5/2025. Jogegységi határozat (Jpe.III.60.027/2024/13. szám)

A Kúria

Jogegységi Panasz Tanácsa

5/2025. Jogegységi határozat

(Jpe.III.60.027/2024/13. szám)

a keresetindítási határidő megtartottságának vizsgálatáról

A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a Kúria K.VII. tanácsának előzetes döntéshozatali indítványa alapján meghozta a következő

jogegységi határozatot:

1. A keresetlevélre vonatkozó, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 48. § (1) bekezdés i) pontjában írt pergátló akadályt a bíróságnak az egész eljárás során – a felülvizsgálati eljárásban is – hivatalból kell vizsgálnia.

2. A Kúria K.VII. tanácsa a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett Kfv.37.610/2023/8. számú határozat [31]-[34] bekezdéseiben foglalt jogértelmezéstől eltérhet. Az és a hasonló jogértelmezést tartalmazó határozatok a továbbiakban kötelező erejűként nem hivatkozhatók.

Indokolás

I.

[1]                    A Kúria K.VII. tanácsa (a továbbiakban: indítványozó tanács) a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 32. § (1) bekezdés b) pontja, valamint 33. § (1) bekezdés b) pontja alapján az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében előzetes döntéshozatali indítványt terjesztett elő a Kfv.37.767/2023. számú közterület-használati ügyben, mert el kíván térni a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett Kfv.37.610/2023/8. számú határozatától (a továbbiakban: referenciahatározat), valamint egyúttal követni kívánja a Kfv.37.497/2023/6., Kfv.37.537/2023/5., Kfv.37.495/2023/6. és Kfv.37.609/2023/7. számú, szintén a BHGY-ban közzétett határozatokat.

[2]                    Az indítványozó tanács a Bszi. 32. § (2) bekezdése alapján az előzetes döntéshozatali indítványának előterjesztése mellett a jogegységi határozat meghozataláig az eljárását a Kfv.37.767/2023. számú ügyben felfüggesztette.

II.

[3]                    Az indítvánnyal érintett határozatok tényállása szerint a felperes 2022. január 25-én közterület-használati hozzájárulás megadását kérte a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában álló közterületen, Budapest egyes aluljáróiban digitális információs berendezések elhelyezéséhez, 2022. március 31. napjától 2032. február 1. napjáig terjedő időtartamra.

[4]                    Az elsőfokon eljárt Budapest Főváros Önkormányzata Közgyűlésének Tulajdonosi Bizottsága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság vagy Tulajdonosi Bizottság) határozataiban a felperes által kért közterület-használathoz nem járult hozzá, a jogorvoslatról szóló tájékoztatásaiban a fellebbezés elektronikus úton történő benyújtásának helyeként az ugyfelszolgalat@budapest.hu hivatali elérhetőséget határozta meg. A felperes fellebbezése folytán eljárt Budapest Főváros Önkormányzatának Közgyűlése mint másodfokú hatóság az elsőfokú határozatokat a 2022. november 30. napján kelt határozataival helybenhagyta.

[5]                    A másodfokú határozatok jogorvoslati tájékoztatása szerint a keresetlevelet a Fővárosi Közgyűlés Tulajdonosi Bizottságához kell benyújtani (1052 Budapest, Városház utca 9-11., Postacím: 1840 Budapest) a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 39. §-a és az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (E-ügyintézési tv.) 9. §-a szerint. A pert Budapest Főváros Önkormányzata Közgyűlése ellen kell indítani.

[6]                    A felperes az alperes határozatait 2022. december 1. napján vette át, az azokat támadó keresetleveleit 2022. december 21-én elektronikus úton Budapest Főváros Kormányhivatalához küldte meg a K01-KH űrlap alkalmazásával. A Fővárosi Törvényszéknek címzett és a Budapest Főváros Önkormányzata Közgyűlése mint alperes ellen benyújtott keresetlevelek bal felső sarkában azt tüntette fel, hogy „Fővárosi Közgyűlés Tulajdonosi Bizottsága útján, elektronikusan előterjesztve”.

[7]                    Budapest Főváros Kormányhivatala 2022. december 22-én Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatala hivatali kapuján keresztül küldte meg az elsőfokú hatóságnak címzett keresetleveleket, amelyeket az alperes, Budapest Főváros Önkormányzata Közgyűlése továbbított a Fővárosi Törvényszéknek.

[8]                    Az alperes védekezése elsődlegesen a keresetlevelek visszautasítására, másodlagosan a keresetek elutasítására irányult. Alaki védekezése körében a Kp. 48. § (1) bekezdés i) és l) pontjára hivatkozással előadta, hogy a felperes nem a jogszabályban előírt módon – elektronikus úton, de nem e-Papír szolgáltatás igénybevételével –, továbbá téves helyen terjesztette elő a keresetlevelét, amelyet az irattovábbítás során sem az elsőfokú hatósághoz küldtek meg, hanem a Fővárosi Önkormányzat Főpolgármesteri Hivatalához, ezért az elkésett. Ez alól kivétel volt a Fővárosi Törvényszéken 5.K.700.345/2023. szám alatt folyamatban volt, a Kúria Kfv.37.610/2023/8. számú, felülvizsgálati eljárásban meghozott határozatával zárult közigazgatási per, amelyben az alaki védekezés a Kp. 48. § (1) bekezdés l) pontján alapult arra hivatkozással, hogy a felperes nem a jogszabályban előírt módon (elektronikus úton, de nem e-Papír szolgáltatás igénybevételével), továbbá téves helyen terjesztette elő a keresetlevelét.

[9]                    Az eljárt bíróságok pergátló akadályt nem állapítottak meg, az alperes határozatait az elsőfokú határozatokra kiterjedően megsemmisítették.

[10]              A Fővárosi Törvényszék 33.K.700.343/2023/14. számú – a Kúria Kfv.37.495/2023/6. számú végzésével felülvizsgált – ítéletével megsemmisített FPH058/699-10/2022. számú alperesi határozat és a Fővárosi Törvényszék 33.K.700.401/2023/9. számú – a Kúria Kfv.37.497/2023/6. számú végzésével felülvizsgált – ítéletével megsemmisített FPH058/977-11/2022. számú határozat jogorvoslati tájékoztatása kapcsán azt állapították meg a Fővárosi Törvényszék ítéletei, hogy ezek a jogorvoslati tájékoztatások nem tartalmazták, hogy milyen módon és hova kell előterjeszteni a keresetlevelet, ezért az előterjesztést határidőben megtartottnak kell tekinteni. Az alperes által hivatkozott jogesetet [Kpkf.40.960/2021/2. számú határozat (megjelent: BH 2022.83. számon)] és a Jpe.I.60.003/2022/9. számú jogegységi hatályú határozatot (a továbbiakban: Jogegységi Hatályú Határozat) a törvényszék figyelembe venni nem tudta, mert ezek nem a jogorvoslati kioktatás kérdésével foglalkoztak, hanem azzal, hogy az elsőfokú hatósághoz kell a keresetlevelet benyújtani.

[11]              A Kúria Kfv.37.537/2023/5. számú végzésével felülvizsgált 15.K.700.414/2023/9. számú ítélet a kereset elkésettsége vonatkozásában kifejtette, hogy a BH 2022.83. számon megjelent döntés volt az ügyben az irányadó, amelyből az következik, hogy tisztességes eljárás mellett önmagában a téves helyen történő benyújtás nem visszautasítási ok abban az esetben, ha a keresetlevél a Kp. 39. § (1) bekezdése szerinti közigazgatási szervhez (tehát az elsőfokú szervhez) határidőben megérkezik. A kúriai végzés tényállása szerint az ítélet egyéb indokolást e kérdésben nem tartalmazott.

[12]              A Kúria Kfv.37.609/2023/7. számú végzésével felülvizsgált 5.K.700.337/2023/9. számú ítélet a jogi érvelés körében azt állapította meg, hogy a jogorvoslati tájékoztatás nem volt teljes körű, mert nem volt megállapítható, hogy a keresetlevelet mely szervhez és milyen módon kell benyújtani. Rámutatott, hogy a Kúria joggyakorlata egységes abban, hogy a keresetlevelet csak akkor lehet visszautasítani, ha az alperes kioktatása a keresetlevél benyújtásának módját illetően teljes körű, ami jelen esetben nem volt megállapítható, ezért a Kp. 48. § (1) bekezdés l) pontja nem alkalmazható. Emellett kifejtette, hogy a Kúria által kialakított joggyakorlat értelmében a Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontja körében a határidő megtartottsága és a benyújtás helye együttesen vizsgálandó. Ennek kapcsán rögzítette, hogy általánosságban az önkormányzati szerveknek – így jelen esetben az első- és másodfokú hatóságnak – nincs külön hivatali kapuja, ilyen hivatali kaput az alperes sem jelölt meg határozatában, sem védiratában, ezért az elsőfokú szervhez határidőben benyújtottnak kellett tekinteni a keresetlevelet.

[13]              A Kúria Kfv.37.610/2023/8. számú ítéletével hatályában fenntartott 5.K.700.345/2023/10. számú jogerős ítélet ugyanezt az érvelést tartalmazta érdemben azzal, hogy az indokolást kifejezetten az l) pontra vonatkoztatta, mivel az alperes a védiratában csak e körben terjesztett elő perakadályra vonatkozó kifogást.

[14]              Az indítványozó tanács előtti ügyben a Fővárosi Törvényszék a 113.K.700.419/2023/11. számú ítéletében az alperes határozatának jogorvoslati tájékoztatását teljeskörűen, pontosan hivatkozta a BH 2022.83. számon megjelent eseti döntésre utalás mellett, egyebekben a Kfv.37.609/2023/7. számú határozattal felülvizsgált jogerős ítélet indokolását követte, ami érdemben egyezik a referenciahatározatban felülvizsgált jogerős ítélet indokolásával azzal a különbséggel, hogy a jogi okfejtés ebben az ügyben mind a Kp. 48. § (1) bekezdés i), mind az l) pontjára vonatkozott. Ez az ítélet kifejezetten kitért továbbá arra is, hogy az alperes állításával szemben a felperes keresetlevelének „fejrészében” (helyesen: bevezető részében) megjelölte, hogy a keresetlevelét az alperes Tulajdonosi Bizottsága útján kívánja előterjeszteni, erre figyelemmel tudta Budapest Főváros Kormányhivatala a keresetlevelet az alpereshez továbbítani. A törvényszék ítéletének [20] bekezdéséből az is kitűnik, hogy a törvényszék a Kp. 39. § (1) bekezdése szerinti elsőfokú szervhez történő megérkezésnek tekintette – a fenti körülmények között – az alperes elektronikus elérhetőségére történő megküldést.

[15]              Az alperes felülvizsgálati kérelmeiben – beleértve az előzetes döntéshozatali indítvány alapjául szolgáló és arra tekintettel felfüggesztett eljárásban előterjesztett felülvizsgálati kérelmet is – a Jogegységi Hatályú Határozatra hivatkozással állította, hogy az ítéletek megsértették a Kp. 39. § (1) bekezdését. Ezzel összefüggésben a referenciahatározat alapjául szolgáló eljárás kivételével a Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontjának megsértését is állította.

[16]              Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a Kfv.37.609/2023. számon folyamatban volt felülvizsgálati eljárásban a Kp. 48. § i) pontja mellett az l) pontra is hivatkozott, kitérve arra, hogy a jogorvoslati tájékoztatás azért nem volt hiányos, mert e-Papíron kellett benyújtani a keresetlevelet és nem ÁNYK űrlapon, és ilyen esetben nincs kötelezettsége arra, hogy a hivatali kaput specifikusan megjelölje. Kifejtette azt is, hogy a keresetlevelet mint szabadszöveges beadványt az elektronikus ügyintézésre vonatkozó jogszabályok szerint hozzá kell benyújtani, ám a felperes tévesen a kormányhivatalhoz nyújtotta be, majd onnan került a Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatal BPFPH hivatali kapujára. Erről állította, hogy ez nem a Kp. 39. § (1) bekezdése szerinti szervhez történő továbbítás.

[17]              A referenciahatározat esetében a felülvizsgálati kérelem annyiban különbözött a fentiektől, hogy a Kfv.37.609/2023. számon folyamatban volt ügyhöz kapcsolódó érvelést tartalmazott, de az alperes nem jelölte meg a Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontját, hanem ezeket az érveket kizárólag az l) pont kapcsán hivatkozta.

[18]              Az indítványozó tanács ügyében benyújtott felülvizsgálati kérelemben az alperes azt állította, hogy a Fővárosi Törvényszék a felülvizsgálni kért ítéletében tévesen és iratellenesen rögzítette a jogorvoslati tájékoztatás tartalmát, mert abban a Fővárosi Közgyűlés Tulajdonosi Bizottságát megjelölték, és a Jogegységi Hatályú Határozatra figyelemmel a téves helyen benyújtott kereset esetében a kereset (helyesen: „keresetlevél”) visszautasításának jogkövetkezménye automatikusan alkalmazható, ha téves helyen történő előterjesztést követően nem a Kp. 39. § (1) bekezdése szerinti szervhez történik a keresetlevél továbbítása.

[19]              A felülvizsgálati kérelmek azt nem tartalmazták, hogy az alperes álláspontja szerint melyik hivatali kapura történő beérkezés lett volna a megfelelő.

[20]              A Kúria Kfv.37.497/2023/6. számú végzésének [15] bekezdése kifejezetten utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét a felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem keretei között – a megjelölt jogszabálysértések mentén – vizsgálta felül, mindenekelőtt a keresetlevél téves helyen történt benyújtásával, ezáltal elkésettségével kapcsolatos felülvizsgálati érvelést értékelve. Kifejtette, hogy az Alkotmánybíróság és a Kúria következetes gyakorlata alapján a jogorvoslati tájékoztatás hiányos vagy téves volta miatt a felperest nem érheti hátrány, ugyanakkor az irányadó gyakorlat speciális űrlap használatának esetére vonatkozik, ezért az irányadó kúriai gyakorlat alkalmazása az ügyben fel sem merülhetett. Rámutatott: az alperes határozatának jogorvoslati tájékoztatása tartalmazta, hogy a keresetlevelet a Tulajdonosi Bizottsághoz kell benyújtani, ugyanakkor az a benyújtás módját tekintve valóban nem volt teljes körű {Kfv.37.497/2023/6., Indokolás [18]}. Ez azonban – érvelése szerint – nem hatott ki az ügyre, mivel a felperes eleve téves helyre küldte meg a keresetlevelet, tehát nem a téves tájékoztatás volt az oka a tévedésnek. Kifejtette: a védiratban hivatkozott pergátló akadályra figyelemmel a felülvizsgálattal támadott ítéletnek részletes indokolást kellett tartalmaznia a pergátló akadály hiánya körében, azonban az indokolásból nem volt megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság mely időpontot tekintette a keresetlevél elsőfokú szervhez történő megérkezése idejének. Erre vonatkozóan az elsőfokú bíróság nem állapított meg tényállást, ítélete sem a felek nyilatkozatán, sem a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelésén alapuló jogi indokolást nem tartalmazott. Hangsúlyozta, hogy a Kúria előtt bizonyítás felvételének nincs helye, ezért a rendelkezésre álló adatok alapján kellett dönteni. Ezek alapján megállapítható volt, hogy az alperes jogorvoslati tájékoztatása a benyújtás helye tekintetében megfelelő volt, azonban a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Jogegységi Hatályú Határozat alkalmazásához nem állt rendelkezésre elegendő adat, mert az elsőfokú hatósághoz (Tulajdonosi Bizottsághoz) való érkezésre vonatkozó tények, adatok teljes hiánya, és ezzel összefüggésben az alaki védekezés körében előadottak vizsgálatának mellőzése a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. § (4) és (5) bekezdése szerinti indokolási kötelezettségének megszegését eredményezte, ami nem volt a felülvizsgálati eljárásban pótolható. A megismételt eljárásra előírta, hogy a bíróságnak azt kell vizsgálni, mikor érkezett meg a keresetlevél az elsőfokú szervhez, és ennek tükrében tud a pergátló akadály fennállásáról dönteni.

[21]              A Kúria Kfv.37.537/2023/5. számú végzése a Kfv.37.497/2023/6. számú végzés érvelése mentén állapította meg, hogy az alperes alappal hivatkozott arra, hogy a jogerős ítéletből nem állapítható meg, hogy az eljárt bíróság mely időpontot tekintette a keresetlevél első fokon eljárt közigazgatási szervhez (Tulajdonosi Bizottsághoz) történő megérkezésének. Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a keresetlevél „alpereshez” való megérkezését állapította meg, az alperes azonban kétfokú eljárásban nem azonos az elsőfokú hatósággal.

[22]              A Kfv.37.495/2023/6. számú végzés a bíróság új eljárásra utasítását azzal indokolta, hogy a felülvizsgálati kérelem és a védirat a keresetlevél elkésettségét állította, ezt az eljárt bíróság hivatalból vizsgálta – mivel azt az egész eljárás során a Kp. 48. § (2) bekezdése szerint hivatalból kell figyelembe venni –, de az erre vonatkozó bizonyítást nem fejezte be, így nem volt megállapítható, hogy a keresetlevél elkésett-e. Mindezért új eljárást rendelt el. A megismételt eljárásra előírta a keresetindítási határidő megtartottságához szükséges tények pontos rögzítését, és rámutatott, hogy az így megállapított tények alapján kell dönteni a Kp. 48. § (1) bekezdéséről mint pergátló akadályról, a kúriai gyakorlat és a tisztességes hatósági eljárás követelményeinek tükrében.

[23]              A Kfv.37.609/2023/7. számú végzés a felülvizsgálati kérelemben előadott vitatásra tekintettel {Indokolás [17]} rögzítette, hogy a bíróságnak – beleértve a perorvoslatokat is – hivatalból kell vizsgálnia a pergátló akadályokat, és a védiratban megjelölt pergátló akadályra történt hivatkozásra figyelemmel nemcsak vizsgálni, de indokolni is kellett annak hiányát. E kötelezettségeinek eleget tett az eljárt bíróság, e körben az indokolási kötelezettségét nem sértette meg {Indokolás [22]}. Tényként rögzítette, hogy a jogorvoslati tájékoztatás teljes körű volt a benyújtás helye tekintetében {Indokolás [27]}, ezért ez nem lehetett a téves benyújtás oka. Ehhez képest álláspontja szerint tévesen hivatkozta a Kúria joggyakorlatát az eljárt bíróság ítélete, mivel az e kérdésben irányadó Kfv.39.128/2020/2., Kpkf.37.370/2019/2. és Kpkf.37.372/2019/2. számú határozatok csak arra az esetre vonatkoznak, amikor a közigazgatási szerv speciális, kötelezően használandó űrlapot rendszeresít. Ilyenkor a jogorvoslati tájékoztatásnak magában kell foglalnia ennek az űrlapnak a pontos elérhetőségét. Jelen esetben érvelése szerint erről nem volt szó, ezért ebben a kérdésben nem volt irányadó az említett kúriai joggyakorlat. Helyesen tulajdonított jelentőséget az elsőfokú bíróság annak, hogy mikor érkezett meg a keresetlevél a megfelelő helyre, az első fokon eljárt hatósághoz, azaz a Tulajdonosi Bizottsághoz. Ezt azonban az eljárt bíróság nem vizsgálta, úgy tekintette, mintha a Főpolgármesteri Hivatal a Kp. 39. § (1) bekezdése szerinti elsőfokú szerv lenne. Ezt azzal indokolta, hogy az elsőfokú szerveknek és általában önkormányzati szerveknek nincs külön hivatali kapuja. Erre vonatkozóan azonban az ítélet indokolást nem tartalmaz, ennek hiányában ennek az álláspontnak a helyessége nem volt megítélhető {Indokolás [29]}. Mindezért azt állapította meg, hogy a keresetlevél elsőfokú hatósághoz történő megérkezésére nincs adat. A Kúria a felülvizsgálati eljárásban bizonyítást nem folytathat le, ezért úgy rendelkezett, hogy a megismételt eljárásban kell az elsőfokú bíróságnak megállapítania, hogy a Tulajdonosi Bizottsághoz ténylegesen mikor érkezett meg a keresetlevél. Utalt arra is, hogy az álláspontja kialakításakor a Kúria mely végzéseire volt figyelemmel.

[24]              A Kúria a referenciahatározatban az elsőfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta; pergátló akadályt nem állapított meg, rámutatva, hogy a keresetlevél az alperes hivatali kapuján keresztül az elsőfokú szervhez 2022. december 22-én megérkezett, és ezzel a ténymegállapítással szemben az alperes felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő {Indokolás [33]}. Kifejtette, hogy a fentebb ismertetett négy ügy nem volt ügyazonos az adott üggyel abban a tekintetben, hogy ebben az ügyben a Kúria csak a Kp. 48. § (1) bekezdés l) pontját vizsgálhatta, mivel az i) pontra nem hivatkozott a védirat, így erre vonatkozóan kötelező indokolást nem tartalmazott – és nem is kellett tartalmaznia – a felülvizsgálattal támadott ítéletnek. Különbségként jelölte meg továbbá, hogy ebben az ügyben – szemben a korábbi ügyekkel – volt adat arra nézve, hogy az elsőfokú szervhez mikor érkezett meg a keresetlevél. Egyrészt az alperes védirata tartalmazta a december 22-i érkeztetést, másrészt rendelkezésre állt a BIIR bírósági nyilvántartó rendszerben az 1/24 szám alatti metaadat a 2022. december 22-i benyújtás tényéről, harmadrészt a támadott ítélet [24] bekezdése tartalmazott indokolást arra nézve, hogy a Fővárosi Önkormányzat hivatali kapujába történő megérkezést az elsőfokú hatósághoz való megérkezésnek tekintette, és e ténymegállapítás iratellenességét a felülvizsgálati kérelem nem vitatta.A referenciahatározat [34] bekezdése kifejezetten rögzítette, hogy kérelem hiányában, ezt a kérdést már vita tárgyává nem tehette, így csak a Kp. 48. § (1) bekezdés l) pontjának való megfelelősséget vizsgálhatta.

[25]              A Kúria a referenciahatározatban az l) pont tekintetében hivatkozott a Kfv.37.497/2023/6. számú végzésre, amely a jogorvoslati tájékoztatás teljeskörűségének hiányát megállapította. E körben kifejtette, hogy az E-ügyintézési tv. 9. §-ára utalás nem volt elegendő útmutatás, ugyanis ebből nem tűnik ki, hogy rendszeresített űrlapon vagy e-Papír használatával kellett-e benyújtani a keresetlevelet. Összességében megállapította, hogy a felülvizsgálni kért ítélet tartalmazott tényállást arra nézve, hogy az elsőfokú szervhez mikor érkezett meg a keresetlevél, továbbá mivel a jogorvoslati tájékoztatás sem volt teljes körű a benyújtás elektronikus módja tekintetében, ezért a Kp. 48. § (1) bekezdés l) pontja alapján visszautasításnak nem volt helye.

III.

[26]              Az indítványozó tanács a Bszi. 32. § (1) bekezdés b) pontja alapján indítványozta jogegységi eljárás lefolytatását abban a kérdésben, hogy a keresetindítási határidő megtartottságát, azaz a keresetlevél elkésettségét mint pergátló akadályt a bíróságnak a teljes eljárás során – ideértve a felülvizsgálati eljárást is – hivatalból kell-e figyelembe vennie a Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontja, (2) bekezdése, 81. § (1) bekezdés a) pontja, valamint a 85. § (3) bekezdés c) pontja alapján. Egyúttal kérte annak engedélyezését, hogy a referenciahatározattól eltérhessen.

[27]              Kifejtette, hogy a keresetindítási határidő megtartottságának vizsgálata körében az ügyek lényegi összevethetősége a Kúria előzőekben ismertetett Kfv.37.497/2023/6., Kfv.37.537/2023/5., Kfv.37.495/2023/6., Kfv.37.609/2023/7. számú határozataival lezárt felülvizsgálati ügyekben, valamint az indítványozó tanács előtt folyamatban lévő ügyben fennáll. Álláspontja szerint a keresetlevél elkésettségét [Kp. 48. § (1) bekezdés i) pont] mint pergátló akadályt a bíróságnak az egész eljárás – a felülvizsgálati eljárásban is – hivatalból kell figyelembe vennie, attól függetlenül, hogy erre az alperes hivatkozott-e vagy sem, ezért irreleváns a referenciahatározatban megjelenő azon elhatárolás az ügyazonosság körében, hogy a Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontjára a konkrét ügyben nem történt hivatkozás. Ugyanakkor rámutatott, hogy az elsőfokú eljárásban volt utalás arra, hogy a felperes keresetlevele elkésett (a 9. sorszámú előkészítő iratban, illetve a tárgyaláson), továbbá a felülvizsgálati kérelem tartalmilag is hivatkozott az elkésettségre, mivel a Jogegységi Hatályú Határozat az i) pont alkalmazhatóságáról szól. Rögzítette, hogy a referenciahatározat alapjául szolgáló ügyben sem merült fel konkrét adat arra vonatkozólag, hogy a Tulajdonosi Bizottsághoz pontosan, ténylegesenmikor érkezett meg, megérkezett-e egyáltalán a keresetlevél.

[28]              Kifejtette azt is, hogy az alpereshez vagy Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatalához történő megérkezésnek semmiféle jelentősége nincsen, mert az elsőfokú szervhez való megérkezésnek van relevanciája, e körben a Kúria Kfv.37.609/2023/7. számú határozatának [29] bekezdésére hivatkozott.

[29]              Az indítványozó tanács a Kúria Kfv.37.497/2023/6., Kfv.37.537/2023/5., Kfv.37.495/2023/6., Kfv.37.609/2023/7. számú, BHGY-ban közzétett végzéseit jelölte meg olyan határozatokként, amelyeknek jogértelmezése azonos (az elsőfokú szervhez történő tényleges megérkezést kell vizsgálni), és úgy foglalt állást, hogy azokat kívánja követni, amely révén biztosítható, hogy az elkésett keresetlevél érdemi elbírálására ne kerülhessen sor. Mindez – mutatott rá – egyúttal azt eredményezi, hogy döntése ellentétes lesz a referenciahatározatnak a pergátló akadály hiánya körében kifejtett érvelésével.

IV.

[30]              A legfőbb ügyész véleményében a Kp. keresetlevél visszautasítására és a felülvizsgálati eljárás korlátaira, valamint a bíróság indokolási kötelezettségére vonatkozó rendelkezéseivel összefüggésben fejtette ki álláspontját. E rendelkezések vizsgálata körében kifejtette, hogy a bíróság a Kp. 48. § (2) bekezdése alapján az (1) bekezdés a)-j) pontjában szabályozott perakadályokat az egész eljárás során hivatalból veszi figyelembe, és pergátló akadály észlelése esetén a Kp. 81. § (1) bekezdés a) pontja alapján az eljárást megszünteti. Rámutatott: a pergátló akadály megállapításával kapcsolatos hiányos tényadatra nézve a bíróság a Kp. 78. § (5) bekezdés a) pontja alkalmazásával hivatalból bizonyítást rendel el. Utalt arra, hogy ha a keresetlevél benyújtására nyitva álló határidő megtartottságára nézve nincs tényállás megállapítva, vagy az hiányos, úgy a bírósági határozat e tekintetben felülvizsgálatra alkalmatlan, figyelemmel arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban a Kp. 120. § (5) bekezdése alapján bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúriának a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján kell döntenie. Rámutatott továbbá arra, hogy ha az eljárásban a Kp. 39. § (1) bekezdése szerint előírt jogi tények megállapítására sor került, úgy a bíróságot e megállapítások megalapozottságára nézve indokolási kötelezettség terheli a Kp. 84. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 346. § (5) bekezdésében foglaltaknak megfelelően. A bíróság indokolási kötelezettsége nem mellőzhető a hivatalból vizsgálandó jogi tények vonatkozásában sem, amennyiben erre nézve az alaphatározat megállapítást tartalmaz.

[31]              Összefoglalva: a felvetett jogkérdésre a válasza az volt, hogy a keresetlevél elkésettsége mint pergátló akadály megállapítása szempontjából releváns körülmény, hogy a keresetlevél mikor érkezett meg az elsőfokú közigazgatási szervhez. A Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontjában foglaltak bírói vizsgálatának nem akadálya az, ha a keresetlevél elkésettségére való hivatkozást a védirat nem tartalmazza, mert a pergátló akadályt a teljes eljárás során a bíróságnak hivatalból kell figyelembe vennie. Amennyiben a keresetlevél elsőfokú hatósághoz érkezésére, annak időpontjára nincs adat, vagy az erre vonatkozó megállapítások az elsőfokú bíróság ítéletében nincsenek megfelelően indokolva, ezek a hiányosságok álláspontja szerint a felülvizsgálati eljárásban már nem pótolhatók, amelynek következtében az ügy érdemi felülvizsgálatra alkalmatlan.

V.

[32]              A Jogegységi Panasz Tanács az indítványozó tanács által feltett kérdésben az alábbiak szerint foglalt állást.

[33]              Az ügyazonosság összetett jogfogalom, amelyet mindig esetről esetre kell vizsgálni. Ennek során szigorúan kell venni az összehasonlított bírói döntésekben alkalmazott, a jogegységi panasz szempontjából releváns jogszabályok egyezőségét és a jogértelmezésnél értékelendő tények lényegi hasonlóságát. A jogértelmezés a konkrét tényálláshoz kötődik, így egy határozat elvi tartalmát, az adott jogi norma értelmét mindig a teljes tényállás figyelembevételével kell megállapítani. Lényeges tényállásbeli eltérés mellett a közzétett jogértelmezés már nem irányadó. {Jpe.II.60.008/2022/8., Indokolás [26]}

[34]              A kúriai határozat jellemzően akkor minősül precedensnek, ezáltal követendőnek, ha az mind ténybelileg, mind jogilag lényeges pontokon hasonlít a konkrét ügyhöz. Két egymással maradéktalanul megegyező tényállású ügy bizonyosan nem létezik. Ezért a jogegységi panasz intézményének kiüresedéséhez vezetne, ha az ügyazonosság kizárólag csak a teljesen egyforma tényállások esetében lenne megállapítható. Ehelyett az ügyazonosság szempontjából azok a hasonló tényállások vehetők figyelembe, amelyek a releváns jogkérdés megítélése szempontjából egyáltalán nem, vagy csupán jelentéktelen mértékben térnek el egymástól. Ha tehát a felmerülő azonos jogkérdés esetén a tényállások kizárólag nem fontos, mellékes elemeikben mutatnak különbözőséget, akkor az ügyek azonosnak mondhatók. Mindig alapos vizsgálatot igényel annak megítélése, hogy az eltérő tényállási elemek érdemi relevanciával bírnak-e az eldöntendő jogkérdés szempontjából {Jpe.II.60.008/2022/8., Indokolás [27]}.

[35]              A Jogegységi Panasz Tanács a fenti joggyakorlat alapján azt állapította meg, hogy a releváns tényállási elemek tekintetében az ügyazonosság megállapítható az indítványozó tanács ügye, valamint a referenciahatározat és a többi hivatkozott határozat között. A Kúria a referenciahatározatban az alpereshez, illetve a Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatalához való megérkezés tényét azonosította a keresetlevélnek az elsőfokú hatósághoz történő megérkezésével, mivel ezt a kérdést nem vizsgálta, hanem a felülvizsgálat korlátaira tekintettel nem vizsgálható tényként kezelte. Ezzel szemben a Kúria a többi hivatkozott határozatában a keresetlevélnek az alpereshez való megérkezését nem azonosította az elsőfokú hatósághoz történő megérkezéssel, mivel az ahhoz szükséges tények nem álltak rendelkezésre.

[36]              Az indítványozó tanács azt állítja, hogy ha a Kúriának a referenciahatározatot hozó tanácsa vizsgálta volna az alpereshez vagy Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatalához és az elsőfokú hatósághoz történő megérkezés azonosságának kérdését ebben a kétfokú eljárásban, akkor nem állapíthatta volna meg az azonosságot az alperes hivatali kapuján történő benyújtás és az elsőfokú szervhez való beérkezés között, mert ennek megállapításához nem álltak rendelkezésre az ehhez szükséges tények, ahogy azt a Kúria Kfv.37.609/2023/7. számú határozata egyértelműen leszögezte.

[37]              A tényállás az indítványozó tanács által hivatkozott ügyekben teljesen azonos a keresetlevélnek a Fővárosi Önkormányzat Polgármesteri Hivatala hivatali kapuján keresztüli megküldéséig.

[38]              A Jogegységi Panasz Tanács e vonatkozásban megállapította, hogy a Kfv.37.609/2023/7. számú végzés [21] bekezdése rögzíti, hogy a Kp. 48. §-ában szereplő perakadályokat a bíróságnak az egész eljárása során – ideértve a perorvoslatokat is – hivatalból kell vizsgálnia. Következésképpen a Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontja szerinti vizsgálatot el kellett volna végezni a referenciahatározatot hozó tanácsnak, és ez esetben arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy nem állapítható meg milyen tényekre alapította a bíróság azt a megállapítását az elsőfokú eljárásban, hogy az alperesnek csak egy hivatali kapuja van, az elsőfokú szervnek nincs önálló hivatali kapuja, és ezért a keresetlevelet a Kp. 39. § (1) bekezdése szerinti szervhez megérkezettnek kell tekinteni.

[39]              A Kp. 48. § (2) bekezdése szerint a bíróság az (1) bekezdés a)-j) pontjában foglaltakat az egész eljárás során hivatalból veszi figyelembe. A Kp. 81. § (1) bekezdés a) pontja előírja, hogy a bíróság az eljárást annak bármely szakaszában megszünteti, ha a Kp. 48. § (1) bekezdés a)-i) pontjai alapján a keresetlevél visszautasításának lett volna helye. A Kp. 78. § (5) bekezdés a) pontja alapján az elsőfokú bíróság erre hivatalból bizonyítást rendelhet el, míg a felülvizsgálati eljárásban a Kp. 120. § (5) bekezdése alapján bizonyításnak nincs helye. Mindebből következik, hogy a felülvizsgálati eljárásban a Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontja szerinti pergátló akadályt vizsgálni kell, és ha a rendelkezésre álló adatok alapján nem dönthető el a pergátló akadály fennállása, vagy fenn nem állása, akkor bizonyítást erre nem folytathat le, ezért emiatt a felülvizsgálati kérelemmel támadott bírósági határozatot felülvizsgálatra alkalmatlannak kell tekintenie. Ennek jogkövetkezménye a felülvizsgált bírósági határozat hatályon kívül helyezése és a bíróság e körben új eljárásra utasítása.

[40]              Mindezek alapján az indítványozó tanács dönthet úgy, hogy ha a rendelkezésre álló tények alapján nem állapítható meg, hogy az alpereshez, illetve a főpolgármesteri hivatalhoz való benyújtás valóban a Kp. 39. § (1) bekezdése szerinti szervhez történő „tényleges megérkezésnek”, pontosabban benyújtásnak felel meg, akkor ennyiben a referenciahatározat jogértelmezésétől eltérhet.

[41]              Alátámasztja mindezt a Jogegységi Panasz Tanács gyakorlata is, amely szerint vizsgálni kell ezeket a körülményeket, ha „Budapest Főváros Kormányhivatala, mely szervhez tévesen került benyújtásra a keresetlevél, olyan időben továbbította az elsőfokú szerv hivatali kapujára a keresetlevelet, amely esetében a határidőben való érkezés lehetősége felmerülhetett. […] A vizsgált joggyakorlat alapján megállapítható, hogy a keresetlevél Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontjában meghatározott esetben történő visszautasítása vonatkozásában a BH2021.5.152. számon közzétett döntésben foglalt elvi tételt a Kúria továbbra is irányadónak tekinti, ezt számos kúriai határozat megerősítette és kiegészítette […] Kpkf.IV.40.967/2021/4. számú végzésében a Kúria kifejtette, hogy a keresetlevél előterjesztésének időpontja az az időpont, amikor a fél a keresetlevelet megfelelő helyen előterjeszti vagy, amennyiben nem a megfelelő helyre nyújtja be, úgy amikor a keresetlevél a megfelelő közigazgatási szervhez megérkezik (Kpkf.VI.39.206/2021/2.; Kfv.III.37.409/2017/4.). Rögzítette azt is, hogy a tisztességes eljáráshoz való jogból is eredően az, hogy a jogalkotó nem nevesíti a téves helyen történő előterjesztést külön visszautasítási okként, nem értékelhető az ügyfelek hátrányára, a határidő megtartottságát ebben az esetben vizsgálni kell. Ha a keresetlevél határidőben megérkezik a Kp. 39. § (1) bekezdése szerinti közigazgatási szervhez, úgy az nem lehet elkésett, a Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontja szerinti visszautasítási ok nem alkalmazható, arról a bíróságnak érdemben döntenie kell. Azonos elvi álláspontot tartalmaznak többek között a Kpkf.41.008/2021/2., Kpkf.40.968/2021/4., Kpkf.40.998/2021/2., Kpkf.40.994/2021/2., Kpkf.41.005/2021/2., Kpkf.40.977/2021/4., Kpkf.40.967/2021/4., Kpkf.40.957/2021/4. számú végzések.” {Jpe.I.60.007/2022/6., Indokolás [23]-[24]}

[42]              A Jogegységi Panasz Tanács Jpe.I.60.003/2022/9. számú jogegységi hatályú határozata azt is kifejtette továbbá, hogy „a téves helyre történő benyújtás és a téves módon történő benyújtás egymástól eltérő, két különböző eset, ennek megfelelően más-más jogkövetkezménnyel járnak. A Kp. 48. § (1) bekezdés l) pontjában foglalt, »nem a jogszabályban meghatározott módon« kitétel nem a téves helyre, hanem az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvényben (a továbbiakban: E-ügyintézési tv.) meghatározott módtól eltérően, a nem megfelelő elektronikus nyomtatványon történő, téves módon való benyújtást jelenti, értelmezése e törvény szerint lehetséges, míg a téves helyre történő előterjesztés a Kp. 48. (1) bekezdés i) pontja alkalmazásához vezet, ha – a kivételek hiányában – a Kp. 39. § (1) bekezdésétől eltérő helyre, határidőben a keresetlevél nem került előterjesztésre. A téves helyre való benyújtás esetére a Kp. 48. § (1) bekezdés l) pontjának alkalmazása értelmetlenné és feleslegessé tenné, kiüresítené a Kp. 39. § (3) bekezdésében foglalt kivételt tartalmazó szabályt (amely szerint: »A keresetlevelet határidőben benyújtottnak kell tekinteni, ha azt a jogi képviselő nélkül eljáró felperes – határidőn belül – tévesen a bírósághoz vagy a közigazgatási szerv jogorvoslati szervéhez nyújtotta be.«), továbbá kiüresedne a Kp. 39. § (1) bekezdésének utolsó mondata is, mivel ebben az esetben a jogi képviselővel eljáró fél akár a határidőn túl is benyújthatná közvetlenül a bíróságnál a keresetlevelét, mert a Kp. 49. § (1) bekezdése alapján a keresetlevél benyújtása joghatásainak fennmaradását tartalmazó szabályok alkalmazhatósága miatt a keresetlevelet újból benyújthatja, mely e szabály kijátszásához vezetne.” {Jpe.I.60.003/2022/9., Indokolás [29]}.

[43]              Ebből pedig egyenesen következik, hogy a továbbküldés során a Kp. 48. § (1) bekezdés l) pontjának való megfelelést nem kell vizsgálni, kizárólag az elsőfokú hatósághoz történő tényleges megérkezést.

[44]              Tekintettel arra, hogy a Kúria a referenciahatározatban az ügyet érdemben bírálta el, az ügy érdemi részében felmerült jogkérdések a jelen jogegységi eljárásnak nem voltak tárgyai, ezért csak a keresetlevél pergátló akadályainak hivatalbóli vizsgálatára vonatkozó jogértelmezése nem alkalmazható a továbbiakban.

VI.

[45]              Mindezekre tekintettel a Jogegységi Panasz Tanács a Bszi. 24. § (1) bekezdés c) pontja, 25. §-a, 32. § (1) bekezdés b) pontja, 33. § (1) bekezdés b) pontja, valamint 40. § (1) és (2) bekezdései alapján, a bíróságok jogalkalmazása egységének biztosítása érdekében [Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdés] a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.

[46]              A Jogegységi Panasz Tanács a Bszi. 42. § (1) bekezdése alapján a jogegységi határozatot a Magyar Közlönyben, a BHGY-ban, a bíróságok központi internetes honlapján és a Kúria honlapján közzéteszi. A jogegységi határozat a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező.

Budapest, 2025. április 28.

Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Kovács András s.k. előadó bíró, Dr. Varga Zs. András s.k. bíró, Dr. Balogh Zsolt Péter s.k. bíró, Dr. Bartkó Levente s.k. bíró, Dr. Csák Zsolt s.k. bíró, Dr. Darák Péter s.k. bíró, Dr. Domonyai Alexa s.k. bíró, Dr. Döme Attila s.k. bíró, Dr. Dzsula Marianna s.k. bíró, Dr. Farkas Attila s.k. bíró, Dr. Harangozó Attila s.k. bíró, Dr. Kalas Tibor s.k. bíró, Dr. Kurucz Krisztina s.k. bíró, Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. bíró, Dr. Sperka Kálmán s.k. bíró,           Dr. Tánczos Rita s.k. bíró

Dr. Kovács András bíró többségi határozattól eltérő álláspontja

[47]              A határozat rendelkező részével nem értek egyet.

[48]              Nincs ügyazonosság a referenciahatározat és az indítvánnyal érintett eljárás tényei között. Az indítvánnyal érintett ügyben a felülvizsgálati kérelem vitatta a Kp. 48.§ (1) bekezdés i) pontját, szemben a referenciaügy felülvizsgálati kérelmével. Így a hivatalbóli eljárás lehetősége az indítvánnyal érintett ügyben fel sem merült, e vonatkozásban a referenciahatározattól való eltérés szükségességének még az elméleti lehetősége sem állt fenn.

[49]              Emellett a közigazgatási perben a jelenleg hatályos szabályok alapján nem kell a felülvizsgálati eljárásban, a meghatározott okra történő befogadást követően, az ügy érdemének vizsgálata során a keresetlevél pergátló akadályait – felek által előadott konkrét hivatkozás hiányában – hivatalból vizsgálni, csak akkor, ha anélkül a felülvizsgálati kérelem érdemben nem bírálható el.

[50]              Ebben az esetben is csak a pergátló akadály megállapításának, és ennek megfelelően a per megszüntetésének lehet helye. Amennyiben a per megszüntetésének nincs helye, beleértve azt az esetet amikor a rendelkezésre álló iratok alapján a per megszüntetésének feltételei nem állapíthatók meg, és a felek sem hivatkoznak pergátló akadályra, nem kötelező a hivatalból történő vizsgálat és erre vonatkozó indokolás sem. Ebben az esetben a Kúria eljáró tanácsának mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy az adott pergátló akadály körében fennálló kétségeknek van-e olyan kapcsolata a felülvizsgálati kérelemmel vitatott érdemi kérdésekkel, ami nem teszi lehetővé az érdemi felülvizsgálatot.

[51]              Emellett az indítvány tévesen azonosította a jogkérdést, amelyben jogegységi eljárás lefolytatása felmerülhet. A vizsgált jogkérdésben az érintett határozatok álláspontja azonos, míg azon jogkérdés vonatkozásában, amelyben a referenciahatározat eltér a Kfv.VII.37.497/2023/6. számú végzéstől (továbbiakban: VII tanács 1. végzése), a referenciahatározat álláspontja a helyes.

I.

[52]              Az indítvány tárgyává tett jogkérdésben nincs eltérés a kúriai határozatok között.

[53]              A referenciahatározat [33] bekezdése rögzíti, hogy a felülvizsgálni kért, elsőfokon eljáró Főváros Törvényszék ítéletének [24] bekezdése rögzítette, hogy „a 2022. december 22-én a Budapest Főváros Polgármesteri Hivatalához továbbított keresetlevelet az elsőfokú bíróság akként tekintette, hogy az a Fővárosi Önkormányzat szervéhez, azaz az elsőfokú hatósághoz érkezett meg, mely ítéleti megállapítással szemben jelen jogvitában az alperes felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő.” A referenciahatározat [34] bekezdése éppen arról szól, hogy ezt a kérdést nem vizsgálhatta a Kúria, tehát a [24] bekezdésben foglaltakat tényként fogadta el, miközben az abban foglalt jogi álláspontot – miszerint az elsőfokú hatósághoz kell a keresetlevélnek megérkeznie – semmilyen módon nem vitatta, tehát azzal egyetértett, hiszen azt alkalmazta.

[54]              Megítélésem szerint ezért teljesen egyértelmű, hogy az indítvány által megfogalmazott jogkérdésben, miszerint az elsőfokú hatósághoz kell megérkeznie a keresetlevélnek nincs eltérés a referenciahatározat és a többi tanács hivatkozott végzése között. Az eltérő határozati rendelkezés következésképp kizárólag abból adódik, hogy az ügyazonosság nem állapítható meg a tények vonatkozásában.

II.

[55]              Az indítvány és a konkrét ügy tényei eleve nem alkalmasak arra, hogy a jogegységet biztosítsák.

[56]              Szükséges rámutatni, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás funkciója nem az, hogy az indítványozó tanács szerinti azonos tényállás mellett azonos döntések szülessenek (ez a jogegységi panasz eljárás egyik funkciója lehet), mert a referenciahatározatot még ügyazonosság esetén sem lehet megsemmisíteni ebben az eljárásban.

[57]              Az előzetes döntéshozatali eljárás eredménye csak az lehet, hogy az indítványozó tanács a konkrét ügyben a saját meggyőződése szerinti helyes döntést hozhassa meg. Ezért, ha ez a hat ügy azonos tényállású volna, akkor is legalább egy ügyben eltérő kúriai ítélet marad hatályban a jogegységi határozat meghozatalát követően is, melyből csak a [31]-[34] bekezdések a jövőben nem hivatkozhatók, de az ügy érdemére vonatkozó iránymutatások irányadóak maradnak.

[58]              Az indítványozó tanács által kívánt döntés valójában nem dönti el érdemben az ügyet, ezt követően elsőfokú bírósági eljárásra fog sor kerülni. Ennek során még ha el is tér az indítványozó tanács a konkrét ügyben a referenciahatározattól, ez az ítélet továbbra is mint jogerős kúriai ítélet irányadó maradhat az ügy érdemében az elsőfokú bíróság számára.

[59]              Ez azért lehetséges, mert az indítványozó tanács az ügy érdemét el nem döntő végzést kíván hozni, míg a referenciahatározat viszont ítélettel érdemben eldöntötte az ügyet. Ahhoz, hogy az indítvány a célját elérje, határozott ítéleti jogértelmezésre kellett volna indítványt tenni, mert csak ez esetben fog a jogegységi határozat az indítvánnyal felvetett jogkérdésben kötőerővel bírni az elsőfokú bíróságok felé, és nem a referenciahatározat.

[60]              Ehhez azt kellett volna indítványozni, hogy a jogegységi határozat állapítsa meg, hogy az alpereshez történő benyújtás a konkrét ügyekben nem minősül az elsőfokú hatósághoz történő benyújtásnak. Ilyet azonban egyetlen hivatkozott kúriai végzés és az indítvány sem állít.

[61]              Ítélettel szemben az ügy érdemét el nem döntő végzés általában nem állítható szembe, hiszen az nem dönti el az ügy érdemét. Ha eldöntené, nem lenne szükség új eljárásra, és nem végzést, hanem ítéletet kéne hoznia a Kúriának. Az ilyen végzéseknek még nincs a konkrét ügyre vonatkozó végleges tényállása, tehát az ügyazonosság fogalmilag nem állapítható meg azon jogi álláspontok tekintetében, amelyek bizonyos feltételezett és a megismételt eljárás eredményeként kialakuló esetleges, még nem ismert tényállásokra vonatkoztatható.

[62]              Az indítvány maga jelzi, hogy azt kívánja elérni, hogy elkésett keresetlevelek ne kerüljenek elbírálásra. Ez a cél azonban előzetes döntéshozatali eljárással nem érhető el jelen esetben, hiszen referenciahatározattal érintett ügyben nem volt elkésettség megállapítható és a többi ügynek pedig még nem tudjuk a végeredményét, hogy ez helyes, avagy helytelen álláspont-e. Ugyanakkor ebben a kérdésben jogegységi határozat sem született, ezért az elsőfokú bíróságokra nézve a referenciahatározat lesz továbbra is a precedensértékű határozat.

III.

[63]              Az indítványozó tanács kérelemre jár el az adott jogkérdésben, ezért referenciahatározat hivatalbóli eljárási kötelezettsége olyan jogkérdés, amely előtte nem merült fel, ezért az attól való eltérés engedélyezésére nincs szükség.

[64]              Az indítványozó tanácsnak, figyelemmel a Kúria irányadó VII. tanács 1. végzésére – és e vonatkozásban is azt követő többi kúriai határozatra is – kérelemre kell eljárnia, és nem hivatalból, szemben a referenciahatározatot hozó tanáccsal. A Kúria VII. tanács 1. végzésének [15] bekezdése kifejezetten rögzíti: „A Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp.115.§ (2) bekezdése folytán alkalmazandó 108.§ (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem – keretei között a megjelölt jogszabálysértések mentén- vizsgálta felül, mindenekelőtt a keresetlevél téves helyen történt benyújtásával, ezáltal elkésettségével kapcsolatos felülvizsgálati érvelést értékelve.” Ebből az következik, hogy a Kúria VII. tanács 1.  végzése – ahogy az ezt követő többi i) pontot vizsgáló tanács is – kérelemre, és nem hivatalból járt el. A Kfv.VI.37.609/2023/7. számú végzés (továbbiakban VI. tanács végzése) [21] bekezdése ugyan rögzíti, hogy a Kp. 48. §-ában szereplő perakadályokat a bíróságnak az egész eljárása során – ideértve a perorvoslatokat is – hivatalból kell vizsgálnia, azonban ebből az következik csak, hogy a Kp. 115. § (2) bekezdésére és Kp. 99. § (3) bekezdése folytán alkalmazható Kp. 48. § (2) bekezdését a perorvoslatokban a fellebbezésre, illetve a felülvizsgálati kérelemre kell alkalmazni. Ez nem csak azért nyilvánvaló, mert különben e megállapítás ellentétes lenne a korábban hozott VII. tanács 1. végzés [15] bekezdésével, de ellentétes volna a VI. tanács saját végzésének [17] bekezdésével is, amely szintén leszögezi, hogy az ügyben a VI. tanács kérelemre járt el. Az indítvány maga sem állított ellentétet a két döntés között, és a VI. tanács végzésének helyes értelmezése mellett az nem is ellentétes sem a VII. tanács 1. végzésével, sem önmagával.

[65]              Mindezért a Kúria hivatalból vizsgálható kérdésekben is kérelemre jár el akkor, ha az adott kérdésben van felülvizsgálati kérelem, és nem hivatalból. Hivatalból csak akkor jár el, ha nincs az adott kérdésben kifejezett kérelem. Ezt rögzítik az indítványozó tanács által követni kívánt végzések. Ehhez képest még ha igaz is volna, hogy a Kúria referenciahatározatot hozó tanácsának ebben a kérdésben hivatalból kellett volna eljárnia, és téves volna az ezzel kapcsolatos referenciahatározati álláspont, akkor sem kell az indítványozó tanácsnak ettől eltérnie. Ez az álláspont nem köti az indítványozó tanácsot, hisz a saját ügyében nem kell hivatalból eljárnia, mert a felülvizsgálati kérelem vitatja az elkésettség kérdését. Ezért a referenciahatározat és a többi hivatkozott határozat között a konkrét ügyekben nincs ebben a jogkérdésben sem tiltott eltérés.

IV.

[66]              A referenciahatározat nem alakított ki álláspontot az indítványozó tanács által felvetett jogkérdésben, mivel hivatalból nem járt el e jogkérdés tekintetében, ahogy azt maga a jogegységi határozat rendelkező része is rögzíti.

[67]              Mivel hivatalból nem járt el a referenciahatározatot hozó tanács, ezért nem is alakíthatott és nem is alakított ki ellentétes álláspontot az elkésettség vonatkozásában. A „mi lett volna, ha eljár, akkor más döntést kellett volna hoznia” indítványban szereplő érvelési logika nem lehet jogegységi eljárás tárgya, hisz egy olyan hipotetikus esetre vonatkozik, amely nem történt meg, így ellentét sem jöhetett létre.

[68]              Az indítványozó tanács álláspontja szerint a Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontja szerinti elkésettséget a referenciahatározatot hozó tanácsnak hivatalból kellett volna vizsgálnia, és ha vizsgálta volna, ugyanazt a döntés kellett volna hoznia, mint amit a Kúria VII. 1. végzése, a Kfv.VII. 37.537/2023/5. számú végzése (továbbiakban VII. tanács 2. végzése), illetve a Kfv.V. 37.495/2023/6. számú végzése (továbbiakban V. tanács végzése) és VI. tanács végzése tartalmaz. Már magából az indítvány állításából is látható, hogy a referenciahatározatot hozó tanácsnak, ha vizsgálta volna, akkor kellett volna ugyanolyan döntést hoznia. De nem vizsgálta, ezért a formális logika szabályok kényszerítő ereje folytán nem kellett ugyanolyan döntés hoznia; az ügyazonosság nem áll fenn.

[69]              Az Alaptörvény 25. cikke (3) bekezdése értelmében a Kúria feladata, hogy biztosítsa a bíróságok jogalkalmazásának egységét. A Jogegységi Panasz Tanács töretlen gyakorlata szerint a Kúria e feladatát az ítélkezése során akkor teljesíti, ha a közzétett kúriai döntéseiben elfogadott jogértelmezést, elvi megállapítást („ratio decidendi”-t) az azonos ügyekben követi (Jpe.I.60.005/2021/5., Jpe.II.60.030/2022/8., Jpe.I.60.009/2023/22.). A jogegység olyan követelmény, amely alapján biztosítani kell, hogy a bíróságok a hasonló ügyeket azonos jogértelmezés mentén ítéljék meg. Ugyanannak a jogszabálynak ugyanolyan tények, körülmények mellett nem lehet többféle értelme, a széttartó joggyakorlat sérti a jogbiztonságot (Jpe.II.60.018/2022/6., Jpe.II.60.020/2022/7.). Jól látható ebből a kúriai jogegységi gyakorlatból, hogy ugyanazon jogértelmezés, csak ugyanazon tények és körülmények esetén eredményeznek azonos döntéseket. Ezekben az ügyekben, az indítvány szerinti jogkérdésben, nem volt eltérés, a tények és körülmények eltérő volta eredményezett eltérő döntést a referenciahatározatot hozó tanács esetében.

[70]              Mindezen I-IV. pontokban rögzített okokból az ügyazonosság nem volt megállapítható, a jogegységi határozat meghozatalát mellőzni kellett volna.

V.

[71]              Ami a hivatalbóli eljárás kötelezettségét illeti, még az indítvány érvelése alapján sem kellett a referenciahatározatot hozó tanácsnak hivatalból eljárnia.

[72]              Hivatalból – még az indítvány szerint is – csak akkor kellett volna eljárnia a Kúriának, ha az elkésettség megállapítható (indítvány [8] pont első francia bekezdés). Azonban ilyet egyik hivatkozott kúriai határozat sem állít. Ha nem állapítható meg a Kúria eljárásában az elkésettség, akkor ez nem hivatalból figyelembe vehető körülmény akkor sem, ha esetleg a Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontját a keresetlevél vonatkozásában a Kúriának hivatalból kéne figyelembe vennie, hiszen nincs mit figyelembe vennie. Nem állapítható meg az elkésettség (csak e körben a tényállás tisztázatlansága), tehát erre – fél általi hivatkozás hiányában – indokolást sem kell tartalmaznia a Kúria ítéletének.

[73]              Mindezt a Legfőbb Ügyész indítványa is alátámasztja annyiban, hogy a jogkérdés, amit megvizsgált és amire nézve részletes jogi levezetést tartalmaz, az a kérdés, hogy a referenciahatározatot hozó tanácsnak hivatalból kellett-e eljárnia az adott kérdésben. Arra a kérdésre azonban nem tér ki a Legfőbb Ügyész, hogy az indítványozó tanácsnak hivatalból kell-e eljárnia, és így következtetést sem tartalmazott arra nézve, hogy ebben a kérdésben eltérhet-e az indítványozó tanács a referenciahatározattól külön jogegységi eljárás lefolytatása nélkül is.

VI.

[74]              A jogegységi határozat rendelkező része eltér a VII tanács 1. végzés [26] bekezdése szerinti elvi tételtől úgy, hogy az eltérésre nem volt indítvány, és a jogegységi határozat ezen eltérést a rendelkező részben nem engedélyezi, arról hallgat. E [26] bekezdésnek megfelelően a referenciahatározat és az általa felülvizsgált elsőfokú ítélet esetében sem állt fenn indokolási kötelezettség a keresetlevél elkésettsége vonatkozásában.

[75]              A referenciahatározattal érintett ügy mindegyik ügytől eltért abban a tekintetben, hogy a Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontja vonatkozásában nem állította az alperes a pergátló akadály fennállását, így nem következett be a törvényszéki ítéletben, de felülvizsgálati kérelem hiányában a Kúria referenciahatározata vonatkozásban sem az indokolási kötelezettség megsértése.

[76]              A Legfőbb Ügyész maga is leszögezi, hogy akkor kellett volna hivatalból eljárnia és hivatalból indokolást tartalmaznia a referenciahatározatnak az i) pont vonatkozásában, amennyiben az adott kérdésben az alaphatározat „rendelkezést” tartalmaz.

[77]              A Legfőbb Ügyész által támasztott utóbbi feltétel azonban a referenciahatározat tényállása alapján nem állt fenn, hiszen nem tartalmaz „rendelkezést” az elkésettség vonatkozásban a felülvizsgálni kért alaphatározat, különösen, hogy az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy határidőben megérkezett a keresetlevél az alpereshez, amit elsőfokú hatósághoz történő megérkezésnek kell tekinteni. Ehhez képest jól láthatóan nehézséget okozott a Legfőbb Ügyésznek is az indítvány szerinti jogkérdés beazonosítása, amely szerint nem a főpolgármesteri hivatal hivatali kapujára történő beérkezés a releváns, hanem a Tulajdonosi Bizottsághoz történő tényleges megérkezés időpontja. E kérdéssel a Legfőbb Ügyész indítványa ezért nem foglalkozik. (Lásd. Legfőbb Ügyész indítványa IV. pontjának összegzését).

[78]              A VII. tanács 1. végzés [26] bekezdésében foglalt elvi tétel szerint „Amennyiben az alperes elsődleges alaki védekezést terjeszt elő, de a bíróság pergátló akadályt nem észlel, hanem az ügy érdemében határoz, az ítélete indokolásában számot kell adnia arról, hogy miért nem tartotta megalapozottnak az alperes keresetlevél visszautasítására vonatkozó nyilatkozatát.”

[79]              A referenciahatározatnak és az elsőfokú ítéletnek ezért csak akkor kellett volna kötelezően indokolnia azt, hogy miért nem látja fennállni az i) pont szerinti pergátló akadályt, ha alperesnek lett volna ilyen alaki védekezése a védiratban, illetve lett volna erre vonatkozó felülvizsgálati kérelem. A referenciahatározat azonban az ilyen alaki védekezés hiányát állapította meg a védirat vonatkozásában, majd az alperes felülvizsgálati kérelemben sem adott elő elkésettség körében vitatást a referenciahatározat tényállása szerint, amit a jogegységi eljárásban tényként kellett elfogadni.

[80]              Ebből következik, hogy alperesi alaki védekezés hiányában, hivatalból adott indokolás kötelezettség előírása jelen jogegységi határozatban kifejezetten beleütközik a VII. tanács 1. végzésének [26] bekezdésébe úgy, hogy nem ad a jogegységi határozat engedélyt a VII. tanács 1. végzéstől való eltérésre, sőt annak követését hangsúlyozza.

VII.

[81]              Mindemellett referenciahatározatot hozó tanácsnak nem csak az indokolási kötelezettsége, de a hivatalbóli eljárási kötelezettsége sem állt fenn.

[82]              A Kúria a felülvizsgálati eljárás során a keresetlevél elkésettségét – erre irányuló felülvizsgálati kérelem hiányában – az ellenérdekű fél kifejezett hivatkozása esetén köteles vizsgálni hivatalból, ennek hiányában csak akkor, ha enélkül az ügy érdemét nem lehet eldönteni. Ha nem így volna, akkor az ügy befogadása után az előadó bírónak először is a keresetlevél pergátló akadályait minden ügyben hivatalból meg kell vizsgálnia és csak utána foglalkozhat a befogadási ok érdemi vizsgálatával. Ez ahhoz az ellentmondáshoz vezetne, hogy a befogadás az ügy érdemére tekintettel történik, majd az érdemi vizsgálat körében hivatalból visszatér a Kúria a keresetlevél pergátló akadályainak ügy érdemét nem érintő eljárási kérdéseire. Mindez nem így van, a következők miatt:

[83]              A bíróság a Kp. 48. § (2) bekezdése alapján az (1) bekezdésének a)-j) pontjában szabályozott perakadályokat az egész eljárás során hivatalból veszi figyelembe, és pergátló akadály észlelése esetén Kp. 81. § (1) bekezdés a) pontja alapján az a)-i) pontok fennállása esetén a pert megszünteti. Ahogy a VI. tanács végzésének [21] bekezdése rögzíti a Kp. 48. §-ában szereplő közigazgatási perakadályokat a bíróságnak az egész eljárása során – ideértve a perorvoslatokat is – hivatalból kell vizsgálni.

[84]              Ezt a szabályt felülvizsgálati eljárásban a Kp. 115. § (2) bekezdésére figyelemmel a Kp. 99. § (3) bekezdése folytán kell alkalmazni, ami azt jelenti, hogy nem a keresetlevélre, hanem a felülvizsgálati kérelemre kell vonatkoztatni, amit jól mutat többek között a Kúria állandó visszautasítási gyakorlata [Számtalan – nem BHGY-köteles – döntésből, melyek a Kp. 48. § (1) bekezdésében foglalt pergátló akadályokat a felülvizsgálati kérelemre alkalmazzák, néhány: Kfv.IV.37.394/2024/4.; Kfv.VI. 37.420/2024/4.; Kfv.V.35.015/2024/2.; Kfv.VII.45.256/2022/9. számú végzések].

[85]              Mindez kitűnik a VI. tanács végzésének [17] bekezdéséből is, mely szerint a VI. tanács maga is a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között járt el az alapügy vizsgálata során. Ebből következik, hogy a befogadást követően az ügy érdemében a keresetlevélre vonatkozó pergátló akadályokat a Kúria főszabály szerint valamely fél hivatkozása – tipikusan az ellenérdekű fél – alapján vizsgálhatja hivatalból, feltéve, hogy nem a felülvizsgálati kérelem hivatkozása alapján jár el eleve, ahogy ezt a referenciahatározat is rögzíti (Indokolás [34]).

[86]              Utalok arra, hogy különbség van aközött, hogy a felülvizsgálati kérelem tartalmazza a hivatkozást a pergátló akadályra, vagy az ellenérdekű fél ellenkérelme. Ha a felülvizsgálati kérelem hivatkozásáról van szó, akkor ezen kérelemre vizsgálja a Kúria a hivatkozást, és nem hivatalból. Ha viszont az ellenkérelem tartalmaz egy ilyen alaki kifogást, akkor beáll a hivatalbóli vizsgálat kötelezettsége, és ehhez kapcsolódóan az indokolási kötelezettség is fennáll. Ez utóbbi esetben tehát nem áll fenn a hivatalbóli vizsgálat kötelezettsége, de hivatkozás esetén fennáll a hivatalbóli eljárás és indokolás kötelezettsége. A hivatalbóli vizsgálat és a hivatalbóli eljárás kötelezettsége két különböző kötelezettség, még ha hivatalbóli vizsgálati kötelezettség esetén szükségszerűen fennáll a hivatalbóli eljárás, döntés és indokolás kötelezettsége. Fordítva ez nem igaz. [Lásd ehhez a Kp. 110. § (2) bekezdését elemző bekezdéseit alább, jelen eltérő álláspontnak.] [87]              A felülvizsgálati eljárásban az alaphatározat vonatkozásában a Kp. 115. § (2) bekezdésére figyelemmel a Kp. 99. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 110. § (1) bekezdése határozza meg, hogy a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül, mikor van helye hivatalból a felülvizsgálni kért határozat hatályon kívül helyezésére (ún. abszolút hatályon kívül helyezési okok). A régi Pp. 275. § (2) bekezdése a felülvizsgálati eljárás tekintetében eltért annyiban ettől a szabálytól, hogy abszolút hatályon kívül helyezési okként nevesítette azt az esetkört, ha a bíróság a pert megszünteti. A szabályozás változott és a Kp. már nem írja elő a felülvizsgálati eljárásban, hogy az ügy érdemének vizsgálatával egyidejűleg az elsőfokú eljárás permegszüntetési okait kötelezően és minden esetben vizsgálja. A Kp. 110. § (4) bekezdésében rögzíti önállóan azt, hogy ha a bíróság a pert megszünteti, akkor is az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi. A Kp. tehát egyértelművé teszi, hogy a továbbiakban a pert ugyan kötelező megszüntetni a perorvoslati eljárásban, ha annak valamely feltétele fennáll, ugyanakkor a felülvizsgálati eljárásban már nem abszolút hatályon kívül helyezési okként szabályozza. Ezt az értelmezést támasztja alá a Kp. 110. §-ához kapcsolódó jogalkotói indokolás is – amely az Alaptörvény 28 cikke alapján kötelező értelmezés – miszerint:

[88]              „Hatályon kívül helyezésnek lehetőség szerint csak a határozat legsúlyosabb fogyatékosságai esetén van helye. Így a fellebbezés terjedelmére tekintet nélkül a másodfokú bíróság teljesen hatályon kívül helyezi az ítéletet, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva, olyan bíró vett részt az ítélethozatalban, akivel szemben kizárási ok állt fenn, vagy az ítélet olyan orvosolhatatlan formai fogyatékosságban szenved, amely miatt érdemben nem bírálható el a fellebbezés.

[89]              Hasonló súllyal esik latba az olyan eljárási szabályszegés, amely nem orvosolható a másodfokú eljárásban, azonban erre tekintettel csak a fellebbezés keretei között helyezendő hatályon kívül az ítélet. Az új eljárásra utasítás esetén a másodfokú bíróság ítéletében iránymutatást ad az elsőfokú bíróságnak, amelyhez az kötve van. Ha megszüntetési ok áll fenn, a másodfokú bíróság a pert megszünteti, és a megszüntetési okkal érintett részben hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét. Tekintettel arra, hogy a fellebbezési eljárásban is van helye egyezség kötésének (akárcsak közbenső- és részítélet meghozatalának), ennek sajátosságait is rendezi a törvény.”

[90]              A Kp. Nagykommentár (Wolters Kluwer) szerint ennek a változásnak a hátterében az áll, hogy „a Kp. a tisztességes eljárás és az időszerű ítélkezés követelményére figyelemmel jelentős szemléletváltást vár el a másodfokon ítélkező bíróktól a hatályon kívül helyezési gyakorlatot illetően. A jogalkotó kinyilvánított szándéka, hogy megakadályozza az indokolatlan hatályon kívül helyezéseket, gátat kíván szabni az olyan mondvacsinált indokokra való hivatkozásnak, amelyek sem a jogvita alaposabb megítélését, sem a felek valós jogérvényesítését, vagy garanciális jogaik védelmét nem szolgálják.” [Vitál-Eigner Beáta: 110. § indokolása in Kp. Nagykommentár].

[91]              E szemléletváltásnak egyik meghatározó eleme a felek által nem hivatkozott és a per tárgyává nem tett kérdések alapján történő „meglepetés hatályon kívül helyezések” számának csökkentése, amely mind a polgári perrendtartás, mind a közigazgatási perrendtartás során az anyagi pervezetés szabályainak bevezetéshez vezetett.

[92]              Mindemellett még ha el is fogadnánk, hogy a per megszüntetésének korlátairól nem szól a Kp., ekként annak észlelésének nincs korlátja, egyben köteles is a bíróság ezt az alapeljárás minden ténye vonatkozásában az ügy érdemi vizsgálata során – mindenféle jelzés, kifogás nélkül – az összes permegszüntetési ok esetleges fennállását vizsgálni az alapeljárás vonatkozásában is, akkor is az indítványozó tanács jelen jogegységi ügyben nem azt állítja, hogy a referenciahatározatot hozó tanácsának a pert meg kellett volna szüntetnie.

[93]              Már pedig a referenciahatározatot hozó tanács még ez esetben is csak akkor hibázott volna, ha bármilyen hivatkozás vagy kifogás nélkül is a pert elkésettség miatt meg kell szüntetni. Az Indítvány mindössze annyit állít, hogy a referenciahatározatot hozó tanács nem tudhatta, hogy a permegszüntetési ok fennáll, vagy nem áll fenn, és ez olyan hiányosság, amire nézve a bíróságnak az ügyet vissza kellett volna adni. Ez utóbbi kérdés azonban mindenképp a Kp. 110. § (2) bekezdése által szabályozott mérlegelésen alapuló hatályon kívül helyezési ok.

[94]              A Kp. 110. § (2) bekezdése szabályozza a bíróság mérlegelésén alapuló hatályon kívül helyezési okokat, miszerint a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet végzéssel hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, ha az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megszegése a per érdemi eldöntésére a másodfokú eljárásban nem orvosolható módon kihatással volt. Ez utóbbi esetben a hivatalbóliság a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között valósul meg. Abban az esetben, ha a felülvizsgálati kérelem nem teszi a felülvizsgálati eljárás tárgyává az adott hivatalból is vizsgálható kérdést, akkor szükség van az ellenérdekű fél hivatkozására ahhoz, hogy hivatalból el lehessen járni.

[95]              Emellett a bírósági több évtizedes joggyakorlata még a régi Pp. 275. § (2) és (4) bekezdés szabályai alapján e szabály tekintetében kidolgozott olyan kivételes – beleértett – esetköröket, amikor nincs szükség az ellenérdekű fél részéről explicit kifogásra, mert az ügy érdemi eldöntése során szükségszerűen észleli hivatalból az ügy érdemére kiható hibát a bíróság, az eljárási szabályszegés „beleértendő” a kérelmek tartalmába. Ennek a „beleértésnek” a feltétele, hogy az ügy érdemére kiható eljárási hiba észlelése hiányában a felek jogvitáját nem volna lehetséges eldönteni. Ezek a hibák lehetnek anyagi jogi és eljárásjogi eredetűek.

[96]              Az anyagi jogi eredetű hibák a perorvoslati eljárásokban az ügy érdemére kiható lényeges eljárási szabályszegéseknek minősülnek az eljárt elsőfokú bíróság vonatkozásában, hiszen olyan anyagi jogi szabályt nem észlelt, ami alapján hivatalból kellett volna a jogvita tárgya vonatkozásában a jogkövetkezményeket levonni. A közigazgatási perekben tipikusan ilyenek az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvényben (a továbbiakban: Ákr.) szereplő semmiségi okok, például az ügyfél mellőzése. Polgári jogban ennek megfelelője a semmiségi okok, például ha valamely szerződés jogszabályba ütközik. Mindkét jogágban számításba jön az Európai Unió jognak való meg nem felelés, mely uniós jogot hivatalból kell figyelembe venni. A hatásköri szabályok kettős természetéből következően, miszerint a hatásköri szabályoknak van anyagi és eljárásjogi oldala, szintén olyan szabályoknak tekintendők, amelyeket a bíróságnak a saját hatásköre vonatkozásában hivatalból észlelnie kell, ahogy a Kúriának a felülvizsgálati eljárásban is észlelnie kell saját anyagi jogi hatásköre hiányát, ha a felülvizsgálni kért ítélet olyan kérdésben foglalt állást, amely nem tartozik a közigazgatási tevékenységek körébe.

[97]              A bírói gyakorlatban azonban ezek egyikének vizsgálata sem partalan, hanem a jogvita keretei között zajlik, hiszen végrehajthatatlan, a jogalkalmazás természetétől idegen értelmezést eredményezne, ha például a polgári bírónak minden létező – az ügyben nem hivatkozott – jogszabályt át kéne tekintenie kötelezően és hivatalból ahhoz, hogy megállapítsa, nem ütközik-e az adott szerződés valamely rendelkezése jogszabályba. Ugyanígy közigazgatási perekben sincs ilyen „kutakodási kötelezettség” a vonatkozásban, hogy nincs-e valamely jogvita tárgya szempontjából irreleváns, ámde mellőzött ügyfél. Ez adott esetben önmagában az ügy irataiból nem is feltétlen megállapítható. Ez nem csak a felek igényérvényesítésével csak közvetetten összefüggésbe hozható „meglepetés ítéletet” eredményezne, de a vizsgálat különböző intenzitásától függően a pártatlansági szempontoknak se felelne meg. Ami kötelezettség származik a hivatalbóli vizsgálat tekintetében – az abszolút hatályon kívül helyezési okok kivételével– az kizárólag az a kötelezettség, hogy ha a felek érveinek vizsgálata vezeti a bírót azon felismeréséhez, hogy valamely semmiségi ok az ügyben fennáll, amely szükségszerűen befolyásolja a jogvita érdemi eldöntését, akkor azt hivatalból figyelembe kell vennie.

[98]              Minden esetben ilyen hiba a bíróság hatáskörére vonatkozó vagy az alkalmazandó jogszabályra vonatkozó anyagi jogi hibák. A közigazgatási ügyekben a kereshetőségi jog mint anyagi jogi jogosultság hiánya ugyanakkor nem minden esetben feltétlenül kerül észlelésre, feltéve, hogy a jogvita ennek megállapítása nélkül is eldönthető. Ugyanez a helyzet az érdekeltek értesítésével, illetve bevonásával kapcsolatos közigazgatási bírói joggyakorlat tekintetében is. Amit az ügy érdemi vizsgálata során a bíróság nem észlel, mert nem tartozik a jogvitához, nem is kell észlelni.

[99]              Szükséges kitérni arra, hogy az indítványban a Kp. 81. § (1) bekezdés a) pont az elsőfokú eljárás szabálya, amely csak utaló szabályok folytán a felülvizsgálati kérelem visszautasításával összefüggésben releváns a fentebb kifejtettek szerint, míg az indítványban hivatkozott Kp 85. § (3) bekezdés c) pontja kifejezetten különös törvényi előírásokra vonatkozik. A Kp. megadja annak lehetőségét, hogy törvény előírjon olyan hivatalból figyelembe veendő körülményeket, amelyek az objektív jogvédelem érdekében kell, hogy hivatalból figyelembe vehetők legyenek. Így például a Ptk. 6:88. § (1) bekezdése alapján a közigazgatási bíróságnak is hivatalból kell figyelembe vennie az akár közigazgatási szerződésnek nem minősülő szerződés (vagy rendelkezése) semmisségét is, ha az a közigazgatási cselekmény felülvizsgálata szempontjából lényeges. Menekültügyekben a Met. 41. § (2) bekezdése szerinti országinformáció szintén ilyen hivatalból figyelembe veendő tényt, körülményt jelent.

[100]        Itt tehát nem a Kp. saját törvényi szabályairól van szó, mert azok közül azok alkalmazhatók e szabály nélkül is hivatalból, ha maga a tételes jog az adott szabálynál a hivatalbóliságot előírja.

[101]        Jelen eljárásban ezért a vizsgált ügyek nem igényelték a Kp. 85. § (3) bekezdés c) pont alkalmazását, az nem alkalmazandó szabály e jogkérdés eldöntésekor. Ezért abban egyetértek a többségi állásponttal, hogy az erre való hivatkozás kimaradt a jogegységi határozatból.

[102]        Az eljárásjogi eredetű hibákra ugyanez vonatkozik. A különbségtétel jelentősége mindössze abban van, hogy míg anyagi jogi eredetű eljárási szabályszegések észlelése az ügy érdemi vizsgálata során általában felmerül és szükségszerű, addig az eljárási eredetű ügy érdemére kiható eljárási szabályszegések csak kivételes esetekben járnak olyan hatással, hogy az ügy érdeme anélkül nem dönthető el.

[103]        Ezek után azt kell megítélni, hogy a konkrét esetben a Kp. 110. § (2) bekezdése alá eső olyan körülmény volt-e a Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontjának (elkésettség) vizsgálata, amely a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül indokolta volna a vizsgálatot és hatályon kívül helyezést, mert anélkül az ügy nem volt eldönthető. A referenciahatározat arról szól, hogy az l) pont vizsgálatához tényként elfogadta az i) pont teljesülését. Az indítványozó tanács azt kifogásolta, hogy a referenciahatározatot hozó tanácsnak ennek megállapításához nem állt rendelkezésére elegendő adat.

[104]        Ennek eldöntésekor – volt-e adat elég, vagy nem volt – a nehézséget az okozza, hogy ha a referenciahatározatot hozó tanácsnak hivatalból az elkésettséget vizsgálnia is kellett volna, nehéz megállapítani, hogy vizsgálta-e, hiszen ha a rendelkezésre álló adatok alapján úgy dönt, hogy a keresetlevél nem késett el, akkor még ha vizsgálta is, nem kell erről számot adnia, mivel a felek részéről nem volt erre nézve kérelem, vagy bármilyen alaki kifogás.

[105]        A referenciahatározat az indítvány által előzménynek tekintett döntésekre tekintettel tért csak ki arra, hogy ebben az ügyben a nem teljes körű jogorvoslati záradék – szemben a VII. tanács 1. végzésével – érdemben nem hatott ki az ügyre, mert ebben az ügyben – szemben a VII tanács 1. végzésével – az ítélet tartalmazott indokolást arra nézve, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak egy hivatali kapuja van.

[106]        Igy még ha erről a hivatali kapuról nem is dönthető el egyértelműen melyik fokú hatósághoz tartozik, illetve volt-e másik hivatali kapu, a jogorvoslati záradék hiányosságára és a keresetlevél címzésére is tekintettel azt benyújtottnak (továbbítottnak) kellett tekinteni ezen alperesi hivatali kapu esetén is. Ez utóbbi körülményre (a keresetlevélen az elsőfokú hatóságnak történő benyújtásra utalás) a korábbi VII tanács 1. végzésének jogi indokolásában nem volt értékelés, azt nem tartotta releváns körülménynek, így a két döntés mögött eltérő tények kerültek értékelésre, a tényállás e körben sem volt azonos.

[107]        Az nem vitás ugyanakkor, hogy az indítványozó tanács előtt fekvő ügyben e vonatkozásban a tényállás nem a VII. tanács 1. végzésével egyezik meg, hanem a referenciahatározattal. Van a felülvizsgálni kért törvényszéki ítéletben indokolás és ennek megfelelően adat is arra nézve, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak egy hivatali kapuja van. A VI. tanács végzése azonban kétségtelenül ugyanezen tényállás mellett ellentétes döntést hozott a [29] indokolási bekezdésben akkor, amikor az elsőfokú bíróságtól további indokolást várt a tekintetben, hogy az egy hivatali kapu tényét mire alapítja. Ennek oka éppen az a VI. tanács ügyében, hogy a felülvizsgálati kérelmet a VI. tanács végzése úgy értelmezte – az i) pontra hivatkozásra is tekintettel – hogy ezt a körülményt vitatja az alperes, és e megállapításnak nem tudni az iratokból, hogy mi a tényalapja. Ehhez képest a referenciahatározattal érintett ügyben ez az ítéleti ténymegállapítás alperes által nem volt vitatott. Az alperes az elkésettséget nem állította, csak azt, hogy a keresetlevél elsőfokú szervhez nem a megfelelő elektronikus úton került benyújtásra.

[108]        Álláspontom szerint annak megítélése, hogy vitatott-e, hogy az elsőfokú szervnek van-e külön hivatali kapuja, a rendelkezésre álló adatok alapján az indítványozó tanács feladata. Amennyiben úgy ítéli meg, hogy ez nem vitatott, ekként további bizonyítást az alapítéleti ténymegállapítás nem igényel, akkor a referenciahatározatot kellett volna követnie, ha úgy ítéli meg, hogy van vitatás, akkor pedig a VI. tanács végzését.

[109]        A hivatkozott öt kúriai határozatból összességében az a következtetés vonható le, hogy amennyiben kétfokú közigazgatási eljárásban az eljáró első- és másodfokú közigazgatási szervnek egy hivatali kapuja van, és a kereset benyújtása elektronikus úton történik, akkor e hivatali kapuba való beérkezés az elsőfokú közigazgatási szervhez történő benyújtásnak minősül, különösen akkor, ha a címzett elsőfokú szervet a keresetlevél nevesíti.

[110]        Ugyanazon többfokon eljáró közigazgatási szervnek, ha több hivatali kapuja van, akkor meg kell jelölni a másodfokú határozat jogorvoslati záradékában azon hivatali kaput (benyújtás helye), amelyen keresztül az elsőfokú szervhez a keresetlevél elektronikus benyújtása szabályszerű.

[111]        A VII. tanács 1. és 2. végzése, valamint az V. tanács végzése indokolási hiányok miatt nem tudta megállapítani, hogy van-e külön hivatali kapuja az elsőfokú szervnek, ezért került sor hatályon kívül helyezésre.

[112]        A VI. tanács végzése, a referenciahatározat, és az indítványozó tanács ügyében a törvényszéki ítéletek tényként rögzítették, hogy egy hivatali kapuja van a Fővárosi Önkormányzatnak. A VI. tanács végzése azért helyezte hatályon kívül az ítéletet, mert úgy ítélte meg, hogy a felülvizsgálati kérelem ezt a ténymegállapítást vitatta, és nem volt megállapítható az ítélet indokolása alapján annak helytállósága, arra ezért további indokolást, és szükség szerint bizonyítást írt elő. A referenciahatározat nem állapította meg a pergátló akadályt, mert a törvényszék ítéletének ezt a ténymegállapítását a felülvizsgálati kérelem nem vitatta, ahogy az ebből levont következtetést sem. A referenciahatározat emellett a jogorvoslati záradék nem teljeskörűségére is hivatkozással ezt a ténymegállapítást elfogadta, azaz úgy ítélte meg, hogy elegendő adat állt rendelkezésre e tény elfogadásához, és e körben – vitatás hiányában – indokokolási kötelezettség a referenciahatározatot nem terhelte. Az indítványozó tanács tartalmilag vitatta ezt, de az előzetes döntéshozatali eljárás keretében a referenciahatározat ténymegállapításai nem vitathatók. Az indítvány a saját ügye vonatkozásában állapíthatja meg, hogy vagy van vitatás és nincs elegendő adat e kérdés megítélésére, és akkor a VI. tanáccsal egyező döntésre jut, vagy nincs vitatás és nincs olyan egyéb körülmény, ami figyelemmel a jogorvoslati záradék teljeskörűségének hiányára kétséget ébreszthet ezen ítéleti ténymegállapítás hiányában.

[113]        Mindezek azonban nem jogegységi kérdések.

[114]        Mindez következik a Legfőbb Ügyész álláspontjából is. A Legfőbb Ügyész a Kp. 108. § (1) bekezdése kapcsán helyesen állapította meg, hogy az csak az érdemi vizsgálatra vonatkozó szabály. Tehát ezt a Kp. 115. § (2) bekezdésére figyelemmel a Kp. 99. § (3) bekezdése alapján úgy kell érteni, hogy nem a keresetlevélre, hanem a felülvizsgálati kérelemre kell megvizsgálni a visszautasítási, illetve a megszüntetési okokat, míg a keresetlevél ilyen irányú esetleges hivatalbóli vizsgálata értelemszerűen befogadást követően az ügy érdemére vonatkozik a felülvizsgálati és ellenkérelem keretei között. Az elkésettség csak akkor válik az ügy érdemévé a felülvizsgálati eljárásban, ha a felülvizsgálati kérelem vagy ellenkérelem éppen ezt kifogásolja, vagy az olyan szorosan függ össze az ügy érdemi kérdésével, hogy anélkül az érdemi kérdés nem dönthető el.

VIII.

[115]        Mindemellett megállapítható, hogy a jelen jogegységi ügy tárgyát képező referenciahatározat, VII. tanács 1. végzése és VI. tanács végzése tekintetében van olyan jogkérdés, melyben eltérés észlelhető, ez azonban indítványnak nem volt tárgya, továbbá e jogkérdés tekintetében a referenciahatározat, és a VII tanács 1. végzésnek azonos álláspontja a helytálló, a VI tanács végzésével szemben.

[116]        A jelen eljárást képező összesen hat ügy abból a szempontból is különbözik tényállásában, hogy jogorvoslati tájékoztatással kapcsolatban milyen megállapításokat tettek a törvényszékek, illetve jogkérdésben eltérnek a kúriai határozatok egymástól abban, hogy milyen álláspontot képviselnek a jogorvoslati tájékoztatás teljeskörűségével kapcsolatban az egyes tanácsok. A Kúria VII. tanács 1. végzésével és V. tanács végzésével és VI. tanács végzésével felülvizsgált törvényszéki ítéletek tévesen – hiányosan – ismertették ítéleteikben a másodfokú hatóság határozatának jogorvoslati tájékoztatásának tartalmát, legalábbis a kúriai végzések ténymegállapítása szerint, amelynek helytállósága előzetes döntéshozatali eljárásban nem vizsgálható.

[117]        A VII. tanács 1. végzése azt állapította meg, hogy a jogorvoslati tájékoztatás nem volt teljeskörű az elektronikus benyújtás módját illetően {Indokolás [18] bekezdés}, de a konkrét ügyben ez nem akadályozta jogorvoslati jogában a felperest, hiszen arról tájékoztatva lett, hogy az elsőfokú hatóságnál kell benyújtani a keresetlevelet, vagyis a téves helyen benyújtásnak nem a jogorvoslati tájékoztatás hiányossága volt az oka a konkrét esetben.

[118]        Az V. tanács csak a törvényszéki ítélet iratellenes megállapítására utalt, míg a VI tanács a végzése [27] bekezdésében kifejezetten teljeskörűnek minősítette a jogorvoslati tájékoztatást a benyújtás helye körében, noha egyebekben utalt a VII tanács 1. végzésére is. A VII. tanács 2. végzésénél e körben a törvényszéki ítélet semmilyen indokolást nem tartalmazott, így a Kúria erre tekintetettel is alapította az indokolás hiányából eredő hatályon kívül helyezést és új eljárásra kötelezést.

[119]        A referenciahatározattal érintett és az indítványozó tanács ügyeiben e körben ügyazonosság volt megállapítható, mindkét törvényszéki ítélet helyesen hivatkozta a másodfokú hatóság határozatának jogorvoslati tájékoztatását és abból vont le következtetéseket, még ha a referenciahatározattal érintett ügy esetében  az l), míg az indítványozó tanács ügyében az i) pont tekintetében került értékelése a jogorvoslati tájékoztatás tartalma.

[120]        Mindezért a jogorvoslati tájékoztatás összevethető jogi értékelésére a VII. tanács 1. végzése, a VI. tanács végzése, és a referenciahatározat körében volt csak megállapítható.

[121]        E jogi értékelések körében azonban a VII. tanács 1. végzését követte a referenciahatározat, amikor ugyanúgy megállapította, hogy a jogorvoslati tájékoztatás nem volt teljeskörű az elektronikus benyújtás helye (mely hivatali kapu) és módja vonatkozásában.

[122]        Ezen a ponton térnek el a jogi következtetések abban, hogy a VII tanács 1. végzése nem találta relevánsnak a jogorvoslati kioktatás hibáját, míg a referenciahatározat szerint mivel nem volt teljeskörű a kioktatás, ezért teljesen irreleváns, hogy a kormányhivatal pontosan mely hivatali kapura küldte tovább a keresetlevelet, tekintettel arra is, hogy a keresetlevélen feltüntetésre került a Tulajdonosi Bizottság, mint elsőfokú hatóság. E körben pedig a jogorvoslati tájékoztatás tartalma releváns, mert épp e körben nem volt tájékoztatás a jogorvoslati záradékban.

[123]        Az indítványozó tanács által követni kívánt a VI. tanács a VII. tanács 1. végzésétől szintén eltérő értékelést adott   a jogorvoslati tájékoztatás vonatkozásában, tekintettel arra, hogy a vonatkozó kúriai joggyakorlat nem erre az esetre vonatkozott, és ezért azt – eltérve a VII tanács végzéseitől – teljeskörűnek tekintette. A VII. tanács 1. végzése és a VI. végzés azonos volt abban, hogy e jogorvoslati tájékoztatás vonatkozásában nincs irányadó kúriai gyakorlat. Viszont az VII. tanács 1. végzésének érvelése megállt ott, hogy bár ez nem teljeskörű tájékoztatás, ám az nem hatott ki a felperesi benyújtási hibára, ezért nincs jelentősége, míg a VI. tanács alapvetően korábbi joggyakorlat hiányából arra jutott, hogy teljes körű volt a tájékoztatás. Ez a kérdés szorosan összefügg az ügy azon érdemi kérdésével, hogy a referenciahatározat álláspontja helytálló-e érdemben, miszerint a főpolgármesteri hivatal hivatali kapujára benyújtást elsőfokú szervhez való megérkezésnek kell-e tekinteni.

[124]        Teljes körű tájékoztatás hiánya esetén ugyanis lehet úgy érvelni, hogy akkor a téves hivatali kapura benyújtást el kell fogadni – ezt tette a referenciahatározat – míg, ha teljes körű volt a tájékoztatás, akkor az annak való megfelelést kell csak vizsgálni. Mindezeket azonban az indítványozó tanács nem tette indítványa részévé.

IX.

[125]        Mindemellett meg kell állapítani, hogy ebben a jogkérdésben, ami az ügynek a valódi lényegi jogkérdése volt az alaki kifogás kapcsán, a referenciahatározat a helytálló.

[126]        A referenciahatározat álláspontja a következőképp általánosítható:

[127]        A referenciahatározat elvi tétele az ügy érdemét érintő döntés. Ugyanakkor egyes indokolási részeiből, amennyiben az l) pontra vonatkozó érvélését az i) pontra is vonatkoztatjuk, a következő jogértelmezés vonható le, legalábbis átfogalmazva így absztrahálható:

[128]        Ha kétfokú önkormányzati hatósági ügyben a másodfokú döntés jogorvoslati tájékoztatása nem tartalmazza az elektronikus úton történő benyújtás pontos helyét, csak azt, hogy az elsőfokú szervhez kell benyújtani a keresetlevelet, és az önkormányzatnak akár egy, akár több hivatali tárhelye van, de valamely hivatali tárhelyre benyújtásra kerül a keresetlevél, akkor azt az elsőfokú szervhez benyújtottnak kell tekinteni, még akkor is, ha azt a felperes eredetileg téves helyen nyújtotta be, és a keresetlevelet a közigazgatási szerv továbbította az önkormányzat bármely hivatali kapujára.

[129]        Tekintettel arra, hogy a referenciahatározat tényként állapítja meg, hogy egy hivatali kapuja (továbbiakban: tárhelye) van az első- és másodfokú szervnek, ezért egy ilyen elvi tétel is kiolvasható:

[130]        Amennyiben kétfokú eljárásban az első- és másodfokú közigazgatási szervnek egy hivatali tárhelye van, akkor e hivatali tárhelyre történő benyújtást akkor is a keresetlevél elsőfokú szervhez történő benyújtásnak kell tekinteni, ha az nem közvetlenül az elsőfokú közigazgatási szerv önálló hivatali tárhelye.

[131]        Ez egy jogegységi határozati rendelkezésként így pontosítható tovább:

[132]        Kétfokú önkormányzati hatósági ügyekben a másodfokú hatóság döntése jogorvoslati tájékoztatásának az elsőfokú szervhez történő benyújtáshoz szükséges elektronikus elérhetőséget is tartalmaznia kell. Ennek hiányában keresetlevél megküldését az önkormányzat képviselő-testülete (közgyűlése) és annak Mötv. szerinti szerveinek bármely hivatali tárhelyére, az elsőfokú szervhez történő megküldésnek kell tekinteni, amennyiben az elsőfokú szervet mint a benyújtás címzettjét (helyét) a keresetlevél tartalmazza.

[133]        Ha a másodfokú önkormányzati hatóság döntésének jogorvoslati tájékoztatása az elsőfokú hatóság elektronikus elérhetőségét nem tartalmazza, akkor a felperes által téves helyre megküldött, de az elsőfokú szervet, mint benyújtás címzettjét tartalmazó keresetlevelet továbbító közigazgatási szerv téves, de az önkormányzat vagy annak Mötv. szerinti szervének bármely elektronikus elérhetőségére (hivatali tárhelyére) keresetindítási határidőn belüli továbbítását úgy kell tekinteni, hogy a keresetlevél határidőben benyújtásra került az elsőfokú önkormányzati hatósághoz.

[134]        Ebből az következne, hogy a Kúria VI. 37.609/2023/7 számú végzése [27] bekezdés második mondatának első tagmondata és a Kúria Kpkf.IV.40.978/2021/2. számú,  és ezzel azonos jogi álláspontot képviselő kúriai végzések a továbbiakban nem alkalmazhatók, azoktól az indítványozó tanács eltérhetne.

[135]        Az indítvány álláspontja a referenciahatározat álláspontjához képest a következőnek tűnik:

[136]        Amennyiben egy, akár több hivatali tárhelye van egy többfokon eljáró közigazgatási szervnek, a másodfokú döntés jogorvoslati tájékoztatásának hivatali tárhely megjelölésére vonatkozó hiánya esetén is, ha eleve más közigazgatási szerv hivatali tárhelyére nyújtja be keresetlevelét a felperes, és onnan kerül továbbításra a keresetlevél valamely hivatali tárhelyére a kétfokon eljáró közigazgatási szervnek, akkor ez nem tekinthető az elsőfokú közigazgatási szervhez történő megérkezésnek (helyesen benyújtásnak), hanem csak az, ha az adott elsőfokú szervhez a keresetlevél ténylegesen megérkezik (helyesen ténylegesen benyújtásra kerül).

[137]        E jogkérdés eldöntéséhez a „ténylegesen” kifejezés értelme a döntő.

[138]        A perbeli időszakban hatályban volt Eüsztv. a teljes jogalanyisággal rendelkező közigazgatási szerveknek írta elő az elektronikus ügyintézés kötelező biztosítását, és így hivatali tárhely használatát. Az Eüsztv. 2. § (1) bekezdése értelmében az 1. § 17. pont b) alpontja szerint elektronikus ügyintézést biztosító szervek közzé tartozott a helyi önkormányzat [a 2024 szeptember 1-étől hatályos és Eüsztv.-t hatályon kívül helyező, a digitális államról és a digitális szolgáltatások nyújtásának egyes szabályairól szóló 2023. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Dáptv.). 9. § (2) bekezdés b) pontja ], így a Fővárosi Önkormányzat, ugyanakkor az Eüsztv. 1. § 17. pont c) alpont [Dáptv. 9.§ (2) bekezdés c) pont] alá az Mötv. 41. § (4) bekezdésére figyelemmel – mivel nem törvény vagy kormányrendelet, hanem a Fővárosi Közgyűlés rendeletén alapul a Tulajdonosi Bizottság elsőfokú hatásköre –, nem kötelezett elektronikus ügyintézésre a Tulajdonosi Bizottság.

[139]        Ez azonban nem zárja el a Fővárosi Önkormányzatot attól, hogy önálló hivatali tárhelyet létesítsen valamely szerve számára. Az önkormányzat, és az azt megtestesítő képviselő-testület és szerveinek igazgatási szerve a polgármesteri hivatal, a Fővárosi Önkormányzat esetében a Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatala, mint a polgármestert (főpolgármestert), jegyzőt (főjegyzőt), polgármesteri hivatal (főpolgármesteri hivatal) ügyintézőjét kiszolgáló szervezet az Mötv. 18. § (1) bekezdésére figyelemmel az Eüsztv.1. § 17. pont c) alpontjára [Dáptv. 9. § (2) bekezdés c) pont] tekintettel szintén elektronikus ügyintézésre kötelezett, ahogy törvény által meghatározott önkormányzati hatósági ügyekben (pl. helyi adóügyek) az azt intéző szerv is.

[140]        Az elektronikus ügyintézés részletszabályairól szóló 451/2016. (XII. 19) Korm. rendelet (továbbiakban: Eüsztv. vhr.) 85. § (8) bekezdése szerint a helyi önkormányzat – választása szerint a képviselő-testület és annak a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvényben (Mötv.) meghatározott szervei esetében egyaránt az önkormányzat saját nevére szóló hivatali tárhelyét használja [(a) pont)], vagy az önkormányzati hivatali tárhely használata mellett a képviselő-testület egyes szervei részére jogosult önálló hivatali tárhelyet is használni [(b) pont].

[141]        E jogszabályhelyek összevetéséből megállapítható, hogy a helyi önkormányzatoknak és azon belül a képviselő-testület és szerveinek (köztük a képviselő-testület bizottságának vagy a polgármesteri hivatalnak stb.) – beleértve az önállóan kötelezett elektronikus ügyintézést biztosító szerveket –

1. lehet egy hivatali tárhelye [Eüsztv. vhr. 85. § (8) bekezdés a) pont],

2. lehet minden elektronikus ügyintézés biztosítására kötelezett szervnek hivatali tárhelye, így a helyi önkormányzatnak (képviselő-testület és szervei) [Eüsztv. 1. § 17. pont a) alpont, Dáptv. 9. § (2) bekezdés b) pontja alapján], a polgármesteri hivatalnak mint államigazgatási ügyekben is eljáró szervnek önállóan, illetve a törvény által önkormányzati hatóság jogkör gyakorlására feljogosított szervnek (pl. helyi adóügyben eljáró önkormányzati szerv) szintén önállóan (Eüsztv.1.§ 17. c pont, Dáptv. 9. § (2) bekezdés c) pontja alapján).

3. Végül lehet a helyi önkormányzat által meghatározott bármely ügyintézést igénylő ügycsoportra vonatkozóan a helyi önkormányzat (képviselő-testület) által meghatározott számos hivatali tárhelye a képviselő-testületnek és az Mötv. szerinti szerveinek.

[142]        A perbeli időszakban hatályban volt Eüsztv. vhr. 7. § (1) bekezdése szerint, ha az ügyfél úgy kíván az általános célú elektronikus kéreleműrlap szolgáltatás (a továbbiakban: e-Papír szolgáltatás) útján kérelmet, iratot, egyéb beadványt (a továbbiakban együtt: beadvány) benyújtani, hogy

[143]        a) az adott beadvány esetében jogszabály alapján az elektronikus kapcsolattartásra nincs lehetőség,

[144]        b) az elektronikus benyújtásra jogszabály további formai követelményeket állapít meg, vagy

[145]        c) az ügyre vonatkozóan az elektronikus ügyintézést biztosító szerv a 115. vagy a 116. § szerinti szolgáltatás szerinti elektronikus űrlapot rendszeresít,

[146]        – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a beadványt be nem nyújtottnak kell tekinteni, és az elektronikus ügyintézést biztosító szerv erről, valamint az irat benyújtásának lehetséges módjairól az ügyfelet a kapcsolattartásra szolgáló elérhetőségén a beadvány előterjesztésétől számított nyolc napon belül tájékoztatja.

[147]        A (2) bekezdés értelmében, ha az elektronikus ügyintézést biztosító szerv az általa elfogadott elektronikus űrlapokat szabályszerűen módosította, és az ügyfél korábbi, már nem alkalmazható elektronikus űrlapot használ, az így megküldött iratot be nem nyújtottnak kell tekinteni. Erről az ügyfelet automatikus hibaüzenettel értesíteni kell.

[148]        A (3) bekezdés szerint pedig az (1) bekezdés b) és c) pontjaiban foglaltaktól eltérően benyújtottnak kell tekinteni a beadványt, ha az ügyfél az E-ügyintézési tv. 9. § (4) bekezdésében foglalt okokból a beadványát csak e-Papír szolgáltatás útján tudja elektronikusan benyújtani. [jelenleg: 321/2024 (XI. 6) Korm. rendelet (Dáptv. Vhr.) 19. § (3) bekezdés] [149]        Az Eüsztv. vhr. 68. §-a szerint az elektronikus ügyintézést biztosító szerv köteles biztosítani az e-Papír szolgáltatás útján előterjesztett beadványok befogadását, ha az adott ügytípus elektronikus űrlappal nem támogatott.

[150]        A jogegységi üggyel érintett időszakban hatályban volt fenti részletszabályozás alapján a főszabály az e-Papíron benyújtás a hatóság által létrehozott hivatali tárhelyre, mely alól számos kivétel lehet, amelyek ha valamely okból még sem járhatók, akkor szintén az e-Papíron való benyújtást kell elfogadni.

[151]        Ezekre a körülményekre azonban e-Papíron történő benyújtás esetében is a jogorvoslati tájékoztatásnak utalnia kell oly módon, hogy a jogorvoslati záradék megjelöli a konkrét ügyben irányadó hivatali elérhetőséget, a benyújtás módját (e-Papír, vagy konkrét formanyomtatvány és annak linkje, vagy elérhetőségének más leírása) és helyét (ennek egyértelmű leírása a benyújtás módjától függ), függetlenül attól, hogy egy- vagy kétfokú eljárásról van szó.

[152]        Az Alaptörvény XXIV. cikke (tisztességes ügyintézéshez való jog) és a XXVIII cikk (7) bekezdése (jogorvoslathoz való jog) alapján – figyelemmel az Ákr. 1. §-ára is – az Ákr. 81. § (1) bekezdése rögzített azon szabályt, miszerint a közigazgatási döntésnek kell – az ez alóli kivételektől eltekintve – a jogorvoslat igénybevételével kapcsolatos tájékoztatást tartalmaznia, akként kell értelmezni, hogy annak minden olyan adatot tartalmaznia kell, amelyből önmagában megállapítható minden olyan információ, amely a jogorvoslati kérelem (keresetlevél) benyújtásához a konkrét ügyben szükséges. Az Alaptörvény XXIV. cikkének érvényesülése érdekében ezt a szabályt egészítette ki 2024. szeptember elsejéig az Eüsztv. 9. §. (4) bekezdése.

[153]        Mivel a jogorvoslati tájékoztatás a határozat meghozatalakori állapotot tükrözi, a jogorvoslati kérelem benyújtásakori üzemzavar vagy más elérhetőségi problémára – beleértve az elektronikus formanyomtatvány elérhetőségét – vonatkozó eljárásra nem tartalmaz fogalmilag rendelkezést. Az Eüsztv. 9. § (4) bekezdésének szabálya volt hivatott egyértelműsíteni, hogy amennyiben a jogorvoslati tájékoztatás szerinti eljárás valamilyen okból nem járható, akkor abból az ügyfelet értelemszerűen semmilyen hátrány nem érheti.

[154]        Ebből azonban az is következik, hogy a jogorvoslati tájékoztatásnak kell tartalmaznia a pontos elektronikus elérhetőséget. Könnyű belátni, hogy a jogi képviselőtől az várható el, hogy jogszabályokat ismerje, és az az adott határozat jogorvoslati tájékoztatása és a jogszabályok összevetése alapján benyújtsa a keresetlevelet. Ha a jogorvoslati tájékoztatás nem tartalmazza a hivatali elérhetőséget, a benyújtás helyét /címét/ (hivatali tárhely), és a benyújtás módját (e-Papíron benyújtásra vonatkozó tájékoztatás), akkor két dologra lehet következtetni. Vagy valamely speciális űrlapon kell a keresetlevelet benyújtani, de hiányos a tájékoztatás, vagy e-Papíron kell benyújtani és ez esetben meg kell keresni az adott közigazgatási szerv honlapján az elérhetőséget. Azonban a fenti jogi szabályozásból kitűnőleg helyi önkormányzatok esetén egyáltalán nem biztos, hogy a megtalált hivatali tárhely elérhetőséget kell használni. Arra pedig aligha kötelezhető egy jogi képviselő, hogy addig keresse-kutassa az adott szerv honlapjait, aloldalait, míg biztosan megtudja állapítani, hogy csak egy hivatali elérhetősége van-e az önkormányzatnak. Különösen igaz ez olyan esetben, mint jelen ügy is, amikor az elsőfokú szerv maga egy e-mail címet adott meg a fellebbezés benyújtására, tehát az elsőfokú határozat jogorvoslati tájékoztatásából sem derül ki az elsőfokú szervnek mi a hivatalos tárhelye.

[155]        Az Alaptörvény és az Ákr. már idézett szabályai alapján a jogorvoslati tájékoztatásnak eleve tartalmaznia kell, hogy hova (hivatali tárhely elnevezése) és milyen módon (e-Papír, vagy nyomtatvány, és ha nyomtatvány hol érhető el) [a hely és a mód együtt hivatal elektronikus elérhetősége] kell benyújtani a jogorvoslati kérelmeket. Emellett bármilyen elektronikus ügyintézésről is legyen szó, az Alaptörvény és a bírósági eljárásban a Kp. szabályainak együttes értelmezése nem engedi meg, hogy a benyújtás fizikai elektronikus ellehetetlenülése esetén ne kéne a határidő számításnál ezt figyelembe venni egy tisztességes eljárásban.

[156]        A konkrét ügy vonatkozásában megállapítható elsőfokú önkormányzati hatóság (Tulajdonosi Bizottság) határozatának jogorvoslati tájékoztatása eleget tett (konkrét e-mail címet adott meg a fellebbezés benyújtására) ezen alkotmányos és eljárásjogi követelményeknek, míg a másodfokú határozat a jogszabályra utalással – a konkrét elektronikus elérhetőség feltüntetése, és az e-Papír megjelölése hiányában – e követelménynek nyilvánvalóan nem tett eleget.

[157]        A bírói gyakorlatban – ahogy azt mind a VII tanács 1. végzése, mind a VI. tanács kifejtette – arra találunk elsődlegesen megállapítást, hogy a rendszeresített űrlapot fel kell tüntetni a jogorvoslati tájékoztatásban. A bírói gyakorlat korábban a leggyakoribb esetre, a bíróságra való közvetlen benyújtás eseteire koncentrált, amikor egy OBH nyomtatványon kerültek benyújtásra a keresetlevelek. Ezt az esetet a Kp. 39. § (3) bekezdése is szabályozza, amely szerint mind a bíróságra, mind a másodfokú szervhez való benyújtást el kell fogadni, ha a fél jogi képviselő nélkül járt el. Még akkor is, ha a jogorvoslati tájékoztatás teljes körű.

[158]        Ilyen esetben a jogi képviselő nem tévedhet, mivel rá nem vonatkozik a Kp. 39. § (3) bekezdésének könnyítő szabálya. Ugyanakkor ez a szabály nem szól arról, hogy mi a helyzet, ha a jogorvoslati kioktatás nem teljes körű. Ahogy azt fentebb kifejtettem, azt kell vizsgálni, hogy a jogorvoslati tájékoztatásnak megfelelően történt-e a benyújtás, mert a Kp. 39. § (3a) bekezdése már a jogi képviselettel eljáró felekre is vonatkozik, és eszerint el kell fogadni a jogorvoslati tájékoztatásnak megfelelő benyújtást.

[159]        Nem szabályozott azonban az az eset, ha a jogorvoslati tájékoztatás alapján nincs elég adat a megfelelő benyújtásra.  Erre ad megoldást a Kúria Kpkf. III. 40.338/2021/2 határozat elvi tartalma, miszerint nincs helye a keresetlevél visszautasításának, ha a téves, ellentmondó, nem egyértelmű jogorvoslati tájékoztatásból fakadóan azt a jogi képviselővel eljáró fél közvetlenül a bíróságnál terjeszti elő.

[160]        A Kpkf.VI.37.836/2019/2 [14] és [16] bekezdéseinek összevetéséből megállapítható, hogy ha jogorvoslati záradék a keresetlevél előterjesztésének módjáról nem ad részletes tájékoztatást, kizárólag általánosságban hivatkozik a Kp. szabályaira, és a felperes a határozat jogorvoslati záradékában foglaltaknak megfelelően terjesztette elő keresetlevelét, az elektronikus ügyintézést biztosító szerv mulasztása miatt hátrány őt nem érheti.

[161]        A Kúria Kpkf. VI. 39.206/2021/2. számú határozatának [9] bekezdésében egy önkormányzat elsőfokú hatóságához e-Papíron történő benyújtás tekintetében utalt arra, hogy, amennyiben a felperes állítása bizonyított lett volna (miszerint elektronikus úton nem volt lehetőség az elsőfokú hatósághoz a keresetlevelet benyújtani), úgy az E-ügyintézési tv. 9. § (4) bekezdés a)-c) pontjaiban foglaltak szerint a hátrányos jogkövetkezmény nem alkalmazható, azaz a felperes ebben az esetben postai úton is jogszerűen előterjeszthette volna a keresetlevelét az elsőfokú adóhatóságnál. Ahogy azonban ezt fentebb kifejtettük ez nem önmagában az Eüsztv. 9. § (4) bekezdéséből, hanem a tisztességes eljárás és jogorvoslathoz való jog alkotmányos követelményéből következik.

[162]        A Kpkf. V. 40.192/2021/2. számú határozat [5] bekezdése szerint az alperes a határozatát az Ákr. 80. § (1) bekezdése alapján hozta meg, amely döntés tartalmi eleme az Ákr. 81. § (1) bekezdése értelmében a jogorvoslat igénybevételével kapcsolatos tájékoztatás. Az elsőfokú bíróság a fellebbezett végzés indokolásában az alperesi határozat jogorvoslati tájékoztatását kellő részletezettségűnek értékelte, ezzel szemben a felperes fellebbezéséhez csatolt e-Papír szerint az aznapi telefonhívása következtében közölték vele, hogy az e-mailben való benyújtás nem elfogadott. Erre figyelemmel a Kúria megvizsgálta az alperesi határozat jogorvoslati tájékoztatását, és megállapította, hogy az alperesi határozat jogorvoslati tájékoztatása – figyelemmel annak nem teljesen egyértelmű nyelvtani szerkesztésére, megfogalmazására – a jogi képviselő nélkül eljáró ügyfél számára alappal félreérthető, mivel nem zárja ki egyértelműen a keresetlevél e-mail útján történő benyújtását, ezáltal az elsőfokú bíróság téves következtetéssel értékelte azt kellően részletesnek.

[163]        A Kpkf.40.278/2021/2. számú határozat elvi tartalma szerint téves helyen előterjesztett keresetlevél csak akkor tekinthető határidőben benyújtottnak, ha azt a felperes a közigazgatási cselekmény jogorvoslati záradékának megfelelően terjesztette elő.

[164]        Jelen Jogegységi Panasz Tanács által vizsgált ügyekben a jogorvoslati záradék az elektronikus benyújtás helye (hivatali tárhely megnevezése) és módja ( e-Papír/nyomtatvány) tekintetében csak az Eüsztv. 9. §-ára utalt, és ennek a tájékoztatásnak megfeleltek a benyújtott keresetlevelek, hiszen elektronikus volt a benyújtás, csak nem a megfelelő címre (hivatali tárhely neve) és nem a megfelelő módon (e-Papír) történt.

[165]        A Kpkf. I. 40.680/2021/2 számú határozat [9] bekezdése szerint:

[166]        „Kúria rámutat arra, hogy a felperes a fellebbezésében, valamint az alperes az észrevételében egyaránt hiányosan idézte a közigazgatási határozat jogorvoslati záradékát. Az alperesi határozat jogorvoslati záradékának egyik bekezdése arról ad tájékoztatást, hogy „Amennyiben a keresetlevél papír alapon történő benyújtására jogszabály lehetőséget biztosít, úgy a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 13. §-ának (1)-(3) bekezdése alapján a Miskolci Törvényszékhez címzett keresetlevelet a Magyar Államkincstárhoz (1476 Budapest, 100. Pf.: 407.) kell benyújtani „keresetlevél” felirattal. A jogorvoslati záradék ezt követő bekezdése pedig azt tartalmazza, hogy „Amennyiben a közigazgatási perindítással összefüggésben jogszabály alapján elektronikus kapcsolattartásra kötelezett, vagy arra nem kötelezett, de azt választja, abban az esetben a Miskolci Törvényszékhez címzett keresetlevelet elektronikus úton kell benyújtani az arra létrehozott benyújtó felületen, a megfelelő űrlap használatával. Mindezeknek megfelelően Kp.-ban foglaltak szerint a jogi képviselő nélkül eljáró felperes a keresetlevelet jogszabályban meghatározott nyomtatványon is előterjesztheti. A jogi képviselővel eljáró fél, valamint a belföldi székhellyel rendelkező gazdálkodó szervezet az űrlapbenyújtás támogatási szolgáltatás igénybevételével köteles benyújtani a keresetlevelet az elektronikus ügyintézés és bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXII. törvény alapján.”. A jogorvoslati záradék tekintetében a felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy az a benyújtás helyéről, az elektronikus úton történő benyújtást szolgáló weboldalról vagy űrlapról konkrét, címmel ellátott tájékoztatást nem tartalmazott. Erre figyelemmel a Kúria vizsgálta, hogy e hiányosság ellenére a jogorvoslati tájékoztatásban felhívott jogszabályi rendelkezések alapján a határozatból kitűnt-e a benyújtás jogszerű helye és módja. A Kúria rámutat arra, hogy a jogorvoslati záradék kizárólag a papír alapú benyújtás körében nevesítette a Magyar Államkincstárat, azonban az elektronikus kapcsolattartás tekintetében a konkrét szerv nevesítésével vagy a Kp. 39. §-ának megjelölésével sem utalt az elsőfokú közigazgatási szervnél való benyújtás követelményére. Az alperesi határozat jogorvoslati tájékoztatása és az ahhoz kapcsolódó indokolás a Kp. 39. §-át nem foglalja magában. Az elektronikus kapcsolattartás szabályai vonatkozásában „az elektronikus ügyintézés és bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXII. törvény”-t konkrét jogszabályi rendelkezésekre utalás nélkül, egészében hivatkozta, a létrehozott benyújtó felületen és a megfelelő űrlapon való benyújtás követelményét rögzítette, azonban a tájékoztatásból nem állapítható meg, melyik szerv felületére vonatkozik. Az elektronikus ügyintézés és bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXII. törvény (E-ügyintézési tv.) nevesíti az elektronikus ügyintézés biztosítására kötelezett állami szerveket (17a. pont), azonban nincs az alperesi határozatban olyan konkrét utalás, amelyből megállapítható lenne, hogy mely állami szerv által biztosított felületen lehet a keresetlevelet jogszerűen benyújtani. Ennélfogva a jogorvoslati tájékoztatás oly mértékben hiányos, hogy nemcsak az elektronikus felület, illetve űrlap elérhetőségét nem tartalmazza, de azokat a releváns jogszabályi rendelkezéseket (pl. Kp. 39. §) sem jelöli meg, amelyek segíthetnek a jogorvoslati tájékoztatás értelmezésében.”

[167]        A Kpkf.I.39.025/2022/3.számú határozatának [8] és [10] bekezdése szerint:

[168]        „A keresetlevél benyújtásának módjára vonatkozó pontos hatósági tájékoztatás hiányában nem kerülhet sor a keresetlevél visszautasítására. A Kúria lényegesnek tekinti a felperes által is hivatkozott Kpkf.II.37.769/2019/2. számú végzés indokolása [15] pontjának kiemelését, amely szerint „A jogorvoslati tájékoztatás jogszerűsége nem függetleníthető attól, hogy a közigazgatási eljárásban kötelezően érvényesülnie kell a tisztességes ügyintézéshez való jognak és a tájékoztatáshoz való jognak. A Kúria 7/2010. (XI. 8.) KK véleménye szerint a közigazgatási szerv téves tájékoztatása miatt az ügyfelet nem érheti joghátrány. A konkrét ügy egyedi mérlegelése során a bíróság juthat arra a következtetésre – ahogyan jelen ügyben a Kúria is tette –, hogy a téves tájékoztatás a hiányos tájékoztatást is magában foglalja.”

[169]        Sem a keresettel támadott másodfokú végzés nem tartalmaz tájékoztatást arról, hogy az ügyre vonatkozóan lenne ÁNYK-rendszerű elektronikus űrlap, sem az e-Papíron benyújtott keresetlevelet követően nem kapott a felperes ilyen tájékoztatást. Alperes észrevételében az OBH nyomtatványára hivatkozott, arra azonban nem, hogy az elsőfokú hatóságnál lenne a keresetlevél elektronikus benyújtására rendszeresített űrlap.”

[170]        Ezekből a végzésekből jól látható, hogy van a Kúriának olyan joggyakorlata, amelyből lehet arra következtetni, hogy a téves jogorvoslati tájékoztatás nem csak a nyomtatványok alkalmazásával történő előterjesztésre vonatkoztathatók.

[171]        A fenti végzések közül ki kell emelni a különösen releváns Kpkf.VI. 39.206/2021/2. számú és az ezzel azonos tartalmú Kpkf.VI.39.207/2021/2. számú határozatokat, melyek a Vajszlói Önkormányzat hivatali tárhelyének eltévesztésével voltak kapcsolatosak, és melyek kapcsán az Alkotmánybíróság 3262/2022. (VI. 3.) végzésének [51] bekezdése és 3348/2022.  (VII. 21) AB végzésének [53] bekezdése is kifejezetten utalt az Eüsztv. vhr. 85. § (8) bekezdésére, mint önkormányzati hatósági ügyek megítélésekor releváns jogi szabályozásra.

[172]        Mindebből megállapítható, hogy a Jogegységi Panasz Tanács által vizsgált ügyekben a VII. tanács 1. végzése, és a referenciahatározat követendő, míg a VI. tanács végzése indokolásának [29] bekezdés második mondat első tagmondata nem követendő, mert ilyen esetben a jogorvoslati tájékoztatás nem teljes körű.

[173]        A Kúria VII 1. végzése [18] bekezdése megállapítja ugyanakkor, hogy bár az elektronikus benyújtás módját tekintve valóban nem volt teljes körű tájékoztatás, azonban ez nem lehetett az oka a tévedésnek, hiszen a benyújtás helye (Tulajdonosi Bizottság) megjelölésre került. E körben hivatkozik is a Kpkf.IV.40.868/2021/2. számú határozat [18] bekezdésére és a Kfv.37.103/2023/7. számú határozat [43] bekezdésére, melyeket számos más kúriai döntés is magáévá tett. Eszerint a téves helyen benyújtást követően már a felperes terhére esik, hogy határidőben sikerül-e szabályosan továbbítania az adott közigazgatási szervnek a keresetlevelet.

[174]        E tekintetben a referenciahatározat azonban – igaz az l) pont értékelése kapcsán – arra jutott, hogy ez esetben mindegy, hogy az önkormányzat, mely hivatali tárhelyére kerül továbbküldésre a keresetlevél, mert az elektronikus benyújtás helye a hivatali tárhely, melyre nem volt adat a jogorvoslati tájékoztatásban.

[175]        Mivel a jogorvoslati tájékoztatásban az elsőfokú szerv elektronikus elérhetőségére utalás nem volt, emellett nem vitásan egy közigazgatási szerv különböző fokon eljáró szerveiről van szó, és nem vitásan e közigazgatási szerv igazgatási szervének hivatali tárhelyére érkezett meg az átküldött keresetlevél, ezért egyéb tény, körülmény hiányában a jogszabályok alapján ezt úgy kell tekinteni, hogy ez ugyanazon közigazgatási szerv első- és másodfokú hatóságainak az a hivatali tárhelye, és ezt kell tényleges érkeztetésnek (helyesen benyújtás helyének) tekinteni.

[176]        Több hivatali tárhely esetén tisztességes eljárás mellett a pontos hivatali tárhely megjelölése is szükséges a jogorvoslati záradékban, különben azt az elsőfokú hatósághoz benyújtottnak kell tekinteni.

[177]        Amennyiben a „tényleges érkeztetést” úgy értenénk, hogy nem elég az adott közigazgatási szervhez való elektronikus megérkezés, hanem az azon belüli csak közigazgatási jogi jogalanyisággal rendelkező szervezeti egységhez való megérkezés az irányadó, tehát az, hogy a közigazgatási szerv irodája mikor továbbítja azt az eljáró szervnek és ügyintézőjének a keresetlevelet akár személyesen, akár papír alapon, akár elektronikus belső rendszeren, vagy külső tárhelyen, az azt jelentené, hogy minden esetben a keresetlevéllel érintett szervtől függene a keresetindítási határidő betartása. Ezek tehát nem a felperes érdekkörébe, de még csak nem is a továbbító közigazgatási szerv érdekkörébe tartozó körülmények, hanem érkeztetési ügyviteli lépések. Márpedig a határidő szempontjából nem az elsőfokú szervhez érkezés, hanem az elsőfokú szervhez történő benyújtás időpontja az irányadó.

[178]        Ezen a ponton kell kitérni arra, hogy a papír alapon történő téves helyre benyújtás esetén felmerülő „postára adás időpontja” kiesett az értékelés köréből, mivel a továbbítás miatt jobbhíján – a keresetlevél érkeztetése vált releváns időponttá. Elektronikus benyújtás esetén azonban a tárhelyre megküldés esetén a hivatali tárhelyre benyújtás és beérkezés időpontja azonos időpont, ezért az egyértelműség követelménye azt diktálja, hogy a benyújtás és beérkezés időpontja közt – elvi szinten – nem tehető különbség. Ezért a „tényleges beérkezés” helyesen a „tényleges benyújtás” kifejezés használata javasolt a joggyakorlatban, mely nem mást jelent, mint az elsőfokú szerv hivatali tárhelyére való benyújtást (beérkezést). Igy ez a fogalom nem keveredik össze, az anyagi jogi határidők betartásával kapcsolatos szabályozással, ahol nem a benyújtás, hanem a megérkezés az irányadó.

[179]        Nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy az alperes egyetlen ügyben sem állította, hogy a Tulajdonosi Bizottságnak lenne önálló hivatali tárhelye. Még ha több hivatali tárhelye is lehet a Fővárosi Önkormányzatnak, mivel a főpolgármesteri hivatal mind a közgyűlés mind a Tulajdonosi Bizottság munkaszervezete, a főpolgármesteri hivatalhoz történő benyújtása a keresetlevélnek mindenképp joghatályosnak tekintendő eltérő jogorvoslati tájékoztatás hiányában.

[180]        Ahogy a VII. tanács 1. végzése kifejti, a jogorvoslati tájékoztatás ilyen esetben nem teljes körű, és csak azért nem volt ennek jelentősége, mert valójában egy másik közigazgatási szervhez (kormányhivatal) történt a benyújtás, amely azt továbbította. Ebből argumentum a contrario viszont az következik, hogy ha e hivatali tárhelyre a felperes közvetlenül benyújtja a keresetlevelét, akkor azt ténylegesen megérkezettnek kellett volna tekinteni a jogorvoslati záradék hiányai miatt. Ezt mondta ki a referenciahatározat.

[181]        A kormányhivatal is a továbbítást a jogorvoslati záradék tájékoztatása alapján végzi, és ennek hiányosságai folytán történő téves továbbítás közvetetten mégiscsak a felperes jogorvoslati jogának sérelmével jár. Ezzel a jogi kérdéssel azonban egyik határozat sem foglalkozik, mivel alperes minden ügyben elmulasztotta bemutatni, hogy konkrétan hová is kellett volna megküldeni a keresetleveleket, ha nem a Fővárosi Önkormányzat munkaszervezetéhez, a főpolgármesteri hivatalhoz.

[182]        Amennyiben megvizsgálta volna a Jogegységi Panasz Tanács ezt a kérdést, akkor a következőkre kellett volna jutnia.

[183]        A kúriai joggyakorlat szerint, ha a felperes a keresetlevelet téves helyre nyújtja be, akkor onnantól a felperes terhére esik, ha az adott közigazgatási szerv azt nem továbbítja időben, vagy nem a megfelelő helyre továbbítja.

[184]        Az a jogi kérdés, melyben a referenciahatározatot hozó tanács és a VII. tanács, illetve az indítványozó tanács között különbség van, az az, hogy igaz-e ez a megállapítás abban az esetben is, ha a jogorvoslati tájékoztatás egyébként nem teljes körű, és nem tartalmazza az elsőfokú szerv elektronikus elérhetőségének helyét (tárhelyet) és módját (e-Papír vagy más nyomtatvány, nyomtatvány esetén annak elérhetőségének helyét).

[185]        Először is arra szükséges utalni, hogy amennyiben a jogorvoslati tájékoztatás teljes körű, akkor nincs esélye a jogi képviselőnek arra, hogy önhiba hiányára hivatkozzon, amikor az elektronikus benyújtás során a hivatali tárhelyet elvéti, mégpedig annyira, hogy más szervhez érkezik be a keresetlevél. Azt látni kell, hogy a konkrét ügyekben a felperes tisztában volt azzal, hogy a Tulajdonosi Bizottsághoz kell a keresetlevelet benyújtani, rá is írta a keresetlevélre, azonban a Tulajdonosi Bizottság tárhelyét teljesen tévesen azonosította, az még csak nem is az önkormányzat valamely szervéhez érkezett be.

[186]        Tehát itt a téves helyen benyújtás oka nem a figyelmetlenség a jogorvoslati záradékot illetően, vagy annak nem ismerete, hiszen láthatóan tudta, hova akarja benyújtani a keresetlevelet, hanem a jogorvoslati tájékoztatás hiányos volta. Megjegyezhető ennek kapcsán, hogy ha a jogorvoslati tájékoztatást figyelmen kívül hagyta volna a felperes jogi képviselője, és teljesen hibásan a kormányhivatalt tünteti fel a jogorvoslati kérelem címzettjeként, akkor a kormányhivatalnak az Ákr. 17. §-a alapján áttételi kötelezettsége keletkezett volna, amely miatt az elkésettség fel sem vethető.

[187]        A bírói gyakorlat azt az elvet követi ebben a kérdésben, hogy a felperes hibájából történő téves helyre megküldés következményeit neki kell viselni. Ez esetben két szempontból sem csak a felperes hibájáról van szó.

[188]        Egyrészt a pontos jogorvoslati tájékoztatás a téves helyre benyújtás lehetőségét is minimálisra csökkentette volna, másrészt a kormányhivatal pontos jogorvoslati tájékoztatás esetén valószínűleg nem tévedett volna abban, hogy mi a helyes elektronikus elérhetősége a konkrét ügyben az elsőfokú hatóságnak.

[189]        Mindemellett a perbeli ügyekben irányadó szabályozás is egyértelmű, mert az Eüsztv. vhr. 85. § (9) bekezdése szerint, ha a helyi önkormányzat – a (8) bekezdés b) pontja alapján – több hivatali tárhellyel rendelkezik, akkor ezek vonatkozásában köteles az ügyfeleket, valamint az együttműködő szerveket arról tájékoztatni, hogy melyik hivatali tárhelyet milyen célra lehet igénybe venni.

[190]        E tájékoztatásnak konkrét ügyekben értelemszerűen a jogorvoslati tájékoztatásban kell megjelennie, oly módon, hogy a konkrét ügyre vonatkozó elektronikus elérhetőség (hely és mód) megjelölésre kerül.

[191]        Jelenleg hatályos szabályozásban ugyanezt tartalmazza a 322/2024. (XI. 6.) Korm. rendelet 44. § (8)-(9) bekezdései.

[192]        Összegezve megállapítható, hogy a jogorvoslati tájékoztatás elmaradása az elsőfokú szerv elektronikus elérhetősége vonatkozásában mint alaptörvény-ellenességet is okozó [Alaptörvény XIV. cikk (1) bekezdés és XXVIII cikk (7) bekezdés] jogszabálysértés (Ákr 81. §) kimentést jelenthet – tényállástól is függően – mind a téves helyen történő benyújtás, mind a továbbítás megfelelőssége körében, és ilyen esetben nem lehet elkésettnek tekinteni a keresetlevelet.

[193]        Megjegyezhető, hogy a konkrét ügyekben a törvényszékek egységesen ezt az álláspontot képviselték, még ha az indokokat – nagyon helyesen – nem is fejtették ki ilyen részletességgel, hiszen ez az ügyekben egy járulékos eljárási kérdés volt, és nem az ügy főtárgya, mint jelen jogegységi eljárásnak.

[194]        Ezért a Jogegységi Panasz Tanácsnak arra meggyőződésre kellett volna jutnia, hogy az időben legelső Kpkf.IV.40.978/2021/2 számú, és ezzel azonos jogi álláspontot képviselő kúriai végzések – nem teljes körű jogorvoslati tájékoztatás esetén – a továbbiakban nem alkalmazhatók, az indítványozó tanács ezektől eltérhet. Mind ehhez azonban az indítvány kiegészítésre lett volna szükség, enélkül csak a jogegységi eljárás mellőzésére, a jelen eltérő álláspont IX. fejezete szerinti érdemi vizsgálat esetén az indítvány elutasításának lett volna helye.

          Budapest, 2025. május 19.

Dr. Kovács András s.k.

bíró

Forrás: https://eakta.birosag.hu/anonimizalt-hatarozat-pdf/?birosagName=K%C3%BAria&ugyszam=5/2025.JEH&azonosito=6bea1e2d-de01-4287-8629-d4db9bc743ab