A Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület híres jogtudósok életét bemutató rövid írások mellett legfontosabb eljárási kódexeink rövid ismertetésére is törekszik hatálybalépésük alkalmából. Jelen írásunkban a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényt (a továbbiakban: Ket.) mutatjuk be. A Ket. 2005. november 1-jén, 16 évvel ezelőtt lépett hatályba.
Az 1999-ben kihirdetett 1052/1999. (V. 21.) Kormányhatározat értelmében felül kellett vizsgálni az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt. Az előkészítő munkálatokra kodifikációs bizottság jött létre, amelynek feladata egy, a modern közigazgatásnak megfelelő egységes közigazgatási eljárási törvény kidolgozása volt. A Kilényi Géza vezette bizottság 2001 decemberére a szabályozási koncepciót, 2002 júniusára pedig már az új eljárási törvény normaszövegét is elkészítette.[1]
A Ket. hatálybalépése napján 11 fejezetből állt, szemben az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvénnyel (a továbbiakban: Ákr.), amely 12 fejezettel rendelkezik. Az I. fejezet az alapelvekről és alapvető rendelkezésekről határozott, míg a II. fejezet a joghatóságról, a hatáskörről és az illetékességről rendelkezett. Itt érdemes megemlíteni, hogy az Ákr.-ben a joghatóság nem jelenik meg önálló fejezeti címként. A Ket. III. fejezetében az elsőfokú eljárást szabályozta a jogalkotó, amely már kérelemre induló eljárásként került törvénybe iktatásra az Ákr.-ben. A IV. fejezet a hatóság döntései címet viselte, az V. fejezet pedig a hatósági bizonyítványt, igazolványt és nyilvántartást szabályozta. A Ket. VI. fejezete a hatósági ellenőrzésről szólt, a VII. fejezet általánosan a jogorvoslatok címet kapta, a VIII. fejezet pedig a végrehajtási normákat rögzítette. Végül a IX., X. és XI. fejezetek az eljárási költségről, az elektronikus ügyintézés és hatósági szolgáltatás szabályairól, valamint a záró rendelkezésekről szóltak, így a törvény összesen 189 szakaszból állt.
A Ket. követte az az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről szóló 1981. évi I. törvény (Áe.) korábbi struktúráját és alapintézményeit, azonban jelentős méretű törvénykönyvé válva a túlszabályozottság, valamint a hosszú (és sok helyen felesleges) ügyviteli szabályok jellemezték. Sok ágazati jogszabály kivonta eljárását a Ket. hatálya alól, amely „lerontotta” generális jellegét.[2] A rengeteg módosítás megbontotta a Ket. alapszerkezetét, tovább nehezítve az eredetileg is bonyolult jogi szöveget.[3]
„A Ket. az eljárások általános szabályai mellett több kapcsolódó szabályozást is tartalmazott (pl. az e-közigazgatás hatósági eljárásokhoz is kötődő egyes szabályai, a hatósági szolgáltatások néhány aspektusa, a közigazgatási bírságok keretszabályai)”.[4] Szabályozásra került a „hatósági ügy” és a „hatóság” fogalma is, amelyek egymásból következtették magukat.[5] A közigazgatási hatósági eljárás fogalma azonban nem került meghatározásra.
A Ket. jelentős újítása volt – átfogó módosításai révén –, hogy általános kérelemre induló eljárásként bevezette a sommás eljárás fogalmát, valamint a függő hatályú döntés jogintézményét.[6]
Túlzott mérete és szerteágazó szabályai miatt azonban igény fogalmazódott meg egy új, kisebb, kézikönyvszerű közigazgatási eljárási kódex megalkotására. Az Ákr. indokolása szerint: „A szabályozás egyfelől meg kívánja őrizni a korábbi eljárási kódexek bevált, széles körben elfogadott elemeit és megoldásait, másfelől azonban a XXI. században elvárható eljárásmódoknak kíván megalapozni, messzemenően figyelembe véve mind a közérdeket, mind az eljárások résztvevőinek alkotmányos és nemzetközi jogon alapuló jogai védelmét.”
A Ket. „ (…) számos kérdésben az Et. vagy a későbbi Áe. rendelkezéseire hagyatkozott, és – bár a maga módján ez is csak egy olyan törvény volt, amelyet a jogalkalmazóknak meg kellett tanulniuk – nem tudott a közigazgatási eljárásjog alappillérévé válni.”[7]
2018. január 1. napján lépett hatályba az Ákr., amely dátum egyúttal a Ket. hatályának végét is jelentette.
Felhasznált forrás:
- Boros Anita (2019): „A közigazgatás” In.: Jakab András – Fekete Balázs (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Közigazgatási jog rovat, rovatszerkesztő: Balázs István) http://ijoten.hu/szocikk/kozigazgatasieljarasi-jog
- Boros Anita (2016): Javaslatok a közigazgatási hatósági eljárás (újra)szabályozásához. In.: Új Magyar Közigazgatás. 2016/4.
- Boros Anita (2016): Új Elemek a Közigazgatási Hatósági Eljárásban. In.:Új Magyar Közigazgatás 9. évf. 1. sz.
- Bujdosó András (2014): A Közigazgatási Hatósági Eljárás és Szolgáltatás általános Szabályairól Szóló Törvény átfogó Reformjának Aktuális Kérdései. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola elektronikus folyóirata 2. sz. 6.
[1] Boros Anita (2019): „A közigazgatás” In.: Jakab András – Fekete Balázs (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Közigazgatási jog rovat, rovatszerkesztő: Balázs István) [21]; [22] http://ijoten.hu/szocikk/kozigazgatasieljarasi-jog
[2] Boros Anita (2016): Javaslatok a közigazgatási hatósági eljárás (újra)szabályozásához. In.: Új Magyar Közigazgatás. 2016/4: 1–11.
[3] Bujdosó András (2014): A Közigazgatási Hatósági Eljárás és Szolgáltatás általános Szabályairól Szóló Törvény átfogó Reformjának Aktuális Kérdései. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola elektronikus folyóirata 2. sz. 6.
[4] Bujdosó i. m. 10
[5] Ket. 12. § (2) és (3) bekezdés
[6] Boros Anita (2016): Új Elemek a Közigazgatási Hatósági Eljárásban. In.:Új Magyar Közigazgatás 9. évf. 1. sz. 74.; 77.
[7] Boros (2019): i. m. [22]