Author Archives: szeszter22@gmail.com

A Kúria Bpkf.II.1.271/2023/3. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (perújítási indítványt elutasító határozat elleni fellebbezés joga)

Összefoglaló

Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria Bpkf.II.1.271/2023/3. számú végzése, valamint a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 645. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az eljárás alapjául szolgáló büntetőügyben az indítványozó jogi képviselője perújítási indítványt nyújtott be a jogerős marasztaló ítélettel szemben. A Győri Ítélőtábla a védő által előterjesztett perújítási indítványt elutasította. A végzés ellen az indítványozó nyújtott be fellebbezést, amelyet az ítélőtábla mint nem jogosulttól származó fellebbezést elutasított. A Kúria Bpkf.II.1.271/2023/3. számú végzésével az ítélőtábla végzését helybenhagyta. Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria támadott végzése a jogos érdekét sértő bírói döntéssel szembeni jogorvoslathoz való jogát korlátozta, valamint a Be. sérelmezett rendelkezése azzal, hogy csak a perújítási indítványt benyújtó személynek biztosítja a perújítási indítvány elutasítása miatti fellebbezés lehetőségét, sérti a jogorvoslathoz való jogot. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az ügyben az indítványozó mint az eljárás terheltje nem volt elzárva attól a jogosultságának gyakorlásától, hogy perújítási indítványt terjesszen elő. A Be. alapján a terhelt fellebbezési jogával személyesen jogosult élni, ezen jogát nem csupán védője útján gyakorolhatja. A védő és a terhelt is a büntetőeljárás önálló alanya, ezért a Be. mind a védőt, mind a terheltet önálló jogosultsággal ruházza fel a perújítási indítvány benyújtására, illetve az azt elutasító bírói döntés elleni fellebbezés benyújtására is. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria támadott végzésében kifejtett jogértelmezés sem okozta a jogorvoslathoz való jog sérelmét, ezért az indítványozó panaszát elutasította.

Forrás:

https://alkotmanybirosag.hu/ugyadatlap/?id=03FCCF11E25E89C4C1258B64005AE10C

A Debreceni Törvényszék 1.Pkf.20.823/2023/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (kapcsolattartás pótlása, személyes okmányok átadása)

Összefoglaló

Az Alkotmánybíróság elutasította a Debreceni Törvényszék 1.Pkf.20.823/2023/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó és a kérelmezett édesanya kapcsolatából született gyermekek vonatkozásában kérelmezte a bíróságtól az indítványozó a kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtását. Kérte a kérelmezett kötelezését egyrészről a meghatározott időszakos és rendszeres kapcsolattartás pótlásának biztosítására, másrészről arra, hogy a kapcsolattartás során a gyermekek átadásakor az indítványozónak adja át a gyermekek személyes okmányait. Az elsőfokú bíróság elrendelte a kapcsolattartást szabályozó rendelkezések végrehajtását, és felhívta a kérelmezett édesanyát, hogy a kapcsolattartások kezdetén a gyermekek okmányait is adja át az indítványozónak, a kapcsolattartás pótlása iránti kérelmet ugyanakkor elutasította. Az indítványozó fellebbezésében kérte az elsőfokú végzés megváltoztatását és a kapcsolattartás pótlásának elrendelését. A másodfokú bíróság az elsőfokú végzést helybenhagyta. Az indítványozó álláspontja szerint az eljáró bíróságok döntései sértik az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében foglalt magán- és családi élethez, kapcsolattartáshoz fűződő jogot, illetve ellentétesek a XVI. cikk (1) bekezdésével. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a gyermek és a különélő szülő közötti kapcsolattartást szükségképpen zavarja a gyermek személyazonosító okmányainak hiánya, ez azonban még nem adhat okot a megzavart kapcsolattartás automatikus pótlására. A Debreceni Járásbíróság végzésében részletesen számba vette a kapcsolattartás pótlása körében az Alkotmánybíróság irányadó döntéseiből fakadó szempontokat, vagyis felismerte az ügy alapjogi relevanciáját. A Debreceni Törvényszék végzésében rögzítette, hogy a Debreceni Járásbíróság végzésében foglalt indokolással egyetért. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában maga sem adott elő olyan kivételes körülményt, melyet az eljáró bíróságok az indítványozó kérelmének elbírálása során nyilvánvalóan, indokolás nélkül figyelmen kívül hagytak volna. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította. A határozathoz Hörcherné Marosi Ildikó alkotmánybíró párhuzamos indokolást fűzött.

Forrás:

https://alkotmanybirosag.hu/ugyadatlap/?id=75B411DF00771DF8C1258A35005AF530

Siklós Város Önkormányzat képviselőtestületének az egyes helyi adókról szóló 27/1995. (XII. 22.) önkormányzati rendelete 11. § (6) bekezdés d) pontjának „50.000 m2-ig 150 Ft/m2, az 50.000 m2 feletti részre 50 Ft/m2” szövegrésze elleni bírói kezdeményezés (helyi adók, önkormányzat adómegállapítási joga)

Összefoglaló

Az Alkotmánybíróság elutasította a Siklós Város Önkormányzata Képviselő- testületének az egyes helyi adókról szóló 27/1995. (XII. 22.) önkormányzati rendelete (Ör.) 11. § (6) bekezdés d) pontjának 2019. január 1-jétől 2024. december 31-ig hatályban volt „50.000 m2-ig 150 Ft/m2, az 50.000 m2 feletti részre 50 Ft/m2” fordulata alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói indítványt. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben a perbeli alperes kormányhivatal helyi adóügyben hozott határozata ellen a felperesek keresetet nyújtottak be, valamint indítványozták azt is, hogy a bíróság az eljárás felfüggesztése mellett kezdeményezze az Alkotmánybíróság eljárását. A bíróság álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezés sérti a felpereseknek az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogát, illetve a XXX. cikk (1) szerinti közteherviselés elvét, mert a jogszabályi rendelkezés alkalmazása azt eredményezné, hogy a felperesek nagyjából öt év leforgása alatt az ingatlanuk értékének megfelelő összeget fizetnének meg helyi adó formájában. Az eljáró bíró kifejtette, hogy ez az adómérték súlyosan aránytalan, és konfiskáló adónak minősül. Az eljáró bíró továbbá hivatkozott az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt törvény előtti egyenlőség követelményére is, ugyanis álláspontja szerint a felperesi tulajdonosok a támadott jogszabályi rendelkezés alkalmazásával aránytalanul nagyobb közteher fizetésére kötelezettek, mint a többi adóalany. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a tulajdonhoz való jog közteherviselési kötelezettségben jelentkező korlátozása akkor válik alkotmányjogi értelemben aggályossá, amikor a fizetési kötelezettség egyértelműen túlterjeszkedik az arányos mértéken. Az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata értelmében a 20%-os arányt el nem érő adóterhelés jellemzően nem veti fel a súlyos aránytalanság kételyét területalapú telekadó esetében. Az Alkotmánybíróság nem tudott ebben az ügyben olyan körülményt, illetve sajátosságot azonosítani a bírói indítvány alapján, amely egyfelől alkotmányjogilag értékelhető lett volna, másfelől azt támasztotta volna alá az Alaptörvényre visszavezethető módon, hogy az adóterhelés súlyosan aránytalannak lenne tekinthető, annak ellenére, hogy a számszerűsített arány átlagosan 20% alatti az elévülési ciklusban. Mindezekre tekintettel nem volt megállapítható, hogy az Ör. adómértékének sérelmezett fordulata súlyosan aránytalan lett volna, ezért az indítványt az Alkotmánybíróság elutasította. Az ügy előadó alkotmánybírója Hörcherné Marosi Ildikó alkotmánybíró volt.

Forrás:

https://alkotmanybirosag.hu/ugyadatlap/?id=EFBE270B8E9A1AD6C1258C4900619402

A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény 197. § (26) bekezdése elleni bírói kezdeményezés (közbeszerzési ügy, hivatalbóli kezdeményezés határideje)

Összefoglaló

Az Alkotmánybíróság elutasította a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (Kbt.) 197. § (26) bekezdésének a „valamint az ezen rendelkezések hatálybalépését megelőzően megvalósult jogsértések miatt kezdeményezett jogorvoslati eljárásokra is alkalmazni kell, ha a hivatalbóli kezdeményező az ilyen jogsértésekről az ezen rendelkezések hatálybalépése után szerzett tudomást” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezést. A bírói kezdeményezés alapjául szolgáló ügyben a felperesi építési vállalkozás közbeszerzési eljárás nyertes ajánlattevőjeként az ajánlatkérővel kivitelezési szerződést kötött. A Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (KHKD) mint alperes szerződés-ellenőrzési eljárás keretében jogsértést állapított meg és bírságot szabott ki. A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozata ellen. Az indítványozó bíró álláspontja szerint hátrányos visszaható hatályú jogalkotásról van szó, mert a Közbeszerzési Hatóság elnöke a KHKD eljárását a szerződés-ellenőrzési eljárást lezáró jegyzőkönyv közléséhez képest a 80. napon kezdeményezte. A közbeszerzési eljárás megindításakor hatályos rendelkezések alapján viszont erre 60 napos határidő állt a rendelkezésére, ezáltal a bírói kezdeményezésben támadott rendelkezés visszamenőleges hatállyal teszi lehetővé a hatálybalépését megelőző jogsértések szankcionálását a KHKD számára, ami sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését és a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközik. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a támadott jogszabályi rendelkezés egyértelműen rögzíti, hogy a Kbt. módosításáról szóló 2023. évi XVI. törvénnyel (Mód7. tv.) bevezetett új szabály a Mód7. tv. hatálybalépését megelőzően megvalósult jogsértések esetében csak akkor alkalmazható, ha a tudomásszerzésre a Mód7. tv. hatálybalépését követően került sor, így nem nyitja újra a már lejárt határidőt, és kizárja a hatálybalépésekor már megnyílt eljárásindítási határidő meghosszabbodását is. Ezért az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak a visszaható hatály tilalmának megsértésére alapított érvelést, és a bírói kezdeményezést elutasította. Az ügy előadó alkotmánybírója Juhász Miklós alkotmánybíró volt.

Forrás:

https://alkotmanybirosag.hu/ugyadatlap/?id=7AB59FEE5801A267C1258C5300613C96

A Kúria Kfv.I.37.601/2022/3. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (külföldön kötött házasság magyarországi anyakönyvezése bejegyzett élettársi kapcsolatként)

Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség áll fenn amiatt, hogy a jogalkotó nem tette lehetővé az azonos nemű párok által külföldön kötött házasság Magyarországon bejegyzett élettársi közösségként való elismerését. Az Alkotmánybíróság ezért felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2025. október 31-ig tegyen eleget. Az Alkotmánybírósághoz két hasonló tartalmú indítvány érkezett a külföldön, azonos nemű személyek által kötött házasság Magyarországon bejegyzett élettársi kapcsolatként (BÉK) történő elismerésével összefüggésben. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyek lényege szerint az indítványozók egy magyar és egy vele azonos nemű külföldi állampolgár külföldön kötött házasságuk BÉK-ként történő magyarországi anyakönyvezését kérték. Azt kifogásolták, hogy az Alaptörvényben elismert alapjogaikat sérti a magyar hatóságok és bíróságok azon jogértelmezése, amely megtagadja a külföldön azonos neműek által kötött házasság BÉK-ként való anyakönyvezését. Az Alkotmánybíróság – hangsúlyozva a házasság intézményének történeti és alaptörvényi jelentőségét – megerősítette azt a 2021-ben tett megállapítását, amely szerint a BÉK egy, a magyar jog szerint az élettársi kapcsolaton kívüli, funkciójában és joghatásaiban a házassággal nem azonos, de ahhoz hasonló, kizárólag az azonos nemű párok által létesíthető társkapcsolati forma. A testület az érdemi vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy bár az azonos nemű párok nem tarthatnak igényt kapcsolatuk házasság formájában történő elismerésére, azonban az emberi méltósághoz való jog (Alaptörvény II. cikke) valamint a magánszféra védelméhez való jog (Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdés) alapján jogosultak arra, hogy kapcsolatuk BÉK formájában jogi elismerést nyerhessen. Ez a hatályos szabályok szerint jelenleg nem biztosított azoknak az azonos nemű pároknak, akik külföldön házasságot kötöttek. E tekintetben tehát hiányos a jogi szabályozás. Az Alkotmánybíróság ennek alapján hivatalból eljárva megállapította, hogy a jogalkotó az Alaptörvény II. cikkével és VI. cikk (1) bekezdésével összefüggésben mulasztással előidézett alaptörvény-ellenességet okozott azáltal, hogy nem alkotta meg azokat a szabályokat, amelyek lehetővé tennék az azonos nemű párok által külföldön kötött házasság kérelemre BÉK-ként való elismerését és anyakönyvezését, amely az azonos nemű párok számára a magyar jogrendben – házasság hiányában – alkotmányosan és törvényesen is elérhető és biztosított. Az Alkotmánybíróság egyebekben a támadott bírósági határozatok alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványokat elutasította, illetve az eljárást részben – az egyik alkotmányjogi panasz visszavonására tekintettel – megszüntette. Az ügyben egyébiránt az Alkotmánybíróság öttagú tanácsa személyes meghallgatást is tartott az indítványozók jogi képviselőjének, a Külgazdasági és Külügyminisztérium képviselőjének, valamint az Igazságügyi Minisztérium képviselőjének részvételével. Az ügy előadó alkotmánybírója Hörcherné Marosi Ildikó volt. A határozathoz párhuzamos indokolást Horváth Attila alkotmánybíró, különvéleményt Handó Tünde, Márki Zoltán és Patyi András alkotmánybírák fűztek.

Forrás:

https://alkotmanybirosag.hu/ugyadatlap/?id=55DF2C37C3DEEB4BC125893900605C0C

A Kúria végrehajtási záradékkal ellátható közjegyzői okiratba foglalt követelés elévüléséről szóló 9/2023. (Jpe.IV.60.038/2023/12. számú) jogegységi határozata ellen benyújtott alkotmányjogi panasz (végrehajtás megszüntetése)

Összefoglaló

Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria 9/2023. JEH számú jogegységi határozata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó Kft. mint adós kölcsönszerződéseket kötött. A hitelező a kölcsönszerződéseket felmondta, és nyilatkozatával felszólította az indítványozót arra, hogy a szerződésekből eredő tartozását (a perbeli követeléseket) nyolc napon belül fizesse meg. A perbeli követelések jogosultja egymást követő engedményezések eredményeként az alperes lett. Az alperes kérelme alapján az indítványozó ellen végrehajtási eljárás indult, amely eljárás megszüntetését az indítványozó sikertelenül kísérelte meg. Az indítványozó a végrehajtás megszüntetése iránt keresetet nyújtott be, amelyet az elsőfokú bíróság elutasított. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az indítványozó szerint a jogegységi határozat azért sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerinti visszaható hatályú jogalkotás tilalmát, mert már azokban az ügyekben is alkalmazni kell, amelyek a jogegységi határozat meghozatala előtt indultak. A jogbiztonság megsértését jelenti az is, hogy a jogegységi határozat eredményeként a végrehajtási záradékkal ellátható okiratokba foglalt kötelezettségek gyakorlatilag sohasem évülnek el, mert az elévülés egy egyszerű írásbeli felszólítással megszakítható. Az indítványozó szerint azért sérül az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdése, mert a Kúria túllépte az Alaptörvényben rögzített felhatalmazást és „a törvényalkotás talajára tévedt”. Az indítványozó álláspontja szerint sérül még a tulajdonhoz való joga, valamint a törvény előtti egyenlőség és a diszkrimináció tilalma, ami végső soron a tisztességes bírói eljáráshoz való jogot is sérti. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy egy jogegységi határozat mindig az értelmezett norma eleve adott tartalmát határozza meg, így nem lehet szó visszaható hatályú szabályozásról. A Kúria a jogegységi határozat elfogadásával az alkalmazandó jogszabályi rendelkezések által meghatározott értelmezési tartomány keretein belül maradva, az Alaptörvény 28. cikkével összhangban határozta meg az irányadó jogszabályok helyes (és egyben a bíróságokra nézve kötelező) értelmezését. Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozó által megjelölt „adósi csoportok” nem képeznek homogén csoportot, másrészt a jogegységi határozatban képviselt jogértelmezés nem a személyek megváltoztathatatlan tulajdonsága szerint tesz különbséget, ezért a jogegyenlőség elvének sérelme, illetve hátrányos különbségtétel nem volt megállapítható. A követelés elévülésének megszakításáról szóló rendelkezések egységes értelmezésére kiadott jogegységi határozat tekintetében az Alkotmánybíróság megállapította, hogy mivel ezek eljárási szabályokat fogalmaznak meg, az ilyen eljárási jellegű jogosultságok és az Alaptörvény tulajdonhoz való jogot megfogalmazó bekezdése között értékelhető alkotmányjogi összefüggés nem állapítható meg. Ezért az Alkotmánybíróság a 9/2023. Jogegységi határozattal szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt elutasította. Az ügy előadó alkotmánybírója Patyi András alkotmánybíró volt. A határozathoz Juhász Miklós alkotmánybíró párhuzamos indokolást, Horváth Attila alkotmánybíró különvéleményt fűzött.

Forrás:

https://alkotmanybirosag.hu/ugyadatlap/?id=C56C698990383AA6C1258C2000604031

A Kúria Kfv.V.35.009/2024/9. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panasz (adóügy, késedelmi pótlék jogalapjának és összegszerűségének vitatása)

Összefoglaló

Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.V.35.009/2024/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben a jogi személy indítványozónál bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett az adóhatóság, a 2014–2015 közötti időszakra vonatkozóan. Az ellenőrzés a régi adózás rendjéről szóló törvény (Art.) hatálya alatt indult és annak hatálya alatt zárult le, a feltárt jogsértések 2014–2015 során következtek be. Az ellenőrzések során az adóhatóság 2019 és 2020 évre vonatkozóan késedelmi pótlékot számított fel. Az indítványozó a késedelmi pótlék törlésére irányuló kérelmét az elsőfokú adóhatóság elutasította, megállapítva, hogy az új Art. alapján arra jogszerűen került sor. Az indítványozó fellebbezése folytán a másodfokú adóhatóság az elsőfokú döntést helybenhagyta. Az indítványozó a határozat ellen keresetet nyújtott be arra hivatkozva, hogy az adójogi tényállás megvalósulására a régi Art. hatálya alatt került sor, ezért a késedelmi pótlékot is a régi Art. szabályai szerint kellett volna felszámítani. A Fővárosi Törvényszék az indítványozó keresetét elutasította, a Kúria az alkotmányjogi panaszban sérelmezett ítéletével a Fővárosi Törvényszék ítéletét hatályában fenntartotta. Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmába ütköző döntést hozott, és jogértelmezése sérti a jogalanyok jogbiztonsághoz kapcsolódó elvárásait és a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelméhez vezethet. A visszamenőleges jogalkalmazás eredményeképpen továbbá az adóhatóság és a Kúria az indítványozónak a már megszerzett tulajdonába beavatkozva hozott a tulajdonhoz való jogát sértő döntést. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata szerint valamely ügyben alkalmazandó jogszabály megállapítása a rendes bíróság hatásköre. Az indítványozó alkotmányjogi panaszban foglalt sérelmeit az eljáró bíróság alaposan, az Alaptörvény indítványozó által hivatkozott rendelkezései, valamint az irányadó alkotmánybírósági gyakorlat fényében vizsgálta, döntését részletesen, alkotmányjogi érvelést is felvonultató módon megindokolta. Az elsőfokú bíróság és a Kúria az ügy alapjogi jelentőségét felismerve, az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseit figyelembe véve döntötték el a felmerült vitás jogkérdést. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította. Az ügy előadó alkotmánybírója Patyi András alkotmánybíró volt.

Határozat

Forrás:

https://alkotmanybirosag.hu/ugyadatlap/?id=E1C135E38C11408CC1258C280061A21F