eljárásokhoz képest – különös szabályai közt több, a joggyakorlat által is jelzett ellentmondást kiküszöböl a Javaslat. Ezek közül a legfontosabbak a következők.

A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a hivatalbóli eljárásoknak két típusa különböztethető meg: egyik eset, amikor az eljárás kizárólag hivatalból indulhat meg, másik típusa pedig az, amikor a kérelemre induló eljárást a hatóság hivatalból folytatja.

A Javaslat – összhangban a kérelem definíciójával – egyértelműsíti, hogy a hivatalbóli eljárás lefolytatásához, kezdeményezéséhez az ügyfélnek nem fűződik alanyi joga, azaz önmagában az ügyfél beadványa a hatóságra nem ró döntési kötelezettséget.

A hivatalbóli eljárás megindítása körében kerül szabályozásra az eljárás megindításáról való értesítés (annak tartalma, illetve mellőzésének esetei), lényegesen csökkentve az eltérés lehetőségét, egyúttal garanciális okokból bizonyos esetekben ahhoz legalább törvényi szintet megkívánva, és jelentősen egyszerűsítve az irányadó szabályozást. Külön törvényi előírás nélkül is mellőzhető ugyanakkor az értesítés, ha az az eljárás eredményességét meghiúsítaná. Ez egy magasabb védelmi szintet jelent, mint az egyszerű veszélyeztetés, mert tényleges kényszerítő indokok szükségesek hozzá. Az, hogy ez az adott ügyben fennáll-e, az ügy összes körülményének alapos mérlegelését követően állapítható meg, és a hatóság feladata, felelőssége annak indokoltságának alátámasztása.

Az ügyfelek jogát nem sérti, ha a kérelemre induló eljárásban nem lesz általánosan kötelező az ügyfelek értesítése, hiszen a tényállás-tisztázás keretében rögzíti a Javaslat, hogy minden esetben, amikor bizonyítás lefolytatására kerül sor, az ügyfelet értesíteni kell – ha addig például nyilatkozattételre felhívás keretében nem történt meg – annak érdekében, hogy betekinthessen az iratokba, nyilatkozatot tegyen, stb. Amennyiben erre nem kerül sor mégsem, úgy a bizonyítékok ismertetésére vonatkozó szabályok alapján az ügyfél számára biztosítani kell a lehetőséget a további bizonyítási indítványok megtételére, biztosítani kell számára az iratbetekintést, stb. Így ezen jogintézmény, habár nagyon jelentős, garanciális szerepet csupán a hivatalbóli eljárásokban tölt be. A hatóságok munkáját sem nehezíti meg az értesítés intézménye, hiszen minden olyan eljárásban, amely jellegénél fogva igényli az azonnali intézkedést, és amennyiben az értesítés meghiúsítaná az eljárás eredményességét, vagy azt törvény – kiemelten fontos közérdekre tekintettel – kizárja, úgy a jogintézmény mellőzhető. Életszerűtlen ugyanis adott esetben egy közúti ellenőrzés keretében előre értesíteni a – feltehetően – megbírságolandó ügyfelet.

Rögzíti a Javaslat, hogy, amennyiben a hatósági ellenőrzés jogsértést tárt fel, és a döntés feltételei egyébként fennállnak, a hatóság az ügyben érdemben dönt, és azt a jelenlévő ügyféllel nyomban közölheti. Ezzel a megoldással lehetővé válik, hogy a dogmatikailag ugyan elkülönülő, de a valóságban nem feltétlenül megjelenő, a hatósági ellenőrzést követő hivatalbóli eljárásban a döntés azonnal meghozható legyen.
Az eljárás megszüntetésének a hivatalbóli eljárásokban alkalmazható esetei kikerülnek a szabályozásból. Ennek indoka, hogy a hatáskör hiánya miatti megszüntetési ok a kérelem visszautasítására vonatkozó szabályok miatt okafogyottá vált. Az eljárás megszüntetése további esetköreinek – mikor a hivatalbóli eljárás jogsértést nem tárt fel, továbbá, mikor hivatalbóli eljárásban a tényállás nem volt tisztázható, és további eljárási cselekménytől eredmény nem várható – kikerülését az indokolja, hogy nem tekinthető valódi adminisztratív tehercsökkenésnek azon körülmény, miszerint ilyen esetben nem határozattal, hanem végzéssel dönt a hatóság. Az eredmény – lényegét tekintve – ugyanaz, így a jövőben ilyen esetben a hatóságoknak érdemi határozatot kell hozniuk. Kiemelendő továbbá, hogy az ügyfélnek jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy érdemi – végleges – határozat álljon rendelkezésre azon körülményről, hogy jogsértés nem történt, hiszen ez teremt res iudicata-t (ítélt dolog esetét), csökkentve ezzel a visszaélés lehetőségét a hatóságok oldalán.

A Javaslat nem állapít meg más jogkövetkezményeket hivatalbóli eljárásban az ügyintézési határidő jogszerűtlen túllépésére, mint a kérelemre induló eljárásoknál. Azaz, határidő túllépés esetén költségmentesség illeti az ügyfelet és díjfizetési kötelezettség terheli a hatóságot. Azonban, evidens módon kizárt a kérelmezett jog gyakorlásáról beszélni, hiszen nincs az ügyben kérelem. Mindezekre tekintettel egyébként hivatalbóli eljárásokban természetesen nem alkalmazhatók a függő hatályú döntés és a sommás eljárás szabályai sem. A Javaslat ugyanakkor hivatalbóli eljárásokban is gyakorlatilag objektívvé teszi az ügyintézési határidőt, ugyanis abba kizárólag az eljárás felfüggesztésének időtartama nem számít be. Ezen megoldásokkal a Javaslat egyfelől a hatóságot ösztönzi eljárásának hatékony és gyors lefolytatására, továbbá az ügyfél szempontjából is előnyös, hiszen kizárja, hogy a hatóság gyakorlatilag időkorlát nélkül vizsgálhassa jogsértését, és ezáltal jogbizonytalanságot okozzon.

További újdonság, hogy a Javaslat csupán a hivatalbóli eljárásokban teszi lehetővé – itt azonban főszabállyá téve – az ügyfél adatszolgáltatásra történő kötelezését. Ennek indoka abban keresendő, hogy hivatalbóli eljárásban kiemelten elvárható az ügyfél eljárást segítő, együttműködő magatartása, , továbbá ilyen eljárásokban az ügyfél tipikusan nem is érdekelt a hatóság munkájának elősegítésében, éppen ezért teszi lehetővé a Javaslat, hogy az ágazati joganyag – az eljárási bírságon túl – jogkövetkezményeket állapítson meg az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztására.

A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabstv.) és a módosítását tartalmazó 2012. évi
törvény 2012. április 15-ei hatállyal átalakította a közigazgatási bírságolás rendszerét. A Szabstv. hatálybalépésével mintegy száz korábbi tényállás szabálysértési szankcionálása szűnt meg, figyelemmel azok közigazgatás-ellenes voltára, ezzel – részben – megszűnt a szabálysértési és közigazgatási kettős szankcionálás rendszere [Szabstv. 1. § (1) bekezdése, 2.
§ (4) bekezdése].

A cselekmények társadalomra veszélyessége ezzel nem szűnt meg, így azok önkormányzati rendeletben közigazgatási bírsággal büntethető jogsértésekké alakultak, ezzel egyidejűleg a Ket. kiegészült a közigazgatási bírságolás keretjellegű szabályaival, amelyek a hatóságok
számára biztosították a szabálysértési eljáráshoz hasonló eszközök igénybevételét: a közigazgatási bírságokra és a helyszíni bírságokra vonatkozó keretszabályok, az elkobzás szabályai, valamint az önkormányzati rendelet alapján kiszabható közigazgatási bírságok keretszabályai (bírság összegének keretei, a bírság közérdekű munkával történő megváltása).

Ezen rendelkezések azonban anyagi jogi rendelkezések, melyek dogmatikailag idegenek egy eljárási törvénytől. Az önkormányzati rendelet alapján kiszabható közigazgatási bírságok keretszabályai továbbá egyáltalán nem tekinthetőek általánosnak, hiszen azok csupán az ezzel összefüggő hatósági eljárásokra vonatkoznak. Sőt, a közigazgatási bírság mértékére vonatkozó minimum és maximum az önkormányzati rendeletalkotás egyik garanciájának, korlátjának is tekinthető. Az Alkotmánybíróság éppen a garanciális szabályok hiánya miatt semmisítette meg a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) önkormányzati rendeletalkotásra felhatalmazást adó rendelkezését [38/2012. (XI. 14.) AB határozat]. A rendeletalkotás azóta a Mötv. 8. §-án alapszik, azonban a garanciális szabályok továbbra is hiányoznak, így a szabályozási struktúra az Alkotmánybíróság előtt a jövőben is számos problémát okozhat.

Az Alkotmánybíróság elvi éllel mutatott rá arra, hogy „a jogbiztonság követelménye magában foglalja azt, hogy ha törvény valamely alkotmányos, illetőleg törvényben szabályozott jog korlátozására ad jogalkotási felhatalmazást valamely közigazgatási szervnek, a törvénynek meg kell határoznia a jogalkotási hatáskör terjedelmét, annak korlátait is. Ezzel összhangban az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy a jogállamiság követelményével összeegyeztethetetlen, alkotmányellenes helyzet áll elő azáltal, hogy az önkormányzat képviselő-testülete a szükséges jogi szabályozás hiányában, jogi kötöttségek nélkül, szabad belátása szerint korlátozhat alapjogot.” [vö. 6/1999. (IV. 21.) AB határozat] Az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata pedig egyértelművé teszi, hogy az ilyen jellegű szankcionálás során is érvényesülnie kell a büntetőjogi garanciáknak.

Fentiekre tekintettel ilyen rendelkezéseket a Javaslat nem tartalmaz, és – ahol a jogintézményekre szükség van az eljárás specialitása miatt – azok szabályozása különös eljárási szabályként bekerülhetnek az ágazati törvényekbe, például a Mötv.-be, amely megoldás számos előnnyel jár. Egyfelől a szabályok dogmatikailag oda illenek, másfelől a rendelkezések abban a jogszabályban kerülnek elhelyezésre, amely a tárgykört tekintve általános.

További érv a szabályozási struktúra átalakítása mellett, hogy az Alkotmánybíróság kifogásai mind a rendeletalkotási garanciák hiányára vezethetőek vissza, márpedig a Javaslat funkciója nem az önkormányzatok „korlátozása”, hanem az általános eljárási szabályok megállapítása.
Fejezet
Az egyes hatósági intézkedések különös szabályai A 106. §-110. §-hoz
Koncepcionális változást, újítást eredményez a Javaslat VIII. fejezete, amely a hatósági intézkedések eljárásjogi intézménye jogi minőségének – eddig elmaradt – tisztázását valósítja meg a törvény szintjén. A hatósági intézkedések számos szakigazgatási területen érvényesülnek és sok esetben jelentős beavatkozást jelent az érintettek társadalmi, gazdasági, illetve jogviszonyaiba, valamint bizonyos esetekben (pl. katasztrófavédelem) kiemelten jelentősek a közigazgatási jogérvényesítés, „közérdek-érvényesítés” keretében. A hatósági intézkedés hatósági jogviszonyt eredményez, ezért – a jogintézmény sajátosságaihoz igazodó
garanciális rendelkezéseket kell megfogalmazni. Ennek különös jelentőségét húzza alá, hogy a bírósági gyakorlat is bizonytalan a jogintézmény megítélése tekintetében (pl. ismert olyan bírósági döntés is, mely a hatósági intézkedést hatósági döntésnek minősíti tartalmában, függetlenül attól, hogy az intézkedés formájában alapvetően szóbeli).

A hatósági intézkedések általános eljárásjogi szabályozásának legfőbb problémája, hogy a hatósági intézkedés közlése szóbeli, és azonnali végrehajtásra irányul (pl.: katasztrófavédelmi intézkedések, rendőri intézkedések, járványügyi, közegészségügyi, rádiófrekvencia által okozott zavarokkal kapcsolatos intézkedések), amikor a rendes eljárás lefolytatása a célt veszélyeztető időveszteséggel járna.

A hatósági intézkedés hatékonyságát megőrizve alkotmányos követelmény a megfelelő eljárási garanciák társítása a jogintézményhez. Elsődleges fontosságú e jogintézmény eljárásjogi „státuszának” rendezése. Erre tekintettel a Javaslat egyértelműsíti, hogy a hatósági intézkedés nem önálló hatósági ügy, hanem a hatóság azonnal végrehajtható cselekvése az ágazati szabályozásban foglalt esetekben és feltételek mellett. Mindazon által, ahogy arra fentebb már történt utalás, a hatósági intézkedések nem csupán hivatalbóli eljárásokban alkalmazandók, alkalmazhatók, hiszen kérelemre induló eljárásban is helye lehet példának okáért ideiglenes intézkedésnek. Ez is indokolja a jogintézmények külön fejezetben történő nevesítését.

Az egyes hatósági intézkedések – biztosítási intézkedés, lefoglalás – körében az alábbi módosítások, pontosítások érdemelnek kiemelést.

Az ideiglenes biztosítási intézkedés körében a Javaslat egyértelművé teszi, hogy annak alkalmazása nem függhet a hatóság szabad mérlegelésétől, arra csakis akkor van lehetőség, ha megalapozottan feltételezhető, hogy az érdemi döntésben elrendelhető kötelezettség teljesítésének veszélye áll fenn. E körben kiemelést érdemel, hogy számos ágazati törvény részletezi a jogintézmény alkalmazását. Így példának okáért a Magyar Neemzeti Bank piacfelügyeleti eljárásaiban lehetőség van a jogosulatlan tevékenységet végző szolgáltató számláit a befektetők érdekeinek védelmére történő hivatkozással zárolni. Erre természetesen az általános szabályok is lehetőséget biztosítanak, hiszen az eljárás tárgya, a kötelezettség
későbbi teljesítése ilyen módon biztosítható. Ezen ágazati előírások tehát nem eltérő, csupán kiegészítő, konkretizáló szabályok.

A Javaslat külön bontja a hatályos lefoglalás szabályait, és megkülönbözteti a zár alá vételt és a lefoglalást. Zár alá vétel esetén a meghatározott dolog birtoklását megvonja a hatóság, míg lefoglalás esetén a dolog a birtokosának őrizetében marad.

A Javaslat meghatározza azokat a dolgokat, melyek az ügyfél birtokából nem vonhatók el, azaz zár alá vételüknek nincs helye. A zár alá vétel alól „mentes” dolgok két csoportba sorolhatóak. Nem zárolhatók azon dolgok, melyek nélkülözhetetlenek az ügyfél életfenntartásához. Mentesek továbbá – hasonlóan a médiajogi szabályozáshoz – a zár alá vétel alól azon dolgok, melyek védett adatot tartalmaznak, és a dolog birtokosa nem kapott felmentést a titoktartás alól. Ilyen esetekben a dolgot a hatóságnak le kell foglalnia, a birtokos őrizetében hagyja, aki a dolgot rendeltetésének megfelelően használhatja is.

Szintén elvi éllel rendelkezik úgy a Javaslat, hogy a romlandó dolgok kivételével tilos a zárolt dolog előzetes értékesítése. Az előzetes értékesítést, annak módját szigorú keretek közé indokolt terelni, mert a tulajdonjogi kérdések rendezése nem a közigazgatási hatóság hatásköre, arra csak akkor adható alkotmányosan lehetőség, ha a tulajdonjog felőli döntés késedelme a tulajdonjog tárgyának elenyészéséhez vezethet.

Egyebekben – garanciális okokból – a Javaslat a bírósági végrehajtásról szóló törvény rendelkezéseit rendeli alkalmazni a lefoglalás és a zár alá vétel vonatkozásában.

Fejezet Jogorvoslat
A 111. §-113. §-hoz

Alapvetően eltérő jellegükre, így különösen az ügyfél nézőpontjából való különbözőségükre tekintettel feltétlenül indokolt a Javaslatban is fenntartani a Ket.-ben kialakított határvonalat a jogorvoslás két fő fajtája, az ügyféli aktivitást feltételező kérelem alapú jogorvoslási formák, illetve az ügyfél passzivitása mellett vagy akár az ügyfél akarata ellenében, hivatalból indított döntés-felülvizsgálati formák között. A terminológiát ugyanakkor megváltoztatja az új eljárási kódex, mindkét „típust” jogorvoslatnak tekinti, csupán a kezdeményezésük mikéntje más.

A Javaslat a hatályos döntés-felülvizsgálati – azaz hivatalból indítható jogorvoslati – eljárások típusait, szabályait a mai kor viszonyaihoz igazítva fejleszti, illetve hozzáigazítja az előkészítés alatt lévő közigazgatási perrendtartás szabályaihoz, az új bírósági felülvizsgálati rendszerhez. Elvégzi továbbá a jelenlegi hivatalbóli döntés-felülvizsgálati eljárások hatályos szabályainak felülvizsgálatát, amelynek során kijavítja a jogalkalmazást akadályozó hibákat, illetve hiányosságokat.

Fontos kiemelni, hogy megszűnik két – a hatályos Ket. szerint – kérelemre induló jogorvoslati forma szabályozása. Az újrafelvételi eljárásra vonatkozó rendelkezések elhagyásának indoka,
hogy a jogintézmény nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a statisztikai adatok azt mutatják, hogy valójában a gyakorlatban nem alkalmazzák. Ahol az ágazati eljárásban szükséges, ott természetesen – mint kiegészítő eljárási rendelkezés – az adott törvénynek továbbra is lehetősége van arra, hogy szabályozza ezt a jogorvoslati formát, de nem általános eljárási szabályként. Az Alkotmánybíróság határozata alapján folytatott eljárás szabályozása pedig okafogyottá vált az új kódexben. A jelenlegi szabályok azért bírtak jelentőséggel, mivel az egyezség jóváhagyásáról szóló határozat ellen nem volt biztosítva jogorvoslat. A Javaslat azonban ilyen esetben is lehetővé teszi az egyezség megtámadását, így a rendelkezésekre nincs szükség. Az Alkotmánybíróságról szóló törvény teljes mértékben rendezi az alkotmányjogi panasszal összefüggő kérdéseket.

Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: Egyezmény) 13. cikke biztosítja a hatékony jogorvoslathoz való jogot („Bárkinek, akinek a jelen Egyezményben meghatározott jogait és szabadságait megsértették, joga van ahhoz, hogy a hazai hatóság előtt a jogsérelem hatékony orvoslását kérje az esetben is, ha e jogokat hivatalos minőségben eljáró személyek sértették meg”). Az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlata akkor tart egy jogorvoslatot hatékonynak, ha annak igénybevételére a kérelmezőnek alanyi joga van. További kritériuma a hatékonyságnak, hogy a jogkör gyakorlója érdemi felülbírálatot végezhessen, megváltoztathassa, vagy hatályon kívül helyezhesse a határozatot. Alapkövetelmény, hogy a jogkör gyakorlója a kérelem érdemét, jogkérdéseket és az ügy ténybeli megalapozottságát is vizsgálhassa.

Hangsúlyozandó ugyanakkor az Egyezmény 13. cikke nem a jogorvoslat egy bizonyos formájához való jogot biztosítja. Az Egyezmény értelmében a hazai hatóság előtti jogorvoslatot szükséges biztosítani, azonban ebből éppúgy nem következik sem a közigazgatási szervezeten belüli jogorvoslat fenntartásának kötelezettsége, ahogyan a minden döntéssel szembeni közigazgatási bírói fórum igénybevételének lehetősége sem. A lényeg ugyanis az érdemi felülvizsgálati jogkör, és nem a hatáskörrel rendelkező szerv közigazgatási, vagy éppen a szervezet bírói volta.

Figyelemmel arra, hogy a fellebbezés a magyar hatósági eljárásjogban hagyományosan nem kötött jogcímhez, és abban teljesen új érveket is fel lehet hozni, az ügyfelek és gyakran a hatóságok is a kétfokú közigazgatási eljárásra gyakran egységes eljárásként tekintenek, ezért a tényállás teljes körű tisztázására csak a másodfokú eljárásban kerül sor. A rendelkezésre álló adatok alapján a legtöbb területen elenyésző – gyakrabban 0,5 % alatti – a fellebbezéssel támadott döntések aránya, azonban a fellebbezési eljárásban született határozat bírósági felülvizsgálatát akár az ügyek 20-25%-ában is kezdeményezték a felek.

Már a Ket. koncepciója is kiindulópontként határozta meg, hogy „Jogorvoslati fórumként csak olyan szerv jöhet szóba, amelynek elfogulatlansága – a konkrét ügyhöz való viszonya alapján
nem kérdőjelezhető meg”.

A mintaadó európai közigazgatási hatósági jogorvoslati modellek áttekintése alapján megállapítható, hogy az Áe. (és ennek nyomán a Ket.) jogorvoslati rendszerével – lényegi elemeit tekintve – megegyező posztszocialista hatósági eljárásjogok ismerik a jogcímhez nem
kötött, indokolás nélkül előterjeszthető fellebbezést, amelyben korlátozás nélkül lehet új tényre hivatkozni, s amelyet a hatóság felettes szerve (szervezeti egysége) bírál el.

A Javaslat új szabályozás kialakításakor a legújabb európai tendenciákhoz hasonlóan a jogállamiság elvének inkább megfelelő közigazgatási szervezeten kívüli eljárási típust, a közigazgatási pert tartja követendőnek a közigazgatási szervezeten belüli jogorvoslat, a fellebbezés általános jogorvoslati eszköz szerepe helyett. Az eljárási szabályok egyik fő célja a végleges döntés meghozatalának, kikényszerítésének elősegítése (biztosítása). Így kiemelkedő szereppel rendelkezik az anyagi jogerő intézménye, amely a döntést megváltoztathatatlanná teszi, azt véglegesen lezárja. A Javaslat szem előtt tartja a közigazgatási ügyek végleges rendezésének elsődleges kívánalmát, így a jogorvoslati rendszer kialakítása során a döntések ellen igénybe vehető jogorvoslati eszköztárat az anyagi jogerő mielőbbi beálltához igazítja.

Mindezekre figyelemmel a jogorvoslati alapmodell három elemből áll:

közigazgatási (elsőfok) eljárás,

elsőfokú közigazgatási bírósági eljárás, valamint

kivételes jelleggel a másodfokú közigazgatási bírósági eljárás.

Az új rendszer biztosítani tudja az objektívebb elbírálást, ezáltal az ügyféli jogok hatékonyabb érvényesülését azzal, hogy nem hagy teret a szervezeten belüli egyéb érdek, elfogultság megjelenésének. Az új rendszer előnye még, hogy a bírói függetlenség és a bírósági eljárás nyilvánosságának elvéből fakad a döntési folyamatok átláthatóságának javulása, továbbá a bírósági döntések publikálása eredményeként megismerhető és kiszámítható lesz a joggyakorlat, amely önmagában is jelentősen csökkenti a korrupciós kockázatot.

A 114. §-115. §-hoz

A Javaslat rendszerében az elsődleges jogorvoslati forma a közigazgatási per. Az erre vonatkozó részletes szabályok egy teljesen új kódex, a közigazgatási peres és nemperes eljárásokról szóló törvény tárgykörébe tartoznak. Így az eljárási törvény csupán a legfontosabb – a hatósági eljárás szempontjából releváns – kérdéseket rendezheti, illetve a két törvény kapcsolódási pontjait ragadhatja meg (a jogorvoslat igénybevételének lehetősége, illetve azon kérdés, hogy mit tehet a döntést hozó hatóság a keresetlevél alapján).

Ehelyütt rendezi továbbá a Javaslat azon kérdéskört is, hogy az ügyészi felhívás, illetve fellépés lehetősége a hatóság jogellenes mulasztása esetén is lehetséges, ezzel is mind teljesebben érvényre juttatva a közérdek védelmét.

Fontos rámutatni arra, hogy a jogorvoslati rendszer átalakításának meg kell találnia az összhangot a közérdek hatékony védelme, és az ügyfelek jogainak érvényesítése közt. Így a Javaslat egyfajta előszűrő, önkorrekciós mechanizmust is szabályoz. Az új jogorvoslati rendben a keresetlevél a hagyományos fellebbezés funkcióját is betölti, ha a hatóság maga

105
megállapítja, hogy a támadott döntés törvénysértő, és ennek alapján módosíthatja vagy visszavonhatja azt. Ez azonban nem eredményezheti egyúttal azt, hogy a hatóság „elvonja” a bíróságtól a döntés jogát, illetve az ügyféltől azt a jogot, hogy a bíróság vizsgálja felül a döntést. A Javaslat a bírói felülvizsgálatot e döntés ellen is biztosítja, a közigazgatás bírói kontroll alá vetettsége csak így érvényesülhet a hatóság „új” döntése tekintetében.

E helyütt csak utalni szükséges arra, hogy a jogorvoslati rendszer hatékonyságát és időszerűségét különféle perelhárító és permegelőző eljárások kialakításával nagymértékben növelni lehet.

Fontos kiemelni azt is, hogy eme önkorrekciós mechanizmus alkalmazására – együttesen – ugyanazon ügyben csak egy ízben kerülhet sor, ezzel megelőzve az ún. „jojó-effektust”. Szintén kiemelendő az is, hogy a döntést hozó hatóságnak az új döntését is fel kell terjesztenie a bírósághoz, és a perjogi szabályok értelmében ekkor a per tárgya az új döntés lesz (amennyiben a felperes keresetét az új döntés tekintetében is fenntartja).

A 116. §-hoz

A Javaslat jogorvoslati rendszerében fellebbezésnek kizárólag akkor van helye, ha azt a kódex maga kifejezetten megengedi, vagy, ha azt – kivételes jelleggel – ágazati törvény teszi lehetővé.

A fellebbezés elvi alapját az jelenti, hogy akár a végzések, vagy éppen a járási hivatal vezetője, vagy a képviselő testület kivételével helyi önkormányzat szerve (tipikusan jegyző) által hozott egyes döntések esetén nem indokolt a jogorvoslat bírói útra terelése, a felettes szerv ezen ügyekben – vita esetén – hatékonyabban tudja tisztázni a tényállást, s így a bíróságok sem lesznek oly mértékben leterhelve, hogy az a munkájukat ellehetetlenítse.

Sommás eljárásban és automatikus döntéshozatali eljárásban hozott döntések esetén külön fellebbezés biztosítása nem indokolt, hiszen az elsőfokú eljárás szabályai közt rögzítésre kerül, hogy ilyen esetekben öt napon belül az ügyfél kérheti teljes eljárás lefolytatását. Ez egy kvázi saját hatáskörben lefolytatott új eljárás. A bíróságok leterheltsége ez által megelőzhető, hiszen ehelyütt csupán arra kell utalni, hogy automatizált elektronikus döntések közvetlen bírói útra terelésével éves szinten mintegy kilencszázezer ügyben lehetne bírósághoz fordulni közvetlenül, amely ellehetetlenítené a bíróságok munkáját. Indokolatlan lenne abból a szempontból is, hogy ilyen ügyekben tipikusan nem jog, hanem ténykérdések „vitatására” kerül sor.

A jegyzők és járási hivatalok által hozott döntések esetén az teszi ésszerűvé a fellebbezés – főszabály szerinti – lehetővé tételét, hogy az államigazgatási ügyek túlnyomó többsége ezen hatóságok előtt zajlik. Hasonlóképp, a szervezeti struktúra változásaira reagálni tudó, tartós szabályozás megteremtését célozza azon előírás, hogy rendvédelmi szerv helyi szerve által hozott döntés ellen is fellebbezést biztosít a Javaslat.

Ezzel együtt – garanciális okokból – indokolt meghatározni azokat az eseteket, amelyekben a fellebbezés a fenti esetekben is kizárt, de közigazgatási per kezdeményezhető bennük.
A 117. §-hoz

A fellebbezésnek – hasonlóan a jelenleg hatályos szabályozáshoz – a végrehajtásra halasztó hatálya van, kivéve, ha a hatóság döntését azonnal végrehajthatónak nyilvánította meghatározott feltételek fennállása esetén. Rögzítésre kerül továbbá azon végzések köre, melyek esetén a fellebbezés a törvény erejénél fogva nem bír halasztó hatállyal.

A 118. §-119. §-hoz

A fellebbezés szabályai közt fontos újítás, hogy a Javaslat szakít azzal a „hagyománnyal”, hogy a fellebbezésben korlátlanul hozhatóak fel új tények, és az ügyfélnek semmiféle indokolási kötelezettsége nincs. Az alapelvekből is következően elvárható, hogy az ügyfél legalább annyiban támassza alá fellebbezési kérelmét, hogy a döntést milyen okból tartja sérelmesnek. A hatóságok számára is fenntarthatatlan az a gyakorlat, hogy az ügyféltől származó – akár egy kockás lapon benyújtott – bármi féle beadványt a döntés elleni fellebbezésnek kell tekinteni.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának az Egyezmény 13. cikkéhez kapcsolódó gyakorlatával összhangban rendelkezik tehát úgy a Javaslat, hogy fellebbezni csak a megtámadott döntésre vonatkozóan, tartalmilag közvetlenül összefüggő okból, illetve csak a döntésből közvetlenül adódó jog- vagy érdeksérelemre hivatkozva, indokolt kérelemmel lehet. Nem lehet továbbá olyan új tényre hivatkozni, melyről az ügyfélnek előzetesen már tudomása volt.

A fellebbezés felterjesztésével összefüggésben kiemelendő, hogy a fellebbezési határidő lejártának bevárása azért szükséges, mert egyfelől az ügyfél a fellebbezési kérelmét vissza is vonhatja, másfelől azért, mert a határidő lejártáig más – addig nem ismert – ügyfél is jelentkezhet, akire nézve a fellebbezési határidőt biztosítani kell. Ennek az időnek a megtakarítása nem jelentene jelentős előnyt a hatóság oldaláról és az időszerűség szempontjából sem.

Fontos kiemelni, hogy a Javaslat értelmében a másodfokú hatóság eljárásában a teljes revízió elve csakis jogszabálysértő döntés tekintetében érvényesül, azaz, érdeksérelemre hivatkozott fellebbezések esetén a fellebbezési kérelemhez kötve van. A szabályozás így megfelelő és életszerű rendezést nyújt e körben, a polgári perekhez hasonló, teljes körű kérelemhez – keresethez – kötöttség elve hatósági eljárásokban nem érvényesülhet, hiszen egyfelől a közérdek védelme ezt igényli, másfelől a hivatalbóli jogorvoslati eljárásokban a fellebbezés folytán esetleg nem vizsgálható kifogásoknak egyébként is érvényt szerezhetne.

További újítás, amely összhangban van a Kormány bürokrácia-csökkentésre irányuló törekvéseivel és elősegíti az ügyek gyorsabb lezárását, hogy fellebbezés esetén a kiegészítő bizonyítást minden esetben a fellebbezés elbírálására jogosult hatóságnak kell lefolytatni, nincs helye új eljárásra utasításnak.

A fellebbezés elbírálására jogosult, másodfokú hatóság kijelölése tárgyában kiemelendő, hogy az – mint a hatósági jogkör telepítése – anyagi jogi rendelkezésnek minősül. Így a jövőben az eljárási törvény nem tartalmazza még háttérjelleggel sem a másodfokú hatóságok kijelölésére
vonatkozó szabályanyagot, azt – mint anyagi jogi rendelkezések – minden eljárásban az adott ágazati jogszabályoknak kell meghatározni.

A 120. §-hoz

A döntés saját hatáskörben történő módosítására, illetve visszavonására vonatkozó szabályanyag jelentős egyszerűsítésen ment keresztül, az általános szabályokból levezethető kérdéseket a Javaslat nem tartalmazza. Kiemelendő továbbá, hogy a jövőben ilyen jellegű jogorvoslatra csupán egy alkalommal kerülhet sor a jogbiztonság követelményére tekintettel.

A 121. §-hoz

A Javaslat rögzíti, hogy felügyeleti jogkörben a döntést hozó hatóság döntésének megváltoztatására, megsemmisítésére csupán egy ízben kerülhet sor, ezzel is elősegítve az ügyek mielőbbi, végleges lezárását.

A normaszövegből kikerült az a – tipikusan kamarai hatósági ügyekre vonatkozó – rendelkezés, amely értelmében nem lehet felügyeleti jogkörben döntésüket megváltoztatni, illetve megsemmisíteni. Egyfelől indokolt, hogy adott esetben egy országos kamara, hatósági ügyben megváltoztathassa a területi kamara döntését, másfelől a felügyeleti szerv szabályozásából következően nem fordulhat elő azon eset, hogy egy államigazgatási szerv ilyen módon avatkozzon be a kamara hatósági ügyeibe, esetlegesen sértve ezzel az önkormányzatiság alapelvét is.

Fontos újítás, hogy a Javaslat expressis verbis kimondja, hogy a felügyeleti eljárásban hozott döntések ellen közigazgatási pernek van helye. Ezzel az esetleges jogértelmezési bizonytalanságokat elkerülendő egyértelművé válik, hogy – még ha lenne is helye – felügyeleti jogkörben hozott döntéssel szemben nincs helye újabb, adott esetben harmad- vagy negyedfokot jelentő fellebbezésnek.

A felügyeleti szerv kijelölése is, akárcsak a hatóságok és a másodfokú hatóságok kijelölése, a Javaslat értelmében – mint hatásköri, anyagi jogi rendelkezés – a jövőben az ágazati eljárási jogszabályok terrénuma.

A 122. §-hoz

A Javaslat rögzíti az ügyészi felhívás – illetve annak eredménytelensége esetén az ügyészi fellépés – alapján fennálló, a hatóságot terhelő kötelezettségeket. A közérdek védelmét biztosítandó, ügyészi közreműködés esetén időkorlátozás nélkül lehetőség van a döntés korrigálására, akár saját hatáskörben történő döntés módosítással vagy visszavonással (megsemmisítéssel), akár felügyeleti jogkörben abban az esetben is, ha egyébként a hatósági eljárásra vonatkozó szabályok azt már nem tennék lehetővé.
A 123. §-hoz

A semmisség tárgykörében fontos változás, hogy a vádemelés elhalasztása is jogalapul szolgál a döntés megsemmisítésére, illetve visszavonására. Ha a semmisség bűncselekmény következménye, a semmisség megállapításához jogerős, bűnösséget kimondó bírói ítélet szükséges, ami a vádemelés elhalasztása esetén hiányzik. Ilyen esetben a hatályos szabályozás alapján a semmisség közigazgatási jogi jogkövetkezménye sem vonható le. A vádemelés elhalasztása intézménye esetén a vádhatóság meg van győződve a terhelt bűnösségéről, azonban a bűncselekmény súlyára, és a rendkívüli enyhítő körülményekre figyelemmel a vádemelést határozattal elhalaszthatja, ha ennek a gyanúsított jövőbeni magatartásában mutatkozó kedvező hatása feltételezhető. Az a körülmény azonban, hogy az adott büntetőügyben az állam lemond büntetőigényének érvényesítéséről, nem eredményezheti azt, hogy – a nagyközönség számára is felismerhető módon – bűncselekmény elkövetése által befolyásolt hatósági eljárásokban született döntések ne legyenek megsemmisíthetőek. A vádemelés elhalasztásának időtartama természetesen eredményesen el kell, hogy teljen, hiszen ellenkező esetben előfordulhatna, hogy egy későbbi bírósági ítélet, amely bűnösséget nem állapít meg, felülírná a korábbi vádemelés alapján történő megsemmisítés, illetve visszavonás, új eljárás jogalapját.

Fejezet
Eljárási költség, az eljárási költség előlegezése és viselése

A 124. §-130. §-hoz

Az eljárási költségek szabályozása tekintetében a legfontosabb változás, hogy a Javaslat amellett, hogy meghatározza az eljárási költség fogalmát, nem tartalmaz taxatív felsorolást arra nézve, hogy milyen költségek tartoznak ebbe a körbe. A Javaslat – mint általános hatósági eljárásjogi kódex – az általánosítás megfelelő szintjén határozza meg az eljárási költségeket. Ennél részletesebb meghatározás csakis olyan kazuisztikus szabályzást eredményezne, amely a jelenleg hatályos Ket. szabályozási rendszerében is számos problémához vezetett. Az egyes, eljárási specialitásokhoz igazodó költségek megállapítása, kötelezően figyelembeveendő szempontok meghatározása a Javaslat végrehajtására kiadandó kormányrendelet terrénumába kerül.

A Javaslat nem rendelkezik arról, hogy milyen költségelemeket tartalmaz az igazgatási szolgáltatási díj, az ugyanis nem eljárásjogi, hanem közpénzügyi szabályozás körében rendezendő kérdés.

Emellett a korábbi rendelkezések egyszerűbben és közérthetőbben kerültek újrafogalmazásra.

Kiemelendő továbbá, hogy az új szabályozás eredményeként törvény és kormányrendelet mellett önkormányzati rendelet is meghatározhat olyan ügyfajtát, amelyben az ügyfelet költségmentesség illeti meg.
Fejezet Végrehajtás

A 131. §-hoz

A közigazgatási hatósági eljárás elkülönült, sajátos és nem szükségképpeni szakasza a végrehajtás. A Javaslat nem tartalmaz a hatósági döntések végrehajtására vonatkozó átfogó saját szabályozást, hanem az általános eljárási szabályokhoz és a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényhez (a továbbiakban: Vht.) képest állapít meg végrehajtás-specifikus rendelkezéseket.
A 132. §-hoz

A Javaslat az elmúlt években felmerült tapasztalatok alapján a Ket.-hez képest jelentős egyszerűsítést végez el a végrehajtható döntések meghatározásakor. Szakít a részletező, minden esetet nevesítő szabályozási gyakorlattal, amely azt eredményezte, hogy bár a Ket. hatályba lépése óta időről-időre bővült a végrehajtható döntések köre, a jogalkalmazás mégis rendszeresen elbizonytalanodott a konkrét döntése végrehajthatóságát vizsgálva. Erre figyelemmel a Javaslat egy generálklauzulát határoz meg, amely szerint a végrehajtás feltétele, hogy az ügyfél a hatóság végleges döntésének nem tesz eleget. E megfogalmazás nem csak lefedi a Ket.-ben meghatározott valamennyi esetet, hanem a jövőben felmerülő esetekre is megnyugtató választ ad. E rendelkezés a maga egyszerű, és könnyen érthető formájából okszerűen következik, hogy a végrehajthatóság feltétele a kötelezett (önkéntes) teljesítésének elmaradása. A kötelezett teljesítésének elmaradása pedig mindazt a mulasztást, vagy cselekvést jelenti, amely a döntés rendelkező részében meghatározott kötelezettséget megszegi. Indokolatlan ennek valamennyi lehetséges esetét (határidő, vagy határnap elmulasztása, tartózkodásra kötelezés megsértése, stb.) tételezni.
A 133. §-134. §-hoz

A Javaslat a végrehajtás elrendelésére vonatkozó szabályok körében koncepcionális változtatást nem valósít meg, hanem azokat az általános eljárási szabályokhoz és a jogorvoslati rendszerhez igazítja. Ennek megfelelően azt a döntést hozó hatóság, másodfokú döntés esetén pedig az elsőfokú hatóság hivatalból vagy a jogosult kérelmére rendeli el.
A végrehajtás foganatosítása terén ugyanakkor nagy újítást vezet be a Javaslat. Ennek értelmében, törvény, kormányrendelet, illetve önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet eltérő rendelkezése hiányában, az általános végrehajtást foganatosító szerv az állami adóhatóság lesz. Az állami adóhatóságot a kódex hatálybalépéséig tehát alkalmassá kell tenni mind személyi állományt, mind anyagi eszközöket tekintve, hogy az egyes speciális, meghatározott cselekmények végrehajtására is képes legyen, hogy így, egyfajta általános végrehajtói szolgálattá válhasson, hasonló képpen, mint a 2004-ben elfogadott Ket. tervezte egy önálló végrehajtói szolgálat felállítását.
A Javaslat továbbra is biztosítja a foganatosító szerv számára, hogy önálló bírósági végrehajtóval szerződést köthessen.
A 135. §-hoz

A Javaslat megállapítja a késedelmi pótlékra vonatkozó szabályokat, amelyek a magánjogi követelés késedelme esetén fizetendő törvényes késedelmi kamathoz igazítják a késedelem jogkövetkezményeit.
A 136. §-hoz

A Javaslat nem csak a végrehajtás felfüggesztésére jogosult szerveket határozza meg, hanem tételesen felsorolja azokat az eseteket, amikor arra – a Vht.-ban meghatározott eseteken felül – hivatalból, kötelezően kerül sor. Annak érdekében, hogy a felfüggesztési okról a végrehajtást elrendelő szerv megfelelően értesülhessen, a Javaslat a végrehajtást foganatosító szerv számára a tudomására jutott felfüggesztési okokkal kapcsolatban értesítési kötelezettséget ír elő. E § biztosítja annak lehetőségét, hogy az elrendelő hatóság a kötelezett kérelmére, az azt megalapozó méltányolható körülmény igazolása esetén felfüggeszthesse. A Javaslat értelmében, ha a felfüggesztésre okot adó körülmény megszűnt, a végrehajtás folytatásáról a végrehajtást elrendelő hatóság dönt.
A 137. §-hoz

A tapasztalatok szerint a jogalkalmazó szervek számára jelentős nehézséget okozott annak megítélése, hogy milyen esetekben kell a végrehajtást megszüntetni. Ennek megfelelően az elmúlt évtizedben folyamatosan bővült az az oklista, amely ezt megalapozta. A Javaslat szakít ezzel a szabályozási gyakorlattal és abból indul ki, hogy az eljárás általános szabályai és a Vht. rendelkezései alapján a végrehajtás megszüntetésére alapot adó okokat csak néhány sajátos, de a közigazgatási végrehajtásban általánosan előforduló esettel kell bővíteni. Ezt a
„végrehajtást akkor is megszünteti” fordulattal teszi egyértelművé. Így viszont nem szükséges a Vht. 40. § és 41. §-ainak szabályait megismételni, ezért a Javaslat nem rendelkezik pl. az adós teljesítése nyomán történő megszüntetésről, mert azt a Vht. megfelelően rendezi.
Annak érdekében, hogy a végrehajtás megszüntetésére jogosult elrendelő hatóság időszerű döntést hozhasson, a Javaslat a végrehajtást foganatosító szerv számára előírja, hogy a tudomására jutott megszüntetési okokról és a végrehajtás befejezéséről a végrehajtást elrendelő hatóságot értesítse.
A 138. §-hoz

Az Alaptörvény B) cikkében deklarált jogállamiság elvéből fakadó követelmény, hogy a végrehajtható döntésben megállapított kötelezettség teljesítésének kikényszerítésének törvényben meghatározott időbeli korlátja is legyen. Annak érdekében, hogy a végrehajtásban résztvevő szerveket ösztönözze az aktívabb fellépésére, a Javaslat a közigazgatási hatósági végrehajtás elévülési idejét öt évről három évre csökkenti, amelynél rövidebb időtartamot törvény vagy kormányrendelet megállapíthat. Az elévülés nyugszik a végrehajtás felfüggesztése, a végrehajtási eljárásban engedélyezett fizetési kedvezmény, és a pénzfizetési
kötelezettség folyamatos végrehajtásának időtartama alatt. Az elévülést bármely végrehajtási cselekmény megszakítja. Nyugszik az elévülés a végrehajtási eljárásban engedélyezett fizetési kedvezmények időtartama alatt is. (A döntés meghozatala előtt kért fizetési kedvezmény esetében azért nem, mert ilyenkor a döntés a kötelezett teljesítése miatt nem lesz végrehajtható.) A Javaslat a végrehajtás elévülésének objektív időtartamát is csökkentette, azt hat évben határozza meg.

Fejezet Záró rendelkezések

A 139. §-140. §-hoz

A kódex végrehajtását szolgáló, kormányrendeleti, illetve miniszteri rendeleti szintű jogszabályok megalkotásához szükséges felhatalmazó rendelkezéseket állapítja meg. E körben kiemelendő, hogy a jövőben minden, kormányrendeleti szinten szereplő szakhatósági kijelölést a Javaslat végrehajtására kiadandó kormányrendeletnek kell egységesen tartalmaznia, megkönnyítendő ezzel a joganyag áttekinthetőségét.

A 141. §-hoz

A szakasz a törvény hatálybalépéséről rendelkezik.

A 142. §-hoz

A Javaslat hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a Ket.

A 143. §-hoz

A törvény alkalmazásához szükséges átmeneti rendelkezéseket tartalmazza a szakasz. Ennek értelmében – hasonlóan az eddigi gyakorlathoz – főszabályként rögzítésre kerül, hogy az eljárási törvény rendelkezéseit a hatálybalépést követően indult és a megismételt eljárásokban kell alkalmazni.

A fenti szabály alól kivételt képeznek a végrehajtási eljárások. A végrehajtás egy sok problémával, folyamatos alulfinanszírozással és szakemberhiánnyal küzdő terület. Különösen igaz ez a közigazgatási végrehajtásokra. Jelenleg, a XXI. században sem kivételes, hogy egy- egy végrehajtási ügy már évtizedek óta folyamatban van, mivel a Ket.-et megelőző Áe. értelmében a végrehajtási jog nem évült el, így az Áe. alapján a mai napig nem került sor az ügyek lezárására. Ezért a Javaslat rögzíti, hogy a folyamatban lévő végrehajtási eljárásokat is az új törvény alapján kell lefolytatni, lezárni.

Rögzíti továbbá a szakasz, hogy a terminológiai változást követően a korábbi jogerős közigazgatási döntéseket véglegessé vált döntéseknek kell tekinteni.

Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény közlönyállapot

2016. évi CL. törvény

az általános közigazgatási rendtartásról

I. FEJEZET

ALAPELVEK ÉS A TÖRVÉNY HATÁLYA

1. Alapelvek

1. § [Az alapelvek szerepe]

A közigazgatási hatósági eljárásokban – összhangban az Alaptörvény XXIV. és XXVIII. cikkével – az eljárás minden résztvevője a rá irányadó szabályoknak megfelelően és az eljárás minden szakaszában az e fejezetben meghatározott alapelvek és alapvető szabályok érvényre juttatásával jár el.

2. § [A jogszerűség elve]

(1) A közigazgatási hatóság (a továbbiakban: hatóság) jogszabály felhatalmazása alapján, hatáskörét a jogszabály keretei között, rendeltetésszerűen gyakorolva jár el.

(2) A hatóság a hatásköre gyakorlása során

a) a szakszerűség, az egyszerűség, az ügyféllel való együttműködés és a jóhiszeműség követelményeinek megfelelően,

b) a törvény előtti egyenlőség és az egyenlő bánásmód követelményét megtartva, indokolatlan megkülönböztetés és részrehajlás nélkül,

c) a jogszabályban meghatározott határidőn belül, észszerű időben

jár el.

3. § [A hivatalbóliság elve]

A hatóság a kizárólag kérelemre indítható eljárások kivételével hivatalból eljárást indíthat, a kérelemre indult eljárást jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén folytathatja. Hivatalból állapítja meg a tényállást, határozza meg a bizonyítás módját és terjedelmét, valamint e törvény keretei között felülvizsgálhatja a saját és a felügyelete alá tartozó hatóság döntését és eljárását.

4. § [A hatékonyság elve]

A hatóság a hatékonyság érdekében úgy szervezi meg a tevékenységét, hogy az az eljárás valamennyi résztvevőjének a legkevesebb költséget okozza, és – a tényállás tisztázására vonatkozó követelmények sérelme nélkül, a fejlett technológiák alkalmazásával – az eljárás a lehető leggyorsabban lezárható legyen.

5. § [Az ügyfélre vonatkozó alapelvek]

(1) Az ügyfél az eljárás során bármikor nyilatkozatot, észrevételt tehet.

(2) A hatóság biztosítja

a) az ügyfél, továbbá

b) a tanú, a hatósági tanú, a szakértő, a tolmács, a szemletárgy birtokosa és az ügyfél képviselője (a továbbiakban együtt: eljárás egyéb résztvevője)

számára, hogy jogaikat és kötelezettségeiket megismerhessék, és előmozdítja az ügyféli jogok gyakorlását.

6. § [A jóhiszeműség elve és a bizalmi elv]

(1) Az eljárás valamennyi résztvevője köteles jóhiszeműen eljárni és a többi résztvevővel együttműködni.

(2) Senkinek a magatartása nem irányulhat a hatóság megtévesztésére vagy a döntéshozatal, illetve a végrehajtás indokolatlan késleltetésére.

(3) Az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője jóhiszeműségét az eljárásban vélelmezni kell. A rosszhiszeműség bizonyítása a hatóságot terheli.

2. A törvény hatálya

7. § [A hatósági ügy]

(1) A hatóság eljárása során az e törvény hatálya alá tartozó közigazgatási hatósági ügyben (a továbbiakban: ügy) és a hatósági ellenőrzés során e törvény rendelkezéseit alkalmazza.

(2) E törvény alkalmazásában ügy az, amelynek intézése során a hatóság döntésével az ügyfél jogát vagy kötelezettségét megállapítja, jogvitáját eldönti, jogsértését megállapítja, tényt, állapotot, adatot (a továbbiakban együtt: adat) igazol vagy nyilvántartást vezet, illetve az ezeket érintő döntését érvényesíti.

8. § [Általános és különös eljárási szabályok viszonya]

(1) E törvény hatálya nem terjed ki

a) a szabálysértési eljárásra,

b) a választási eljárásra, a népszavazás kezdeményezésére és a népszavazási eljárásra,

c) az adó-, valamint vámigazgatási eljárásra és

d) a menekültügyi és idegenrendészeti, valamint – az állampolgársági bizonyítvány kiadásának kivételével – az állampolgársági eljárásra.

(2) Az (1) bekezdésben nem említett közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozó jogszabályok e törvény rendelkezéseitől csak akkor térhetnek el, ha azt e törvény megengedi.

(3) Miniszteri rendelet kivételével jogszabály e törvény szabályaival összhangban álló, kiegészítő eljárási rendelkezéseket állapíthat meg.

9. § [A hatóság]

E törvény alkalmazásában hatóság az a szerv, szervezet vagy személy, amelyet (akit) törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet hatósági hatáskör gyakorlására jogosít fel vagy jogszabály hatósági hatáskör gyakorlására jelöl ki. A hatóságtól a hatáskörébe tartozó ügy nem vonható el.

10. § [Az ügyfél]

(1) Ügyfél az a természetes vagy jogi személy, egyéb szervezet, akinek (amelynek) jogát vagy jogos érdekét az ügy közvetlenül érinti, akire (amelyre) nézve a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz, vagy akit (amelyet) hatósági ellenőrzés alá vontak.

(2) Törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyfajtában megállapíthatja azon személyek és szervezetek körét, akik (amelyek) a jogszabály erejénél fogva ügyfélnek minősülnek.

11. § [Az ügyféli jogutódlás szabályai]

(1) Ha az ügy személyes jellege vagy a kötelezettség tartalma nem zárja ki, a kieső ügyfél helyébe a polgári jog szabályai szerinti jogutódja lép.

(2) Ha az ügy tárgya dologi jogot érint, a kieső ügyfél helyébe az üggyel érintett dologi jog új jogosultja lép.

3. Eljárási képesség és képviselet

12. § [Az eljárási képesség]

A természetes személy ügyfél akkor rendelkezik eljárási képességgel, ha az ügy tárgyára tekintettel cselekvőképesnek minősül.

13. § [A képviselet általános szabályai]

(1) Ha törvény nem írja elő az ügyfél személyes eljárását,

a) helyette törvényes képviselője, vagy az általa, illetve törvényes képviselője által meghatalmazott személy, továbbá

b) az ügyfél és képviselője együtt

is eljárhat.

(2) Jogi személy törvényes képviselőjének eljárása személyes eljárásnak minősül.

(3) Az ellenérdekű ügyfelek képviseletét nem láthatja el ugyanaz a személy.

(4) A hatóság visszautasítja a képviselő eljárását, ha

a) az nyilvánvalóan nem alkalmas az ügyben a képviselet ellátására, vagy

b) képviseleti jogosultságát az erre irányuló hiánypótlási felhívás ellenére sem igazolja.

(5) A képviselő visszautasítása esetén a hatóság felhívja az ügyfelet, hogy járjon el személyesen, vagy gondoskodjék a képviselet ellátására alkalmas képviselőről.

(6) Ha az ügyfélnek képviselője van, és az ügyfél eltérően nem rendelkezik, az iratokat a hatóság – a személyes megjelenésre szóló idézés kivételével – a képviselő részére küldi meg. A személyes megjelenésre szóló idézésről a hatóság a képviselőt egyidejűleg értesíti.

(7) A hatóság nyilatkozattételre hívja fel az ügyfelet, ha az eljárás során az ügyfél és a képviselő vagy a képviselők nyilatkozata eltér egymástól, vagy egyéb eljárási cselekményeik ellentétesek. Ha az ügyfél eltérően nem nyilatkozik, a hatóság a későbbi cselekményt, nyilatkozatot tekinti érvényesnek.

(8) A természetes személy ügyfél részére, akinek nincs képviselője és

a) ismeretlen helyen tartózkodik, vagy

b) nem tud az ügyben eljárni,

az eljáró hatóság gondoskodik ügygondnok kirendeléséről.

14. § [A meghatalmazásra vonatkozó szabályok]

(1) A meghatalmazott a képviseleti jogosultságát – ha azt a rendelkezési nyilvántartás nem tartalmazza – köteles igazolni. A meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni vagy jegyzőkönyvbe kell mondani.

(2) Ha a meghatalmazásból más nem tűnik ki, az kiterjed az eljárással kapcsolatos valamennyi nyilatkozatra és cselekményre.

(3) Ha a képviseleti jogosultság visszavonás, felmondás vagy az ügyfél, illetve a meghatalmazott halála miatt megszűnik, a megszűnés a hatósággal szemben a hatóságnak való bejelentéstől, a többi ügyféllel szemben a velük való közléstől hatályos.

II. FEJEZET

ALAPVETŐ RENDELKEZÉSEK

4. Az eljárási kötelezettség

15. § [Az eljárási kötelezettség]

(1) A hatóság a hatáskörébe tartozó ügyben az illetékességi területén, vagy kijelölés alapján köteles eljárni.

(2) Ha a hatóság – a jogszerű hallgatás esetét kivéve – eljárási kötelességének az ügyintézési határidőn belül nem tesz eleget, a jogszabályban meghatározott felügyeleti szerve (a továbbiakban: felügyeleti szerv) az eljárás lefolytatására utasítja. Ha nincs felügyeleti szerv, vagy az nem intézkedik, az eljárás lefolytatására a közigazgatási perben eljáró bíróság (a továbbiakban: közigazgatási bíróság) kötelezi a hatóságot.

5. Illetékesség

16. § [Az illetékesség]

(1) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az azonos hatáskörű hatóságok közül az jár el, amelynek illetékességi területén

a) az ügy tárgyát képező ingatlan fekszik, ennek hiányában

b) a tevékenységet gyakorolják vagy gyakorolni kívánják, ennek hiányában

c) a jogellenes magatartást elkövették.

(2) Ha az (1) bekezdés alapján nem állapítható meg az illetékes hatóság, a kérelmező ügyfél választása szerint lakóhelye vagy tartózkodási helye (a továbbiakban együtt: lakóhely), illetve székhelye, telephelye vagy fióktelepe (a továbbiakban együtt: székhely) szerint illetékes hatóság jár el.

(3) Ha az ügyfél lakóhelye ismeretlen vagy nem rendelkezik magyarországi lakóhellyel vagy értesítési címmel (a továbbiakban együtt: lakcím), a (2) bekezdésre alapított illetékességet az ügyfél utolsó ismert hazai lakcíme alapján kell megállapítani.

(4) Ha az (1)-(3) bekezdésben foglaltakra figyelemmel nem állapítható meg az illetékes hatóság – ha jogszabály másként nem rendelkezik -, az eljárásra az adott ügyfajtában a fővárosban eljárásra jogosult hatóság jár el, több azonos hatáskörű fővárosi hatóság esetén pedig az illetékességi vita szabályait kell megfelelően alkalmazni.

(5) Az ügyben illetékes hatóságok közül az jár el, amelynél az eljárás előbb indult meg (a továbbiakban: megelőzés).

6. A hatáskör és az illetékesség vizsgálata

17. § [A hatáskör és az illetékesség vizsgálata]

A hatóság a hatáskörét és illetékességét az eljárás minden szakaszában hivatalból vizsgálja. Ha valamelyik hiányát észleli, és kétséget kizáróan megállapítható az ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság, az ügyet átteszi, ennek hiányában a kérelmet visszautasítja vagy az eljárást megszünteti.

7. Hatásköri és illetékességi vita

18. § [A hatásköri és az illetékességi vita]

(1) Ha ugyanabban az ügyben

a) több hatóság állapította meg hatáskörét és illetékességét,

b) több hatóság állapította meg hatáskörének és illetékességének hiányát, és emiatt az eljárás nem indulhat meg vagy nincs folyamatban, vagy

c) több illetékes hatóság előtt indult az eljárás, és a megelőzés alapján nem lehet eldönteni, hogy melyik hatóság jogosult az eljárásra,

az érdekelt hatóságok kötelesek egymás között azonnal, de legfeljebb három napon belül megkísérelni a vita eldöntését.

(2) Az egyeztetést az a hatóság kezdeményezi, amelyiknél az eljárás később indult meg, amelyik hatáskörének és illetékességének hiányát később állapította meg, vagy amelyik hatóságnál az ügyfél az egyeztetés lefolytatása iránti kérelmét benyújtotta.

(3) Ha az (1) bekezdés szerinti eljárás nem vezetett eredményre, az eljáró hatóságot

a) illetékességi összeütközés esetén a legközelebbi közös felügyeleti szerv, ennek hiányában a vita eldöntését kérő hatóság működési területe szerint illetékes fővárosi és megyei kormányhivatal öt napon belül,

b) hatásköri összeütközés esetén a közigazgatási bíróság

jelöli ki.

8. Eljárás az illetékességi területen kívül

19. § [Eljárás az illetékességi területen kívül]

(1) A hatóság az illetékességi területén kívül is végezhet eljárási cselekményt, ennek keretében ideiglenes biztosítási intézkedést is hozhat.

(2) Ha a hatóság illetékességi területén kívül kíván eljárási cselekményt végezni, erről az illetékes hatóságot előzetesen értesíti.

9. Nyelvhasználat

20. § [Az eljárás hivatalos nyelve]

(1) Magyarországon a közigazgatási hatósági eljárás hivatalos nyelve a magyar. Ez nem akadálya a konzuli tisztviselő és a külpolitikáért felelős miniszter eljárása során más nyelv használatának.

(2) A települési, a területi és az országos nemzetiségi önkormányzat testülete határozatában meghatározhatja a hatáskörébe tartozó hatósági eljárás magyar nyelv melletti hivatalos nyelvét.

(3) A nemzetiségi civil szervezet nevében eljáró személy, valamint az a természetes személy, aki a nemzetiségek jogairól szóló törvény hatálya alá tartozik, a hatóságnál használhatja nemzetiségi nyelvét. A nemzetiségi nyelven benyújtott kérelem tárgyában hozott magyar nyelvű döntést a hatóság az ügyfél kérésére a kérelemben használt nyelvre lefordítja.

(4) Ha a hatóság döntésének magyar és idegen nyelvű szövege között eltérés van, a magyar nyelvű szöveget kell hitelesnek tekinteni.

(5) A hatósági igazolvány, hatósági bizonyítvány kiállítására és a hatósági nyilvántartásba történő bejegyzés módjára jogszabály eltérő nyelvhasználati szabályokat állapíthat meg.

21. § [Külföldiek nyelvhasználati joga]

(1) Ha a hatóság nem magyar állampolgár, a magyar nyelvet nem ismerő természetes személy ügyfél ügyében magyarországi tartózkodásának tartama alatt hivatalból indít azonnali eljárási cselekménnyel járó eljárást, vagy a természetes személy ügyfél azonnali jogvédelemért fordul a magyar hatósághoz, a hatóság gondoskodik arról, hogy az ügyfelet ne érje joghátrány a magyar nyelv ismeretének hiánya miatt.

(2) A magyar nyelvet nem ismerő ügyfél – a fordítási és tolmácsolási költség előlegezése és viselése mellett – az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó esetekben is kérheti, hogy a hatóság bírálja el az anyanyelvén vagy valamely közvetítő nyelven megfogalmazott kérelmét.

10. Kizárás

22. § [A kizárás általános szabálya]

Az ügy elintézésében nem vehet részt az a személy, akitől nem várható el az ügy tárgyilagos megítélése.

23. § [A kizárási okok]

(1) Az ügy elintézéséből kizárt az a személy, akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy közvetlenül érinti, továbbá az, aki az ügyben tanúvallomást tett, az ügyfél képviselőjeként vagy hatósági tanúként járt el, a szakértő, a szemletárgy birtokosa és a támogató.

(2) Az ügy másodfokú elintézésében nem vehet részt az, aki az ügy elintézésében első fokon részt vett.

(3) Az ügy elintézésében nem vehet részt az a hatóság, amelynek jogát vagy jogos érdekét az ügy közvetlenül érinti. A hatóság nem válik kizárttá azért, mert a határozatban megállapított fizetési kötelezettség teljesítése az általa megjelölt számlára történik.

(4) A jegyző nem vehet részt annak az ügynek az elintézésében, amelyben az illetékességi területének az önkormányzata, annak szerve vagy a polgármester

a) az eljárásban hozott határozattal jogosulttá vagy kötelezetté válhat, vagy az eljárás tárgyával összefüggő kötelezettséget vállal, vagy

b) ellenérdekű ügyfél.

(5) Az ügy elintézésében nem vehet részt az a hatóság, amelynek vezetőjével szemben kizárási ok merül fel.

24. § [Döntés a kizárásról és az eljáró ügyintéző vagy hatóság kijelölése]

(1) Az ügyintéző a kizárási ok észlelését követően bejelenti a hatóság vezetőjének a kizárási ok fennállását. A kizárási okot az ügyfél is bejelentheti.

(2) A kizárás tárgyában a hatóság vezetője dönt, szükség esetén más ügyintézőt jelöl ki, és arról is dönt, hogy meg kell-e ismételni azokat az eljárási cselekményeket, amelyekben a kizárt ügyintéző járt el. Ha a kizárási okot az ügyfél jelentette be, a kizárásról a hatóság végzésben dönt, és azt az ügyféllel is közli.

(3) Ha az ügyfél nyilvánvalóan alaptalanul tesz kizárásra irányuló bejelentést, vagy ugyanabban az eljárásban ugyanazon ügyintéző ellen ismételten alaptalan bejelentést tesz, őt a kizárást megtagadó végzésben eljárási bírsággal lehet sújtani.

(4) Ha a kizárási ok a hatáskör gyakorlójával vagy a hatósággal szemben merül fel, az ügyben – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a felügyeleti szerv vezetője által kijelölt másik azonos hatáskörű hatóság jár el.

(5) Ha

a) nincs kijelölhető másik, azonos hatáskörű hatóság, vagy

b) a hatóságnak nincs felügyeleti szerve,

az a hatóság jár el, amelyikkel szemben kizárási ok áll fenn.

(6) A hatóság az (5) bekezdésben foglaltakról az ügyfelet és a felügyeleti szervet értesíti.

(7) Az ügyben eljáró testület tagjával és vezetőjével, továbbá az eljáró hatóság kiadmányozási jogkörrel rendelkező vezetőjével szemben a kizárás szabályait megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy ha a hatóságnál nincs másik kiadmányozási jogkörrel rendelkező vagy azzal felruházható személy, a hatáskör gyakorlója jár el.

(8) Önkormányzati hatósági ügyben a kizárásra vonatkozó döntésre a törvényben meghatározott, személyes érintettséggel kapcsolatos eljárás az irányadó.

11. Megkeresés

25. § [A megkeresés szabályai]

(1) A hatóság – legalább ötnapos határidő tűzésével – más szervet vagy személyt kereshet meg, ha

a) az ügyben a megkereső hatóság illetékességi területén kívül kell eljárási cselekményt végezni, vagy

b) az eljárás során szükséges adattal vagy irattal más rendelkezik.

(2) A megkeresett szerv a megkeresés teljesítését megtagadja, ha az nem tartozik a hatáskörébe, vagy arra nem illetékes.

12. A kapcsolattartás általános szabályai

26. § [A kapcsolattartás általános szabályai]

(1) A hatóság írásban, az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló törvényben (a továbbiakban: Eüsztv.) meghatározott elektronikus úton (a továbbiakban együtt: írásban), vagy személyesen, írásbelinek nem minősülő elektronikus úton (a továbbiakban együtt: szóban) tart kapcsolatot az ügyféllel és az eljárásban résztvevőkkel.

(2) Ha törvény másként nem rendelkezik, a kapcsolattartás formáját a hatóság tájékoztatása alapján az ügyfél választja meg. Az ügyfél a választott kapcsolattartási módról más – a hatóságnál rendelkezésre álló – módra áttérhet.

(3) Életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet esetén a hatóság választja meg a kapcsolattartás módját.

13. Adatkezelés

27. § [Az adatkezelés szabályai]

(1) A hatóság jogosult az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője természetes személyazonosító adatainak és az ügyfajtát szabályozó törvényben meghatározott személyes adatok, továbbá – ha törvény másként nem rendelkezik – a tényállás tisztázásához elengedhetetlenül szükséges más személyes adatok megismerésére és kezelésére. A kérelemre induló eljárásban vélelmezni kell, hogy a kérelmező ügyfél a tényállás tisztázásához szükséges személyes adatok – ideértve a különleges adatokat is – kezeléséhez hozzájárulást adott.

(2) A hatóság gondoskodik arról, hogy a törvény által védett titok (a továbbiakban: védett adat) ne kerüljön nyilvánosságra, ne juthasson illetéktelen személy tudomására, és a személyes adatok védelme biztosított legyen.

(3) A hatóság az eljárása során annak lefolytatásához – jogszabályban meghatározott módon és körben – megismerheti azokat a védett adatokat, amelyek eljárásával összefüggnek, illetve amelyek kezelése az eljárás eredményes lefolytatása érdekében szükséges.

14. Adatok zárt kezelése

28. § [Az adatok zárt kezelése]

(1) Indokolt esetben a hatóság kérelemre vagy hivatalból elrendeli az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője természetes személyazonosító adatainak és lakcímének zárt kezelését, ha az eljárásban való közreműködése miatt súlyosan hátrányos következmény érheti. A végzést a kérelmet előterjesztővel kell közölni.

(2) A szakértő az (1) bekezdésben foglaltak szerint az igazságügyi szakértői névjegyzék nyilvános adatain kívüli természetes személyazonosító adatai és lakcíme zárt kezelését kérheti.

(3) A természetes személyazonosító adatokat és a lakcímet a hatóság az ügy iratai között elkülönítve, zártan kezeli és biztosítja, hogy a zártan kezelt adatok az eljárási cselekmények során ne váljanak megismerhetővé.

15. A kiskorú, a cselekvőképtelen és a cselekvőképességében részlegesen korlátozott nagykorú, valamint a fogyatékossággal élő személy eljárási védelme

29. § [Általános szabályok]

(1) A kiskorút, a cselekvőképtelen és a cselekvőképességében részlegesen korlátozott nagykorút, valamint a fogyatékossággal élő személyt a közigazgatási hatósági eljárásban fokozott védelem illeti meg, ezért

a) tárgyaláson történő meghallgatására csak abban az esetben kerülhet sor, ha az eljárásban részt vevő más személyek jelenlétében történő meghallgatása az érdekeit nem sérti,

b) lehetőség szerint lakóhelyén kell meghallgatni,

c) akkor hívható fel személyes nyilatkozattételre és akkor hallgatható meg tanúként, ha ezt állapota megengedi és személyes nyilatkozata vagy tanúvallomása más módon nem pótolható, valamint

d) az egyenlő esélyű hozzáférést számára biztosítani kell.

(2) Az, aki nem cselekvőképes, nyilatkozattételre csak akkor hívható fel, illetve tanúként akkor hallgatható meg, ha nyilatkozatot, illetve tanúvallomást kíván tenni, és a törvényes képviselője, vagy – érdekellentét esetén – eseti gondnoka vagy eseti gyámja (a továbbiakban együtt: eseti gondnok) ehhez hozzájárul. A szóbeli nyilatkozat, illetve a tanúvallomás megtételére csak a törvényes képviselő vagy az eseti gondnok jelenlétében kerülhet sor, az írásbeli nyilatkozathoz a törvényes képviselő vagy az eseti gondnok aláírása szükséges. A cselekvőképtelen tanú meghallgatása esetén a hatóság mellőzi a hamis tanúzás következményeire való figyelmeztetést.

(3) Ha az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője hallássérült, kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével kell meghallgatni, vagy a meghallgatás helyett a jelen lévő hallássérült írásban is nyilatkozatot tehet. Ha az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője siketvak, kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével kell meghallgatni. Ha a jelen lévő ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője beszédfogyatékos, kérésére a meghallgatás helyett írásban tehet nyilatkozatot.

30. § [Az adatok zárt kezelésére és az iratbetekintési jog korlátozására vonatkozó különös szabályok]

A hatóság a kiskorú, a cselekvőképtelen és a cselekvőképességében részlegesen korlátozott nagykorú ügyfél, tanú, szemletárgy-birtokos vagy megfigyelt személy védelme érdekében erre irányuló kérelem nélkül is dönthet az érintett személy adatainak zárt kezeléséről és az iratbetekintési jog korlátozásáról. Az erről szóló végzést a törvényes képviselővel is közölni kell.

31. § [Az idézésre vonatkozó különös szabályok]

Ha az idézett személy korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképességében részlegesen korlátozott, a hatóság a törvényes képviselőjét értesíti. Ha az idézett személy cselekvőképtelen, a hatóság törvényes képviselője útján idézi. A törvényes képviselő gondoskodik az idézett személy megjelenéséről.

16. A támogató

32. § [A támogató]

A cselekvőképességet nem érintő támogatott döntéshozatal elősegítése érdekében a gyámhatóság által kirendelt, a Polgári Törvénykönyvről szóló törvény (a továbbiakban: Ptk.) szerinti támogató

a) a támogatott személlyel egyidejűleg az eljárás során valamennyi eljárási cselekménynél – ideértve a nyilvánosság kizárásával megtartott tárgyalást is – jelen lehet, távolléte azonban az eljárási cselekmény teljesítésének, valamint az eljárás folytatásának nem akadálya,

b) a nyilatkozat, adatszolgáltatás megtételének elősegítése érdekében a támogatott személlyel – az eljárási cselekmény rendjét meg nem zavaró módon – egyeztethet.

17. Betekintés az eljárás irataiba

33. § [Az iratbetekintési jog]

(1) Az ügyfél az eljárás bármely szakaszában és annak befejezését követően is betekinthet az eljárás során keletkezett iratba.

(2) A tanú a vallomását tartalmazó iratba, a szemletárgy birtokosa a szemléről készített iratba tekinthet be.

(3) Harmadik személy akkor tekinthet be a személyes adatot vagy védett adatot tartalmazó iratba, ha igazolja, hogy az adat megismerése joga érvényesítéséhez, illetve jogszabályon, bírósági vagy hatósági határozaton alapuló kötelezettsége teljesítéséhez szükséges.

(4) Az iratbetekintés során az arra jogosult másolatot, kivonatot készíthet vagy – kormányrendeletben meghatározott költségtérítés ellenében – másolatot kérhet, amelyet a hatóság kérelemre hitelesít.

(5) Ha törvény a döntés nyilvánosságát nem korlátozza vagy nem zárja ki, az eljárás befejezését követően a személyes adatot és védett adatot nem tartalmazó véglegessé vált határozatot, valamint az elsőfokú határozatot megsemmisítő és az elsőfokú határozatot hozó hatóságot új eljárásra utasító végzést bárki korlátozás nélkül megismerheti.

(6) Törvény egyes ügyfajtákban meghatározhatja az iratbetekintés további feltételeit és a (3) bekezdés alapján iratbetekintésre jogosult személyek körét.

34. § [Az iratbetekintési jog korlátai]

(1) Nem lehet betekinteni a döntés tervezetébe.

(2) Nem ismerhető meg az olyan irat vagy az irat olyan része, amelyből következtetés vonható le valamely védett adatra vagy olyan személyes adatra, amely megismerésének törvényben meghatározott feltételei nem állnak fenn, kivéve, ha az adat – ide nem értve a minősített adatot – megismerésének hiánya megakadályozná az iratbetekintésre jogosultat az e törvényben biztosított jogai gyakorlásában.

(3) A hatóság a kérelem alapján az iratbetekintést biztosítja – az eljárás befejezését követően is -, vagy azt végzésben elutasítja.

III. FEJEZET

A KÉRELEMRE INDULÓ HATÓSÁGI ELJÁRÁS

18. A kérelem

35. § [A kérelem]

(1) A kérelem az ügyfél olyan nyilatkozata, amellyel hatósági eljárás lefolytatását, illetve a hatóság döntését kéri jogának vagy jogos érdekének érvényesítése érdekében.

(2) Ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, a kérelmet a hatósághoz írásban vagy személyesen lehet előterjeszteni.

(3) Az ügyfél kérelmével a tárgyában hozott döntés véglegessé válásáig rendelkezhet.

(4) E § rendelkezéseit az eljárás megindítására irányuló kérelmen kívüli egyéb, az eljárás valamennyi résztvevőjének az eljárással összefüggő kérelmeire is megfelelően alkalmazni kell.

36. § [A kérelem tartalma]

(1) Ha jogszabály további követelményt nem állapít meg, a kérelem tartalmazza az ügyfél és képviselője azonosításához szükséges adatokat és elérhetőségét.

(2) Nem kérhető az ügyféltől szakhatósági állásfoglalás vagy előzetes szakhatósági állásfoglalás csatolása, és az ügyfél azonosításához szükséges adatok kivételével olyan adat, amely nyilvános, vagy amelyet jogszabállyal rendszeresített közhiteles nyilvántartásnak tartalmaznia kell.

37. § [A kérelem előterjesztése]

(1) A kérelem az illetékes hatóságnál vagy – ha azt törvény vagy kormányrendelet nem zárja ki – a kormányablaknál terjeszthető elő.

(2) Az eljárás a kérelemnek az eljáró hatósághoz történő megérkezését követő napon indul.

38. § [A kérelem elbírálása]

A kérelmet tartalma szerint kell elbírálni akkor is, ha az nem egyezik az ügyfél által használt elnevezéssel.

19. Sommás eljárás és teljes eljárás

39. § [Az eljárás fajtái]

A kérelem automatikus döntéshozatali eljárásban, sommás vagy teljes eljárásban bírálható el. Törvény egyes ügyekben kizárhatja a sommás eljárás alkalmazását.

40. § [Automatikus döntéshozatal]

Automatikus döntéshozatalnak van helye, ha

a) azt törvény vagy kormányrendelet megengedi,

b) a hatóság részére a kérelem benyújtásakor minden adat rendelkezésére áll,

c) a döntés meghozatala mérlegelést nem igényel, és

d) nincs ellenérdekű ügyfél.

41. § [A sommás eljárás]

(1) A hatóság sommás eljárásban a döntését azonnal, de legfeljebb nyolc napon belül meghozza, ha

a) a hiánytalanul előterjesztett kérelem és mellékletei, valamint a hatóság rendelkezésére álló adatok alapján a tényállás tisztázott és

b) nincs ellenérdekű ügyfél.

(2) Ha a hatóság megállapítja, hogy az (1) bekezdésben meghatározott bármely feltétel nem áll fenn, a sommás eljárás szabályait mellőzi, és függő hatályú döntést vagy a 43. § (7) vagy (13) bekezdésében meghatározott valamely döntést hoz.

(3) Ha az ügyfél erre irányuló felhívás nélkül terjeszt elő új bizonyítékot, vagy tesz bizonyítási indítványt, ezt a hatóság az ügy teljes eljárásban való lefolytatása iránti kérelemnek tekinti, és a kérelmet teljes eljárásban bírálja el.

42. § [Kérelem teljes eljárásban való elbírálása]

Az automatikus döntéshozatali eljárásban és a sommás eljárásban hozott döntés közlését követő öt napon belül az ügyfél kérheti, hogy a hatóság a kérelmét ismételten, teljes eljárásban bírálja el.

43. § [Függő hatályú döntés]

(1) A hatóság – az e §-ban meghatározottak szerint – az eljárás megindításától számított nyolc napon belül függő hatályú döntést hoz.

(2) A függő hatályú döntésben a hatóság rendelkezik arról, hogy

a) az eljárás lefolytatásáért fizetendő illetéknek vagy az illetékekről szóló törvény szerinti közigazgatási hatósági eljárásokért, vagy igazgatási jellegű szolgáltatások igénybevételért fizetett igazgatási szolgáltatási díjnak (a továbbiakban: díj) megfelelő összeget, ennek hiányában tízezer forintot a hatóság köteles a kérelmező ügyfél részére megfizetni,

b) a kérelmező ügyfél mentesül az eljárási költségek megfizetése alól,

c) a kérelmezett jog gyakorlása az ügyfelet megilleti.

(3) A (2) bekezdés c) pontját nem kell alkalmazni

a) a hatósági bizonyítvány kiállítására,

b) a hatósági igazolvány kiállítására,

c) a hatósági nyilvántartásba való bejegyzésre, törlésre és módosításra,

d) azon eljárásokban, ahol az ügy érdemében a hatóság mérlegelésétől vagy a tényállás tisztázásától függő összeget kell meghatározni,

e) ha az ügyben jogszabály hatósági szerződés kötését teszi lehetővé vagy írja elő, valamint

f) ha törvény ekként rendelkezik.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott döntéshez akkor kapcsolódnak joghatások, ha az ügyintézési határidő elteltével a hatóság a hatósági ügy érdemében nem döntött és az eljárást nem szüntette meg. A felfüggesztést elrendelő vagy szünetelést megállapító döntést megelőzően hozott függő hatályú döntéshez joghatás nem kapcsolódik.

(5) Az eljárás szünetelése, felfüggesztése vagy függőben tartása esetén az eljáró hatóság – a (7) bekezdés megfelelő alkalmazásával – legkésőbb a szünetelés, felfüggesztés vagy függőben tartás időtartamának végét követő nyolcadik napon függő hatályú döntést hoz, amelyben rendelkezik az eljárás folytatásáról és a (4) bekezdés szerinti, a szünetelés, felfüggesztés vagy függőben tartás időtartamának figyelmen kívül hagyásával számított időpontról.

(6) A (2) bekezdés c) pontja szerinti rendelkezést tartalmazó határozat elleni jogorvoslati határidő a közlés és a (4) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülését követő napon kezdődik.

(7) Az (1) bekezdésben meghatározott döntést mellőzi a hatóság, ha az eljárás megindításától számított nyolc napon belül

a) a kérelmet visszautasítja,

b) az eljárást megszünteti,

c) érdemben dönt,

d) az eljárást felfüggeszti vagy a beadvány elintézését függőben tartja, vagy

e) az eljárás szünetel.

(8) Nincs helye függő hatályú döntés meghozatalának

a) ha a döntés

aa) – központi hivatal kivételével – központi államigazgatási szerv, vagy

ab) a Magyar Nemzeti Bank

hatáskörébe tartozik,

b) az ügy tárgya honvédelmi és katonai, továbbá nemzetbiztonsági célú építmény.

(9) A függő hatályú döntés tartalmazza a (4) bekezdés szerinti időpontot, naptári dátum szerint meghatározva.

(10) A függő hatályú döntés véglegessé válásáról a hatóság értesíti a felügyeleti szervét, valamint akikkel a döntést közölte, és intézkedik a (2) bekezdés a) pontja szerinti összeg megfizetése, valamint a kérelmező által az eljárásért, valamint a szakhatósági eljárásért megfizetett illeték vagy díj, továbbá az általa előlegezett eljárási költség visszatérítése iránt.

(11) A szakhatóság és a megkeresett szerv a (10) bekezdésben foglalt esetben a véglegessé válásról szóló értesítésétől számított öt napon belül intézkedik az eljárására tekintettel felmerült és a kérelmező ügyfelet terhelő illeték vagy díj, továbbá az eljárására tekintettel felmerült és a kérelmező ügyfelet terhelő eljárási költség eljáró hatóságnak történő megfizetéséről.

(12) A függő hatályú határozattal szembeni jogorvoslati és döntés-felülvizsgálati eljárásban vizsgálni kell, hogy a kérelmezett jogosultság gyakorlásának feltételei – ide nem értve e § rendelkezéseit – fennállnak-e.

(13) Ha az (1) bekezdés szerinti döntés meghozatalának nincs helye, a hatóság az ügyet teljes eljárásban intézi el. A hatóság – szükség esetén – szakhatóságot keres meg, rendelkezik a (7) bekezdés d) és e) pontjában meghatározottakról, a tényállás tisztázásához szükséges előre látható eljárási cselekményekről, hiánypótlásra hív fel, továbbá tájékoztatást ad a határidő túllépésének jogkövetkezményeiről.

20. Hiánypótlás

44. § [A hiánypótlás]

Ha a kérelem a jogszabályban foglalt követelményeknek

a) nem felel meg, vagy

b) megfelel, de a tényállás tisztázása során felmerült új adatra tekintettel az szükséges,

az eljáró hatóság határidő megjelölésével, a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett – ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik – egy ízben hiánypótlásra hívja fel a kérelmezőt.

21. A kapcsolódó eljárás

45. § [A kapcsolódó eljárás]

(1) Ha a hatóság döntése valamely más hatósági eljárásban (a továbbiakban: kapcsolódó eljárás) meghozható döntésnek feltétele, a hatóság tájékoztatja az ügyfelet, hogy a kapcsolódó eljárásban eljáró hatósághoz benyújtandó kérelmet nála is előterjesztheti.

(2) Ha az ügyfél a tájékoztatás alapján kéri, a hatóság a döntését, a nála előterjesztett kérelmet és a birtokában lévő, a kapcsolódó eljáráshoz szükséges bizonyítékokat továbbítja a kapcsolódó eljárásban eljáró hatóságnak. A kapcsolódó eljárásban eljáró hatóság a döntését a hatóság útján közli az ügyféllel.

(3) A hatóság az (1) és (2) bekezdés szerint jár el akkor is, ha a kapcsolódó eljárásban eljáró hatóság döntése további kapcsolódó eljárás lefolytatásához szükséges. Ilyenkor a hatóság az ügyfelet valamennyi kapcsolódó eljárásról tájékoztatja.

(4) Ha az ügyfél az (1) bekezdésben meghatározott kapcsolódó eljárás iránti kérelmet anélkül nyújtja be, hogy az abban hozandó döntés feltételét képező eljárás (a továbbiakban: megelőző eljárás) iránti kérelmét benyújtotta volna, a kérelmet a kapcsolódó eljárásban eljáró hatóság átteszi a megelőző eljárásban eljáró hatósághoz.

(5) Ha jogszabály nem zárja ki, vagy az ügyfél eltérően nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni, hogy a kapcsolódó eljárás iránti kérelme a megelőző eljárás lefolytatására is irányul.

(6) A megelőző eljárásban eljáró hatóság a véglegessé vált döntését megküldi a kapcsolódó eljárásban eljáró hatóságnak.

(7) Ha a kapcsolódó eljárás iránti kérelem benyújtásának időpontjához jogszabály jogkövetkezményt fűz, e tekintetben a kérelem (4) bekezdés szerinti benyújtásának időpontját kell figyelembe venni azzal, hogy a kapcsolódó eljárás a megelőző eljárásban hozott, véglegessé vált döntésnek a kapcsolódó eljárásban eljáró hatósághoz történő megérkezését követő napon indul.

22. A kérelem visszautasítása

46. § [A kérelem visszautasítása]

(1) A hatóság a kérelmet visszautasítja, ha

a) az eljárás megindításának jogszabályban meghatározott feltétele hiányzik, és e törvény ahhoz más jogkövetkezményt nem fűz, vagy

b) az ugyanazon jog érvényesítésére irányuló kérelmet a bíróság vagy a hatóság érdemben már elbírálta, és a kérelem tartalma, valamint az irányadó jogi szabályozás nem változott.

(2) A hatóság a kérelmet visszautasíthatja, ha azt nem az előírt formában terjesztették elő. Ha a kérelmező a kérelmét öt napon belül az előírt formában ismételten előterjeszti, a hatóság az eljárást teljes eljárásban folytatja le, azzal, hogy a kérelmet az eredeti benyújtáskor előterjesztettnek kell tekinteni, de az ügyintézési határidőt az ismételt benyújtást követő naptól kell számítani.

(3) Ha az ügyfél a (2) bekezdés szerint ismételten terjeszti elő kérelmét, és a jogszabály határidőt vagy határnapot állapít meg, a kérelem előterjesztése szempontjából a határidő és a határnap megtartottnak tekintendő.

(4) Az ismételt benyújtás a visszautasító döntés elleni jogorvoslatról való lemondásnak, illetve visszavonásának minősül.

23. Az eljárás megszüntetése

47. § [Az eljárás megszüntetése]

(1) A hatóság az eljárást megszünteti, ha

a) a kérelem visszautasításának lett volna helye, annak oka azonban az eljárás megindítását követően jutott a hatóság tudomására,

b) a kérelmező ügyfél a hatóság felhívására nem nyilatkozik, és ennek hiányában a kérelem nem bírálható el, és az eljárást hivatalból nem folytatja,

c) az eljárás okafogyottá vált,

d) az ügyfél nem tesz eleget eljárási költség előlegezési kötelezettségének,

e) az eljárás kérelemre indult, és valamennyi kérelmező ügyfél kérelmét visszavonta, illetve ahhoz az ellenérdekű ügyfelek hozzájárultak, és az eljárás hivatalból nem folytatható,

f) a hatóság megállapítja, hogy az ügyben más hatóság már eljárt, vagy más hatóság kijelölésére került sor, vagy

g) az ügy érdemi eldöntése olyan kérdés előzetes elbírálásától függ (a továbbiakban: előkérdés), amely bíróság vagy más szerv hatáskörébe tartozik, és az ügyfél a hatóságnak az eljárás megindítására vonatkozó felhívásának nem tesz eleget.

(2) Az (1) bekezdés f) pontja szerinti esetben a hatóság szükség esetén a döntést visszavonja, és erről szóló döntését a korábban eljárt vagy kijelölt hatósággal is közli.

24. Az eljárás felfüggesztése és szünetelése

48. § [Az eljárás felfüggesztése]

(1) A hatóság felfüggeszti az eljárást, ha

a) az előkérdés bíróság hatáskörébe tartozik, vagy

b) az ügyben külföldi szervet kell megkeresni.

(2) Törvény lehetővé teheti az eljárás felfüggesztését, ha az előkérdés más szerv hatáskörébe tartozik, vagy ugyanannak a hatóságnak az adott üggyel szorosan összefüggő más hatósági döntése nélkül megalapozottan nem dönthető el.

(3) Ha a bíróság vagy más szerv előtti eljárás megindítására az ügyfél jogosult, erre őt a hatóság megfelelő határidő tűzése mellett felhívja.

(4) Az (1) bekezdés a) pontjában és a (2) bekezdésben foglalt esetekben az ügyfél (több ügyfél esetén az ügyfelek együttes) kérelmére a hatóság érdemben dönt.

(5) A hatóság az eljárás felfüggesztéséről szóló végzését a bírósággal, vagy a (2) bekezdésben meghatározott szervvel is közli azzal, hogy az eljárás befejezéséről tájékoztassa.

49. § [Az eljárás szünetelése]

(1) Az eljárás szünetel, ha azt – jogszabály kizáró rendelkezésének hiányában – az ügyfél kéri, több ügyfél esetén az ügyfelek együttesen kérik.

(2) Az eljárást bármelyik ügyfél kérelmére folytatni kell. Hat hónapi szünetelés után a csak kérelemre folytatható eljárás megszűnik. A megszűnés tényéről a hatóság értesíti azokat, akikkel a határozatot közölné.

25. Az ügyintézési határidő és a határidő számítása

50. § [Az ügyintézési határidő]

(1) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, az ügyintézési határidő az eljárás megindulásának napján kezdődik.

(2) Az ügyintézési határidő

a) automatikus döntéshozatal esetén huszonnégy óra,

b) sommás eljárásban nyolc nap,

c) teljes eljárásban hatvan nap.

(3) A (2) bekezdés c) pontjában meghatározott ügyintézési határidőnél hosszabb határidőt törvény, rövidebb határidőt jogszabály állapíthat meg.

(4) Az ügyintézési határidőn belül a döntés közlése iránt is intézkedni kell.

(5) Az ügyintézési határidőbe nem számít be

a) az eljárás felfüggesztésének, szünetelésének és

b) – ha függő hatályú döntés meghozatalának nincs helye – az ügyfél mulasztásának vagy késedelmének

időtartama.

(6) Ha törvény vagy kormányrendelet valamely eljárási cselekmény teljesítésének határidejéről nem rendelkezik, a hatóság, az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője azonnal, de legkésőbb nyolc napon belül gondoskodik arról, hogy az eljárási cselekményt teljesítse vagy a végzést meghozza.

(7) Ha a hatóság testületi szerv, a hatáskörébe tartozó ügyben az ügyintézési határidőn belül, vagy ha ez nem lehetséges, a határidő letelte utáni első testületi ülésen határoz.

(8) Az ügyet soron kívül kell elintézni, ha

a) a kiskorú ügyfél érdekeinek veszélyeztetettsége indokolja,

b) életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet elhárítása indokolja,

c) a hatóság ideiglenes biztosítási intézkedést rendelt el, vagy

d) a közbiztonság, a közrend vagy a nemzetbiztonság érdekében egyébként szükséges.

(9) Ha a határidőből kevesebb mint tizenöt nap van hátra, a további eljárási cselekményeket soron kívül kell elvégezni.

51. § [A határidő túllépése]

Ha a hatóság

a) határidőben nem hoz függő hatályú döntést,

b) az ügyintézési határidőt túllépi – és függő hatályú döntés meghozatalának nem volt helye -, vagy

c) az automatikus döntéshozatal, vagy a sommás eljárás szabályait indokolatlanul mellőzi,

az eljárás lefolytatásáért illetéknek vagy díjnak megfelelő összeget, ennek hiányában tízezer forintot megfizet a kérelmező ügyfélnek, aki mentesül az eljárási költségek megfizetése alól is.

52. § [A határidő számítása]

(1) A napokban megállapított határidőbe nem számít bele a határidő kezdetére okot adó cselekmény vagy körülmény bekövetkezésének, a közlésnek, a kézbesítésnek, a hirdetmény kifüggesztésének és levételének, valamint a közhírré tétel napja.

(2) A hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le, amely számánál fogva megfelel a kezdőnapnak, ha pedig ez a nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hónap utolsó napján.

(3) Az órákban megállapított határidő az okot adó cselekményt követő óra első percében kezdődik.

(4) Ha a határidő utolsó napja olyan nap, amelyen a hatóságnál a munka szünetel, a határidő – az ügyintézési határidő kivételével – a következő munkanapon jár le.

(5) A postán küldött beadvány és megkeresés előterjesztési ideje a postára adás napja. A határozott naphoz kötött jogszerzés a nap kezdetén következik be. A határidő elmulasztása vagy a késedelem jogkövetkezménye a határidő utolsó napjának elteltével áll be.

(6) A határidőt kétség esetén megtartottnak kell tekinteni.

26. Igazolási kérelem

53. § [Az igazolási kérelem előterjesztése]

(1) Aki az eljárás során valamely határnapot, határidőt önhibáján kívül elmulasztott, igazolási kérelmet terjeszthet elő.

(2) Az igazolási kérelemről az a hatóság dönt, amelynek eljárása során a mulasztás történt. A jogorvoslatra megállapított határidő elmulasztásával kapcsolatos igazolási kérelmet a jogorvoslati kérelmet elbíráló szerv bírálja el.

(3) Az igazolási kérelmet a mulasztásról való tudomásszerzést vagy az akadály megszűnését követően, de legkésőbb az elmulasztott határnaptól vagy a határidő utolsó napjától számított, az igazolni kívánt eljárási cselekményre előírt határidővel megegyező időtartamon, de legfeljebb negyvenöt napon belül lehet előterjeszteni.

(4) A határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelemmel egyidejűleg pótolni kell az elmulasztott cselekményt is, ha ennek feltételei fennállnak.

(5) Az igazolási kérelem előterjesztése és a kérelem alapján megismételt eljárási cselekmény határidejének elmulasztása miatt nincs helye igazolásnak.

54. § [Az igazolási kérelem elfogadásának joghatása]

Ha a hatóság az igazolási kérelemnek helyt ad, az elmulasztott határnapot vagy határidőt megtartottnak tekinti, ezért ha szükséges, a döntését módosítja vagy visszavonja, illetve egyes eljárási cselekményeket megismétel.

27. A szakhatóság közreműködése

55. § [A szakhatósági eljárás]

(1) Törvény vagy a szakhatóságok kijelöléséről szóló kormányrendelet közérdeken alapuló kényszerítő indok alapján az ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság számára előírhatja, hogy az ott meghatározott szakkérdésben és határidőben más hatóság (a továbbiakban: szakhatóság) kötelező állásfoglalását kell beszereznie.

(2) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a szakhatóságra a hatóságra, a szakhatóság állásfoglalására a döntésre vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell. Az ügyintézési határidőre vonatkozó rendelkezéseket csak az előzetes szakhatósági állásfoglalás esetén kell alkalmazni.

(3) Nem kell a szakhatóságot megkeresni, ha a kérelmet vissza kell utasítani.

(4) A szakhatóság döntése az eljárást befejező döntés elleni jogorvoslat keretében támadható meg.

(5) A hatóság és a szakhatóság, valamint a szakhatóságok egymás között a kérelem teljesítésére vonatkozó feltételeket egyeztetés útján állapítják meg.

56. § [A szakhatósági állásfoglalás]

(1) Ha a szakhatóság utóbb észleli, hogy állásfoglalása jogszabályt sért, állásfoglalását a hatóság határozatának vagy eljárást megszüntető végzésének véglegessé válásáig egy ízben módosíthatja.

(2) A szakhatóság mellőzése esetén az erről való tudomásszerzést követően egyeztet a hatósággal, ennek eredményéhez képest adja ki állásfoglalását. A szakhatóság az állásfoglalását a hatóság felügyeleti szervével is közli.

57. § [Az előzetes szakhatósági állásfoglalás]

Ha törvény vagy kormányrendelet nem zárja ki, az ügyfélnek az eljárás megindítása előtt benyújtott kérelmére a szakhatóság a szakhatósági állásfoglalásra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával előzetes szakhatósági állásfoglalást ad ki. A kérelemhez egy évnél nem régebbi előzetes szakhatósági állásfoglalás csatolható be, ha törvény vagy kormányrendelet más időtartamot nem állapít meg. A hatóság a kérelemmel benyújtott előzetes szakhatósági állásfoglalást szakhatósági állásfoglalásként használja fel.

28. Idézés

58. § [Az idézés általános szabályai]

(1) Azt, akinek személyes meghallgatása az eljárás során szükséges, a hatóság kötelezi, hogy a megjelölt helyen és időpontban jelenjen meg. Ha az idézett személy kora, egészségi állapota vagy más méltányolható ok miatt a hatóság előtt nem képes megjelenni, az idézett személyt a tartózkodási helyén is meg lehet hallgatni.

(2) Az idézést – ha az ügy körülményeiből más nem következik – úgy kell közölni, hogy arról az idézett a meghallgatást megelőzően legalább öt nappal értesüljön.

(3) Az idézésben meg kell jelölni, hogy a hatóság az idézett személyt milyen ügyben és milyen minőségben kívánja meghallgatni. Az idézett személyt figyelmeztetni kell a megjelenés elmulasztásának következményeire.

59. § [Az idézés helye]

(1) A hatóság az illetékességi területén lakóhellyel nem rendelkező személyt vagy székhellyel nem rendelkező szervezet törvényes képviselőjét akkor idézheti a székhelyére, ha

a) ezt jogszabály írja elő,

b) az idézés célja a tárgyaláson, egyeztetésen való részvétel,

c) a megkeresés útján történő meghallgatás csorbítaná bármely ügyfél eljárási jogait,

d) az idézni kívánt személy lakóhelyén nem működik olyan hatóság, amely megfelelő szakismeretek birtokában tudná elvégezni a szükséges eljárási cselekményt, vagy

e) azt az idézett személy kéri.

(2) A fővárosban működő hatóság a főváros egész területéről idézhet.

60. § [Az idézett személy megjelenési kötelezettsége]

(1) Ha az idézett személy

a) a szabályszerű idézésnek nem tesz eleget, vagy meghallgatása előtt az eljárás helyéről engedély nélkül eltávozik, és távolmaradását előzetesen alapos okkal nem menti ki, vagy utólag megfelelően nem igazolja, vagy

b) az idézésre meghallgatásra alkalmatlan állapotban jelenik meg, és ezt a körülményt nem menti ki,

eljárási bírsággal sújtható.

(2) Ha az idézett személy az idézésre nem jelent meg, és távolmaradását nem mentette ki, a rendőrség útján elővezettethető. Az elővezetés foganatosításához az ügyésznek a hatóság vezetője által kért előzetes hozzájárulása szükséges.

(3) Ha a hatóságnak tudomása van arról, hogy az elővezetni kívánt személy a Magyar Honvédség tényleges állományú vagy a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagja, az elővezetés céljából az állományilletékes parancsnokot keresi meg.

(4) Ha az idézett személy igazolja a távolmaradásának vagy eltávozásának menthető indokát, a hatóság visszavonja az eljárási bírságot megállapító és az elővezetést elrendelő végzést.

(5) Ha jogi személy vagy egyéb szervezet szervezeti képviselője nem jelent meg az idézésre, és a képviselő nevét a törvényes képviselő a hatóság felhívására nem közli, a felhívott törvényes képviselő, illetve a jogi személy vagy egyéb szervezet eljárási bírsággal sújtható. Ebben az esetben az elővezetést a felhívott törvényes képviselővel szemben is alkalmazni lehet.

29. Értesítés eljárási cselekményről

61. § [Értesítés eljárási cselekményről]

(1) Ha nem szükséges az ügyfél idézése, a hatóság az ügyfelet a tanú és a szakértő meghallgatásáról, a szemléről és a tárgyalásról értesíti azzal a tájékoztatással, hogy az eljárási cselekményen részt vehet, de megjelenése nem kötelező. Az értesítést – ha az ügy körülményeiből más nem következik – úgy kell közölni, hogy azt az ügyfél legalább öt nappal korábban megkapja.

(2) A szakhatóságot – ha az a feladat- és hatáskörét érinti – az eljárási cselekményről legalább öt nappal korábban értesíteni kell.

30. A tényállás tisztázása

62. § [A tényállás tisztázása]

(1) Ha a döntéshozatalhoz nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, a hatóság bizonyítási eljárást folytat le.

(2) A hatósági eljárásban minden olyan bizonyíték felhasználható, amely a tényállás tisztázására alkalmas. Nem használható fel bizonyítékként a hatóság által, jogszabálysértéssel megszerzett bizonyíték.

(3) A hatóság által hivatalosan ismert és a köztudomású tényeket nem kell bizonyítani.

(4) A hatóság szabadon választja meg a bizonyítás módját, és a rendelkezésre álló bizonyítékokat szabad meggyőződése szerint értékeli.

(5) Törvény vagy kormányrendelet közérdeken alapuló kényszerítő indok alapján, meghatározott ügyekben kötelezővé teheti valamely okirat vagy más irat bizonyítási eszközként történő alkalmazását.

31. Az ügyfél nyilatkozata

63. § [Az ügyfél nyilatkozata]

Ha a tényállás tisztázása azt szükségessé teszi, a hatóság az ügyfelet nyilatkozattételre hívhatja fel.

64. § [Az ügyfél nyilatkozatának kiemelt szerepe]

(1) Ha jogszabály nem zárja ki, az ügyfél a nyilatkozatával pótolhatja a hiányzó bizonyítékot, ha annak beszerzése nem lehetséges.

(2) Ha az ügyfél vagy képviselője más tudomása ellenére az ügy szempontjából jelentős adatot valótlanul állít vagy elhallgat – ide nem értve, ha vele szemben a 66. § (2) bekezdésében vagy (3) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott ok áll fenn -, illetve ha a kötelező adatszolgáltatás körében a 105. § (2) bekezdésében foglalt ok hiányában adatszolgáltatási kötelezettségét nem teljesíti, eljárási bírsággal sújtható.

(3) A hatóság az (1) bekezdés szerinti esetben figyelmezteti az ügyfelet jogaira, kötelességeire és a hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú bizonyíték szolgáltatásának jogkövetkezményeire.

32. Irat

65. § [Az iratra vonatkozó szabályok]

(1) A hatóság, ha a tényállás tisztázása során szükséges, és az az Eüsztv. alapján nem szerezhető be – a 36. § (2) bekezdésben meghatározottak kivételével – felhívhatja az ügyfelet okirat vagy más irat bemutatására.

(2) Ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, az ügyfél az iratot másolatban is benyújthatja, ha nyilatkozik arról, hogy az az eredetivel mindenben megegyezik.

(3) Ha a külföldön kiállított közokirat eredetiségével vagy tartalmával kapcsolatban kétség merül fel, a hatóság felhívja az ügyfelet felülhitelesített külföldön kiállított közokirat bemutatására.

(4) Ha az ügyfél a nem magyar nyelven kiállított irat mellé annak magyar nyelvű hiteles fordítását is csatolja, a hatóság azt a fordítás szerinti tartalommal fogadja el.

33. Tanú

66. § [A tanúra vonatkozó általános szabályok]

(1) A tanúként idézett személy – az e törvényben meghatározott kivétellel – köteles tanúvallomást tenni.

(2) Tanúként nem hallgatható meg

a) az, akitől nem várható bizonyítékként értékelhető vallomás,

b) védett adatnak minősülő tényről az, aki nem kapott felmentést a titoktartás alól.

(3) A tanú a vallomástételt megtagadhatja, ha

a) bármelyik ügyfél Ptk. szerinti hozzátartozója (a továbbiakban: hozzátartozó),

b) vallomásával saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná,

c) a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény szerinti médiatartalom-szolgáltató (a továbbiakban: médiatartalom-szolgáltató), vagy vele munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy – a jogviszonya megszűnése után is -, és a tanúvallomásával a számára a médiatartalom-szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben információt átadó személy kilétét felfedné, vagy

d) diplomáciai mentességben részesülő személy.

67. § [A tanúmeghallgatás]

(1) A meghallgatás kezdetén a hatóság megállapítja a tanú személyazonosságát. A hatóság felhívja a tanút, hogy nyilatkozzon arról, hogy az ügyfelekkel milyen viszonyban van, és elfogult-e, egyúttal figyelmezteti jogaira, kötelességeire és a hamis tanúzás jogkövetkezményeire is.

(2) A még meg nem hallgatott tanú nem lehet jelen az ügyfél, más tanú és a szakértő meghallgatásakor.

(3) A meghallgatásra a tárgyalás szabályait kell alkalmazni akkor is, ha a hatóság a tanút tárgyaláson kívül hallgatja meg.

(4) A tanú meghallgatásán nem lehet jelen az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője, ha a tanú védett adatról tesz vallomást, vagy ha elrendelték a tanú természetes személyazonosító adatainak és lakcímének zárt kezelését.

(5) A hatóság engedélyezheti, hogy a tanú a meghallgatását követően vagy helyette írásban tegyen tanúvallomást.

(6) Ha a tanú meghallgatás nélkül vagy a meghallgatását követően írásban tesz tanúvallomást, az írásbeli tanúvallomásból ki kell tűnnie, hogy a tanú a vallomást a vallomástétel akadályainak, valamint a hamis tanúzás következményeinek ismeretében tette meg. Erre a tanút a hatóság az írásbeli tanúvallomás megtételének engedélyezésével egyidejűleg, a vallomástétel akadályainak és a hamis tanúzás következményeinek ismertetésével figyelmezteti.

34. Szemle

68. § [A szemlére vonatkozó általános szabályok]

(1) Ha a tényállás tisztázására ingó, ingatlan (a továbbiakban együtt: szemletárgy) vagy személy megtekintése vagy megfigyelése szükséges, a hatóság szemlét rendelhet el.

(2) A szemletárgy birtokosát és az (1) bekezdésben meghatározott személyt – ha az a szemle eredményességét nem veszélyezteti – a szemléről előzetesen értesíteni kell.

(3) A szemletárgy birtokosának távolléte – ha jelenléte nem szükségszerű – nem akadálya a szemle megtartásának.

(4) Ha a szemletárgy birtokosa természetes személyazonosító adatainak és lakcímének zárt kezelését nem rendelték el, a szemlén az ügyfél jelen lehet.

69. § [A szemle lefolytatása]

(1) A szemle megtartása során – az ismert tulajdonos értesítésével egyidejűleg – a szemletárgy birtokosa kötelezhető a szemletárgy felmutatására, illetve arra, hogy az ügyfelet a szemle helyszínére beengedje.

(2) A szemle során a hatóság eljáró tagja jogosult különösen

a) a szemlével érintett területre, építménybe és egyéb létesítménybe belépni,

b) bármely iratot, tárgyat vagy munkafolyamatot megvizsgálni,

c) felvilágosítást kérni, illetve

d) mintát venni.

70. § [Az azonnali eljárási cselekmény érdekében lefolytatott szemle]

(1) A szemle eredményes és biztonságos lefolytatása érdekében a hatóság a rendőrség közreműködését kérheti.

(2) A rendőrség a rendőrségről szóló törvény végrehajtási eljárás lefolytatásában való közreműködésre vonatkozó szabályai szerint, a hatóság felkérésére – előzetes megkeresése nélkül – azonnal, a hatóság által megjelölt helyen és ideig biztosítja a közreműködést.

(3) Ha a helyszíni szemlére életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzetben, azonnali eljárási cselekmény érdekében van szükség, illetve, ha ezt törvény más fontos okból megengedi, a helyszíni szemlét a hatóság a lezárt terület, épület, helyiség felnyitásával, az ott tartózkodó személyek akarata ellenére is megtarthatja.

(4) A (3) bekezdésben meghatározott módon történő szemle megtartásáról az ügyészt előzetesen – a szemle megtartásáról való hatósági döntést követően haladéktalanul – értesíteni kell, továbbá ahhoz a rendőrség és lehetőség szerint hatósági tanú közreműködését kell kérni.

35. Szakértő

71. § [A szakértő kirendelésére vonatkozó szabályok]

(1) Szakértőt kell meghallgatni vagy – legalább tizenöt napos határidő tűzésével – szakvéleményt kell kérni, ha az ügyben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához különleges szakértelem szükséges, és az eljáró hatóság nem rendelkezik megfelelő szakértelemmel.

(2) Nincs helye szakértő kirendelésének, ha ugyanabban a szakkérdésben szakhatóság állásfoglalását kell beszerezni.

(3) A szakértő kizárására a 23. § szabályait kell megfelelően alkalmazni.

72. § [A szakértői vizsgálatra vonatkozó általános szabályok]

(1) Törvény elrendelheti az ügyfél szakértői vizsgálatban való közreműködését.

(2) A szakértőt a véleményadás előtt figyelmeztetni kell a hamis véleményadás jogkövetkezményeire.

(3) Az itt nem szabályozott kérdésekben a szakértőkre az igazságügyi szakértőkről szóló törvény rendelkezései irányadóak.

36. Tolmács

73. § [A tolmács]

(1) Ha az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője által használt idegen nyelvet az ügyintéző nem beszéli, tolmácsot kell alkalmazni.

(2) Az ügyben eljáró hatóság el nem járó tagja, valamint – ha az a tényállás tisztázáshoz elengedhetetlen – az ellenőrzés helyszínén tartózkodó, idegen nyelvet beszélő személy tolmácsként igénybe vehető.

(3) A tolmácsra egyebekben a szakértőre vonatkozó rendelkezések irányadóak.

37. Tárgyalás

74. § [A tárgyalás]

(1) A hatóság tárgyalást tart, ha

a) a tényállás tisztázásához szükség van a felek együttes meghallgatására, az ellenérdekű ügyféllel szemben, kérelemre indított eljárásban (a továbbiakban: jogvitás eljárás),

b) az ügy természete lehetővé teszi, ellenérdekű ügyfelek részvételével zajló eljárásban, vagy

c) a tényállás tisztázásához szükség van az eljárásban részt vevő személyek együttes meghallgatására.

(2) A hatóság helyszíni szemle keretében is lefolytathatja a tárgyalást, ha annak feltételei biztosítottak.

(3) Az ügyfél bizonyítási indítványt tehet és kérdést intézhet a meghallgatott személyhez.

(4) Azt, aki a tárgyalás rendjét zavarja, a tárgyalás vezetője rendreutasítja, ismételt vagy súlyosabb rendzavarás esetén kiutasíthatja és eljárási bírsággal sújthatja.

38. Egyezségi kísérlet

75. § [Az egyezségi kísérlet]

Ha a hatóság tárgyalást tart, a tárgyaláson megkísérli az ellenérdekű ügyfelek között egyezség létrehozását.

39. A bizonyítékok ismertetése az ügyféllel

76. § [A bizonyítékok ismertetése az ügyféllel]

Ha a hatóság az ügyben bizonyítási eljárást folytatott le, melynek során a hatóság nem biztosította, hogy az ügyfél minden bizonyítékot megismerjen, annak befejezését követően értesíti az ügyfelet, hogy – az iratokba való betekintés szabályai figyelembevételével – megismerhesse a bizonyítékokat, és további bizonyításra irányuló indítványt terjeszthessen elő.

40. Az eljárás akadályozásának következményei

77. § [Az eljárás akadályozásának következményei]

(1) Azt, aki a kötelezettségét önhibájából megszegi, a hatóság az okozott többletköltségek megtérítésére kötelezi, illetve eljárási bírsággal sújthatja.

(2) Az eljárási bírság legkisebb összege esetenként tízezer forint, legmagasabb összege – ha törvény másként nem rendelkezik – természetes személy esetén ötszázezer forint, jogi személy vagy egyéb szervezet esetén egymillió forint.

(3) Az eljárási bírság kiszabásánál a hatóság figyelembe veszi

a) a jogellenes magatartás súlyát,

b) – ha az erre vonatkozó adatok rendelkezésre állnak – az érintett vagyoni helyzetét és jövedelmi viszonyait, továbbá

c) az eljárási bírságnak ugyanabban az eljárásban történő ismételt kiszabása esetén az előző bírságolások számát és mértékét.

41. Az eljárási cselekmények rögzítése

78. § [Az eljárási cselekmények rögzítése]

(1) A szóbeli kérelemről – ha azt nyomban nem teljesítik -, valamint a tényállás tisztázása érdekében lefolytatott eljárási cselekményről az ügyfél vagy az eljárás más résztvevője részvétele esetén jegyzőkönyvet, más esetben feljegyzést kell készíteni.

(2) A feljegyzés tartalmazza készítésének helyét és idejét, az eljárási cselekményen részt vevő személyek azonosításához szükséges adatokat, nyilatkozataik lényegét, illetve a cselekmény lefolytatása során a tényállás tisztázásával összefüggő ténymegállapításokat. A jegyzőkönyv ezen túlmenően tartalmazza a jogokra és kötelezettségekre való figyelmeztetést.

(3) A feljegyzést annak készítője, a jegyzőkönyvet – annak minden oldalán – az eljárási cselekményen részt vevő személyek aláírják.

(4) A hatóság egyes eljárási cselekményekről kép- és hangfelvételt készíthet. A rögzítés ilyen módja esetén a jegyzőkönyvben csak az eljárási cselekményen résztvevő személyek azonosításához szükséges adatokat, valamint az elkészítés helyét, idejét kell feltüntetni.

79. § [A hatósági tanú]

(1) A hatóság a biztosítási intézkedés alkalmazása során, szemlénél, lefoglalásnál és hatósági ellenőrzésnél hatósági tanút vehet igénybe, aki az eljárási cselekmény során történt eseményeket és az általa tapasztalt tényeket igazolja. Hatósági tanúként való közreműködésre senki nem kötelezhető.

(2) Nem lehet hatósági tanú az ügyfél, az ügyfél hozzátartozója vagy képviselője, az eljáró hatósággal közszolgálati, illetve egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy és az eljárási képességgel nem rendelkező személy.

(3) Az eljárási cselekmény előtt a hatósági tanút a jogairól és kötelességeiről fel kell világosítani. A hatósági tanú a tanú költségeinek megtérítésére vonatkozó szabályok szerint jogosult költségtérítésre.

(4) A hatósági tanút az eljárási cselekmény során tudomására jutott tényekre, adatokra nézve titoktartási kötelezettség terheli, amely alól az eljáró hatóság, a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság (a továbbiakban: másodfokú hatóság) vagy bíróság az ügy tárgyát érintő tényekre, adatokra, körülményekre nézve felmentheti.

IV. FEJEZET

A HATÓSÁG DÖNTÉSEI

42. Határozat és végzés

80. § [A döntés formái]

(1) A döntés határozat vagy végzés. A hatóság – a (4) bekezdésben meghatározott kivétellel – az ügy érdemében határozatot hoz, az eljárás során hozott egyéb döntések végzések.

(2) Az ügyfelet megilleti a kérelmezett jog gyakorlása, ha a hatóság az ügyintézési határidőn belül mellőzi a határozathozatalt (jogszerű hallgatás). Jogszerű hallgatásnak van helye, ha

a) automatikus döntéshozatali eljárásban intézhető ügyben törvény vagy kormányrendelet nem zárja ki,

b) sommás eljárásban intézhető ügyben törvény vagy kormányrendelet így rendelkezik,

c) teljes eljárásban törvény vagy kormányrendelet így rendelkezik, továbbá nincs helye függő hatályú döntés meghozatalának, és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél.

(3) A jogszerű hallgatás esetén a hatóság a megszerzett jogot rávezeti a kérelemre, és annak az ügyfél birtokában levő másolati példányára, vagy a hatóságnál levő példányról az ügyfél részére másolatot ad ki.

(4) Ha az eljárás a jogszabályban meghatározott jogosultak pénzbeli ellátásának mérlegelés nélkül a jogszabályban meghatározott mértékre történő emelésére irányul, a hatóság mellőzi a határozathozatalt.

81. § [A döntés tartalma és formája]

(1) A döntés tartalmazza az eljáró hatóság, az ügyfelek és az ügy azonosításához szükséges minden adatot, a rendelkező részt – a hatóság döntésével, a szakhatóság állásfoglalásával, a jogorvoslat igénybevételével kapcsolatos tájékoztatással és a felmerült eljárási költséggel -, továbbá a megállapított tényállásra, a bizonyítékokra, a szakhatósági állásfoglalás indokolására, a mérlegelés és a döntés indokaira, valamint az azt megalapozó jogszabályhelyek megjelölésére is kiterjedő indokolást.

(2) Jogorvoslatról való tájékoztatást mellőző, az indokolásban pedig csak az azt megalapozó jogszabályhelyek megjelölését tartalmazó egyszerűsített döntés hozható

a) ha a hatóság a kérelemnek teljes egészében helyt ad, és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél, vagy a döntés az ellenérdekű ügyfél jogát vagy jogos érdekét nem érinti, vagy

b) az egyezség jóváhagyásáról.

(3) Az önállóan nem fellebbezhető végzésről az indokolásban csak az azt megalapozó jogszabályhelyek megjelölését tartalmazó egyszerűsített döntés hozható.

(4) A hatóság a döntést külön okiratban szövegezi meg, jegyzőkönyvbe foglalja vagy az ügyiratra feljegyzi.

(5) Azonnali eljárási cselekményt igénylő ügyben a döntés előzetes írásba foglalása mellőzhető és az ügyféllel szóban is közölhető. Ilyenkor a hatóság a döntést utólag írásba foglalja és közli.

43. A hatóság döntésének véglegessége

82. § [A döntés véglegessége]

(1) A hatóság döntése végleges, ha azt a hatóság már – az e törvényben meghatározott kivételekkel – nem változtathatja meg. A véglegesség a döntés közlésével áll be.

(2) Ha az adott ügytípusban törvény megengedi a fellebbezést, a hatóság döntése véglegessé válik, ha

a) ellene nem fellebbeztek, és a fellebbezési határidő letelt,

b) a fellebbezésről lemondtak vagy a fellebbezést visszavonták, vagy

c) a másodfokú hatóság az elsőfokú hatóság döntését helybenhagyta, a másodfokú döntés közlésével.

(3) A fellebbezésről lemondás vagy a fellebbezés visszavonása esetén véglegessé válik a döntés

a) az elsőfokú döntés közlésekor, ha az ügyfél a kérelem teljesítése esetére már a döntés közlése előtt lemondott a fellebbezésről, és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél,

b) az utolsóként kézhez kapott lemondás vagy visszavonás hatósághoz való megérkezésének napján, ha a fellebbezési határidő tartama alatt valamennyi fellebbezésre jogosult lemond a fellebbezésről vagy visszavonja fellebbezését.

(4) A fellebbezési eljárás megszüntetése esetén a hatóság fellebbezéssel támadható elsőfokú döntése a fellebbezési eljárás megszüntetéséről szóló végzés véglegessé válásának napján válik véglegessé.

(5) Az elsőfokú döntés fellebbezéssel nem érintett rendelkezései a (2)-(4) bekezdésben meghatározottak szerint véglegessé válnak, ha

a) csak az eljárás egyéb résztvevője fellebbezett a döntés rá vonatkozó rendelkezése ellen, vagy

b) kizárólag a döntés egyes rendelkezései ellen nyújtottak be fellebbezést, és az ügy jellegéből adódóan a fellebbezés elbírálása nem hat ki a fellebbezéssel meg nem támadott rendelkezésekre.

44. Az egyezség jóváhagyása

83. § [Az egyezség jóváhagyása]

Ha az egyezségi kísérlet eredményre vezet vagy az ügyfelek egyezséget kötnek, és az egyezség megfelel az Alaptörvénynek és a jogszabályoknak, az kiterjed a teljesítési határidőre, valamint az eljárási költség viselésére is, a hatóság azt jóváhagyja és határozatba foglalja.

45. Azonnali végrehajthatóság

84. § [Azonnali végrehajthatóság]

A hatóság a döntést azonnal végrehajthatónak nyilvánítja, ha

a) életveszéllyel, súlyos kárral vagy a személyiségi jogok jelentős sérelmével fenyegető helyzet megelőzése, elhárítása vagy káros következményeinek enyhítése miatt szükséges,

b) nemzetbiztonsági, honvédelmi vagy közbiztonsági érdekből, illetve a közérdek védelme miatt szükséges,

c) a döntés valakinek a tartásáról vagy gondozásáról rendelkezik, vagy

d) a hatósági nyilvántartásba történő haladéktalan bejegyzést törvény írja elő.

46. A döntés közlése

85. § [A döntés közlésének általános szabályai]

(1) A határozatot a hatóság közli az ügyféllel, azzal, akire nézve az rendelkezést tartalmaz, az ügyben eljárt szakhatósággal.

(2) A végzést a hatóság közli azzal, akire nézve az rendelkezést tartalmaz, és akinek a jogát vagy jogos érdekét érinti. A hatóság az ügyfél kérelmére egy ízben, külön illeték vagy díj felszámítása nélkül ad ki másolatot a vele nem közölt végzésről.

(3) A hatóság a döntést írásbeli kapcsolattartás esetén hivatalos iratként vagy az Eüsztv.-ben meghatározott elektronikus úton kézbesíti.

(4) Ha jogszabály nem zárja ki, a döntést szóban is közölni lehet az (1) és (2) bekezdésben meghatározott személlyel. A közlés tényét és időpontját az iratra fel kell jegyezni, és azt alá kell íratni. Ha azt az (1) és (2) bekezdésben meghatározott személy kéri, a szóban közölt döntést a hatóság írásban is megküldi a részére.

(5) Ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, a döntés közlésének napja

a) az a nap, amelyen azt írásban vagy szóban közölték, vagy

b) a hirdetmény kifüggesztését követő tizenötödik nap.

(6) Ha a hatóság életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzetben, valamint törvény rendelkezése alapján a döntést nem az e törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő módon közli, a döntést írásban is megküldi. A döntés közlésének napja ilyenkor – kizárólag a jogorvoslati határidők számításának szempontjából – az írásbeli közlés napja.

86. § [A kézbesítésre vonatkozó szabályok]

(1) A nem elektronikusan közölt iratot a kézbesítés megkísérlésének napján kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta. Ha a kézbesítés azért volt sikertelen, mert az a címzett hatósági nyilvántartásban szereplő lakcíméről vagy székhelyéről a hatósághoz

a) “nem kereste” jelzéssel érkezett vissza, az iratot a kézbesítés második megkísérlésének napját,

b) “ismeretlen” vagy “elköltözött” jelzéssel érkezett vissza, az iratot a kézbesítés megkísérlésének napját

követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni.

(2) Ha a címzett tudomást szerez arról, hogy a neki küldött iratot a hatóság kézbesítettnek tekinti, a tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, de legkésőbb a közléstől számított negyvenöt napon belül kifogást terjeszthet elő.

(3) A kifogásnak a hatóság akkor ad helyt, ha a címzett az iratot azért nem vehette át, mert

a) a kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó jogszabályok megsértésével történt, vagy más okból nem volt szabályszerű, vagy

b) az iratot más, az a) pontban nem említett önhibáján kívüli okból nem volt módja átvenni.

(4) Nem természetes személy címzett csak akkor terjeszthet elő kifogást, ha a kézbesítés nem szabályszerűen történt.

(5) A kifogásban elő kell adni azokat a tényeket, illetve körülményeket, amelyek a kézbesítés szabálytalanságát igazolják vagy az önhiba hiányát valószínűsítik. Ha a kifogásnak a hatóság helyt ad, az igazolási kérelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(6) A kifogást az a hatóság bírálja el, amelyik a kézbesítés tárgyát képező iratot kiadmányozta.

(7) A hatósági kézbesítő általi kézbesítésre az e §-ban foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

87. § [A kézbesítési meghatalmazottra vonatkozó szabályok]

(1) Az ügyfél köteles az első kapcsolatfelvétel alkalmával – a kézbesítési meghatalmazás előterjesztésével együtt – kézbesítési meghatalmazottat megnevezni, ha

a) magyarországi lakcímmel vagy székhellyel nem rendelkezik,

b) képviselőt nem nevezett meg, és

c) elektronikus kapcsolattartásnak nincs helye.

(2) A kézbesítési meghatalmazott az eljárásban keletkezett, az ügyféllel közlendő döntéseket és iratokat átveszi, és azokat az ügyfél részére továbbítja.

(3) Az ügyfél részére szóló és a kézbesítési meghatalmazottal szabályszerűen közölt döntést úgy kell tekinteni, hogy az a meghatalmazottal történt közlést követő tizenötödik napon minősül az ügyféllel közöltnek.

(4) Ha hirdetményi közlésnek lenne helye, és a döntés az ügyfél számára kötelezettséget állapít meg, vagy alapvető jogát vonja el vagy korlátozza, a döntés közlésének megkísérlése érdekében kézbesítési ügygondnok rendelhető ki, aki gondoskodik az ügyfél tartózkodási helyének megállapításáról és a döntés kézbesítéséről.

(5) Ha a kézbesítési ügygondnok nem járt sikerrel, a döntést azon a napon kell kézbesítettnek tekinteni, amikor a kézbesítés sikertelenségét a kézbesítési ügygondnok az őt kirendelő hatóságnak bejelenti, de legkésőbb a kirendeléstől számított tizenötödik napon.

(6) Sikeres kézbesítés esetén a kézbesítési ügygondnok a sikeres kézbesítés napjáról és az ügyfél tartózkodási helyéről haladéktalanul értesíti az őt kirendelő hatóságot.

88. § [A hirdetményi közlés]

(1) A közlést hirdetmény útján kell teljesíteni, ha

a) az ügyfél ismeretlen helyen tartózkodik,

b) a kézbesítés egyéb elháríthatatlan akadályba ütközik, vagy annak megkísérlése már előre is eredménytelennek mutatkozik, vagy

c) azt törvény vagy kormányrendelet előírja.

(2) A hirdetmény tartalmazza

a) a kifüggesztés, a honlapon történő közzététel esetén a közzététel napját,

b) az eljáró hatóság megnevezését,

c) az ügy számát és tárgyát,

d) az ügyfél nevét és utolsó ismert lakcímét (székhelyét), továbbá

e) azt a figyelemfelhívást, hogy a hatóság az ügyben döntést hozott, de annak kézbesítése akadályba ütközött, ezért az ügyfél vagy képviselője a döntést a hatóságnál átveheti.

(3) A hirdetményt a hatóság hirdetőtábláján, valamint a honlapján helyezi el.

89. § [Közhírré tétel]

(1) Ha az ügyfelek köre pontosan nem megállapítható, vagy ha törvény vagy kormányrendelet azt előírja, a hatóság a döntéséről készült közleményt közhírré teszi. A közlemény – a 88. § (2) bekezdés a)-d) pontjában foglaltakon túl – tartalmazza

a) a döntés rendelkező részét és indokolásának kivonatát, valamint

b) azt a figyelemfelhívást, hogy a döntés a hatóságnál megtekinthető.

(2) A közleményt a hatóság a hirdetőtábláján, valamint a honlapján helyezi el.

(3) A hatóság közhírré teszi azt a véglegessé vált vagy azonnal végrehajthatóvá nyilvánított döntést,

a) amelyet közérdekű keresettel lehet megtámadni,

b) amelyet személyek széles vagy pontosan meg nem határozható köre számára életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet megelőzése, elhárítása vagy káros következményeinek enyhítése érdekében hozott, vagy

c) amelyet a közbiztonság fenntartása érdekében vagy fontos közrendvédelmi, környezet- vagy természetvédelmi okból hozott.

(4) A hatóság közhírré teszi azt a véglegessé vált vagy azonnal végrehajthatóvá nyilvánított határozatot, amelyet több mint ötven ügyfél részvételével zajló eljárásban hozott.

47. A döntés kijavítása és kiegészítése

90. § [A döntés kijavítása]

(1) Ha a döntésben elírás, illetve számítási hiba van, és az nem hat ki az ügy érdemére, a hatóság a döntést kijavítja.

(2) A kijavítást a hatóság közli azzal, akivel az eredeti döntést közölte.

(3) A döntés kijavítással érintett része ellen ugyanolyan jogorvoslatnak van helye, mint az eredeti döntés ellen volt.

91. § [A döntés kiegészítése]

(1) Ha döntésből jogszabály által előírt kötelező tartalmi elem hiányzik, vagy az ügy érdeméhez tartozó kérdésben nem született döntés, a hatóság a döntést kiegészíti.

(2) Nincs helye a döntés kiegészítésének, ha a döntés véglegessé válásától számított egy év eltelt.

(3) A kiegészítést a hatóság egységes döntésbe foglalva, lehetőleg a döntés kicserélésével közli.

(4) A kiegészítés ellen ugyanolyan jogorvoslatnak van helye, mint az eredeti döntés ellen volt.

(5) A kiegészítést közölni kell azzal, akivel a kiegészített döntést közölték.

48. Hatósági szerződés

92. § [A hatósági szerződés megkötése]

(1) Jogszabály lehetővé teheti vagy előírhatja, hogy a hatóság a hatáskörébe tartozó ügynek a közérdek és az ügyfél szempontjából is előnyös rendezése érdekében határozathozatal helyett az ügyféllel írásban hatósági szerződést kössön. A hatósági szerződés közigazgatási szerződés.

(2) A hatósági szerződés tartalmazza a szerződő feleket, a szerződés tárgyát, a felek által vállalt kötelezettségeket és biztosított jogokat, a szakhatósági állásfoglalásban foglalt kikötéseket, a szerződésszegés jogkövetkezményeit, a teljesítés körében felmerült viták rendezésének módját, a szerződést lehetővé vagy kötelezővé tevő jogszabályban előírt kikötéseket és adatokat, továbbá a felek által lényegesnek tekintett kérdésekben kötött megállapodást.

(3) Ha az ügyfél olyan kötelezettséget vállal, amelynek teljesítésére hatósági határozattal egyébként nem lenne kötelezhető, az ügyfélnek a hatósági szerződésben nyilatkoznia kell arról, hogy a saját szerződésszegése esetére a többletkötelezettség tekintetében a hatósági szerződésben aláveti magát a szerződésszegés 93. § (3) bekezdésében megállapított jogkövetkezményének.

(4) A szerződést a hatóság a többi ügyféllel is közli, akik tizenöt napon belül kezdeményezhetik a hatóságnál a szerződés módosítását. Ennek elmaradása esetén a nem szerződő ügyfél harminc napon belül megtámadhatja a szerződést a közigazgatási bíróság előtt.

93. § [A hatósági szerződés módosítása és teljesítése]

(1) Az ügy szempontjából jelentős új tény felmerülése, illetve a szerződéskötéskor fennálló körülmények lényeges megváltozása esetén bármelyik fél kezdeményezheti a szerződés módosítását.

(2) A módosítás meghiúsulása esetén bármelyik fél a közigazgatási bírósághoz fordulhat, ez azonban nem érinti a hatósági szerződés végrehajtását, illetve érvényesítését.

(3) Ha a szerződő ügyfél a szerződésben foglaltakat megszegi, a hatóság intézkedik a szerződésszegés szerződésben vállalt jogkövetkezményének kikényszerítése iránt, és ha szükséges, megindítja a végrehajtást.

(4) Ha a hatósági szerződésben foglaltakat a hatóság nem teljesíti, a szerződő ügyfél a teljesítésre irányuló felhívás eredménytelensége esetén – a szerződésszegés tudomására jutásától számított harminc napon belül – a közigazgatási bírósághoz fordulhat.

(5) Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a hatósági szerződésre az azt szabályozó jogszabály rendelkezéseit, ennek hiányában a Ptk. szerződésekre vonatkozó általános szabályait kell alkalmazni.

V. FEJEZET

HATÓSÁGI BIZONYÍTVÁNY, IGAZOLVÁNY ÉS NYILVÁNTARTÁS

49. Közös szabályok

94. § [A hatósági bizonyítványra, igazolványra és nyilvántartásra vonatkozó általános szabályok]

(1) E törvény rendelkezéseit a hatósági bizonyítvánnyal, igazolvánnyal és nyilvántartással kapcsolatos eljárásokban az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A hatósági bizonyítvány, igazolvány, valamint a hatósági nyilvántartásba történt bejegyzés határozat.

50. Hatósági bizonyítvány

95. § [A hatósági bizonyítványra vonatkozó szabályok]

(1) A hatóság a jogszabályban meghatározott esetekben az ügyfél kérelmére – a felhasználás céljának feltüntetésével – adat igazolására hatósági bizonyítványt ad ki.

(2) Ha a hatósági bizonyítványt a hatóság visszavonta, a határozatot annak a hatóságnak, szervnek is meg kell küldeni, amelynek eljárásában az ügyfél a hatósági bizonyítványt felhasználta vagy fel kívánta használni.

(3) Ha az ügyfél valótlan vagy olyan adat igazolását kéri, amellyel a hatóság nem rendelkezik, a hatóság a hatósági bizonyítvány kiadását megtagadja.

51. Hatósági igazolvány

96. § [A hatósági igazolványra vonatkozó szabályok]

A hatóság – jogszabályban meghatározott esetben és adattartalommal – az ügyfél adatainak vagy jogainak rendszeres igazolására hatósági igazolványt ad ki.

52. Hatósági nyilvántartás

97. § [A hatósági nyilvántartásra vonatkozó szabályok]

(1) A hatóság a jogszabályban meghatározott adatokról hatósági nyilvántartást vezet, ha

a) a nyilvántartásba történő bejegyzés, annak módosítása és a nyilvántartásból való törlés az ügyfél jogait és kötelezettségeit keletkezteti, módosítja vagy szünteti meg, vagy

b) a nyilvántartás vezetésének célja a benne foglalt adatok közhitelű igazolására, bizonyítására szolgál

(közhiteles hatósági nyilvántartás).

(2) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a hatósági nyilvántartás közhitelessége alapján az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell annak jóhiszeműségét, aki a hatósági nyilvántartásban szereplő adatokban bízva szerez jogot. Az ellenkező bizonyításáig a hatósági nyilvántartásba bejegyzett adatról vélelmezni kell, hogy az fennáll, és a hatósági nyilvántartásból törölt adatról vélelmezni kell, hogy nem áll fenn.

(3) A hatósági nyilvántartásba történő hivatalbóli, mérlegelés nélküli bejegyzésre a határozatra vonatkozó, a 80-82. §-ban és a 86. §-ban foglaltakat nem kell alkalmazni, és a döntés a nyilvántartásba való bejegyzés napján véglegessé válik.

(4) Az ügyfél jogorvoslati kérelmének benyújtására nyitva álló határidő akkor kezdődik, amikor a bejegyzés tényét vagy az annak megtagadásáról szóló határozatot az ügyféllel közölték.

VI. FEJEZET

HATÓSÁGI ELLENŐRZÉS

53. Általános szabályok

98. § [A hatósági eljárásra vonatkozó szabályok alkalmazása]

E törvény hatósági eljárásra vonatkozó rendelkezéseit a hatósági ellenőrzésre az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

99. § [A hatósági ellenőrzés tárgya]

A hatóság – a hatáskörének keretei között – ellenőrzi a jogszabályban foglalt rendelkezések betartását, valamint a végrehajtható döntésben foglaltak teljesítését.

54. A hatósági ellenőrzés lefolytatása

100. § [A hatósági ellenőrzés megindítására vonatkozó általános szabályok]

(1) A hatósági ellenőrzés hivatalból indul meg, azt a hatóság a hivatalbóli eljárás szabályai szerint folytatja le.

(2) Hatósági ellenőrzését az ügyfél is kérheti, kivéve, ha

a) a kérelem benyújtásának időpontjában a hatóság előtt arra vonatkozóan hatósági ellenőrzés, vagy az alapján eljárás van folyamatban,

b) a hatóság az ügyfélnél egyébként folyamatosan lát el ellenőrzési feladatot,

c) törvény kizárja, vagy

d) a hatóság ugyanazon ügyfél kérelmére az újabb kérelem benyújtását megelőző egy éven belül lefolytatott ellenőrzése során jogsértést nem tárt fel, kivéve, ha a kérelem benyújtására az ellenőrzés lefolytatását követően felmerült ok vagy körülmény miatt kerül sor.

55. A hatósági ellenőrzés lezárása

101. § [A hatósági ellenőrzés lezárására vonatkozó általános szabályok]

(1) Ha a hatóság a hatósági ellenőrzés során jogsértést tapasztal,

a) megindítja az eljárást, vagy

b) ha a feltárt jogsértés miatt az eljárás más szerv illetékességébe tartozik, annak eljárását kezdeményezi.

(2) Ha a hatóság az ügyfél kérelmére lefolytatott hatósági ellenőrzés során jogsértést nem tapasztal, ennek tényéről hatósági bizonyítványt állít ki. A hivatalból folytatott hatósági ellenőrzés eredményéről a hatóság az ügyfél kérelmére állít ki hatósági bizonyítványt.

102. § [Folyamatos ellenőrzési feladat ellátására vonatkozó különös szabályok]

Ha a hatóság az ügyfélnél folyamatosan lát el ellenőrzési feladatot, az ügyfél ellenőrzést megelőző értesítése mellőzhető.

VII. FEJEZET

A HIVATALBÓLI ELJÁRÁS

103. § [A hivatalbóli eljárás]

(1) A hivatalbóli eljárásokban e törvénynek a kérelemre indult eljárásokra vonatkozó rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A hivatalbóli eljárásokban szünetelésnek nincs helye, és a hatóság felfüggesztés esetén sem dönt érdemben az ügyfél vagy ügyfelek együttes kérelmére. Nincs helye az eljárás megszüntetésének, ha az ügyfél eljárási költség előlegezési kötelezettségének nem tesz eleget.

(3) A hivatalbóli eljárásokban az ügyintézési határidőbe csak az eljárás felfüggesztésének időtartama nem számít be.

(4) Ha a hatóság a hivatalbóli eljárásban az ügyintézési határidő kétszeresét túllépi, a jogsértés tényének megállapításán és a jogellenes magatartás megszüntetésére vagy a jogszerű állapot helyreállítására kötelezésen túl egyéb jogkövetkezményt nem alkalmazhat. Ez esetben ugyanazon ügyféllel szemben, ugyanazon ténybeli és jogi alapon nem indítható új eljárás.

104. § [Az eljárás megindítása]

(1) A hatóság az illetékességi területén hivatalból megindítja az eljárást, ha

a) az eljárás megindítására okot adó körülmény jut a tudomására,

b) erre bíróság kötelezte,

c) erre felügyeleti szerve utasította,

d) életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzetről szerez tudomást, vagy

e) ezt egyébként jogszabály előírja.

(2) A hivatalból indított eljárás szabályait kell alkalmazni azon eljárásokra, amelyekben a hatóság az ügyfél kérelmére induló eljárást hivatalból folytatja.

(3) A hivatalbóli eljárás az első eljárási cselekmény elvégzésének napján kezdődik, megindításáról az ismert ügyfelet a hatóság értesíti. Az értesítés csak akkor mellőzhető, ha

a) az eljárás megindítása után a hatóság nyolc napon belül dönt, vagy az eljárást megszünteti,

b) azt honvédelmi, nemzetbiztonsági, közbiztonsági okból törvény kizárja, vagy

c) az az eljárás sikerét meghiúsítaná.

(4) Az értesítés tartalmazza

a) az ügy tárgyát és számát, az eljárás megindításának napját és az ügyintézési határidőt, az ügyintézési határidőbe nem számító időtartamokat, az ügyintéző nevét és hivatali elérhetőségét, és

b) az ügyféli jogokra és kötelezettségekre vonatkozó tájékoztatást.

(5) Ha a hatósági ellenőrzés jogsértést tárt fel, és a döntés feltételei egyébként fennállnak, a hatóság az ügyben érdemben dönt, és azt a jelenlévő ügyféllel nyomban közli.

(6) Ha a döntés mérlegelést nem igényel, a hatóság a hivatalbóli eljárást automatikus döntéshozatali eljárásban is lefolytathatja.

56. Az ügyfél adatszolgáltatási kötelezettsége

105. § [Az ügyfél adatszolgáltatási kötelezettsége a hivatalbóli eljárásban]

(1) A hivatalbóli eljárásban az ügyfél a hatóság erre irányuló felhívására köteles közölni az érdemi döntéshez szükséges adatokat. Törvény vagy kormányrendelet jogkövetkezményeket állapíthat meg az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása vagy valótlan adatok közlése esetére.

(2) Az adatszolgáltatást az ügyfél akkor tagadhatja meg, ha arra a tanúvallomást megtagadhatná.

VIII. FEJEZET

AZ EGYES HATÓSÁGI INTÉZKEDÉSEK KÜLÖNÖS SZABÁLYAI

57. Az ideiglenes intézkedés

106. § [Az ideiglenes intézkedés]

(1) A hatóság – tekintet nélkül a hatáskörére és az illetékességére – hivatalból köteles megtenni azt az ideiglenes intézkedést, amelynek hiányában a késedelem elháríthatatlan kárral, veszéllyel vagy a személyiségi jogok elháríthatatlan sérelmével járna. A hatóság haladéktalanul értesíti a megtett intézkedésről az illetékes hatóságot.

(2) A hatóság a hivatalból megtett ideiglenes intézkedéséről szóló végzését közli az ügyféllel, valamint az illetékes hatósággal, amely az ideiglenes intézkedés szükségességét felülvizsgálja, és szükség esetén intézkedik.

(3) Az ideiglenes intézkedés felülvizsgálatánál nem érvényesül a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelme.

58. Biztosítási intézkedések

107. § [A biztosítási intézkedések]

(1) Ha az eljárás tárgyát képező kötelezettség későbbi teljesítése veszélyben van, a teljesítési határidő lejárta előtt, az erre okot adó körülmény felmerülésétől számított öt napon belül a hatóság biztosítási intézkedésként pénzkövetelés biztosítását rendeli el, vagy a meghatározott dolgot zár alá veszi, vagy lefoglalja.

(2) A biztosítási intézkedést a végrehajtást foganatosító szerv hajtja végre.

(3) A biztosítási intézkedést vissza kell vonni, ha

a) azt pénzfizetési kötelezettség biztosítására rendelték el, és ezt az összeget a döntést hozó hatóságnál vagy a végrehajtást foganatosító szervnél letétbe helyezték,

b) azt meghatározott cselekmény biztosítása érdekében rendelték el, és a kötelezett kétséget kizáró módon igazolja, hogy az önkéntes teljesítéshez minden szükséges előkészületet megtett, és azt már csak a biztosítási intézkedés akadályozza, vagy

c) elrendelésének oka egyébként megszűnt.

(4) Ha megalapozottan feltételezhető, hogy az érdemi döntésben elrendelhető kötelezettség teljesítése elmaradásának veszélye áll fenn, a hatóság az (1) bekezdésben meghatározott intézkedéseket – ideiglenes biztosítási intézkedésként – három napon belül megteszi.

(5) Az ideiglenes biztosítási intézkedés hatályát veszti az eljárást befejező döntés véglegessé válásával.

59. Zár alá vétel és lefoglalás

108. § [A zár alá vétel és lefoglalás általános szabályai]

(1) Ha a tényállás másként nem tisztázható vagy az jelentős késedelemmel járna, vagy a zár alá vétel mellőzése a tényállás tisztázásának sikerét veszélyeztetné, a hatóság jogosult valamely dolog birtokának a birtokos rendelkezése alóli elvonására (a továbbiakban: zár alá vétel). Nem vehető zár alá olyan dolog, amely a birtokosának élete, egészsége fenntartásához, illetve az életfeltételei fenntartásához egyébként nélkülözhetetlen jövedelemszerzéséhez szükséges. Az ilyen dolgot a hatóság lefoglalja, és a birtokos őrizetében hagyja, aki azt rendeltetésszerűen használhatja.

(2) A zár alá vétel érdekében a dolog birtokosát fel kell szólítani, hogy a dolgot adja át. Nem kötelezhető a dolog átadására az, aki – a megtagadási okkal összefüggésben – a tanúvallomást megtagadhatja, vagy aki a védett adat tekintetében nem kapott felmentést a titoktartás alól.

(3) Ha a dolog átadására köteles személy nem adja át a dolgot, a hatóság a zár alá vételt a rendőrség közreműködésével foganatosítja, és a dolog átadására köteles személyt eljárási bírsággal sújtja.

(4) A zár alá vétel foganatosítására a szemle szabályai irányadóak azzal, hogy a szemletárgy birtokosa alatt a zár alá vett dolog birtokosát kell érteni. A zár alá vételre és a lefoglalásra egyebekben a bírósági végrehajtásról szóló törvény (a továbbiakban: Vht.) szabályait megfelelően kell alkalmazni.

109. § [A zár alá vétel megszüntetése és a dolog kiadása]

(1) A zár alá vételt a hatóság megszünteti, ha

a) az elrendelésének oka megszűnt,

b) a hatóság az eljárást megszüntette, vagy

c) az ügy érdemében döntést hozott.

(2) Ha törvény másként nem rendelkezik, a tényállás tisztázásához a továbbiakban már nem szükséges zár alá vett dolgot ki kell adni annak, akitől azt zár alá vették. Ha a hatóság más szerv hatáskörébe tartozó eljárást kezdeményez, az eljárás lefolytatásához szükséges zár alá vett iratokat és tárgyi bizonyítékokat átadja a megkeresett szervnek.

(3) Ha a körülmények alapján nyilvánvaló, hogy az, akitől a dolgot zár alá vették, a dolog birtoklására nem jogosult, a hatóság a dolgot az arra jogos igényt bejelentő személynek adja ki.

(4) Ha a dolog természetben már nem adható ki, a dolog előzetes értékesítéséből befolyt ellenértéket alapul véve, a kezeléséből, tárolásából eredő költséggel csökkentett, a megtérítés időpontjáig eltelt időre számított, a Ptk. szerinti késedelmi kamattal (a továbbiakban: törvényes kamat) növelt összeget kell megtéríteni. A jogosult az ezt meghaladó igényét a polgári jog szabályai szerint érvényesítheti. Ha a zár alá vétel alaptalan volt, a dolog előzetes értékesítéséből befolyt ellenérték a dolog kezeléséből, tárolásából eredő költséggel nem csökkenthető.

110. § [A zár alá vett dolog értékesítése, megsemmisítése]

(1) A zár alá vett dolgot – a romlandó dolgok kivételével – nem lehet előzetesen értékesíteni.

(2) Ha a hatóság felhívását követő három hónapon belül a dolog kiadása iránt nem jelentettek be jogos igényt, a zár alá vett dolog értékesíthető.

(3) A zár alá vett dolog értékesítéséből befolyt ellenérték a dolog helyébe lép.

(4) Ha a zár alá vett dolog értéktelen, vagy az értékesítés sikertelen volt, a zár alá vétel megszüntetése után azt meg kell semmisíteni. A megsemmisítés költségei a zár alá vett dolog tulajdonosát és birtokosát egyetemlegesen terhelik.

IX. FEJEZET

JOGORVOSLAT

111. § [A jogorvoslat szabályainak alkalmazása]

A jogorvoslati eljárásban e törvény rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

112. § [A jogorvoslathoz való jog]

A hatóság határozata ellen önálló jogorvoslatnak van helye. A hatóság végzése ellen önálló jogorvoslatnak akkor van helye, ha azt törvény megengedi, egyéb esetben a végzés elleni jogorvoslati jog a határozat, ennek hiányában az eljárást megszüntető végzés ellen igénybe vehető jogorvoslat keretében gyakorolható.

113. § [Jogorvoslati eljárások]

(1) Kérelemre induló jogorvoslati eljárások

a) a közigazgatási per,

b) a fellebbezési eljárás.

(2) Hivatalból induló jogorvoslati eljárások

a) a döntés módosítása vagy visszavonása a hatóság saját hatáskörében,

b) a felügyeleti eljárás,

c) az ügyészségről szóló törvény szerinti ügyészi felhívás és fellépés nyomán indított eljárás.

60. Közigazgatási per

114. § [A közigazgatási per lehetősége]

(1) Az ügyfél – az önálló fellebbezéssel nem támadható végzések kivételével – a véglegessé vált döntés ellen közigazgatási pert indíthat. Fellebbezéssel támadható döntés esetén közigazgatási per akkor indítható, ha az arra jogosultak valamelyike fellebbezett és a fellebbezést elbírálták.

(2) Ha a jogsértés megszüntetésére felszólító ügyészi felhívásban megállapított határidő eredménytelenül eltelt, az ügyész közigazgatási pert indíthat a hatóság véglegessé vált döntése ellen, vagy a hatóság eljárási kötelezettségének elmulasztása esetén a hatóság eljárásra kötelezése iránt.

61. A döntés módosítása vagy visszavonása a keresetlevél alapján

115. § [A döntés módosítása vagy visszavonása a keresetlevél alapján]

(1) Ha a keresetlevél alapján a hatóság megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért, azt módosítja vagy visszavonja.

(2) Ha a keresetlevélben foglaltakkal egyetért és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél, a hatóság a nem jogszabálysértő döntést is visszavonhatja, illetve a keresetlevélben foglaltaknak megfelelően módosíthatja.

(3) Ha a szakhatóság a keresetlevél alapján módosítja állásfoglalását, a hatóság a döntését ennek megfelelően módosítja vagy visszavonja.

(4) A döntést visszavonni, módosítani egy ízben lehet.

62. Fellebbezés

116. § [A fellebbezés általános szabályai]

(1) Az ügyfél, vagy akire a döntés rendelkezést tartalmaz, az elsőfokú döntés ellen akkor fellebbezhet, ha azt törvény kifejezetten megengedi.

(2) Fellebbezésnek van helye, ha a határozatot

a) járási (kerületi) hivatal vezetője vagy – a képviselő testület kivételével – helyi önkormányzat szerve, vagy

b) rendvédelmi szerv helyi szerve

hozta.

(3) Önálló fellebbezésnek van helye

a) az ideiglenes biztosítási intézkedésről szóló,

b) az ügyféli jogállásról vagy jogutódlásról rendelkező,

c) a kérelmet visszautasító,

d) az eljárást megszüntető,

e) az eljárás felfüggesztése vagy szünetelése tárgyában hozott,

f) az eljárási bírságot kiszabó,

g) a fellebbezési határidő elmulasztása miatt benyújtott igazolási kérelmet elutasító,

h) a zár alá vételt vagy lefoglalást elrendelő, valamint ezek megszüntetése iránti kérelmet elutasító,

i) az iratbetekintési jog gyakorlására irányuló kérelem tárgyában hozott elutasító,

j) az iratbetekintési jog korlátozására irányuló kérelem tárgyában hozott, valamint

k) az eljárási költség megállapításával és viselésével kapcsolatos, a költségmentesség iránti kérelmet elutasító, a költségmentesség módosításáról vagy visszavonásáról szóló

elsőfokú végzés ellen.

(4) Az (1) és (2) bekezdésben foglalt esetekben sincs helye fellebbezésnek

a) ha az elsőfokú döntést – a központi hivatal kivételével – központi államigazgatási szerv vezetője hozta,

b) ha a képviselő-testület önkormányzati hatósági ügyben hozott döntést,

c) a másodfokú hatóság által hozott önállóan fellebbezhető végzés esetén,

d) ha nincs kijelölt másodfokú hatóság,

e) nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűvé nyilvánított ügyben,

f) ha a hatósági szerződés alapján végrehajtást rendeltek el.

117. § [A fellebbezés halasztó hatálya]

(1) Ha a hatóság a döntést nem nyilvánította azonnal végrehajthatónak, a fellebbezésnek – a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel – a döntés végrehajtására halasztó hatálya van.

(2) Az ideiglenes biztosítási intézkedésről szóló, valamint az iratbetekintési jog korlátozása iránti kérelemnek helyt adó végzés elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.

118. § [A fellebbezés előterjesztése]

(1) Fellebbezni csak a megtámadott döntésre vonatkozóan, tartalmilag azzal közvetlenül összefüggő okból, illetve csak a döntésből közvetlenül adódó jog- vagy érdeksérelemre hivatkozva lehet.

(2) A fellebbezést indokolni kell. A fellebbezésben csak olyan új tényre lehet hivatkozni, amelyről az elsőfokú eljárásban az ügyfélnek nem volt tudomása, vagy arra önhibáján kívül eső ok miatt nem hivatkozott.

(3) A fellebbezést a döntés közlésétől számított tizenöt napon belül az azt meghozó hatóságnál lehet előterjeszteni.

(4) A fellebbezésre jogosult a fellebbezési határidőn belül a fellebbezési jogáról lemondhat. A fellebbezési jogról történő lemondás nem vonható vissza, arra egyebekben a kérelemre vonatkozó szabályok az irányadóak.

119. § [A fellebbezés különös szabályai]

(1) Ha a fellebbezés alapján a hatóság megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért, azt módosítja vagy visszavonja.

(2) Ha a fellebbezésben foglaltakkal egyetért, és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél, a hatóság a nem jogszabálysértő döntését is visszavonhatja, illetve a fellebbezésben foglaltaknak megfelelően módosíthatja.

(3) Ha a hatóság a megtámadott döntést nem vonja vissza, illetve a fellebbezésnek megfelelően azt nem módosítja, javítja vagy egészíti ki, a fellebbezést a hatóság az ügy összes iratával, a fellebbezési határidő leteltét követően felterjeszti a – jogszabályban kijelölt – másodfokú hatósághoz.

(4) A fellebbezést a másodfokú hatóság bírálja el, amely a fellebbezéssel megtámadott döntést és az azt megelőző eljárást megvizsgálja. A másodfokú hatóság eljárása során nincs kötve a fellebbezésben foglaltakhoz.

(5) A másodfokú hatóság a döntést helybenhagyja, a fellebbezésben hivatkozott érdeksérelem miatt, vagy jogszabálysértés esetén azt megváltoztatja vagy megsemmisíti.

(6) Ha a döntés meghozatalához nincs elég adat, vagy ha egyébként szükséges, a másodfokú hatóság tisztázza a tényállást és meghozza a döntést.

(7) Ha valamennyi fellebbező visszavonta a fellebbezését, a másodfokú hatóság a fellebbezési eljárást megszünteti.

63. A döntés módosítása vagy visszavonása

120. § [A döntés módosítása vagy visszavonása]

(1) Ha a hatóság megállapítja, hogy a másodfokú hatóság, a felügyeleti szerv vagy a közigazgatási bíróság által el nem bírált döntése jogszabályt sért, a döntését annak közlésétől számított egy éven belül, legfeljebb egy ízben módosítja vagy visszavonja.

(2) Törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában a döntést a hatósági igazolványba és bizonyítványba felvett téves bejegyzés kivételével nem lehet módosítani vagy visszavonni, ha az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot sértene.

64. Felügyeleti eljárás

121. § [A felügyeleti eljárás általános szabályai]

(1) A felügyeleti szerv hivatalból megvizsgálhatja az ügyben eljáró hatóság eljárását, illetve döntését, és ennek alapján

a) megteszi a szükséges intézkedést a jogszabálysértő mulasztás felszámolására, illetve

b) gyakorolja a (2) bekezdésben szabályozott felügyeleti jogkört.

(2) Ha a hatóság döntése jogszabályt sért, a felügyeleti szerv legfeljebb egy ízben azt megváltoztatja vagy megsemmisíti, és szükség esetén a döntést hozó hatóságot új eljárásra utasítja.

(3) A hatóság döntése nem változtatható meg és nem semmisíthető meg, ha

a) azt a közigazgatási bíróság érdemben elbírálta,

b) semmisségi ok esetén a 123. §-ban foglalt idő eltelt,

c) semmisségi ok hiányában az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát sértené, vagy

d) a kötelezettséget megállapító döntés véglegessé válásától, vagy, ha az hosszabb, a teljesítési határidő utolsó napjától számított öt év eltelt.

(4) A felügyeleti eljárásban hozott döntés közigazgatási bíróság előtt támadható meg.

65. Ügyészi felhívás és fellépés

122. § [Az ügyészi felhívás és fellépés]

Ha az ügyész az ügyészségről szóló törvény alapján felhívással él, vagy sikertelen felhívás esetén fellép, a hatóság az ügyész által kifogásolt döntését korlátozás nélkül módosíthatja (megváltoztathatja), illetve visszavonhatja (megsemmisítheti), akkor is, ha a közigazgatási hatósági eljárásra vonatkozó jogszabály ezt egyébként korlátozza, vagy nem teszi lehetővé.

66. Semmisség

123. § [A semmisség általános szabályai]

(1) Az e fejezetben szabályozott eljárások során a döntést meg kell semmisíteni, illetve vissza kell vonni, és szükség esetén új eljárást kell lefolytatni, ha

a) – az ideiglenes intézkedést kivéve – az ügy nem tartozik az eljáró hatóság hatáskörébe,

b) azt a szakhatóság kötelező megkeresése nélkül vagy a szakhatóság állásfoglalásának figyelmen kívül hagyásával hozták meg,

c) a döntést hozó testületi szerv nem volt jogszabályszerűen megalakítva, nem volt határozatképes, vagy nem volt meg a döntéshez szükséges szavazati arány,

d) annak tartalmát bűncselekmény befolyásolta, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetését jogerős ítélet megállapította, vagy ilyen ítélet meghozatalát nem a bizonyítottság hiánya zárja ki,

e) az ügyész a vádemelést elhalasztotta és annak tartama eredményesen telt el,

f) a tartalma a közigazgatási bíróság adott ügyben hozott határozatával ellentétes, vagy

g) annak meghozatala során valamely, törvényben meghatározott súlyos eljárási jogszabálysértést követtek el.

(2) A döntés – a (3) bekezdésben foglaltak kivételével – semmisségi ok esetén sem semmisíthető meg, ha

a) az az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát sértené, és a döntés véglegessé válása óta három év eltelt,

b) a kötelezettséget megállapító döntés véglegessé válásától, vagy ha az hosszabb, a teljesítési határidő utolsó napjától, a folyamatos kötelezettséget megállapító döntés esetén az utolsó teljesítéstől számított öt év eltelt, vagy

c) ahhoz a mellőzött, vagy megkeresni elmulasztott szakhatóság az 56. § (2) bekezdése szerint hozzájárult.

(3) Az (1) bekezdés d) és e) pontjában foglalt semmisségi ok esetében a döntés időkorlátozás nélkül megsemmisíthető, ha az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot nem érint.

X. FEJEZET

ELJÁRÁSI KÖLTSÉG, AZ ELJÁRÁSI KÖLTSÉG ELŐLEGEZÉSE ÉS VISELÉSE

67. Az eljárási költségre vonatkozó általános szabályok

124. § [Az eljárási költség]

Eljárási költség mindaz a költség, ami az eljárás során felmerül.

68. Az eljárási költség viselése

125. § [Az eljárási költség viselésének általános szabálya]

(1) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, az eljárás költségeit az viseli, akinél azok felmerültek.

(2) Az eljárás résztvevője viseli a jogellenes magatartásával okozott költségeket.

(3) Azon eljárási költséget, amelynek viselésére senki nem kötelezhető, az eljáró hatóság viseli.

126. § [Az eljárási költség ügyfél általi viselése]

(1) Több azonos érdekű ügyfél esetén az ügyfelek egyetemlegesen felelősek az eljárási költség viseléséért.

(2) A jogvitás eljárásban a hatóság az eljárási költségek viselésére kötelezi

a) a kérelem elutasítása esetén a kérelmező ügyfelet,

b) a kérelemnek helyt adó döntés esetén az ellenérdekű ügyfelet.

(3) Ha a határozat a kérelemnek részben ad helyt, a hatóság az eljárási költség arányos viselésére kötelezi a kérelmező ügyfelet és az ellenérdekű ügyfelet.

127. § [Az eljárási költség hatóság és az eljárásban részt vevő egyéb személy általi viselése]

(1) A megkeresett szerv vagy személy eljárása során felmerült eljárási költséget a megkereső hatóság megtéríti.

(2) Az eljáró hatóság viseli a nyelvhasználat 21. § (1) bekezdése alapján felmerült fordítási és tolmácsolási költségét.

69. Az eljárási költség előlegezése

128. § [Az eljárási költség előlegezésére vonatkozó általános szabályok]

(1) Kérelemre indult eljárásban az eljárási költséget – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a kérelmező ügyfél előlegezi. Több azonos érdekű ügyfél esetén az ügyfelek egyetemlegesen felelősek az eljárási költség előlegezéséért.

(2) Az ügyfél nem kötelezhető olyan eljárási költség előlegezésére, amelyet a díj tartalmaz.

(3) A bizonyítási eljárással járó költségeket a bizonyítást indítványozó fél előlegezi.

(4) A rendőrség igénybevételével kapcsolatos költséget az igénybevételt kérő hatóság előlegezi.

(5) Az előlegezésről a hatóság a költségek felmerülésekor dönt, ha azonban a felmerülő költségek jelentősebb összeget érnek el, vagy más körülmény ezt indokolttá teszi, a hatóság elrendelheti, hogy az ügyfél a költségek fedezésére előreláthatóan szükséges összeget a hatóságnál előzetesen helyezze letétbe.

(6) Hivatalból indult vagy folytatott eljárásban az eljárási költséget – az ügyfél megjelenésével kapcsolatos költség, az ügyfél képviseletében eljáró személy költsége, a nem hatóság által viselendő fordítási költség, és az ügyfél, valamint az eljárás egyéb résztvevője részéről felmerült levelezési, dokumentumtovábbítási költség kivételével – a hatóság előlegezi.

70. Döntés az eljárási költség viseléséről

129. § [Döntés az eljárási költség viseléséről]

(1) Az eljárási költséget a hatóság összegszerűen határozza meg, és dönt a költség viseléséről, illetve a megelőlegezett költség esetleges visszatérítéséről.

(2) Az eljárási költség összegét az azt alátámasztó bizonyítékok figyelembevételével kell megállapítani.

(3) A hatóság az indokolatlanul magas eljárási költség helyett alacsonyabb összeget állapít meg.

71. Költségmentesség

130. § [A költségmentességre vonatkozó általános szabályok]

(1) A hatóság annak a természetes személy ügyfélnek, aki kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyai miatt az eljárási költséget vagy egy részét nem képes viselni, jogai érvényesítésének megkönnyítésére, vagy törvényben meghatározott más fontos okból költségmentességet engedélyezhet.

(2) A költségmentesség az eljárási költség előlegezése és viselése alóli teljes vagy részleges mentességet jelent.

(3) A költségmentesség a kérelem előterjesztésétől kezdve az eljárás egész tartamára és a végrehajtási eljárásra terjed ki. A hatóság előlegezi az ügyfél első alkalommal előterjesztett költségmentesség iránti kérelme benyújtásától az arról szóló döntés véglegessé válásáig terjedő időszakban felmerült olyan eljárási költséget, amelynek előlegezése az ügyfelet terhelné.

(4) A költségmentességet engedélyező, a költségmentesség módosításáról és visszavonásáról szóló végzést a hatóság közli az eljárásban részt vevő azon hatóságokkal, amelyek eljárása illeték- vagy díjfizetési kötelezettség alá esik.

(5) Törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet meghatározhat olyan ügyfajtát, amelyben az ügyfelet költségmentesség illeti meg.

XI. FEJEZET

VÉGREHAJTÁS

131. § [A végrehajtás általános szabályai]

(1) E törvény rendelkezéseit a végrehajtási eljárásban az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) E törvény eltérő rendelkezése hiányában a Vht.-t kell alkalmazni.

(3) Ha e fejezet másként nem rendelkezik, ahol a Vht. bíróságot említ, azon végrehajtást elrendelő hatóságot, ahol végrehajtót, azon végrehajtást foganatosító szervet, ahol végrehajtható okiratot, azon végrehajtható döntést, ahol adóst, azon kötelezettet kell érteni. Ahol a Vht. végrehajtói letéti számlára teljesítésről rendelkezik, a végrehajtást foganatosító szerv számlájára kell teljesíteni. A végrehajtási eljárás során felmerülő költségek előlegezésére és viselésére, valamint a végrehajtási eljárásban eljárási bírság kiszabására e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

(4) A végrehajtást foganatosító szerv eljárása miatt a végrehajtási kifogást a felügyeleti szerve, ennek hiányában a közigazgatási bíróság bírálja el.

(5) A Vht. ingó és ingatlan elektronikus árverésére vonatkozó rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha önálló bírósági végrehajtó foganatosítja a végrehajtást.

72. Végrehajtható döntések

132. § [A végrehajtható döntések]

Ha az ügyfél a hatóság végleges döntésében foglalt kötelezésnek nem tett eleget, az végrehajtható.

73. A végrehajtás elrendelése

133. § [A végrehajtás elrendelésének általános szabályai]

(1) A végrehajtást – ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik – a döntést hozó hatóság, másodfokú döntés esetén pedig az elsőfokú hatóság rendeli el.

(2) A hatóság a végrehajtást hivatalból vagy a jogosult kérelmére rendeli el. A hatóság a döntés végrehajthatóságától, illetve a végrehajtás elrendelésére irányuló kérelem beérkezésétől számított öt napon belül elrendeli a végrehajtást, és a döntést közli a végrehajtást foganatosító szervvel is.

74. A végrehajtás foganatosítása

134. § [A végrehajtás foganatosításának általános szabályai]

(1) A végrehajtást – ha törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben helyi önkormányzat rendelete másként nem rendelkezik – az állami adóhatóság foganatosítja.

(2) A végrehajtást foganatosító szerv a végrehajtásra önálló bírósági végrehajtóval szerződést köthet, a végrehajtás során azonban csak a végrehajtást elrendelő hatóság jogosult végzést hozni.

75. Késedelmi pótlék

135. § [A késedelmi pótlékra vonatkozó szabályok]

Ha a kötelezett pénzfizetési kötelezettségének határidőben nem tesz eleget, illetve az állam által előlegezett költség után a megelőlegezés időtartamára a jogosultnak a törvényes kamatnak megfelelő mértékű késedelmi pótlékot fizet.

76. A végrehajtás felfüggesztése

136. § [A végrehajtás felfüggesztésének általános szabályai]

(1) A végrehajtást az azt elrendelő hatóság vagy a másodfokú hatóság függesztheti fel.

(2) A végrehajtást akkor is fel kell függeszteni, ha

a) a végrehajtás alá vont vagyontárggyal kapcsolatos igényper van folyamatban, vagy a vagyontárgyat a bírósági végrehajtó más követelés végrehajtása érdekében korábban lefoglalta, feltéve, hogy más lefoglalható vagyontárgy nincs,

b) kézbesítettnek tekintettséggel szembeni kifogást terjesztettek elő, és az abban előadott tények és körülmények a kifogás elfogadását valószínűsítik,

c) a kötelezett meghalt vagy megszűnt, a jogutódlás tárgyában hozott végzés véglegessé válásáig,

d) azt az ügyész a végrehajtható döntés elleni ügyészi felhívásban indítványozza,

e) a végrehajtás folytatása életveszéllyel vagy helyrehozhatatlan kárral járna, vagy az közegészségügyi vagy közbiztonsági okból szükséges, vagy

f) azt jogszabály elrendeli.

(3) A végrehajtást foganatosító szerv a tudomására jutott felfüggesztési okokról és a felfüggesztés megszüntetésének lehetőségéről a végrehajtást elrendelő hatóságot értesíti.

(4) A végrehajtást elrendelő hatóság a kötelezett kérelmére kivételesen akkor függesztheti fel a végrehajtást, ha a kötelezett a felfüggesztésre okot adó, méltányolható körülményt igazolta, és a kötelezettet a végrehajtási eljárás során korábban nem sújtották eljárási bírsággal.

(5) Ha a felfüggesztésre okot adó körülmény megszűnt, a végrehajtást elrendelő hatóság dönt a végrehajtás folytatásáról.

77. A végrehajtás megszüntetése

137. § [A végrehajtás megszüntetésére vonatkozó általános szabályok]

(1) A végrehajtást elrendelő hatóság a végrehajtást akkor is megszünteti, ha

a) a jogosult a végrehajtás megszüntetését kéri, és ez mások jogait nem sérti,

b) a követelés elévült, és a végrehajtás megszüntetését a kötelezett kéri, vagy

c) a további végrehajtási eljárási cselekményektől eredmény nem várható.

(2) A végrehajtást foganatosító szerv a tudomására jutott megszüntetési okokról és a végrehajtás befejezéséről a végrehajtást elrendelő hatóságot értesíti.

78. A végrehajtási jog elévülése

138. § [A végrehajtási jog elévülése]

(1) A végrehajtási jog a teljesítési határidő utolsó napjától számított három év elteltével évül el. Törvény vagy kormányrendelet ennél rövidebb elévülési határidőt is megállapíthat.

(2) Nyugszik az elévülés a végrehajtás felfüggesztése, a végrehajtási eljárásban engedélyezett fizetési kedvezmény, és a pénzfizetési kötelezettség folyamatos végrehajtásának időtartama alatt.

(3) A végrehajtás elévülését bármely végrehajtási cselekmény megszakítja. Az (1) bekezdésben meghatározott időponttól számított hat év elteltével azonban a határozat nem hajtható végre.

XII. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

79. Felhatalmazó rendelkezések

139. § [A Kormány számára adott felhatalmazások]

Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg

a) az eljárási költségek körére, a költségmentesség megállapítására, valamint az iratbetekintéssel összefüggő költségtérítés mértékére és a költségek megfizetésére,

b) a közérdeken alapuló kényszerítő indok esetén az ügyben közreműködő szakhatóság kijelölésére

vonatkozó szabályokat.

140. § [A miniszterek számára adott felhatalmazások]

Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg

a) a közigazgatási hatósági eljárás során zár alá vett vagy lefoglalt dolgok tárolására és értékesítésére, valamint a hatósági letétre,

b) az államháztartásért felelős miniszterrel egyetértésben a közigazgatási hatósági eljárásban közreműködő tolmácsok díjazására,

c) az államháztartásért felelős miniszterrel egyetértésben a tanú és a hatósági tanú által felszámítható költségekre, valamint

d) az államháztartásért felelős miniszterrel, valamint a társadalmi felzárkózásért felelős miniszterrel egyetértésben a jelnyelvi tolmácsok díjazására

vonatkozó szabályokat.

80. Hatálybalépés

141. § [A törvény hatálybalépése]

Ez a törvény 2018. január 1. napján lép hatályba.

142. § [Hatályon kívül helyező rendelkezések]

Hatályát veszti a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény.

81. Átmeneti rendelkezések

143. § [Átmeneti rendelkezések]

(1) E törvény rendelkezéseit a hatálybalépését követően indult és a megismételt eljárásokban kell alkalmazni.

(2) E törvény végrehajtásra vonatkozó rendelkezéseit

a) a törvény hatálybalépésekor még el nem rendelt, és

b) a törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő

végrehajtási eljárásokra is alkalmazni kell.

(3) Az e törvény hatálybalépése előtt kiadott jogerős hatósági döntéseket e törvény alkalmazásában véglegessé vált döntésnek kell tekinteni. Ahol jogszabály közigazgatási hatóság jogerős döntését említi, azon e törvény alkalmazásában a hatóság végleges döntését kell érteni.

82. A törvény hivatalos rövid megjelölése

144. § [A törvény hivatalos rövid megjelölése]

E törvénynek más jogszabályban alkalmazandó rövid megjelölése: Ákr.

Áder János s. k.,

köztársasági elnök

Lezsák Sándor s. k.,

az Országgyűlés alelnöke