Alternatív vitarendezés: mediáció (közvetítés) a közigazgatásban
Régóta bizonyosság, hogy az alternatív vitarendezési módszerek és ezen belül a mediáció (közvetítés) alkalmazhatónak bizonyulnak közjogi, hatósági jogviszonyokban is (pl.: versenyfelügyeleti-, médiafelügyeleti és hírközlési eljárások, gyámhatósági eljárások, stb.).
A szakirodalmi és gyakorlati példák, valamint a nemzetközi eredmények is igazolják, hogy a mediációnak, (magyar jogi szóhasználattal: közvetítésnek) nagy szerepe lehet a problémás ügyek hatékonyabb, szélesebb konszenzuson alapuló rendezésében a felek egyirányú, kölcsönös érdekei megteremtésének köszönhetően. Emellett a közvetítés előnye a módszer viszonylagos gyorsasága, a felek rendelkezési jogának kiterjesztése, valamint a közigazgatási tevékenység során a kevésbé képviselt szempontoknak is hangsúlyosabban figyelmet szentelő döntéshozatal. Fontos tényező a közigazgatás szerepének újraértelmezése okán az a szociológiai szempontból is jelentős helyzet, hogy a közjogi eljárásban érintett fél nem áll azonos szinten az eljárás másik pólusán álló féllel, ami egyébként is sajátos jogvédelmi eszközök és garanciák biztosítását és alkalmazását teszi szükségessé a közjogi eljárásokban. Ennek a nehezen áthidalható érdekellentétnek a feloldásában segíthet a közvetítés. Azokban a közjogi hatósági eljárásokban, ahol már alkalmazást nyertek a mediatív, közvetítő jellegű technikák, a módszer bevált és igazolhatóan működik, tartalmát tekintve pedig magasabb értékűvé, könnyebben követhetőbbé, ügyfélközpontúvá teszik az eljárások lefolyását és azok végső rendezését. Éppen ezért ösztönzőleg hat és kívánatos is más eljárástípusokban is a bevezetése. A mediáció alapvető célja, hogy a felek megtalálják a megoldást a közöttük fennálló konfliktus rendezésére az általuk meghatározott módon, amely a jövőben is fenntartható lesz.
Az Európai Unióban a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló Európai Parlament és a Tanács 2008/52/EK irányelve vezette be a mediációt, amely polgári és kereskedelmi ügyekben keretet biztosít a határon átnyúló közvetítéshez. Az irányelv 2008 májusa óta hatályos és előírja, hogy az európai tagállamok (Dánia kivételével), hogyan vezessék be a szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási intézkedéseket. Bár a rendelkezés csak a határon átnyúló vitákra vonatkozik, nem korlátozza a tagállamokat, hogy olyan törvényeket hozzanak, amelyek lefedik mind a határon átnyúló, mind a nemzeti közvetítői eljárásokat.
Magyarországon a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény szabályozza a mediációt, amely 2003. március 17. napján lépett hatályba. A törvény értelmében a közvetítés olyan sajátos permegelőző, konfliktuskezelő, vitarendező eljárás, melynek célja a vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezése alapján – a vitában nem érintett, harmadik személy (közvetítő) bevonása mellett – a felek közötti vita rendezésének megoldását tartalmazó írásbeli megállapodás létrehozása. A közvetítő feladata, hogy a közvetítés során pártatlanul közreműködjön a felek közötti vitát lezáró megállapodás létrehozásában. Közvetítői eljárásra akkor van lehetőség, ha abban a felek kölcsönösen megállapodnak és azt a törvény nem zárja ki. A közvetítői eljárásban létrejött megállapodás nem érinti a feleknek azt a jogát, hogy a vitás ügyben igényüket bírósági vagy választottbírósági eljárás keretében érvényesítsék. A törvény által szabályozott közvetítői tevékenység körébe nem tartozik bele a külön törvényben szabályozott más közvetítői vagy békéltetői eljárás, továbbá a választottbírósági eljárás során lefolytatandó közvetítés.
A mediáció és a bírósági eljárás között fennálló különbség leginkább az eljárási szabályok, célok, következmények közötti eltérésben mutatkozik meg. Magyarországon 2008 óta van lehetőség az átjárásra a polgári per és a közvetítői eljárás között. A bíróság a per bármely szakaszában megkísérelheti, hogy a felek a jogvitát vagy annak egy részét egyezséggel rendezzék. Ennek lehetőségéről a bíró tájékoztatja a természetes személy feleket. 2012 júliusában teremtették meg a törvényi alapját a bírósági közvetítésnek, amelyet az ország bíróságain folyamatosan és fokozatosan vezettek be.
Nagy áttörés, különösen a közigazgatás hazai fejlesztésének, átláthatóvá tételének, hatékonyságának növelése mellett a közigazgatási gyakorlat, illetve a közigazgatási tevékenységekre vonatkozó szabályozás tekintetében, hogy a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény hatálybalépésével, 2018. január 01. napjától kezdődően a közigazgatási perekben is lehetőség nyílik a közvetítői eljárás igénybevételére. Ennek jelentősége többek között az is, hogy a hatósági döntés és az annak meghozatalát célzó eljárás hangsúlyosabban és közvetlenebb módon figyelembe veheti az ügyfél vagy az egyéb érdekelt felek szempontjait, így jelentős befolyással lehet a döntés ügyfél általi elfogadására, önkéntes végrehajtására, amely másfelől a minden eljárásjogi szabályozás fontos eleme és kifejezett célja.
Az alábbi linken olvashatóak a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon sikeresen lezárult közigazgatási közvetítői eljárásról szóló bírósági szakemberek által megfogalmazott vélemények: https://www.jogiforum.hu/hirek/40013