Ma lenne 86 éves Lőrincz Lajos

A Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület híres jogtudósok életét bemutató rövid írásokkal tiszteleg munkásságuk, életpályájuk előtt. A következő életrajzi emlék Prof. Dr. Lőrincz Lajos életét mutatja be.

Lőrincz Lajos 1935. augusztus 25-én született Debrecenben. Középiskolai tanulmányai során a kelet-magyarországi ifjúsági válogatott labdarúgó-játékosa volt, az NB III-as felnőtt válogatottban kapus poszton játszott, de orosz nyelvi szakfordítóként is dolgozott a debreceni Magyar Gördülőcsapágy Műveknél. Jogi tanulmányait a Szegedi Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán folytatta, ahol 1959-ben szerzett állam- és jogtudományi doktori oklevelet. Ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Jogtudományi Intézetében kezdett dolgozni tudományos segédmunkatársként, később az Intézet Közigazgatási Osztályának vezetője, majd kutatóprofesszor lett. Az MTA Felügyelő Bizottságának tagságát és a Tudományos Minősítő Bizottságának titkári posztját is betöltötte. Az 1996-os évtől az MTA Doktori Tanács társelnöke, 2000 és 2004 között egyszemélyi elnöke volt.  Az angol, francia és orosz nyelvek mellett elsajátította az olaszt is.  

A világ legrangosabb egyetemein is folytatott kutatási tevékenységet, így az amerikai Harvard és Stanford vagy az angliai Oxford és Cambridge University-n. Mindezek mellett kutatott Belgiumban, Franciaországban, Németországban és a Szovjetunióban is. A francia CNRS Összehasonlító Jogi Intézetében állandó kutatói és intézeti igazgatótanácsi tagságot töltött be.  A brüsszeli Nemzetközi Közigazgatás-tudományi Intézet elnökhelyetteseként tevékenykedett 1986 és 1992 között. Egy éven át volt a Magyar Közigazgatási Intézet főigazgatója, az Aix-Marseille-i Egyetem pedig díszdoktorai közé választotta.

Kandidátusi (CSc) fokozatát 1968-ban szerezte meg „A tudományos kutatások állami irányítása” című értekezésével. A közigazgatás és a gazdaság kapcsolatával foglalkozó „A közigazgatás határa” című művét tizenegy évvel később védte meg, ezzel megszerezve a tudományok doktora (DSc) címet. 1990-ben az Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban rendes tagja lett.

A kutatói életpálya mellett széleskörű oktatási tevékenységet is végzett. Az Államigazgatási Főiskolán, a Budapesti Corvinus Egyetem (a továbbiakban: Corvinus) jogelőd intézményében kezdett tanítani 1978-ban, ahol az Államigazgatási Tanszék vezetői, az intézmény főigazgató-helyettesi és főigazgatói tisztségét is betöltötte. Mindemellett az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Közigazgatási Jogi Tanszék egyetemi tanári címét is birtokolta 1992-től. A Károli Gáspár Református Egyetem Állam-és Jogtudományi Karának dékáni tisztségét 2000 és 2004 között töltötte be. 

Rendkívül sok kitüntetés és cím birtokosa volt: professor emeritus volt a Corvinuson, két alkalommal (1967, 1986) is elnyerte az Akadémiai díj I. fokozatát, 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki, továbbá a Magyary Zoltán, Szent-Györgyi Albert és Deák Ferenc díjakat is átvehetett élete során.  

A Magyary-iskola egyik legfontosabb vonulatát, a komplex igazgatás-tudományi megközelítését élesztette újra. A közigazgatás alapintézményei is kutatásai középpontjában álltak, különösképp a közigazgatás személyi állománya. Sokat foglalkozott összehasonlító közigazgatási jogtudománnyal, amelynek eredménye a 27 EU tagállam közigazgatását azonos szempontok alapján elemző nagymonográfiája lett. (A mű sajnos csak a halála után jelenhetett meg).

Összességében közel 240 monográfiája, tankönyve és tudományos publikációja jelent meg, számos ezek közül angol, francia, olasz, orosz, valamint finn nyelven is.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Campusán emléktábla- és teremavatással tisztelegtek munkássága előtt, nevét viseli a Közigazgatási jog Tanszék és a 2012 óta adományozott emlékgyűrű, továbbá Lőrincz Lajos Közjogi Kutatóműhely is alakult a Károli Gáspár Református Egyetemen. 

A Lőrincz Lajos-i életmű arra tanít bennünket, hogy mindig ott és akkor kell egy jó ötlet, egy derűs mondás, egy már-már elfeledett ízes, népies fordulat, ahol a problémák felmerülnek.”[1]

Prof. Dr. Kiss Györgyszerint „Lőrincz Lajos egy generáció, egy közösség meghatározó tagja volt, és munkáiban nagyon sok az időtálló gondolat, amelyek arra is vannak, hogy írásain keresztül tanítsák a jelenlegi hallgatókat, oktatókat, kutatókat.”[2]

Bár életműve a tegnap, emléke a ma, tanítása a holnap.”[3]

2010. december 26-án hunyt el Budapesten.   

Forrás:

  • https://antk.uni-nke.hu/tanszekek/lorincz-lajos-kozigazgatasi-jogi-tanszek/bemutatkozo (A letöltés dátuma: 2021. 08. 24.)
  • Imre Miklós (2016): Közjogi és Közigazgatási Reformok Magyarországon: In Memoriam Lőrincz Lajos. Új Magyar Közigazgatás, 9. évf. 1. sz. 101-103.
  • Koi Gyula (2017): Lőrincz Lajos élete és munkái, Államtudományi Műhelytanulmányok, 2017. év 4. szám.
  • Lőrincz Lajos (1996): Közigazgatás: tegnap, ma, holnap, In Tóth Károly szerk.: Emlékkönyv Dr. Szentpéteri István egyetemi tanár születésének 70. évfordulójára, Szeged, JATE ÁJK, 727, 341-356.

[1] Koi Gyula (2017): Lőrincz Lajos élete és munkái, Államtudományi Műhelytanulmányok, 2017. év 4. sz. 5.

[2] Imre Miklós (2016): Közjogi és Közigazgatási Reformok Magyarországon: In Memoriam Lőrincz Lajos. Új Magyar Közigazgatás, 9. évf. 1. sz. 101-103.

[3] A zárómondat az általa legjobbak tartott könyvfejezete címét idézi meg: Lőrincz Lajos (1996): Közigazgatás: tegnap, ma, holnap, In Tóth Károly szerk.: Emlékkönyv Dr. Szentpéteri István egyetemi tanár születésének 70. évfordulójára, Szeged, JATE ÁJK, 727, 341-356.