A függő hatályú döntések alkalmazása a közigazgatási eljárások során
Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (Ákr.) által nevesített és alkalmazott függő hatályú döntések alkalmazása, az ezzel kapcsolatos eljárás több mint egy évvel a törvény hatálybalépése után is okoz értelmezési nehézségeket, jogalkalmazási problémákat.
Mikor kell függő hatályú döntést hozni? A függő hatályú döntés határozat-e vagy végzés? S vajon miért „függő”, azaz mit tart függőben, mit függeszt fel, vagy felfüggeszt-e egyáltalán valamit az eljárásban, s ha igen, akkor mi az?
A függő hatályú döntés meghozatalához kapcsolódó eljárás nem önálló eljárási forma az Ákr-ben.
Ez következik abból is, hogy az ügyfél kérelme vagy automatikus döntéshozatali eljárásban, vagy sommás eljárásban, vagy teljes eljárásban bírálható el.
Az ügyintézési határidő pedig huszonnégy óra az automatikus döntéshozatali eljárás esetén, nyolc nap a sommás eljárásnál és hatvan nap a teljes eljárásban (kivéve, ha ágazati jogszabály a teljes eljárásra más határidőt állapít meg).
Függő hatályú döntést a hatóság az eljárás megindításától számított nyolc napon belül köteles hozni, mégpedig akkor, ha ez a nyolc nap nem elegendő számára ahhoz, hogy érdemi döntést hozzon. Azaz: nem áll minden szükséges adat a rendelkezésére, s a tényállás tisztázásra szorul, vagy az eljárásban ellenérdekű ügyfél szerepel.
A lényeg tehát az, hogy a végleges döntés meghozatala nyolc napon belül nem lehetséges és az ügyet csak teljes eljárásban lehet elintézni. Azaz: a végleges döntés meghozatalához nyolc napnál többre, de hatvan napnál nem többre van szükség.
S persze teljes eljárást kell lefolytatni akkor is, ha az automatikus döntéshozatali eljárásban vagy a sommás eljárásban hozott döntés közlését követő öt napon belül az ügyfél azt kéri, hogy a hatóság a kérelmét ismételten, de már teljes eljárásban bírálja el.
A hatóság tehát teljes eljárás esetén – az eljárás megindításától számított nyolc napon belül – hoz függő hatályú döntést. Mindebből az is következik – a nyolc napos határidőből és a teljes eljárásból –, hogy a hatóság a nyolc napon belüli érdemi döntés-hozatal esetén kívül szintén mellőzi a függő hatályú döntés meghozatalát, ha az eljárás megindításától számított nyolc napon belül visszautasítja az ügyfél kérelmét; az eljárást megszünteti vagy felfüggeszti; vagy a kérelem elintézését függőben tartja; s akkor is, ha az eljárás szünetel.
Emellett nincs helye függő hatályú döntés meghozatalának akkor sem, ha a döntés központi államigazgatási szerv (kivéve: központi hivatal) vagy a Magyar Nemzeti Bank hatáskörébe tartozik; s akkor sem, ha az ügy tárgya honvédelmi és katonai, továbbá nemzetbiztonsági célú építmény.
A fentiektől eltérő esetekben a teljes eljárás lefolytatása függő hatályú döntést is igényel.
De mi a függő hatályú döntés joghatása?
Ezt az Ákr. egyértelműen meghatározza, amikor azt mondja, hogy a hatóság a döntésében rendelkezik arról, hogy:
a) az eljárás lefolytatásáért fizetendő illetéknek vagy az illetékekről szóló törvény szerinti közigazgatási hatósági eljárásokért vagy igazgatási jellegű szolgáltatások igénybevételéért fizetett igazgatási szolgáltatási díjnak megfelelő összeget, ennek hiányában tízezer forintot a hatóság köteles a kérelmező ügyfél részére megfizetni;
b) a kérelmező ügyfél mentesül az eljárási költségek megfizetése alól;
c) a kérelmezett jog gyakorlása az ügyfelet megilleti.
A hatóság döntésének formája csak az első két esetet (az a) és b) pontot) tartalmazó döntés esetében függő hatályú végzés, a harmadik esetet (a c) pontot) is tartalmazó esetben függő hatályú határozat, mivel az utóbbi esetben a döntés olyan érdemi döntés, amely ellen fellebbezési jog illeti meg az ügyfelet.
Ez utóbbi esetre érvényes tehát leginkább a függő hatályú döntés lényegi tartalma, hiszen e döntés valójában a hatóság hallgatására épülő olyan jogintézmény, amelynél a kérelmezett jog gyakorlása akkor illeti meg (akkor is megilleti) az ügyfelet, ha a hatóság nem dönt, azaz hallgat, határidőben nem hoz érdemi döntést.
S azt se feledjük: nem lehet függő hatályú végzést – csak függő hatályú határozatot – hozni ott, ahol az eljárást lezáró végleges döntés is határozat lenne. Ez egyértelműen következik abból is, hogy a hatóság hallgatása esetén lényegében a függő hatályú döntés válik véglegessé, azaz tehát a kérelmezett jog gyakorlása az ügyfelet megilleti. Ha a végleges döntés határozat, akkor a függő hatályú döntés – amely adott esetben véglegessé válhat – szintén csak határozat lehet.
Az Ákr. korlátozó szabálya jelenik meg azonban bizonyos ügytípusoknál, illetve döntéseknél. A kérelmezett jog ügyfél általi gyakorlása az ügyintézési határidő túllépése esetén nem automatikus a hatósági bizonyítvány vagy a hatósági igazolvány kiállításánál; a hatósági nyilvántartásba való bejegyzés, törlés, módosítás esetén; a hatósági szerződéseknél; azokban az esetekben, ahol az ügy érdemében a hatóság mérlegelésétől vagy a tényállás tisztázásától függő összeget kell meghatározni; s ott, ahol a törvény így rendelkezik.
A függő hatály elnevezéséből az is következik, hogy e döntéshez annak kibocsátását követően még nem kapcsolódnak joghatások, azaz a döntés még függőben van. Időbeli feltételtől függ. Azaz: a döntés joghatása a hatóság jogszerűtlen hallgatásának bekövetkezésével, az ügyintézési határidő érdemi döntés nélküli elteltével következik be.
Ha a hatóság határidőben meghozza az érdemi, végleges döntését vagy az eljárást megszünteti, a függő hatályú döntésnek lényegében semmi jelentősége, megmarad az ügyfél egyfajta értesítésének eszköze szintjén. Az ügyintézési határidő (eredménytelen) eltelte tehát az a joghatást kiváltó időpont, amely a függő hatályú döntés olyan kötelező tartalmi eleme, amelyet e döntésben naptári dátum szerint pontosan szerepeltetni kell. Ahogy az Ákr. ezt tartalmazza: a függő hatályú döntéshez akkor kapcsolódnak joghatások, ha a hatóság az ügyintézési határidő elteltével (pontosabban: azon belül) az ügy érdemében nem dönt (vagy az eljárást nem szünteti meg).
A jogbiztonság pedig ilyen esetben megköveteli, hogy a hatóság – tájékoztatási kötelezettségének is eleget téve – a függő hatályú döntés véglegessé válásáról értesítse a felügyeleti szervét s mindazokat, akikkel a döntést közölte, továbbá intézkedjen a kérelmező ügyfél által megfizetett eljárási illeték, díj összegének visszafizetése, ezek hiányában tízezer forint megfizetése, továbbá a megelőlegezett eljárási költség megtérítése iránt.
A függő hatályú döntés elleni jogorvoslat is – értelemszerűen – eltérő a függő hatályú határozatok és végzések esetében.
A kérelmező ügyfelet megillető jog gyakorlása tárgyában hozott függő hatályú határozat esetében a jogorvoslati határidő a közlést és a joghatást kiváltó határnapot követően, meghatározott feltételek teljesülését – azaz a hatóság jogszerűtlen hallgatását – követő napon kezdődik. A függő hatályú határozattal szembeni jogorvoslati és döntés-felülvizsgálati eljárásban pedig vizsgálni kell, hogy a kérelmezett jog gyakorlásának feltételei valóban fennállnak-e.
A függő hatályú végzés ellen – jellegéből következően – fellebbezésnek nincs helye, tehát az a joghatást kiváltó határnap elteltét követően véglegessé válik. Így az ügyfél oldalán jogosultság, a hatóság oldalán pedig kötelezettség keletkezik a függő hatályú döntésben foglalt illeték vagy igazgatási szolgáltatási díj, ezek hiányában tízezer forint megfizetésére.
A függő hatályú döntés – fentiekből is láthatóan – az eljárás gyorsítását is célozza akkor, ha a hatóság nem tartja az ügyintézési határidőt. Az ügyfél érdekét szolgálja tehát elsősorban azzal, hogy biztosítja számára a kérelem teljesülését akkor is, ha a hatóság elmulasztja a döntéshozatalt. Értelemszerűen ez a lehetőség nem terjedhet ki minden eljárásra és döntésre. Viszont mindenképpen arra ösztönzi a hatóságokat, hogy „ne üljenek” egy-egy ügyön túl sokáig, azaz: az ügyfélbarát, gyors ügyintézést szolgálja.
Dr. Feik Csaba
jegyző
Ercsi Város Önkormányzat;
címzetes egyetemi docens
Nemzeti Közszolgálati Egyetem
A cikk más Kiadónál már megjelent, azonban a Kiadó hozzájárult a mű Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület honlapján történő közzétételéhez.