HATÁRIDŐ HOSSZABBÍTÁS
„Ahogyan mi látjuk – közigazgatási ügyintézés a pandémia időszakában” című fotópályázat kapcsán
A Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület „Ahogyan mi látjuk – közigazgatási ügyintézés a pandémia időszakában” címmel fotópályázatot hirdetett.
A kiírt pályázatban a Művek benyújtására megállapított határidő meghosszabbításra kerül és az alábbiak szerint módosul:
A pályázat beküldésének határideje: 2021. december 15. (szerda)
A Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület híres jogtudósok életét bemutató rövid írásokkal tiszteleg munkásságuk, életpályájuk előtt. Életrajzi sorozatunk következő részében a hatékony, minél „egyszerűbb” közigazgatási folyamatok és a közigazgatási bíráskodás neves kutatóját mutatjuk be.
Némethy Károly Berettyóújfalun született 1862. augusztus 2-án. Budapesti tanulmányainak befejezését követően 34 éven át dolgozott a belügyminisztérium szolgálatában, 1885-től fogalmazógyakornokként, majd 1889-től fizetéses segédfogalmazóként és fogalmazóként. 1893-tól segédtitkárként, 1895-től miniszteri titkárként tevékenykedett. 1899-ben miniszteri osztálytanácsossá nevezték ki, majd a belügyminisztériumban a vármegyei és a közjogi főosztályok után a kodifikációs (fő)osztályt vezette 1901. január elsejétől kezdődően.
Kodifikációs munkái közé tartozik a magyar királyi közigazgatási bíróságról, a község- és egyéb helynevekről, a nyilvános betegápolás költségeinek fedezéséről, a községi közigazgatási tanfolyamokról, az állami gyermekmenhelyekről, valamint a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslatok kidolgozása. 1910-től adminisztratív államtitkárrá nevezték ki. A Belügyi Közlöny szerkesztője és állandó belmunkatársa, később a Magyar Közigazgatás című szaklap főszerkesztője volt, amelyben számos cikke is megjelent. 1918-ban a Főrendiház, 1927-től a Felsőház tagja lett.
„Nem klasszikus jogtudós, inkább a közigazgatási reformokért küzdő gyakorlati szakember volt”.[1] Kutatásai középpontjában a közigazgatás egyszerűsítése és közigazgatási bíráskodás álltak.
Főbb művei: A közigazgatási bíróságról szóló tőrvény magyarázata (Bp., 1897); A nyilvános betegápolási törvény magyarázata (Bp., 1899); A közigazgatási eljárás egyszerűsítése (Bp., 1903); A közigazgatási hivatalnokok képesítése és a közigazgatási gyakorlati vizsgák (Bp., 1912). – Irod. Fejezetek a közjog és a közigazgatási jog köréből (N. K. emlékkv, szerk. Mártonffy Károly, Bp., 1932).
Concha Győző így vélekedett róla: „ […] akinek neve el nem választható közigazgatási reformjainktól.”
1941. december 22-én hunyt el 79 éves korában.
Forrás:
[1] Koi Gyula (2019): A hazai közigazgatási eljárásjog kialakulása (1957-ig, az Et. hatálybalépéséig). In.: Boros Anita – Patyi András (szerk.): A hazai közigazgatási hatósági eljárási jog karakterisztikája. Budapest, Dialóg Campus Kiadó. 60.
Zsoldos Ignácot a helyi közigazgatás, az önkormányzatok és a rendészeti igazgatás kérdéseinek egyik első tanulmányozójaként tartják számon, ezért a Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület az életét bemutató rövid irománnyal tiszteleg munkássága előtt.
1803. július 24-én született Pápán. Házastársa sárbogárdi Soós Erzsébet, egy vagyonos földbirtokos nemes család leánya volt.
Alapfokú tanulmányait a pápai Református Kollégiumban kezdte meg. Érdekelték a latin és a görög nyelv sajátosságai, így Seneca-fordításokat készített. Arab nyelvleckéket is vett, később a Corpus Juris Civilis latin szövegét vetette egybe a Korán arab szövegével a hasonlóságokat és különbségeket vizsgálva. Jogi tanulmányait Bécs mellett Pozsonyban végezte második eminensként. (A bécsi jogi karon kitűnőre vizsgázott a több mint száz ívet kitevő német nyelvű tananyagból).
Absentius ablegatusként a diéta törvényes tagja volt 14 hónapon át. (Az országgyűlési munka során ismerte meg gróf Széchenyi István kapitányt). 1826-ban kitűnő minősítéssel (praeclare calculus) ügyvédi oklevelet szerzett Pozsonyban. Veszprém vármegyében tiszteletbeli aljegyzőként, szolgabíróként, főszolgabíróként és vármegyei főjegyzőként is tevékenykedett. Az országgyűlés 1843-ban választotta meg vármegyei követnek. Tagja volt annak a kerületi választmánynak, amely a váltótörvény kijavításán dolgozott. A Pesti Váltófeltörvényszéken nevezték ki bíróvá, amelynek – Deák Ferenc igazságügyi miniszter előterjesztésére – 1848-tól az elnöki tisztségét töltötte be. Bécsben a semmitőszék tanácsosaként dolgozott. Részt vett az Osztrák Általános Polgári Törvénykönyv (Optk.) magyarra fordításában. 1874-ben megkapta a Szent István Rend kiskeresztjét. A Kiegyezés után a Hétszemélyes Tábla, majd a Kúria tanácselnökévé nevezték ki, amely megbízatás keretében a Váltó-, Csőd-, és Bányaügyek Szakosztályát (tanácsát) vezette 1875-ig.
Közigazgatással összefüggő legfőbb műve A szolgabírói hivatal I. Törvénykezési rész. II. Közrendtartási [a politikát, a (tágabb értelemben vett) közigazgatást magában foglaló] rész., amely kötetért a Magyar Tudományos Akadémia nagyjutalmával és 200 arannyal tüntették ki. A mű számos közigazgatási jogi különös részi kérdéssel foglalkozik és összesen négy év alatt készült el. A kötetben megjelenített szolgabírák mai utódainak a járási hivatalok vezetői felelnek meg. Olyan – ma is ismert – feladatokat láttak el, mint a láttamozás más hatóság által kiállított okirat, bizonyítvány hitelesítése során vagy elöljáróság-választás bizonyos esetekben. A kodifikálatlan eljárási szabályokat hosszasan fejlődött szokásjogi (gyakran alakszerűtlen) és tételes jogi példákkal pótolta. További jelentős, rendészettel összefüggő műve: A mezei rendőrség főbb szabályai. Az 1840: IX. törvénycikkely nyomán.
Fő vizsgálódási körébe tartozott a magyar közigazgatást ért külföldi hatások elemzése.
1837-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1838-ban pedig rendes tagjává. 1880 májusában a Budapesti Királyi Tudományegyetem díszdoktorátusi címet adományozott neki.
Nyugdíjas éveiben veszprémi és sárbogárdi birtokain gazdálkodott, amelyről az alábbi módon írt testvérének:
„Előbb, míg mások milliói felett ítéltem, és mások uradalmait osztogattam, a magam néhány szilvafája és kis birtoka tájára sem mehettem. Most kötelességemnek tartom magam és barátaim által mindent elkövetni, hogy ennek értékét növeljem.”
A részlet jól szemlélteti a bírói hivatás, életpálya iránti elkötelezettségét.
1885. szeptember 24-én hunyt el 82 éves korában.
Forrás:
A Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület (a továbbiakban: KEJE vagy Egyesület) célja a közigazgatási szakemberek tevékenységének gyakorlati és elméleti támogatása, a közigazgatási szakemberállomány jogalkalmazási tevékenységének fejlesztése, és a közigazgatás különböző területein tevékenykedők együttműködésének a támogatása.
E célkitűzések mentén az Egyesület egy olyan szakmai fórum létrehozását tűzte ki célul, amely lehetőséget biztosít a hazai hatósági és egyéb közigazgatási eljárási jogalkalmazásban munkálkodó gyakorlati szakemberek, illetve a tudomány képviselői számára, hogy megvitathassák a közigazgatási eljárásjogi, különösen a közigazgatási hatósági jog egyes szabályozási kérdéseit, áttekinthetik és közösen megoldhatják azokat a felmerülő gyakorlati problémákat, amelyek egy-egy jogszabály-módosítás alkalmával módszertani problémákat okoznak a jogalkalmazásban.
Ennek keretében az Egyesület a hozzá érkező szakmai kérdéseket a legjobb tudása szerint igyekszik megválaszolni. Az Egyesület állásfoglalása semmilyen kötőerővel nem rendelkezik, az a tagok cizellált egyéni véleményét tükrözi.
2020. július 1-jétől kezdődően az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) szabályozási rendszeréből kikerült a függő hatályú döntés jogintézménye. Ezzel egyidejűleg 2020. július 1-jétől kezdődő hatállyal az Ákr. 43. § (2) bekezdése kimondja, hogy a hatóság teljes eljárásra történő áttérés esetén – amennyiben annak feltételei fennállnak – elektronikus úton tájékoztatja az ügyfelet a teljes eljárás ügyintézési határidejéről, a határidő túllépésének jogkövetkezményeiről és arról, hogy a hatóság a továbbiakban a teljes eljárás szabályai szerint jár el.
Az Ákr. 81. § (1) bekezdése értelmében a döntés tartalmazza – egyebek mellett – teljes eljárásra történő áttérés esetén az áttérés okára is kiterjedő indokolást.
Az Ákr. 81. § (2) bekezdés a) pontja kimondja, hogy jogorvoslatról való tájékoztatást mellőző, az indokolásban pedig csak az azt megalapozó jogszabályhelyek megjelölését tartalmazó egyszerűsített döntés hozható, ha a hatóság a kérelemnek teljes egészében helyt ad, és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél, vagy a döntés az ellenérdekű ügyfél jogát vagy jogos érdekét nem érinti.
Ha a kérelem elbírálására teljes eljárásban kerül sor, számos esetben akkor is előfordulhat, hogy a hatóság a kérelemnek teljes egészében helyt ad. Ha nincs az ügyben ellenérdekű ügyfél, az Ákr. 81. § (2) bekezdés a) pontja lehetővé tenné teljes eljárásban is a döntés egyszerűsített formában történő meghozatalát. Azonban az egyszerűsített formában történő döntéshozatal ellenében hat, hogy a döntésben a hatóságnak számot kellene adnia arról, hogy miért tért át a teljes eljárásra. Ezt viszont egyszerűsített döntés esetében nem tudja megtenni, hiszen az egyszerűsített döntés indokolása csak a döntést megalapozó jogszabályhelyek megjelölését tartalmazhatja.
A fenti anomáliával összefüggésben az alábbi kérdések merültek fel:
A megfogalmazott kérdések a kérelemre induló hatósági eljárásban a teljes eljárásra történő áttéréssel összefüggésben az Ákr. döntési fejezetében szabályozott, a hatósági döntés alaki és tartalmi követelményeit rögzítő 81. § (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések közötti látszólagos szövegellentmondás feloldásának lehetőségére vonatkoznak.
A kérdések megválaszolásához elöljáróban rögzíteni szükséges, hogy a törvénynek a kérelemre induló hatósági eljárásra vonatkozó III. fejezetében foglalt, az egyes eljárási formákra vonatkozó szabályai, illetve a hatóság döntéseiről szóló IV. fejezetben a döntés tartalmi és formai követelményeit szabályozó rendelkezései között nincs szoros kapcsolat.
A látszólag egyszerűbb eljárási formát jelentő sommás eljárás eredményeként meghozott hatósági határozat éppúgy lehet elutasító vagy a kérelemnek csak részben helyt adó, és így alakszerű formát kíván meg, míg a legösszetettebb tényállás tisztázása érdekében lefolytatott komplex bizonyítási eljárás eredményeként, teljes eljárás jogi keretei között is születhet az ügyfél kérelmének teljes egészében helyt adó hatósági határozat, mely – ellenérdekű ügyfél hiányában – az egyszerűsített döntésre vonatkozó enyhébb jogi követelményeknek megfelelően hozható meg.
Ellenérdekű ügyfelek részvétele az eljárásban kizárja a sommás eljárás lehetőségét, és az ügyben megszülető érdemi döntést alakszerű hatósági határozatba kell foglalni, ennek megfelelően annak minden tartalmi elemét részletesen meg kell indokolni, valamint a rendelkező rész mellőzhetetlen eleme a jogorvoslat lehetőségére vonatkozó tájékoztatás. Ám ha a felek között a teljes eljárásban egyezség jön létre (például a hatóság által megtartott tárgyalás eredményeként), és azt a hatóság a törvényben előírt feltételek teljesülése esetén jóváhagyja, az erről szóló döntése egyszerűsített határozatba foglalható.
A döntésre vonatkozó alaki követelmények tehát a hatósági határozat kérelemhez, illetve az ellenérdekű ügyfelek közös akaratnyilvánításához való viszonyától függően változnak, nem pedig azon alapulnak, hogy a határozat „egyszerű”, azaz sommás vagy pedig „komplex”, azaz teljes eljárásban születik-e meg.
Egyszerűsített döntés meghozatalának nem csupán a sommás eljárásban, hanem a teljes eljárásban is helye lehet, tekintettel arra, hogy a hatóság a teljes eljárást lezáró döntésében is rendelkezhet úgy, hogy a kérelemnek teljes egészében helyt ad, vagy akár arra is sor kerülhet, hogy a hatóság jóváhagyja az egyezséget.
Az Ákr.-nek az alakszerű és az egyszerűsített hatósági döntésre vonatkozó követelményeket rögzítő 81. § (1) és (2) bekezdései közötti kapcsolat az általános és a különös viszonyát tükrözi.
Általános esetben a hatóság az ügyet érdemben az alakszerű döntés követelményeinek megfelelő, részletesen megindokolt, a jogorvoslat lehetőségére vonatkozó tájékoztatást is magában foglaló határozatban dönti el. Bizonyos törvényi feltételek teljesülése esetén (kérelemnek teljes egészében helyt adó döntés, ellenérdekű ügyfél hiánya, illetve ellenérdekű ügyfelek törvényi feltételeknek megfelelő, egyező akaratnyilvánításának elfogadása) azonban a hatóságnak az érdemi döntését elegendő egyszerűsített határozatba foglalnia.
Ha a hatóság egyszerűsített döntést hoz, akkor nem szükséges az indokolásban részleteznie, hogy mi az indoka annak, hogy áttért a teljes eljárásra, hanem amennyiben határozatról van szó, akkor a jogorvoslatról szóló tájékoztatás mellőzésével, ha pedig végzésről, akkor annak belefoglalásával egyidejűleg, az indokolásban csupán a döntést megalapozó jogszabályhelyek feltüntetése szükséges. Jelen esetben tehát elegendő feltüntetni az Ákr. 43. § (2) bekezdését. Szükséges azonban leszögezni azt is, hogy az Ákr. 81. § (1) bekezdésében felsorolt, a döntés kötelező tartalmi elemei közül, a többi elemet (például azonosításhoz szükséges adatok, eljárási költségek viselésével kapcsolatos rendelkezés) az egyszerűsített döntésnek is tartalmaznia kell.
A határozathozatal egyszerűsített formájának megteremtése a hatóság tehermentesítését szolgálja, ugyanakkor alkalmazásának lehetőségét a jogalkotó – az ügyféli jogok érvényesülése szempontjából garanciális jelentőségű – jogi feltételek teljesüléséhez köti. Ezzel összefüggésben azt is megköveteli, hogy az egyszerűsített határozatnak (végzésnek) is legyen indokolása. Az indokolásban azonban elegendő az azt megalapozó hatásköri szabályt, továbbá az érdemi döntés kialakítása során alkalmazott anyagi jogszabályhelyeket megjelölni. Ezek kiegészülnek az Ákr., illetve az irányadó ágazati eljárási rendelkezések alkalmazására történő utalással. Közöttük elhelyezhető az Ákr.-nek a teljes eljárásra történő áttérésről rendelkező 43. §-ára történő hivatkozás is anélkül, hogy ezáltal az egyszerűsített döntésre vonatkozó szabályok kiüresedésére kerülne sor.
Egyed István 1886. július 11-én született Budapesten, édesapja rendőrkapitány, testvére grafikusművész volt. 1908-ban jogtudományi, majd 1909-ben – királyi kitüntetéssel –államtudományi doktori oklevelet szerzett a Budapesti Tudományegyetemen.
Jogi életútját a bíróságon kezdte, ahol gyakornok, törvényszéki, majd kúriai jegyző is volt. Bírói (szak)vizsgája után al-, törvényszéki, majd később ítélőtáblai bíró lett. Dolgozott az Igazságügyi Minisztérium Törvényelőkészítő Osztályán, 1922-től pedig magántanárként önkormányzati igazgatást, valamint ipari közigazgatási jogot tanított.
A József Nádor Műszaki és Gazdasági Egyetemen a közigazgatási jog nyilvános rendes tanára és a Közgazdaságtudományi Kar dékánja címet is birtokolta. A Szent István Akadémia rendes tagja, később elnöke, majd a Szent István Társulat elnöke lett, illetve a Magyar Jogászegylet titkári tisztségét is betöltötte, valamint az Actio Catholica Országos Elnökségének is tagja volt.
A delegáció pénzügyi hatásköre című dolgozatáért 1907-ben egyetemi pályadíjjal tüntették ki, amely az egyetemi hallgatói szorgalmát fémjelzi.
A közigazgatási eljárási joggal összefüggésben a közigazgatási eljárás mozzanatairól, a közigazgatási fellebbvitelről, fórumrendszerről, a határozatok jogerejéről, a végrehajtásról, a kihágási bíráskodásról, a közigazgatási ügyvitelről, valamint a közigazgatás nyelvéről fogalmazott meg gondolatokat. A határozatok tekintetében a közérthetőség mellett érvelt.
A szovjet érában a megszállás következményeként gyakorlatilag negligálták a professzor azon nézeteit, amelyek a hatalommegosztásról, alkotmányosságról, alkotmánybíróságról, Szent Korona-tanról, vármegyéről és a „korábbi” közjogi berendezkedésről szóltak.
Főbb művei közé tartozik: A közigazgatási bíróság és a közigazgatási hatóság hatásköri összeütközései (Jogtudományi Közlöny, 1909); A polgári per nyilvánossága (Jogállam, 1915); A hatásköri bíróság gyakorlata az első tíz évben (Jogállam, 1918); Közigazgatási reform (Jogállam, 1923); Iparjog (monográfia, Budapest, 1925); A közigazgatási képzés reformja (Városi Szemle, 1927); Vármegyei önkormányzat (monográfia, Budapest, 1929); Budapest önkormányzata (monográfia, Budapest, 1935); Szent István államalkotása (Magyar Jogászegyleti Értekezések, Budapest, 1938); A Szent Korona-eszme története (Katholikus Szemle, 1941); A mi alkotmányunk (monográfia, Budapest, 1943); A magyar közigazgatás demokratikus reformja (Városi Szemle, 1945); A magyar közigazgatási jog alaptanai (monográfia, Budapest, 1947).
Jelentős közjogi törvényjavaslatok előadójaként az alkotmányosság helyreállításáról szóló törvény (1920), a választási bíráskodás reformjáról szóló törvény (1925), valamint a felsőházi reformról szóló törvény (1926) is az ő nevéhez kötődik.
A mi alkotmányunk című munkájában tetten érhető közjogi, közigazgatási jogi munkássága az ezeréves (történeti) alkotmányunk védelmét szolgálja. Állaspontja szerint a magyar alkotmány folyamatosan fejlődött, de bizonyos alapelvei megmaradtak, így – többek között – a jogfolytonos történelmi jelleg. A gondolat összhangban áll az Alaptörvényben lefektetettekkel, amely szerint a rendelkezéseit történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni. Érdeklődési körébe tartozott továbbá a Szent Korona-tan is.
1966. július 14-én, nyolcvanéves korában hunyt el.
Forrás:
Viczián István a nagykátai járásban található Tápiószelén született 147 évvel ezelőtt, 1874. június 24-én. Jogász, államtitkár, országgyűlési képviselő, köztisztviselő, valamint a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánja volt. Középbirtokos nemesi családban született, 1896-tól fogalmazógyakornok a Belügyminisztériumnál, majd miniszteri tanácsosként, helyettes államtitkárként és államtitkárként is dolgozott.
1922-ben és 1926-ban választották meg országgyűlési képviselőnek. 1941-től főispáni tisztet tölt be, székfoglaló beszédére is ugyanebben az évben került sor.
Főbb művei közé tartozik A községi szervezet főbb kérdései, A falu háztartása és közjóléti intézményei, A drágaság igazi oka és a kibontakozás. Életének főműve az Életem és korom – Pest vármegye főispánjának emlékiratai, amelyben több mint 300 oldalon keresztül mutatja be tartalmas életét ifjúkorától egészen a politikai szerepvállalásig, kitérve a felállított kormányzati rendszerre a vármegye élén, valamint tanári pályafutásra is.
1912-ben írta meg A magyar közigazgatási eljárás alapvonalai című művét, amelyben a közigazgatási határozatok jogerőssé válásának lehetőségeit vizsgálta a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló 1901. évi XX. törvény kapcsán. A fegyelmi jog alkalmazását is kutatta a közigazgatással összefüggésben.
Torontóban hunyt el 1959. április 3-án.
Forrás:
ÖSSZEFOGLALÓ
a Hatósági eljárások a pandémia időszakában c. online konferenciáról
2021. április 16-án került megrendezésre – közel 80 fő részvételével – a Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület ( a továbbiakban: KEJE) szervezésében a Hatósági eljárások a pandémia időszakában c. online konferencia. A rendezvényen elsősorban gyakorlati szakemberek osztották meg a tapasztalataikat a közigazgatási eljárásokat érintő pandémiás kihívásokról a konferencián résztvevőkkel.
A konferenciát Dr. Imre Miklós professzor úr nyitotta meg, aki megnyitó előadásában kitért arra, hogy a pandémia miatt jelentős nyomás került a közigazgatási szektorra, amelyet némiképp enyhíthetnek az olyan platformok, ahol elméleti és gyakorlati szakemberek eszmét cserélhetnek egymással, utalva ezzel a KEJE konferenciára.
Dr. habil. Boros Anita, a Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület elnöke köszöntő előadásában kiemelte, hogy gazdasági, társadalmi és jogi szempontból is foglalkozni kell a pandémiával. Az állami intézkedések nagymértékben hatással voltak/vannak a közigazgatásra is. Előadásában összehasonlította számos ország megoldási metodikáját közigazgatási szempontból, hangsúlyozta a digitalizáció fontosságát, kitért a pilóta nélküli repülők és a drónok szerepére is a járványkezelésben és köszönetét fejezte ki a közigazgatási szakemberek pandémia alatti áldozatos munkája iránt.
Dr. Gyergyák Ferenc, Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület alelnöke előadásában az önkormányzati ügyeket érintő pandémiás kihívásokról számolt be. Kitért a járványügyi kihívások okozta változásokra, így például arra, hogy az önkormányzati hatósági ügyintézés során az elektronikus forma vált meghatározóvá, változtak az eljárási határidők, a jogorvoslatok kapcsán sok esetben a bírósági jogorvoslat vált meghatározóvá, illetve ismertette a katasztrófavédelmi törvény legfőbb módosítását, azt hogy katasztrófavédelmi ügyekben a polgármester jár el.
Dr. Józsa Fábián, a Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület alelnöke a kormányhivatali ügyek pandémiás kihívásait mutatta be. Előadásában kitért arra, hogy a pandémia alatt a közigazgatás személyi állományának védelme került előtérbe: az irodák fertőtlenítése által, a maszkok használatával, a rugalmas munkaidő bevezetésével, krónikus betegek esetén az otthoni munkavégzés elrendelésével, a plasztik tér kialakításával személyes ügyintézés során, illetve a beléptetések során alkalmazott járványügyi ellenőrzésekkel. Beszámolt továbbá az ügyintézést érintő változásokról is, így például arról, hogy az ügyfelek kérelmeiket írásban, elektronikus úton is előterjeszthetik, hatósági ellenőrzés során pedig a helyszíni ellenőrzést iratbekérés váltotta fel. Alelnök úr számos különös eljárást (például közraktárjegy kibocsátása) is elemzett a pandémiával összefüggésben.
Dr. Horváth Tivadar, Budapest Főváros Kormányhivatala X. Kerületi Hivatalának vezetője a kormányablaki ügyintézés pandémiás kihívásairól számolt be a konferencián. Előadása során kitért arra, hogy a veszélyhelyzet alatt kormánymegbízotti egyedi intézkedések kiadására került sor, melyek elsődleges ügyintézési módnak az elektronikus ügyintézést jelölték meg. A helyszíni ügyfélszolgálatokon úgy kellett megszervezni az ügyfélfogadásokat, hogy egy ügyintéző és egy ügyfél tartózkodjon egyszerre egy helyiségben, legfeljebb másfél méteres távolságra. Hivatalvezető úr beszámolt továbbá arról is, hogy belső képzések kerültek kialakításra a kormányablakoknál mentorrendszerben, gyakorolva a „pandémiás” ügyintézést, mindennek köszönhetően a kormányablak jól alkalmazkodott a pandémiás körülményekhez, sikeresen tért át az elektronikus ügyintézésre.
Dr. Bodri Gergely, Budapest Főváros Kormányhivatala Földhivatali Főosztály, Ingatlan-nyilvántartási Osztályának osztályvezetője a földhivatali eljárások pandémiás kihívásait mutatta be, felhívta a figyelmet a Bosnyák téri és a Budafoki úti földhivatalok közigazgatási szakembereinek kiemelkedő munkájára. Előadásában beszámolt a földhivatali eljárásokat érintő jelentős jogszabály-változásokról, így a végrehajtói árverés változásáról és az osztatlan közös tulajdon megszüntetéséről, továbbá kitért az ügyintézést érintő legfontosabb változásokra, így az alábbiakra: az ügyintézések papír alapú beadványok alapján, de online felületen történtek, folyamatos kapcsolattartásra került sor az ügyfelekkel telefonon és elektronikus úton, a járványügyi intézkedések miatt az ügyfelek személyes megjelenése nem volt kötelező, a készpénzes befizetést az átutalásos teljesítés váltotta fel.
Hennel Ildikó, az MKB Bank Nyrt. Lakossági Üzletfejlesztés Főosztályának senior termékmenedzsere az ÁFA-visszaigénylés ügyintézési folyamatát mutatta be előadásában, egyúttal kitért a bankszektorban alkalmazott pandémiás intézkedésekre is, így például arra, hogy telefonos ügyfélszolgálat jött létre egésznapos jelleggel az ügyfelek megsegítésére, videobankon keresztül pedig képernyős azonosításra nyílt lehetőségük az ügyfeleknek. Ügyféltájékoztatás keretében jelezték az ügyfeleknek, mikor érkezzenek személyes ügyintézésre a bankfiókokba, melyekben folyamatos fertőtlenítésre is sor került.
Dr. Bokor Csaba, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal jogi és felügyeleti szakfőigazgatója bemutatta előadásában az adóügyi eljárások pandémiás kihívásait. Előadásában kitért a fontosabb veszélyhelyzeti jogszabályokra, beszámolt arról, hogy a NAV otthoni munkavégzést rendelt el, folyamatos informatikai fejlesztés mellett pedig telefonos és online ügyfélszolgálat segítette az ügyfeleket. Hangsúlyozta, hogy a veszélyhelyzet számos adóeljárási területet érintett és az adózói minősítésre is kihatással volt: a veszélyhelyzet következtében az adózók mentesültek a kockázati biztosítékok nyújtásának kötelezettsége alól. A pénztárgépek, automaták éves felülvizsgálati kötelezettségére szabott határidő meghosszabbodott, valamint a NAV nem szabhat ki mulasztási bírásgot a kötelezettség elmulasztása miatt. Az ÁFA-kiutalások gyorsítása valósult meg, és nőtt az elektronikus ellenőrzések száma. A NAV számos fizetési könnyítést is engedélyezett az ügyfelek részére: fizetési kedvezményként jelent meg az illetékmentesség az elsőfokú adóeljárásokban. A közigazgatási perekkel összefüggésben a NAV elektronikus kapcsolattartásra tért át a bíróságokkal, főszabállyá pedig a tárgyaláson kívüli eljárás vált.
Dr. Vas Róbert, a Heves Megyei Kormányhivatal, Építésügyi és Örökségvédelmi Főosztály, Építésügyi Osztályának osztályvezetője előadásában az építéshatósági eljárások pandémiás kihívásairól számolt be. Előadásában kiemelte, hogy már a koronavírus előtti időszakban megkezdődött a hatósági rendszer felépítése elektronikus szakrendszerek és eljárások által. Kiemelte továbbá, hogy a pandémia átláthatóbb hatáskörgyakorlást, szervezeti felépítést és autonóm feladatellátást eredményezett. Az ügyfelekkel történő személyes kontaktus csökkent, mindezzel egyidejűleg nőtt az eljárások, adatszolgáltatások és az adminisztratív teendők száma. A pandémia új, speciális eljárásokat, jogszabály-változásokat hozott. Az otthoni munkavégzés mellett folyamatos volt a hivatali működés és az ügymenet. Az elektronikus ügyintézés gyorsnak és hatékonynak bizonyult.
Dévényiné dr. Farkas Adrienn a BFKH Népegészségügyi Főosztály Koordinációs és Hatósági Osztályának osztályvezető asszonya a pandémia alatti népegészségügyi hatósági eljárásokról beszélt. A Covid-19 járvány kapcsán felmerülő fogalmak ismertetése után kitért a vírus elleni védekezési eszközökre, valamint a járási/kerületi hatósági feladatok megoszlására. Felhívta a figyelmet az 1., 2. és 3. hullám kapcsán felmerülő problémákra, illetve eljárásjogi változásokra. Kiemelte, hogy az egészségügyi ellátórendszerben hatalmas átalakulás ment végbe, létrehozták az Országos Kórházi Főigazgatóságot, valamint az Országos, Megyei, Városi Kórházakat.
Dr. Récsényi Adrienn Budapest Főváros Kormányhivatala Állampolgársági és Anyakönyvi Főosztály főosztályvezető asszonya a járványhelyzet alatti hazai anyakönyvi ügyek intézésről beszélt. A hazai anyakönyvezés jogszabályi hátterének, esetköreinek, a hazai anyakövezés végzésére kijelölt hatóságok ismertetését követően, a pandémia alatt felmerült eljárási kérdésekkel folytatta. Főosztályvezető asszony kiemelte, hogy a hazai anyakönyvi kérelmek tekintetében főszabály szerint a járványhelyzet alatt nem történt könnyítés, sem az ügyfelek, sem az eljáró hatóságok nem kaptak felmentést a jogszabályi követelmények alól. Kifejtette a hazai anyakönyvi kérelmek benyújtásában a pandémia hatására bekövetkező változásokat, valamint felhívta a figyelmet az elektronikus kapcsolattartás felértékelődésére.
Dr. Tóth Polina Budapest Főváros Kormányhivatala Gyámügyi és Igazságügyi Főosztály Döntésfelülvizsgálati Osztályának osztályvezető asszonya a gyámügyi eljárások alakulásáról beszélt a pandémia alatt. A statisztikai adatok ismertetése után a gyámügy terén kiemelt időszakokról, valamint a jogszabályi változásokról is szó esett. Osztályvezető asszony részletesen kifejtette az örökbefogadási ügyek esetén felmerülő legélesebb problémákat, továbbá kitért a szociális és gyámügyi osztályon bekövetkező megbetegedésekre, valamint az otthoni munkavégzés előnyeire és hátrányaira is.
A konferencia végén dr. Imre Miklós megköszönte az előadók és a hallgatóság részvételét és a közigazgatásban dolgozók munkája iránti tiszteletét fejezte ki.
A Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület „Ahogyan mi látjuk – közigazgatási ügyintézés a pandémia időszakában” címmel fotópályázatot hirdet.
A pályázat célja
A fotópályázat célja, hogy a fotózni vágyók összegyűjtsék és fotóikon megörökítsék a közigazgatási ügyintézés gyakorlati példáit a pandémia időszakában, akként ahogyan azt ők látják.
A téma feldolgozása során minden olyan kérdés megjelenhet a fotókon, amely bemutatja a közigazgatási ügyintézés gyakorlati megvalósulását, mindennapjait akár az ügyfél, akár a hatóság szemszögéből.
A pályázat a közigazgatást szeretné közelebb hozni az emberekhez, egyúttal azt szeretné bemutatni, hogy a járványügyi helyzetben hogyan tud működni a közigazgatás úgy, hogy az ügyintézés a lehető legkevesebb kockázatot jelentse az emberek egészségére.
Pályázati feltételek
A pályázatra célcsoport megkötése nélkül, bárki küldhet be pályaművet. A pályázaton egy pályázó több, maximum 5 pályamunkával is részt vehet.
Pályázati kategóriák
– Színes
– Monokróm
Pályázati anyag tartalma
– A pályázatra egy pályázó több, maximum 5 fotót nyújthat be.
– A pályázaton digitális fényképezőgéppel és mobiltelefonnal készített, illetve filmről vagy diáról digitalizált színes és monokróm fotókkal lehet részt venni az alábbiak szerint:
Amennyiben a zsűri meggyőződik arról, hogy olyan kép került nevezésre, amely a fenti szabályok bármelyikét megszegi, úgy az érintett képet kizárja a pályázatból.
A pályázat benyújtásának módja
Az alkotásokat a Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület részére e-mailben a
keje@keje.hu
email címre kérjük megküldeni.
A pályázat beküldésének határideje: 2021. augusztus 31. (kedd)
A pályázatokat Dr. habil. Boros Anita elnök, illetve az általa felkért bizottság értékeli. A bírálóbizottság fenntartja a jogot, hogy – a pályaművek minőségére figyelemmel – egyes helyezéseket ne ítéljen oda vagy több helyezettet javasoljon díjazásra.
A pályázat díjazása kategóriánként:
| I. helyezett | képstabilizátor |
| II. helyezett | fénysátor |
| III. helyezett | fotó-, videóállvány táskával |
Budapest, 2021. április 8.
Mellékletek:
Szakmai program
A konferencia időpontja: 2021. április 16. (péntek)
Az online konferencia a Zoom rendszeren keresztül érhető el.[1]
A konferencia moderátora: dr. Bartl Bálint – a Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület titkára
Levezető elnök: Dr. Imre Miklós professor emeritus – Nemzeti Közszolgálati Egyetem – Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar – Lőrincz Lajos Közigazgatási Jogi Tanszék
| 09.00 – 09.10 | Köszöntő – Dr. habil. Boros Anita elnök, Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület |
| 09.10 – 09.30 | A helyi önkormányzati hatósági eljárások legfontosabb változásai a pandémia alatt – Dr. Gyergyák Ferenc alelnök Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület, címzetes egyetemi docens Pécsi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, főtitkár Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége |
| 09.30 – 09.50 | A kormányhivatali eljárások a pandémia alatt – Dr. Józsa Fábián alelnök Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület, címzetes egyetemi docens Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Jog- és Államtudományi Kar, főosztályvezető Budapest Főváros Kormányhivatala, Jogi és Koordinációs Főosztály |
| 09.50 – 10.10 | A kormányablakban intézhető ügyek a pandémia időszakában – Dr. Horváth Tivadar hivatalvezető, Budapest Főváros Kormányhivatala X. Kerületi Hivatal |
| 10.10 – 10.30 | A földhivatali ügyek a pandémia alatt – Dr. Bodri Gergely osztályvezető, Budapest Főváros Kormányhivatala Földhivatali Főosztály, Ingatlan-nyilvántartási Osztály |
| 10.30 – 10.50 | Az ÁFA-visszaigénylés ügyintézési folyamata – Hennel Ildikó senior termékmenedzser, Lakossági Üzletfejlesztés Főosztály, MKB Bank Nyrt. |
10.50 – 11.10 Kávészünet
| 11.10 – 11.30 | Az adóhatósági ügyek a pandémia alatt – Dr. Bokor Csaba jogi és felügyeleti szakfőigazgató,Nemzeti Adó- és Vámhivatal |
| 11.30 – 11.50 | Az építésügyi hatósági eljárások a pandémia alatt – Vas Róbert osztályvezető, Heves Megyei Kormányhivatal, Építésügyi és Örökségvédelmi Főosztály, Építésügyi Osztály |
11.50 – 13.00 Ebédszünet
| 13.00 – 13.20 | A közegészségügyi hatósági eljárások a pandémia alatt – Dévényiné dr. Farkas Adrienn osztályvezető, jogtanácsos, Budapest Főváros Kormányhivatala, Népegészségügyi Főosztály, Hatósági és Koordinációs Osztály |
| 13.20 – 13.40 | A hazai anyakönyvi ügyek intézése a pandémia alatt – Dr. Récsényi Adrienn főosztályvezető, Budapest Főváros Kormányhivatala, Állampolgársági és Anyakönyvi Főosztály |
| 13.40 – 14:00 | A gyámügyi eljárások a pandémia alatt – Dr. Tóth Polina osztályvezető, Budapest Főváros Kormányhivatala, Gyámügyi és Igazságügyi Főosztály, Döntésfelülvizsgálati Osztály |
A rendezvényen történő részvétel ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött, regisztrálni az alábbi linken lehet április 14. napjáig:
https://forms.gle/dEeKdg8Lcs32khVJ8
[1] A Zoom link a regisztráltak számára kerül megküldésre a regisztráció során megadott email címre.
A Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület állásfoglalása a döntés kiegészítése vonatkozásában
A Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület (a továbbiakban: KEJE vagy Egyesület) célja a közigazgatási szakemberek tevékenységének gyakorlati és elméleti támogatása, a közigazgatási szakemberállomány jogalkalmazási tevékenységének fejlesztése, és a közigazgatás különböző területein tevékenykedők együttműködésének a támogatása.
E célkitűzések mentén az Egyesület egy olyan szakmai fórum létrehozását tűzte ki célul, amely lehetőséget biztosít a hazai hatósági és egyéb közigazgatási eljárási jogalkalmazásban munkálkodó gyakorlati szakemberek, illetve a tudomány képviselői számára, hogy megvitathassák a közigazgatási eljárásjogi, különösen a közigazgatási hatósági jog egyes szabályozási kérdéseit, áttekinthetik és közösen megoldhatják azokat a felmerülő gyakorlati problémákat, amelyek egy-egy jogszabály-módosítás alkalmával módszertani problémákat okoznak a jogalkalmazásban.
Ennek keretében az Egyesület a hozzá érkező szakmai kérdéseket a legjobb tudása szerint igyekszik megválaszolni. Az Egyesület állásfoglalása semmilyen kötőerővel nem rendelkezik, az a tagok cizellált egyéni véleményét tükrözi.
Az Ákr. 91. §-ának értelmezésével kapcsolatban nem egyértelmű, hogyan kell “kivitelezni” a döntés kiegészítését. Korábban a Ket. alapján önálló kiegészítő döntést lehetett hozni, de az Ákr. 91. § (3) bekezdése alapján “A kiegészítést a hatóság egységes döntésbe foglalva, lehetőleg a döntés kicserélésével közli”.
A kicserélés még érthetőnek tűnik. Itt arról van szó, hogy be kell vonni a korábbi, hiányos döntést, és helyette kiadni egy ugyanazon fő – és alszámon, ugyanazon keltezéssel hozott döntést.
Az elektronikus ügyintézés világában azonban a fentiekre nem igazán van mód, hiszen ahová elküldésre került a korábbi döntés, annak “nyoma” van, nem lehet bevonni a hiányos, “rossz” döntést, és azonos számú és keltezésű, tartalmilag mégis némiképp különböző két döntés nem maradhat hatályban. Kérdés, hogy ilyen esetben, tehát, ha a kicserélés feltételei nem állnak fenn, hogyan kell végrehajtani a döntés kiegészítését, úgy hogy megfeleljen azon jogszabályi előírásnak, hogy ne önálló kiegészítő döntést kelljen hozni, hanem egységes döntésbe kelljen foglalni a kiegészítést?
Két megoldási lehetőség képzelhető el a fentiek tekintetében:
1. Vissza kell vonni a korábbi hiányos döntést, és helyette hozni egy “új” döntést, melyben a korábbi tárgyban kell rendelkezni, immár a kiegészítéssel együtt. Ez nem túl jó megoldás, mert újra megnyílik a jogorvoslat a nem kiegészített részekkel szemben is.
2. Hozni kell egy új döntést, melynek rendelkező része úgy kezdődik, hogy az x tárgyban hozott x számú döntés kerül kiegészítésre az alábbi dőlt betűvel szedett bekezdésekkel, és itt “leközölni” a teljes döntést, a rendelkező és indokolási részben dőlt betűvel jelölve a kiegészített részeket. A rendelkező részt azzal kell zárni, hogy a dőlt betűvel szedett kiegészítés ellen milyen jogorvoslatnak van helye. Az indokolási részben meg kell indokolni, miért volt szükség a kiegészítésre.
Való igaz, hogy a közigazgatási hatósági eljárásjog közelmúltbeli újra- meg újraszabályozása során a normaszöveg többször megváltozott a hatósági döntés kijavítása, kiegészítése (és kicserélése) tekintetében, ráadásul, míg a jogintézmény egy korábbi időszakban a jogorvoslati fejezetben szerepelt, később átkerült „a hatóság döntései” elnevezésű fejezetbe. Ez utóbbi normaszerkezeti változásnak is jelentősége van a szabályozás tartalmának megítélése szempontjából.
Különös jelentőséggel bír ez annak a kérdésnek a vizsgálata szempontjából, hogy a hatóság döntésének kiegészítése (azaz új tartalmi elemmel való bővülése) megkívánja-e a korábban az ügyben már meghozott, gyakran időközben véglegessé vált hatósági döntés újabb hatósági aktussal történő visszavonását?
A kérdés abból a szempontból is érdekes, hogy a kiegészítésre szoruló hatósági döntés abban az esetben nyilvánvalóan jogszabálysértő, ha a hatóság határozatában/végzésében nem rendelkezett olyan kérdésről, amelyet jogszabály kötelező tartalmi elemként ír elő. Más eset az, amikor a döntés hiányos, mert a hatóság az ügy érdeméhez tartozó kérdésben nem rendelkezett. Például kérelemre indult eljárásban meghozott hatósági határozat az ügy tárgyának érdeméhez tartozó valamely részletkérdés tekintetében nem tartalmaz rendelkezést.
A hatóság döntésének visszavonására vonatkozóan az Ákr. a kérelemre induló hatósági eljárás elnevezésű III. fejezetében (47. § (1) bek. e), f) pontok, illetve(2) bek.), továbbá – és témánk szempontjából az utóbbi esetkör a fontosabb –, a jogorvoslatról szóló IX. fejezetében (115., 120. §-ok) találunk rendelkezéseket. A hatóság döntései fejezetben nem. Ebből következtetni lehet a jogalkotói szándékra: ha a hibás (jogszabálysértő vagy hiányos) hatósági döntésben előforduló hiba olyan természetű, hogy a döntés többi elemének változatlanul hagyása mellett mindössze csak kiegészítő rendelkezéssel reparálható, akkor nincs szükség a döntés visszavonására vagy módosítására vonatkozó szabályok alkalmazására. Az eredeti döntésen alapuló, a kiegészítést és az eredeti döntés rendelkezéseit együttesen tartalmazó új hatósági aktus nem minősül a jogorvoslat fogalomkörébe tartozó eljárási cselekménynek.
A döntés visszavonása, majd megváltozott tartalommal történő újra kiadása, alaki szempontból új döntésnek minősül, és így a benne foglalt valamennyi tartalmi elem tekintetében újra megnyílik a jogorvoslat lehetősége, amelynek számos kedvezőtlen kihatása lehet, nem csak a hatóság oldaláról, hanem nagyon gyakran a kérelmező ügyfél jogai érvényesíthetősége szempontjából is. (Hasonló joghatásokkal kell számolnunk a döntés módosítása esetén.)
A döntés kiegészítésekor viszont már csak a kiegészítő rendelkezéssel szemben nyílik meg újra a jogorvoslat lehetősége, a többi elem tekintetében – ha az eredeti döntésben szabályozott jogorvoslati határidő időközben lejárt – már nem.
Az Ákr. a döntés kiegészítésére vonatkozó szabályai körében úgy rendelkezik, hogy
91. § (3) bek. „A kiegészítést a hatóság egységes döntésbe foglalva, lehetőleg a döntés kicserélésével közli.”
A mondat két részelemből áll, és a két részelem tekintetében a szabályozás eltérő. Az egységes döntésbe foglalásra vonatkozó előírás kógens, a kicserélésre vonatkozó szabály feltételek bekövetkezése esetén érvényesítendő.
A gyakorlatban gyakran előfordul, hogy a döntés tartalmi hiányosságát, annak kézhezvétele után az ügyfél észleli, és a papír alapon átvett döntést magával hozva megjelenik a hatóságnál, kezdeményezve annak kiegészítését, kicserélését. Ilyenkor a hatóság ki tudja cserélni a korábban meghozott döntést a kiegészített döntésre, különösen, ha csak egy ügyfél vesz részt az eljárásban. Ebben az esetben hivatalos feljegyzésben kell rögzíteni az ügyféli kezdeményezést, a kiegészítés indokait, és azt, hogy a hatóság kiegészítő döntést hoz, melyet az eredeti döntéssel egységes szerkezetbe foglal. Amennyiben ez az ügyfél jelenlétében elkészül, akkor az átadással egyidejűleg vissza is kérhető tőle az eredeti határozat, hiszen a kiegészített döntés birtokában arra már nem lesz szüksége. Mindez azonban nem jelentheti azt, hogy a kiegészített döntés ne kapna új alszámot, és ha a naptári nap különbözik a hibás döntésen szereplő dátumtól, akkor már az új dátumnak kell rajta szerepelnie. (A szó klasszikus értelmében felfogott kicserélés csak olyan esetben képzelhető el, amikor pl. az ügyfél a döntés meghozatalának (kiadmányozásának) pillanatában jelen van a hatóságnál, a határozatot átvéve azonnal észleli és jelzi a hibát, amit a hatóság azonnal orvosol, és a kiegészített döntést a jelenlévő ügyféllel átveteti.)
Azokban az esetekben, amikor a hatóság a döntését elektronikusan közli, vagy bár papír alapon, de nagyszámú ügyféllel, más hatóságokkal stb. akkor a kicserélés nem járható. Ez azonban nem akadálya a kiegészítésnek. A hatóság ugyanis eleget tesz a törvény kógens rendelkezésének azzal, ha új alszámon, új dátummal, a szükséges kiegészítő rendelkezés(seke)t az eredeti döntés rendelkezéseivel egységes szerkezetbe foglalva, a jogorvoslat lehetőségéről történő korrekt tájékoztatás mellett, és megfelelő indokolással ellátva kiadmányozza a kiegészítő döntést, és azt valamennyi érintett számára megküldi. Fontos, hogy az ügy tárgya, az ügyfél/ügyfelek megnevezése, az azonosításukhoz szükséges adatok és a kiegészítendő döntés azonosítási száma pontosan fel legyenek tüntetve az iraton.
Reméljük, hogy állásfoglalásunk hasznosnak bizonyult. Kérjük, a továbbiakban is forduljon hozzánk bizalommal.