Állásfoglalás hatósági döntés kiegészítése tárgyában

A Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület állásfoglalása a döntés kiegészítése vonatkozásában

A Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület (a továbbiakban: KEJE vagy Egyesület) célja a közigazgatási szakemberek tevékenységének gyakorlati és elméleti támogatása, a közigazgatási szakemberállomány jogalkalmazási tevékenységének fejlesztése, és a közigazgatás különböző területein tevékenykedők együttműködésének a támogatása.

E célkitűzések mentén az Egyesület egy olyan szakmai fórum létrehozását tűzte ki célul, amely lehetőséget biztosít a hazai hatósági és egyéb közigazgatási eljárási jogalkalmazásban munkálkodó gyakorlati szakemberek, illetve a tudomány képviselői számára, hogy megvitathassák a közigazgatási eljárásjogi, különösen a közigazgatási hatósági jog egyes szabályozási kérdéseit, áttekinthetik és közösen megoldhatják azokat a felmerülő gyakorlati problémákat, amelyek egy-egy jogszabály-módosítás alkalmával módszertani problémákat okoznak a jogalkalmazásban.

Ennek keretében az Egyesület a hozzá érkező szakmai kérdéseket a legjobb tudása szerint igyekszik megválaszolni. Az Egyesület állásfoglalása semmilyen kötőerővel nem rendelkezik, az a tagok cizellált egyéni véleményét tükrözi.

  1. A kérdésben szereplő tényállás

Az Ákr. 91. §-ának értelmezésével kapcsolatban nem egyértelmű, hogyan kell “kivitelezni” a döntés kiegészítését. Korábban a Ket. alapján önálló kiegészítő döntést lehetett hozni, de az Ákr. 91. § (3) bekezdése alapján “A kiegészítést a hatóság egységes döntésbe foglalva, lehetőleg a döntés kicserélésével közli”.

A kicserélés még érthetőnek tűnik. Itt arról van szó, hogy be kell vonni a korábbi, hiányos döntést, és helyette kiadni egy ugyanazon fő – és alszámon, ugyanazon keltezéssel hozott döntést.

Az elektronikus ügyintézés világában azonban a fentiekre nem igazán van mód, hiszen ahová elküldésre került a korábbi döntés, annak “nyoma” van, nem lehet bevonni a hiányos, “rossz” döntést, és azonos számú és keltezésű, tartalmilag mégis némiképp különböző két döntés nem maradhat hatályban. Kérdés, hogy ilyen esetben, tehát, ha a kicserélés feltételei nem állnak fenn, hogyan kell végrehajtani a döntés kiegészítését, úgy hogy megfeleljen azon jogszabályi előírásnak, hogy ne önálló kiegészítő döntést kelljen hozni, hanem egységes döntésbe kelljen foglalni a kiegészítést?

Két megoldási lehetőség képzelhető el a fentiek tekintetében:

1. Vissza kell vonni a korábbi hiányos döntést, és helyette hozni egy “új” döntést, melyben a korábbi tárgyban kell rendelkezni, immár a kiegészítéssel együtt. Ez nem túl jó megoldás, mert újra megnyílik a jogorvoslat a nem kiegészített részekkel szemben is.

2. Hozni kell egy új döntést, melynek rendelkező része úgy kezdődik, hogy az x tárgyban hozott x számú döntés kerül kiegészítésre az alábbi dőlt betűvel szedett bekezdésekkel, és itt “leközölni” a teljes döntést, a rendelkező és indokolási részben dőlt betűvel jelölve a kiegészített részeket. A rendelkező részt azzal kell zárni, hogy a dőlt betűvel szedett kiegészítés ellen milyen jogorvoslatnak van helye. Az indokolási részben meg kell indokolni, miért volt szükség a kiegészítésre.

  1. A Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület álláspontja

Való igaz, hogy a közigazgatási hatósági eljárásjog közelmúltbeli újra- meg újraszabályozása során a normaszöveg többször megváltozott a hatósági döntés kijavítása, kiegészítése (és kicserélése) tekintetében, ráadásul, míg a jogintézmény egy korábbi időszakban a jogorvoslati fejezetben szerepelt, később átkerült „a hatóság döntései” elnevezésű fejezetbe. Ez utóbbi normaszerkezeti változásnak is jelentősége van a szabályozás tartalmának megítélése szempontjából.

Különös jelentőséggel bír ez annak a kérdésnek a vizsgálata szempontjából, hogy a hatóság döntésének kiegészítése (azaz új tartalmi elemmel való bővülése) megkívánja-e a korábban az ügyben már meghozott, gyakran időközben véglegessé vált hatósági döntés újabb hatósági aktussal történő visszavonását?

A kérdés abból a szempontból is érdekes, hogy a kiegészítésre szoruló hatósági döntés abban az esetben nyilvánvalóan jogszabálysértő, ha a hatóság határozatában/végzésében nem rendelkezett olyan kérdésről, amelyet jogszabály kötelező tartalmi elemként ír elő. Más eset az, amikor a döntés hiányos, mert a hatóság az ügy érdeméhez tartozó kérdésben nem rendelkezett. Például kérelemre indult eljárásban meghozott hatósági határozat az ügy tárgyának érdeméhez tartozó valamely részletkérdés tekintetében nem tartalmaz rendelkezést.

A hatóság döntésének visszavonására vonatkozóan az Ákr. a kérelemre induló hatósági eljárás elnevezésű III. fejezetében (47. § (1) bek. e), f) pontok, illetve(2) bek.), továbbá – és témánk szempontjából az utóbbi esetkör a fontosabb –, a jogorvoslatról szóló IX. fejezetében (115., 120. §-ok) találunk rendelkezéseket. A hatóság döntései fejezetben nem. Ebből következtetni lehet a jogalkotói szándékra: ha a hibás (jogszabálysértő vagy hiányos) hatósági döntésben előforduló hiba olyan természetű, hogy a döntés többi elemének változatlanul hagyása mellett mindössze csak kiegészítő rendelkezéssel reparálható, akkor nincs szükség a döntés visszavonására vagy módosítására vonatkozó szabályok alkalmazására. Az eredeti döntésen alapuló, a kiegészítést és az eredeti döntés rendelkezéseit együttesen tartalmazó új hatósági aktus nem minősül a jogorvoslat fogalomkörébe tartozó eljárási cselekménynek.

A döntés visszavonása, majd megváltozott tartalommal történő újra kiadása, alaki szempontból új döntésnek minősül, és így a benne foglalt valamennyi tartalmi elem tekintetében újra megnyílik a jogorvoslat lehetősége, amelynek számos kedvezőtlen kihatása lehet, nem csak a hatóság oldaláról, hanem nagyon gyakran a kérelmező ügyfél jogai érvényesíthetősége szempontjából is. (Hasonló joghatásokkal kell számolnunk a döntés módosítása esetén.)

A döntés kiegészítésekor viszont már csak a kiegészítő rendelkezéssel szemben nyílik meg újra a jogorvoslat lehetősége, a többi elem tekintetében – ha az eredeti döntésben szabályozott jogorvoslati határidő időközben lejárt – már nem.

Az Ákr. a döntés kiegészítésére vonatkozó szabályai körében úgy rendelkezik, hogy

91. § (3) bek. „A kiegészítést a hatóság egységes döntésbe foglalva, lehetőleg a döntés kicserélésével közli.”

A mondat két részelemből áll, és a két részelem tekintetében a szabályozás eltérő. Az egységes döntésbe foglalásra vonatkozó előírás kógens, a kicserélésre vonatkozó szabály feltételek bekövetkezése esetén érvényesítendő.

A gyakorlatban gyakran előfordul, hogy a döntés tartalmi hiányosságát, annak kézhezvétele után az ügyfél észleli, és a papír alapon átvett döntést magával hozva megjelenik a hatóságnál, kezdeményezve annak kiegészítését, kicserélését. Ilyenkor a hatóság ki tudja cserélni a korábban meghozott döntést a kiegészített döntésre, különösen, ha csak egy ügyfél vesz részt az eljárásban.   Ebben az esetben hivatalos feljegyzésben kell rögzíteni az ügyféli kezdeményezést, a kiegészítés indokait, és azt, hogy a hatóság kiegészítő döntést hoz, melyet az eredeti döntéssel egységes szerkezetbe foglal. Amennyiben ez az ügyfél jelenlétében elkészül, akkor az átadással egyidejűleg vissza is kérhető tőle az eredeti határozat, hiszen a kiegészített döntés birtokában arra már nem lesz szüksége.  Mindez azonban nem jelentheti azt, hogy a kiegészített döntés ne kapna új alszámot, és ha a naptári nap különbözik a hibás döntésen szereplő dátumtól, akkor már az új dátumnak kell rajta szerepelnie. (A szó klasszikus értelmében felfogott kicserélés csak olyan esetben képzelhető el, amikor pl. az ügyfél a döntés meghozatalának (kiadmányozásának) pillanatában jelen van a hatóságnál, a határozatot átvéve azonnal észleli és jelzi a hibát, amit a hatóság azonnal orvosol, és a kiegészített döntést a jelenlévő ügyféllel átveteti.)

Azokban az esetekben, amikor a hatóság a döntését elektronikusan közli, vagy bár papír alapon, de nagyszámú ügyféllel, más hatóságokkal stb. akkor a kicserélés nem járható. Ez azonban nem akadálya a kiegészítésnek. A hatóság ugyanis eleget tesz a törvény kógens rendelkezésének azzal, ha új alszámon, új dátummal, a szükséges kiegészítő rendelkezés(seke)t az eredeti döntés rendelkezéseivel egységes szerkezetbe foglalva, a jogorvoslat lehetőségéről történő korrekt tájékoztatás mellett, és megfelelő indokolással ellátva kiadmányozza a kiegészítő döntést, és azt valamennyi érintett számára megküldi. Fontos, hogy az ügy tárgya, az ügyfél/ügyfelek megnevezése, az azonosításukhoz szükséges adatok és a kiegészítendő döntés azonosítási száma pontosan fel legyenek tüntetve az iraton.

Reméljük, hogy állásfoglalásunk hasznosnak bizonyult. Kérjük, a továbbiakban is forduljon hozzánk bizalommal.