A Kúria
Jogegységi Panasz Tanácsának
jogegységi hatályú határozata
Az ügy száma: Jpe.I.60.003/2022/9.
A felperes: a felperes neve (a felperes címe)
A felperes képviselője: Áj Tibor ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Áj Tibor ügyvéd; a felperes jogi képviselőjének címe)
Az alperes: Technológiai és Ipari Miniszter (az alperes címe)
Az alperes képviselője: Dr. Veres Ildikó kamarai jogtanácsos
A per tárgya: közlekedési ügyben hozott határozat jogszerűségének vizsgálata
A jogegységi panaszt benyújtó fél: az alperes
A jogegységi panasszal támadott határozat száma: Kpkf.II.40.840/2021/2. számú végzés
Rendelkező rész
A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa megállapítja, hogy a Kpkf.II.40.840/2021/2. számú, jogegységi panasszal támadott végzés jogkérdésben eltér a Kpkf.VI.39.206/2021/2. számú – a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett – végzéstől, és az eltérés nem volt indokolt.
Az indokolatlan eltérés miatt a jogegységi panasszal támadott Kpkf.II.40.840/2021/2. számú végzést hatályon kívül helyezi, a Kúria másodfokú tanácsát új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
A Kúriának a bíróságokra kötelező jogértelmezése szerint, ha a felperes a keresetlevelet nem megfelelő helyen nyújtotta be, és a keresetindítási határidőben a keresetlevél a vitatott cselekményt megvalósító közigazgatási szervhez, többfokú közigazgatási eljárásban hozott cselekmény esetén az elsőfokon eljárt közigazgatási szervhez nem érkezett meg, a keresetlevelet – elkésettség okán – a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 48. § (1) bekezdés i) pontja alapján kell visszautasítani.
A jogegységi panasz elbírálásával összefüggésben felmerült költséget az állam viseli.
A Kúria elrendeli határozatának közzétételét a Magyar Közlönyben.
A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
A jogegységi panasz alapjául szolgáló tényállás
[1] Az Innovációs és Technológiai Minisztérium Közúti Közlekedési Főosztálya (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a járművek össztömegére vonatkozó előírások megsértése miatt a 2020. október 26. napján kelt határozat száma számú határozatával a felperest 50.000 forint közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte. A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2021. április 12-én kelt másodfokú határozat száma számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. [2] A felperes jogi képviselője 2021. április 26. napján vette át a másodfokú határozatot, amelynek jogszerűségét vitatva elektronikus úton 2021. május 19-én keresetet terjesztett elő Budapest Főváros Kormányhivatalánál, e hatóság a keresetlevelet 2021. május 21-én továbbította az alperesnek.Az elsőfokú végzés
[3] A Fővárosi Törvényszék (a továbbiakban: elsőfokú bíróság) a 19.K.704.074/2021/3. számú végzésével a keresetlevelet a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 48. § (1) bekezdés i) pontja alapján – elkésettség okán – visszautasította. [4] Adminisztrációs okból történt téves kiadmányozásra hivatkozással később megküldte a felperesnek döntése részben eltérő tartalmú kiadmányát. E szintén 3. sorszámú végzés szerint a keresetlevél – nem megfelelő helyen történt benyújtása miatti – visszautasításának jogszabályi alapja, mert „az így nem a megfelelő módon előterjesztett”, a Kp. 48. § (1) bekezdés l) pontja.A Kúria jogegységi panasszal támadott végzése
[5] A felperes fellebbezése alapján eljárt Kúria a Kpkf.II.40.840/2021/2. számú végzésével az elsőfokú bíróság 19.K.704.074/2021/3. számú végzését helybenhagyta. [6] Indokolásában idézte a Kp. 39. §-ának a keresetlevél benyújtása helyét szabályozó (1) bekezdését, majd megállapította, hogy a felperes a keresetlevelét téves helyen – nem az elsőfokon eljárt közigazgatási szervnél – nyújtotta be, amelyet „úgy kell tekinteni, hogy azt az elektronikus kapcsolattartásra köteles fél nem a jogszabályban – azaz a Kp. 39. § (1) bekezdésében – meghatározott módon terjesztette elő”, az elsőfokú döntés ezért jogszerű.A jogegységi panasz
[7] A Kpkf.II.40.840/2021/2. számú kúriai végzéssel szemben az alperes (a továbbiakban: panaszos) – tartalmában – a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/B. § (2) bekezdése alapján jogegységi panaszt terjesztett elő, a Bszi. 41/D. § (1) bekezdés c) pontja alkalmazásával a végzés hatályon kívül helyezését, a Kúria új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. [8] Jogi álláspontja szerint e végzésben a Kúria indokolatlanul tért el a BH2021.5.152 számon megjelent, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett, Kpkf.VI.39.206/2021/2. számú eseti döntéstől, az elsőfokú bíróság által első alkalommal megküldött és a keresetlevelet elkésettsége okán, a Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontja alapján visszautasító végzés felel meg a bírósági joggyakorlatnak. [9] Kifejtette – idézve az eseti döntésben foglaltakat –, hogy a felperes a keresetlevelét a jogszabályban meghatározott helyen nem terjesztette elő, ezért a benyújtás határidejének megtartottsága fel sem merülhet, nem is vizsgálható, és a keresetlevelet a Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontja alapján kell visszautasítani. A határidőt csak akkor lehet értékelni, ha a felperes a keresetlevelet a jogszabályban meghatározott helyen nyújtja be. A Kúria végzésével ellentmondásossá teszi a Kp. 48. § (1) bekezdés i) és l) pontja eddigi alkalmazását, a már kialakult joggyakorlattól indokolatlanul tért el. [10] Sérelmezte továbbá, hogy a kúriai végzés értelmezési bizonytalanságot is eredményezett, mert a rendelkező része alapján nem ismert, az eljárt bíróság a „hibás”, avagy a „helyes” kiadmányozású elsőfokú végzést hagyta helyben. [11] A panaszos a Kúria további 16 (Kpkf.40.693/2021/2., Kpkf.40.735/2021/2., Kpkf.40.682/2021/2., Kpkf.40.722/2021/2., Kpkf.40.746/2021/3., Kpkf.40.811/221/2., Kpkf.40.830/2021/2., Kpkf.40.794/2021/2., Kpkf.40.611/2021/2., Kpkf.40.492/2021/2., Kpkf.40.576/2021/2., Kpkf.40.847/2021/3., Kpkf.40.910/2021/2., Kpkf.40.608/2021/2., Kpkf.40.728/2021/4., Kpkf.40.683/2021/3.) határozatát is megjelölte, amelyek előadása szerint az eseti döntéssel azonos állásponton alapulnak. [12] A jogegységi panaszával egyidejűleg a panaszos a Bszi. 41/C. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 50. § (2) bekezdés a) pontjára alapítottan azonnali jogvédelem iránti kérelmet is előterjesztett, amelyet a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a 4. sorszámú végzésével elutasított.Az ellenérdekű fél nyilatkozata
[13] Az ellenérdekű fél a jogegységi panaszra észrevételt nem terjesztett elő.A Jogegységi Panasz Tanács döntése és annak indokai
[14] A jogegységi panasz alapos. [15] A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a Bszi. 41/B. § (2) bekezdése alapján vizsgálta, hogy a jogegységi panasszal támadott kúriai végzés jogkérdésben eltért-e a Kúria 2012. január 1. után meghozott, és a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett, a panaszban megjelölt határozataitól. [16] A panaszos részletesen kifejtett álláspontja szerint a Kpkf.II.40.840/2021/2. számú kúriai végzés a Kpkf.VI.39.206/2021/2. számú eseti döntéstől tért el. Megjelölt még további 16 kúriai döntést, amelyek vonatkozásában az eltérést állította, de nem indokolta meg. [17] A Kúria megállapította, hogy a panaszos által megjelölt valamennyi határozatot a Kúria 2012. január 1. napját követően hozta, azonban a döntések közül csak a Kpkf.VI.39.206/2021/2.,Kpkf.40.693/2021/2.,Kpkf.40.794/2021/2.,Kpkf.40.492/2021/2.,Kpkf.40.576/2021/2.,Kpkf.40.847/2021/2.,Kpkf.40.746/2021/3.,Kpkf.40.830/2021/2., Kpkf.40.910/2021/2. számú határozatok kerültek közzétételre a Bírósági Határozatok Gyűjteményében, ezért a panasz előterjesztésének a Bszi. 41/B. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott feltételei e végzésekre teljesülnek. [18] A Bszi. 41/C. § (3) bekezdés b) pontjában előírt követelmény alapján a határozat szám szerinti megjelölése mellett az is feladata a panasz benyújtójának (Jpe.I.60.029/2021/9. Indokolás [18] bekezdés, Jpe.II.60.019/2021/18. Indokolás [29] bekezdés), hogy az eltérést konkrétan meghatározza, bemutatva a panaszolt, illetve az összehasonlításul hivatkozott határozatok közötti ellentétet, és álláspontját megindokolja. A panaszos a jogegységi panasz indítványában kizárólag a Kpkf.VI.39.206/2021/2. számú végzésnél mutatta be az ügyazonosságot, és terjesztett elő érdemi indokolást a jogértelmezés eltérése vonatkozásában, ezért az általa állított eltérést a Kúria a Bszi. 41/B. § (2) bekezdése értelmében érdemben kizárólag a Kpkf.VI.39.206/2021/2. számú végzés esetén vizsgálhatta. Azonos döntést hozott e kérdésben a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a panaszos részéről benyújtott, jelen eljárás jogegységi panaszával a jogi indokolásában szövegazonos tartalmú, és összehasonlításként ugyanezen határozatokat tartalmazó, Jpe.I.60.007/2022. számon lajstromozott jogegységi panasz alapján indult eljárásban. [19] A Kúriának az egységes jogértelmezés érdekében vizsgálnia kellett továbbá, hogy az ügyazonosság fennáll-e a már közzétett Kpkf.VI.39.206/2021/2. és a panasszal támadott Kpkf.II.40.840/2021/2. számú kúriai végzések között. [20] A jogegység követelményét az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése rögzíti, kimondva, hogy a Kúria biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét. A Kúria e feladatát az ítélkezése során akkor teljesíti, ha a közzétett kúriai döntéseiben elfogadott jogértelmezést, elvi megállapítást („ratio decidendi”-t) az azonos ügyekben követi. [21] A jogegység fogalmát – ahogyan azt a Kúria a Jpe.I.60.002/2021/7., Jpe.I.60.005/2021/5. számú határozataiban kifejtette – az egyes eljárási törvények nem definiálják, a Bszi. jogegységi eljárásra és jogegységi panasz eljárásra vonatkozó rendelkezéseiből, annak egyes eseteire vonható le – negatív oldalról – következtetés, amelynek értelmében a jogegység hiányát a korábbi döntéstől jogkérdésben való indokolatlan eltérés okozza. A jogegység követelménye tehát sohasem absztrakt, hanem mindig konkrét ügyekhez, jogértelmezéshez köthető, az csak meghatározott és megjelölt bírói döntések tekintetében merülhet fel. Sem a Bszi., sem más jogszabályok nem rendelkeznek a jogegység alapvető feltételéről, a döntések jogi egybevethetőségéről. A jogegység elsősorban anyagi jogi kérdés, mivel azt kell biztosítani, hogy a bíróságok azonos ügyeket ugyanolyan tartalommal döntsenek el. A jogegység követelményén belül tehát az az elvárás, hogy ugyanazon ügyekben a jogértelmezés is azonos legyen. Ha nincs meg az ügyek közötti azonosság, mert eltérő hátterűek a bírói döntések, akkor sem jogilag, sem tágabb értelemben nem értelmezhető a jogegység. [22] A Kúria e határozataiban már rámutatott, a jogegység követelménye feltételezi annak vizsgálatát, hogy mikor áll fenn az ügyek (bírói döntések) közötti azonosság. Az ügyazonosság több tényező által befolyásolt, összetett jogfogalom, amelyet mindig esetről esetre kell vizsgálni. Ha a döntések jogkérdésben való hasonlóságát vizsgálja a Kúria, szigorúan kell venni az összehasonlított bírói döntésekben az alkalmazott anyagi jogszabály egyezőségét (hatály, normatartalom) és a jogértelmezés szempontjából releváns tények azonosságát, továbbá közigazgatási perben – a kérelemhez kötöttség és a közigazgatási ügy tárgya által meghatározott vizsgálat miatt – a hatósági, a kereseti és a felülvizsgálati kérelem ténybeli és jogi azonosságot befolyásoló elemeit. [23] Rögzíteni szükséges továbbá a jogegységi panasz eljárások azon lényeges elvi tételét, hogy a Kúria a jogegységi panasz eljárásban az ítélkező tanács által megállapított tényeket és önmagában a jogértelmezés helytállóságát nem bírálhatja felül, mivel ez az eljárás nem jelent egy újabb teljes körű jogorvoslatot. A vizsgálat csak már közzétett és az ítélkező tanács által meghozott döntések jogkérdésben való eltérésére szorítkozik. [24] Mindezek folytán a panaszos által a jogegységi panasszal támadott Kpkf.II.40.840/2021/2. számú végzés rendelkező része vonatkozásában állított „értelmezési bizonytalanság” a jogegységi panasz eljárásban érdemben nem értékelhető. [25] A közigazgatási per jogszerű indításának lényeges szabályai közé tartozóan a Kp.-ban meghatározott a keresetlevél benyújtásának helye, ideje és módja. A benyújtás helye a Kp. 39. § (1) bekezdése szerint a vitatott cselekményt megvalósító közigazgatási szerv; többfokú közigazgatási eljárásban hozott cselekmény esetén a keresetlevelet az elsőfokon eljárt közigazgatási szervnél kell előterjeszteni. A releváns tények azonosságának vizsgálata körében a Kúria megállapította, a közzétett Kpkf.VI.39.206/2021/2. számú végzésben foglalt tényállás, illetve a jogegységi panasszal támadott Kpkf.II.40.840/2021/2. számú kúriai végzés tényállása szerint is többfokú közigazgatási eljárásban járt el a hatóság, így mindkét ügyben a keresetlevelet az elsőfokon eljárt közigazgatási szervnél kellett volna benyújtani, azonban ez egyik esetben sem valósult meg. [26] A közzétett, illetve a panaszolt kúriai döntésekben rögzített azon tényállás alapján, hogy az elsőfokon eljárt közigazgatási szervnél egyik ügyben sem került a keresetlevél benyújtásra, továbbá mivel a Kp. e tényállásra, azaz a keresetlevélnek nem e törvényben meghatározott helyen történő előterjesztésére jogkövetkezményt nem szabályoz, az elsőfokú bíróságoknak vizsgálniuk kellett, hogy a keresetlevél a törvényes határidőn belül megérkezett-e mégis az elsőfokú hatósághoz (például, mert a közigazgatási szerv, ahová a felperes tévesen benyújtotta a keresetlevelet, továbbította azt az elsőfokú hatóságnak). A Kp. 39. § (1) bekezdése értelmében a keresetlevél benyújtásának az ideje a vitatott közigazgatási cselekmény közlésétől számított harminc nap. Az elsőfokú végzésekben megállapított tényállások szerint az elsőfokú hatósághoz a keresetlevél sem a közzétett, sem a panaszolt ügyben törvényes határidőn belül nem érkezett meg. Az elsőfokú bíróságoknak a továbbiakban a Kp. rendelkezése alapján alkalmazniuk kellett a keresetindítási határidő elmulasztásának jogkövetkezményeit. [27] A Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontja értelmében a bíróság a keresetlevelet visszautasítja, ha a felperes a keresetindítási határidőt elmulasztja, és igazolási kérelmet nem terjeszt elő, vagy azt a bíróság elutasítja. A közzétett végzésben az elsőfokú bíróság e törvényhely alkalmazásával utasította vissza a keresetlevelet. A Kp. 48. § (1) bekezdés l) pontja szerint a bíróság a keresetlevelet visszautasítja, ha az elektronikus ügyintézésre köteles felperes vagy a jogi képviselő nem elektronikus úton vagy elektronikus úton, de nem a jogszabályban meghatározott módon terjesztette elő. A panasszal támadott végzésben az elsőfokú bíróság e törvényhely szerint rendelkezett. [28] A közzétett és a panasszal támadott végzések azonos tényállása alapján tehát az eljárt elsőfokú bíróságok eltérő jogszabályhelyre alapítottan rendelkeztek a jogkövetkezményekről. [29] A közzétett Kpkf.VI.39.206/2021/2. számú végzésben a Kúria jogszerűnek minősítette az elsőfokú bíróság azon döntését, hogy mivel – a benyújtás helye alóli kivételek hiányában – a Kp. 39. § (1) bekezdése szerinti helyre keresetlevél benyújtása nem történt, és határidőben az elsőfokú hatósághoz előterjesztett keresetlevél az ügyben nincs, a téves helyre benyújtott, elkésettnek minősülő keresetlevelet a Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontja alapján vissza kellett utasítani.Indokolása szerint a jogalkotó a téves helyen történő előterjesztést nem nevesítette külön visszautasítási okként, ezt a körülményt a határidő megtartottságával összefüggésben kell vizsgálni. Amennyiben a jogi képviselővel eljáró felperes a keresetlevelét kizárólag nem a jogszabályban meghatározott helyen nyújtja be, úgy a benyújtás helye alóli kivételeket vizsgálni kell, és ha a kivételek nem állnak fenn, a határidőben való benyújtás nem merülhet fel, így a Kp. 48. § (1) bekezdés i) pont alkalmazandó.
A Kúria kifejtette a továbbiakban, hogy a téves helyre történő benyújtás és a téves módon történő benyújtás egymástól eltérő, két különböző eset, ennek megfelelően más-más jogkövetkezménnyel járnak. A Kp. 48. § (1) bekezdés l) pontjában foglalt, „nem a jogszabályban meghatározott módon” kitétel nem a téves helyre, hanem az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvényben (a továbbiakban: E-ügyintézési tv.) meghatározott módtól eltérően, a nem megfelelő elektronikus nyomtatványon történő, téves módon való benyújtást jelenti, értelmezése e törvény szerint lehetséges, míg a téves helyre történő előterjesztés a Kp. 48. (1) bekezdés i) pontja alkalmazásához vezet, ha – a kivételek hiányában – a Kp. 39. § (1) bekezdésétől eltérő helyre, határidőben a keresetlevél nem került előterjesztésre.
A téves helyre való benyújtás esetére a Kp. 48. § (1) bekezdés l) pontjának alkalmazása értelmetlenné és feleslegessé tenné, kiüresítené a Kp. 39. § (3) bekezdésében foglalt kivételt tartalmazó szabályt (amely szerint: „A keresetlevelet határidőben benyújtottnak kell tekinteni, ha azt a jogi képviselő nélkül eljáró felperes – határidőn belül – tévesen a bírósághoz vagy a közigazgatási szerv jogorvoslati szervéhez nyújtotta be.”), továbbá kiüresedne a Kp. 39. § (1) bekezdésének utolsó mondata is, mivel ebben az esetben a jogi képviselővel eljáró fél akár a határidőn túl is benyújthatná közvetlenül a bíróságnál a keresetlevelét, mert a Kp. 49. § (1) bekezdése alapján a keresetlevél benyújtása joghatásainak fennmaradását tartalmazó szabályok alkalmazhatósága miatt a keresetlevelet újból benyújthatja, mely e szabály kijátszásához vezetne.
[30] A panasszal támadott Kpkf.II.40.840/2021/2. számú végzésében a Kúria – a közzétett végzésben foglaltaktól eltérően – jogszerűnek minősítette az elsőfokú bíróság azon döntését, hogy mivel (a benyújtás helye alóli kivételek hiányában) a Kp. 39. § (1) bekezdése szerinti helyre keresetlevél benyújtása nem történt, és határidőben az elsőfokú hatósághoz előterjesztett keresetlevél az ügyben nincs, ezért a téves helyre benyújtott, elkésettnek minősülő keresetlevelet a Kp. 48. § (1) bekezdés l) pontja alapján kellett visszautasítani. Indokolása szerint az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntést hozott, mert a felperes keresetlevelét nem a jogszabályban – azaz a Kp. 39. § (1) bekezdésében – meghatározott módon terjesztette elő.A Kúria kiegészítette még az elsőfokú bíróság végzését azzal, hogy jelen ügyben a felperes a keresetlevelét nem vitatottan téves helyen terjesztette elő, de a közigazgatási szervnek, amelyhez tévesen került benyújtásra a keresetlevél, nincs törvényi kötelezettsége annak határidőn belüli továbbítására. Amennyiben ezen kötelezettség hiányában is határidőben kerül sor a téves helyre benyújtott keresetlevél továbbítására, és így a vitatott közigazgatási cselekményt megvalósító szervhez a Kp. 39. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül megérkezik, azt elkésettnek nem lehet tekinteni.
[31] A Kúria megállapította, hogy a panasszal támadott Kpkf.II.40.840/2021/2. számú és a közzétett Kpkf.VI.39.206/2021/2. számú végzések tényállása azonos (a felperes a keresetlevelet téves helyen nyújtotta be, és a keresetindítási határidőben a keresetlevél az elsőfokú hatósághoz nem érkezett meg), ugyanakkor a panasszal támadott végzés jogkérdésben eltér a közzétett végzéstől, mert a téves helyen és a keresetindítási határidőt elmulasztva előterjesztett keresetlevelet a közzétett végzésben alkalmazott jogkövetkezmény: a keresetlevélnek – elkésettség okán – a Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontja szerinti visszautasítása helyett a Kúria felülvizsgálati tanácsa a panasszal érintett végzésben a Kp.-nak a téves módon történő előterjesztésre irányadó 48. § (1) bekezdés l) pontjában foglalt jogkövetkezményt alkalmazta. [32] A Kúria vizsgálta a jogkérdésben való eltérés indokoltságát. Elsődlegesen megállapította, hogy a panasszal támadott végzésben a Kúria az eltérést eredményező jogi álláspontját nem indokolta meg, csak rögzítette, hogy a keresetlevél benyújtásának helyét és idejét szabályozó Kp. 39. § (1) bekezdésének a megsértését „úgy kell tekinteni”, hogy a fél a keresetlevelet nem „a jogszabályban meghatározott módon terjesztette elő”. [33] A továbbiakban a Kúria megvizsgálta a Kp. 39. § (1) bekezdés és a 48. § (1) bekezdés i) pont alkalmazásának joggyakorlatát és megállapította, hogy a Kúria irányadónak tekinti a közzétett Kpkf.VI.39.206/2021/2. számú döntésben foglaltakat, amelyeket végzéseiben is megerősített. A Kúria a Jpe.I.60.007/2022/6. számú döntésében már kifejtette, hogy „az elkésettség jogkövetkezménye a téves helyre való benyújtás esetén nem automatikusan alkalmazandó, hanem ez a feltétel – ahogy a BH2021.5.152. számú döntésben is kifejtésre került – összefügg a keresetindítási határidővel. Ha a téves helyen történő előterjesztést követően a keresetlevél továbbküldésére nem kerül sor vagy nem a Kp. 39. § (1) bekezdése szerinti szervhez történik meg a továbbítás, illetve a Kp. 39. § (1) bekezdése szerinti szervhez kerül továbbításra a keresetlevél, azonban az a keresetindítási határidőn túl érkezik meg, a visszautasításról szóló végzést a Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontja alapján kell meghozni.”. [34] A Kúria a közzétett és a panasszal érintett végzésekben foglalt tényállással megegyező tényállású ügyekben a közzétett végzés rendelkezésében és indokolásában foglaltakkal egyező jogi álláspont szerint, azonosan döntött. A Kpkf.39.104/2022/2. számú végzésében megállapította, a tisztességes eljáráshoz való jogból is fakadóan az, hogy a jogalkotó nem nevesíti a téves helyen történő előterjesztést külön a keresetlevél visszautasításának okaként, nem értékelhető az ügyfelek hátrányára. Ha a keresetlevél nem érkezik meg határidőben a Kp. 39. § (1) bekezdése szerinti közigazgatási szervhez, úgy az a Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontjában foglalt keresetlevél visszautasítási ok értelmében elkésett, azt vissza kell utasítani. A Kpkf.40.954/2021/2. számú végzés ugyanezt a megállapítást tartalmazza. A Kpkf.39.208/2021/2. számú döntés értelmében amennyiben a jogi képviselővel eljáró felperes a keresetlevelét kizárólag a nem a jogszabályban meghatározott helyen nyújtja be, a bíróságnak elsődlegesen a benyújtás helye alóli kivételeket kell vizsgálnia, és amennyiben a kivétel-szabály nem alkalmazható, úgy a Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontja alapján kell a keresetlevelet visszautasítani, ebben az esetben a határidő megtartottsága fel sem merülhet. Azonos elvi álláspontot tartalmaznak többek között a Kpkf.40.943/2021/2., Kpkf.40.957/2021/4., Kpkf.40.967/2021/4., Kpkf.40.968/2021/4., Kpkf.40.977/2021/4., Kpkf.40.998/2021/2., Kpkf.40.994/2021/2., Kpkf.41.005/2021/2., Kpkf.41.008/2021/2., Kpkf.39.104/2022/2., Kpkf.40.954/2021/2. számú végzések. [35] Mindezek folytán a Kúria megállapította, a panasszal támadott végzésből az eltérés indoka – annak hiányában – nem ismert, továbbá az azonos tényállású kúriai ügyekben folytatott jogértelmezés és jogalkalmazás megegyezik a közzétett végzésben foglaltakkal, és a két végzés jogi indokolásának eltérését megalapozó egyéb tény, körülmény, adat nincsen, amelyekből következően a panasszal támadott Kpkf.II.40.840/2021/2. számú végzés a Kpkf.VI.39.206/2021/2. számú végzéstől indokolatlanul tért el. A Kpkf.II.40.840/2021/2. számú kúriai végzés és a hasonló jogértelmezést tartalmazó határozatok a továbbiakban kötelező döntésként nem hivatkozhatók. [36] A Kúria a Bszi. 41/D. § (1) bekezdés c) pontja alapján a jogkérdésben való indokolatlan eltérés megállapítása mellett döntött a bíróságokra kötelező értelmezésről, a panasszal támadott határozatot hatályon kívül helyezte, az eljáró tanácsot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. [37] A Kúria a panaszos (a korábbi per alperese) megnevezését a Magyarország minisztériumainak felsorolásáról szóló 2022. évi II. törvény 1. § k) pontjára, valamint a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 182/2022. (V. 24.) Korm. rendelet 160. § 11. pontjára, továbbá 194. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel módosította, tekintettel arra, hogy a Technológiai és Ipari Minisztérium az Innovációs és Technológiai Minisztérium átnevezésével működik tovább.Elvi tartalom
[38] Ha a felperes a keresetlevelet nem megfelelő helyen nyújtotta be, és a keresetindítási határidőben a keresetlevél a vitatott cselekményt megvalósító közigazgatási szervhez, többfokú közigazgatási eljárásban hozott cselekmény esetén az elsőfokon eljárt közigazgatási szervhez nem érkezett meg, a keresetlevelet – elkésettség okán – a Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontja alapján kell visszautasítani.Záró rész
[39] A Bszi. 41/D. § (4) bekezdése értelmében, ha a Jogegységi Panasz Tanács megállapítja a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérést, a panasz elbírálásával összefüggésben felmerült költséget az állam viseli, ezért a Kúria – a panaszos igazolt teljes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt – illeték megfizetéséről nem rendelkezett. [40] A panaszos a jogegységi panasz eljárással összefüggésben költségei megtérítését nem kérte, az ellenérdekű félnek a panasz eljárással költségei nem merültek fel, így a Jogegységi Panasz Tanácsnak költségekről rendelkeznie nem kellett. [41] A Bszi. 41/D. § (5) bekezdése alapján a Kúriának a közzétett határozatától jogkérdésben való eltérést és a bíróságokra kötelező értelmezést megállapító határozata jogegységi határozat hatályú, azt a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. [42] A határozat ellen sem a Bszi., sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot.Budapest, 2022. szeptember 26.
Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke,
Dr. Kurucz Krisztina s.k. előadó bíró,
Dr. Patyi András s.k. bíró,
Dr. Balogh Zsolt s.k. bíró,
Dr. Bartal Géza s.k. bíró,
Dr. Domonyai Alexa s.k. bíró,
Dr. Döme Attila s.k. bíró,
Dr. Dzsula Marianna s.k. bíró,
Dr. Farkas Attila s.k. bíró,
Dr. Hajdu Edit s.k. bíró,
Dr. Hajnal Péter s.k. bíró,
Dr. Harangozó Attila s.k. bíró,
Dr. Harter Mária s.k. bíró,
Dr. Kovács Zsuzsanna s.k. bíró,
Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. bíró,
Dr. Sperka Kálmán s.k. bíró,
Dr. Tánczos Rita s.k. bíró
Forrás: https://www.kuria-birosag.hu/hu/jogegysegi-panasz/jpei6000320229-szamu-hatarozat