Author Archives: lestyan@plbm.hu

A Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület állásfoglalása a kormányhivatal határozatpótlási lehetősége vonatkozásában

A Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület állásfoglalása a kormányhivatal határozatpótlási lehetősége vonatkozásában

 

  1. A kérdésben szereplő tényállás 

A Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesületet a kormányhivatal határozatpótlási lehetőségével kapcsolatos szakmai kérdéssel keresték meg.

A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 140.§-ának 2020. január 1-ig hatályban levő (5) bekezdése a kormányhivataloknak határozatpótlási lehetőséget biztosított. „Ha a helyi önkormányzat a közigazgatási és munkaügyi bíróság által megadott határidőn belül nem tesz eleget határozathozatali kötelezettségének, a kormányhivatal a határidő leteltét követő harminc napon belül kezdeményezheti a közigazgatási és munkaügyi bíróságnál a mulasztás kormányhivatal által történő pótlásának az elrendelését az önkormányzat költségére.”A jogszabálymódosítás az Mötv. 140.§ (5) bekezdését hatályon kívül helyezte, ugyanakkor az Mötv. 132.§ (1) bekezdés e) pontja továbbra is felhatalmazást ad a hiánypótlásra, ennek értelmében a kormányhivatal a helyi önkormányzatok törvényességi felügyelete körében az Alaptörvényben meghatározott feladat- és hatáskörökön túl kezdeményezheti a határozathozatali, feladat ellátási kötelezettségét nem teljesítő helyi önkormányzattal szemben bírósági eljárás megindítását, a határozathozatal pótlásának elrendelését.

Minderre tekintettel a felmerült kérdés az, hogy a Közigazgatási Perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 153.§ (6) bekezdés b) pontja ad-e – lényegében az Mötv. 132.§ (1) bekezdés e) pontjához hasonló – felhatalmazást és lehetőséget a kormányhivatalok számára.

  1. A Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület Igazságügyi Minisztériummal egyeztetett álláspontja

T/8016. irományszámon 2019. december 9-én a Kormány benyújtotta az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslatot.  A tervezet indokolása szerint a jogszabály módosításának szükségét az adja, hogy az Mötv. egyes szabályai feleslegessé váltak, vagy azért, mert a Kp.-ban lévő szabályokkal tartalmilag egyező szabályokat állapítanak meg vagy azért, mert a korábban hatályos polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény XX. fejezetére való utalást tartalmaznak. A Kp.-től eltérő, ugyanakkor fenntartandó szabályokban pedig terminológiai pontosításokat vélt szükségesnek elvégezni a jogalkotó.

Az Mötv. 140. § (1) bekezdése alapján a kormányhivatal jogosult mulasztási perben kérni annak megállapítását, hogy a helyi önkormányzat nem tett eleget határozathozatali vagy közfeladat-ellátási kötelezettségének. Erre azért van szükség, mert a Kp. 4. §-a alapján ezen tevékenység nem lehet közigazgatási jogvita tárgya, így a Kp. 5. § (2) bekezdés alapján külön törvényi rendelkezésnek kell közigazgatási bírói útra utalnia, „a bíróság közigazgatási perben dönt azon közjogi jogvitában, amelynek elbírálását törvény a közigazgatási ügyben eljáró bíróság hatáskörébe utalja”.

A Kp. 2020. április 1. napjától hatályos 128. § (1) bekezdés b) pontja, a mulasztási per indítására jogosultak körében külön nevesíti a helyi önkormányzat felett törvényességi felügyeletet gyakorló szervet. A közigazgatási bíróság – amennyiben a mulasztást megállapítja – a helyi önkormányzatot 30 napos határidővel kötelezi a mulasztás pótlására a Kp. 129. § (1) és (3) bekezdés alapján. Ennek elmaradása esetén a kormányhivatal a határidő lejártát követő 60 napon belül, az Mötv. 140. § (2) bekezdése alapján kezdeményezheti a közigazgatási bíróságnál a teljesítés kikényszerítése iránti eljárást.

Hangsúlyozandó, hogy változott az irányadó határidő. A kormányhivatal a határidő leteltét követően a 2020. január 1. napjától hatályos normaszöveg szerint 30-ról 60 napra módosult határidő szerint kezdeményezheti a közigazgatási bíróságnál a teljesítés kikényszerítése iránti eljárást.

Az Mötv. módosítás előtti 140. § (5) bekezdése szerint: „Ha a helyi önkormányzat a közigazgatási és munkaügyi bíróság által megadott határidőn belül nem tesz eleget határozathozatali kötelezettségének, a kormányhivatal a határidő leteltét követő harminc napon belül kezdeményezheti a közigazgatási és munkaügyi bíróságnál a mulasztás kormányhivatal által történő pótlásának az elrendelését az önkormányzat költségére.”

 A törvény indokolása kimondja, hogy a törvény külön rendelkezik az önkormányzati rendelet bírósági felülvizsgálatáról, valamint biztosítja az ún. aktuspótlás lehetőségét azzal, hogy a kormányhivatal eljárást kezdeményezhet a bíróságnál, ha az önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettségét elmulasztotta. Abban az esetben, ha a helyi önkormányzat nem teljesíti határozathozatali vagy a kötelező feladatai tekintetében fennálló kötelezettségeit, akkor a megyei (fővárosi) kormányhivatal a helyi önkormányzat tájékoztatásának kézhezvételétől vagy a tájékoztatás adására nyitva álló határidő eredménytelen leteltétől számított 15 napon belül kezdeményezheti a közigazgatási és munkaügyi bíróságnál egyrészt a helyi önkormányzat törvényen alapuló határozathozatali kötelezettsége elmulasztásának megállapítását és a határozat meghozatalára való kötelezést, másrészt feladatellátási (közszolgáltatási) kötelezettsége elmulasztásának megállapítását és a feladat elvégzésére való kötelezést.

A teljesítés kikényszerítése iránti eljárás keretében a közigazgatási bíróság felhívja a helyi önkormányzatot 15 napos határidővel a kötelezettség pótlására vagy arra, hogy adjon magyarázatot a teljesítés elmaradására. Hangsúlyozandó, hogy a mulasztási ítélet esetén a helyi önkormányzat kötelezettsége nem a mulasztási ítéletből, hanem a jogszabályi előírásokból következik, amely elmulasztását a közigazgatási bíróság csupán megállapítja. Amennyiben a közigazgatási bíróság a helyi önkormányzat magyarázatát nem fogadja el, a Kp. 153. § (2) bekezdés alapján teljesítési bírságot szab ki, valamint a Kp. 153. § (6) bekezdés b) pontja alapján felhatalmazza a törvényességi felügyeletet gyakorló kormányhivatal vezetőjét a határozathozatal vagy a feladat-ellátás pótlására. „A bíróság a teljesítési bírság kiszabása mellett végzéssel a közigazgatási szerv törvényességi felügyeleti szervét felhatalmazza a határozatnak megfelelő teljesítésre, egyúttal a közigazgatási szervet a teljesítés költségeinek viselésére kötelezi.” A normaszöveghez csatolt indokolása szerint, ha az ügy a törvényességi felügyeleti szerv hatáskörébe tartozik, a törvényességi felügyeleti szerv – a bírságolás mellett – felhatalmazható a mulasztás pótlására. Ez a lehetőség azon szervek perei esetén alkalmazható, amelyek felett törvényességi felügyelet érvényesül, a helyi önkormányzatok, a nemzetiségi önkormányzatok, illetve a köztestületek olyan pereiben, amelyek a törvényességi felügyeleti szerv hatáskörébe tartozó tevékenységekkel kapcsolatosak. Ilyen például a Mötv. alapján az önkormányzat határozathozatali kötelezettsége elmulasztásának megállapítására, vagy feladat-ellátási (közszolgáltatási) kötelezettsége elmulasztásának megállapítására irányuló (mulasztási) pert követő nem teljesítés esete.

Szükséges distinkciót tenni, hogy amennyiben a helyi önkormányzat jogalkotási kötelezettségét mulasztja el (Mötv. 137.§), akkor nincs helye mulasztási pernek, hanem a normakontroll eljárás szerint a Kp. 148.§-a szerint indítványozható a Kúriánál a jogalkotási kötelezettség elmulasztásának megállapítása, majd esetlegesen a pótlásra irányuló eljárás is. Ez azonban már az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdésében külön nevesített normakontroll eljárás. Ennek tárgya önkormányzati rendelet vagy a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 1. § (1) bekezdés b) pontja szerinti normatív határozat lehet. Az Alaptörvény T) cikk (2) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet jogszabály, míg a Jat. 23. § (2) bekezdése alapján a helyi önkormányzat jogosult normatív határozat meghozatalára. A normakontroll eljárás egy speciális közigazgatási per, amit a Kp. 5. § (3) bekezdése utal közigazgatási bírói útra, s ez közelebb áll az alkotmánybíráskodáshoz, mint a szubjektív jogvédelmi szerepet betöltő közigazgatási bíráskodáshoz. Ezt fejezi ki például az is, hogy a normakontroll eljárás indítvánnyal és nem keresetlevéllel indul. Ezért is nevesíti külön a Mötv. a helyi önkormányzati jogalkotási kötelezettség elmulasztásának megállapításának indítványozását (137.§), valamint a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége pótlását (138.§). Tekintettel erre tehát a jogalkotási kötelezettség elmulasztásának megállapítása és annak pótlása a normakontroll eljárás körébe tartozik.

A hatályos Mötv 132.§ (1) bekezdés e) pontja meghatározza, hogy „a kormányhivatal a helyi önkormányzatok törvényességi felügyelete körében az Alaptörvényben meghatározott feladat- és hatáskörökön túl kezdeményezheti a határozathozatali, feladat ellátási kötelezettségét nem teljesítő helyi önkormányzattal szemben bírósági eljárás megindítását, a határozathozatal pótlásának elrendelését.„

Mindezek alapján – bár az Mötv. 140.§-ának korábban hatályos (5) bekezdését a 2020. január 1-jén hatályba lépő jogszabálymódosítás hatályon kívül helyezte – a Kp. 153.§ (6) bekezdés b) pontja és az Mötv. továbbra is hatályos 132.§ (1) bekezdés e) pontja a hatályon kívül helyezett normaszöveghez hasonló felhatalmazást és lehetőséget ad a kormányhivatalok számára, továbbra is biztosítva, hogy a bíróság mulasztási ítélete teljesítésének elmaradása esetén – a határozathozatal vagy a feladat-ellátás (közszolgáltatás) pótlása érdekében – a kormányhivatal hatvan napon belül a teljesítés kikényszerítése iránti eljárást indíthasson.

Állásfoglalás a hiánypótlás kérdéséről a hatósági eljárás vonatkozásában

Állásfoglalás a hiánypótlás kérdéséről a hatósági eljárás vonatkozásában

1. A kérdésben szereplő tényállás

 A kérelmező ügyfél 2019. évben indított egy kút fennmaradási engedéllyel kapcsolatos ügyet. A kérelmező ügyfél talajvízre szűrőzött kutak fennmaradási engedélyével is foglalkozik. A jegyző eljárása a kérelmező ügyfél szerint a II. fokú hatóság végzése alapján sorozatosan jogsértő volt.

Az eljárás megindításakor még szükséges volt az erre jogosult szakember (101/2007. KvVM. rend. 13.§-ban megjelölt végzettség) a szakmai dokumentum aláírásához. A 2020. január 1-jén hatályba lépő vonatkozó jogszabályváltozás következtében 2020. január 1-től már nem kell szakembernek aláírnia az ásott kutak dokumentumait.

A felmerült ügyben a 2020. évben megkapott hiánypótlásról a szakember aláírását hiányolják, de a jogszabályváltozás következtében arra már nincsen szükség.

A kérdés az, hogy ha ezen ügyre az eljárás megindítása időpontjában lévő szabályozás vonatkozik, akkor szükséges-e a szakember aláírása, vagy a jelenleg érvényes szabályzó alapján akár a tulajdonos is alá írhatná a dokumentumot. 

2. A Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület Igazságügyi Minisztériummal egyeztetett álláspontja

Mindenekelőtt kiemelendő, hogy a jogszabályok szabályozási átmenetére – időbeli alkalmazhatóságára – nem az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 143. §-a az elsődlegesen irányadó norma, azaz nem ebből kell kiindulni, hanem a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) szabályozási átmenetre vonatkozó rendelkezéseiből. Ez azért is igaz, mivel a megkeresésben említett ügyben nem a hiánypótlás Ákr.-ben említett szabálya változott meg, hanem az Ákr.-t kitöltő, kiegészítő jogszabályi rendelkezés.

Megjegyzendő, hogy az Ákr. 2. § (1) bekezdésében foglalt jogszerűség elve szerint: A közigazgatási hatóság (a továbbiakban: hatóság) jogszabály felhatalmazása alapján, hatáskörét a jogszabály keretei között, rendeltetésszerűen gyakorolva jár el. Ebből következően a hatóság az eljárása során alapelvi követelményként veszi figyelembe az alkalmazandó jogot, attól nem térhet el, ami feltételezi a hatóság részéről az eljárása során alkalmazandó jogi környezet folyamatos figyelemmel kísérését, vizsgálatát.

Azt tehát, hogy a hatályba lépett rendelkezéseket mikortól szükséges alkalmazni, főszabály szerint a Jat. 15. §-a határozza meg.  A Jat. 15. §-a a jogelméleti szempontból általánosnak tekintett szabályozási átmenetet kodifikálja főszabályként. A Jat. 15. § (1) bekezdése szerint a jogszabályi rendelkezést – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a hatálybalépését követően keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint a megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni. Emellett a Jat. 15. § (2) bekezdése értelmében, a jogszabályi rendelkezést – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a hatálya alatt keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint megkezdett eljárási cselekményekre a jogszabályi rendelkezés hatályvesztését követően is alkalmazni kell.

A Jat. tehát – az anyagi jogi szabályok alkalmazása mellett – az eljárásjogi normák esetében is előírja a továbbhatást, továbbá előírja, hogy az eljárási szabályok változása nem érinti az adott eljárás során már végrehajtott eljárási cselekmények, eljárási döntések hatályát, azaz az új eljárási szabályokat a hatálybalépésüket követően megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni.

Az eljárásjogi szabályok alkalmazandósága szempontjából fontos hangsúlyozni, hogy „eljárás” értelemszerűen egy több eljárási cselekményből álló folyamatot takar, amelyen belül főszabály szerint világosan elkülöníthető, hogy mely eljárási cselekmény (például hiánypótlás, tanú meghallgatása, szemle) mely időpontban kezdődik meg. Egyes eljárási szabályok, így például a hatásköri szabályozás, hatósági eljárásban az ügyintézési határidő vagy az eljárás eljárási okokból történő megszüntetésének kötelező esetei az egész eljárást érintő szabályok, és nem csupán eljáráson belül részcselekményt valósítanak meg.

A hiánypótlásra okot adó anyagi jogi szabály alkalmazhatóságára vonatkozóan tehát, elsősorban az azt módosító jogszabályban található átmeneti rendelkezés az irányadó, ennek hiányában pedig a Jat. 15. §-a irányadó. A hiánypótlás jogintézményének lényegét és célját egyébiránt az Ákr. 44.§-a határozza meg, aminek értelmében: „[h]a a kérelem a jogszabályban foglalt követelményeknek nem felel meg, az eljáró hatóság határidő megjelölésével, a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett – ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik – egy ízben hiánypótlásra hívja fel a kérelmezőt.”

Ha nincs eltérő szabályozási átmenetet rögzítő rendelkezés, úgy a Jat. alapján a folyamatban lévő eljárásban már nem lesz szükség a hiánypótlás esetén az érintett aláírására, hisz amennyiben a jogszabályban megfogalmazott követelmények az eljárás során változnak, úgy a megváltozott jogszabályi követelményeket szükséges figyelembe venni, feltéve, ha jogszabály másként nem rendelkezik, azaz a módosító rendelkezés nem zárja ki a folyamatban lévő ügyekre való alkalmazását.

Az Ákr. 43.§ (13) bekezdése szerint: „Ha [függő hatályú] döntés meghozatalának nincs helye, a hatóság az ügyet ez esetben is teljes eljárásban intézi el. A hatóság – szükség esetén – szakhatóságot keres meg, rendelkezik a [43. §] (7) bekezdés d) és e) pontjában meghatározottakról, a tényállás tisztázásához szükséges előre látható eljárási cselekményekről, hiánypótlásra hív fel, továbbá tájékoztatást ad a határidő túllépésének jogkövetkezményeiről.” Ezek alapján az Ákr. 43.§ (13) bekezdése arra az esetre vonatkozik, amikor a hatóság teljes eljárásban vizsgálja az ügyet, azaz tényállást kell tisztáznia. Ebben a körben van lehetősége arra, hogy hiánypótlást bocsásson ki, de a törvény szerint ezt csakis akkor teheti meg, ha az szükséges. Vagyis, ha korábban jogszabály valaminek az igazolását írta elő, de ezt a kötelességet egy másik jogszabály végül megszüntette, akkor a folyamatban lévő eljárásban megszűnt annak a korábbi ténynek a tisztázási kötelezettsége, azaz szükségtelen e körben az ügyféllel hiányt pótoltatni.

Következésképpen nincs helye olyan körülmény vagy tény vizsgálatának az eljárás során, amelyet az eljárás adott pillanatában, a döntés meghozataláig már nem ír elő, illetve a már így beszerzett bizonyítékot a hatóság a döntés meghozatalánál nem vehet figyelembe.

Az Ákr. 62.§ (2) bekezdése kimondja: A hatósági eljárásban minden olyan bizonyíték felhasználható, amely a tényállás tisztázására alkalmas. Nem használható fel bizonyítékként a hatóság által, jogszabálysértéssel megszerzett bizonyíték. Az Ákr. 62.§ (2) bekezdése a bizonyítás tényállás tisztázására való alkalmasságát írja elő.

Végezetül a bírói gyakorlat következetes álláspontja az, hogy a tényállás tisztázása a konkrét ügy jogilag releváns tényeinek, körülményeinek pontos megállapítását, feltárását jelenti.

A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal közérdekű igényérvényesítés keretében védheti a fogyasztók polgári jogi igényeit

2018. július hó 25. napján kihirdetésre került és 2018. augusztus hó 1. napján hatályba lépett a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalról szóló 2013. évi XXII. törvény módosításáról szóló 2018. évi XXXIX. törvény. A módosítás eredményeképpen bevezetésre került – a 3/B alcím alatt – a közérdekű igényérvényesítés jogintézménye, mely a fogyasztói jogok hatékonyabb védelmét célozza, és amelynek keretében a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal pert indíthat a fogyasztók polgári jogi igényeinek érvényesítése iránt.

2013. évi XXII. törvény módosulásának megtekintéséhez kattintson IDE

 

Módosult az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény

A 2016. április hó 27. napján elfogadott és a tagállamoknak több mint két éves felkészülési időt biztosító Európai Unió Adatvédelmi Rendelete (a továbbiakban: GDPR) 2018. május hó 25. napján lépett hatályba. A GDPR-nak való megfelelés, valamint a rendelet által nyitva hagyott egyes területek szabályozására a jogalkotó átfogóan módosította az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvényt (a továbbiakban: Infotv.)az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvénynek az Európai Unió adatvédelmi reformjával összefüggő módosításáról, valamint más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2018. évi XXXVIII. törvénnyel (a továbbiakban: Infotv. novella).A szóban forgó Infotv. novella 2018. július hó 25. napján került kihirdetésre és július hó 26. napján lépett hatályba.

2011. évi CXII. törvény módosulásának megtekintéséhez kattintson IDE 

Megjelent az Emberi jogi enciklopédia

A HVG-Orac kiadó gondozásában, 2018 nyarán megjelent az Emberi jogi enciklopédia, mely az MTA TK Jogtudományi Intézet kiemelt projektjeként, Lamm Vanda akadémikus szerkesztésében látott napvilágot. A hiánypótló kötet terjedelme 748. oldal, mely 60 szerző közreműködésével készült el és több, mint 100 tanulmányt tartalmaz.

Változás az üzleti titok jogi szabályozásában

2018 augusztus hó 8. napján hatályba lépett az üzleti titok védelméről szóló 2018. évi LIV. törvény (a továbbiakban: Ütv.). A jogalkotó a korábbi párhuzamos szabályozás elkerülése céljából alkotta meg az új jogszabályt, ugyanis a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tptv.), valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) külön-külön rendelkezett az üzleti titokról, mely nehezítette az átláthatóságot és a jogalkalmazást. A törvény tervezetének indokolása is utalt e tényre: „[a]z üzleti titok megsértése esetén eddig kettős jogalap, a Tpvt. és a Ptk. alapján is lehetett eljárást kezdeményezni, ez a kettős rendszer azonban kevésbé volt átlátható.” Az Ütv. két fejezetre tagozódik. Míg az első fejezet anyagi jogi szabályokat, addig a második fejezet alaki jogi szabályokat tartalmaz. Az első fejezet (anyagi jogi rész) körében rendelkezik az Ütv. az üzleti titokhoz fűződő jogról, az üzleti titok védelme alóli kivételi körről, az üzleti titokhoz fűződő jog megsértéséről és annak szankcióiról. A második fejezet (alaki jogi rész) ehhez képest a bírói út, a polgári peres eljárás szabályainak alkalmazását, az üzleti titok megsértésével összefüggő polgári peres eljárásokban történő megőrzését, az iratbetekintési és a tárgyaláson való részvételi jog korlátozását, valamint az ideiglenes intézkedéseket tartalmazza. Bár az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) kifejezetten nem nevesíti az üzleti titkot, csak védett titokról, védett adatról szól, megjegyzendő ugyanakkor, hogy az Ákr. tágabb kategóriaként kezeli a védett adat fogalmát (bár ez explicite nincs kimondva, de a miniszteri indokolás utal rá), abba ugyanis az üzleti titok mellett például a magántitok is beletartozik.

Az üzleti titok jogi szabályozásában történt változások megtekintéséhez kattintson IDE