Category Archives: Főoldalon megjelenő hírek

Az illegális építkezések összetett problémái Olaszországban

A BES (Benessere equo e sostenibile) legfrissebb jelentéséből származó ISTAT (Központi Statisztikai Intézet) adatai szerint Olaszországban az illegális építkezések aránya elérte a 19,7%-ot. A 2005 óta eltelt tíz évben csaknem megkétszereződött az önkormányzatok által engedélyezett 100 épületre jutó illegális építkezések száma. Míg 2005-ben elérte a 11,9%-ot, addig 2015-ben 19,7%-ra nőtt, 2017 után pedig három egymást követő évben változatlan maradt az illegális építmények aránya (100 engedélyezett építkezésre 19,8%). Egyes régiókban azonban az illetéktelen építkezések nem mutatják a csökkenés jeleit, és riasztó méreteket öltöttek: 2017-ben Campaniában minden harmadik, délen pedig minden második új épületet engedély nélkül építettek. Az építési tevékenységre vonatkozó, adminisztratív adatokon alapuló felmérést illetően vannak hiányosságok, amik a következő körülményekre vezethetők vissza: (a) sok önkormányzat egyáltalán nem szolgáltat adatot; (b) bár több önkormányzat szolgáltat adatot, de a szükséges engedélyek nélkül épített épületeket (illetéktelen építkezéseket) nem azonosítanak; c) az elkészült épületekre vonatkozó adatok jelentős időeltolódást jeleznek, mivel ezek az épületek általában csak a használatbavételi engedély igénylése esetén tekinthetők befejezettnek, ami az épület elkészülte után akár évekkel is eltelhet. Ezért az adatokat fenntartással kell kezelni, mivel az építési tevékenység időbeli változásairól ugyan lehet információt nyerni, de abszolút szinten nem. A rendelkezésre álló legmegbízhatóbb adatok közé tartoznak az Ügyészségtől (ISTAT, 2018) származó a 2006 és 2016 között vizsgált eljárásokból nyert információk. Ebből a forrásból egyértelműen kiderül, hogy a büntetőeljárás megindítására irányuló ügyek többsége délen található, ami az összes olasz eset közel felét (44,5%) teszi ki. Ezekből az adatokból, amelyek szintén nem minden esetet tartalmaznak, az derül ki, hogy az illegális épületek állandó koncentrációja Közép-Dél-Olaszországban van.

Az illegális épületek felmérése rendkívül nehéz, mind a felépítését követően, mind az építkezés elején. Az építési törvénytelenség több formában is rejtőzik, nem csak az alacsony minőségű épületeknél, nem csak kirívóan a turizmus szempontjából legvonzóbb helyeken, és nem csak egyéni polgárok, hanem cégek is gyakorolják. A komplexitás képéhez hozzá kell tenni, hogy a jelenségek többsége általában nem csak az egész épületekre vonatkoznak, hanem meglévő épületrészek méretének, alakjának és funkcióinak változtatásiban is jellemző. Az engedélyezett projekttől eltérő, ezért illegális elemet tartalmazó épületrészek például az eltérő alakú és helyzetű nyílások, külső szerkezetek kiegészítése, részben módosított tetők, belső elosztás változtatása, kissé módosított alakzati formák, magastetők stb. A leggyakoribb jogsértési forma viszont az, ahol az épületek természetes és féltermészetes környezetbe, illetve korlátozás alá eső területekre épülnek, ahol önkormányzati, vagy regionális, vagy országos szabályok tiltják az építkezést. Ezekben az esetekben a káros környezeti hatások mellett az önkormányzati közműelosztási terveket is hátrányosan érintik az épületek. Ezeknek a bűncselekménynek a megbízható és igazolható összeírásához egy olyan műszaki felderítésre van szükség, amely figyelembe veszi az érintett terület sajátosságait, a településrendezési és környezetvédelmi szabályok összefügéseit és az átalakulás időrendi egymásutániságát, valamint a pontos jogi definíciót. (Zheng, 2011). A települési elrendezések külső felméréséből (térképek, légifotók és vizsgálatok) rendkívül nehéz megállapítani az illegális épületek jelenlétét, függetlenül attól, hogy milyen kategóriákba tartoznak, hacsak a területi adatbázisok nem rendelkeznek sajátos jellemzőkkel (Moghadam & Delavar, 2015; Zhu & Fan 2008).

Egy releváns eset, az egyik legismertebb olaszországi illegális építkezés a Torre Mileto a Gargano hegyfokon, Puglia régióban (Lesina önkormányzata) található, ami közel 400 hektáros területet érint az Adriai-tenger parti dűnéi mentén. A terület helyzete széles körben ismert a közvélemény számára, és számos médiában is beszámoltak róla, valamint a várostervezési szakirodalomban is megemlítik (Selicato & Rotondo, 2010). Elhelyezkedése szerint egy városi területről van szó, amelyet 2011-ben az ISTAT (Központi Statisztikai Intézet) jelentése szerint mintegy 2000 épület alkotott, amik főként lakóépületek, és csak néhány tartozik a termelési, kereskedelmi, üzleti, turisztikai, szolgáltatási és egyéb felhasználási kategóriákba. Ezek többsége egyszintes épület (80%), több mint 200 000 m2 fedett felülettel és közel 1,5 millió m3 össztérfogattal. Az építési időszak elemzése szerint az épületek 75%-a 1971 és 1980 között épült, bár az építési tevékenység a következő évtizedben is folytatódott, de lényegesen kisebb ütemben (322 új épület). Az összes épület állami tulajdonú közterületen épült, viszont sok esetben nem történt alapozás és nem rendelkeznek közműhálózattal sem (villany, víz és csatorna, szennyvízelvezetés). 2004-ben egy sikertelen bontási kísérletet hajtottak végre, mert mindössze 4 épületet érintett, majd később 2009-ben a Terület-helyreállítási Terv (Piano d’intervento di recupero territoriale – PIRT) részeként Puglia régió határozatot hozott további, mintegy nyolcszáz épület lebontásáról, de ebben az esetben is eredménytelenül. Jelenleg a terület a kapcsolódó leírások szerint környezetvédelmi és tájvédelmi intézkedéseknek is alávetett. 1957-ben a terület még teljesen építménymentes volt és köztulajdonnak volt nyilvánítva. Az első nyomon követhető korlátozást az 1977. január 18-án kelt miniszteri rendelet foglalja magába, mi szerint a terület korlátozás alá esik, az erre a területre eső ingatlan tulajdonosának, birtokosának kötelessége, hogy minden építési projektet előzetes jóváhagyásra benyújtson az illetékes felügyelethez. Ugyanez a rendelet belevette a területet a tájvédelem alá eső helyek listájába az 1497/39. törvény 2. cikkével összhangban. A második korlátozást 1981-ben vezették be (1981. 27.0. miniszteri rendelet), amely a Lesina-tó 930 ha-os területét állami természetvédelmi övezetté nyilvánította. Majd a Gargano Nemzeti Park Natura 2000 minősítését és az ahhoz kapcsolódó védelmi rendelkezéseket 1995-ben (1995.06.05. Elnöki rendelet) hozták meg. A rendelkezés valós működőképességére viszont 2008-ig kellett várni, mire megállapították, hogy közösségi jelentőségű élőhelyről van szó (SCI és SPA), mivel számos madárfaj vonulási útvonalának célpontja a Nemzeti Park.  Az ehhez kapcsolódó védelmi intézkedéseket az Apulia Régió Hivatalos Értesítőjében (120. szám, 2008. július 25.) jelentették meg.

Ezt az összetett, több mint fél évszázados eseményeket és akciókat felölelő történetet mostanra valamilyen módon „lezárta” Lesina utolsó települési várostervezési terve (Általános Urbanisztikai Terv (PUG). 2008), amelyben a területet összességében körülbelül 100 hektáron közhasználatú területeként azonosították. Az általános városrendezési tervet végrehajtó technikai szabályok (PIRT) viszont csak néhány szempontot határoznak meg, például a magánszolgáltatásokra vonatkozó szabványokat, vagy a parkolók utaktól való távolságát. A PIRT legjelentősebb tartalmai azonban a szabályzat 2. megjegyzésében felsoroltak, amelyek közül kiemelendők a hatályos jogszabályoknak megfelelően a „helyreállítható” intézkedések. Az épületek homogenitása érdekében meghatározták az elsődleges infrastruktúra hálózat (víz, szennyvíz, villany, telefon) elrendezését, hogy megfeleljen a városi hálózat követelményének. Továbbá teljes körű építési tilalmat ír elő a köz- és magánterületre vonatkozó beépítetlen területekre, valamint a zöldfelületek kialakítására és a dűnevegetáció helyreállítására minden még üresen álló területen. Nyilvánvaló, hogy ennek az a célja, hogy „legalizálják” azokat az akciókat, amelyek 50 éve pusztították és szennyezték ezt a fontos területet, és a közeljövőben kötelezi az önkormányzatot arra, hogy fenntartsa az infrastruktúra szolgáltatásnyújtást annak feltehetően jelentős gazdasági terheivel.

Az építési törvénytelenség elleni küzdelem egyetlen hatékony módja a megelőzés, vagy olyan szigorú és gondos ellenőrzési eljárások aktiválása, amelyek alkalmasak a bűncselekmények feltartóztatására az épületek építésének korai szakaszában. Az ellenőrzést ki kell terjeszteni a teljes kivitelezési időszakra még azokban az esetekben is, amikor az engedélyezett projektekkel kapcsolatos szabálytalanságok megállapítására van felhatalmazás. Ezen tevékenységek megvalósításának egyik legnagyobb problémája Olaszországban, hogy nincs erre alkalmas működési struktúra: a gyors és folyamatos ellenőrzés csak akkor hatékony, ha önkormányzati szinten irányítják, de a közepes és kis önkormányzatok túlnyomó többsége nem rendelkezik erre alkalmas hivatalokkal és tisztségviselőkkel. A Torre Mileto esete megmutatja, hogy az illegális építkezés hogyan képes átlépni és szembeszállni a korlátozó intézkedésekkel. Emiatt szükséges, hogy az illegális tevékenység bűncselekménye kikerüljön a helyi hatáskörökből, és visszavezethető legyen a regionális/nemzeti szintre, mint az ország öröksége elleni bűncselekmény, és ezért nagyon magas szinten kell üldözni. Az ország tele van kiváló minőségű épületekkel, mégis részben vagy teljesen illegálisan. A Torre Mileto esetének leírásából levont tanulság nagyon jelentős abból a szempontból, hogy a közigazgatás érdemben veszíti el az illegális építkezés elleni harcot, különösen hosszú távon. Az ismertetett eseménysorból egyértelműen kitűnik, hogy sok épület a szabályozási vákuum időszakában épült, ahol csak a köztulajdon gyenge státuszát tudták felhasználni a hatalmas illegális építkezések elleni küzdelem eszközeként.

Mindez azt mutatja, hogy Olaszország még mindig a „nulladik évnél” tart az illegális építkezések felderítését illetően. Hatékony technikai és politikai struktúrát kell felállítania a jogellenes esetek teljes körű kivizsgálásához, kategóriákba sorolásához, majd komplex kezeléséhez, nem elegendő a szokásos, jóindulatú amnesztia. Vannak olyan attitűdök is, amelyeket le kell küzdeni, mint például a politikusok és a közösségek toleranciája, valamint a szakértők figyelmetlensége. Valószínűleg jelenleg is, köszönhetően a hatékony térelemzési technológiáknak és a többféle területrendezési eszköz kifejlesztésének, mint például a környezeti értékeléseknek, a talajkiegyenlítésnek és az ökológiai kompenzációnak (Calavita et al., 2014; de Biase & Losco, 2017; Forte et al., 2016; Vitrano, 2007; Zanfi, 2013), lehetséges lenne, hogy Olaszország határozottan és végleg felvegye a küzdelmet ezzel a jelenséggel. Túl sokáig rontotta a felbecsülhetetlen értékű tájakat, valamint az ország nemzetközi hírnevét. Határozott területi politikákra azonban kétségtelenül szükség van, és azokat még meggyőzően ki kell dolgozni.

Forrás:

N. Calavita, F. Calabrò, S.L. Della: Transfer of development rights as incentives for regeneration of illegal settlements, Advanced Engineering Forum, 11 (2014), pp. 639-646

C. de Biase, S. Losco: Up-grading illegal building settlements: An urban-planning methodology, Procedia Environmental Sciences, 37 (2017), pp. 454-465

Forte F., Granata M.F., Nesticò A., 2016. A prioritisation model aiding for the solution of illegal buildings problem. International conference on computational science and its applications ICCSA 2016:193–206, Springer.

ISTAT: I reati contro ambiente e paesaggio: i dati delle procure anni 2006–2016 Statistiche Report, in: https://www.istat.it/it/files//2018/12/BES2018-cap-9.pdf

N.K. Moghadam, M.R. Delavar: Automatic urban illegal building detection using multi-temporal satellite images and geospatial information systems. The International Archives of the Photogrammetry Remote Sensing and Spatial Information Sciences, XL-1 (W5) (2015), pp. 387-393

Romano, B., Zullo, F., Fiorini, L., & Marucci, A. (2021). Illegal building in Italy: Too complex a problem for national land policy?. Cities, 112, 103159.

F. Selicato, F. Rotondo: The role of urban design in the process of regeneration of the suburbs: The case of the Puglia region, Advances in Urban Rehabilitation and Sustainability (2010), pp. 55-61

Vitrano R., 2007. Luoghi e non luoghi dell’abuso/Places and non places of illicit building, international symposium. Scenarios of illegal dwelling. Strategies of building and town recovery p. 159–168

F. Zanfi: The città abusiva in contemporary southern Italy: Illegal building and prospects for change

Urban Studies, 50 (16) (2013), pp. 3428-3445

J. Zheng, On the definition of illegal construction. Journal of Henan Administrative Institute of Politics and Law (2011), pp. 2011-Z1

Zhu D., Fan J., 2008. IBMDCH: illegal building monitoring in digital city based on HPC. In: Proceedings of SPIE 7145, geoinformatics 2008 and joint conference on GIS and built environment: monitoring and assessment of natural resources and environments; 71451A

Az európai adatstratégia

A számtalan mennyiségű adatáramlás okán napjainkban egyre nagyobb jelentősége van az adatokkal való gazdálkodásnak, ezen belül is kiemelt szerepe van az adatok megfelelő tárolásának, illetve a digitális adatkezelésnek.

Az Európai Unió (a továbbiakban: EU vagy Unió) az adatgazdálkodás kapcsán célul tűzte ki azok szabad áramlásának megvalósítását az egyes ágazatokon és tevékenységi területeken az Unión belül, illetve az egységes adatpiac létrehozását. Éppen ezért az EU megalkotta az ún. európai adatstratégiát, amelynek számos előnye lehet mind a közszféra, mind pedig a magánszféra vonatkozásában. Így például jelentős idő- és költségmegtakarítás (27 millió munkaóra és 740 millió euró munkaköltség) érhető el a vonatkésésekről kapott valós idejű értesítések esetén.

Az Európai Bizottság honlapja szerint 2025-re várhatóan

  • 530%-kal nő majd a globális adatforgalom;
  • a 27 tagú EU adatgazdaságának értéke 829 milliárd eurót fog kitenni;
  • 10,9 millióan fognak dolgozni az adatgazdaságban az EU-27 országaiban, illetve
  • 65% lesz az alapvető digitális készségekkel rendelkező EU-lakosság aránya.

Az Európai Bizottság olyan adatkormányzásra vonatkozó javaslatot fogalmazott meg[1] (Javaslat a méltányos adathozzáférésre és adatfelhasználásra vonatkozó harmonizált szabályokról), amely nagyobb ellenőrzési jogokat biztosít az adattulajdonosok számára, egyúttal pedig növeli az adatmegosztásba vetett bizalmat a felhasználók körében.

Az egységes adatpiacon lényeges, hogy ugyanúgy érvényesülnek az európai szabályok, kiváltképp a magánélet, a személyes adatok védelme valamint a versenyjog kapcsán. Mindemellett az adatokhoz való hozzáférés és azok felhasználása vonatkozásában olyan szabályok megalkotása szükséges, amelyek könnyen alkalmazhatóak, egyértelműek és méltányosak.

Annak érdekében, hogy az EU biztonságos adatgazdaságot építsen ki

  • támogatja az adatok tárolásához és feldolgozásához szükséges újgenerációs eszközökre és infrastruktúrákra irányuló beruházásokat;
  • támogatja az európai számításifelhő-kapacitás terén történő összefogást;
  • egységesíti az európai adatokat a kulcsfontosságú ágazatokban közös, interoperábilis adatterek révén;
  • a felhasználók számára megfelelő jogokat, eszközöket és készségeket biztosít ahhoz, hogy megvalósuljon a teljes felügyelet a saját adataik vonatkozásában.

Forrás:

  • https://ec.europa.eu/info/strategy/priorities-2019-2024/europe-fit-digital-age/european-data-strategy_hu (A letöltés dátuma: 2022.07.30.)

Proposal for a Regulation of the European Parliament and of the Council on harmonised rules on fair access to and use of data (Data Act). COM/2022/68 final. Elérhető:


[1] Proposal for a Regulation of the European Parliament and of the Council on harmonised rules on fair access to and use of data (Data Act). COM/2022/68 final. Elérhető: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=CELEX:52022PC0068

Az osztrák innovációs szakpolitikai laboratórium, a GovLabAustria

Az elmúlt évtizedekben a kormányzatok, egyetemek és egyéb szervezetek számos olyan szakpolitikai laboratóriumot hoztak létre, amelyek célja, hogy segítsenek választ találni a különböző társadalmi problémákra elősegítve az innovációk térnyerését a közszféra területén. Az ilyen laboratóriumok új módszereket és tervezési szakpolitikákat tesztelnek.

A laboratóriumok lehetnek kormány által ellenőrzöttek, kormány által támogatottak, kormány által irányítottak vagy függetlenek. Általában kicsik és rövid életűek, autonómiájuk, valamint az állampolgárokhoz és a közösségekhez fűződő szoros kapcsolatuk számos pozitív lehetőséget kínál, a tervezés-vezérelt megközelítések pedig hasznosak a szakpolitikai problémák újrafogalmazásában és a lehetséges megoldások szélesebb körének megtalálásában.

Ausztriában ilyen innovációs laboratórium a GovLabAustria, amely az osztrák szövetségi kormány egyik központi kutatási központjaként, a közszféra innovációs laboratóriumként működik és a közigazgatás központi kérdéseit kezeli interdiszciplináris kísérleti megoldásokkal.

A szervezet célja egyrészt a kutatási és fejlesztési projektek prototipikus megvalósítása a közigazgatási innováció és a tényeken alapuló politikaalkotás területén. Másrészt nyomon követi a közszférát érintő nemzetközi innovatív projekteket, módszereket és megoldásokat.

Mindemellett nemzeti kapcsolattartó pontot (NCP) működtet a különböző innovációs laboratóriumok számára.

A közigazgatás, a tudomány, az üzleti élet és a társadalom szintjén jelentkező szakértelem koherenciájának megteremtése érdekében pedig létrehozta az ún. „Sounding Board”-ot, amelyen keresztül egyedülálló platformot kínál a közigazgatás, a tudomány, az üzleti élet és a társadalom számára az egymás közötti párbeszédre.

A GovLabAustria továbbá képzési és továbbképzési intézkedésekkel segíti elő a megszerzett tudás továbbvitelét, a „GovLabAustria Training” program részeként oktatási rendezvényeket is szervez.

Mindazonáltal elősegíti az innovációs laboratóriumok nemzeti és nemzetközi hálózatba szerveződését, amelynek célja a tudás nemzetközi átadásának, a nemzetközi szakértelemhez és egyéb forrásokhoz való hozzáférés biztosítása.

Az innovációs laboratóriumi projektek célja, hogy konkrét kérdéseket dolgozzanak ki különböző partnerintézményekkel nyitott „kísérleti terek” keretein belül, különböző módszerek adaptív alkalmazásával. Jelenleg a tudásmenedzsment, a digitalizáció területét érintő innovációs laboratóriumi projektek vannak folyamatban.

Forrás:

Felhívás adománygyűjtésre

Az ukrajnai sajnálatos helyzetre való tekintettel a Greenology Zöldinnovációs Fenntarthatósági Tudásközpont gyűjtést szervez február 28. és március 4. között azoknak, akik az otthonukat hátrahagyva menekülni kényszerültek a háború sújtotta övezetből, és a szabolcsi településeken befogadó állomásokba kényszerültek.

Az előzetes információk alapján az alábbiakra lenne leginkább szüksége az érintetteknek:

  1. kategória (gyermek): gyermekruházat, tisztálkodószerek (pl. szappan, tusfürdő, sampon, fogkefe), tisztítószerek (pl. WC fertőtlenítő, Domestos, mosószer, öblítő, kivéve: hipó), fertőtlenítő kendő, fertőtlenítő gél, gumikesztyű, tartós élelmiszerek és bébiételek, pelenkák, takarók, kisebb méretű gyermekjátékok.
  2. kategória (felnőtt): ruházat, tisztálkodószerek és higiéniai termékek (pl. szappan, tusfürdő, sampon, fogkefe), tisztítószerek (pl. WC fertőtlenítő, Domestos, mosószer, öblítő, kivéve: hipó), fertőtlenítő kendő, fertőtlenítő gél, gumikesztyű, tartós élelmiszerek, konzervek, takarók. 

Az összegyűjtött adományokat az alábbi helyszínen várjuk, lehetőség szerint kategóriánként bedobozolva:

1054 Budapest, Akadémia u. 1.

(Greenology Zöldinnováció Fenntarthatósági Tudásközpont – Budapesti Innovációs és Képzési Központ)

Az összegyűjtött adományok szétosztásának támogatása érdekében kérjük, hogy az adományokat kategóriánként bedobozolva juttassák el a gyűjtési helyszínre, a dobozon feltüntetve, hogy az adományt kinek szánják (pl. kétéves kisfiú/kislány) és mit tartalmaz a doboz. A Greenology Zöldinnovációs Fenntarthatósági Tudásközpont az összegyűjtött adományokat március második hetében szállítja el az érintettekhez.

Kérem szíveskedjenek bennünket előzetesen értesíteni az adományok érkezésének időpontjáról az alábbi elérhetőségek valamelyikén:

  • Központi e-mail cím: greenologyoffice@gmail.com
  • Horváth Renáta: Tel.: +36 30 011 2441
  • Horváth Jessica: Tel.: +36 30 301 0490

Greenology Zöldinnovációs Fenntarthatósági Tudásközpont

Ahogyan mi látjuk – közigazgatási ügyintézés a pandémia időszakában” fotópályázat – Eredmények

A Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület „Ahogyan mi látjuk – közigazgatási ügyintézés a pandémia időszakában” címmel fotópályázatot hirdetett 2021. április 8-án, amelyre december 15-ig lehetett jelentkezni.

A pályázat célja az volt, hogy a fotózni vágyók összegyűjtsék és fotóikon megörökítsék a közigazgatási ügyintézés gyakorlati példáit a pandémia időszakában, akként ahogyan azt ők látják. A pályázat a közigazgatást szerette volna közelebb hozni az emberekhez, egyúttal arról szeretett volna képet adni, hogy a járványügyi helyzet hatására hogyan tud működni a közigazgatás úgy, hogy az ügyintézés a lehető legkevesebb kockázatot jelentse az emberek egészségére.

A beérkezett fotókat egy háromtagú szakmai bizottság értékelte: Prof. Dr. Radák Zsolt, egyetemi tanár, a zsűri elnöke; dr. Németh Ilona, az Egyesület tagja; dr. Ignácz Dávid, jegyző és KEJE tag.

Az I. helyezést Víg Andrea “Biztonságos bejelentés” című képével érte el, a II. helyezett Bertalan Csaba „Következő” című képe lett, a III. helyezést pedig Kiszner Krisztián „A szabály az szabály” című pályamunkája kapta.

Ezúton is köszönjük szépen minden pályázónak, érdeklődőnek, aki részt vett a fotópályázaton, hogy pályaművével hozzájárult ahhoz, hogy képet kapjunk, a világjárvány milyen hatásokat gyakorolt a közigazgatásra, a mindennapi ügyintézésre.

Víg Andrea - Biztonságos bejelentés
Víg Andrea: Biztonságos bejelentés
Bertalan Csaba- Következő
Bertalan Csaba: Következő
Kiszner Krisztián-A szabály az szabály
Kiszner Krisztián: A szabály az szabály

Országos Közigazgatási Eljárási Jogi Jogesetmegoldó Verseny – második forduló- Eredmények

Sikeresen lezajlott az idei Országos Közigazgatási Eljárási Jogi Jogesetmegoldó Verseny második fordulója. A csapatok három összetett jogeset megoldásával adhattak számot tudásukról egy szakmai zsűri előtt. A zsűri elnöke dr. Józsa Fábián volt a KEJE alelnöke, a Fővárosi Kormányhivatal főosztályvezetője, a zsűri további tagjai között volt dr. Kelő Johanna a TÖOSZ elnökségének titkára, illetve dr. Szilvásy György Péter az NKE oktatója .

Az első helyen végzett a ÁKR.angyalok csapata, a második helyen a Joghézag csapata, a harmadik helyet a Muskétások, a negyedik helyet a CITDÖVKE, míg az ötödik helyet a SZIOFI csapat érte el.

A csapatoknak ezúton is gratulálunk, a szakmai zsűrinek a közreműködését ezúton is köszönjük!

Országos Közigazgatási Eljárási Jogi Jogesetmegoldó Verseny II. – Első forduló -Eredmények

Sikeresen lezárult az Egyesület által idén meghirdetett Országos Közigazgatási Eljárási Jogi Jogesetmegoldó Verseny első fordulója. Az első fordulóban a csapatoknak három jogesetet kellett megoldaniuk kisvideó formában. Az ország hét egyeteméről 16 kisvideó érkezett be, amelyeket egy háromtagú zsűri értékelt különböző szempontok alapján.

A zsűri pontozása alapján a második fordulóba az alábbi öt csapat jutott:

  1. SZIOFI (Szegedi Tudományegyetem)
  2. Muskétások (Szegedi Tudományegyetem)
  3. Joghézag (Miskolci Egyetem)
  4. CITDÖVKE (Miskolci Egyetem)
  5. ÁKRangyalok (Szegedi Tudományegyetem)

16 éve lépett hatályba legterjedelmesebb közigazgatási eljárási törvényünk, a Ket.

A Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület híres jogtudósok életét bemutató rövid írások mellett legfontosabb eljárási kódexeink rövid ismertetésére is törekszik hatálybalépésük alkalmából. Jelen írásunkban a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényt (a továbbiakban: Ket.) mutatjuk be. A Ket. 2005. november 1-jén, 16 évvel ezelőtt lépett hatályba.

Az 1999-ben kihirdetett 1052/1999. (V. 21.) Kormányhatározat értelmében felül kellett vizsgálni az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt. Az előkészítő munkálatokra kodifikációs bizottság jött létre, amelynek feladata egy, a modern közigazgatásnak megfelelő egységes közigazgatási eljárási törvény kidolgozása volt. A Kilényi Géza vezette bizottság 2001 decemberére a szabályozási koncepciót, 2002 júniusára pedig már az új eljárási törvény normaszövegét is elkészítette.[1]

A Ket. hatálybalépése napján 11 fejezetből állt, szemben az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvénnyel (a továbbiakban: Ákr.), amely 12 fejezettel rendelkezik. Az I. fejezet az alapelvekről és alapvető rendelkezésekről határozott, míg a II. fejezet a joghatóságról, a hatáskörről és az illetékességről rendelkezett. Itt érdemes megemlíteni, hogy az Ákr.-ben a joghatóság nem jelenik meg önálló fejezeti címként.  A Ket. III. fejezetében az elsőfokú eljárást szabályozta a jogalkotó, amely már kérelemre induló eljárásként került törvénybe iktatásra az Ákr.-ben.  A IV. fejezet a hatóság döntései címet viselte, az V. fejezet pedig a hatósági bizonyítványt, igazolványt és nyilvántartást szabályozta. A Ket. VI. fejezete a hatósági ellenőrzésről szólt, a VII. fejezet általánosan a jogorvoslatok címet kapta, a VIII. fejezet pedig a végrehajtási normákat rögzítette. Végül a IX., X. és XI. fejezetek az eljárási költségről, az elektronikus ügyintézés és hatósági szolgáltatás szabályairól, valamint a záró rendelkezésekről szóltak, így a törvény összesen 189 szakaszból állt.

A Ket. követte az az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről szóló 1981. évi I. törvény (Áe.) korábbi struktúráját és alapintézményeit, azonban jelentős méretű törvénykönyvé válva a túlszabályozottság, valamint a hosszú (és sok helyen felesleges) ügyviteli szabályok jellemezték. Sok ágazati jogszabály kivonta eljárását a Ket. hatálya alól, amely „lerontotta” generális jellegét.[2] A rengeteg módosítás megbontotta a Ket. alapszerkezetét, tovább nehezítve az eredetileg is bonyolult jogi szöveget.[3]

„A Ket. az eljárások általános szabályai mellett több kapcsolódó szabályozást is tartalmazott (pl. az e-közigazgatás hatósági eljárásokhoz is kötődő egyes szabályai, a hatósági szolgáltatások néhány aspektusa, a közigazgatási bírságok keretszabályai)”.[4] Szabályozásra került a „hatósági ügy” és a „hatóság” fogalma is, amelyek egymásból következtették magukat.[5] A közigazgatási hatósági eljárás fogalma azonban nem került meghatározásra.

A Ket. jelentős újítása volt – átfogó módosításai révén –, hogy általános kérelemre induló eljárásként bevezette a sommás eljárás fogalmát, valamint a függő hatályú döntés jogintézményét.[6]  

Túlzott mérete és szerteágazó szabályai miatt azonban igény fogalmazódott meg egy új, kisebb, kézikönyvszerű közigazgatási eljárási kódex megalkotására. Az Ákr. indokolása szerint: „A szabályozás egyfelől meg kívánja őrizni a korábbi eljárási kódexek bevált, széles körben elfogadott elemeit és megoldásait, másfelől azonban a XXI. században elvárható eljárásmódoknak kíván megalapozni, messzemenően figyelembe véve mind a közérdeket, mind az eljárások résztvevőinek alkotmányos és nemzetközi jogon alapuló jogai védelmét.”

A Ket. „ (…) számos kérdésben az Et. vagy a későbbi Áe. rendelkezéseire hagyatkozott, és – bár a maga módján ez is csak egy olyan törvény volt, amelyet a jogalkalmazóknak meg kellett tanulniuk – nem tudott a közigazgatási eljárásjog alappillérévé válni.”[7]

2018. január 1. napján lépett hatályba az Ákr., amely dátum egyúttal a Ket. hatályának végét is jelentette.

Felhasznált forrás:

  • Boros Anita (2019): „A közigazgatás” In.: Jakab András – Fekete Balázs (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Közigazgatási jog rovat, rovatszerkesztő: Balázs István) http://ijoten.hu/szocikk/kozigazgatasieljarasi-jog
  • Boros Anita (2016): Javaslatok a közigazgatási hatósági eljárás (újra)szabályozásához. In.: Új Magyar Közigazgatás. 2016/4.
  • Boros Anita (2016): Új Elemek a Közigazgatási Hatósági Eljárásban. In.:Új Magyar Közigazgatás 9. évf. 1. sz.
  • Bujdosó András (2014): A Közigazgatási Hatósági Eljárás és Szolgáltatás általános Szabályairól Szóló Törvény átfogó Reformjának Aktuális Kérdései. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola elektronikus folyóirata 2. sz. 6.

[1] Boros Anita (2019): „A közigazgatás” In.: Jakab András – Fekete Balázs (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Közigazgatási jog rovat, rovatszerkesztő: Balázs István) [21]; [22] http://ijoten.hu/szocikk/kozigazgatasieljarasi-jog

[2] Boros Anita (2016): Javaslatok a közigazgatási hatósági eljárás (újra)szabályozásához. In.: Új Magyar Közigazgatás. 2016/4: 1–11.

[3] Bujdosó András (2014): A Közigazgatási Hatósági Eljárás és Szolgáltatás általános Szabályairól Szóló Törvény átfogó Reformjának Aktuális Kérdései. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola elektronikus folyóirata 2. sz. 6.

[4] Bujdosó i. m. 10

[5] Ket. 12. § (2) és (3) bekezdés

[6] Boros Anita (2016): Új Elemek a Közigazgatási Hatósági Eljárásban. In.:Új Magyar Közigazgatás 9. évf. 1. sz. 74.; 77.

[7] Boros (2019): i. m. [22]

Országos Közigazgatási Eljárási Jogi Jogesetmegoldó Verseny II.

Hagyományőrző jelleggel a Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület (KEJE) Országos Közigazgatási Eljárási Jogi Jogesetmegoldó Versenyt (a továbbiakban: Jogesetmegoldó Verseny) hirdet az idei évben is!  

I. A jelentkezés feltételei és módja

A Jogesetmegoldó Verseny két fordulóból áll, amelyre 2-3 fős csapatok nevezését várjuk. A nevezés feltétele, hogy a csapat valamennyi tagja valamely magyarországi felsőoktatási intézményben hallgatói jogviszonnyal rendelkezzen (BA vagy MA szakos, nappali vagy levelező tagozatos). 

Jelentkezni 2021. november 21. napjáig lehet az „Országos Közigazgatási Jogi Jogesetmegoldó Verseny” tárgymegjelöléssel a jelentkezési lap keje@keje.hu e-mail címre történő megküldésével.

II. A Jogesetmegoldó Verseny fordulói

A Jogesetmegoldó Versenyen a résztvevők komplex, fiktív jogesetekkel kapcsolatban feltett kérdések alapján adnak számot tudásukról és érvelési képességeikről.

A Jogesetmegoldó Verseny első fordulója során a nevezett csapatoknak három jogesetet kell megoldaniuk, jogeset-megoldásokat kisvideó formájában várjuk november 26. napjáig a keje@keje.hu e-mail címre. A csapatokat elektronikus úton értesítjük az elért eredményről november 30. napjáig. 

A második forduló megrendezésére 2021. december 3. napján 15:00 órakor kerül sor az öt legmagasabb pontszámot elérő csapat részvételével. A résztvevők három komplex jogesetet kapnak, amelyeket irányított kérdések alapján 90 perc alatt kell megoldaniuk online formában.

III. A Verseny értékelése

A Jogesetmegoldó Verseny I.-III. helyezett csapatát értékes tárgyjutalmakkal díjazzuk.

A Jogesetmegoldó Verseny csapatait Prof. Dr. Boros Anita, a Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület elnöke által felkért bizottság értékeli. A bírálóbizottság fenntartja a jogot, hogy egyes helyezéseket ne ítéljen oda vagy több helyezettet javasoljon díjazásra. 

IV. További tudnivalók

A Jogesetmegoldó Versenyen az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvénynek a verseny napján hatályos változata irányadó. A Jogesetmegoldó Verseny során a csapattagok személyében nem állhat be változás, azonban nem akadály, ha valamely csapattag indokolható módon nem tud részt venni a Jogesetmegoldó Verseny második fordulójában.

Sikeres versenyt kíván a

Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület!  

A jelentkezési lap letölthető innen.

64 éve lépett hatályba az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Et.)

A Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület híres jogtudósok életét bemutató rövid írások mellett legfontosabb eljárási kódexeink rövid ismertetésére is törekszik hatálybalépésük alkalmából. Jelen írásunkban az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Et.) rövid áttekintését mutatjuk be.

Az Et. az első magyar közigazgatási eljárási jogi törvényünk volt írott formában, megalkotásakor még nem állt rendelkezésre egységes modell a közigazgatási eljárási jog szabályozására. Két tanácstörvény ugyan létezett a második világháborút követően, amelyek néhány eljárási kérdést szabályoztak, de egy átfogó kódex igénye az ’50-es években jelent meg. Így 1954-ben megfogalmazódott az Et. elkészítésének gondolata, majd 1956-ra a törvény tervezete is elkészült, amelyet végül 1957-ben fogadott el az akkori országgyűlés.

Az Et. egyik legjellegzetesebb vonása volt, hogy kógencia jellemezte, vagyis a lefektetett rendelkezéseitől csak szűk körben engedett eltérést az ágazati jogszabályoknak. (A jelenleg hatályos eljárási törvényünk, az Ákr.[1] 8. §-a hasonló logikát követve kimondja, hogy (…) közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozó jogszabályok e törvény rendelkezéseitől csak akkor térhetnek el, ha azt e törvény megengedi.)

Az Et. felépítését tekintve 11 fejezetből állt, szemben az Ákr.-rel, amelynek 12 fejezete van. Az Et. I. fejezete a törvény hatályáról rendelkezett, a közigazgatási eljárás alapelvei azonban még ekkoriban nem jelentek meg. A II. fejezet a hatáskörre és illetékességre vonatkozó szabályokat rendezte, amely struktúra egészen az Ákr.-ig fennmaradt. A III. fejezet az alapeljárást szabályozta, amely a későbbi törvényekben mint elsőfokú, majd kérelemre induló eljárásként volt ismert.  A IV. fejezet az államigazgatási szerv határozatáról szólt, amely mára már a hatóság döntéseként szerepel az Ákr.-ben. Az Et. V. fejezete a határozatok megsemmisítését vagy megváltoztatását szabályozta a fellebbezési eljárás során, azonban a későbbi jogszabályaink – így az Ákr. is – a hatósági bizonyítványt, igazolványt és nyilvántartást szabályozták ugyanebben a fejezetben. A VI. fejezet az államigazgatási határozatok megtámadásáról rendelkezett a bíróság előtt, a VII. fejezet az ügyészi óvásról mint jogorvoslati eszközről, a VIII. fejezet pedig a sérelem orvoslását szabályozta a fellebbezési eljáráson kívül. Végül a IX., X. és XI. fejezetek a végrehajtási eljárás, az eljárási költségek, valamint a vegyes és átmeneti rendelkezések szabályait írták le. Az Et. így összesen 90 paragrafusból állt.

Az Et.-t első ízben 1981-ben, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről szóló 1981. évi I. törvény (Áe.) módosította, így 24 éven át szolgálta az államigazgatási eljárások működését, ezáltal garantálva a jogbiztonságot.

A rendszerváltás időszaka az államszocializmustól eltérő államstruktúrát jelentett, így az Et. koncepcionális módosítása is szükségessé vált.  A jogszabály felülvizsgálatáról és a kodifikációs bizottság felállításáról 1999-ben az 1052/1999. (V. 21.) Korm. határozat rendelkezett.

Az Et. jelentősége akkor is nagy volt, ha az a politikai, alkotmányjogi és közigazgatási berendezkedés, melyben született jelentősen eltért a jogállaminak mondott körülményektől.[2]

Forrás:

  • Boros Anita (2019): „A közigazgatás” in Jakab András – Fekete Balázs (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Közigazgatási jog rovat, rovatszerkesztő: Balázs István) [10], [17], [18], [19], [20], [21], [32], [58] http://ijoten.hu/szocikk/kozigazgatasieljarasi-jog
  • Gesztei László (2017): A Közigazgatási Eljárás Szabályozásának Története Magyarországon, Kodifikáció és Közigazgatás, 2017. évfolyam 2. szám. 5-25.
  • Patyi András (2011): Hatósági eljárásjog a közigazgatásban. Budapest-Pécs, Dialógus Campus Kiadó. 48. 

[1] Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény.

[2] Patyi András (2011): Hatósági eljárásjog a közigazgatásban. Budapest-Pécs, Dialógus Campus Kiadó. 48.