A Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület állásfoglalása hatósági kérelem a kérelmező és a kérelem elbírálására jogosult egyezősége tárgyában

  1. A kérdésben szereplő tényállás

Egy hatóság földtani kutatási engedélyt kapott a bányafelügyelettől a tavalyi évben. Az engedély alapján földtani kutatást elvégezték, azonban a jogszabályban előírt összefoglaló földtani jelentést nem nyújtották be a bányafelügyelethez a tavalyi évben, mert csak idén készült el.

Időközben a földtani kutatás engedélyese, mint hatóság integrálódott a bányafelügyeletbe, amelyik 2022. január 1-től már szabályozó hatósági státuszban van.

Felmerül a kérdés, hogy a bányafelügyelet hogyan bírálja el a saját kérelmét? A kérelmező és a kérelem elbíráslására jogosult hatóság megegyezik.

Az Ákr. 24. §-ában foglalt feltételek teljesülnek, mert nincs másik kijelölhető hatóság, és nincs felügyeleti szerve a bányafelügyeletnek. Ez alapján a bányafelügyelet a saját kérelme tekintetében eljárhatna, de nagyon “furcsa” helyzet állna elő. A kizárási okról a bányafelügyelet saját magát tájékoztatná. Az hangsúlyozni kell, hogy az összefoglaló földtani jelentés benyújtási kötelezettségét jogszabály írja elő. Ha ez nem történik meg, a kutatás során szerzett adatokat nem lehet felhasználni, ami mind anyagiakban, mind az adatok tekintetében komoly veszteség lenne. Mi lenne a helyes megoldás?

  1. A Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület álláspontja

A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Btv.) 22/D. § (5) bekezdése szerint a földtani kutatásról összefoglaló földtani jelentést kell készíteni, amelyet a kutatás befejezésétől számított 6 hónapon belül kell a bányafelügyeletnek benyújtani. Az összefoglaló földtani jelentés benyújtását megelőzően, vagy a benyújtás elmulasztása esetén, vagy ha az összefoglaló földtani jelentést a bányafelügyelet véglegessé vált határozatában elutasította, a kutatás során megismert földtani adatokat a földtani kutatásra jogosult nem használhatja fel, és nem hasznosíthatja.

A Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságáról szóló 2021. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: 2021. évi törvény) 1. § (1a) bekezdése szerint a Hatóság a bányafelügyeleti és állami földtani feladatokat ellátó szerv.

A 2021. évi törvény 34/A. § (1) bekezdése szerint a Hatóság a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat (a továbbiakban: MBFSZ) általános és egyetemes jogutódja, ideértve az MBFSZ valamennyi közfeladatának jövőbeni ellátását, továbbá valamennyi jogát és kötelezettségét, valamint vagyonát, vagyoni jogait és előirányzatait is. Ugyanezen § (2) bekezdése szerint a Hatóság a bányafelügyeletként és az állami földtani feladatokat ellátó szervként kijelölt kormányhivatalok jogutódja az átkerülő feladatok, az azokhoz kötődő magánjogi jogok és kötelezettségek, valamint a feladatok ellátásához szükséges foglalkoztatotti állomány és eszközök tekintetében. A jogutódlással kapcsolatos részletes rendelkezéseket a Hatóság és az érintett kormányhivatalok közötti átadás-átvételi megállapodások rögzítik. Ugyanezen § (5) bekezdése szerint a Hatósághoz átkerülő feladatokhoz kapcsolódóan a 2022. január 1-jén folyamatban lévő peres és nemperes eljárásokban, hatósági és végrehajtási ügyekben, törvényességi felügyeleti és fegyelmi eljárásokban a jogelődök helyébe a Hatóság lép.

A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény végrehajtásának egyes szabályairól szóló 20/2022. (I. 31.) SZTFH rendelet (a továbbiakban: SZTFH rendelet) 18. § (2) bekezdésének h) pontja szerint az összefoglaló földtani jelentés tartalmazza: a kutatási eredmények kutatási célnak megfelelő összefoglalását és értékelését. Ugyanezen § (5) bekezdése szerint a bányafelügyelet az összefoglaló földtani jelentést elfogadja, ha a (2) bekezdés h) pontja szerinti értékeléssel egyetért.

Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 10. § (1) bekezdése szerint ügyfél az a természetes vagy jogi személy, egyéb szervezet, akinek (amelynek) jogát vagy jogos érdekét az ügy közvetlenül érinti, akire (amelyre) nézve a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz, vagy akit (amelyet) hatósági ellenőrzés alá vontak.

Az Ákr. 23. § (3) bekezdése szerint az ügy elintézéséből kizárt az a hatóság, amelynek jogát vagy jogos érdekét az ügy közvetlenül érinti.

Az Ákr. 24. § (4) bekezdése szerint, ha a kizárási ok a hatósággal szemben merül fel, a kizárási okot a hatóság a felügyeleti szerv számára bejelenti. A felügyeleti szerv dönt a hatóság kizárásáról, egyúttal – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – rendelkezik az ügyben eljáró másik, az eljárásból kizárt hatósággal azonos hatáskörű hatóság kijelöléséről. Ugyanezen § (5) bekezdése szerint, ha a) nincs kijelölhető másik, azonos hatáskörű hatóság, vagy b) a hatóságnak nincs felügyeleti szerve, az a hatóság jár el, amelyikkel szemben kizárási ok áll fenn. Ugyanezen § (6) bekezdése szerint a hatóság az (5) bekezdésben foglaltakról az ügyfelet és a felügyeleti szervet értesíti.

Az Ákr. 35. § (1) bekezdése szerint a kérelem az ügyfél olyan nyilatkozata, amellyel hatósági eljárás lefolytatását, illetve a hatóság döntését kéri jogának vagy jogos érdekének érvényesítése érdekében.

A jogalkalmazási kérdésben hivatkozott hatóság földtani kutatási engedéllyel rendelkezik, és a bányafelügyeleti hatósági ügy újabb eljárásában a földtani kutatásról készített összefoglaló földtani jelentés elfogadását kéri, ezért az Ákr. 10. § (1) bekezdése és 35. § (1) bekezdése alapján a jelentés elfogadásához fűződő jogos érdekének az üggyel való közvetlen érintettségére tekintettel egyértelműen megállapítható, hogy a hatóságot a korábbival egyezően a jelenlegi eljárásban is ügyfélnek kell tekinteni.

A 2021. évi törvény és az SZTFH rendelet ismertetett rendelkezései alapján létrejött többszereplős hatósági integráció eredményeként az eljárás kezdeményezője az elbíráló hatóság pozíciójába került.

Az ilyen sajátos jogi helyzetű hatóság számára az ügyféli jogállásából következően az Ákr. 23. § (3) bekezdése alapján a saját ügyében lefolytatandó eljárás elintézését illető akadály áll fenn.

Ez a körülmény az Ákr. 24. § (4) bekezdésében foglalt általános szabály alapján a hatósággal azonos hatáskörű másik hatóság felügyeleti szerv általi kijelölését vonna maga után. Az önálló szabályozó szerv típusú hatósággá vált kezdeményező hatóságnak azonban a hatályos jogszabályokban nincsen kijelölt felügyeleti szerve, továbbá szintén nem létezik az érintett hatósággal azonos hatáskörű másik hatóság. Ebből következően a jelen ügyben álláspontunk szerint az Ákr. 24. § (5) bekezdésének alkalmazásával a kizárási okkal terhelt „kezdeményező-elbíráló” hatóságnak kell eljárnia, és az összefoglaló földtani jelentésről döntést hozni.

Az ilyen kizárási okkal terhelt jogszerű ügyelintézéshez az Ákr. 24. § (6) bekezdése értesítési kötelezettséget ír elő az eljáró hatóság részére, ugyanakkor ez a rendelkezés a jelen ügyben a felügyeleti szerv javára értelemszerűen nem teljesíthető, az ügyfél jogállással rendelkező hatóság pedig egyértelműen felesleges cselekményként szükségtelenül tájékoztatná saját magát az általa már ismert kizárási okról. Álláspontunk szerint az Ákr. 24. § (6) bekezdésében foglalt értesítési kötelezettséget tehát a jelen ügyben a hatóságnak az általánosan elvártnál jelentősen szűkebb körben, az esetlegesen ügyfél jogállással rendelkező más személyekre vonatkozóan kell teljesítenie.

A jogalkalmazási kérdésre vonatkozóan a fentiek szerint kialakított álláspontunkat erősíti a Kommentár az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvényhez című könyvnek az Ákr. 24. §-ához fűzött része.[1]

Az Ákr. 9. §-a értelmében hatóságnak az a szerv, szervezet vagy személy minősül, amelyet (akit) törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet hatósági hatáskör gyakorlására jogosít fel vagy jogszabály hatósági hatáskör gyakorlására jelöl ki. Az Ákr. továbbá nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy mely hatóságnak mely szerv a felügyeleti szerve, azt ágazati jogszabályban kell kijelölni.

A Hatóság a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 1. § (3) bekezdés c) pontja értelmében önálló szabályozó szervnek minősül, így nem rendelkezik felügyeleti szervvel.


[1] Aszalós Dániel, Barabás Gergely, Baranyi Bertold, Dombi Gergely, Forgács Anna, Hoffman István, Kovács András György, Rozsnyai Krisztina, Szabó Krisztián, Szegedi László, Számadó Tamás, Tóth András (2018, szerk. Barabás Gergely, Baranyi Bertold, Fazekas Marianna): Kommentár az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvényhez. Wolters Kluwer Hungary, Budapest, Jogtár-formátum, Ákr. 24. §-ához, 3. A kizárási eljárásra és döntésre vonatkozó speciális szabályok