1957. évi IV. törvény
az államigazgatási eljárás általános szabályairól
I. FEJEZET
A TÖRVÉNY HATÁLYA
1. § (1) Az államigazgatási szervek eljárása során államigazgatási ügyekben e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2) Külön jogszabály az államigazgatási szerveken kívül államigazgatási ügyek intézésére más szerveket és szervezeteket is feljogosíthat.
(3) A törvény hatálya kiterjed a Belügyminisztérium rendészeti szerveire is, ha azok igazgatásrendészeti ügyekben járnak el.
(4) E törvény alkalmazása szempontjából államigazgatási ügyön mindazokat az ügyeket kell érteni, amelyek intézése során az államigazgatási szerv az ügyfeleket érintő jogot vagy kötelezettséget állapít meg, részükre adatot igazol, vagy nyilvántartást végez.
(5) Ügyfél az a személy, jogi személy, állami szerv, társadalmi vagy gazdasági szervezet, amelynek jogát, jogos érdekét, vagy jogi helyzetét az eljárás tárgyát képező ügy érinti.
(6) Az államigazgatási szervek a nem magyar állampolgárok államigazgatási ügyeiben – ha nemzetközi szerződés, vagy jogszabály másként nem rendelkezik – az államigazgatási eljárás általános szabályait alkalmazzák.
(7) E törvényben megállapított rendelkezésektől eltérő szabályozás alá esnek:
a) a döntő bizottsági eljárások,
b) a szabálysértési eljárások,
c) a Munka Törvénykönyvében szabályozott eljárások és
d) a devizagazdálkodás körébe tartozó eljárások.
II. FEJEZET
HATÁSKÖR ÉS ILLETÉKESSÉG
A hatáskör megállapítása
2. § (1) Az államigazgatási szerv hatáskörét jogszabály állapítja meg; abban meg kell határozni azt a szervet, amely az ügyben első fokon eljár.
(2) Tanácsi szerv hatáskörébe tartozik minden olyan államigazgatási ügy, amelyet jogszabály más államigazgatási szerv hatáskörébe nem utal.
(3) A tanácsi szervek hatáskörébe tartozó ügyekben első fokon – ha a jogszabály másként nem rendelkezik – a községi, a járási jogú városi vagy fővárosi (városi) kerületi tanács végrehajtó bizottságának szakigazgatási szerve, ha ilyen nincs, a végrehajtó bizottság elnöke, illetőleg titkára jár el.
(4) Nem tanácsi szervek hatáskörébe tartozó ügyekben – ha a jogszabály az elsőfokú államigazgatási szervet nem jelöli meg – a járási, járási jogú városi, fővárosi (városi) kerületi igazgatási, ilyen hiányában pedig a legalsóbb fokú területi szerv jár el.
3. § Az államigazgatási eljárásban a fokozatok (fokozatosság) megtartása kötelező. Ehhez képest az államigazgatási szerv az ügyben csak azon a fokon járhat el, amelyet részére jogszabály megállapít.
4. § A bíróságnak az a határozata, amellyel valamely ügyben hatáskörét vagy hatáskörének hiányát állapítja meg, az államigazgatási szervekre irányadó (1954. évi II. törvény 65. §).
Az illetékesség megállapítása
5. § Az államigazgatási szerv hatáskörét illetékességi (működési) területén gyakorolja.
6. § (1) Ha a jogszabály másként nem rendelkezik, az államigazgatási eljárásra az a szerv illetékes,
a) amelynek területén az ügyfél állandó vagy ideiglenes lakóhelye (székhelye, telephelye) vagy munkahelye van; ha az ügyfél külföldön vagy ismeretlen helyen tartózkodik, az illetékességet az ügyfél utolsó ismert hazai lakóhelye alapján, ennek hiányában pedig úgy kell megállapítani, mintha az ügyfél utolsó ismert lakóhelye Budapest, V. kerületében lett volna;
b) ingatlanra (földre, házra stb.), továbbá lakásra vonatkozó jogot, vagy kötelezettséget érintő ügyben, amelynek területén az ingatlan vagy lakás fekszik;
c) engedélyhez vagy bejelentéshez kötött tevékenységre vonatkozó ügyben, amelynek területén a tevékenységet gyakorolják, vagy gyakorolni kívánják.
(2) Ha az eljárás az (1) bekezdés a) pontja alapján az ügyfél lakóhelye szerint illetékes államigazgatási szerv előtt indult, az ügyfél kérheti az ügynek a munkahelye szerint illetékes államigazgatási szervhez való áttételét. Az ügyfél kérheti a munkahelye szerint illetékes államigazgatási szerv előtt indított eljárás esetén az ügynek lakóhelye szerint illetékes államigazgatási szervhez való áttételét is. Az ügyfél ezt a kérelmet az első fokú határozat meghozataláig terjesztheti elő.
(3) Több illetékes államigazgatási szerv közül az jár el, amely előtt az eljárás előbb indult meg.
(4) Ha valamely ügyben az illetékesség nem állapítható meg, az eljáró igazgatási szervet az ügy tárgya szerint hatáskörrel rendelkező miniszter jelöli ki.
A hatáskör és illetékesség vizsgálata
7. § (1) Az államigazgatási szerv hatáskörét és illetékességét az eljárás minden szakában hivatalból köteles vizsgálni. Ha azt állapítja meg, hogy az ügyben hatásköre nincs vagy nem illetékes, az iratokat haladéktalanul a hatáskörrel rendelkező illetékes szervhez teszi át és erről az ügyfelet egyidejűleg értesíti.
(2) Az államigazgatási szerv – tekintet nélkül hatáskörére és illetékességére – köteles azokat az ideiglenes államigazgatási intézkedéseket megtenni, amelyek hiányában a késedelem elháríthatatlan kárral vagy veszéllyel járna. Az ideiglenes intézkedésről a hatáskörrel rendelkező illetékes szervet haladéktalanul értesíteni kell.
Az eljáró államigazgatás szerv kijelölése
8. § (1) Ha ugyanabban az ügyben
a) több államigazgatási szerv hatáskörét vagy illetékességét állapította meg,
b) több államigazgatási szerv hatáskörének vagy illetékességének hiányát állapította meg, s emiatt az eljárás nem indulhat meg vagy szünetel,
c) több illetékes államigazgatási szerv előtt indult eljárás és a megelőzés alapján nem lehet eldönteni, hogy melyik államigazgatási szerv hivatott az eljárásra,
az érdekelt, illetőleg a közvetlen felettes államigazgatási szervek kötelesek a vita eldöntését egymás között megkísérelni.
(2) Az eljáró államigazgatási szervet a legközelebbi közös felsőbb államigazgatási szerv jelöli ki, ha az előző bekezdésben szabályozott eljárás tizenöt nap alatt nem vezetett eredményre.
Eljárás megkeresés alapján
9. § (1) Az államigazgatási szervek – a fegyveres és rendészeti szervek kivételével – eljárási cselekményeket csak az illetékességük alá tartozó területen végezhetnek. Ha más államigazgatási szerv illetékessége alá tartozó területen kell eljárási cselekményt végezni, ennek teljesítésére a hatáskörrel rendelkező illetékes államigazgatási szervet kell megkeresni. A megkeresett szerv a megkeresésnek tizenöt napon belül köteles eleget tenni.
(2) A megkeresett államigazgatási szerv a megkeresés teljesítését csak akkor tagadhatja meg, ha az nem tartozik hatáskörébe, vagy arra nem illetékes. Ebben az esetben a megkeresést a hatáskörrel rendelkező illetékes szervhez kell áttenni. Erről a megkereső államigazgatási szervet egyidejűleg értesíteni kell.
10. § (1) Ha nemzetközi szerződés vagy jogszabály másként nem rendelkezik, a külföldről érkező megkereséseket a külügyminiszter küldi meg az eljárásra hivatott államigazgatási szervnek.
(2) A külföldre irányuló megkereséseket, továbbá a külföldi szerv vagy személy megkeresésére vagy kérelmére adott válaszokat – ha nemzetközi szerződés vagy jogszabály másként nem rendelkezik – a tárgy szerint hatáskörrel rendelkező miniszter útján a külügyminiszterhez kell felterjeszteni.
(3) Külföldi szerv vagy személy megkeresésének, illetőleg kérelmének teljesítése kérdésében kétség esetén a tárgy szerint hatáskörrel rendelkező miniszter a külügyminiszterrel egyetértésben nyilatkozik.
III. FEJEZET
AZ ALAPELJÁRÁS
Az eljárás megindítása
11. § (1) Az államigazgatási eljárás hivatalból vagy az ügyfél kezdeményezésére indul meg. Az államigazgatási szervet az eljárás megindítására vagy folytatására a felettes szerv is utasíthatja.
(2) Az államigazgatási szerv a hatáskörébe tartozó ügyekben illetékességi területén eljárni köteles.
(3) Ha az ügyfél az általa kezdeményezett eljárást folytatni nem kívánja, azt – feltéve, hogy az ügyben az eljárás hivatalból is megindítható – az államigazgatási szerv hivatalból folytathatja. Erről az ügyfelet értesíteni kell.
Az anyanyelv használata
12. § (1) Az államigazgatási eljárásban a magyar nyelv ismeretének hiánya miatt senkit hátrány nem érhet.
(2) Az eljárás során anyanyelvét mind szóban, mind írásban mindenki használhatja.
Beadvány
13. § (1) Államigazgatási szervhez államigazgatási ügyben kérelemmel, panasszal, bejelentéssel (a továbbiakban: beadvány) írásban vagy szóval lehet fordulni.
(2) A beadványt nem az ügyfél által használt elnevezése, hanem tartalma szerint kell elbírálni. A beadvány elintézését nem lehet megtagadni azért, mert elnevezése tartalmával nem egyezik.
(3) Az ügyfél az eljárás megindítására irányuló beadványát az eljárásra illetékes államigazgatási szerven kívül a lakóhelyén vagy munkahelyén működő városi, fővárosi (városi) kerületi vagy községi tanács igazgatási szerveinél is előterjesztheti.
Jegyzőkönyv
14. § (1) A szóban előterjesztett kérelemről, panaszról, bejelentésről, továbbá az ügyfél, a tanú, a szakértő meghallgatásáról és a szemle lefolyásáról – ha azt az ügyfél kéri, vagy az eljárás érdekében egyébként szükséges – egyidejűleg jegyzőkönyvet kell készíteni.
(2) A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell a jegyzőkönyv készítésének helyét és idejét, a meghallgatott személyek nevét, lakcímét és aláírását, továbbá az ügy érdemi eldöntésére lényeges tényállást, nyilatkozatokat, megállapításokat, valamint az ügyintéző nevét és aláírását.
(3) A szóbeli kérelemről nem kell jegyzőkönyvet készíteni, ha az államigazgatási szerv a kérelmet azonnal teljesíti és az ügy elintézésére vonatkozó szabályok szerint elegendő a teljesítést az iratra feljegyezni, vagy a nyilvántartásba bevezetni.
Képviselet
15. § (1) Az ügyfél helyett az ügyben – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a törvényes képviselő (szülő, gyám, gondnok stb.) vagy meghatalmazott (hozzátartozó, érdektárs, ügyvéd, szerv képviseletében annak dolgozója stb.) is eljárhat.
(2) Ha az ügyfél nem személyesen jár el, az államigazgatási szerv az eljáró személy képviseleti jogosultságát megvizsgálhatja.
(3) Az államigazgatási szerv visszautasíthatja az olyan meghatalmazott eljárását, aki fiatal kora vagy testi, illetőleg szellemi fogyatékossága miatt az ügyben a képviselet ellátására nem alkalmas, vagy aki a jogosultságát igazolni nem tudja.
(4) Ha az ügyfél ismeretlen helyen tartózkodik, vagy nem tud az ügyben önállóan eljárni, törvényes képviselője vagy meghatalmazottja nincs, részére a gyámhatóság ügygondnokot rendel ki.
Kizárás
16. § (1) Az ügyintéző saját ügyének elintézésében nem vehet részt.
(2) A felsőbb fokú érdemi döntésben nem vehet részt az az ügyintéző, aki a határozat hozatalában alsóbb fokon részt vett, illetőleg az ügyben tanúvallomást tett, vagy szakértőként járt el.
(3) Az eljárásban mint ügyintéző nem vehet részt az a személy, akitől az ügy tárgyilagos megítélése nem várható.
(4) Az ügyintéző az államigazgatási szerv vezetőjének köteles bejelenteni, ha vele szemben kizárási ok áll fenn. A kizárási okot az ügyfél is bejelentheti. A kizárás kérdésében az államigazgatási szerv vezetője határoz és egyben kijelöli az ügyintézőt.
(5) Ha a kizárási ok az államigazgatási szerv vezetőjével szemben merül fel, az ügyben – eltérő rendelkezés hiányában – a felettes szerv által kijelölt ügyintéző jár el.
A tényállás tisztázása
17. § (1) Az államigazgatási szerv a határozathozatal előtt a tényállást hivatalból köteles tisztázni.
(2) Ha a rendelkezésre álló adatok és bizonyítékok a határozathozatalhoz megfelelő alapot nyújtanak, az ügyfél meghallgatása és a további bizonyítás mellőzhető. Az ügyfél kezdeményezésére indult eljárásban az ügyfelet – ha kívánja – személyesen meg kell hallgatni.
(3) Az államigazgatási szerv a tényállás tisztázása céljából bizonyítást rendelhet el, az ügyfelet az ügyre vonatkozó adatok szóval vagy írásban történő közlésére, bizonyítékok bejelentésére, illetőleg előterjesztésére hívhatja fel, az ügyfelet meghallgathatja és más állami szerveket megkereshet.
(4) Az ügyfélhez intézett felhívásnak tartalmaznia kell azt a figyelmeztetést, hogy ha az adatokat és bizonyítékokat az előírt határidőn belül nem terjeszti elő, az államigazgatási szerv a rendelkezésére álló adatok alapján dönt.
Idézés
18. § (1) Az államigazgatási szerv azt a személyt, akinek meghallgatása az eljárás során szükséges, kötelezheti, hogy a megjelölt időben és helyen előtte személyesen jelenjék meg. Nem kötelezhető megjelenésre az a személy, akinek az eljárásban való részvétele saját elhatározásától függ.
(2) Az idézést úgy kell közölni, hogy a meghallgatandó személynek a megjelenésre megfelelő idő álljon rendelkezésére és a megjelenés őt munkájában lehetőleg ne hátráltassa.
19. § (1) Az idézésben meg kell jelölni, hogy az államigazgatási szerv az idézett személyt milyen ügyben és milyen minőségben (ügyfél, tanú stb.) kívánja meghallgatni. Az idézett személyt figyelmeztetni kell a megjelenés elmulasztásának következményeire.
(2) Idézni csak írásban lehet.
(3) Az írásban kibocsátott idézéssel azonos elbírálás alá esik, ha az eljárás során jelenlevő személyt az ügyintéző más időpontra megjelenésre kötelezi, ezt az iratra feljegyzi és a megidézettel aláíratja.
(4) Az államigazgatási szerv a székhelyén kívül lakó vagy tartózkodó személyt csak akkor idézheti, ha azt jogszabály írja elő, vagy az államigazgatási szerv székhelyén való meghallgatást a személy maga kéri, végül ha az eljáró államigazgatási szerv székhelye a meghallgatandó személy részéről előnyösebben közelíthető meg; egyéb esetben meghallgatása céljából azt a legalsóbb fokú államigazgatási szervet kell megkeresni, amelynek székhelyén lakik vagy tartózkodik.
(5) A fegyveres és rendészeti szervek a székhelyükön kívül lakó vagy tartózkodó személyt is megidézhetik.
20. § (1) Az idézett személy az idézésnek köteles eleget tenni.
(2) Ha az idézett személy az idézésnek nem tesz eleget, vagy meghallgatása előtt az eljárás helyéről engedély nélkül eltávozik és távolmaradását, illetőleg eltávozását megfelelően nem igazolja, ötven forintig – ismételt esetben száz forintig – terjedő bírsággal sújtható (86. §).
(3) A bírságot kiszabó határozat ellen fellebbezésnek van helye.
(4) Az idézett személy, ha ismételt idézésre sem jelenik meg és távolmaradását sem menti ki, a rendőrség útján elővezettethető (86. §). Az elővezetést elrendelő határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. Nem vezethető elő az az ügyfél, aki az eljárást kezdeményezte, kivéve ha az eljárást az államigazgatási szerv hivatalból folytatja.
(5) A fegyveres és rendészeti testületek állományába tartozó személy elővezetése céljából a közvetlen parancsnokságot kell megkeresni.
(6) Ha az idézett személy távolmaradását vagy eltávozását igazolja, a bírságot megállapító és az elővezetést elrendelő határozatot hatályon kívül kell helyezni.
(7) Azonnali megjelenésre szóló idézés esetében a meg nem jelent személlyel szemben bírságot kiszabni, illetőleg elővezetést elrendelni nem szabad.
A meghallgatás helye
21. § Az ügyintéző a megjelenésre felhívott személyeket az államigazgatási szerv hivatali helyiségében hallgatja meg. Ha a jogszabály másként rendelkezik, továbbá ha az eljárás eredményessége, költségkímélés vagy egyéb fontos ok miatt szükségesnek mutatkozik, a meghallgatás a hivatali helyiségen kívül is történhet.
Az ügyfelek meghallgatása
22. § (1) Az ügyfél részére biztosítani kell, hogy az eljárás során nyilatkozatot tehessen és jogait érvényesíthesse.
(2) Ha az eljárásban több ügyfél vesz részt, az ügyintéző az ügyfeleket egymás jelenlétében is meghallgathatja és megengedheti, hogy a meghallgatás során kölcsönösen kérdéseket intézzenek egymáshoz.
(3) Az ügyintéző köteles az ügyfelet meghallgatása előtt a szükséges tájékoztatással ellátni, továbbá jogaira és kötelességeire figyelmeztetni. Az államigazgatási szerv az eljárás során gondoskodik arról, hogy az ügyfelet a jogszabályok ismeretének hiánya miatt hátrány ne érje.
Bizonyítás
23. § (1) A bizonyítás hivatalból vagy az ügyfél kérelmére rendelhető el. Bizonyítási eszközök különösen: iratok, tanúvallomások, szemlék és szakértői vélemények.
(2) Az államigazgatási szerv által hivatalosan ismert, továbbá köztudomású tényeket bizonyítani nem kell.
Írásbeli bizonyítékok
24. § (1) Az államigazgatási szerv a tényállás megállapítása céljából az ügyfelet okirat vagy más irat bemutatására hívhatja fel.
(2) Ha a személyi állapotra vonatkozó adatot vagy tényt igazoló iratot külföldről kell beszerezni és az irat beszerzése nehézségbe ütközik, az ügyfél az irattal tanúsítandó adatra vagy tényre vonatkozóan írásban nyilatkozatot tehet. Ez a nyilatkozat az eljárásban a hiányzó iratot pótolja.
(3) Az államigazgatási szerv a tényállás megállapításához adatokat, okiratokat, iratokat más állami szervtől is beszerezhet.
Tanú
25. § (1) Az ügyre vonatkozó egyes tényállítások tanúval is bizonyíthatók.
(2) A tanúságtétel – a (3) bekezdés b) pontjában, a (4) és az (5) bekezdésben meghatározott kivételtől eltekintve – nem tagadható meg.
(3) Tanúként nem hallgatható ki,
a) akitől testi vagy szellemi fogyatékossága miatt bizonyítékként értékelhető vallomás nem várható;
b) akit hivatali vagy hivatásbeli titoktartás kötelez és ez alól az arra jogosított szervtől vagy személytől felmentést nem kapott. A felmentés megadására a bírósági eljárásra megállapított szabályok az irányadók.
(4) A tanúságtétel – ha jogszabály másként nem rendelkezik – megtagadható, ha a tanú az ügyfelek valamelyikének egyeneságbeli rokona vagy ennek házastársa, örökbefogadó vagy nevelő szülője, örökbefogadott vagy nevelt gyermeke, testvére, házastársa vagy élettársa.
(5) A tanúságtétel megtagadható az olyan kérdésben, amelyben vallomásával a tanú saját magát vagy az előző bekezdésben megjelölt hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná.
26. § (1) A kihallgatás kezdetén a tanú személyazonosságát meg kell állapítani. A tanúnak nyilatkoznia kell arról, hogy az ügyfelekkel milyen viszonyban van, nem elfogult-e. A tanút figyelmeztetni kell jogaira, kötelességeire és a hamis tanúzás következményeire.
(2) A még ki nem hallgatott tanú nem lehet jelen az ügyfél meghallgatásánál és más tanú kihallgatásánál.
(3) Az államigazgatási szerv az ügyfél kérelmére a tanút az ügyfél jelenlétében is kihallgathatja. Ha az eljárás az ügyfél kezdeményezésére folyik, kívánságára a tanú kihallgatásához őt is meg kell hívni. Az ügyfél a tanúhoz kérdéseket intézhet.
Szemle
27. § (1) A tényállás tisztázása érdekében szemle rendelhető el. Ennek foganatosítása során
a) a szemletárgy birtokosa a szemletárgy felmutatására kötelezhető;
b) helyszíni szemle tartható.
(2) A szemlére a szemletárggyal rendelkezni jogosult személyt meg kell idézni, más érdekeltet pedig a szemléről értesíteni kell.
(3) A szemletárgy birtokosa a szemletárgy felmutatását megtagadhatja, ha őt a szemletárgyra vonatkozóan hivatali vagy hivatásbeli titoktartás kötelezi és ez alól az arra jogosított szervtől vagy személytől felmentést nem kapott.
(4) Ha a szemle elkerülhetetlenül károkozással jár, az államigazgatási szerv a kár megtérítéséről külön határoz. A határozat ellen fellebbezésnek van helye.
Szakértő
28. § (1) Ha az ügyben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges vagy szakértő meghallgatását jogszabály rendeli, az eljáró államigazgatási szerv szakértelemmel rendelkező dolgozóját kell az eljárásba bevonni.
(2) Ha az eljáró államigazgatási szervnek a szakkérdés eldöntéséhez szükséges szakértelemmel rendelkező dolgozója nincs, szakértő kirendelése iránt más állami szervet vagy szakértőtestületet kell megkeresni. Szakértőként indokolt esetben szakértelemmel rendelkező személy közvetlenül is kirendelhető. A szakértő személyére az ügyfél is tehet javaslatot.
(3) Az ügyfél kérelmére az államigazgatási szerv a kirendelt szakértő mellett – akár véleményének előterjesztése előtt, akár az után – más szakértőt rendelhet ki, feltéve, hogy a szakértő költségeit az ügyfél viseli és előlegezi.
29. § (1) Szakértőként nem járhat el az, aki az ügyben a tanúságtételt megtagadhatja, aki tanúként nem hallgatható ki (25. §), vagy akivel szemben kizáró ok (16. §) áll fenn.
(2) A szakértővel mindazokat az adatokat közölni kell, amelyekre feladatának teljesítése céljából szüksége van. Evégből a szakértő az ügy iratait megtekintheti, az ügyfél meghallgatásánál, a tanú kihallgatásánál, a szemlénél jelen lehet, az ügyfélhez, a tanúhoz kérdéseket intézhet.
(3) A szakértőt a véleményadás előtt figyelmeztetni kell a hamis véleményadás következményeire.
(4) Az államigazgatási szerv a szakértőt az ügyfél jelenlétében is meghallgathatja. Ha az eljárás az ügyfél kezdeményezésére folyik, kívánságára a szakértő meghallgatásához őt is meg kell hívni. Az ügyfél a szakértőhöz kérdéseket intézhet.
Tolmács
30. § (1) Idegen nyelv használata esetén tolmácsot kell alkalmazni, kivéve, ha az ügyintéző a használt idegen nyelvet érti.
(2) Ha az államigazgatási eljárásban süket, néma vagy süketnéma személy vesz részt, tolmácsot lehet alkalmazni.
(3) A tolmácsra a szakértőre irányadó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
A tanúzás, a szakértői közreműködés megtagadásának és a szemle akadályozásának következményei
31. § (1) A tanú, a szakértő, továbbá a szemletárgy birtokosa, ha a vallomástételt, a közreműködést és véleménynyilvánítást, illetőleg a szemletárgy felmutatását elfogadható ok nélkül vagy az államigazgatási szerv határozata ellenére a következményekre történt figyelmeztetés után megtagadja, száz forintig terjedő bírsággal sújtható.
(2) A bírságot kiszabó határozat ellen fellebbezésnek van helye.
(3) A bírságot megállapító határozatot hatályon kívül lehet helyezni, ha a megtagadást követően a tanú vallomást tesz, a szakértő teljesíti feladatát, illetőleg a szemletárgy birtokosa kötelezettségének eleget tesz.
(4) A helyszíni szemlét akadályozó személy az előző bekezdések rendelkezései szerint bírsággal sújtható.
Az eljárás felfüggesztése
32. § (1) Ha az ügy érdemi eldöntése olyan kérdés előzetes elbírálásával függ össze, amelyben az eljárás más állami szerv hatáskörébe tartozik, az államigazgatási szerv az eljárást felfüggesztheti. Az eljárás az ilyen esetben függőben tartható, amíg az ügyben a határozat hozatalára megfelelő alap nem áll rendelkezésre. Ha az ügy érdemi eldöntése a kérdés előzetes elbírálása nélkül nem lehetséges, az eljárást a kérdés elbírálásáig függőben kell tartani.
(2) A felfüggesztést elrendelő határozat ellen fellebbezésnek van helye.
Egyezség
33. § (1) Ha az ügy természete megengedi, az államigazgatási szervnek a döntés előtt meg kell kísérelnie egyezség létrehozását.
(2) Az államigazgatási szerv az általa jóváhagyott egyezséget határozatba foglalja, illetőleg jóváhagyást tartalmazó záradékkal látja el.
Határidők
34. § (1) A napokban megállapított határidőkbe a közlés, a kézbesítés, illetőleg a hirdetmény levételének napja nem számít be.
(2) Ha a határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a határidő a legközelebbi munkanapon jár le.
(3) A postán küldött beadvány előterjesztési ideje a postára adás napja.
(4) A határidőt kétség esetén megtartottnak kell tekinteni.
Igazolás
35. § (1) Aki valamely határnapon nem jelent meg vagy valamely határidőt elmulasztott – ha a jogszabály nem zárja ki -, az eljáró szervnél igazolási kérelmet terjeszthet elő.
(2) Az igazolási kérelmet az elmulasztott határnaptól, illetőleg az elmulasztott határidő utolsó napjától számított harminc napon belül lehet előterjeszteni. Ha azonban a mulasztás az ügyfélnek csak később jutott tudomására vagy az akadály csak később szűnt meg, a harminc napos határidő a tudomásrajutást, illetőleg az akadály megszűnését követő naptól kezdődik.
(3) Az elmulasztott határnaptól, illetőleg az elmulasztott határidő utolsó napjától számított egy éven túl igazolási kérelmet előterjeszteni nem lehet.
(4) Határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelemmel egy időben pótolni kell az elmulasztott cselekményt is.
(5) Az igazolási kérelmet elutasító határozat ellen fellebbezésnek csak akkor van helye, ha a kérelem fellebbezési határidő elmulasztásának igazolására irányul.
Iratokba való betekintés
36. § (1) Az ügyfél, illetőleg képviselője az eljárás során keletkezett iratokba betekinthet és azokról másolatot készíthet.
(2) Az államigazgatási szerv az ügyfélen vagy képviselőjén kívül más személynek (szerv képviselőjének) is megengedheti az iratokba való betekintést vagy másolat készítését, ha igazolja, hogy az iratok tartalmának ismerete jogainak biztosítása vagy feladatainak ellátása céljából szükséges.
(3) Az államigazgatási szerv nem mutathatja meg a tanácskozásról és szavazásról készített jegyzőkönyvet, továbbá a határozatok tervezetét, valamint azokat az iratokat, amelyek államtitkot vagy hivatali titkot tartalmaznak. Hivatali titok címén nem lehet kizárni annak az iratnak a megtekintését vagy róla másolat készítését, amelyen az érdemi határozat alapszik.
IV. FEJEZET
AZ ÁLLAMIGAZGATÁSI SZERV HATÁROZATA
A határozat alakja és tartalma
37. § (1) Az államigazgatási szerv mind az ügy érdemében, mind az eljárás során döntést igénylő kérdésekben határozatot hoz.
(2) Ha az eljárás valamilyen tény vagy állapot igazolására irányul, az arról kiállított okirat határozat jellegű. Határozatnak kell tekinteni azt az iratot is, amelyben az államigazgatási szerv az ügyfél részére jogot vagy kötelezettséget állapít meg, de erről külön alakszerű határozatot nem hoz (adóív, fizetési meghagyás, engedély stb.).
(3) Az államigazgatási szerv érdemi határozatában az ügyben előterjesztett összes kérelmekről dönteni köteles.
(4) Ha az eljárás az ügyfél kérelmére indult, az érdemi határozatot a kérelem előterjesztésétől számított harminc napon belül meg kell hozni. Az eljáró államigazgatási szerv vezetője a határidőt az ügyfél egyidejű értesítése mellett egy ízben legfeljebb harminc nappal meghosszabbíthatja. Az eljárás felfüggesztése [32. § (1) bekezdés] az elintézési határidőt megszakítja.
38. § Az írásban közölt határozatnak tartalmaznia kell:
a) az eljáró államigazgatási szerv megjelölését, az ügyfél nevét és lakóhelyét, az ügy számának, tárgyának és ügyintézőjének megjelölését;
b) a rendelkező részt az esetleges eljárási költségekre vonatkozó rendelkezéssel, a fellebbezés lehetőségére, a bírói út esetleges igénybevételére, a benyújtás helyére és határidejére vonatkozó figyelmeztetéssel, továbbá az indokolást;
c) a határozat hozatalának helyét és idejét, a határozat aláírójának nevét, hivatali állását és az államigazgatási szerv bélyegző-lenyomatát.
39. § Az indokolásban röviden elő kell adni a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat, meg kell jelölni azokat a jogszabályokat, amelyek alapján az államigazgatási szerv a döntést hozta. Fel kell sorolni az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítást és a mellőzés indokait.
40. § Ha a határozat kötelezést tartalmaz, a teljesítésre napokban megállapított határidőt kell szabni. A határozatban részletekben történő teljesítést is meg lehet állapítani.
A határozat közlése
41. § (1) A határozatot az ügyfelekkel írásban kell közölni abban az esetben is, ha azt a határozathozatalnál jelenlevőknek szóval kihirdették. Ha a jogszabály azt elrendeli, a közlés közszemléretétel útján történik.
(2) A közlés napjának a határozat átvételének (kézbesítésének) napját kell tekinteni. Közszemléretétel esetén a közlés napja a közszemlére tett irat levételének napja. Ezt a napot – a kifüggesztés napjával együtt – fel kell tüntetni a kifüggesztett iraton.
(3) A határozatot nem kell írásban közölni, ha a határozatot az ügyfél előtt szóval kihirdették, az ügyfél az írásbeli közlésről lemond és az ügy természete ezt egyébként megengedi. Ilyen esetben elégséges a határozat lényegét az iraton rögzíteni, a közlés tényét azonban az ügyfél aláírásával igazoltatni kell. Ebben az esetben a közlés napjának a kihirdetés napját kell tekinteni.
(4) A határozatot akkor sem kell írásban közölni, ha az államigazgatási szerv a kérelmet azonnal teljesíti és az ügy intézésére vonatkozó szabályok szerint elegendő a teljesítést az iratra feljegyezni, vagy a nyilvántartásba bevezetni. A közlés napjának ebben az esetben azt a napot kell tekinteni, amikor az államigazgatási szerv a határozatot az ügyfél tudomására hozta.
A határozat kijavítása és kiegészítése
42. § Az államigazgatási szerv a határozatot név, szám vagy számítási hiba, továbbá más hasonló elírás esetén – szükséghez képest az ügyfél meghallgatása után – kijavíthatja, illetőleg kicserélheti.
(2) Az államigazgatási szerv hivatalból vagy az ügyfél kérelmére elrendelheti a határozat kiegészítését, ha az ügy érdeméhez tartozó valamely lényeges kérdésben vagy az eljárási költségekről nem határozott. A kiegészítés a határozat egyéb rendelkezéseit nem érintheti.
(3) A kijavítást és a kiegészítést az alaphatározat irattári példányára és lehetőség szerint kiadmányaira is fel kell jegyezni és az alaphatározatra előírt módon az ügyfelekkel is közölni kell. A kiegészítő határozat ellen fellebbezésnek van helye.
A határozat visszavonása és módosítása
43. § (1) Ha az államigazgatási szerv megállapítja, hogy a felettes szerv vagy a bíróság által még el nem bírált határozata jogszabályt sért, a határozatot hivatalból vagy kérelemre visszavonhatja vagy módosíthatja.
(2) A határozat visszavonását vagy módosítását jogszabály kizárhatja vagy külön feltételekhez kötheti. A visszavonás vagy módosítás határozattal történik.
(3) Nincs helye a határozat visszavonásának vagy módosításának, ha az állampolgár által gyakorolt és jóhiszeműen szerzett jogokat sértene.
(4) Az érdemi határozat visszavonásáról vagy módosításáról a közvetlen felettes államigazgatási szervet és az ügyfeleket – a határozatok egyidejű megküldésével – minden esetben értesíteni kell.
A teljesítési határidő megváltoztatása
44. § A határozatban megszabott teljesítési határidőt a határozatot hozó államigazgatási szerv fontos okból megváltoztathatja, kivéve, ha a határidőt jogszabály írja elő.
V. FEJEZET
A HATÁROZATOK MEGSEMMISÍTÉSE VAGY MEGVÁLTOZTATÁSA A FELLEBBEZÉSI ELJÁRÁS SORÁN
Fellebbezés
45. § (1) Az ügy érdemében hozott első fokú határozat ellen fellebbezhet az, akinek jogát a határozat sérti. Másodfokon hozott határozat ellen további fellebbezésnek helye nincs.
(2) A fellebbezést – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a határozat közlésétől számított tizenöt napon belül lehet előterjeszteni.
(3) Az érdemi döntést megelőző határozat csak az érdemi határozat ellen előterjesztett fellebbezésben támadható meg, kivéve, ha a külön fellebbezést jogszabály megengedi.
46. § A fellebbezésnek a határozat végrehajtására halasztó hatálya van, kivéve, ha a határozat azonnali végrehajtása életveszély vagy közbiztonság okából feltétlenül szükséges, továbbá ha a törvény, törvényerejű rendelet vagy minisztertanácsi rendelet az eljáró államigazgatási szerv részére az ügyek meghatározott körében felhatalmazást ad arra, hogy fontos érdekből az azonnali végrehajthatóságot elrendelhesse. A határozat azonnali végrehajthatóságát a határozatban ki kell mondani és meg kell indokolni.
47. § Nincs helye fellebbezésnek, ha
a) azt törvény, törvényerejű rendelet vagy minisztertanácsi rendelet kizárja,
b) az ügyben elsőfokon a Minisztertanács vagy annak tagja járt el.
A fellebbezés előterjesztése
48. § (1) A fellebbezést annál az államigazgatási szervnél kell előterjeszteni, amely a megtámadott határozatot hozta. A fellebbezésben új tényállítások és bizonyítékok is felhozhatók.
(2) A fellebbezési kérelmet az ügyre vonatkozó összes iratokkal a fellebbezési határidő leteltétől számított nyolc napon belül a másodfokon eljáró szervhez kell felterjeszteni, kivéve, ha az államigazgatási szerv a megtámadott határozatot a fellebbezésben foglaltaknak megfelelően visszavonta vagy módosította, kijavította vagy kiegészítette, illetőleg a fellebbezési kérelemmel egyező ügyészi óvás esetén azt hatályon kívül helyezte vagy módosította.
49. § (1) Ha az ügyben a fellebbezést jogszabály kizárta, a sérelem orvoslására előterjesztett kérelmet panaszbeadványként kell elbírálni.
(2) Az elkésve előterjesztett fellebbezési kérelmet, ha abból a késedelem oka kitűnik, az igazolási kérelemre vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni (35. §).
Másodfokú szervek
50. § Az első fokú határozat ellen előterjesztett fellebbezés tárgyában – ha a jogszabály másként nem rendelkezik – másodfokon a következő felettes államigazgatási szerv határoz:
a) a tanácsi szerveknél:
– a végrehajtó bizottság határozata tekintetében a közvetlen felettes végrehajtó bizottság, illetőleg a Minisztertanács,
– a végrehajtó bizottság elnökének határozata tekintetében a közvetlen felettes végrehajtó bizottság, illetőleg a Minisztertanács,
– a végrehajtó bizottság szakigazgatási szervének határozata tekintetében a közvetlen felettes szakigazgatási szerv,
– a végrehajtó bizottság elnökének (elnökhelyettesének, titkárának) határozata tekintetében – ha felhatalmazása körében szakigazgatási kérdésben jár el – a közvetlen felettes szakigazgatási szerv;
b) egyéb szerveknél:
a minisztérium, valamint a miniszter közvetlen felügyelete alá tartozó országos szervek területi igazgatási szervei határozata tekintetében a közvetlen felettes igazgatási szerv, végső fokon a miniszter.
A fellebbezés elintézése
51. § (1) A másodfokú szerv a fellebbezéssel megtámadott határozatot helybenhagyhatja, megsemmisítheti vagy megváltoztathatja.
(2) A másodfokú szerv, ha az érdemi határozat hozatalához elegendő adat nem áll rendelkezésre, vagy a tényállás további tisztázása válik szükségessé, a határozat megsemmisítése mellett az ügyben első fokon eljárt államigazgatási szervet új eljárásra utasíthatja, a tényállás kiegészítése iránt azonban maga is intézkedhet.
52. § A fellebbezést – ha jogszabály rövidebb határidőt nem állapít meg – a felterjesztéstől számított harminc napon belül kell elintézni.
53. § A fellebbezési eljárás során hozott határozatot a fellebbezővel és mindazokkal, akikkel az első fokú határozatot közölték, az első fokon eljárt államigazgatási szerv útján írásban kell közölni.
54. §. Amennyiben a jelen fejezet másként nem rendelkezik, a fellebbezési eljárásra az előző fejezetek rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
VI. FEJEZET
AZ ÁLLAMIGAZGATÁSI HATÁROZATOK MEGTÁMADÁSA BÍRÓSÁG ELŐTT
55. § (1) Törvény, törvényerejű rendelet, illetőleg minisztertanácsi rendelet megengedheti, hogy az államigazgatási szerv határozatát – jogszabálysértés esetén – a bíróság előtt keresettel meg lehessen támadni, feltéve, hogy az államigazgatási eljárásban a fellebbezés ki van zárva, vagy pedig – ha fellebbezésnek helye van – a fellebbezés jogát kimerítették.
(2) Ha a jogszabály másként nem rendelkezik, a bíróság az eljáró államigazgatási szerv határozatát nem változtathatja meg, hanem azt hatályon kívül helyezheti és az eljáró államigazgatási szervet új eljárásra kötelezheti.
56. § (1) A kereset elbírálása a járásbíróság (városi, városi kerületi bíróság) hatáskörébe tartozik.
(2) A keresetet az ellen az államigazgatási szerv ellen kell indítani, amely a megtámadható határozatot hozta.
(3) Az illetékességet az első fokon eljárt államigazgatási szerv székhelye állapítja meg.
(4) A keresetet az első fokú határozatot hozó szervnél vagy az illetékes járásbíróságnál a keresettel megtámadható határozat közlésétől számított harminc napon belül kell benyújtani. Az első fokú szerv a keresetet az ügy irataival együtt nyolc napon belül továbbítani köteles.
57. § (1) A jelen törvény alapján bíróság előtt megtámadható:
a) – a születési, házassági, halotti anyakönyvi bejegyzés megtagadása, törlése, illetőleg a kiigazítás megtagadása;
b) – a lakás vagy lakásrész igénybevételét elrendelő határozat vagy intézkedés, továbbá a lakáscsere jóváhagyását megtagadó határozat;
c) – az államigazgatási eljárás során lefoglalt vagy lefoglalva tartott vagyontárgyak feloldását elutasító határozat;
d) – földnek vagy más vagyontárgynak tulajdonba, illetőleg használatba vételét elrendelő határozat vagy intézkedés;
e) – az adó- vagy illetékkötelezettséget megállapító határozat a kivetés jogalapja tekintetében.
(2) Az (1) bekezdés d) pontja alapján nem támadható meg a tulajdonba, illetőleg használatba vételt elrendelő határozat (intézkedés), ha az földrendezés, tagosítás, kisajátítás, továbbá rendkívüli veszély vagy elemi csapás elhárítása érdekében történt, illetőleg a megtámadást törvény, törvényerejű rendelet vagy minisztertanácsi rendelet kizárja.
(3) Az (1) bekezdés a) és c) pontjában felsorolt ügyekben a bíróság az államigazgatási szerv határozatát megváltoztathatja.
(4) A jelen törvény nem érinti azokat a külön rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik államigazgatási határozatoknak bíróság előtt való megtámadását.
58. § (1) A bíróság az ügyet tárgyaláson kívül is elbírálhatja.
(2) A bíróság elrendelheti a végrehajtás felfüggesztését, ha a rendelkezésre álló adatok alapján a határozat hatályon kívül helyezése vagy megváltoztatása várható.
59. § (1) Ha a bíróság az ügy érdemében hozott határozatot, az államigazgatási szerv előtt ugyanabban az ügyben, azonos tényállás mellett új eljárásnak helye nincs.
(2) Ha a bíróság az államigazgatási szerv határozatát hatályon kívül helyezte és az ügyben új eljárás lefolytatása szükséges, az államigazgatási szerv köteles eljárni és új határozatot hozni.
(3) A bíróság jogerős határozata az államigazgatási szervet kötelezi és annak megfelelően kell intézkednie.
VII. FEJEZET
ÜGYÉSZI ÓVÁS
Az államigazgatási szervek eljárása ügyészi óvás esetén
60. § Az államigazgatási szervek az ügyészi szerveknek a törvényesség biztosítására irányuló munkáját előmozdítani kötelesek. Ennek érdekében biztosítaniuk kell, hogy az ügyészi szervek a részükre megállapított jogokat akadálytalanul gyakorolhassák.
61. § (1) Az államigazgatási szerv a törvény megsértése miatt benyújtott ügyészi óvást nyolc napon belül köteles megvizsgálni.
(2) Ha az államigazgatási szerv az ügyészi óvást alaposnak tartja, a törvénysértő rendeletet, határozatot vagy utasítást a nyolcnapos határidőn belül tartozik hatályon kívül helyezni vagy módosítani és erről az óvást előterjesztő ügyészt egyidejűleg értesíteni.
(3) Ha az államigazgatási szerv az óvást a határidőn belül nem vizsgálja meg, köteles a kifogásolt intézkedés végrehajtását felfüggeszteni és erről az ügyészt egyidejűleg értesíteni.
(4) Ha az államigazgatási szerv az óvást alaptalannak tartja, a kifogásolt intézkedésre vonatkozó iratokat az óvással, valamint észrevételeivel együtt felülvizsgálat céljából nyolc napon belül a felettes szervhez továbbítja és erről az óvást benyújtó ügyészt egyidejűleg értesíti. A felettes szerv az óvás kérdésében harminc napon belül érdemben köteles határozni. A határozatot az ügyésszel közölni kell. Ha a határozat az óvással megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi vagy módosítja, azt az ügyfelekkel az első fokon eljárt államigazgatási szerv útján kell közölni.
VIII. FEJEZET
A SÉRELEM ORVOSLÁSA FELLEBBEZÉSI ELJÁRÁSON KÍVÜL
62. § Az államigazgatási szerv az államigazgatási eljárásban okozott sérelmeket a fellebbezési eljáráson kívül – felügyelet során, illetőleg panasz vagy közérdekű bejelentés alapján – a jelen fejezet rendelkezései szerint köteles orvosolni.
Felügyelet
63. § Ha a felettes államigazgatási szerv a felügyeleti jogának gyakorlása során megállapítja, hogy az alárendelt szerv határozata vagy intézkedése jogszabályt sért, a sérelem orvoslása iránt köteles intézkedni.
Panasz
64. § (1) Az ügy érdemében hozott államigazgatási határozat, továbbá intézkedés ellen panasszal élhet az, akinek jogát vagy jogos érdekét a határozat vagy intézkedés sérti. Az érdekelt panasszal élhet abban az esetben is, ha az államigazgatási szerv a határozathozatalra, illetőleg intézkedésre irányuló kötelezettségét elmulasztja.
(2) Ha a jogszabály a határozat bíróság előtt való megtámadását lehetővé teszi, panasz eljárásnak helye nincs.
(3) Az államigazgatási szerv az ügy érdemében hozott határozat ellen benyújtott panaszt nem köteles érdemben elbírálni, ha
a) az ügyfél nem fellebbezett, bár annak lehetősége fennállott és arra figyelmét a határozatban felhívták, vagy fellebbezett ugyan, de a fellebbezés elbírálására hivatott szerv még nem határozott,
b) a végrehajtható határozat [72. § (1) bekezdés és (3) bekezdés] kézhezvétele óta egy év eltelt.
(4) Ha a határozat ellen fellebbezésnek van helye és az erre nyitva álló határidőn belül panaszt terjesztenek elő, azt fellebbezésnek kell tekinteni.
65. § (1) A panasz elbírálására a megtámadott határozatot hozó, intézkedést foganatosító vagy mulasztó szerv közvetlen felettes szerve köteles, feltéve, hogy az eljáró, illetőleg az eljárást elmulasztó szerv a sérelmet saját hatáskörében nem orvosolja (43. §).
(2) Ha a panasszal megtámadott határozatot a fővárosi, megyei vagy megyei jogú városi tanács végrehajtó bizottságának szakigazgatási szerve hozta, a panasz elbírálására hatáskörrel rendelkező közvetlen felettes szervként – az 50. §-tól eltérően – a fővárosi, megyei, illetőleg megyei jogú városi tanács végrehajtó bizottsága jár el.
66. § A panasz elbírálására hivatott felettes államigazgatási szerv (65. §) az ugyanabban az ügyben benyújtott ismételt panaszt – ha az korábban fel nem hozott és az ügy elbírálása szempontjából lényeges tényeket, illetőleg körülményeket nem tartalmaz – érdemi vizsgálat nélkül visszautasíthatja.
Közérdekű bejelentés és javaslat
67. § (1) Minden állampolgár joga és kötelessége, hogy feltárja azokat a hibákat és fogyatékosságokat, amelyeket az állami és gazdasági élet bármely területén észlelt (közérdekű bejelentés), illetve, hogy javaslatot tegyen az állami és gazdasági tevékenység megjavítására, a hibák és fogyatékosságok kiküszöbölésére.
(2) A panaszeljárásra vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni az egyedi ügyben hozott határozattal, illetőleg intézkedéssel szemben benyújtott bejelentést, illetőleg javaslatot, ha az közérdekűnek nem tekinthető.
(3) Ha a bejelentés alapján vizsgálat lefolytatása szükséges, nem járhat el az a szerv, amely ellen a bejelentés irányult. Ilyen esetben a bejelentést az érdekelt szerv felettes szervéhez kell továbbítani.
68. § (1) A vizsgálatot végző szerv – a (2) bekezdésben foglalt kivételtől eltekintve – nem fedheti fel a bejelentő személyét, ha ezt a bejelentő kéri, vagy ha az ügy érdeke kívánja.
(2) Ha a bejelentés meghatározott személyre vagy szervre vonatkozóan olyan valótlannak bizonyult tényeket tartalmaz, amelyek valóság esetében büntető vagy fegyelmi eljárásra okot adtak volna, vagy pedig a személyt vagy a szervet közmegvetésnek tették volna ki, kérelemre a bejelentést tevő személyét fel kell fedni, feltéve, hogy a megrágalmazott személy vagy szerv felettes szervének vezetője a rágalmazás miatti eljárás megindítását indokoltnak tartja.
(3) Ha a bejelentővel szemben – azért, mert az illetékes szervek figyelmét valamely hibára, szabálytalanságra vagy fogyatékosságra felhívta – akár munkaviszonya körében, akár egyébként hátrányos intézkedéseket tesznek, az ilyen intézkedést tevő szerv felügyeleti szerve a törvényes állapotot köteles azonnal helyreállítani. Köteles továbbá gondoskodni arról, hogy a hátrányt szenvedett személy megfelelő erkölcsi elégtételt kapjon és az ügyből eredő anyagi kára is megtérüljön. A szerv vezetője az ilyen intézkedésért felelős személyt köteles a fennálló jogszabályok szerint fegyelmileg és anyagilag is felelősségre vonni.
Közös szabályok
69. § (1) Az eljáró államigazgatási szerv – a felügyelet során, a panasz, közérdekű bejelentés vagy javaslat alapján – a sérelem orvoslása érdekében a határozatot megsemmisítheti vagy megváltoztathatja.
(2) A határozat nem semmisíthető és nem változtatható meg, ha
a) a határozatot a bíróság felülbírálta;
b) a határozat megsemmisítése vagy megváltoztatása az állampolgárok által gyakorolt és jóhiszeműen szerzett jogokat sértene;
c) a határozat megsemmisítését vagy megváltoztatását törvény, törvényerejű rendelet vagy a Minisztertanács rendelete kizárja, vagy azt külön feltételekhez köti és e feltételek hiányoznak.
(3) A felettes szerv a határozat meghozatala előtt köteles a megtámadott határozatot hozó, illetőleg intézkedést tevő államigazgatási szerv nyilatkozatát bekérni, szükség esetén pedig az ügyfél meghallgatását is elrendelni.
70. § (1) A panaszra, továbbá a közérdekű bejelentésre és javaslatra az elbírálásra köteles szerv a panasztevőnek (bejelentőnek) minden esetben válaszolni köteles.
(2) A határozatok fellebbezési eljáráson kívül történő megsemmisítésére vagy megváltoztatására az 51-54. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
71. § A panaszra és közérdekű bejelentésre vonatkozó rendelkezéseket – eltérő jogszabály hiányában – megfelelően alkalmazni kell abban a körben is, amelyre a jelen törvény hatálya egyébként nem terjed ki.
IX. FEJEZET
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
Általános rendelkezések
72. § (1) Az államigazgatási eljárásban hozott első fokú határozat jogerős és végrehajtható, ha
a) a határozat ellen határidőn belül fellebbezést nem terjesztettek elő;
b) a fellebbezést jogszabály kizárja.
(2) Végrehajtható az a határozat is, amelyet a fellebbezésre való tekintet nélkül végrehajthatónak nyilvánítottak (46. §).
(3) Az ügyben másod fokon hozott határozat jogerős és végrehajtható.
(4) Az államigazgatási eljárásban hozott végrehajtható határozat rendelkezéseit a kötelezett teljesíteni, vagy azok végrehajtását tűrni köteles.
A végrehajtás elrendelése
73. § (1) A határozat végrehajtását – eltérő rendelkezés hiányában – az ügyben első fokon eljárt államigazgatási szerv rendeli el.
(2) Az államigazgatási szerv, ha az eljárást hivatalból folytatta le, a végrehajtást is hivatalból, egyébként a jogosított kérelmére rendeli el.
(3) Az államigazgatási szervnek a végrehajtás elrendelése előtt meg kell kísérelnie, hogy a kötelezettet a határozat rendelkezéseinek teljesítésére vagy tűrésére rábírja.
A végrehajtás foganatosítása
74. § (1) A pénzkövetelés behajtására irányuló végrehajtást – ha jogszabály másként nem rendelkezik – az adóbehajtásra vonatkozó szabályok szerint kell foganatosítani.
(2) Az ingók kiadására, ingatlan birtokba adására vagy egyéb teljesítésre, illetőleg abbahagyásra vagy tűrésre vonatkozó végrehajtást az a járási jogú városi, fővárosi (városi) kerületi, községi államigazgatási szerv foganatosítja, amelynek működési területén az ingó található, az ingatlan fekszik, illetőleg a kötelezett lakik. Ha a foganatosításra nem a végrehajtást elrendelő államigazgatási szerv illetékes, az illetékes szervet e célból meg kell keresni.
(3) A végrehajtást foganatosító szerv vezetője a végrehajtható határozat alapján kiküldöttei személyi védelmére – indokolt esetben – az illetékes rendőri szerv vezetőjétől rendőri karhatalom kirendelését kérheti.
75. § Ha a határozat az ügyfelet ingók kiadására kötelezi, de az ingó nincs a kötelezett birtokában, a jogosított kérheti az ingó pénzbeli egyenértékének a megállapítását. A pénzbeli egyenérték megállapítására a végrehajtást foganatosító szerv jogosult. A megállapítás határozattal történik, amely ellen fellebbezésnek van helye. A pénzbeli egyenérték a pénzkövetelés behajtására vonatkozó szabályok szerint hajtható be.
76. § Az államigazgatási szerv a teljesítést vagy szolgáltatást a kötelezett költségére és veszélyére elvégeztetheti, ha az kötelezettségét nem, vagy nem kellő mértékben teljesíti. Az államigazgatási szerv ilyen esetben elrendelheti, hogy a kötelezett az előrelátható költségeket előlegezze. Az előlegezés, valamint a felmerült költségek összegszerű megállapítása tárgyában az államigazgatási szerv határozattal dönt. A határozat ellen fellebbezésnek van helye.
77. § A teljesítésre – ha az nem pénz fizetésére irányul -, továbbá a szolgáltatásra, tűrésre vagy abbahagyásra kötelezés végrehajtása oly módon is biztosítható, hogy a végrehajtást elrendelő államigazgatási szerv a kötelezettet ezer forintig – községi szerv kétszáz forintig – terjedő bírság kiszabásával a kötelezettség teljesítésére szorítja. A bírságot kiszabó határozat ellen fellebbezésnek van helye. A bíróság kiszabása a határidő eredménytelen eltelte esetén ismételhető.
A végrehajtási kifogás
78. § (1) A végrehajtást elrendelő határozat ellen fellebbezésnek nincs helye.
(2) Akinek a jogát a végrehajtási eljárás sérti, a sérelemről szerzett értesüléstől számított három nap alatt kifogást terjeszthet elő. A kifogás nem irányulhat a végrehajtás alapjául szolgáló határozat rendelkezései ellen.
(3) A végrehajtási kifogás ügyében – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a végrehajtást foganatosító szerv az ügy természetéhez képest azonnal, legkésőbb azonban nyolc napon belül határozattal dönt. A határozat ellen fellebbezésnek van helye.
A határozat végrehajtásának felfüggesztése
79. § Az államigazgatási szerv vagy annak felettes szerve hivatalból vagy kérelemre egyízben elrendelheti a végrehajtható határozat végrehajtásának felfüggesztését, ha a rendelkezésre álló adatok alapján a határozat megváltoztatása vagy megsemmisítése várható, vagy ezt különleges méltánylást igénylő körülmény indokolja. A végrehajtás harminc napnál hosszabb időre nem függeszthető fel.
X. FEJEZET
ELJÁRÁSI KÖLTSÉGEK
80. § (1) Az államigazgatási eljárás költségeit általában az állam viseli. Az ügyfél terhére eljárási költség (tanú, szakértő, szemle költségei stb.) akkor állapítható meg, ha azt jogszabály előírja.
(2) Ha az eljárásban több olyan azonos érdekű ügyfél vesz részt, aki a költség viselésére köteles, közöttük a költségeket arányosan meg kell osztani.
(3) Az eljárási költségeket összegszerűen kell meghatározni. Az államigazgatási szerv az ügyfelet az eljárási költségek előlegezésére is kötelezheti.
81. § Az államigazgatási eljárásban a tolmács költségeit az állam viseli.
82. § (1) Az államigazgatási eljárásban előírt illetékfizetési kötelezettségre az illetékekre megállapított rendelkezések az irányadók.
(2) A bírói út igénybevételével kapcsolatban felmerülő eljárási költségek és illetékek tekintetében a pénzügyminiszter az igazságügyminiszterrel egyetértésben rendelkezik.
Költségmentesség
83. § (1) Az eljáró államigazgatási szerv annak az ügyfélnek, aki kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán az eljárással kapcsolatos költségeket vagy azok egy részét viselni nem képes, jogai érvényesítésének megkönnyítése végett teljes vagy részbeni költségmentességet engedélyezhet.
(2) A költségmentesség az előírt illeték és az eljárási költségek viselése alóli mentességet jelenti.
(3) A költségmentesség hatálya a kérelem előterjesztésétől kezdve az eljárás egész tartamára, valamint a végrehajtási eljárásra terjed ki.
84. § (1) Az államigazgatási szerv a költségmentességet a kérelmező személyi körülményeire vonatkozó hivatalos tudomás vagy hatósági bizonyítvány alapján engedélyezi. A költségmentességre alapul szolgáló feltételek megváltozása esetén a költségmentesség módosítható, illetőleg visszavonható.
(2) A költségmentesség iránti kérelem elutasítása vagy a költségmentesség visszavonása, illetőleg módosítása tárgyában határozatot kell hozni. A határozat ellen fellebbezésnek van helye. Ha a határozatot a tanács végrehajtó bizottsága szakigazgatási szervének vezetője hozta, a határozat ellen a végrehajtó bizottság elnökéhez van helye fellebbezésnek.
XI. FEJEZET
VEGYES ÉS HATÁLYBA LÉPTETŐ RENDELKEZÉSEK
85. § Az állam területén tartózkodó diplomáciai vagy konzuli mentességet élvező személyek államigazgatási ügyeiben – ha nemzetközi szerződés vagy jogszabály másként nem rendelkezik – a külügyminiszter útján kell intézkedni. Az intézkedés megtétele végett a külügyminiszterhez az ügy tárgya szerint hatáskörrel rendelkező miniszter útján kell előterjesztést tenni.
86. § (1) Az államigazgatási szerv részéről a bírság kiszabására
a) a miniszter, a miniszter által aláírási (kiadmányozási) joggal megbízott személyek,
b) a tanácsok végrehajtó bizottságainak elnökei, elnökhelyettesei és titkárai,
c) a tanácsok végrehajtó bizottsága szakigazgatási szerveinek vezetői, valamint
d) a miniszter alá rendelt szakigazgatási szervek vezetői jogosultak.
(2) Az elővezetést – ha jogszabály másként nem rendelkezik – csak az ügyész jóváhagyásával lehet foganatosítani (1955. évi 22. törvényerejű rendelet 7. § 4. pont). A jóváhagyásra
a) a miniszter, a miniszter által aláírási (kiadmányozási) joggal megbízott személy, valamint
b) a tanács végrehajtó bizottságának elnöke, elnökhelyettese és titkára tehet javaslatot.
(3) Ha a bírságot megállapító határozatot a tanács végrehajtó bizottsága szakigazgatási szervének vezetője hozta, a határozat ellen a végrehajtó bizottság elnökéhez van helye fellebbezésnek.
87. § E törvény alkalmazása szempontjából a Minisztertanács közvetlen felügyelete alatt működő országos hatáskörű szakigazgatási szervek, illetőleg ezek vezetői – hatáskörük korlátai között – a miniszterekkel azonos elbírálás alá esnek. Az országos hatáskörű szervek területi szakigazgatási szervei a miniszter alá rendelt hasonló szervekkel esnek azonos elbírálás alá.
88. § Ha az eljárás során jogszabálysértés történt, a jogsérelem megszüntetésén kívül külön kell intézkedni a megállapított hibák és az azokat előidéző okok kiküszöböléséről.
89. § (1) A 43. § (3) bekezdését, valamint a 69. § (2) bekezdésének b) pontját csak e törvény hatálybalépése után hozott határozatokra lehet alkalmazni.
(2) Az 57. § (1) bekezdésében meghatározott esetekben a bírói út – ha korábbi jogszabály azt nem tette lehetővé – csak e törvény hatálybalépése után megnyílt jogigény érvényesítésére vehető igénybe.
(3) A jelen törvény rendelkezéseit honvédelmi igazgatási ügyekben is alkalmazni kell, kivéve ha jogszabály eltérően rendelkezik.
90. § (1) E törvény az 1957. évi október hó 1. napján lép hatályba.
(2) E törvény hatálybalépésével hatályukat vesztik az 1929. évi XXX. törvény még hatályban levő rendelkezései és az 1954. évi I. törvény.
—->>—–>>–<<—–<<—-