64 éve lépett hatályba az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Et.)

A Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület híres jogtudósok életét bemutató rövid írások mellett legfontosabb eljárási kódexeink rövid ismertetésére is törekszik hatálybalépésük alkalmából. Jelen írásunkban az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Et.) rövid áttekintését mutatjuk be.

Az Et. az első magyar közigazgatási eljárási jogi törvényünk volt írott formában, megalkotásakor még nem állt rendelkezésre egységes modell a közigazgatási eljárási jog szabályozására. Két tanácstörvény ugyan létezett a második világháborút követően, amelyek néhány eljárási kérdést szabályoztak, de egy átfogó kódex igénye az ’50-es években jelent meg. Így 1954-ben megfogalmazódott az Et. elkészítésének gondolata, majd 1956-ra a törvény tervezete is elkészült, amelyet végül 1957-ben fogadott el az akkori országgyűlés.

Az Et. egyik legjellegzetesebb vonása volt, hogy kógencia jellemezte, vagyis a lefektetett rendelkezéseitől csak szűk körben engedett eltérést az ágazati jogszabályoknak. (A jelenleg hatályos eljárási törvényünk, az Ákr.[1] 8. §-a hasonló logikát követve kimondja, hogy (…) közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozó jogszabályok e törvény rendelkezéseitől csak akkor térhetnek el, ha azt e törvény megengedi.)

Az Et. felépítését tekintve 11 fejezetből állt, szemben az Ákr.-rel, amelynek 12 fejezete van. Az Et. I. fejezete a törvény hatályáról rendelkezett, a közigazgatási eljárás alapelvei azonban még ekkoriban nem jelentek meg. A II. fejezet a hatáskörre és illetékességre vonatkozó szabályokat rendezte, amely struktúra egészen az Ákr.-ig fennmaradt. A III. fejezet az alapeljárást szabályozta, amely a későbbi törvényekben mint elsőfokú, majd kérelemre induló eljárásként volt ismert.  A IV. fejezet az államigazgatási szerv határozatáról szólt, amely mára már a hatóság döntéseként szerepel az Ákr.-ben. Az Et. V. fejezete a határozatok megsemmisítését vagy megváltoztatását szabályozta a fellebbezési eljárás során, azonban a későbbi jogszabályaink – így az Ákr. is – a hatósági bizonyítványt, igazolványt és nyilvántartást szabályozták ugyanebben a fejezetben. A VI. fejezet az államigazgatási határozatok megtámadásáról rendelkezett a bíróság előtt, a VII. fejezet az ügyészi óvásról mint jogorvoslati eszközről, a VIII. fejezet pedig a sérelem orvoslását szabályozta a fellebbezési eljáráson kívül. Végül a IX., X. és XI. fejezetek a végrehajtási eljárás, az eljárási költségek, valamint a vegyes és átmeneti rendelkezések szabályait írták le. Az Et. így összesen 90 paragrafusból állt.

Az Et.-t első ízben 1981-ben, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről szóló 1981. évi I. törvény (Áe.) módosította, így 24 éven át szolgálta az államigazgatási eljárások működését, ezáltal garantálva a jogbiztonságot.

A rendszerváltás időszaka az államszocializmustól eltérő államstruktúrát jelentett, így az Et. koncepcionális módosítása is szükségessé vált.  A jogszabály felülvizsgálatáról és a kodifikációs bizottság felállításáról 1999-ben az 1052/1999. (V. 21.) Korm. határozat rendelkezett.

Az Et. jelentősége akkor is nagy volt, ha az a politikai, alkotmányjogi és közigazgatási berendezkedés, melyben született jelentősen eltért a jogállaminak mondott körülményektől.[2]

Forrás:

  • Boros Anita (2019): „A közigazgatás” in Jakab András – Fekete Balázs (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Közigazgatási jog rovat, rovatszerkesztő: Balázs István) [10], [17], [18], [19], [20], [21], [32], [58] http://ijoten.hu/szocikk/kozigazgatasieljarasi-jog
  • Gesztei László (2017): A Közigazgatási Eljárás Szabályozásának Története Magyarországon, Kodifikáció és Közigazgatás, 2017. évfolyam 2. szám. 5-25.
  • Patyi András (2011): Hatósági eljárásjog a közigazgatásban. Budapest-Pécs, Dialógus Campus Kiadó. 48. 

[1] Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény.

[2] Patyi András (2011): Hatósági eljárásjog a közigazgatásban. Budapest-Pécs, Dialógus Campus Kiadó. 48.