Author Archives: phdborosanita@gmail.com

KÚRIA

2/2021. KJE

A Kúria Közigazgatási Jogegységi Tanácsa a Kúria Kfv.IV. tanácsa által kezdeményezett jogegységi eljárásban, 2021. január 21. napján megtartott ülésen, meghozta a következő

jogegységi határozatot:

1. A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény 2020. július 1. napját megelőzően hatályos 23. § (1) bekezdés c) pont cc) alpontja alapján a mezőgazdasági igazgatási szerv – akkor is ha a szerződés kifüggesztésének időtartama alatt elfogadó nyilatkozat nem érkezik, azaz más elővásárlásra jogosult nincs – megtagadja az adásvételi szerződés jóváhagyását, ha a vevő elővásárlási jogosultságára vonatkozó nyilatkozatából nem állapítható meg az elővásárlási jogosultság jogalapja, vagy az, hogy az elővásárlási jog mely törvényen alapul, illetve az elővásárlási jog nem a megjelölt törvényen, vagy a földforgalmi törvényben meghatározott sorrend szerinti ranghelyen alapul.
2. A Kúria Közigazgatási Jogegységi Tanácsa megállapítja, hogy a Kúria ítélkező tanácsa – az indítványnak megfelelően – a Kúria Kfv.37.673/2016/4. számú közzétett határozatától eltérhet.
3. A Kúria Közigazgatási Jogegységi Tanácsa a jogegységi határozatot a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Indokolás

I.

[1] A Kúria Közigazgatási Kollégiuma Kfv.IV. tanácsa a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 32. § (1) bekezdés b) pontja és 33. § (1) bekezdése alapján az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi indítványt terjesztett elő a Kfv.IV.38.265/2019. számú földforgalmi ügyben, mert az ítélkező tanács el kíván térni a Kúria Kfv.III.37.673/2016/4. számú – közzétett – határozatától.

[2] Az indítványozó előadta, a Kúria Kfv.III.37.673/2016/4. számú határozata a Bírósági Határozatok Gyűjteményében 2012. január 1. napját követően közzétett határozat, a jogegységi eljárásra az ítélkezési gyakorlat egységesítése érdekében van szükség, különösen, hogy a Kfv.III.37.673/2016/4. számú határozat ellentétes a szintén közzétett Kfv.III.37.681/2016/10. számú döntéssel. A Kúria Kfv.IV. számú ítélkező tanácsa ez utóbbit kívánja követni, amely egyúttal azt eredményezi, hogy döntése ellentétes lesz a Kfv.III.37.673/2016/4. számú döntéssel.

[3] A Kúria ítélkező tanácsa a Bszi. 32. (2) bekezdése alapján a jogegységi eljárás indítványozása mellett a jogegységi határozat meghozataláig az eljárását a Kfv.IV.38.265/2019. számú ügyben felfüggesztette.

II.

[4] A perben nem álló eladó és a felperes, mint vevő 2018. május 17. napján adásvételi szerződést kötöttek szántó művelési ágú ingatlanra. Az adásvétellel érintett ingatlan a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi törvény) hatálya alá tartozik. Az adásvételi szerződésben a felek rögzítették, hogy a felperes elővásárlásra jogosult, az elővásárlási jogát a Földforgalmi törvény 18. § (3) bekezdés d) pontjára alapította, mint helyben lakó földműves. A szerződés kifüggesztésének időtartama alatt elfogadó nyilatkozat nem érkezett. Az alperes a 2018. szeptember 18. napján kelt 572.838/3/2018. számú határozatával a szerződés jóváhagyását megtagadta. Rögzítette, hogy a felperes által megjelölt elővásárlási jogosultságból nem lehet megállapítani, hogy milyen ranghelyen kívánt élni az elővásárlási jogával, mivel a Földforgalmi törvény 18. § (3) bekezdése csupán egy meghatározott elővásárlási jogosultságot tartalmaz (annak d) pontja nincs). Hivatkozva a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) 13. § (3) bekezdésére hangsúlyozta, hogy a vevőnek is pontosan rögzíteni kell az elővásárlási jog jogalapját, valamint pontosan meg kell jelölni a jogszabályban meghatározott elővásárlási jog sorrend szerinti ranghelyét. Állította, hogy a szerződés 26. pontja ennek a követelménynek nem felel meg. Kiemelte továbbá, hogy a helyben lakónak minősülő földműves elővásárlási jogosultságot a Földforgalmi törvény 18. § (1) bekezdés d) pontja tartalmazza, amennyiben a felperes helyben lakó földművesként kívánja megvásárolni az ingatlant, akkor erre a törvényhelyre kellett volna hivatkoznia. Álláspontja szerint a tévesen megjelölt ranghely alkalmas lehet az elővásárlásra jogosultak megtévesztésére, egy alaptalanul megjelölt elővásárlásra jogosulti pozíció távol tarthatja az arra jogosultakat az elővásárlási joguk gyakorlásától, ezért a szerződés jóváhagyását a Földforgalmi törvény 23. § (1) bekezdés c) pontjának cc) alpontjára alapítva megtagadta.

[5] Az alperesi határozat jogszerűségének vizsgálatára irányuló felperesi keresetet az elsőfokú bíróság – a határozatban foglalt érvelés elfogadása mellett – elutasította. A felperes fellebbezése alapján eljárt Fővárosi Törvényszék (továbbiakban: Törvényszék) az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes 2018. szeptember 18. napján kelt 572.838/3/2018. számú határozatát megsemmisítette és az alperest új határozat hozatalára kötelezte. A másodfokú bíróság – többek között – megállapította, hogy a perben a felek nem vitatták, hogy a felperes az adásvételi szerződésben az elővásárlási jogosultság jogalapját nem a Földforgalmi törvényben meghatározott rangsornak megfelelően jelölte meg, ezen tévedés jogkövetkezményének levonása tekintetében azonban a felek jogi álláspontja alapvetően eltért. A Törvényszék – többek között – hivatkozott a Kúria Kfv.III.37.673/2016/4. számú határozatában foglalt azon jogi álláspontra, amely szerint a Földforgalmi törvény 23. § (1) bekezdésére figyelemmel a vevő vonatkozásában csak az a) és a b) pontok alapján van helye a szerződés jóváhagyása megtagadásának, míg a c) pontban foglalt rendelkezések kizárólag az elfogadó jognyilatkozatot benyújtó elővásárlásra jogosultakra alkalmazandók, ezért az alperes határozatát törvénysértőnek találta.

[6] A Törvényszék döntésével szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Az alperes szintén kúriai gyakorlatra, a Kúria Kfv.III.37.681/2016/10. számú határozatára hivatkozott. E kúriai döntés szerint a Földforgalmi törvény szankcionálja az elfogadó nyilatkozatot benyújtó személyt, és a megtagadás jogkövetkezményét írja elő, ha az elővásárlási jog nem a megjelölt törvényen, vagy a törvényben meghatározott sorrend szerinti ranghelyen alapul. Nem történhet ez másként a szerződés szerinti vevő esetében sem, az ő szerződéses jognyilatkozata értékelésekor. Az alperes kiemelte a Kfv.III.37.681/2016/10. számú határozatból, hogy amennyiben a szerződés szerinti vevő elővásárlási ranghelyre vonatkozó nyilatkozata nem helyes, úgy nem lehet a szerződést az ő vonatkozásában jóváhagyni. A törvény ily módon szankcionálja a ranghely téves meghatározását. A fenti határozat elvi lényege szerint a mezőgazdasági szakigazgatási szervnek az elővásárlási jogosultság fennállását azonos szempontok alapján kell vizsgálnia, a szerződés szerinti vevő és az elfogadó jognyilatkozatot benyújtó személyek vonatkozásában is.

III.

[7] Az ítélkező tanács a Bszi. 32. § (1) bekezdés b) pontja alapján indítványozta jogegységi eljárás lefolytatását abban a kérdésben, hogy vizsgálhatja-e a mezőgazdasági igazgatási szerv a szerződés szerinti vevő elővásárlási jogra történő hivatkozásának helyességét – abban az esetben is, ha szerződés kifüggesztésének időtartama alatt elfogadó nyilatkozat nem érkezett, azaz más elővásárlásra jogosult nincs – a Földforgalmi törvény 2019. január 11. napját megelőzően hatályos és jelen ügyben alkalmazandó 23. § (1) bekezdésc) pont cc) alpontja alapján, ha a szerződés szerinti vevő az adásvételi szerződésben elővásárlási jogára vonatkozó olyan nyilatkozatot tesz, amelyből nem állapítható meg az elővásárlási jogosultság jogalapja, vagy az, hogy az elővásárlási jog mely törvényen alapul, illetve az elővásárlási jog nem a megjelölt törvényen, vagy a törvényben meghatározott sorrend szerinti ranghelyen alapul, vagy amelyből nem lehet megállapítani, hogy milyen ranghelyen kíván élni elővásárlási jogával.

[8] Egyúttal az ítélkező tanács – kifejtett álláspontjának elfogadása mellett – kérte annak engedélyezését, hogy a Kúria Kfv.III.37.673/2016/4. számú határozatától eltérjen.

IV.

[9] A Földforgalmi törvény jelen ügyben alkalmazandó – 2019. január 11. napját megelőzően – hatályos rendelkezései:

18. § (1) A föld eladása esetén az alábbi sorrendben elővásárlási jog illeti meg:

a) az államot a Nemzeti Földalapról szóló törvényben meghatározott földbirtok-politikai irányelvek érvényesítése céljából, valamint közfoglalkoztatás, illetve más közérdekű cél megvalósítása érdekében;

b) a földet használó olyan földművest,

ba) aki helyben lakó szomszédnak minősül,

bb) aki helyben lakónak minősül, vagy

bc) akinek a lakóhelye vagy a mezőgazdasági üzemközpontja legalább 3 éve azon a településen van, amelynek közigazgatási határa az adás-vétel tárgyát képező föld fekvése szerinti település közigazgatási határától közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton legfeljebb 20 km távolságra van;

c) az olyan földművest, aki helyben lakó szomszédnak minősül;

d) az olyan földművest, aki helyben lakónak minősül;

e) az olyan földművest, akinek a lakóhelye vagy a mezőgazdasági üzemközpontja legalább 3 éve azon a településen van, amelynek közigazgatási határa az adás-vétel tárgyát képező föld fekvése szerinti település közigazgatási határától közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton legfeljebb 20 km távolságra van.

(2) Az (1) bekezdés c)-e) pontjában meghatározott földművest – az elővásárlásra jogosultak sorrendjében – megelőzi

a) a szántó, rét, legelő (gyep), vagy fásított terület művelési ágban nyilvántartott föld eladása esetén az a földműves, aki a föld fekvése szerinti településen az elővásárlási joga gyakorlását megelőzően legalább 1 éve állattartó telepet üzemeltet, és a tulajdonszerzésének a célja az állattartáshoz szükséges takarmány-előállítás biztosítása;

b) a szántó, kert, szőlő, gyümölcsös művelési ágban nyilvántartott föld eladása esetén az a földműves, aki számára a tulajdonszerzés célja földrajzi árujelzéssel, továbbá eredetmegjelöléssel ellátott termék előállítása és feldolgozása, vagy ökológiai gazdálkodás folytatása.

(3) A közös tulajdonban álló föld esetében a tulajdonostárs tulajdoni hányadának harmadik személy javára történő eladása esetében az (1) bekezdés b)-e) pontjában, valamint a (2) bekezdésben meghatározott földműveseket – az elővásárlásra jogosultak sorrendjében – megelőzi a földműves tulajdonostárs.

21. § (5) Az elfogadó jognyilatkozatot legalább teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. Az elfogadó jognyilatkozatban meg kell jelölni az elővásárlási jogosultság jogalapját, továbbá ha az elővásárlási jog törvényen alapul, akkor azt is, hogy az elővásárlásra jogosult mely törvényen és az ott meghatározott sorrend melyik ranghelyén gyakorolja az elővásárlási jogát. Az elfogadó jognyilatkozatnak tartalmaznia kell a 13-15. §-ban foglalt esetekben az ott előírt nyilatkozatokat is, ennek hiányában azokat a 13-15. §-ban előírt alakszerűségi előírásoknak megfelelően a jognyilatkozathoz csatolni kell. Az elfogadó jognyilatkozathoz – az e törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározottak szerint – csatolni kell az elővásárlási jogosultságot bizonyító okiratokat is.

(9) A (3)-(7) bekezdésben foglaltak megsértése esetén az elővásárlási jognyilatkozatot olyannak kell tekinteni, mintha az elővásárlási jogát az arra jogosult nem gyakorolta volna.

23. § (1) A mezőgazdasági igazgatási szerv a részére jóváhagyás céljából megküldött okiratok közül az adás-vételi szerződést és az elfogadó jognyilatkozatokat először – kizárólag azok tartalma és alaki kellékei alapján – az érvényességi és hatályosulási feltételeknek való megfelelőség szempontjából vizsgálja meg, illetve ellenőrzi. A mezőgazdasági igazgatási szerv az okiratok beérkezésétől számított 15 napon belül döntést hoz az adás-vételi szerződés jóváhagyásának a megtagadásáról, ha megállapítja, hogy

c) pont cc) alpont

• az elővásárlásra jogosulttól származik, de nem állapítható meg belőle az elővásárlási jogosultság jogalapja, vagy az, hogy az elővásárlási jog mely törvényen alapul, illetve az elővásárlási jog nem a megjelölt törvényen, vagy a törvényben meghatározott sorrend szerinti ranghelyen alapul.

1. § (2) A helyi földbizottság az adás-vételi szerződést a köztudomású tények és legjobb ismeretei alapján, különösen a következő szempontok szerint értékeli:

a) az adás-vételi szerződés alkalmas-e a tulajdonszerzési korlátozás megkerülésére;

b) megállapítható-e, hogy a felek már e törvény hatálybalépése előtt megállapodtak a tulajdonjog átruházásában, de az adás-vételi szerződést csak a jelen eljárás keretében léptetnék egyikük nyilatkozatával, illetve harmadik személy jognyilatkozatának megtételével hatályba;

c) az adás-vételi szerződés jóváhagyása esetén az adás-vételi szerződés szerinti vevő, illetve a jegyzék szerinti, az első helyen álló elővásárlásra jogosult, vagy ha több elővásárlásra jogosult áll az első helyen, akkor valamennyi első helyen álló elvásárlásra jogosult

ca) alkalmas-e az adás-vételi szerződés és a 13. §-ban, illetve a 15. §-ban meghatározott kötelezettségvállalások teljesítésére,

cb) elnyer-e olyan jogi helyzetet, amelynek révén a jövőben az elővásárlási jogát visszaélésszerűen gyakorolhatja, vagy

cc) indokolható gazdasági szükséglet nélkül, felhalmozási célból szerezné meg a föld tulajdonjogát;

d) az ellenérték a föld forgalmi értékével arányban áll-e, s ha nem, az aránytalansággal a vevő elővásárlásra jogosultat tartott távol az elővásárlási jogának gyakorlásától.

25. § (1) A helyi földbizottság a 24. § (2) bekezdése szerinti értékelést köteles azonos szempontok szerint, a jegyzékben szereplő összes elővásárlásra jogosult, és az adás-vételi szerződés szerinti vevő vonatkozásában elvégezni.
26. § A mezőgazdasági igazgatási szervre is irányadó a 25. § (1) bekezdésében foglalt előírás.

Fétv. 13. § (3) Az adás-vételi szerződésben rögzíteni kell azt is, hogy a vevő elővásárlásra jogosult-e. E jogosultság fennállása esetén meg kell jelölni a szerződésben azt is, hogy a jogosultság mely törvényen, és az ott meghatározott sorrend mely ranghelyén áll fenn. A szerződésen alapuló elővásárlási jog esetén ennek tényét kell rögzíteni az adás-vételi szerződésben.

V.

[10] A Kúria ítélkező tanácsának álláspontja szerint (ellentétesen a Kfv.III.37.673/2016/4. számú határozatban foglaltakkal) a Földforgalmi tv. 28. §-a – és az azon keresztül érvényesülő 25. §-a – alapján a mezőgazdasági igazgatási szervnek a vizsgálatot azonos szempontok alapján kell elvégeznie, a szerződés szerinti vevő és az elfogadó nyilatkozatot benyújtó személyek vonatkozásában is, így azonos szempontok alapján kell őket értékelni. A Földforgalmi törvényben az elővásárlási jog intézménye a törvénybe foglalt birtokpolitikai preferenciák érvényre jutását szolgálja. Az elővásárlási nyilatkozatnak tehát attól függetlenül, hogy azt a vevő vagy más elővásárlásra jogosult teszi meg, pontosnak és egyértelműnek kell lennie, a vevő esetében a Fétv. 13. § (3) bekezdése szerint tartalmaznia kell a jogalap pontos jogszabályhelyre utalással történő megjelölését.

[11] A Földforgalmi törvénynek a Kfv.III.37.673/2016/4. számú határozatban foglaltak szerinti értelmezése esetében amennyiben a vevő nem megfelelően jelöli meg az elővásárlási jogának jogalapját, vagy egyébként pontatlan nyilatkozatot tesz, úgy ahhoz nem fűződne a megtagadás jogkövetkezménye, míg az elővásárlásra jogosult esetében a Földforgalmi törvény szankcionálja az elfogadó nyilatkozatot benyújtó személyt, és erre az esetre a megtagadás jogkövetkezményét írja elő. Ebből következően a szerző fél nyilatkozati hibájának a jogkövetkezménye attól függene, hogy a szerződésbe vevőként, vagy elővásárlásra jogosultként lépne be, mely indokolatlan megkülönböztetés sem a Földforgalmi törvény szabályaiból, céljaiból, sem egyéb jogszabályból nem vezethető le.

[12] A Kúria ítélkező tanácsa utal arra, hogy a kifejtett álláspontjától való eltérés azzal a következménnyel járhat, hogy a vevő által megjelölt elővásárlási jog annak valóságtartalmától függetlenül a megjelölttől gyengébb elővásárlási joggal rendelkező elővásárlásra jogosultakat távol tarthat az elővásárlási nyilatkozatuk megtételétől, ami visszaélésszerű és a Földforgalmi törvény céljaival ellentétes – vevői – joggyakorlást tenne lehetővé.

VI.

[13] A Legfőbb Ügyész véleményében idézte a Bszi. 32. § (1) bekezdés b) pontját, hivatkozott a 2019. évi CXXVII. törvény indokolására, a Velencei Bizottság CDL-AD(2010)004 alapjelentésére, ennek keretében arra, hogy az egyedi ügyekben hozott döntésekkel elért jogegységesítő hatás a preferált, ugyanakkor a jogegységi panasz intézményének bevezetése megszünteti az egymással ellentétes eseti döntések közötti ellentmondás feloldását korábban célzó elvi határozat, elvi döntés kiadásának lehetőségét, módosítja a jogegységi eljárásra vonatkozó szabályokat. Álláspontja szerint az indítvány szerinti esetre – amikor két ellentétes döntés is közzétételre került – nincs iránymutatás a hatályos szabályokban. Ezért felvetette, hogy elsődlegesen abban a kérdésben kell állást foglalni, hogy lehet-e a Bszi. 32. § (1) bekezdés b) pontjára utalással jogegységi eljárást indítványozni, ha az ítélkező tanács ugyan el akar térni egy közzétett döntéstől, de van olyan közzétett döntés, amelyet azonban követni tud. Utalt rá, hogy az indítvány is hivatkozik a kialakult ellentétes gyakorlatra, azonban mégsem a Bszi. 32. § (1) bekezdés a) pontján alapul a jogegységi eljárás, s ilyen okból az ítélkező tanács elnöke nem is jogosult az indítványt előterjeszteni. Végkövetkeztetése szerint a Bszi. 40. § (3) bekezdése alapján a jogegységi határozat meghozatala mellőzésének van helye.

[14] Az érdemi állásfoglalás körében – a releváns jogszabályi rendelkezések felsorakoztatása után – kifejtette, hogy a Földforgalmi tv. szerinti jóváhagyási eljárás több szakaszra bontható, amelynek során kétszer – a 23. § (1) bekezdés és a 27. § (1) bekezdése alapján – is értékelésre kerül a szerződés és az elővásárlásra jogosult elfogadó nyilatkozata. A Földforgalmi tv. 23. §-a szerinti vizsgálat az okirat tartalmi és alaki kellékei alapján, az érvényességi és hatályosulási feltételeknek való megfelelésre irányul. Álláspontja szerint a 23. § (1) bekezdése kifejezetten és direkt módon az elfogadó nyilatkozatra vonatkozó vizsgálatot írja elő. A Fétv. 13. § (3) bekezdése alapján a szerződésbe foglalt elővásárlási ranghely megjelölés véleménye szerint a Földforgalmi tv. 23. § (1) bekezdése alapján nem vizsgálható, különösen, hogy a vevő a saját szerződése tekintetében értelemszerűen nem tehet elfogadó nyilatkozatot, saját szerződése vonatkozásában elővásárlási jogosultsága kizárt. Álláspontja szerint az ellentétes jogértelmezés a Földforgalmi tv. 23. § (1) bekezdés c) pont cc) alpont kiterjesztő értelmezését jelentené, még a Földforgalmi tv. 25. § és 28. §-a alapján és analógia útján alkalmazott „azonos szempontú értékelés” elvének követése mellett is. Az azonos szempontú értékelést jelen ügyben kizártnak tekintette, egyrészt, mert a vevő nem tesz és nem is tehet elfogadó nyilatkozatot, másrészt azért, mert a vizsgált esetben elfogadó nyilatkozatot tevő személy hiányában kizárólag egy kontraktus, a szerződés értelmezésére kerülhet sor. Érvelése szerint a Földforgalmi tv. 21. § (9) bekezdés és 23. § (1) bekezdése c) pontja csak az elfogadó nyilatkozat hibájához fűz jogkövetkezményt, az adásvételi szerződéshez nem. Sem a Földforgalmi tv., sem a Fétv. szerint nem vezet önmagában érvénytelenségre az elővásárlási jogcím téves megjelölése, mert ennek jogkövetkezményeit az elővásárlásra jogosultak rangsorának felállításánál kell a hatóságnak figyelembe venni. Jelen ügyben nincs elfogadó nyilatkozatot tevő személy, magának a szerződéses nyilatkozatnak nincs relevanciája, a szerződés érvényes létrejöttének nem kelléke a hibátlan elővásárlási ranghely megjelölése. Az elővásárlási ranghelyre vonatkozó nyilatkozat elfogadó nyilatkozatként történő értékelése és erre vonatkozó szempontok szerinti vizsgálata kizárt. A tévesen megjelölés elővásárlási jogcím megjelölésének több elővásárlásra jogosult esetén az a következménye, hogy úgy kell tekinteni, mintha a vevő az elővásárlási jogával kapcsolatban nem tett volna nyilatkozatot, vagyis figyelmen kívül kell hagyni. A téves, hibás nyilatkozatnak nincs jelentősége, ha elfogadó nyilatkozat nem érkezik.

[15] Összefoglalva a felvetett jogkérdésre az volt a válasza, hogy a Földforgalmi tv. 2019. január 11. napját megelőzően hatályos 23. § (1) bekezdés c) pontja alapján a mezőgazdasági igazgatási szerv a szerződés szerinti vevő elővásárlási jogra történő hivatkozásának helyességét nem vizsgálhatja abban az esetben, ha a szerződés kifüggesztésének időtartama alatt elfogadó nyilatkozat nem érkezett, azaz más elővásárlásra jogosult nincs.

VII.

[16] A Jogegységi Tanács elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a jelen ügyben fennállnak-e a jogegységi eljárás kezdeményezésének és lefolytatásának feltételei, mivel a Legfőbb Ügyész a Bszi. 40. § (3) bekezdése alapján a jogegységi határozat meghozatalának mellőzésére tett indítványt.

[17] A Bszi. 40. § (3) bekezdése alapján a jogegységi tanács az indítványnak nem ad helyt és a jogegységi határozat meghozatalát mellőzi, ha jogegységi határozat meghozatala nem szükséges.

[18] A Jogegységi Tanács álláspontja szerint a jogegységi határozat meghozatalának mellőzésére nincs lehetőség, az indítványról érdemben kell dönteni.

[19] A jogegységi indítvány a Bszi. 32. § (1) bekezdés b) pontja szerinti feltételnek a Kfv.IV. ítélkező tanács indítványa megfelel, mert van a Kúriának egy olyan közzétett határozata, amelytől az ítélkező tanács el kíván térni. E feltételt nem rontja le és nem teszi semmissé az a tény, hogy van olyan közzétett kúriai határozat is, amelyet az adott ítélkező tanács követni tud. Nem zárja ki a Bszi. 32. § (1) bekezdés b) pontja szerinti kezdeményezés lehetőségét az, hogy a Bszi. 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján is helye lehetne jelen ügyben a jogegységi eljárásnak – ebben az esetben más személy lenne jogosult az indítvány előterjesztésére –, hiszen mindegyik jogegységi eljárásnak az az alapvető célja, hogy az egységes ítélkezési gyakorlatot megteremtse.

[20] Az indítványozással kapcsolatos álláspont kialakításánál azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Bszi. módosításával egy új és erős eszköz került bevezetésre a jogegység biztosítása érdekében. Ha az ítélkező tanács nem követi a közzétett kúriai döntést és eredményesen nem is kezdeményez jogegységi eljárást a Bszi. 32. § (1) bekezdés b) pontja alapján, akkor megteremti a jogegységi panasz feltételét.

[21] Elöljáróban rögzíti a Jogegységi Tanács, hogy az ítélkező tanács az ügyében alkalmazandó 2019. január 11. napja előtt hatályos rendelkezések értelmezését kérte, de a Földforgalmi tv. 23. § (1) bekezdését 2020. július 1. napjával módosította a termelőszövetkezeti földhasználati jog alatt álló földrészletek tulajdonjogának rendezéséről és egyes földügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2020. évi XL. törvény 86. § (1) bekezdése, emiatt a megadott jogértelmezés a 2020. július 1. napja előtt hatályos rendelkezésekre vonatkozik.

[22] A Jogegységi Tanács a jogkérdés érdemi vizsgálata körében először áttekintette a szerződés szerinti vevőre és az elvásárlásra jogosult(ak) jogosultsági feltételeire és kötelezettségeire vonatkozó releváns törvényi előírásokat. Összességében az állapítható meg, hogy a vevő és az elővásárlásra jogosultak tekintetében – a jogalkotói célkitűzést követve – egyenlő elbánás érvényesül, mert lényegi tartalmukat tekintve azonos jogszabályi követelmények fogalmazódnak meg a jognyilatkozatok megtételével, tartalmával, formájával kapcsolatosan a Földforgalmi tv. 21. § (5) bekezdésében és a Fétv. 13. § (3) bekezdésében, így például mindegyiküknek azonos jogosultsági feltételeket (Földforgalmi tv. 13-15. §) kell teljesíteniük, s mindenkire érvényesek a földtulajdonnak és a birtokban tartható földnek a megengedett mértékére vonatkozó előírások (Földforgalmi tv. 16-17. §). Amennyiben fennáll, mind a vevő, mind az elővásárlásra jogosult köteles az elővásárlási jogosultságáról nyilatkozni, mely nyilatkozattétel kapcsán is azonos követelményeket kell teljesíteni.

[23] A Fétv. 13. § (3) bekezdése értelmében a vevőnek az adás-vételi szerződésben rögzíteni kell azt is, hogy elővásárlásra jogosult-e. E jogosultság fennállása esetén pedig meg kell jelölni a szerződésben azt is, hogy a jogosultság mely törvényen, és az ott meghatározott sorrend mely ranghelyén áll fenn. A szerződésen alapuló elővásárlási jog esetén ennek tényét kell rögzíteni az adás-vételi szerződésben. E törvényi kötelezettség kapcsán fontos rámutatni, hogy a vevő szerződési nyilatkozata a Földforgalmi tv. 18. §-a szerinti ranghely kialakítás szempontjából releváns, az az elővásárlásra jogosultak közötti sorrendre hat ki.

[24] A szerződéses vevő nyilatkozatának a Fétv. 13. § (3) bekezdése szerint pontosnak és a valóságnak megfelelőnek kell lennie, mert tartalmaznia kell, hogy van-e, s ha igen, mely törvényi rendelkezés, mely ranghelyén alapuló elővásárlási joga, illetve ha szerződésen alapul az elővásárlási jog, akkor erre a tényre kell utalni. A Fétv. 13. § (3) bekezdése alapján elvárás, hogy az elővásárlási jogosultságot megalapozó jogszabályt és a ranghelyet meghatározó rendelkezését pontosan jelöljék meg, amely mellett az esetleges szöveges megjelölésnek e jogszabályi rendelkezés szerinti ranghelyet kell tükröznie, vele összhangban kell állnia. E vevői nyilatkozat alapján döntheti el a további elővásárlási jogosult, hogy rendelkezik-e erősebb jogcímmel vagy sem, azaz sikerrel tud-e élni az elővásárlási jogával.

[25] Az elővásárlásra jogosultnak a Földforgalmi tv. 21. § (5) bekezdése értelmében a teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt elfogadó jognyilatkozatban meg kell jelölnie az elővásárlási jogosultság jogalapját, továbbá ha az elővásárlási jog törvényen alapul, akkor azt is, hogy az elővásárlásra jogosult mely törvényen és az ott meghatározott sorrend melyik ranghelyén gyakorolja az elővásárlási jogát. Az elfogadó jognyilatkozathoz – az e törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározottak szerint – csatolni kell az elővásárlási jogosultságot bizonyító okiratokat is.

[26] A Földforgalmi tv. 21. § (5) bekezdés és a Fétv. 13. § (3) bekezdés rendelkezéseinek azonos követelménye abból ered, hogy a vevő a szerződésben, az elővásárlási jogosult az elfogadó nyilatkozatban ugyanarról a kérdésről, az előváráslásra jogosultság jogalapjáról nyilatkozik, ez a nyilatkozatuk a Földforgalmi tv. 18. §-a szerinti, a jogalkotó által felállított birtokpolitikai preferenciákat tükröző rangsor kialakításánál bír jelentőséggel. A Földforgalmi tv. 18. §-a szerinti ranghelyek kiadnak egy törvényi sorrendet, amely azt mutatja, hogy a jogalkotó kit és milyen szempontok szerint támogat másokkal szemben a termőföldtulajdon megszerzésekor. Ezek a szabályok a vevő és az elővásárlásra jogosult(ak) közötti nyilvános, objektív feltételeken nyugvó versenyt biztosítják, átláthatóvá teszik a rendszert. Minden olyan esetben, amikor akár a vevő, akár az elővásárlásra jogosult nyilatkozatában a jogszabályhely pontatlanul, tévesen kerül megjelölése, vagy a jogszabályi és szöveges megjelölés között eltérés van, a nyilatkozat nem tekinthető egyértelműnek, nem alkalmas arra, hogy abból az elővásárlásra jogosultság jogalapja az átlátható szabályok szerint legyen megállapítható, ezáltal az objektív és helyes rangsor alakulhasson ki. Ezért ezeket az eseteket úgy kell tekinteni, mint amelyek nem felelnek meg a Földforgalmi tv. 21. § (5) bekezdés és a Fétv. 13. § (3) bekezdésében foglaltaknak.

[27] A Földforgalmi tv. 23. § (1) bekezdés c) pont cc) alpontjának a Kfv.III.37.673/2016/4. számú határozatban foglaltak szerinti értelmezése esetében amennyiben a vevő nem megfelelően jelöli meg az elővásárlási jogának jogalapját, vagy egyébként pontatlan nyilatkozatot tesz, úgy ahhoz nem fűződne a megtagadás jogkövetkezménye, míg az elővásárlásra jogosult esetében a Földforgalmi törvény szankcionálja az elfogadó nyilatkozatot benyújtó személyt, és erre az esetre a megtagadás jogkövetkezményét írja elő. Ebből következően a szerző fél nyilatkozati hibájának a jogkövetkezménye attól függene, hogy a szerződésbe vevőként, vagy elővásárlásra jogosultként lépne be, mely indokolatlan megkülönböztetés sem a Földforgalmi törvény szabályaiból, céljaiból, sem egyéb jogszabályból nem vezethető le.

[28] Az elővásárlási ranghely téves, hibás megjelölése torzít a versenyhelyzeten, indokolatlanul változtat a sorrenden, hamis információkkal más(oka)t visszatarthat attól, hogy egy adott szerződés vonatkozásában elfogadó nyilatkozatot tegyen(ek). Az ilyen vevői, elővásárlási jogosulti magatartás – önmagában – akadályozza a jogalkotói célok érvényesülését, nem szolgálja a nemzeti birtokpolitikai célkitűzéseket.

[29] Egyértelmű a szabályozási helyzet, amikor az elővásárlásra jogosult a Földforgalmi tv. 21. § (5) bekezdésében foglalt kötelezettségét megszegi, elővásárlási joga tekintetében tévesen, valótlanul nyilatkozik, mert ekkor a 21. § (9) bekezdése alapján úgy kell tekinteni, mintha ilyen nyilatkozatot nem tett volna. A kötelezettségekből fakadó azonos jogi helyzet és a jogalkotói cél sem engedheti, hogy a szerződéses vevő és az elővásárlásra jogosult hibás, téves jognyilatkozatának eltérőek legyenek a jogkövetkezményei. Megbontja a szereplők közötti egyensúlyt, ha a szerződéses vevő minden jogkövetkezmény nélkül tehet téves, vagy akár valótlan nyilatkozatot, vagy akár csalárd módon eljárva megtévesztheti az elővásárlási joggal rendelkezőket, őket a jogügylettől indokolatlanul távol tarthatja. Ezzel szemben az előváráslásra jogosultnak a nyilatkozata semmissége következményével kell számolnia, amely egyúttal azt is jelenti, hogy nem tud a szerződéses vevő helyébe lépni, a jogügylet megkötésének lehetőségétől elesik.

[30] A Jogegységi Tanács ezért áttekintette, hogy van-e olyan jogszabályi rendelkezés, amely a 21. § (9) bekezdéséhez hasonló jogkövetkezményt tartalmaz a vevő esetében, illetve azt is, hogy a mezőgazdasági igazgatási szerv számára milyen jogi eszköz áll rendelkezésre, ha azt észleli, hogy a vevő ranghelyre vonatkozó nyilatkozata téves, hibás.

[31] A Földforgalmi tv. és a Fétv. sem tartalmaz a vevő vonatkozásában olyan törvényi vélelmet mint amelyet az előváráslásra jogosult nyilatkozata kapcsán a 21. § (9) bekezdése rögzít.

[32] A Legfőbb Ügyész is utalt arra, hogy a Földforgalmi tv. szerinti jóváhagyási eljárás, amelynek keretében a szerződés és az elfogadó nyilatkozat vizsgálatára sor kerül, több szakaszra bontható. A Földforgalmi tv. 23. §-a és 27. §-a két külön szakaszban teszi lehetővé az adásvételi szerződés jóváhagyásának megtagadását. E rendelkezések közül egyedül a 23. § (1) bekezdése az, amely alapján meghozott jóváhagyást megtagadó döntés megfelelő szankciója lehet a vevői nyilatkozat hibájának.

[33] E rendelkezések mellett nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Földforgalmi tv. 28. §-a a mezőgazdasági igazgatási szervre is irányadónak tekinti a 25. § (1) bekezdésében foglalt előírást. Ez a jogszabályi hely a helyi földbizottságot kötelezi arra, hogy az adásvételi szerződést és az elfogadó nyilatkozatokat a vevő és az elővásárlási jogosultak tekintetében azonos szempontok szerint vizsgálja. Ez az „azonos szempontú értékelés” elve, amelynek tehát át kell hatnia az egész jóváhagyási eljárást, illetve annak részét képező földbizottsági véleményezést.

[34] A vevő elővásárlási ranghely megjelölésére vonatkozó téves, hibás nyilatkozata a Földforgalmi tv. külön rendelkezése folytán nem minősül semmisnek, ezért a Földforgalmi tv. 60. § (3) bekezdése szerinti jogkövetkezmény, az egész szerződés érvénytelensége sem állapítható meg.

[35] Megvizsgálva a mezőgazdasági igazgatási szerv eljárására vonatkozó szabályokat a Jogegységi Tanács álláspontja az, hogy kizárólag a 23. § (1) bekezdés c) pont cc) alpontja szerinti jóváhagyás megtagadás az egyetlen olyan hatósági eszköz, amellyel megfelelően szankcionálni lehet a szerződéses vevő Fétv. 13. § (3) bekezdését sértő nyilatkozatát, s ez az az intézkedés, amely képes fenntartani a vevő és az elővásárlásra jogosultak jogi helyzete közötti egyensúlyt.

[36] Mindezek miatt a Jogegységi Tanács – az ítélkező tanács álláspontját elfogadva – a Kfv.III.37.681/2016/10. számú közzétett döntésben foglalt jogértelmezéssel értett egyet.

VIII.

[37] A Kúria Közigazgatási Jogegységi Tanácsa a jogegységi indítvány és a Bszi. 32. § (1) bekezdés b) pontja alapján eljárva a rendelkező részben foglaltak szerint határozott a Bszi. 40. § (2) bekezdésének megfelelően.

[38] A Jogegységi Tanács a Bszi. 42. § (1) bekezdése alapján a jogegységi határozatot a Magyar Közlönyben, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében, a bíróságok központi internetes honlapján és a Kúria honlapján közzé teszi. A jogegységi határozat a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező.

Budapest, 2021. január 21.

Dr. Kalas Tibor s.k.
a jogegységi tanács elnöke

Dr. Figula Ildikó s.k.
bíró

Dr. Horváth Tamás s.k.
bíró

Dr. Kiss Árpád Lajos s.k.
bíró

Dr. Kovács András s.k.
bíró

Dr. Szilas Judit s.k.
bíró

Dr. Tóth Kincső s.k.
előadó bíró

Forrás: https://www.kuria-birosag.hu/hu/joghat/22021-szamu-kje-hatarozat

1/2021.KJE

A Kúria Közigazgatási Jogegységi Tanácsa a Kúria Elnöke által kezdeményezett, a mezőgazdasági termelőszövetkezet földhasználati joga megszűnése időpontjának és törlésének ingatlan-nyilvántartási eljárással összefüggő, valamint az egykori mezőgazdasági termelőszövetkezet ügyféli jogállása és kereshetőségi joga kérdéseiről szóló jogegységi eljárásban meghozta a következő

jogegységi határozatot:

I. A mezőgazdasági termelőszövetkezet földhasználati joga a részarány-földtulajdonnal érintett földrészletre vonatkozóan a törvény erejénél fogva szűnik meg.

II. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett földhasználati jog ingatlan-nyilvántartási hatóság által történő törlésére – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a földkiadás tárgyában meghozott jogerős határozat alapján a hatóság megkeresésére kerülhet sor.

III. A mezőgazdasági termelőszövetkezet közvetlen anyagi jogi érdekeltség hiányában a részarány-tulajdonosok tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartásba történt bejegyzését elrendelő határozat vonatkozásában kereshetőségi joggal nem rendelkezik.

IV. A Kúria Jogegységi Tanácsa megállapítja, hogy a Kfv.37.475/2019/12. számú határozat a továbbiakban nem hivatkozható.

V. A Kúria a jogegységi határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Indokolás

I.

[1] A Kúria Elnöke a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 32. § (1) bekezdés a) pontja és 33. § (1) bekezdés a) pontja alapján az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi indítványt terjesztett elő az egykori mezőgazdasági termelőszövetkezet földhasználati jogának ingatlan-nyilvántartási szempontból történő megszűnése időpontjának, a földhasználati jog törlésével kapcsolatos ingatlan-nyilvántartási hatóság eljárásának, továbbá az egykori mezőgazdasági termelőszövetkezet ingatlan-nyilvántartási eljárásban fennálló ügyféli jogállásának és kereshetőségi jogának meghatározása érdekében

[2] Az indítványozó álláspontja szerint a közelmúltban több kúriai döntés született, a Kfv.IV.37.475/2019., Kfv.II.37.471/2019., Kfv.II.37.472/2019., Kfv.II.37.473/2019., Kfv.III.37.478/2019., Kfv.III.37.480/2019., Kfv.II.37.481/2019. és Kfv.II.37.483/2019. számú döntések, amelyek az ügy szempontjából releváns tényeket illetően azonosnak tekintendők. Az egyes tanácsok az azonos ténybeli alapból származó jogkérdések, így az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jog törvény erejénél fogva történő megszűnése esetén követendő eljárás, az egykori mezőgazdasági termelőszövetkezet földhasználati joga ingatlan-nyilvántartási szempontból történő megszűnésének időpontja, illetve az ingatlan-nyilvántartási eljárásban az egykori mezőgazdasági termelőszövetkezet kereshetőségi joga megítélésében egymástól eltértek.

II.

[3] A kérdés eldöntése szempontjából releváns tényállás szerint az ügyben érintett mezőgazdasági termelőszövetkezet (a továbbiakban: felperes) az 1992. augusztus 6. napján megtartott közgyűlésen a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény (a továbbiakban: Ámtv.) 3. § (1) bekezdése alapján rendelkezett a vagyona felosztásáról, a földalapok kijelölése és jóváhagyása jogerősen megtörtént. A földkiadási eljárás során a sorsolási jegyzőkönyvvel szemben előterjesztett kifogás alapján lefolytatott jogorvoslati eljárás eredményeként a felperes által indított perben az elsőfokú bíróság keresetet elutasító döntését a Kúria a 2018. november 7. napján kelt Kfv.VI.38.078/2017/9. számú ítéletével helybenhagyta. Leszögezte, hogy a sorsolással (megállapodással) érintett földterületek nem maradványterületek, a felperes mérlegében vagyonként nem szerepelnek, a területekre a felperesnek tulajdonjoga nincs, ebből következően a tulajdonost megillető jogosítványokat nem gyakorolhatja.

[4] A földkiadásra vonatkozó határozattal szemben a felperes által előterjesztett jogorvoslat alapján az elsőfokú bíróság keresetet elutasító döntését a Kúria 2020. január 21. napján kelt Kfv.IV.37.409/2019/5. számú ítéletében hatályában fenntartotta, így a földkiadási eljárás is jogerősen lezárult.

[5] A földkiadás tárgyában eljáró hatóság megkeresése alapján indult az ingatlan-nyilvántartási eljárás, amelynek során a földművelésügyi hatóság a sorsolási jegyzőkönyv és a földkiadási határozat alapján a részarány-tulajdonosok tulajdonjogának bejegyzését kérte. A fellebbezési eljárásban az alperes az elsőfokú hatóság részarány-tulajdonosok tulajdonjogának bejegyzésére és ezzel egyidejűleg a felperes földhasználati jogának törlésére vonatkozó határozatát helybenhagyta. Indokolásában rögzítette, hogy a megkeresés ingatlan-nyilvántartási szempontból az összes szükséges adatot tartalmazta, ezért az a bejegyzés alapjául szolgálhatott.

[6] A jogerős határozattal szemben előterjesztett kereset alapján indult közigazgatási perben – figyelemmel arra, hogy 44 határozatot érintően 44 külön per indult – az elsőfokú bíróság a 7.K.27.088/2018. számú ügyet a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 33. § (1) bekezdése alapján mintaperként bírálta el. A többi per a mintaperre tekintettel felfüggesztésre került. A mintaperben eljáró tanács az alperes határozatát megsemmisítette és alperest új eljárásra kötelezte annak előírásával, hogy a földkiadási határozat jogerőre emelkedésének, végrehajthatóságának tisztázását követően lehet dönteni a bejegyzés elrendeléséről, illetve annak időpontjáról. A mintaperben meghozott elsőfokú ítélettel szemben felülvizsgálati kérelem előterjesztésére nem került sor.

[7] A felfüggesztést követően folytatódott eljárásban az alperes a határozata indokolását a földkiadási határozat véglegessé válása, valamint erre figyelemmel a tulajdonjog bejegyzésének időpontja vonatkozásában módosította, mely módosított határozatra a felperes a keresetét kiterjesztette. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A részarány-tulajdonos tulajdonjogának bejegyzésére és a földhasználati jog törlésére vonatkozó rendelkezéseket külön vizsgálva, az előbbi döntés körében a kereset elutasítását a kereshetőségi jog hiányára alapította és érdemben nem vizsgálta. A földhasználati jog törlése esetén a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény (a továbbiakban: Fkbt.) 14. § (1)-(2) bekezdésében foglaltakat felhívva arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes földhasználati joga a jogszabály erejénél fogva megszűnt, ezért e jog törlésére jogszerűen került sor.

III.

[8] A felülvizsgálati eljárásban a Kúria tanácsai eltérő álláspontra helyezkedtek az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett földhasználati jog törvény erejénél fogva történő megszűnése esetén az ingatlan-nyilvántartási eljárás szempontjából történő megszűnés időpontja, illetőleg a mezőgazdasági termelőszövetkezet kereshetőségi joga tekintetében, figyelemmel a korábbi mintaperben meghozott döntésre.

[9] A földhasználati jog megszűnése időpontjával és az ingatlan-nyilvántartásból való törlésével összefüggésben az egyik álláspont szerint (Kfv.IV.37.475/2019/12.) e jog törlése és a részarány-tulajdonos tulajdonjogának bejegyzése időben egymástól szét nem választható eljárási cselekmények, így a földhasználati jog törlésére mindaddig nincs lehetőség, amíg az érintett tulajdoni hányadra vonatkozóan a tulajdonjog bejegyzése nem történik meg, figyelemmel arra is, hogy mindkét eljárási cselekmény ugyanazon okiraton, a megkereséshez csatolt földkiadási határozaton alapszik. Érvelésük szerint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:167. §-ra, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 6. §-ra és 26. § (1) bekezdésére figyelemmel a bejegyzett jog törlésére hivatalból akkor sem kerülhet sor, ha a földhasználati jog a jogszabály rendelkezése folytán szűnik meg.

[10] A másik álláspont szerint (Kfv.II.37.471/2019/11., Kfv.III.37.478/2019/12. és további 5 döntés) miután a mezőgazdasági termelőszövetkezet földhasználati joga az Fkbt. 14. §-a alapján megszűnt, ezért annak az ingatlan-nyilvántartásból való törlése pusztán deklaratív aktus, arra a részarány-tulajdonos tulajdonjogának bejegyzésétől függetlenül sor kerülhet. Miután a felperes nem vitatta, hogy a tagok földjeinek elkülönítése az Ámtv. 13. § (2) bekezdés a) pontja alapján megtörtént, és a földkiadásra sor került, így a releváns tények bekövetkeztével a földhasználati jog a törvény erejénél fogva megszűnt, annak az ingatlan-nyilvántartásból történő törlése nem konstitutív hatályú.

[11] Az ügyféli jogállással és a kereshetőségi joggal összefüggésben az egyik álláspont szerint (Kfv.IV.37.475/2019/13.) a felperes a földkiadási és az ingatlan-nyilvántartási eljárásban egyaránt ügyfélként vett részt, az ügy a jogát érintette, ezért az ügyféli jogállása elismerésére helyesen került sor. Az ügyféli jogosultságtól elkülönített kereshetőségi jog vizsgálata körében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes közvetlen anyagi jogi érintettsége a 44 hasonló tárgyban folyamatban lévő per közül az első mintaperben már elismerést nyert, ezért ettől eltérő döntés meghozatalára az ezt követően lefolytatott közigazgatási peres eljárásban nem volt lehetőség (2/2004.KJE, EBD2016.K.21).

[12] Miután a kereshetőségi jogot a felperes által konkrétan megjelölt jogszabálysértésekhez kapcsolódóan szükséges vizsgálni, és a jogi érintettség a mintaperben hozott keresetnek helyt adó ítélettel már elismerést nyert, így utóbb az ettől eltérő döntés meghozatalára a Magyarország Alaptörvénye B) cikk (1) bekezdésében rögzített jogállam integráns részét képező jogbiztonság követelménye miatt csak abban az esetben kerülhet sor, ha a felek kérelmére vagy hivatalból lefolytatott bizonyítás alapján az ügy ténybeli és jogi alapja megváltozik. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság indokolatlanul tette önálló vizsgálat tárgyává a földhasználati jog törlése és a részarány-tulajdonosok jogának bejegyzésére vonatkozó döntést annak ellenére, hogy azok szükségszerűen összefüggenek, mivel azok alapját ugyanazon hatósági határozat képezi.

[13] A másik álláspont szerint (Kfv.II.37.471/2019/11. és Kfv.III.37.478/2019/12. a további 5 ítélet) a mezőgazdasági termelőszövetkezet földhasználati jogának törlése és a tulajdonjog bejegyzése ugyan egy határozatba foglalt, de két egymástól jól elkülöníthető közigazgatási cselekmény, melynek elkülönített vizsgálatára sor kerülhetett. A termelőszövetkezet kereshetőségi joga a földhasználati jog törlése tekintetében fennáll, de a magánszemély tulajdonjoga bejegyzéséhez kapcsolódóan kereshetőségi joga nincs, ugyanis jogi érintettsége nem terjed ki arra, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joga törlését követően kinek a tulajdonjoga és milyen feltételekkel kerül az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre.

[14] A kereshetőségi jog vizsgálatával és a mintaperben hozott döntéssel összefüggésben kifejtette, hogy a Kp. 33. § (2) bekezdéséből következően a mintaperben meghozott ítélet jogereje kizárólag akkor érvényesül, ha a mintaperben az adott kérdés konkrétan eldöntésre került, és arra a mintaítélet indokolása kitér, azaz arra vonatkozóan kifejezett döntést tartalmaz. Ennek hiányában a kereshetőségi jog hivatalból történő vizsgálatára vonatkozó töretlen bírói gyakorlatból (Kfv.IV.29.357/1996/6., Kfv.II.38.029/2018/3.) következően az ügyféli jogállás megléte nem eredményez a perben automatikus kereshetőségi jogot, azt minden esetben a bíróságnak hivatalból érdemben kell vizsgálnia és értékelnie.

IV.

[15] A Legfőbb Ügyész az ingatlan-nyilvántartási hatóságnak az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jog törvény erejénél fogva történő megszűnése esetén irányadó eljárása és a termelőszövetkezet földhasználati joga megszűnésének időpontja körében előterjesztett jogegységi indítványra tett nyilatkozatában kifejtette, hogy a termelőszövetkezet földhasználati jogának törvényi rendelkezésen alapuló megszűnése időben elválik ugyan a részarány-földtulajdonos tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzésétől, de az nem választható el attól, mivel nincs olyan külön eljárás, amely alapján a földhasználati jog külön, ettől függetlenül törölhető lenne. E körben utalt a Ptk. 5:167. §-ára, valamint az Inytv. 26. § (8) bekezdésében foglaltakra, hangsúlyozva, hogy a földkiadási határozat alapján a tulajdonjog bejegyzésével egyidejűleg kerül sor a földhasználati jog törlésére, ezért bár e jog megszűnése és annak ingatlan-nyilvántartási kivezetése elválik egymástól, a két rendelkezés egymással összefügg. Érvelése szerint ugyanakkor a tulajdonjog konstitutív hatályú keletkezésével szemben a földhasználati jog törlésének konstitutív hatálya nincs.

[16] A kereshetőségi jog körében az ügyfélképesség, perképesség és kereshetőségi jog elhatárolását követően a Kp. 16. § (1) bekezdésben és a 17. §-ban foglaltakra utalva kiemelte, hogy a kereshetőségi jog megállapításához elengedhetetlen annak vizsgálata, hogy az érvényesített anyagi joggal közvetlen érintettség áll-e fenn, amely az ügy tárgyával összefüggő konkrét és személyes érdekeltségi viszonyt feltételez. Álláspontja szerint a közigazgatási eljárásban a termelőszövetkezetet az ügyféli jogállás ugyan megillette, azonban a tulajdonjog bejegyzése körében kereshetőségi joggal már nem rendelkezik, mivel a tulajdonjog bejegyzéséről rendelkező döntéssel szemben jogmegóvási szükséglete nincs, hiányzik a vitában való anyagi jogi érdekeltsége. Ezen nem változtat az a körülmény sem, hogy az ingatlanügyi hatóság a döntését egy határozatba foglaltan hozta meg.

V.

[17] A Jogegységi Tanács az indítványozó által feltett kérdésekben az alábbiak szerint foglalt állást.

[18] A földhasználati jog megszűnésének időpontjára vonatkozóan az Fkbt. 14. §-a egyértelmű rendelkezéseket tartalmaz. E szerint a volt mezőgazdasági termelőszövetkezet földhasználati joga a részarány-földtulajdon helyének meghatározása esetén a kijelöléssel megszűnik, és ezt követően a szövetkezetnek a gazdasági év végéig már csak haszonbérleti jogosítványai állnak fenn, míg a föld kiadása esetén a felek eltérő megállapodása hiányában a földhasználati jog legkésőbb a földkiadáskori gazdasági év végével szűnik meg. A földhasználati jog törvény erejénél fogva történő megszűnése és annak az ingatlan-nyilvántartásban történő átvezetése (törlése) időpontja nem azonos, az időben szükségképpen elválik egymástól.

[19] Az Inytv. 1. § (1a) bekezdése értelmében e törvény alkalmazása során a Ptk. Ötödik Könyvének Negyedik Részében meghatározott ingatlan-nyilvántartási rendelkezések, valamint az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) rendelkezései szerint – az e törvényben meghatározott eljárási szabályok figyelembevételével – kell eljárni. E rendelkezésből következően az ingatlan-nyilvántartási eljárásban a Ptk., illetve az Ákr. szabályait kizárólag az Inytv. eljárási szabályai mentén lehet és kell figyelembe venni. Az ingatlanügyi hatóság regisztratív eljárására az ingatlan-nyilvántartási törvény speciális rendelkezései irányadók, az egyéb eljárási szabályok csak mögöttes szabályként alkalmazhatók, melyet a Kúria az EBH2020.K.1. számú döntésében is kifejtett.

[20] A Ptk. 5:167. §-ban lefektetett okirati elv szerint az ingatlan-nyilvántartásba jog és jogilag jelentős tény bejegyzésére, feljegyzésére és adatok átvezetésére jogszabályban meghatározott okirat, továbbá bírósági vagy hatósági határozat alapján kerülhet sor. Az ingatlan-nyilvántartási hatóság eljárására irányadó Inytv. 26. § (1) bekezdés első fordulata akként rendelkezik, hogy az ingatlanhoz kapcsolódó jog vagy tény keletkezését, módosulását, illetve megszűnését kérelemre vagy megkeresés alapján kell az ingatlan-nyilvántartásba átvezetni.

[21] Jelen esetben a földkiadásra vonatkozó határozat tartalmazza a bejegyzéshez szükséges adatokat, közöttük a jogváltozás jogcímét és annak pontos meghatározását, hogy a korábbiakban a termelőszövetkezeti különlapon megjelölt tulajdoni hányad az adott részarány-tulajdonos esetén melyik helyrajzi számú földrészletben konkretizálódik. A földkiadási határozat az az okirat, amely alapján a jogváltozás az ingatlan-nyilvántartásban átvezethető. Az Inytv. 26. § (8) bekezdésében rögzítettek szerint az eljárt hatóság kötelezettsége, hogy megkeresésével a földkiadásra vonatkozó – az ingatlan adataiban bekövetkezett változást tartalmazó – döntését az ingatlanügyi hatóság részére megküldje a termőföld adataiban bekövetkezett változás átvezetése érdekében.

[22] A részarány-tulajdonos az ingatlan tulajdonjogát a Ptk 5:41. § alapján hatósági határozattal, eredeti szerzésmóddal szerzi meg, de a tulajdonjoga a bejegyzéssel – a 18/2010.KK véleményben foglaltakra figyelemmel a bejegyzési kérelem iktatásának időpontjára visszaható hatállyal – keletkezik, vagyis e rendelkezés konstitutív hatályú.

[23] A földkiadásra vonatkozó határozat alapján a földhasználati jog törlése és a részarány-földtulajdonos tulajdonjogának bejegyzése egyaránt a hatóság földkiadásra vonatkozó határozatán alapul, ezért az ingatlan-nyilvántartási eljárás lefolytatására eltérő törvényi felhatalmazás hiányában kizárólag a hatóság megkeresése alapján és a bejegyzésre alkalmas jogerős határozat megküldésével kerülhet sor.

[24] A 2020. július 1. napján hatályba lépett a termelőszövetkezeti földhasználati jog alatt álló földrészletek tulajdonjogának rendezéséről és egyes földügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2020. évi XL. törvény (a továbbiakban: Tfftv.) 1. § (5) bekezdése az Inytv. 6. §-ban deklarált kérelemhez kötöttség, illetve a Ptk. 5:167. § -ába foglalt okirati elvet áttörve kivételesen rendelkezik az ingatlan-nyilvántartási hatóság hivatalbóli eljárásáról, amely azonban csak a Tfftv. 1. § (1)-(4) bekezdésben meghatározott feltételek szerinti termőföldekre vonatkozik. Ez esetben az ingatlanügyi hatóság hivatalból intézkedik az állam tulajdonjogának, valamint tulajdonosi joggyakorlónak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséről, továbbá az ingatlanra vonatkozóan bejegyzett jogok és tények, közöttük a földhasználati jog és jogosultja törléséről. Fontos rámutatni, hogy ez a rendelkezés csak az állam tulajdonába kerülő termőföldekre alkalmazható, ezért a részarány- tulajdonosok (magánszemélyek) földkiadás alapján történő tulajdonszerzése esetén az ingatlan-nyilvántartási hatóság csak a hatóság megkeresésére és a bejegyzésre alkalmas okirat alapján járhat el.

[25] Az ingatlan-nyilvántartási hatóságnak földkiadási határozatban foglaltak alapján szükségképpen a tulajdonjog bejegyzésével egy időben rendelkeznie kell a szövetkezet földhasználati jogának törléséről is. A szövetkezet földhasználati jog törlése azonban nem konstitutív hatályú, az Fkbt. 14. § (1)-(2) bekezdése alapján a termelőszövetkezet földhasználati joga a törvény erejénél fogva a korábbiakban (legkésőbb a földkiadáskori gazdasági év végével) már megszűnt, ezért a földhasználati jog törlésére vonatkozó bejegyzés deklaratív jellegű.

VI.

[26] Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban a felperes ügyféli jogával összefüggésben az ügyben eljáró kúriai tanácsok egységes álláspontot foglaltak el abban a kérdésben, hogy a termelőszövetkezetnek az ügyféli jogosultsága az Ákr. 10. §-a alapján megállapítható. Eltérő volt az álláspontjuk azonban abban a kérdésben, hogy a kereshetőségi jog fennállását miként kell értelmezni és vizsgálni, amennyiben a bíróság az elsőfokú döntést megelőzően a mintaperben már ítéletet hozott, amelyben a kereshetőségi jogról (erre vonatkozó védirati hivatkozás hiányában, illetőleg hivatalból) nem foglalt állást és a keresetről érdemben döntött.

[27] A mintaperben az elsőfokú bíróság a felperes keresetét – amely a határozatot kizárólag eljárásjogi szempontból támadta – alaposnak találta és az alperes határozatát számára – új eljárást előírva – megsemmisítette. Az elsőfokú bíróság erre vonatkozó alperesi hivatkozás hiányában és hivatalból sem foglalt állást a kereshetőségi jogról, ekként erre vonatkozó álláspontot az ítélet indokolása egyáltalán nem tartalmaz.

[28] A kereshetőségi joggal összefüggésben az egyik álláspont (Kfv.IV.37.475/2019/12.) azt hangsúlyozta, hogy a mintaperben eljáró bíróság a felperes keresetét befogadta, azt érdemben tárgyalta, így a felperes kereshetőségi joga a keresetnek helyt adó ítélettel elismerést nyert. Álláspontja szerint bár a felperes az eredeti és módosított keresetében egyaránt kizárólag eljárási szabálysértésre hivatkozott, ez a hivatkozása a döntés egészére kihat, ezért ezen eljárásjogi hivatkozás egységesen értékelve megteremtette a jogi érdekeltséget, vagyis a kereshetőségi jogot (fenti ítélet [39] pont).

[29] A másik álláspont szerint a kereshetőségi jog megítélése szempontjából nem volt annak érdemi jelentősége, hogy a bíróság korábbiakban a mintaperben felperes keresetéről érdemben döntött, mert az elsőfokú bíróság a döntésében a kereshetőségi jogot érdemben nem vizsgálta, arról nem foglalt állást. Leszögezte, hogy a töretlen bírói gyakorlat szerint a közigazgatási perben a bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia a felperes kereshetőségi jogát és az ügyféli jogállás nem eredményez automatikusan kereshetőségi jogot, valamint azt nem általánosságban, hanem a konkrét jogsértés mentén kell vizsgálni (Kfv.IV.29.357/1996/6., Kfv.II.38.029/2018./3.). Kiemelte, hogy a közigazgatási hatósági aktus megtámadhatóságához kapcsolódó igényérvényesítési jogosultság fennállásának megállapítása a jogvita érdemére tartozó kérdés, és igényérvényesítési jogosultság hiányában a kereset elutasításának van helye (Kfv.IV.38.039/2016/4.). Hivatkozott arra is, hogy a Kúria a Kfv.IV.37.287/2007/5. számú ítéletében kifejezetten a földhasználó mezőgazdasági szövetkezet kereshetőségi jogát a földkiadó bizottsági határozatok bírósági felülvizsgálatával összefüggésben vizsgálva azt állapította meg, hogy e körben a szövetkezetnek kereshetőségi joga nincs.

[30] A perindítási jog Kp. 17. § a) pontjából következően a közigazgatási tevékenységgel közvetlenül összefüggő jog vagy jogos érdek fennállását, az érvényesített anyagi joggal fennálló közvetlen érintettséget kívánja meg. Ezzel összefüggésben a bírói gyakorlat egységes abban, hogy ez az ügy tárgyával összefüggő konkrét, személyes érdekeltségi viszonyt feltételez, amely feltétel fennállását a kereshetőségi jog körében érdemben kell vizsgálni.

[31] A 2/2004. közigazgatási jogegységi határozat szerint a fél érintettsége a kereshetőségi jogban nyilvánul meg. A következetes bírói gyakorlat alapján ez, mint perindítási jogosultság a fél és a per tárgya közötti anyagi jogi kapcsolatra vonatkozik, vagyis arra, hogy a felperest az ellenérdekű féllel szemben megilleti-e, vagy konkrétan a felperest illeti-e meg a keresettel érvényesített jog (BH2020.208.1.). A kereshetőségi jog olyan igényérvényesítési jogosultság, amely így a perbeli alanyi jog és a felperes között egy közvetlen kapcsolatot, a felperes részéről egy olyan jogmegóvási szükségletet feltételez, amely a konkrétan meghatározott közigazgatási határozat (közigazgatási cselekmény) sérelmes volta miatt keletkezett.

[32] A keresetben megfogalmazott igény érvényesítéséhez fűződő közvetlen jogi érintettséget a felperesnek kell bizonyítania (Kfv.III.37.580/2019/13.). Egységes a kialakult ítélkezési gyakorlat abban is, hogy a bíróságnak a kereshetőségi jog fennállását hivatalból kell vizsgálnia (Kfv.IV.38.037/2016/4., Kfv.IV.38.057/2016/3., Kfv.IV.38.117/2016/5., Kfv.II.38.094/2017/5.)

[33] A Kp. 33. § (2) bekezdése értelmében a bíróság a felfüggesztett eljárásokat a mintaper eredménye szerint, tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha azt állapítja meg, hogy azok a mintapertől sem jogi, sem ténybeli szempontból nem különböznek. A mintaper bizonyítási eredményének felhasználása nem akadálya további bizonyítás elrendelésének. E rendelkezések lehetőséget adnak arra, hogy a bíróság tény és jogbeli azonosság esetén a további pert a mintaper eredménye alapján tárgyaláson kívül bírálja el. Tény és jogbeli azonosság esetén ugyanis a mintaper eredménye a további perekben is irányadó, attól eltérni nem lehet. A mintaper kötőereje a bíróság által – kérelemre vagy hivatalból – tett érdemi megállapításokra, jogi következtetésekre korlátozódik.

[34] Megállapítható jelen esetben, hogy a bíróság a mintaperben hozott döntésében – erre irányuló kötelezettsége ellenére – hivatalból sem vizsgálta a termelőszövetkezetnek a részarány-tulajdonosok tulajdonjoga bejegyzéséhez kapcsolódó kereshetőségi jogát, emiatt erre vonatkozó megállapítást az ítélet egyáltalán nem tartalmazott. Miután a mintaper e kérdést egyáltalán nem érintette, erre vonatkozó jogi érvelést nem tartalmazott, és az alperes határozatának súlyos – az ügy érdemére kiható – eljárási szabálysértése okán az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte, az utóbbi perek kereshetőségi jogra vonatkozó döntésére nem hatott ki, ezért az utóbbi perben a kereshetőségi jog vizsgálatára sor kerülhetett.

[35] A Kúria a Kfv.IV.38.039/2016/4. számú ítélete [13] pontjában az EBRD2016.K.21. döntésre utalva kiemelte, hogy a kereshetőségi jog alapvetően anyagi jogi kérdés, a félnek a vitában való anyagi jogi érdekeltségére vonatkozik. A Kúria a Kfv.II.38.094/2017/5. számú döntésében elvi éllel szögezte le, hogy a keresetben állított, a határozathoz kapcsolódó jog, jogi érdek és az anyagi jogi jogsértés közötti közvetlen kapcsolat alapoz meg kereshetőségi jogot. Hasonlóan foglalt állást a Kúria a Kfv.III.37.580/2019/13. számú döntésében, amikor kifejtette, hogy a kereshetőségi jog egy, az anyagi jog alapján fennálló közvetlen jogi kapcsolatot feltételez a hatósági döntés és a felperes között.

[36] A fenti döntésekből következően alapvetően eljárásjogi jogsértést tartalmazó kereset esetén is vizsgálnia kell az anyagi jogi érdekeltség fennállását, ugyanis ennek hiányában a kereshetőségi jog megállapítására nem kerülhet sor. Ez alapján a felperes mezőgazdasági szövetkezet kereshetőségi jogát a perben érdemben kellett vizsgálni abból a szempontból, hogy van-e olyan anyagi jogi érintettsége a részarány-tulajdonos tulajdonjogának bejegyzésével összefüggésben, amely az anyagi jogi érdekeltségét (jogsérelmét) megalapozza.

[37] A felperes földhasználati joga a törvényben (Fkbt.) meghatározott – még az ingatlan-nyilvántartási eljárást megelőző – időpontban a jogszabály erejénél fogva szűnt meg. A részarány-tulajdonos tulajdonjoga a földkiadási hatósági határozat alapján eredeti szerzésmóddal jött létre, ezért az nem függ a mezőgazdasági termelőszövetkezet földhasználati jogától és az abból fakadó jogosítványoktól, tulajdonjogának terjedelme nem igazodik a felperest korábban megillető joghoz.

[38] A felperesnek az érintett termőföld ingatlanra vonatkozóan fennálló bármilyen jogosultsága hiányában a tulajdonjog bejegyzésére vonatkozó rendelkezés tekintetében nincs olyan jogmegóvási szükséglete, konkrétan a kereshetőségi jogban megnyilvánuló anyagi jogi érdekeltsége, amely a határozat e rendelkezése tekintetében a kereshetőségi jogát megalapozná. A kereshetőségi jog fennállását nem teremti meg az a körülmény sem, hogy a hatóság a tulajdonjog bejegyzésére és a földhasználati jog törlésére vonatkozó rendelkezéseket egyetlen döntésben hozta meg.

[39] Mindebből következően a felperes ügyféli jogállása az ingatlan-nyilvántartási eljárásban fennállt ugyan, de ez a tulajdonjog bejegyzésről rendelkező döntéssel szemben a kereshetőségi jogát nem teremthette meg.

VII.

[40] A fentiekre figyelemmel a Kúria Jogegységi Tanácsa a Bszi. 40. § (1) bekezdése alapján az egységes bírósági jogalkalmazás biztosítása érdekében a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.

[41] A Jogegységi Tanács a határozatát a Bszi. 42. § (1) bekezdése szerint a Magyar Közlönyben, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében, a bíróságok központi honlapján és a Kúria honlapján közzéteszi.

Budapest, 2021. január 12.

Dr. Kalas Tibor s.k.
a jogegységi tanács elnöke

Dr. Szilas Judit s.k.
előadó bíró

Dr. Tóth Kincső s.k.
bíró

Dr. Fekete Ildikó s.k.
bíró

Dr. Sperka Kálmán s.k.
bíró

Dr. Balogh Zsolt s.k.
bíró

Dr. Figula Ildikó s.k.
bíró

Forrás: https://www.kuria-birosag.hu/hu/joghat/12021-szamu-kje-hatarozat