A Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület 2017. évben került megalapításra. Az idei évben az Elnökség megbízatása lejárt, a Közgyűlés az alapításkori tisztségviselőket újraválasztotta, így
Prof. Dr. Boros Anitát elnöknek,
Dr. Józsa Fábiánt és
Dr. Gyergyák Ferencet pedig alelnöknek
választotta meg az Alapszabályban foglaltaknak megfelelően újabb öt évre.
Az Egyesület ezúton is köszöni az Elnökség áldozatos munkáját!
A Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület online szakmai konferenciát szervez a közigazgatási hatósági eljárási kodifikáció 65 éves évfordulója alkalmából.
Szakmai program
A konferencia időpontja: október 11. (kedd)
A konferencia formája: online (Teams)[1]
Levezető elnök: Dr. Imre Miklós professor emeritus – Nemzeti Közszolgálati Egyetem – Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar – Lőrincz Lajos Közigazgatási Jogi Tanszék
| 09.00 – 09.10 | Köszöntő – Prof. Dr. Boros Anita elnök, Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület |
| 09.10 – 09.30 | Megnyitó – Dr. Salgó László Péter közigazgatási államtitkár, Igazságügyi Minisztérium |
| 09.30 – 09.50 | Jog- vagy perorvoslat? –Dr. Darák Péter közigazgatási ügyszakos tanácselnök, Kúria |
| 09.50 – 10.10 | A közigazgatási bíráskodás múltja, jelene, jövője- Dr. Vitál-Eigner Beáta bíró, Kúria |
| 10.10 – 10.30 | A közigazgatási hatósági eljárás első törvénye, az Et. – Dr. habil. Vértesy László egyetemi docens, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar – Lőrincz Lajos Közigazgatási Jogi Tanszék |
| 10.30 – 10.50 | A közigazgatási hatósági eljárás első nagy módosított kódexe, az Áe. – Dr. Koi Gyula PhD., tudományos főmunkatárs, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar – Lőrincz Lajos Közigazgatási Jogi Tanszék |
| 10.50 – 11.10 | A közigazgatási hatósági eljárás modern kora, a Ket. – Dr. Szilvásy György Péter r.őrnagy, tanársegéd, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendészettudományi Kar, Igazgatásrendészeti és Nemzetközi Rendészeti Tanszék |
| 11.10 – 11.30 | A közigazgatási hatósági eljárásjog legújabb kora, az Ákr. – Prof. Dr. habil. Fábián Adrián, dékán, egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar |
| 11.30 – 11.50 | Valami új, valami régi – az elektronikus ügyintézés a Ket. és az Ákr. tükrében – Dr. Nagy Sándor jegyző, Eleki Közös Önkormányzati Hivatal, a Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület tagja |
| 11.50 – 12.10 | A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások hatósági eljárásjogi kodifikációja – Dr. Siket Judit Ph.D adjunktus, Szegedi Tudományegyetem, Állam-és Jogtudományi Kar, Közjogi Intézet, a Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület tagja |
| 12.10 – 12.30 | A közigazgatási hatósági eljárás ultramodern kora? Egy európai hatósági eljárásjogi kódex létjogosultsága – Dr. Csatlós Erzsébet Ph.D adjunktus, Szegedi Tudományegyetem, Állam-és Jogtudományi Kar, Közjogi Intézet, a Közigazgatási Eljárási Jogi Egyesület tagja |
| 12.30 – 12.40 | Zárszó |
A rendezvényen történő részvétel ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött, regisztrálni az alábbi linken lehet október 9. napjáig:
https://forms.gle/pTdWC16qLt6K6SNv7
[1] A Teams link a regisztráltak számára kerül megküldésre a regisztráció során megadott email címre.
Egy hatóság földtani kutatási engedélyt kapott a bányafelügyelettől a tavalyi évben. Az engedély alapján földtani kutatást elvégezték, azonban a jogszabályban előírt összefoglaló földtani jelentést nem nyújtották be a bányafelügyelethez a tavalyi évben, mert csak idén készült el.
Időközben a földtani kutatás engedélyese, mint hatóság integrálódott a bányafelügyeletbe, amelyik 2022. január 1-től már szabályozó hatósági státuszban van.
Felmerül a kérdés, hogy a bányafelügyelet hogyan bírálja el a saját kérelmét? A kérelmező és a kérelem elbíráslására jogosult hatóság megegyezik.
Az Ákr. 24. §-ában foglalt feltételek teljesülnek, mert nincs másik kijelölhető hatóság, és nincs felügyeleti szerve a bányafelügyeletnek. Ez alapján a bányafelügyelet a saját kérelme tekintetében eljárhatna, de nagyon “furcsa” helyzet állna elő. A kizárási okról a bányafelügyelet saját magát tájékoztatná. Az hangsúlyozni kell, hogy az összefoglaló földtani jelentés benyújtási kötelezettségét jogszabály írja elő. Ha ez nem történik meg, a kutatás során szerzett adatokat nem lehet felhasználni, ami mind anyagiakban, mind az adatok tekintetében komoly veszteség lenne. Mi lenne a helyes megoldás?
A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Btv.) 22/D. § (5) bekezdése szerint a földtani kutatásról összefoglaló földtani jelentést kell készíteni, amelyet a kutatás befejezésétől számított 6 hónapon belül kell a bányafelügyeletnek benyújtani. Az összefoglaló földtani jelentés benyújtását megelőzően, vagy a benyújtás elmulasztása esetén, vagy ha az összefoglaló földtani jelentést a bányafelügyelet véglegessé vált határozatában elutasította, a kutatás során megismert földtani adatokat a földtani kutatásra jogosult nem használhatja fel, és nem hasznosíthatja.
A Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságáról szóló 2021. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: 2021. évi törvény) 1. § (1a) bekezdése szerint a Hatóság a bányafelügyeleti és állami földtani feladatokat ellátó szerv.
A 2021. évi törvény 34/A. § (1) bekezdése szerint a Hatóság a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat (a továbbiakban: MBFSZ) általános és egyetemes jogutódja, ideértve az MBFSZ valamennyi közfeladatának jövőbeni ellátását, továbbá valamennyi jogát és kötelezettségét, valamint vagyonát, vagyoni jogait és előirányzatait is. Ugyanezen § (2) bekezdése szerint a Hatóság a bányafelügyeletként és az állami földtani feladatokat ellátó szervként kijelölt kormányhivatalok jogutódja az átkerülő feladatok, az azokhoz kötődő magánjogi jogok és kötelezettségek, valamint a feladatok ellátásához szükséges foglalkoztatotti állomány és eszközök tekintetében. A jogutódlással kapcsolatos részletes rendelkezéseket a Hatóság és az érintett kormányhivatalok közötti átadás-átvételi megállapodások rögzítik. Ugyanezen § (5) bekezdése szerint a Hatósághoz átkerülő feladatokhoz kapcsolódóan a 2022. január 1-jén folyamatban lévő peres és nemperes eljárásokban, hatósági és végrehajtási ügyekben, törvényességi felügyeleti és fegyelmi eljárásokban a jogelődök helyébe a Hatóság lép.
A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény végrehajtásának egyes szabályairól szóló 20/2022. (I. 31.) SZTFH rendelet (a továbbiakban: SZTFH rendelet) 18. § (2) bekezdésének h) pontja szerint az összefoglaló földtani jelentés tartalmazza: a kutatási eredmények kutatási célnak megfelelő összefoglalását és értékelését. Ugyanezen § (5) bekezdése szerint a bányafelügyelet az összefoglaló földtani jelentést elfogadja, ha a (2) bekezdés h) pontja szerinti értékeléssel egyetért.
Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 10. § (1) bekezdése szerint ügyfél az a természetes vagy jogi személy, egyéb szervezet, akinek (amelynek) jogát vagy jogos érdekét az ügy közvetlenül érinti, akire (amelyre) nézve a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz, vagy akit (amelyet) hatósági ellenőrzés alá vontak.
Az Ákr. 23. § (3) bekezdése szerint az ügy elintézéséből kizárt az a hatóság, amelynek jogát vagy jogos érdekét az ügy közvetlenül érinti.
Az Ákr. 24. § (4) bekezdése szerint, ha a kizárási ok a hatósággal szemben merül fel, a kizárási okot a hatóság a felügyeleti szerv számára bejelenti. A felügyeleti szerv dönt a hatóság kizárásáról, egyúttal – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – rendelkezik az ügyben eljáró másik, az eljárásból kizárt hatósággal azonos hatáskörű hatóság kijelöléséről. Ugyanezen § (5) bekezdése szerint, ha a) nincs kijelölhető másik, azonos hatáskörű hatóság, vagy b) a hatóságnak nincs felügyeleti szerve, az a hatóság jár el, amelyikkel szemben kizárási ok áll fenn. Ugyanezen § (6) bekezdése szerint a hatóság az (5) bekezdésben foglaltakról az ügyfelet és a felügyeleti szervet értesíti.
Az Ákr. 35. § (1) bekezdése szerint a kérelem az ügyfél olyan nyilatkozata, amellyel hatósági eljárás lefolytatását, illetve a hatóság döntését kéri jogának vagy jogos érdekének érvényesítése érdekében.
A jogalkalmazási kérdésben hivatkozott hatóság földtani kutatási engedéllyel rendelkezik, és a bányafelügyeleti hatósági ügy újabb eljárásában a földtani kutatásról készített összefoglaló földtani jelentés elfogadását kéri, ezért az Ákr. 10. § (1) bekezdése és 35. § (1) bekezdése alapján a jelentés elfogadásához fűződő jogos érdekének az üggyel való közvetlen érintettségére tekintettel egyértelműen megállapítható, hogy a hatóságot a korábbival egyezően a jelenlegi eljárásban is ügyfélnek kell tekinteni.
A 2021. évi törvény és az SZTFH rendelet ismertetett rendelkezései alapján létrejött többszereplős hatósági integráció eredményeként az eljárás kezdeményezője az elbíráló hatóság pozíciójába került.
Az ilyen sajátos jogi helyzetű hatóság számára az ügyféli jogállásából következően az Ákr. 23. § (3) bekezdése alapján a saját ügyében lefolytatandó eljárás elintézését illető akadály áll fenn.
Ez a körülmény az Ákr. 24. § (4) bekezdésében foglalt általános szabály alapján a hatósággal azonos hatáskörű másik hatóság felügyeleti szerv általi kijelölését vonna maga után. Az önálló szabályozó szerv típusú hatósággá vált kezdeményező hatóságnak azonban a hatályos jogszabályokban nincsen kijelölt felügyeleti szerve, továbbá szintén nem létezik az érintett hatósággal azonos hatáskörű másik hatóság. Ebből következően a jelen ügyben álláspontunk szerint az Ákr. 24. § (5) bekezdésének alkalmazásával a kizárási okkal terhelt „kezdeményező-elbíráló” hatóságnak kell eljárnia, és az összefoglaló földtani jelentésről döntést hozni.
Az ilyen kizárási okkal terhelt jogszerű ügyelintézéshez az Ákr. 24. § (6) bekezdése értesítési kötelezettséget ír elő az eljáró hatóság részére, ugyanakkor ez a rendelkezés a jelen ügyben a felügyeleti szerv javára értelemszerűen nem teljesíthető, az ügyfél jogállással rendelkező hatóság pedig egyértelműen felesleges cselekményként szükségtelenül tájékoztatná saját magát az általa már ismert kizárási okról. Álláspontunk szerint az Ákr. 24. § (6) bekezdésében foglalt értesítési kötelezettséget tehát a jelen ügyben a hatóságnak az általánosan elvártnál jelentősen szűkebb körben, az esetlegesen ügyfél jogállással rendelkező más személyekre vonatkozóan kell teljesítenie.
A jogalkalmazási kérdésre vonatkozóan a fentiek szerint kialakított álláspontunkat erősíti a Kommentár az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvényhez című könyvnek az Ákr. 24. §-ához fűzött része.[1]
Az Ákr. 9. §-a értelmében hatóságnak az a szerv, szervezet vagy személy minősül, amelyet (akit) törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet hatósági hatáskör gyakorlására jogosít fel vagy jogszabály hatósági hatáskör gyakorlására jelöl ki. Az Ákr. továbbá nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy mely hatóságnak mely szerv a felügyeleti szerve, azt ágazati jogszabályban kell kijelölni.
A Hatóság a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 1. § (3) bekezdés c) pontja értelmében önálló szabályozó szervnek minősül, így nem rendelkezik felügyeleti szervvel.
[1] Aszalós Dániel, Barabás Gergely, Baranyi Bertold, Dombi Gergely, Forgács Anna, Hoffman István, Kovács András György, Rozsnyai Krisztina, Szabó Krisztián, Szegedi László, Számadó Tamás, Tóth András (2018, szerk. Barabás Gergely, Baranyi Bertold, Fazekas Marianna): Kommentár az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvényhez. Wolters Kluwer Hungary, Budapest, Jogtár-formátum, Ákr. 24. §-ához, 3. A kizárási eljárásra és döntésre vonatkozó speciális szabályok
A hatósági szabályozás az élet bármelyik területén megjelenik, bármely társadalmi alrendszerben. A sport is egy társadalmi alrendszer (Földesiné, Gál és Dóczi, 2010), amelynek az önálló mikrokultúrája mellett megvannak a jogi hátterei, szabályozásai, amelynek meg kell felelni. Több jogszabály, előírás is létezik – ilyen rendszer az újonnan bevezetett Nemzeti Sportinformációs Rendszer (a továbbiakban: NSR). Az ebben foglalt előírásoknak bizonyos sportszervezeteknek meg kell felelniük, adatközlési kötelezettséggel.
Bevezetésre kerül az NSR nyilvántartó modul, a bevezetéssel kapcsolatos feladatok az alábbiak: sportszervezetek tájékoztatása és felvétele, sportszervezeti szerepkörök kiosztása, „ősfeltöltés” és feladatellátás. Felhasználói támogatást is nyújtanak az országos sportági szakszövetségek, kormányzati ügyfélvonal és felhasználói dokumentáció által. A sportszervezetek feladataival kapcsolatban az „NSR nyilvántartó modul felhasználói segédlet” című dokumentum segíthet, amely a https://magyaredzo.hu/nsr/ és a https://nsr.gov.hu/dokumentumtar/ oldalakon érhető el. A segédlet röviden összefoglalja a feladatokat a végrehajtásukhoz szükséges szerepkörökkel, és azzal, hogy a felhasználói kézikönyvben hol lehet elérni ezzel kapcsolatban bővebb információt.
A nemzeti sportinformációs rendszerről szóló 765/2021. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 14. §-a alapján, ha a sportszövetség rendelkezik saját elektronikus nyilvántartási rendszerrel és a Vhr. 11. § (1) bekezdés c) pontja szerinti megállapodással, a sportszövetséggel tagsági viszonyban álló szervezet adatszolgáltatási kötelezettségét a sportszövetség szervezeti interfésze útján teljesíti. Első lépésként a sikeres regisztráció volt a cél, sikeres regisztráció esetén a 2022. június 30-ig esedékes, a Vhr. 40. § (1) bekezdésben leírt, alapvető regisztrációs kötelezettség teljesült. Ezt követően a rendelet 40. § (2) bekezdésében foglaltak értelmében 2022. szeptember 30-ig adatszolgáltatási kötelezettségnek kell eleget tenni. Az adatszolgáltatással kapcsolatos információk, valamint érintett adatok köre megtalálható a 2004. évi I. törvény (a továbbiakban: Sporttörvény) X/B. fejezetében, valamint a Vhr-ben.
A sportszervezetek feladatainál kitérnek az adatszolgáltatási kötelezettséggel érintettek körére, valamint a természetes személy sportszervezeti adatszolgáltatásban érintettek adataira. Az adatszolgáltatás módja lehet közvetlen (elektronikus úton történő adatrögzítés) vagy import (például Excel-fájlból) funkció használatával. Emellett közvetett is lehet az adatszolgáltatás, az előbb említett NSR által biztosított sportszövetségi interfész útján.
A Vhr. modulokat tartalmaz, többek között az alábbiakat: Személyek, Események, Létesítmények, Sportegészségügy, Versenyengedély, Támogatás és ellenőrzés.
Az NSR Személyek moduljával kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettség az alábbi személyeket érinti:
a) a Sporttörvény X/B. fejezete szerinti sportoló és sportszakember,
b) a felhasználó szervezet nevében az NSR-ben történő adatszolgáltatást és más műveletet végző természetes személy,
c) az NSR működtetésében és üzemeltetésben közreműködő természetes személy,
d) az állami sportcélú támogatás természetes személy kedvezményezettje.
Ezek közül is kiemelendő az alábbi Sporttörvénybeli rendelkezések:
„76/E. § (1) A sportszervezet adatot szolgáltat a nemzeti sportinformációs rendszerbe a sportszervezettel tagsági, szerződéses vagy tanulói jogviszonyban álló sportolókról. Az adatszolgáltatás a személyek nevére, születésének helyére, idejére, képmására, társadalombiztosítási azonosító jelére, anyja nevére, valamint elektronikus levelezési címére terjed ki.”
„76/F. § (1) A sportszövetség és a sportszervezet adatot szolgáltat a nemzeti sportinformációs rendszerbe az általa foglalkoztatott sportszakemberekről és adatszolgáltatásban közreműködő, valamint az állami sportcélú támogatások tekintetében érintett, a sportszervezettel vagy sportszövetséggel jogviszonyban álló személyekről. Az adatszolgáltatás az érintett személy nevét, születési helyét és idejét, képmását, társadalombiztosítási azonosító jelét, anyja nevét, elektronikus levelezési címét, valamint a sport területén képesítéshez kötött tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítések jegyzékéről rendelkező kormányrendeletben meghatározott képesítések, szakképzettség megnevezését tartalmazza.”
Egy másik modulra, a Létesítmények modulra röviden kitérve a Vhr. 30. § (2) bekezdése tartalmazza azokat az eseteket, amikor a sportlétesítményt az NSR Létesítmények moduljában nyilván kell tartani:
a) tulajdoni hányadtól függetlenül az állam, helyi önkormányzat, sportszövetség vagy sportszervezet tulajdonában vagy fenntartásában lévő, vagy
b) a fenntartásához, üzemeltetéséhez, felújításához, karbantartásához, korszerűsítéséhez, illetve fejlesztéséhez állami sportcélú támogatással érintett sportlétesítményt.
A Vhr. 31. §-a alapján a sportlétesítménnyel kapcsolatos adatokat a sportlétesítmény tulajdonosa vagy fenntartója szolgáltatja az NSR részére.
Végezetül megemlítve az Események modult, a Vhr. 27. § (2) bekezdése tartalmazza azokat az eseteket, amikor az NSR Események moduljában adatot kell nyilvántartani. A Vhr. 27. § (2) bekezdésének d) pontja érintheti a szervezetet [a sportesemény szervezője az Események modulban tartja nyilván az állami sportcélú támogatással megvalósuló, az a)–c) pontban nem szereplő sporteseményt és azon elért eredményeket]. Ha saját eseményt hoz létre egy sportszervezet, a helyszín kiválasztása lehetséges a rendszerbe már rögzített létesítmények közül, vagy megnevezés és cím alapján megadhatnak új helyszínt is, de a helyszín megadása kötelező az esemény rögzítésekor. A rendszerben egyaránt létrehozhatók verseny- és szabadidősport események, továbbá egyéni és csapatsport szerinti lebonyolítási forma is választható. Az esemény (és így az ott született eredmények) rögzítése túlnyomó részben a sportesemény szervezőjének feladata.
Összegzésképpen az NSR egyik kiemelt célja, hogy a széles közönség számára is elérhetővé tesz sporttal összefüggő releváns információkat és szolgáltatásokat. Így abban az esetben, ha olyan sporteseményt szerveznek, amely minden érdeklődő számára nyitott, az megjelenhet az https://nsr.gov.hu/ oldalon, nagyobb nyilvánosságot biztosítva.
Forrás:
Földesiné Szabó Gy., Gál A., Dóczi T. (2010). Sportszociológia. Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapest.
Ügyfélszolgálati megkeresés és válaszlevél: 1818sport, sport@1818.hu
Jogszabályok:
2004. évi I. törvény a sportról
765/2021. (XII. 23.) Korm. rendelet a nemzeti sportinformációs rendszerről
A felperes a közte és a gyermeke között szabályozott kapcsolattartásra figyelemmel azok végrehajtásának elrendelését kérte. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma, mint felügyeleti szerv felhívását követően eljárt elsőfokú hatóság a 2021. január 27. napján kelt végzésével a felperes kérelmét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt kormányhivatal 2021. március 5. napján kelt végzésével – felügyeleti jogkörében eljárva – az elsőfokú döntést megsemmisítette és új eljárás lefolytatását rendelte el. A megismételt eljárásban eljárt az alperes a felperes kapcsolattartás végrehajtására irányuló kérelmét elutasította, egyben megállapította, hogy a kérelem ügyében a gyámhatóság az ügyintézési határidőt túllépte, ezért elrendelte 10.000 forint illeték visszafizetését a felperes részére.
A megismételt eljárásban hozott alperesi végzéssel szemben a felperes keresettel élt, amelyet az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasított. A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását, az alperesi végzés megsemmisítését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az ügyben eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Felülvizsgálati kérelmének befogadhatósága körében a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 118. § (1) bekezdés a) pontjának aa), ab) és ad) alpontjaira és b) pontjára hivatkozott. A befogadási kérelmének indokai szerint a jogerős ítélet az Alaptörvény, valamint több más jogszabály rendelkezésébe ütközik, továbbá ellentétes a Legfelsőbb Bíróság 17., illetve 19. számú Irányelveivel, a Kúria több határozatával, az 1/2010. (II. 18.) KJE határozattal, valamint a 11/1992. (III. 5.) és 49/1998.˙(XI. 27.) AB határozatokban foglaltakkal.
A Kúria döntése nyomán a felülvizsgálati kérelem befogadása nem indokolt. A Kp. 117. § (4) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni a kérelem befogadhatóságának okát, azonban annak fennállását bizonyítani és azt – a 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontja szerinti ok kivételével – indokolni nem kell. A 118. § (1) bekezdés b) pontja szerinti ok esetében meg kell jelölni azt a közzétett kúriai határozatot és annak azt a részét, amelytől a felülvizsgálni kért határozat jogkérdésben eltér. A fél által megjelölt befogadhatósági okhoz a bíróság nincs kötve.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet – a felperes befogadási kérelmében megjelölt indokok mellett – a Kp. 118. § (1) bekezdésében foglalt valamennyi befogadási ok alapján megvizsgálta, és megállapította, hogy a befogadás feltételei nem állnak fenn. A befogadásról szóló döntés azt a célt szolgálja, hogy a Kúria az egyedi ügyek intézésében is elláthasson jogegységi funkciót. Ebből következően a befogadásról szóló döntés során a Kúriának nem az egyedi ügyben hozott bírósági határozat jogszerűségét, hanem az egyedi ügy és a jogegység kapcsolatát kell vizsgálnia. Önmagában a felülvizsgálati kérelemmel támadott határozat jogsértő jellegére való hivatkozás nem alapozza meg a befogadást. A Kúria megítélése szerint sem a jogerős határozat, sem a felperes a felülvizsgálati kérelmében nem vetett fel olyan, az ügy érdemét adó elvi jelentőségű jogkérdést, amellyel kapcsolatban a bírói gyakorlat nem egységes, illetve nem valószínűsíthető, hogy jelen ügy kapcsán a joggyakorlattól eltérő bírói döntés megismétlődésének, a jogegység megbomlásának a veszélye állna fenn, ilyet a Kúria sem tárt fel jelen ügyben.
A befogadási kérelmében előtárt jogkérdés egyrészt az, hogy az ügyben eljárt bíróság az ítélet indokolása és a bizonyítási eljárás lefolytatása, a bizonyítékok értékelése körében eleget tett-e a vonatkozó jogszabályban meghatározott kötelezettségének. A bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálati eljárásban eredménnyel csak akkor támadható, ha a bíróság a tényállást iratellenesen állapította meg, illetőleg a bizonyítékok mérlegelése kirívóan okszerűtlen volt. Az eljárt bíróság ítéletében a Kp. 78. § (1) folytán alkalmazandó Pp. 279. § (1) bekezdése szerint állapította meg a tényállást, a döntésének jogi indokolása a Kp. 84. § (2) folytán alkalmazandó Pp. 346. § (5) bekezdésében foglaltaknak megfelel. A felperes érvelése lényegében a bizonyítékok ismételt egybevetésére, felülmérlegelésére irányult, amire a Kúriának nincs jogszabályi lehetősége, e tekintetben a Kúria jogértelmezése kiforrott (lásd Kfv.VI.37.478/2017/8.). Másrészt hivatkozott – az ügy érdemét illetően – a joggyakorlattól való eltérésre.
Társadalmi jelentőségre alapozott oknál fogva – Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ab) alpont – a felülvizsgálati kérelem befogadásának akkor van helye, ha az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége miatt indokolt. E befogadási feltétel azt követeli meg, hogy a döntés a társadalom szélesebb körére – legalább áttételesen – jogi hatást gyakoroljon. A felperes saját ügyében hozott határozat kapcsán társadalmi jelentőséget a Kúria nem tartott megállapíthatónak.
A Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpont körében hivatkozott ügyintézési határidő jelentős késedelmét illetően a Kúria rámutat arra, hogy a határidő túllépés tényét, mind az alperesi végzés, mind a jogerős ítélet megállapította, azt azonban nem tekintette az ügy érdemére kiható jogszabálysértésnek. A Kúria e körben hangsúlyozza, hogy – ahogyan azt az ügyben eljárt bíróság helytállóan megállapította – önmagában az ügyintézési határidő túllépése nem eredményezhet a felperes kérelmének helyt adó határozatot.
Jelen esetben a Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontban foglalt feltétel fennállása érdemben nem volt vizsgálható, egyrészt azért, mert a felperes a befogadás iránti kérelme indokolása körében a felsorolt kúriai határozatoknak nem jelölte azt a részét, amelytől a felülvizsgálni kért határozat jogkérdésben eltér. Másrészt azért, mert nem mutatta be a támadott döntés és a közzétett kúriai döntés(ek) közötti ügyazonosságot, annak fennállását nem indokolta, a jogkérdésben való eltérést pontosan nem jelölte meg, és felülvizsgálati kérelmében nem állított fel párhuzamot a jogkérdés szempontjából releváns tények, alkalmazandó jogszabályok, az eljárás kereteit meghatározó kérelmi elemek hasonlóságára utalva, továbbá nem részletezte, hogy a közzétett döntésekben milyen elvi megállapítás került rögzítésre, ugyanezen jogkérdésben milyen álláspontot fogadott el az ügyben eljárt bíróság és nem indokolta meg, miben látja a közzétett és támadott kúriai döntés közötti eltérést. Az ügyazonosság, valamint a jogkérdésben való eltérés bemutatásának hiányában a Kp. 118. § (1) bekezdés b) pont szerinti befogadásnak nincs helye.
A vállalkozó az osztatlan közös tulajdonban lévő, lakóház, udvar rendeltetés szerint nyilvántartott ingatlanon éttermi vendéglátás tevékenységet folytat. A rendeltetés módosításához településképi bejelentési eljárás került lefolytatásra.
A vonatkozó jogszabály szerint a polgármester akkor veszi tudomásul a rendeltetésváltozást, ha az illeszkedik a településképbe, és megfelel a településképi követelményeknek; továbbá a környező ingatlanok, határoló közterületek rendeltetésszerű és biztonságos használatát indokolatlan mértékben nem zavarja, nem korlátozza. Az Ákr. rendelkezései és mindezek alapján az osztatlan közös tulajdonban lévő ingatlan esetén ügyfélként be kell vonni a tulajdonostársakat a településképi bejelentési eljárásba?
Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 8. §-a értelmében a településképi bejelentési eljárás nem tartozik az Ákr. hatálya alól kivett eljárások közé, ezért a szabályozását az ágazati előírásokban meghatározott kiegészítő rendelkezésekkel és eltérésekkel ebben az eljárástípusban is alkalmazni kell. Így például a településfejlesztési koncepcióról, az integrált településfejlesztési stratégiáról és a településrendezési eszközökről, valamint egyes településrendezési sajátos jogintézményekről szóló 314/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. R.) 26/B. § (5) bekezdése szerint a bejelentési eljárásban az eljárás szünetelésének nincs helye.
Az Ákr. 10. § (1) bekezdése szerint ügyfél az a természetes vagy jogi személy, egyéb szervezet, akinek (amelynek) jogát vagy jogos érdekét az ügy közvetlenül érinti, akire (amelyre) nézve a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz, vagy akit (amelyet) hatósági ellenőrzés alá vontak. Ugyanezen § (2) bekezdése szerint törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyfajtában megállapíthatja azon személyek és szervezetek körét, akik (amelyek) a jogszabály erejénél fogva ügyfélnek minősülnek.
A Korm. R. 2. § 9b. pontja szerint e rendelet alkalmazásában településkép: a település vagy településrész épített és természeti környezetének vizuális megjelenése.
A Korm. R. 24. §-a szerint a településkép-érvényesítési eszközök: c) a településképi bejelentési eljárás. A Korm. R. 26/C. § (1) bekezdése szerint a polgármester a bejelentést követően, az Ákr. szerinti teljes eljárásban a településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. törvényben (a továbbiakban: Tvtv.) meghatározott határidőn belül a) a tervezett építési tevékenységet, reklám és reklámhordozó elhelyezését vagy rendeltetésváltoztatást – feltétel meghatározásával vagy anélkül – tudomásul veszi, ha a bejelentés aa) megfelel a 26/B. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek, ab) a tervezett építési tevékenység illeszkedik a településképbe és megfelel a településképi követelményeknek, a tervezett reklám, reklámhordozó elhelyezése illeszkedik a településképbe, megfelel a településképi követelményeknek, valamint a reklám-elhelyezési rendeletben foglalt elhelyezési követelményeknek, és ac) a tervezett rendeltetésváltozás megfelel a helyi építési szabályzatban foglalt követelményeknek.
A Tvtv. 10. § (2) bekezdése szerint a településképi bejelentési eljárást az ügyfél bejelentés formájában az önkormányzatnál kezdeményezi. Az (1) bekezdés szerinti tevékenység a bejelentés alapján megkezdhető, ha ahhoz más hatósági engedély nem szükséges, és az önkormányzat a tevékenység végzését a bejelentést követő 15 napon belül nem tiltja meg, vagy az eljárást nem szünteti meg.
A Tvtv. 12. § (2) bekezdésének c) pontja szerint felhatalmazást kap az önkormányzat képviselő-testülete (közgyűlése), hogy – a (2a) bekezdés szerinti jogszabályok hatálya alá tartozó településképi szempontból kiemelt jelentőségű, egyedi településkép-védelem alatt álló terület kivételével – a településképi rendeletben állapítsa meg a szakmai konzultációra, a településképi véleményezési, a településképi bejelentési és a településképi kötelezési eljárásra vonatkozó részletes szabályokat.
A Kúria „Az építésügyi hatósági eljárások gyakorlata” tárgykörben felállított joggyakorlat-elemző csoportjának összefoglaló véleménye szerint: „(…) az ügyfélképességnek két eleme van: egyrészt képesség jogok szerzésére vagy kötelezettségek vállalására (jogképesség), másrészt az ügyfél (közvetlen) érintettsége az adott ügyben, vagyis az ügy a fél jogát vagy jogos érdekét érinti. Általában elismert az ügyféli minősége annak, akire nézve jogszabály jogot vagy kötelezettséget állapít meg. Ezen kívül ügyfél az is, aki az ügyben érintett, azaz akinek jogi helyzetére az ügyben hozandó határozat rendelkezése közvetlen hatással lehet. A töretlen bírói gyakorlat alapján valakinek a jogát, jogos érdekét az ügy akkor érinti, ha közvetlen és nyilvánvaló érdekeltsége fűződik az egyébként másra vonatkozó jog, kötelezettség hatóság által való megállapításához, illetve annak tartalmához. Az érintettséget mindig az ügy egyedi körülményei határozzák meg és mindig a közigazgatási határozattal összefüggésben kell fennállnia.”
Az Ákr. az ügyféli jogállást illető rendelkezéseinek tehát a különböző tárgyú eljárások eltérő anyagi szabályrendszeréhez képest kell érvényesülniük, az azoknak megfelelő terjedelemben. Az eljárásjogi rendelkezéseket a hatóságoknak valamennyi esetben egyedileg kell a jogszabályokban előírt célok megvalósítása érdekében, az eljárások jellegéhez képest alkalmazni. Ezért az egyes eljárásfajták eltérő szabályozására is tekintettel az ügyféli kör nem automatikusan egyezik meg valamennyi eljárásban. A közigazgatási hatósági eljárás során mindig az ügy tárgya határozza meg és jelöli ki az adott esetben ügyféli jogállással rendelkező személyeket.
A Korm. R. fent ismertetett rendelkezései értelmében a településképi bejelentési eljárás mint településkép-érvényesítési eszköz célja a település vagy településrész épített és természeti környezet vizuális megjelenésének védelme, vagyis lényegében a helyi építészeti értékvédelem.
A Ttv. és a Korm. R. az ügyfajtában nem állapítja meg azon személyek és szervezetek körét, akik (amelyek) a jogszabály erejénél fogva ügyfélnek minősülnek, továbbá a két jogszabály rendelkezései nem írják elő azt, hogy az eljárás során az eljárást lefolytató hatóságnak vizsgálnia kellene az eljárással érintett ingatlan vagy a környezetében fekvő ingatlanok tulajdonosai érdekeinek érvényesülését.
Abból a tényből azonban, hogy a Tvtv. és a Korm. R. rendelkezései kifejezetten nem írják elő azt, hogy az eljárás során az eljárást lefolytató hatóságnak vizsgálnia kellene az eljárással érintett ingatlan vagy a környezetében fekvő ingatlanok tulajdonosai érdekeinek érvényesülését, nem következik az, hogy arra a hatóság ne lenne köteles. A hatóságnak az ügyféli jogállás vizsgálatára irányuló kötelezettsége ugyanis önmagában az Ákr.-ből fakad, hivatalból köteles azt lefolytatni, például valamennyi benyújtott kérelem esetében vizsgálnia szükséges, hogy azt az arra jogosult nyújtotta-e be.
A Tvtv. 10. § (2) bekezdése rögzíti, hogy a településképi bejelentési eljárást az ügyfél bejelentés formájában az önkormányzatnál kezdeményezi. E rendelkezés alapján tehát csupán az állapítható meg bizonyosan, ki minősül a Tvtv. alapján „kérelmező ügyfélnek”, tehát az, ki lesz az adott ügy ura. Ez a rendelkezés azonban önmagában, további vizsgálat nélkül nem jelentheti azt, hogy az adott ügyben a bejelentőn kívül mást ne illethetne meg az ügyféli jogállás. Ez nem vezethető le sem az Ákr. rendelkezéseiből, sem pedig a vonatkozó ágazati jogszabályból.
Az eljáró hatóságnak az ügyenként és személyenként külön-külön elvégzett vizsgálat alapján kell döntenie az ügyféli jogállás tárgyában, különös tekintettel arra, hogy az Ákr. 112. § (2) bekezdés b) pontja önálló jogorvoslattal támadható végzésként szabályozza az ügyféli jogállás tárgyában hozott végzéseket. Nem kizárt, hogy a hatóság a vizsgálatának eredményeként arra a következtetésre jut, hogy az ügy összes körülményét figyelembe véve nem indokolt a tulajdonostársak ügyféli jogállásának megállapítása. Ebben az esetben a tulajdonostársaknak módjukban állhat, hogy az általuk észlelt jogszabálysértésre lakossági bejelentésben felhívják a hatóság figyelmét. Ekkor a hatóságnak hivatalból ki kell vizsgálnia a jelzett jogszabálysértést és a tényállás tisztázása körében bizonyítékként értékelheti a bejelentésben foglaltakat és az az alapján tapasztaltakat. Ekkor a bejelentőt — önmagában a bejelentés megtételéből következően — nyilvánvalóan nem illeti meg az ügyféli jogállás.
Az energiaellátás-biztonság szempontjából stratégiai jelentőségű faalapú nyersanyagok és termékek kivitelével kapcsolatos regisztrációs eljárásról és egyéb intézkedésekről szóló 294/2022. (VIII. 9.) Korm. rendelet augusztus 10. napjától hatályos rendelkezései szerint csak bizonyos korlátozások mentén lehetséges.
A hivatkozott rendelet értelmében a jogszabály mellékletben meghatározott, faalapú nyersanyagok vagy termékek (együtt: tűzifa), valamint a sarangolt erdei tűzifa-választék fő szabály szerint a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalhoz (NÉBIH) történő bejelentést követően értékesíthető külföldre, illetve vihető ki az országból.
A bejelentést a NÉBIH honlapján közzétett formanyomtatvány alkalmazásával, elektronikus úton kell megtenni és ahhoz csatolni kell a tűzifa külföldre történő értékesítésére vonatkozó szerződés vagy az elfogadott ajánlat, valamint – ha az rendelkezésre áll – a számla, illetve szállításáról szóló szerződés, illetve egyéb, a külföldre történő kiszállítást igazoló okirat másolatát.
A bejelentésre a rendeletben foglalt eltérésekkel megfelelően alkalmazni kell az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvénynek (a továbbiakban: Ákr.) a nyelvhasználatra és a tolmács igénybevételére, az adatkezelésre, a kapcsolattartás általános szabályaira, a képviseletre, az iratra, a határidő számítására, a kérelemre, az igazolási kérelemre, a kézbesítettnek tekintettséggel szembeni kifogásra, a döntés formájára és közlésére, az ellenőrzésre, a hivatalbóli eljárásra, az eljárási költségekre, továbbá a végrehajtásra vonatkozó rendelkezéseit azzal, hogy ahol az Ákr. ügyfelet említ, azon a bejelentőt kell érteni.
Az államot a tűzifának külföldre történő értékesítése esetén elővásárlási jog, a tűzifának a tulajdonjogát nem érintő külföldre történő kiszállítása során vételi jog illeti meg.
A tűzifa Magyarország területéről külföldre történő kiszállítása akkor kezdhető meg, ha az az elővásárlási jog vagy a vételi jog gyakorlására határidőben nem kerül sor, vagy a NÉBIH az elővásárlási jogról vagy a vételi jogról való lemondásról tájékoztatást adott.
A NÉBIH által hozott – önálló jogorvoslattal nem támadható végzések kivételével -, véglegessé vált döntés ellen indított perre a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes. Azonnali jogvédelem biztosításának az eljárásban nincs helye. Az eljárásban a jogi képviselet kötelező.
A bíróság a kérelem beérkezését követően nemperes eljárásban 30 napon belül dönt. Ha a bíróság a jogsértést megállapítja, a döntést hatályon kívül helyezi, és a NÉBIH-et új eljárásra kötelezi.
Az elővásárlási vagy vételi jog gyakorlását követően a tűzifa ellenértékének megfelelő összeg bejelentőnek történő megfizetésével e rendelet alapján a tűzifa a külön jogszabályban meghatározott erdészeti társaság tulajdonába kerül, amely azt szociális célokra vagy állami vagy önkormányzati közfeladat zavartalan biztosításának ellátására használhatja fel.
A rendeletben foglaltak megtartását a rendőrség és az állami adó- és vámhatóság ellenőrzi. Az ellenőrzés során figyelmeztetés közigazgatási szankció alkalmazásának nincs helye. Ugyanakkor a rendőrség és az állami adó- és vámhatóság az ellenőrzés lefolytatása érdekében közvetlen adathozzáféréssel átveheti, lekérdezheti a NÉBIH nyilvántartásából a bejelentésre és a tájékoztatásaira vonatkozó adatokat. Amennyiben az ellenőrző hatóságok szabálytalanságot tapasztalnak, vagy ha a bejelentő nem tesz eleget a bejelentési kötelezettségének a rendőrség és az állami adó- és vámhatóság a bejelentő terhére a be nem jelentett vagy a visszaigazolással nem rendelkező tűzifa általános forgalmi adó nélküli piaci értékének negyven százalékáig terjedő közigazgatási bírságot szab ki. Forrás: Az energiaellátás-biztonság szempontjából stratégiai jelentőségű faalapú nyersanyagok és termékek kivitelével kapcsolatos regisztrációs eljárásról és egyéb intézkedésekről szóló 294/2022. (VIII. 9.) Korm. rendelet
A BES (Benessere equo e sostenibile) legfrissebb jelentéséből származó ISTAT (Központi Statisztikai Intézet) adatai szerint Olaszországban az illegális építkezések aránya elérte a 19,7%-ot. A 2005 óta eltelt tíz évben csaknem megkétszereződött az önkormányzatok által engedélyezett 100 épületre jutó illegális építkezések száma. Míg 2005-ben elérte a 11,9%-ot, addig 2015-ben 19,7%-ra nőtt, 2017 után pedig három egymást követő évben változatlan maradt az illegális építmények aránya (100 engedélyezett építkezésre 19,8%). Egyes régiókban azonban az illetéktelen építkezések nem mutatják a csökkenés jeleit, és riasztó méreteket öltöttek: 2017-ben Campaniában minden harmadik, délen pedig minden második új épületet engedély nélkül építettek. Az építési tevékenységre vonatkozó, adminisztratív adatokon alapuló felmérést illetően vannak hiányosságok, amik a következő körülményekre vezethetők vissza: (a) sok önkormányzat egyáltalán nem szolgáltat adatot; (b) bár több önkormányzat szolgáltat adatot, de a szükséges engedélyek nélkül épített épületeket (illetéktelen építkezéseket) nem azonosítanak; c) az elkészült épületekre vonatkozó adatok jelentős időeltolódást jeleznek, mivel ezek az épületek általában csak a használatbavételi engedély igénylése esetén tekinthetők befejezettnek, ami az épület elkészülte után akár évekkel is eltelhet. Ezért az adatokat fenntartással kell kezelni, mivel az építési tevékenység időbeli változásairól ugyan lehet információt nyerni, de abszolút szinten nem. A rendelkezésre álló legmegbízhatóbb adatok közé tartoznak az Ügyészségtől (ISTAT, 2018) származó a 2006 és 2016 között vizsgált eljárásokból nyert információk. Ebből a forrásból egyértelműen kiderül, hogy a büntetőeljárás megindítására irányuló ügyek többsége délen található, ami az összes olasz eset közel felét (44,5%) teszi ki. Ezekből az adatokból, amelyek szintén nem minden esetet tartalmaznak, az derül ki, hogy az illegális épületek állandó koncentrációja Közép-Dél-Olaszországban van.
Az illegális épületek felmérése rendkívül nehéz, mind a felépítését követően, mind az építkezés elején. Az építési törvénytelenség több formában is rejtőzik, nem csak az alacsony minőségű épületeknél, nem csak kirívóan a turizmus szempontjából legvonzóbb helyeken, és nem csak egyéni polgárok, hanem cégek is gyakorolják. A komplexitás képéhez hozzá kell tenni, hogy a jelenségek többsége általában nem csak az egész épületekre vonatkoznak, hanem meglévő épületrészek méretének, alakjának és funkcióinak változtatásiban is jellemző. Az engedélyezett projekttől eltérő, ezért illegális elemet tartalmazó épületrészek például az eltérő alakú és helyzetű nyílások, külső szerkezetek kiegészítése, részben módosított tetők, belső elosztás változtatása, kissé módosított alakzati formák, magastetők stb. A leggyakoribb jogsértési forma viszont az, ahol az épületek természetes és féltermészetes környezetbe, illetve korlátozás alá eső területekre épülnek, ahol önkormányzati, vagy regionális, vagy országos szabályok tiltják az építkezést. Ezekben az esetekben a káros környezeti hatások mellett az önkormányzati közműelosztási terveket is hátrányosan érintik az épületek. Ezeknek a bűncselekménynek a megbízható és igazolható összeírásához egy olyan műszaki felderítésre van szükség, amely figyelembe veszi az érintett terület sajátosságait, a településrendezési és környezetvédelmi szabályok összefügéseit és az átalakulás időrendi egymásutániságát, valamint a pontos jogi definíciót. (Zheng, 2011). A települési elrendezések külső felméréséből (térképek, légifotók és vizsgálatok) rendkívül nehéz megállapítani az illegális épületek jelenlétét, függetlenül attól, hogy milyen kategóriákba tartoznak, hacsak a területi adatbázisok nem rendelkeznek sajátos jellemzőkkel (Moghadam & Delavar, 2015; Zhu & Fan 2008).
Egy releváns eset, az egyik legismertebb olaszországi illegális építkezés a Torre Mileto a Gargano hegyfokon, Puglia régióban (Lesina önkormányzata) található, ami közel 400 hektáros területet érint az Adriai-tenger parti dűnéi mentén. A terület helyzete széles körben ismert a közvélemény számára, és számos médiában is beszámoltak róla, valamint a várostervezési szakirodalomban is megemlítik (Selicato & Rotondo, 2010). Elhelyezkedése szerint egy városi területről van szó, amelyet 2011-ben az ISTAT (Központi Statisztikai Intézet) jelentése szerint mintegy 2000 épület alkotott, amik főként lakóépületek, és csak néhány tartozik a termelési, kereskedelmi, üzleti, turisztikai, szolgáltatási és egyéb felhasználási kategóriákba. Ezek többsége egyszintes épület (80%), több mint 200 000 m2 fedett felülettel és közel 1,5 millió m3 össztérfogattal. Az építési időszak elemzése szerint az épületek 75%-a 1971 és 1980 között épült, bár az építési tevékenység a következő évtizedben is folytatódott, de lényegesen kisebb ütemben (322 új épület). Az összes épület állami tulajdonú közterületen épült, viszont sok esetben nem történt alapozás és nem rendelkeznek közműhálózattal sem (villany, víz és csatorna, szennyvízelvezetés). 2004-ben egy sikertelen bontási kísérletet hajtottak végre, mert mindössze 4 épületet érintett, majd később 2009-ben a Terület-helyreállítási Terv (Piano d’intervento di recupero territoriale – PIRT) részeként Puglia régió határozatot hozott további, mintegy nyolcszáz épület lebontásáról, de ebben az esetben is eredménytelenül. Jelenleg a terület a kapcsolódó leírások szerint környezetvédelmi és tájvédelmi intézkedéseknek is alávetett. 1957-ben a terület még teljesen építménymentes volt és köztulajdonnak volt nyilvánítva. Az első nyomon követhető korlátozást az 1977. január 18-án kelt miniszteri rendelet foglalja magába, mi szerint a terület korlátozás alá esik, az erre a területre eső ingatlan tulajdonosának, birtokosának kötelessége, hogy minden építési projektet előzetes jóváhagyásra benyújtson az illetékes felügyelethez. Ugyanez a rendelet belevette a területet a tájvédelem alá eső helyek listájába az 1497/39. törvény 2. cikkével összhangban. A második korlátozást 1981-ben vezették be (1981. 27.0. miniszteri rendelet), amely a Lesina-tó 930 ha-os területét állami természetvédelmi övezetté nyilvánította. Majd a Gargano Nemzeti Park Natura 2000 minősítését és az ahhoz kapcsolódó védelmi rendelkezéseket 1995-ben (1995.06.05. Elnöki rendelet) hozták meg. A rendelkezés valós működőképességére viszont 2008-ig kellett várni, mire megállapították, hogy közösségi jelentőségű élőhelyről van szó (SCI és SPA), mivel számos madárfaj vonulási útvonalának célpontja a Nemzeti Park. Az ehhez kapcsolódó védelmi intézkedéseket az Apulia Régió Hivatalos Értesítőjében (120. szám, 2008. július 25.) jelentették meg.
Ezt az összetett, több mint fél évszázados eseményeket és akciókat felölelő történetet mostanra valamilyen módon „lezárta” Lesina utolsó települési várostervezési terve (Általános Urbanisztikai Terv (PUG). 2008), amelyben a területet összességében körülbelül 100 hektáron közhasználatú területeként azonosították. Az általános városrendezési tervet végrehajtó technikai szabályok (PIRT) viszont csak néhány szempontot határoznak meg, például a magánszolgáltatásokra vonatkozó szabványokat, vagy a parkolók utaktól való távolságát. A PIRT legjelentősebb tartalmai azonban a szabályzat 2. megjegyzésében felsoroltak, amelyek közül kiemelendők a hatályos jogszabályoknak megfelelően a „helyreállítható” intézkedések. Az épületek homogenitása érdekében meghatározták az elsődleges infrastruktúra hálózat (víz, szennyvíz, villany, telefon) elrendezését, hogy megfeleljen a városi hálózat követelményének. Továbbá teljes körű építési tilalmat ír elő a köz- és magánterületre vonatkozó beépítetlen területekre, valamint a zöldfelületek kialakítására és a dűnevegetáció helyreállítására minden még üresen álló területen. Nyilvánvaló, hogy ennek az a célja, hogy „legalizálják” azokat az akciókat, amelyek 50 éve pusztították és szennyezték ezt a fontos területet, és a közeljövőben kötelezi az önkormányzatot arra, hogy fenntartsa az infrastruktúra szolgáltatásnyújtást annak feltehetően jelentős gazdasági terheivel.
Az építési törvénytelenség elleni küzdelem egyetlen hatékony módja a megelőzés, vagy olyan szigorú és gondos ellenőrzési eljárások aktiválása, amelyek alkalmasak a bűncselekmények feltartóztatására az épületek építésének korai szakaszában. Az ellenőrzést ki kell terjeszteni a teljes kivitelezési időszakra még azokban az esetekben is, amikor az engedélyezett projektekkel kapcsolatos szabálytalanságok megállapítására van felhatalmazás. Ezen tevékenységek megvalósításának egyik legnagyobb problémája Olaszországban, hogy nincs erre alkalmas működési struktúra: a gyors és folyamatos ellenőrzés csak akkor hatékony, ha önkormányzati szinten irányítják, de a közepes és kis önkormányzatok túlnyomó többsége nem rendelkezik erre alkalmas hivatalokkal és tisztségviselőkkel. A Torre Mileto esete megmutatja, hogy az illegális építkezés hogyan képes átlépni és szembeszállni a korlátozó intézkedésekkel. Emiatt szükséges, hogy az illegális tevékenység bűncselekménye kikerüljön a helyi hatáskörökből, és visszavezethető legyen a regionális/nemzeti szintre, mint az ország öröksége elleni bűncselekmény, és ezért nagyon magas szinten kell üldözni. Az ország tele van kiváló minőségű épületekkel, mégis részben vagy teljesen illegálisan. A Torre Mileto esetének leírásából levont tanulság nagyon jelentős abból a szempontból, hogy a közigazgatás érdemben veszíti el az illegális építkezés elleni harcot, különösen hosszú távon. Az ismertetett eseménysorból egyértelműen kitűnik, hogy sok épület a szabályozási vákuum időszakában épült, ahol csak a köztulajdon gyenge státuszát tudták felhasználni a hatalmas illegális építkezések elleni küzdelem eszközeként.
Mindez azt mutatja, hogy Olaszország még mindig a „nulladik évnél” tart az illegális építkezések felderítését illetően. Hatékony technikai és politikai struktúrát kell felállítania a jogellenes esetek teljes körű kivizsgálásához, kategóriákba sorolásához, majd komplex kezeléséhez, nem elegendő a szokásos, jóindulatú amnesztia. Vannak olyan attitűdök is, amelyeket le kell küzdeni, mint például a politikusok és a közösségek toleranciája, valamint a szakértők figyelmetlensége. Valószínűleg jelenleg is, köszönhetően a hatékony térelemzési technológiáknak és a többféle területrendezési eszköz kifejlesztésének, mint például a környezeti értékeléseknek, a talajkiegyenlítésnek és az ökológiai kompenzációnak (Calavita et al., 2014; de Biase & Losco, 2017; Forte et al., 2016; Vitrano, 2007; Zanfi, 2013), lehetséges lenne, hogy Olaszország határozottan és végleg felvegye a küzdelmet ezzel a jelenséggel. Túl sokáig rontotta a felbecsülhetetlen értékű tájakat, valamint az ország nemzetközi hírnevét. Határozott területi politikákra azonban kétségtelenül szükség van, és azokat még meggyőzően ki kell dolgozni.
Forrás:
N. Calavita, F. Calabrò, S.L. Della: Transfer of development rights as incentives for regeneration of illegal settlements, Advanced Engineering Forum, 11 (2014), pp. 639-646
C. de Biase, S. Losco: Up-grading illegal building settlements: An urban-planning methodology, Procedia Environmental Sciences, 37 (2017), pp. 454-465
Forte F., Granata M.F., Nesticò A., 2016. A prioritisation model aiding for the solution of illegal buildings problem. International conference on computational science and its applications ICCSA 2016:193–206, Springer.
ISTAT: I reati contro ambiente e paesaggio: i dati delle procure anni 2006–2016 Statistiche Report, in: https://www.istat.it/it/files//2018/12/BES2018-cap-9.pdf
N.K. Moghadam, M.R. Delavar: Automatic urban illegal building detection using multi-temporal satellite images and geospatial information systems. The International Archives of the Photogrammetry Remote Sensing and Spatial Information Sciences, XL-1 (W5) (2015), pp. 387-393
Romano, B., Zullo, F., Fiorini, L., & Marucci, A. (2021). Illegal building in Italy: Too complex a problem for national land policy?. Cities, 112, 103159.
F. Selicato, F. Rotondo: The role of urban design in the process of regeneration of the suburbs: The case of the Puglia region, Advances in Urban Rehabilitation and Sustainability (2010), pp. 55-61
Vitrano R., 2007. Luoghi e non luoghi dell’abuso/Places and non places of illicit building, international symposium. Scenarios of illegal dwelling. Strategies of building and town recovery p. 159–168
F. Zanfi: The città abusiva in contemporary southern Italy: Illegal building and prospects for change
Urban Studies, 50 (16) (2013), pp. 3428-3445
J. Zheng, On the definition of illegal construction. Journal of Henan Administrative Institute of Politics and Law (2011), pp. 2011-Z1
Zhu D., Fan J., 2008. IBMDCH: illegal building monitoring in digital city based on HPC. In: Proceedings of SPIE 7145, geoinformatics 2008 and joint conference on GIS and built environment: monitoring and assessment of natural resources and environments; 71451A
A számtalan mennyiségű adatáramlás okán napjainkban egyre nagyobb jelentősége van az adatokkal való gazdálkodásnak, ezen belül is kiemelt szerepe van az adatok megfelelő tárolásának, illetve a digitális adatkezelésnek.
Az Európai Unió (a továbbiakban: EU vagy Unió) az adatgazdálkodás kapcsán célul tűzte ki azok szabad áramlásának megvalósítását az egyes ágazatokon és tevékenységi területeken az Unión belül, illetve az egységes adatpiac létrehozását. Éppen ezért az EU megalkotta az ún. európai adatstratégiát, amelynek számos előnye lehet mind a közszféra, mind pedig a magánszféra vonatkozásában. Így például jelentős idő- és költségmegtakarítás (27 millió munkaóra és 740 millió euró munkaköltség) érhető el a vonatkésésekről kapott valós idejű értesítések esetén.
Az Európai Bizottság honlapja szerint 2025-re várhatóan
Az Európai Bizottság olyan adatkormányzásra vonatkozó javaslatot fogalmazott meg[1] (Javaslat a méltányos adathozzáférésre és adatfelhasználásra vonatkozó harmonizált szabályokról), amely nagyobb ellenőrzési jogokat biztosít az adattulajdonosok számára, egyúttal pedig növeli az adatmegosztásba vetett bizalmat a felhasználók körében.
Az egységes adatpiacon lényeges, hogy ugyanúgy érvényesülnek az európai szabályok, kiváltképp a magánélet, a személyes adatok védelme valamint a versenyjog kapcsán. Mindemellett az adatokhoz való hozzáférés és azok felhasználása vonatkozásában olyan szabályok megalkotása szükséges, amelyek könnyen alkalmazhatóak, egyértelműek és méltányosak.
Annak érdekében, hogy az EU biztonságos adatgazdaságot építsen ki
Forrás:
Proposal for a Regulation of the European Parliament and of the Council on harmonised rules on fair access to and use of data (Data Act). COM/2022/68 final. Elérhető:
[1] Proposal for a Regulation of the European Parliament and of the Council on harmonised rules on fair access to and use of data (Data Act). COM/2022/68 final. Elérhető: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=CELEX:52022PC0068
Az elmúlt évtizedekben a kormányzatok, egyetemek és egyéb szervezetek számos olyan szakpolitikai laboratóriumot hoztak létre, amelyek célja, hogy segítsenek választ találni a különböző társadalmi problémákra elősegítve az innovációk térnyerését a közszféra területén. Az ilyen laboratóriumok új módszereket és tervezési szakpolitikákat tesztelnek.
A laboratóriumok lehetnek kormány által ellenőrzöttek, kormány által támogatottak, kormány által irányítottak vagy függetlenek. Általában kicsik és rövid életűek, autonómiájuk, valamint az állampolgárokhoz és a közösségekhez fűződő szoros kapcsolatuk számos pozitív lehetőséget kínál, a tervezés-vezérelt megközelítések pedig hasznosak a szakpolitikai problémák újrafogalmazásában és a lehetséges megoldások szélesebb körének megtalálásában.
Ausztriában ilyen innovációs laboratórium a GovLabAustria, amely az osztrák szövetségi kormány egyik központi kutatási központjaként, a közszféra innovációs laboratóriumként működik és a közigazgatás központi kérdéseit kezeli interdiszciplináris kísérleti megoldásokkal.
A szervezet célja egyrészt a kutatási és fejlesztési projektek prototipikus megvalósítása a közigazgatási innováció és a tényeken alapuló politikaalkotás területén. Másrészt nyomon követi a közszférát érintő nemzetközi innovatív projekteket, módszereket és megoldásokat.
Mindemellett nemzeti kapcsolattartó pontot (NCP) működtet a különböző innovációs laboratóriumok számára.
A közigazgatás, a tudomány, az üzleti élet és a társadalom szintjén jelentkező szakértelem koherenciájának megteremtése érdekében pedig létrehozta az ún. „Sounding Board”-ot, amelyen keresztül egyedülálló platformot kínál a közigazgatás, a tudomány, az üzleti élet és a társadalom számára az egymás közötti párbeszédre.
A GovLabAustria továbbá képzési és továbbképzési intézkedésekkel segíti elő a megszerzett tudás továbbvitelét, a „GovLabAustria Training” program részeként oktatási rendezvényeket is szervez.
Mindazonáltal elősegíti az innovációs laboratóriumok nemzeti és nemzetközi hálózatba szerveződését, amelynek célja a tudás nemzetközi átadásának, a nemzetközi szakértelemhez és egyéb forrásokhoz való hozzáférés biztosítása.
Az innovációs laboratóriumi projektek célja, hogy konkrét kérdéseket dolgozzanak ki különböző partnerintézményekkel nyitott „kísérleti terek” keretein belül, különböző módszerek adaptív alkalmazásával. Jelenleg a tudásmenedzsment, a digitalizáció területét érintő innovációs laboratóriumi projektek vannak folyamatban.
Forrás: