A felperes a közte és a gyermeke között szabályozott kapcsolattartásra figyelemmel azok végrehajtásának elrendelését kérte. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma, mint felügyeleti szerv felhívását követően eljárt elsőfokú hatóság a 2021. január 27. napján kelt végzésével a felperes kérelmét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt kormányhivatal 2021. március 5. napján kelt végzésével – felügyeleti jogkörében eljárva – az elsőfokú döntést megsemmisítette és új eljárás lefolytatását rendelte el. A megismételt eljárásban eljárt az alperes a felperes kapcsolattartás végrehajtására irányuló kérelmét elutasította, egyben megállapította, hogy a kérelem ügyében a gyámhatóság az ügyintézési határidőt túllépte, ezért elrendelte 10.000 forint illeték visszafizetését a felperes részére.
A megismételt eljárásban hozott alperesi végzéssel szemben a felperes keresettel élt, amelyet az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasított. A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását, az alperesi végzés megsemmisítését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az ügyben eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Felülvizsgálati kérelmének befogadhatósága körében a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 118. § (1) bekezdés a) pontjának aa), ab) és ad) alpontjaira és b) pontjára hivatkozott. A befogadási kérelmének indokai szerint a jogerős ítélet az Alaptörvény, valamint több más jogszabály rendelkezésébe ütközik, továbbá ellentétes a Legfelsőbb Bíróság 17., illetve 19. számú Irányelveivel, a Kúria több határozatával, az 1/2010. (II. 18.) KJE határozattal, valamint a 11/1992. (III. 5.) és 49/1998.˙(XI. 27.) AB határozatokban foglaltakkal.
A Kúria döntése nyomán a felülvizsgálati kérelem befogadása nem indokolt. A Kp. 117. § (4) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni a kérelem befogadhatóságának okát, azonban annak fennállását bizonyítani és azt – a 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontja szerinti ok kivételével – indokolni nem kell. A 118. § (1) bekezdés b) pontja szerinti ok esetében meg kell jelölni azt a közzétett kúriai határozatot és annak azt a részét, amelytől a felülvizsgálni kért határozat jogkérdésben eltér. A fél által megjelölt befogadhatósági okhoz a bíróság nincs kötve.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet – a felperes befogadási kérelmében megjelölt indokok mellett – a Kp. 118. § (1) bekezdésében foglalt valamennyi befogadási ok alapján megvizsgálta, és megállapította, hogy a befogadás feltételei nem állnak fenn. A befogadásról szóló döntés azt a célt szolgálja, hogy a Kúria az egyedi ügyek intézésében is elláthasson jogegységi funkciót. Ebből következően a befogadásról szóló döntés során a Kúriának nem az egyedi ügyben hozott bírósági határozat jogszerűségét, hanem az egyedi ügy és a jogegység kapcsolatát kell vizsgálnia. Önmagában a felülvizsgálati kérelemmel támadott határozat jogsértő jellegére való hivatkozás nem alapozza meg a befogadást. A Kúria megítélése szerint sem a jogerős határozat, sem a felperes a felülvizsgálati kérelmében nem vetett fel olyan, az ügy érdemét adó elvi jelentőségű jogkérdést, amellyel kapcsolatban a bírói gyakorlat nem egységes, illetve nem valószínűsíthető, hogy jelen ügy kapcsán a joggyakorlattól eltérő bírói döntés megismétlődésének, a jogegység megbomlásának a veszélye állna fenn, ilyet a Kúria sem tárt fel jelen ügyben.
A befogadási kérelmében előtárt jogkérdés egyrészt az, hogy az ügyben eljárt bíróság az ítélet indokolása és a bizonyítási eljárás lefolytatása, a bizonyítékok értékelése körében eleget tett-e a vonatkozó jogszabályban meghatározott kötelezettségének. A bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálati eljárásban eredménnyel csak akkor támadható, ha a bíróság a tényállást iratellenesen állapította meg, illetőleg a bizonyítékok mérlegelése kirívóan okszerűtlen volt. Az eljárt bíróság ítéletében a Kp. 78. § (1) folytán alkalmazandó Pp. 279. § (1) bekezdése szerint állapította meg a tényállást, a döntésének jogi indokolása a Kp. 84. § (2) folytán alkalmazandó Pp. 346. § (5) bekezdésében foglaltaknak megfelel. A felperes érvelése lényegében a bizonyítékok ismételt egybevetésére, felülmérlegelésére irányult, amire a Kúriának nincs jogszabályi lehetősége, e tekintetben a Kúria jogértelmezése kiforrott (lásd Kfv.VI.37.478/2017/8.). Másrészt hivatkozott – az ügy érdemét illetően – a joggyakorlattól való eltérésre.
Társadalmi jelentőségre alapozott oknál fogva – Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ab) alpont – a felülvizsgálati kérelem befogadásának akkor van helye, ha az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége miatt indokolt. E befogadási feltétel azt követeli meg, hogy a döntés a társadalom szélesebb körére – legalább áttételesen – jogi hatást gyakoroljon. A felperes saját ügyében hozott határozat kapcsán társadalmi jelentőséget a Kúria nem tartott megállapíthatónak.
A Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpont körében hivatkozott ügyintézési határidő jelentős késedelmét illetően a Kúria rámutat arra, hogy a határidő túllépés tényét, mind az alperesi végzés, mind a jogerős ítélet megállapította, azt azonban nem tekintette az ügy érdemére kiható jogszabálysértésnek. A Kúria e körben hangsúlyozza, hogy – ahogyan azt az ügyben eljárt bíróság helytállóan megállapította – önmagában az ügyintézési határidő túllépése nem eredményezhet a felperes kérelmének helyt adó határozatot.
Jelen esetben a Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontban foglalt feltétel fennállása érdemben nem volt vizsgálható, egyrészt azért, mert a felperes a befogadás iránti kérelme indokolása körében a felsorolt kúriai határozatoknak nem jelölte azt a részét, amelytől a felülvizsgálni kért határozat jogkérdésben eltér. Másrészt azért, mert nem mutatta be a támadott döntés és a közzétett kúriai döntés(ek) közötti ügyazonosságot, annak fennállását nem indokolta, a jogkérdésben való eltérést pontosan nem jelölte meg, és felülvizsgálati kérelmében nem állított fel párhuzamot a jogkérdés szempontjából releváns tények, alkalmazandó jogszabályok, az eljárás kereteit meghatározó kérelmi elemek hasonlóságára utalva, továbbá nem részletezte, hogy a közzétett döntésekben milyen elvi megállapítás került rögzítésre, ugyanezen jogkérdésben milyen álláspontot fogadott el az ügyben eljárt bíróság és nem indokolta meg, miben látja a közzétett és támadott kúriai döntés közötti eltérést. Az ügyazonosság, valamint a jogkérdésben való eltérés bemutatásának hiányában a Kp. 118. § (1) bekezdés b) pont szerinti befogadásnak nincs helye.