Category Archives: Főoldalon megjelenő hírek

RAJZPÁLYÁZAT – POSTÁZÁSI CÍMZETT MÓDOSÍTÁS

Az Egyesület által meghirdetett rajzpályázatra beadott rajzokat továbbra is a felhívásban közzétett címre várjuk, azonban a címzettnél kérem tüntessék fel a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nevét is az alábbiak szerint:

Nemzeti Közszolgálati Egyetem – Államtudományi és Közigazgatási Kar

Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület

1083 Budapest, Üllői út 82.

 

Köszönjük!

 

 

Lezárult az Országos Közigazgatási Eljárási Jogi Jogesetmegoldó Verseny

Lezárult az Országos Közigazgatási Eljárási Jogi Jogesetmegoldó Verseny

Az Egyesület februárban hirdette meg az Országos Közigazgatási Eljárási Jogi Jogesetmegoldó Versenyt, amelyre 50 csapat jelentkezett az ország számos egyeteméről. Az első fordulót követően, a döntő május 7-én került megrendezésre a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE). A döntőbe jutott csapatok izgalmas feladatok megoldásával adhattak számot a tudásukról, először villámjogesetekre kellett helyes választ adniuk, majd egy Activity párbajjal, végül pedig egy komplex jogeset megoldásával bizonyíthatták a felkészültségüket, amelyet egy szakmai zsűri előtt kellett prezentálniuk. A zsűri tagjai között volt Dr. Kalas Tibor, a Kúria kollégiumvezetője,  Dr. habil. Boros Anita, az NKE ÁKK intézetvezetője, egyben a KEJE elnöke, Dr. Pátkai Nándor, az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetője, Ignácz Dávid a KEJE tagja, egyben Varbó jegyzője, valamint Dr. Rothermel Erika, az NKE ÁKK mesteroktatója, kúriai bíró.

A csapatokat a zsűri tárgyjutalmakkal díjazta. A harmadik helyen végzett az NKE „Illetéktelenek” csapata, valamint az ELTE „M’s Angels” csapata, a második helyezést ért el az ELTE „Valar Morghulis” nevű csapata lett,a verseny győztesei pedig az „Ügyfélelem” csapat lett szintén az ELTE-ről.

 

 

Közigazgatási Eljárási Jogi Szakmai Napok 2019 Debreceni állomása

A Közigazgatási Eljárási Jogi Szakmai Napok 2019 országos rendezvénysorozat második állomása Debrecen

A Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület által a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának közreműködésében 2019. április 25-én Debrecenben került megrendezésre „A Közigazgatási Eljárási Jogi Szakmai Napok 2019” címmel megvalósuló országos rendezvénysorozat második szakmai konferenciája.

A szakmai nap lehetőséget biztosított a jogalkalmazóknak a megújult közigazgatási eljárási jogi rendelkezések alkalmazásából adódó szakmai kérdések megvitatására. Mindemellett a 2020. január 1-jén felálló közigazgatási bíróság kapcsán felmerülő kérdések és változások, valamint a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény és az Ákr. találkozási pontjainak tárgyalására. A konferencia a közigazgatási eljárásjog kutatása, elemzése és megfelelő gyakorlati alkalmazása iránt elkötelezett szakemberek által tartott szakmai előadások keretében a megjelent közel 70 közigazgatási szakember jogalkalmazási tevékenységének gyakorlati és elméleti támogatását, szakmai együttműködés kialakítását és az egyetem hallgatóinak a szakmai diskurzusba történő bevonását tűzte ki célul.

A szakmai nap a Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület és a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara közötti együttműködési megállapodás ünnepélyes aláírásával kezdődött, amely új kaput nyitott meg a szakmai kooperáció terén a két fél között. Az együttműködési megállapodást Dr. Szikora Veronika, a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánja és Dr. habil. Boros Anita a Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület elnöke, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Lőrincz Lajos Közigazgatási Jogi Intézetének intézetvezetője írta alá.

Dr. habil. Boros Anita szakmai előadásában először bemutatta az Egyesület 2019. évi szakmai munkatervét, tervezett programjait, majd az Ákr. rendelkezései kapcsán a közigazgatási szervezetrendszer átalakulásáról értekezett. A közigazgatási szervek, hatóságok által meghozott döntésekkel szembeni jogorvoslati és jogvédelmi biztosítékaként 2020. január 1-jén felálló közigazgatási bíróság szemszögéből mutatta be az Ákr. szabályait. Előadásában kiemelte, hogy a magyar bírósági szervezetrendszer az első három között van az Európai Unió Bizottságának igazságszolgáltatási eredménytábláján. A helyet a számos ügytípusban elért legjobb eredménynek, a közigazgatási ügyszakban legrövidebb idő alatt lezárt ügyeknek, valamint a legkevesebb ügyhátralékkal rendelkezés miatt érdemelte ki a hazai bírósági szervezetrendszer.

Az Igazságügyi Minisztérium képviseletében Dr. Orbán Szabolcs, az IM Közigazgatási Eljárásjogi Kodifikációs Osztályának osztályvezetője az Ákr. jövőbeni várható módosításait mutatta be az érdeklődőknek.

A jogászképzés egyik elengedhetetlen eleme a közigazgatási jog. Az általános közigazgatási rendtartás alkalmazásának felsőoktatási tapasztalatairól Dr. habil. Árva Zsuzsanna a DE ÁJK oktatási dékánhelyettese számolt be, ezzel az előadás nem csak az oktatók, de a rendezvényen jelenlévő, közigazgatási eljárási jogot tanuló hallgatók számára is hasznos volt, segítséget nyújtva ezzel számukra az elméleti oktatás elmélyítésében és gyakorlatba történő áthelyezésében.

A közigazgatási hatósági eljárási jog szabályozási kérdéseit taglaló előadások között elhangoztak az Ákr. rendelkezéseit gyakorlati szemszögből bemutató felszólalások is. Így a jegyzői tapasztalatokról dr. Németh Ilona, a Debreceni Megyei Jogú Város Önkormányzat Szervezési Osztályának osztályvezetője az Ákr. első évének, az önkormányzati szférában megjelenő gyakorlati tapasztalatait mutatta be. Ezt követően Dr. Bagosi Mária Adrienn, a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Földhivatali Főosztály, Földhivatali Osztályának osztályvezetője a Kormányhivatal szemszögéből tapasztalt problémákat, kihívásokat, gyakorlati megoldásokat tárta a hallgatóság elé. Dr. Kuglerné dr. Kurcsinka Ilona, a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal, Társadalombiztosítási Főosztályának főosztályvezetője az Ákr. szabályainak a társadalombiztosítás területén történő érvényesülését ismertette.

A konferencia második felében Dr. Figula Ildikó, a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság elnöke az Ákr., valamint a Kp. találkozási pontjairól tartott előadást, a közigazgatási bíráskodás perrendi megújításáról Dr. Pribula László, a Debreceni Ítélőtábla Polgári Kollégiumának vezetője tartott szakmai felszólalást.

A szakmai nap kerekasztal beszélgetéssel zárult, amelynek keretében a jogszabály módosítás alkalmával kapcsolatosan felmerülő gyakorlati helyzetek, a jogalkalmazásban megjelenő módszertani problémák felvetése, valamint a megoldási javaslatok kerültek megvitatásra a régióban érintett három megye Kormányhivatalának főigazgatói szintű részvételével.

Közigazgatási Eljárási Jogi Szakmai Napok 2019 Debreceni állomásáról készült  videó és egyéb anyagok az alábbi linken érhetők el:

http://dehir.hu/dtv/siker-2019-04-26/

http://www.haon.hu/kozigazgatasijogaszforum/4216591?utm_source=feedburner&utm_medium=feed&utm_campaign=Feed%3A+haon%2Fmegye+%28Hajd%C3%BA+Online+Megyei+h%C3%ADrek%

29http://hirek.unideb.hu/hu/hir/20190425_jogos-valtozasok

 

 

 

Eredmények – Országos Jogesetmegoldó Verseny első forduló

Az Országos Közigazgatási Eljárási Jogi Jogesetmegoldó Verseny első fordulójának eredményei

 

A döntőbe jutott csapatok

A csapat fantázianeve: 
Ügyfélelem
Győri Édes
M’s Angels
Nukleáris Tejföl
SZE3DFÁJK
Valar Morghulis
ZSAM
Illetéktelenek

Újabb „állomás” a hatékony jogvédelem biztosításának útján az Alkotmánybíróság döntése alapján

Az Alkotmánybíróság III/293/2019. ügyszámon meghozott döntésének legfontosabb közigazgatási jogi vonatkozású összefoglalása

Az Alkotmánybíróság a közelmúltban két ügyben is (14/2018. (IX. 27.) AB határozat és 25/2018. (XII. 28.) AB határozat) vizsgálta, hogy mennyire felel meg a jogorvoslathoz való jog követelményeinek az a jogalkotói megoldás, mely szerint a méltányossági jogkörben hozott döntéssel szemben csak semmisségi okra hivatkozással lehet a határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezni. Az Alkotmánybíróság mindkét ügyben megsemmisítette a támadott szabályozást, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jog-, illetve a (7) bekezdésben foglalt jogorvoslathoz való jog sérelme miatt.

Jelen döntésében az Alkotmánybíróság igazodva az említett korábbi döntéseinek tartalmához, a hatékony jogvédelem biztosításának újabb állomásához érkezett, mely döntése a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog egy sajátos konkretizálását is jelenti. Az Alkotmánybíróság tehát következetesen tovább halad azon az úton, amely egyértelműsíti, hogy az eljárási szabályoknak biztosítaniuk kell azt a követelményt, hogy a jogorvoslat útján bármilyen irányból bekövetkező jogsérelem valóban és érdemben orvosolható legyen.

A most ismertetésre kerülő Alkotmánybírósági döntés a jogorvoslathoz való jog érdemi gyakorlásának hatékonyságával kapcsolatban felmerült aggályokra ad nagy jelentőségű választ, melyet általában véve a hatékony jogvédelem-, de szűkebb értelemben a közigazgatási döntésekkel szembeni alkotmányos jogvédelem újabb vívmányaként könyvelhetünk el.

A III/293/2019. alkotmánybírósági ügyszámon meghozott AB döntés legfontosabb közigazgatási jogi vonatkozású részei a következőkben foglalhatók össze:

Az Alkotmánybíróság teljes ülése jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítása iránti bírói kezdeményezés tárgyában – Dr. Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indokolásával – meghozta a következő határozatot:

  1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 2018. január 1. és 2018. december 31. között hatályos 44. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenes volt.
  2. A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 2018. január 1. és 2018. december 31. között hatályos 44. § (3) bekezdése a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 6.K.31.737/2018. és 6.K.31.700/2018. szám alatt, valamint a folyamatban lévő más ügyekben nem alkalmazható.

Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának közzétételét a Magyar Közlönyben.

Indokolás

I.

[1] 1. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bírája a 2019. február 5-én meghozott 6.K.31.737/2018/8. sorszámú végzésével az előtte folyamatban lévő eljárást felfüggesztette és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. §-a alapján az Alkotmánybírósághoz fordult, kezdeményezve egyrészt a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) 2018. január 1. és 2018. december 31. között hatályos 44. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását, másrészt e rendelkezés alkalmazásának folyamatban lévő ügyekben való kizárását. Álláspontja szerint a támadott rendelkezés ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való joggal.

[2] Ugyanezen bíró az azonos napon meghozott 6.K.31.700/2018/11. sorszámú végzésével az előtte folyamatban lévő eljárást felfüggesztve az Abtv. 25. §-a alapján szintén az Alkotmánybírósághoz fordult, ugyanezen jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítása érdekében. Az Alkotmánybíróság a két indítvány tartalmi egyezősége miatt az ügyeket egyesítette.

[3] 1.1. Az indítványozó bíró előtt folyamatban lévő mindkét ügyben a hatóság a felperest a jogalap nélkül felvett nevelési ellátás és iskoláztatási támogatás visszafizetésére kötelezte. Mindkét felperes a határozattal szemben méltányossági kérelmet terjesztett elő arra való hivatkozással, hogy a támogatást az arra jogosult számára átadták. A hatóság az egyik esetben a kérelmet elutasította, míg a másik esetben annak részben helyt adott és részben elutasította, mindkét esetben a felperes által csatolt, a jogszabály által előírt közös nyilatkozat formai hiányosságai miatt. A felperesek ezt követően bírósághoz fordultak, kérve a határozat bírósági felülvizsgálatát. A támadott jogszabályi rendelkezés értelmében ugyanakkor a méltányossági jogkörben hozott döntés ellen indított közigazgatási perben kizárólag semmisségre lehet hivatkozni.

[4] Az indítványozó bíró álláspontja szerint a támadott rendelkezés formális jogorvoslattá degradálja a bírói utat, így nem felel meg a hatékony jogvédelem követelményének. A bírónak nincs lehetősége arra, hogy érdemben megvizsgálja a közigazgatási határozat jogszerűségét, így a közigazgatási per nem jelent valódi és tényleges jogvédelmet. A hatóság számára biztosított mérlegelési és méltányossági jogkörnek ugyanúgy bírói kontroll alatt kell állnia, mint az egyéb jogkörben hozott döntésnek, ugyanakkor a sérelmezett rendelkezés semmilyen teret nem hagy arra, hogy a bíróság érdemben elbírálja a méltányossági jogkörben hozott döntést, a perorvoslat kizárólag formális. A támadott rendelkezés ezért a tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való jog sérelméhez vezet.

II.

[5] 1. Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései: „XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el. […] (7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.”

[6] 2. A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény érintett rendelkezése: „44. § […] (3) A méltányossági jogkörben hozott döntés ellen indított közigazgatási perben kizárólag semmisségre lehet hivatkozni.”

III.

[7] A bírói kezdeményezések megalapozottak.

[8] 1. […] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány az Abtv. 25. és 52. §-ában előírt feltételeknek eleget tesz {vö. 3058/2015. (III. 31.) AB végzés, Indokolás [8]–[24]; 2/2016. (II. 8.) AB határozat, Indokolás [26]–[28]; 3046/2016. (III. 22.) AB határozat, Indokolás [8]–[13]}. Az eljárásban alkalmazni kell a támadott normát, az eljárás felfüggesztése megtörtént, és az indítvány határozott kérelmet tartalmaz, pontosan és egyértelműen megjelöli ugyanis az indítvány indokait, a támadott jogszabályi rendelkezést, illetve az Alaptörvény megsértett rendelkezését. Az indítvány egyszersmind megindokolja, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével, továbbá kifejezett kérelmet tartalmaz a támadott jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítására és alkalmazása tilalmának kimondására.

[9] 2. Az Alkotmánybíróság a közelmúltban két ügyben is vizsgálta, hogy mennyire felel meg a jogorvoslathoz való jog követelményeinek az a jogalkotói megoldás, mely szerint méltányossági jogkörben hozott döntéssel szemben csak semmisségi okra hivatkozással lehet a határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezni.

[10] 2.1. Az Alkotmánybíróság a 14/2018. (IX. 27.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh1.) az árvaellátás, illetve kivételes nyugellátás vonatkozásában vizsgálta a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 95/A. § (2) bekezdésében foglaltakat, mely szerint a kivételes nyugellátás megállapítása, a kivételes nyugellátás-emelés engedélyezése, az egyszeri segély engedélyezése, a tartozás méltányosságból történő mérséklése, elengedése, valamint a fizetési kedvezmény engedélyezése ügyében hozott döntés ellen indított közigazgatási perben kizárólag semmisségre lehet hivatkozni. A 25/2018. (XII. 28.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh2.) pedig a társadalombiztosítási támogatással nem rendelhető gyógyszer árához kért méltányossági támogatást az ügy felperese. Ebben az ügyben a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 77. § (2) bekezdése mondta ki, hogy a méltányossági jogkörben hozott döntést kizárólag semmisségre hivatkozva lehet megtámadni. Az Alkotmánybíróság mindkét ügyben megsemmisítette a támadott szabályozást, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jog, illetve a (7) bekezdésben foglalt jogorvoslathoz való jog sérelme miatt.

[11] 2.2. A felmerülő tárgyazonosság miatt az Alkotmánybíróság jelen ügyben is fenntartja az idézett két döntésben foglaltakat. Mindkét döntés a jogorvoslat ténylegessége, illetve a hatékony bírói jogvédelem követelményeit alapul véve állapította meg az alaptörvény-ellenességet. Eszerint minden jogorvoslat lényegi, immanens eleme a jogorvoslás lehetősége, vagyis, hogy a jogorvoslat fogalmilag és szubsztanciálisan tartalmazza a jogsérelem orvosolhatóságát. A jogorvoslat ténylegességének követelménye, vagyis az, hogy a jogorvoslati fórum képes legyen a jogsérelem orvoslására, két elemet foglal magában: egyrészt, hogy a jogorvoslati fórumrendszer igénybevételét nem gátolják-e jogszabályi előírások, másrészt, hogy milyen a jogorvoslat terjedelme, azaz teljes körűsége, illetve korlátozottsága. A hatékony bírói jogvédelem követelménye része a tisztességes bírósági eljáráshoz való jognak. A jogi szabályozással szemben alkotmányos igény, hogy a perbe vitt jogokról a bíróság érdemben dönthessen. Önmagában a bírói út igénybevételének formális biztosítása ugyanis nem elegendő az eljárási garanciák teljesedéséhez, hiszen az alkotmányos szabályban előírt garanciák éppen azt a célt szolgálják, hogy azok megtartásával a bíróság a véglegesség igényével hozhasson érdemi döntést. A tisztességes eljárás alkotmányos követelményrendszerét kielégítő hatékony bírói jogvédelem pedig attól függ, hogy az eljárási szabályok értelmében a bíróság mit vizsgálhat felül.

[12] A közigazgatási határozatok törvényessége bírósági ellenőrzésének szabályozásánál alkotmányos követelmény, hogy a bíróság a perbe vitt jogokat és kötelezettségeket érdemben elbírálhassa. A közigazgatási döntési jogkört meghatározó szabálynak megfelelő szempontot vagy mércét kell tartalmaznia, amely alapján a döntés jogszerűségét a bíróság felülvizsgálhatja. A közigazgatási határozatok törvényességének bírói ellenőrzése tehát alkotmányosan nem korlátozódhat a formális jogszerűség vizsgálatára. Alaptörvény-ellenes az a jogszabály, amely kifejezetten kizárja a jogkérdésen túlmenő bírói felülvizsgálatot, vagy annak a közigazgatási mérlegeléssel szemben olyan kevés teret hagy, hogy az ügy megfelelő alkotmányos garanciák közötti érdemi elbírálásáról nem beszélhetünk (Abh1., Indokolás [16]–[19], Abh2., Indokolás [16]–[17]).

[13] A méltányossági jogkör vonatkozásában a két döntés kiemelte, hogy a közigazgatás joghoz kötöttségének elvére tekintettel, a méltányossági jogkör gyakorlásához is mindig szükséges valamilyen jogszabályi felhatalmazottság léte, vagyis kell egy normatív rendelkezés, ami megteremti e jogkört a közigazgatási szerv számára (jogalkotói méltányosság). Felhatalmazás nélküli méltányosság gyakorlása nem megengedett. E felhatalmazás megléte a joghoz kötöttségből fakadóan egyszersmind azt is jelenti, hogy az alkalmazhatóság jogi feltételei, vagyis az, hogy milyen esetkörben, kinek a javára, milyen feltételek mellett hozható ilyen tartalmú döntés jogszabályban rögzítettek kell, hogy legyenek. A jogszabály által biztosított mérlegelési és méltányossági jogkör jogalkalmazói gyakorlása pedig bírósági kontroll alatt áll [Kp. 85. § (5) bekezdés]. A jogszabályban meghatározott méltányossági szempontok téves értékelése megalapozhatja a jogszabálysértés megállapítását. Hasonlóképpen, ha a mérlegelési szempontok nem derülnek ki a határozatból, akkor a döntés megalapozottsága sem vizsgálható, ami szintén jogszabálysértő. Ha a jogalkotó hatósági jogalkalmazást rendelt el az adott tárgykörben, a jogalkalmazó nem dönthet szabadon, mindennemű kötöttség nélkül (Abh1., Indokolás [33], Abh2., Indokolás [21]).

[14] 3. Jelen ügyben a Cst. 7. § (1) bekezdése meghatározza a nevelési támogatásra, a 8. § (1) pedig az iskoláztatási támogatásra jogosultság feltételeit, a 41–43. § pedig azokat a körülményeket, amelyek alapján megállapítható, hogy valaki jogalap nélkül vett igénybe ilyen támogatást, illetve az ezzel kapcsolatos eljárási kérdéseket. A 43. § (5) bekezdése rögzíti a jogalap nélkül felvett támogatás kivételes méltányosságból való elengedésének, illetve mérséklésének feltételeit (ha annak megfizetése az adós és a vele együtt élő közeli hozzátartozó megélhetését súlyosan veszélyezteti és behajtási eljárás eredménytelen volt), míg a (6) bekezdés a méltányosságból való elengedés lehetőségét, amennyiben a visszafizetésre kötelezett személy az ellátás teljes összegét az arra jogosult személynek átadta, a felvett ellátás összege nem haladja meg a jogosultat megillető összeget és a jogosult nem részesült egyidejűleg az ellátásban. Az eljárási részletszabályokat az ügyben érintett időszakban a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény végrehajtásáról szóló 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet tartalmazza, mely a Cst. 43. § (6) bekezdése szerinti méltányossági kérelem vonatkozásában meghatározza az ahhoz csatolni szükséges, a jogalap nélkül felvett támogatás átadásáról és átvételéről szóló nyilatkozat formai (magánokirat, ellátva az átadó és az átvevő aláírásával) és tartalmi követelményeit (a jogosultnak átadott összeg és az átadás időpontjának megjelölése).

[15] A hatóság által e körben hozott döntés a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 4. § (3) bekezdése szerint közigazgatási cselekménynek minősül, ezért közigazgatási per tárgya lehet. A méltányosság ugyan széleskörű mérlegelést tesz lehetővé a hatóság számára, de ez nem jelentheti azt, hogy annak vizsgálata, hogy a jogszabályi keretek között maradt-e ez a mérlegelés, vagy sem, bírósági kontroll nélkül maradhat. A közigazgatási per során a bíróság vizsgálja a megállapított tényállást, a bizonyítékok mérlegelését, a bizonyítékokat maga is mérlegelheti, vizsgálja az alapvető eljárási szabályok betartását, illetve az anyagi jogértelmezés helyességét. Jelen esetben vizsgálható lenne például az, hogy valóban hiányos-e a csatolt közös nyilatkozat és sor került-e hiánypótlásra. E kérdések vizsgálatát ugyanakkor a támadott szabályozás nem teszi lehetővé, a vizsgálható hibák körét ugyanis a semmisségi okokra szűkíti. Hasonlóképpen, az alkalmazható jogkövetkezmények közül is csak a megsemmisítésre van lehetőség, semmisségi ok miatt, más hiba értékelését és más jogkövetkezmény alkalmazását a törvény nem teszi lehetővé. A bírói felülvizsgálat semmisségre korlátozása valójában jogorvoslat nélkül hagyja a relatív eljárási szabálytalanságokat és az anyagi jogi hibákat. Ez egyszersmind magával vonja azt is, hogy az eljárási szabályok kvázi ajánlásokká degradálódnak, hiszen megsértésüknek nincs szankciója. Hasonlóképpen nincs következménye az anyagi jogi rendelkezések téves értelmezésének, félretételének sem (Abh1., Indokolás [25]–[30], Abh2., Indokolás [20]).

[16] Tekintettel arra, hogy a támadott szabályozás szükségtelenül korlátozza az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogot, illetve a XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot, így az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés szerinti, az alapjogkorlátozás követelményei közül az arányosság vizsgálhatósága fel sem merült. Mindezeket együttesen figyelembe véve az Alkotmánybíróság a Cst. 2018. január 1. és december 31. között hatályban volt 44. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítása mellett kimondta, hogy a rendelkezés a folyamatban lévő más ügyekben nem alkalmazható.

[17] 4. A határozat közzététele a Magyar Közlönyben az Abtv. 44. § (1) bekezdésének első mondatán alapul.

[…]

Dr. Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indokolása:

[18] A határozat rendelkező részét támogatom, de az indokolás kiegészítését tartanám szükségesnek.

[19] Az indokolás jelzi, hogy már két ügyben megsemmisítettünk olyan törvényi rendelkezéseket, melyek a hatóság méltányossági jogkörben való döntését lehetővé téve azt írták elő, hogy ilyen esetben csak semmisségi ok alapján lehet bírósági felülvizsgálatot kérni. A jelen esetben ugyanerről van szó, és a határozatunk a bírói indítványnak engedve ezt a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részének tekintett hatékony jogvédelem követelményébe ütközésnek, illetve a hatékony jogorvoslathoz való jog sérelmének minősíti. Ám számomra úgy tűnik, hogy e jogsérelmek mögött az alapvető ratio decidendi, a tényleges döntési alapunk – most már harmadik ügyben – a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog egy sajátos konkretizálását jelenti. Ez benne van az indokolásban (III. rész 2. pont), de nem ez kerül alaptörvényi konkretizálásként feltüntetésre. Némileg átformálva ez így hangzik:

[20] A tisztességes hatósági eljáráshoz való jogból következik a közigazgatás joghoz kötöttségének elvére tekintettel, hogy a méltányossági jogkör gyakorlásához is mindig szükséges valamilyen jogszabályi felhatalmazottság léte, és a felhatalmazás nélküli méltányosság gyakorlása nem megengedett. E követelményből következik, hogy a méltányosság alkalmazhatóságát illető feltételeket jogszabályban rögzítetteknek kell lenni, és ezek mérlegelésének felülvizsgálatára mindig lehetővé kell tenni a bírósági eljárást.

[21] Megítélésem szerint, amikor most alaptörvény-ellenesnek minősítjük a vizsgált törvényi rendelkezést, akkor a fenti normatív alap (ratio decidendi) alapján tesszük, ahogy az előbbi két ügyben is ez volt normatív alap. Ám ezt a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogból eredő normatív alapot nem látom tisztán kiemeltnek, és e helyett ez csak a tisztességes bírósági eljáráshoz való joghoz, illetve a jogorvoslati joghoz illesztve került kiemelésre. Párhuzamos indokolásomban ennek korrigálását tartottam fontosnak.

[22] A ratio decidendi-nek (a döntési rációnak) a döntéshozatal középpontjába emelése felveti, hogy kitérjek ennek indokoltságára. Álláspontom szerint egy-egy döntésünk precedensereje úgy biztosítható a legteljesebben, ha kerüljük a szinte minden ügyünkbe bevonható általános jellegű alapelvek és alaptörvényi deklarációk állandó ismételgetését, nem is beszélve arról, hogy sokszor még ezekhez aztán számtalan Abh.-t is odavonunk, és így a tényleges ügy eldöntésének indokolási anyaga kétszerese-háromszorosa lesz, melyben elvész az a hozadék – az ügy normatív alapja, a ratio decidendi – melyet az adott ügyben létrehoztunk. Így a jelen esetben is a jogállamság elvéből levezetett jogbiztonságot kihagyhatónak tartom a ratio decidendi megfogalmazásából.

[23] E mellett felmerül még, hogy az így lokalizált döntési ráció kiemelését milyen fokban biztosítsuk a határozataink indokolásában? Elég, ha a testületi vitában erre erősebb figyelem irányul a jövőben, és a mindenkori tervezet határozattá érlelésének folyamata a döntési ráció mind pontosabb megfogalmazását szolgálja majd, de máskülönben formailag nincs szükség ratio decidendi kiemelésére? Vagy ezzel szemben, ha már a jövőbeli precedenserő legalább olyan fontos sokszor az alkotmánybírósági döntéseknél, mint a konkrét ügy eldöntése, akkor a jövőbeli döntések felé normatív erővel rendelkező döntési rációt érdemesnek tűnik külön is kiemelni? Megítélésem szerint ehhez a legcélszerűbbnek az indokolás lezárása tűnik, ahol kurzívval és vastagon szedve elkülönítve kerülne ez feltüntetésre.

[24] Én tehát az utóbbi megoldást támogatom, mert ezzel mind a szélesebb közvélemény és a jogászság, mind a későbbi alkotmánybírósági döntéshozatal számára tisztábban kiemelkedne az alkotmánybírósági esetjog tartalma és terjedelme. E mellett ezzel lehetővé válna, hogy döntési gyakorlatunkban az utóbbi években keletkezett torzulást – az egyedi határozataink általános jellegű normatív határozatok felé eltolódását és ezzel ezekkel összekeveredését – megszüntessük. Ugyanis míg az Alaptörvény és az erre alapozott új alkotmánybírósági törvény (Abtv.) hatálybalépését követően még engedelmeskedtünk az Abtv. 70. § (2) bekezdésben (Ügyrend 69. § (2) bekezdés) foglalt követelménynek az egyedi határozatokat meghaladó normatívák elkülönített általános határozatokba foglalása terén (belső szóhasználatban: teljes ülési állásfoglalás, TÜÁF), addig az utóbbi években már elvetettük ezt az elkülönítést. Fokozatosan az a helyzet jött létre, hogy egyedi ügyektől teljesen elszakadó normatív megállapításokat is aggály nélkül bele tesszük az egyedi döntéseink indokolásába, és ez néha eléri az alaptörvény-kiegészítő általánosságú normatív megállapítások lefektetését is. A most felvetett, döntési rációra koncentráló döntéshozatali folyamat felé eltolódás sürgetése ezt a torzulást is meg tudná szüntetni a jövőben, és ehhez alkalmasabb lenne a fent jelzett alternatívák közül a döntési rációnak az indokolás lezárásaként való elkülönített kiemelése.

[…]

Alkotmánybírósági ügyszám: III/293/2019.

A Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület országos rendezvénysorozatának első állomása – Miskolc

A Közigazgatási Eljárási Jogi Szakmai Napok 2019 országos rendezvénysorozat első állomása – Miskolc

A Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület által a Miskolci Egyetem közreműködésével 2019. március 28-án Miskolcon került megrendezésre „A Közigazgatási Eljárási Jogi Szakmai Napok 2019” címmel megvalósuló országos rendezvénysorozat első szakmai konferenciája.

A szakmai rendezvény lehetőséget biztosított a jogalkalmazóknak a 2018. január 1-jén hatályba lépett általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény rendelkezéseinek alkalmazásából adódó szakmai kérdések megvitatására. A konferencia a közigazgatási eljárásjog kutatása, elemzése és megfelelő gyakorlati alkalmazása iránt elkötelezett szakemberek által tartott szakmai előadások keretében a megjelent közel hatvan közigazgatási szakember jogalkalmazási tevékenységének gyakorlati és elméleti támogatását, valamint egy szakmai együttműködés kialakítását tűzte ki célul.

A konferenciát Prof. Dr. Torma András, a Miskolci Egyetem rektora, valamint Dr. habil. Boros Anita a Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület elnöke, illetve a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Lőrincz Lajos Közigazgatási Jogi Intézetének intézetvezetője nyitotta meg. Gondolataikkal felhívták a figyelmet a Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület által végzett, a hazai közigazgatási jog és a közigazgatási hatósági eljárásjog területére fókuszáló, hiánypótló jellegű kutatás fontosságára, mellyel az évi mintegy húsz millió ügyet intéző, főként magyar állampolgárok közigazgatási hatósági eljárási ügyeiben eljáró szakember jogalkalmazói munkáját segíti elő.

Dr. habil. Boros Anita szakmai előadásában bemutatta az Egyesület eddigi tevékenységét, illetve a jövőben várható szakmai programjait, továbbá szakmai előadásában az újonnan felállításra kerülő közigazgatási bíróságok és az Ákr. kapcsolatáról beszélt.

Dr. Oláh Csaba, a Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület titkára az Ákr. által bevezetett legfőbb változásokkal és a korábbi törvényhez képest, a jogalkotó által alkalmazott újításokkal kapcsolatban fejtette ki gondolatait.

A közigazgatási hatósági eljárási jog szabályozási kérdéseit taglaló előadások között elhangzottak a jegyzői tapasztalatokról Dr. Alakszai Zoltán, Miskolc Megyei Jogú Város jegyzője, valamint Dr. Agonás Lajos, a Borsodi Jegyzők Szakmai Egyesületének alelnöke számolt be a jelenlévőknek. A kormányhivatalok szemszögéből Dr. Gerőcs-Tóth Andrea, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal főigazgatója, valamint Dr. Stiber Vivien, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal Miskolci Járási Hivatalának hivatalvezetője fejtette ki meglátását. A katasztrófavédelem területén az Ákr. hatálybalépése óta jelentkező gyakorlati helyzetekkel kapcsolatosan dr. Balázsi Katalin, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság kormánytisztviselője osztotta meg tapasztalatait.

A konferencia következő részében az Igazságügyi Minisztérium képviseletében Dr. Pátkai Nándor főosztályvezető az Ákr. jövőbeni várható módosításait mutatta be az érdeklődőknek. Ezt követően az Ákr. oktatásának kihívásairól a Miskolci Egyetem Közigazgatási Jogi Tanszékének tanszékvezető adjunktusa, Dr. Czékmann Zsolt értekezett.

A rendezvény szakmai konzultációval zárult, melynek keretében a jogszabály módosítás alkalmával kapcsolatosan felmerülő gyakorlati helyzetek, a jogalkalmazásban megjelenő módszertani problémák felvetése, valamint a megoldási javaslatok kerültek megvitatásra.

A szakmai napról készült videó megtekinthető itt:

A közigazgatási bíróságok felállításán dolgozik az NKE intézetvezetője

Boros Anitát, az NKE Államtudományi és Közigazgatási Kar intézetvezetőjét kérte fel Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke a közigazgatási bíróságok jövő évi felállítását előkészítő projekt szakmai vezetőjének.

Az Országgyűlés 2018 decemberében döntött az önálló közigazgatási bíróságok felállításáról. A nyolc helyszínen létrejövő közigazgatási törvényszékek és az esztergomi székhelyű Közigazgatási Felsőbíróság 2020. január 1-jén kezdik meg a működésüket. Jelenleg a közigazgatási és munkaügyi bíróságok a rendes bírósági szervezetrendszer részeként működnek és igazgatásukat az Országos Bírósági Hivatal látja el.

Az új közigazgatási bírósági rendszer a jelenlegi jogi szabályozók alapján nem jogutódlással válik ki a rendes bírósági szervezetből, hanem önálló, új jogi személyiséggel kezdi meg működését jövő év január 1-jén. Az igazságszolgáltatás mint önálló hatalmi ág már eddig is kiemelkedő eredményeket ért el a közigazgatási ügyszakban. Annak érdekében, hogy az ügyfelek és a szervezetben dolgozó közigazgatási bírók és igazságügyi alkalmazottak számára zökkenőmentes legyen az átmenet, illetve az OBH eddigi fejlesztéseit, eredményeit, az igazságszolgáltatás által hosszú évek alatt megszerzett tudást az új közigazgatási bíróságok is hasznosítani tudják majd, az OBH egy önálló projektszervezetet állított fel, csaknem harminc bíró és hasonló létszámú egyéb szakértő részvételével. Ennek a projektszervezetnek lett a szakmai vezetője Boros Anita.

A teljes cikk itt olvasható: https://www.uni-nke.hu/hirek/2019/03/21/a-kozigazgatasi-birosagok-felallitasan-dolgozik-az-nke-intezetvezetoje

“Álom az államban” rajzpályázat

A Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület (a továbbiakban: KEJE) idén első alkalommal hirdet rajzpályázatot 1-8. osztályos gyermekek számára „Álom az államban” címmel.

Az Egyesület egy olyan szakmai fórum, amely lehetőséget biztosít a hazai szakemberek, illetve a tudomány képviselői számára, hogy megvitathassák a közigazgatás működésénke egyes kérdéseit és közös megoldásokat, javaslatokat dolgozzanak ki az állam működésének javítása, az állampolgári elégedettség javítása érdekében.

Szerinted hogyan működhet egy jó állam? Küldj egy rajzot nekünk, amelynek a témája az államhoz kapcsolódik, rajzold le, milyennek képzeled el a jó államot!

Pályázati kategóriák

  • 1-2. osztályosok,
  • 3-4. osztályosok,
  • 5-6. osztályosok,
  • 7-8. osztályosok,
  • gyógypedagógiai vagy speciális fejlesztő iskolába járó 1-8. osztályos sajátos nevelési igényű gyermekek.

A teljes pályázati felhívás itt érhető el.

A NAV és az MNB kiadmányozási anomáliája

Összefoglaló

a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV), valamint a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kiadmányozási anomáliája miatt határozatainak semmisségével kapcsolatban

az Alkotmánybíróság és a Kúria illetékes jogegységi tanácsa által meghozott döntésekről

Megjelent a Magyar Közlöny 2019. évi 12. számában, 2019.01.30. napján a Kúria Közigazgatási-Munkaügyi-Polgári Jogegységi Tanácsa által meghozott, a közigazgatási határozatok semmisségével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1/2019. KMPJE jogegységi határozata.

A közelmúltban számtalan per indult a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) ellen azon az alapon, hogy a NAV által kiadott határozatot nem a döntés meghozatalára jogosult személy, az ún. hatáskör gyakorlója írta alá, hanem a helyettese, és sok esetben az aláírásból a helyettes személye sem volt beazonosítható. A közigazgatási bíróságok ezekben a perekben a NAV határozatát rendszerint megsemmisítették és a NAV-ot új határozat meghozatalára kötelezték.

A hibásan kiadmányozott NAV-határozatok ügyében a Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiumának vezetője kezdeményezett jogegységi eljárást, arra hivatkozással, hogy a bíróságok ítélkezési gyakorlata nem egységes.

Ezeknek az ügyeknek a központi kérdése az, hogy egy adminisztrációs hiba az adóhatóság részéről járhat-e azzal a következménnyel, hogy az adóhatóság végérvényesen elesik az adó beszedésétől. A bíróságok eddig szigorú és az adóhatóságokra nézve kedvezőtlen álláspontot képviseltek. A Kúria jogegységi határozata azonban elveszi a kérdés élét, mert a kiadmányozás körében elkövetett hibát nem tekinti semmisségi oknak.

A Kúria hét bíróból álló jogegységi tanácsa (melynek elnöke Dr. Darák Péter, a Kúria elnöke volt) az eljárása során figyelembe vette a Legfőbb Ügyész nyilatkozatát, továbbá a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Közigazgatási Jogi Tanszékének álláspontját, és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Polgári Jogi Tanszéke egyetemi tanárának véleményét is, továbbá az Alkotmánybíróság egy tavalyi – ugyancsak a kiadmányozás kérdéskörét érintő – határozatát is.

A Kúria bírái a jogegységi határozatban arra a következtetésre jutottak, hogy a polgári jogban a semmisség anyagi jogi kategória, amelynek elsősorban a szerződéses jogviszonyokban van jelentősége, ezzel szemben a közigazgatási eljárási jogban a semmisség eljárásjogi jogfogalom, amely a hatósági döntésekhez kapcsolódik. A semmisség tárgyának és jellegének alapvető eltérései miatt a közigazgatási hatósági eljárási törvényben foglaltak értelmezéséhez a polgári jogban kimunkált értelmezés és joggyakorlat közvetlen iránymutatásul nem szolgálhat.

A közigazgatási döntés kiadmányozójának aláírásával kapcsolatos hiba vagy hiányosság önmagában nem eredményez semmisséget, hanem csak eljárási jogszabálysértésnek minősül. A Kúria álláspontja szerint nincs akadálya annak, hogy az adóhatósági döntést ne személyesen a hatáskör gyakorlója, hanem egy általa kijelölt más személy írja alá, kiadmányozza, és önmagában az sem teszi semmissé az így kiadmányozott határozatot, ha az aláíró személye az aláírásból nem beazonosítható. Mindez természetesen csak akkor igaz, ha az eljárás egészéből, a döntés külső megjelenéséből, tartalmából megállapítható, hogy ténylegesen melyik hatóság járt el, valamint, hogy a hatóságnak volt-e jogszabályon alapuló hatásköre az ügyben történő eljárásra, döntéshozatalra.

Hasonló kérdésben a Magyar Nemzeti Bank (MNB) határozatainak semmisségével kapcsolatban is indultak eljárások. Az ügyben az Alkotmánybíróság 23/2018. (XII. 28.) számú AB határozata (megjelent: Magyar Közlöny 2018. évi 215. szám, 2018.12.28.) megállapította, hogy a Kúria Kfv.I.35.676/2017/10. számú ítélete alaptörvény-ellenes, mivel sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglaltakat, ezért azt megsemmisítette.

Az AB határozat tartalma alapján az indítványozó Magyar Nemzeti Bank alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Kúria és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletei ellen. Az ügy előzményeképpen a Magyar Nemzeti Bank ellenőrizte egy befektetési társaság működését, majd kezdeményezte a társaság felszámolását, és vizsgálatot indított a társaság igazgatósági tagjával szemben. A vizsgálat eredményeképpen az igazgatósági tagot felügyeleti bírság megfizetésére kötelezték egy olyan határozatban, amelyet a Bank egyik alelnöke írt alá ún. „átruházott kiadmányozási jogkörben” eljárva, a „Pénzügyi Stabilitási Tanács (PST) felhatalmazása alapján”. A megbírságolt igazgatósági tag a kiadmányozás visszásságaira hivatkozva kérte a határozat hatályon kívül helyezését. Az elsőfokú bíróság hatályon kívül is helyezte azt, mivel álláspontja szerint a Pénzügyi Stabilitási Tanács hatáskörének elvonásával az alelnök saját nevében hozta meg a határozatot. A Kúria az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta, és az alkotmányossági kérdésben érdemi és végleges döntést hozott.

Az Alkotmánybíróságnak az ügyben azt kellett megvizsgálnia, hogy a kiadmányozás fogalmának a Kúria ítéletében foglalt értelmezése sérti-e az indítványozó tisztességes eljáráshoz fűződő jogát. A testület ennek megítélésekor elemezte a jogszabályi környezetet, a szabályozás célját és a konkrét ügy tényállását is. Míg a Kúria szerint a kiadmányozás lényegében a döntés aláírásával szinonim fogalom, addig a jogalkotó a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény módosítása kapcsán egyértelműen utalt a rugalmasabb döntéshozatalra irányuló szándékára. A bíróságoknak a jogszabályokat a jogszabály céljára tekintettel kell értelmeznie, a Kúria ezzel szemben – az Alkotmánybíróság álláspontja értelmében az alaptörvénybeli kötelezettsége ellenére – nem vette figyelembe a jogszabály célját. A meghozott bírói döntés önkényessé vált, mert kilépett abból a jogértelmezési keretből, amelyet számára az Alaptörvény előírt. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította a Kúria ítéletének alaptörvény-ellenességét, és azt megsemmisítette.

Az Alkotmánybíróság megjegyezte: nem tekinti feladatának a bírósági jogalkalmazás felülvizsgálatát, csupán annak alkotmányos kereteinek betartását ellenőrzi, különös tekintettel a bírósági jogértelmezésnek az Alaptörvény XXVIII. cikkében foglalt lényeges elemeire, valamint különös tekintettel a jogszabályi célhoz kötött jogértelmezési alapelv vizsgálatára.

A kiadmányozás fogalmának tartalma eltérő a hatósági eljárások és a bírósági eljárások esetében. A bírósági eljárásoknál a bíró a hatáskör címzettje és gyakorlója is egyben, helyette más nem járhat el. Ezzel szemben a közigazgatási (és ezen belül a hatósági) eljárásokban a hatáskör címzettje a közigazgatási szerv, gyakorlója a szerv maga vagy valamely vezetője, illetve alkalmazottja, azaz elválhat egymástól a hatáskör címzettje és gyakorlója. Ebből következően a kiadmányozás is mást jelent a kétféle eljárásban. A bíróság esetén a kiadmányozás csak a bíró, illetve a bírói tanács által meghozott és aláírt döntés további példányainak hitelesítését jelenti. A közigazgatási, és főként a hatósági eljárásban a kiadmányozás emellett a hatáskör gyakorlását, a döntés tényleges meghozatalát is magában foglalja. A kiadmányozási jog e gyakorlása ténylegesen nem érinti a hatáskört, csupán a látszólagos hatáskör-átruházás egyik esetét valósítja meg. A látszólagosság azt jelenti, hogy ténylegesen nem az a személy vagy testület (jelen esetben a PST) gyakorolja a hatáskört, akire nézve azt a jogszabály megállapította, hanem annak felhatalmazása alapján egy belső szabályzatban (jelen esetben ügyrendben) a hatáskör címzettje által feljogosított személy, akinek eljárási cselekményeit és döntéseit azonban a hatáskörrel rendelkező hatóságnak kell betudni. A hatáskör címzettje és gyakorlója közti megkülönböztetést a hatósági eljárások gyakorlatában számos szükségszerű (pl. a hatáskör címzettje jogi személyként ténylegesen nem képes eljárni), vagy hatékonysági, gazdaságossági megfontolás (az elintézendő ügyek nagy száma) indokolhatja, mint ahogy ez a jelen ügyben is történt. Ezen megfontolások figyelembe vételével az Alaptörvény XXVIII. cikkében foglalt, észszerű és gazdaságos célra vonatkozó jogszabály-értelmezési kötelezettségeknek az MNB törvényben foglalt kiadmányozás fogalmának azon értelmezése felel meg, amely lehetővé teszi a PST érintett hatósági döntései meghozatalának delegálását.

A döntéshez párhuzamos indokolást csatolt Dr. Pokol Béla, Dr. Szabó Marcel és Dr. Varga Zs. András alkotmánybíró, különvéleményt fűzött Dr. Czine Ágnes, Dr. Dienes-Oehm Egon, Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikó, Dr. Salamon László, Dr. Schanda Balázs, Dr. Stumpf István és Dr. Szalay Péter alkotmánybíró.

Az összefoglaló tárgyát képező jogegységi határozatot, valamint az Alkotmánybíróság határozatát a következő linken lehet megtekinteni:

https://kuria-birosag.hu/hu/joghat/12019-szamu-kmpje-hatarozat

https://magyarkozlony.hu/dokumentumok/73efdda9c9a98bdeef9bb3e929310557aac38a36/megtekintes

Bővebb információkért kattintson IDE.

 

FELHÍVÁS: önkéntes közérdekű tevékenység ellátására

FELHÍVÁS

Egyesületi önkéntes közérdekű tevékenység ellátására

A 2018-ban létrejött Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület hiánypótló jelleggel a hazai közigazgatási jog és azon belül is a közigazgatási eljárási jog kutatását, a vonatkozó jogalkalmazás segítését és fejlesztését tekinti alapvető céljának.

Az Egyesületünk egy olyan elhivatott csapat kezdeményezésére jött létre, akik már eddig is elkötelezettek voltak a közigazgatási eljárásjog kutatása, elemzése, megfelelő gyakorlati alkalmazása iránt. Ennek megfelelően alapító tagjaink között egyetemi oktatók, kutatók, gyakorlati szakemberek foglalnak helyet.

Az Egyesületünk célja a közigazgatási szakemberek tevékenységének gyakorlati és elméleti támogatása, a közigazgatási szakemberállomány jogalkalmazási tevékenységének fejlesztése, és a közigazgatás különböző területein tevékenykedők együttműködésének a támogatása.

E célkitűzések mentén az Egyesület egy olyan szakmai fórum létrehozását tűzte ki célul, amely lehetőséget biztosít a hazai hatósági és egyéb közigazgatási eljárási jogalkalmazásban munkálkodó gyakorlati szakemberek, illetve a tudomány képviselői számára, hogy megvitathassák a közigazgatási eljárásjogi, különösen a közigazgatási hatósági jog egyes szabályozási kérdéseit, áttekinthetik és közösen megoldhatják azokat a felmerülő gyakorlati problémákat, amelyek egy-egy jogszabály-módosítás alkalmával módszertani problémákat okoznak a jogalkalmazásban.

Az Egyesület szervezeti keretei között lehetőség nyílik továbbá arra, hogy a tagok közösen készüljenek fel a mindenkori közigazgatási eljárásjogi változásokra, az Egyesület által felvetett témakörökben tudományos és szakmai vitákat, konferenciákat tartsanak és egyéb rendezvényeken vegyenek részt.

A megfogalmazott célok elérése érdekében Egyesületünk kiterjedt szakmai tevékenységet kíván folytatni: nyomon kívánja követni a közigazgatási eljárásjog kurrens és a gyakorlati jogalkalmazás tekintetében releváns témáit és igyekszik minderről tájékoztatni a közigazgatási eljárásjog iránt érdeklődőket.

Az érdeklődők bővebb információkat honlapunkon találhatnak (www.keje.hu).

Az Egyesület 2019-ben számos szakmai programot tervez: konferenciákat, workshopokat, versenyeket, amelyek megszervezéséhez önkénteseket keresünk a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló 2005. évi LXXXVIII. törvény előírásai szerint.

A közérdekű önkéntes tevékenység önkéntes jogviszony keretében végezhető, amely a fogadó szervezet és az önkéntes között megkötött önkéntes szerződéssel jön létre. Az Egyesület számára végzett önkéntes tevékenységért díjazás nem jár.

Jelentkezni a keje@keje.hu e-mail címre küldött szakmai életrajzzal lehet 2019. március 1. napjáig.

Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület